Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
M Jf Bj^pest, JKfcSL^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 280 korona Félévre 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vidéken, pályaudvarokon 5 K* Hirdetések dijszabás szerint, Kedd, július 4 Kiadótulajdonosod : LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár út 78. HÖKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . Az éhező gyomrok. Rakovszky István, a volt házelnök, ma a nemzetgyűlésen egy napirend előtti felszólalás keretében hozta szóba a drágaságnak immár elviselhetlen nyomását és az utóbbi napokban szinte fantasztikus ugrásokban való felszökkenését Bethlen miniszterelnök nyomban felelt a hozzáintézett kérdésre, ahogy épen a parlamenti kötelezettség mértéke megkívánja. Bizonyára azt gondolja, hogy mindent megmondott, amit egy kormányelnöknek józanul, a lehetőségek megfontolásával mondania lehet. Nem is akadhat senki, ki a kormánynak jó szándékában, lelkiismeretes igyekezetében kételkedhetnék. De az éhező gyomroknak oly kevés a fogékonyságuk akár a legszebb érvek és a legigazabb elméletek iránt. Ők úgy érzik, hogy érvekkel és elméletekkel csak köveket kapnak, holott kenyér kell nekik, kell azonnal és mindenáron. És ha nem kapnak, nagyon hajlandók a szentírás minden tanítása ellenére súlyos, sőt felette veszedelmes kövekkel visszadobálni. Mi nagyon megértjük a miniszterelnöknek igazságát abban az állításában, hogy a drágaságot elsősorban a koronavaluta hanyatlása okozza, ámbár itt is "föl lehetne vetni a kérdést, — amire egy közbeszólás is célzott — hogy valutánk föltartóztathatlan csökkenéséért is nem az országos politika bizonytalan körforgását, a nemzetgyűlések eredménytelen jövését-menését, a választások zűrzavaros hajszáját kell-e elsősorban vádolni? Mindez azonban közömbös az életszükséglet kínjai által gyötört emberek előtt, akiknek egyetlen kérdésük: tud-e a kormány rajtuk segíteni, tud-e más módon segíteni, mint átvizsgáló bizottságok és élelmezési tanácsok hivatalos és napidíjas szakértelmének kirendelésével. Mert sajna, a közelégületlenség forrongása legközvetlenebbül épen az ilyen bizottságok ellen irányul, amelyeknek ellenőrző hatalmát eddig még a teljesen magyarázhatlan árdrágításoknál is csak annyiban láttuk érvényesülni, hogy az árdrágítás okát-sokát bölcsen megállapította és jóváhagyta, mint ahogy nagy vízáradás idején mércéről olvassák le a vízállás dagadását. Hiába, az éhező gyomroknak megvan a maguk logikája, amelyet nagyon kiélesít a gyanúnak sósava, amiért is Rakovszky István ráutalt a közönség között elterjedt híresztelésekre. A közönség egyszerűen nem érti, miért kell a búza árának a monopóliumos kivitel kedvéért ötezer koronás árra emelkednie ebben az országban, amelyről hajdanában teljesen primitív termelési mód mellett azt tartották, hogy saját zsírjában fullad meg. Igazán szemünk előtt tartjuk azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy nemzeti életünk oly nehéz válságában a sajtónak sem szabad a közönség legjogosabb keserűségeit sem izgató hanggal és szenvedélyes színezéssel kísérnie. De tessék elhinni, a tömegéhség kísértéseit sem izgató-, sem csillapítószerekkel befolyásolni nem lehet. Az éhséggel komázni egyszerűen nem lehet bizony, nem hajlik semmi muzsikaszám sem, csakis saját gyomra korgására van hallgató füle — viszont ha fenn a felső szférákban nincs elég finom fülük, hogy a nagyvároson halkan átrezdülő indulatokat idején megfigyeljék, semmikép nem lehet kiszámítani a pillanatot, amikor a belső morgás lázadó utcák üvöltésében tör ki. Rakovszky István jellemzően rámutatott a legutóbbi bécsi példára, de mellette tesz tanúságot általában a néplázadások története. Semmiféle kormány nem helyezkedhető a „nem tehetünk róla" álláspontjára. Mihelyt ezt bevallaná, azonnal el is kellene helyet hagynia. Jöjjön, ha kell, az élelmezési diktátor, aki az egyedül irányadó közérdeknek minden megkárosítását nyomban megtorolja és minden előtérbe tolakodó magánérdeket, ha egyébként még oly megengedett is, ha fegyelem ,vasvesszeje alá kényszerit. A bankóprés és a beruházások. Rakovszky és Bethlen a drágaságról. — Nagy Emil a bankókibocsátást beruházásokra kéri, de nem kívánja kisebbségi véleménye elfogadását. — Szocialista támadás a menekült tisztviselők és a szolgabírák ellen. — Emeljék fel a földadót, töröljék el a fogyasztási adókat. A hétfői ülés egész idejét két beszéd töltötte ki, a Nagy Emilé és a Peyer Károlyé. Ezt megelőzőleg általános érdeklődés közepette Rakovszky István napirend előtt szólalt fel, a drágaság kérdésében. Ennek a felszólalásnak épen ideje volt. Künn az országban vad tempóval rohannak óráról-órára az árak, exisztenciák tömegeire a legkétségbeejtőbb idők várnak és ekkor végre a nemzetgyűlésen is jónak látta valaki, hogy a politika tengerébe bedobja ezt a mindenkit elsősorban érdeklő kérdést. Bethlen miniszterelnök nyomban válaszolt Rakovszkynak. Nagy Emil, aki az indