Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

M Jf Bj^pest, JKfcSL^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 280 korona Félévre 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vi­déken, pályaudvarokon 5 K* Hirdetések dijszabás szerint, Kedd, július 4 Kiadótulajdonosod : LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár­ út 78. HÖKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút . Az éhező gyomrok. Rakovszky István, a volt házelnök, ma a nemzetgyűlésen egy napirend előtti felszóla­lás keretében hozta szóba a drágaságnak immár elviselhetlen nyomását és az utóbbi napokban szinte fantasztikus ugrásokban való felszök­kenését Bethlen miniszterelnök nyomban felelt a hozzáintézett kérdésre, ahogy épen a parla­menti kötelezettség mértéke megkívánja. Bizo­nyára azt gondolja, hogy mindent megmon­dott, amit egy kormányelnöknek józanul, a le­hetőségek megfontolásával mondania lehet. Nem is akadhat senki, ki a kormánynak jó szándékában, lelkiismeretes igyekezetében ké­telkedhetnék. De az éhező gyomroknak oly ke­vés a fogékonyságuk akár a legszebb érvek és a legigazabb elméletek iránt. Ők úgy érzik, hogy érvekkel és elméletekkel csak köveket kapnak, holott kenyér kell nekik, kell azonnal és mindenáron. És ha nem kapnak, nagyon hajlandók a szentírás minden tanítása ellenére súlyos, sőt felette veszedelmes kövekkel vissza­dobálni. Mi nagyon megértjük a miniszter­elnöknek igazságát abban az állításában, hogy a drágaságot elsősorban a koronavaluta ha­nyatlása okozza, ámbár itt is "föl lehetne vetni a kérdést, — amire egy közbeszólás is célzott — hogy valutánk föltartóztathatlan csökkenésé­ért is nem az országos politika bizonytalan kör­forgását, a nemzetgyűlések eredménytelen jö­vését-menését, a választások zűrzavaros haj­száját kell-e elsősorban vádolni? Mindez azon­ban közömbös az életszükséglet kínjai által gyötört emberek előtt, akiknek egyetlen kérdé­sük: tud-e a kormány rajtuk segíteni, tud-e más módon segíteni, mint átvizsgáló bizottsá­gok és élelmezési tanácsok hivatalos és napi­díjas szakértelmének kirendelésével. Mert saj­na, a közelégületlenség forrongása legközvet­lenebbül épen az ilyen bizottságok ellen irá­nyul, amelyeknek ellenőrző hatalmát eddig még a teljesen m­agyarázhatlan árdrágítások­nál is csak­ annyiban láttuk érvényesülni, hogy az árdrágítás okát-sokát bölcsen megállapította és jóváhagyta, mint ahogy nagy vízáradás ide­jén mércéről olvassák le a vízállás dagadását. Hiába, az éhező gyomroknak megvan a maguk logikája, amelyet nagyon kiélesít a gyanúnak sósava, amiért is Rakovszky István ráutalt a közönség között elterjedt híresztelésekre. A kö­zönség egyszerűen nem érti, miért kell a búza árának a monopóliumos kivitel kedvéért ötezer koronás árra emelkednie ebben az országban, amelyről hajdanában teljesen primitív terme­lési mód mellett azt tartották, hogy saját zsír­jában fullad meg. Igazán szemünk előtt tartjuk azt az er­kölcsi kötelezettséget, hogy nemzeti életünk oly nehéz válságában a sajtónak sem szabad a kö­zönség legjogosabb keserűségeit sem izgató hanggal és szenvedélyes színezéssel kísérnie. De tessék elhinni, a tömegéhség kísértéseit sem izgató-, sem csillapítószerekkel befolyásolni nem lehet. Az éhséggel komázni egyszerűen nem lehet bizony, nem hajlik semmi muzsika­szám sem, csakis saját gyomra korgására van hallgató füle — viszont ha fenn a felső szfé­rákban nincs elég finom fü­lük, hogy a nagy­városon halkan átrezdülő indulatokat idején megfigyeljék, semmikép nem lehet kiszámítani a pillanatot, amikor a belső morgás lázadó ut­cák üvöltésében tör ki. Rakovszky István jel­lemzően rámutatott a legutóbbi bécsi példára, de mellette tesz tanúságot általában a népláza­dások története. Semmiféle kormány nem he­lyezkedhető a „nem tehetünk róla" álláspont­jára. Mihelyt ezt bevallaná, azonnal el is kel­lene helyet hagynia. Jöjjön, ha kell, az élelme­zési diktátor, aki az egyedül irányadó közér­deknek minden megkárosítását nyomban meg­torolja és minden előtérbe tolakodó magánér­deket, ha egyébként még oly megengedett is, ha fegyelem ,vasvesszeje alá kényszerit. A bankóprés és a beruházások. Rakovszky és Bethlen a drágaságról. — Nagy Emil a bankókibocsátást beru­házásokra kéri, de nem kívánja kisebbségi véleménye elfogadását. — Szocia­lista támadás a menekült tisztviselők és a szolgabírák ellen. — Emeljék fel a földadót, töröljék el a fogyasztási adókat. A hétfői ülés egész­ idejét két beszéd töltötte ki, a Nagy Emilé és a Peyer Károlyé. Ezt megelőzőleg általános érdeklődés közepette Rakovszky István napirend előtt szólalt fel, a drágaság kérdésében. Ennek a felszólalásnak épen ideje volt. Künn az országban vad tempóval rohannak óráról-órára az árak, exisztenciák tömegeire a legkétségbeejtőbb idők várnak és ekkor végre a nemzetgyűlésen is jó­nak látta valaki, hogy a politika tengerébe bedobja ezt a mindenkit elsősorban érdeklő kérdést. Bethlen miniszterelnök nyomban válaszolt Rakovszkynak. Nagy Emil, aki az indemnitási javaslatnál ki­sebbségi véleményt jelentett be, ezt óhajtja beszédjé­ben megindokolni. Temperamentumosan, élénkten be­szél és beszédjének alapmotívuma a­­rankeinfláció sulyoss kérdése. A szakavatottság fegyvereivel küzd nézeteinek igazságáért. — A takarékosság iskolájának ma nincs jogo­sultsága — mondja, — és nem nyugszom addig, amíg húsz év­ea ismert, rajongva szeretett miniszterelnö­kömet és pártvezéremet meg nem győzöm, hogy a pénzügyminiszter vétója nem helyes. Parázs közbeszólás-vita kerekedik néhol be­szédje alatt a szocialisták és a keresztényszocialisták közt, de ez nem zökkenti ki Nagy Emilt gondolatai sodrából. A keresztény liberalizmust hirdeti, amely nem zárhat ki senkit a munkából azért, mert például zsidó. Revideálni kell a törvényeket, amelyek nem védik a gyöngét. Mindenki vegyen részt a produktív munkában, amely egyedül mentheti meg a nemzetet. Ez az érdekes beszéd egyrészt kemény kritika volt a kormány felé, másrészt kemény támadás Ruperték" felé. Beszédje e részében hosszan foglalkozik Ruper­ték politikájával, de mérsékletre vallóan nem tagadja meg annak érdemeit sem. összehasonlítja az itteni jogrendet a többi államok jogrendjével és megálla­pítja, hogy a jogrend nálunk helyre van állítva. — Brassóból például — mondja — egy 12 cis­ternából álló vonatot elindítottak Magyarország felé. Az út­on az egész vonat elveszett Keresték, de egész Romániában nem találták meg. Arról beszél, kell egy olyan vezető, aki csinál egy mellékcsatornát, ahol levezetik a tisztátalan anyagokat. Giesswein sietve közbekiált: — Mellékkor­mány! Később oly erőteljesen fogja pártját a kor­mánynak, hogy Rakovszky mérgesen förmed feléje: — Fölháborító ez a cinizmus! De amikor az „úriember" fogalmát definiálja, a­­baloldal ismét helyesel neki. A szociáldemokrata deklarációval foglalkozva, elismeri, hogy a szocialis­ták mentették meg a testi munkást a lesorvadástól. Beszédje végén a jobboldalról üdvözlésére sietnek, de a baloldalról is bizonyos szimpátiával nézegetnek feléje. A szocialisták szónoka, Peyer Károly, a szü­net utáni szónok. Állandó nagy izgalom kíséri be­szédjét, csaknem attól a pillanattól kezdve, hogy szó­lásra emelkedik. Az adókkal kezdi, a tisztviselőkér­désen folytatja. Amikor a jegyzőkről beszél, akik visszaéléseket követtek el a hadisegélyek körül, a jobboldal mérgesen zúg fel. Hegyeshalmy a legélén­kebb közbeszóló, aki igen haragosan, lecsapni ké­szen figyeli Peyer minden szavát. A lakáskérdést fe­szegeti, az üres kaszárnyákat. — Bár volna annyi kapna! — mondja Homon­nay Tivadar. — Bár volna több kórház és iskola — feleli Peyer. A jobboldal igen türelmetlen, mindaddig, míg Peyer a tisztviselőkről beszél. De ez a türelmetlenség nem szűnik meg, amikor a numerus claususról be­szél. Sőt amikor az országot Albániához hasonlítja, a jobboldalon vihar tör ki, amelyben egy­szót sem hallani. Csak látni, amint a kormánypárt soraiban magukból kikelve kiáltoznak Peyer felé. A szocialis­ták a padot verve kiáltoznak vissza. Hegedűs Györki hangját hallani: — Majd a nyugati zsidókhoz megyünk kultú­ráért! Az internáló táborokról szól, arról, hogy 700 felett van az internáltak száma, Benárd odaszól: — Nagyon helyes. Nagyon kevés. .. Peyer elvörösödve fordul Benárd felé: — Először önt kellene oda internálni. Az elnök erre rendre utasítja. Szakadatlan köz­beszólások kisérik a szónokot. Valóságos viták foly­nak a baloldal és a kormánypárt közt. A gyorsított eljárás kritikája közben kezébe vesz egy vörös cé­­dulát. Hegyesihalmy diadalmasan kiáltozza feléje: —­ Vörös! Vörös! — Nem tehetek róla, — mondja Peyer derült­séget keltve — ha vörös lapon ír már az ügyész is. Ez egy ügyészi határozat. Még néhányszor hatalmas vihar kerekedik, mert Peyer nem nagyon fukarkodik néhány pikáns közigazgatási eset szőnyegrehozásával. A jobboldal­ról sűrűn emlegetik a parlament pincéjét . . . Aztán meg a Hungáriát. Balról a Britanniával felelnek. Peyert erősen támogatják közbeszólásaikkal Ruvert, és Horváth Zoltán. De az egész Ház helyesel és tapsol, amikor Peyer az antantkövetelésekről beszél és megtapsol­ják jobbról is, amikor kijelenti, hogy a szocialisták kérni fogják a világ munkásságát, tekintsenek el a magyar jóvátétel megfizetésétől . . . Még egyszer fellobog később a vihar, aztán a baloldal tapsai közt Peyer befejezi beszédjét ponto­­­san három órakor.­­ Szcítovszky Béla alelnök vezette a tanácskozást, és elöljáróban elparentálta id. Dessewffy Arisztidet, a Ház nyugalmazott elnöki tanácsosát. Gróf Teleki Pál szept. 10-ig szabadságot kapott. A megalakult vízügyi bizottság elnökévé Bottlik Józsefet, jegyzőjé­vé Szabóky Jenőt választották meg. A bel­üggyminisz­ter átiratban tudatta, hogy hat telj­es társas­ágnak kivándorlók szállítására és kivándorlási irodák fel­állítására adott engedélyt. Panaszt adtak be újabban Jánossy Zoltán (Debrecen II.) és Rahspre­cht Antal (Veszprém) mandátuma ellen. Napirend előtt: A drágaság és a kormány. Rakovszky István, aki napirend előtti felszóla­lásra kapott engedélyt, a drágaságra h­ívta f­el a ügyeimet, amely már oly mérveket öltött, h­ogy a­ lakosság nem bírja el, zúgolódik, a kormány részé­ről pedig semmiféle intézkedést nem lát. Itt van pl. a cukor, 112­0-ról 160-ra emelték, s azóta eltűnt. A cukorral kereskedő külföldi cégek nyíltan rejtik el az árut, úgy, hogy cukorvilág előtt állunk. Megro­vandó a sorfűzők eljárása is, akik indokolatlanul 150 százalékkal drágítottak, úgy, hogy a közönség a bojkott útjára volt kénytelen lépni. A kormánynak kötelessége volna odahatni, hogy ilyen uzsoraüzletek ne­ köttessenek. Ugyanez a helyzet a zsiradékokkal is. Mindezek a cikkek egyes nagy kartelek kezében vannak, amelyek egyenesen a közönség kifosztására irányítják működésüket. Ha a kormány nem akarja, hogy a bécsiekhez hasonló esetek forduljanak elő itt is, lépjen közbe az életfentartás és egészség érdeké­ben. Arról nem akar szólni, amit­ odakinn beszélnek, hogy a kormány miért nem lép közbe, de ezek a sut­togások támpontot nyernek abban, hogy a kormány, csendesen tűri és nézi, hogyan fosztják ki a közön­séget, amely már igazán az éhhalállal küzködik. (Zaj az ellenzéken: A kormány a legnagyobb drá­gító!) Elnök (csenget): A miniszterelnök úr kiván szól­­ani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Én nem tudom, hogy künn mit beszélnek . . . Rakovszky István: Ez nagy baj! (Zaj.) Ez hiba. Hupert: Ni én egyeseket kellene üldözni! (Zaj.) Gróf Bethlen: Kérem, még semmit sem mond­tam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon! Nagy Ernő (a jobboldalra mutat): Ott lár­máznak! Gróf Beth­len: ... de kíváncsi volnék hallani, mert hiszen rágalmazókkal szemben a k­ormány fog­ja tudni kötelességét. (Zaj.) Ami a drágaságot illeti, a kormány természetesen tudatában van annak, hogy milyen rettentő mérveket öltött. A baj azon­ban itt az, hogy a valutánk romlásával függ össze a drágaság. (Zaj az ellenzéken: Nem egészen így van!) és a valuta romlásával szemben magunk részéről te­hetetlenek vagyunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes esetekben a kormány, amidőn a maga részé­ről meggyőződik, hogy egyes élelmiszerek árát fe­leslegesen és ok nélkül drágítják, közbelépni haj­landó ne volna. Haller István: A cukor például! Gróf Bethlen: Mi e kérdés rendezését a közélel­mezési miniszterre és a közélelmezési tanácsra bíz­tuk, és minden olyan esetben, amikor valamelyik cikknek különös drágasága mutatkoznék indokolat­lanul, felhívjuk a közélelmezési minisztert, hogy a tanács révén gondoskodjék az orvoslásról. (Zaj. Nem fogadják meg a tanácsát.) De itt van az átvizsgáló bizottság is, amelynek nemcsak feladata, hanem kö­telessége is, hogy minden egyes esetben, amely ilyen

Next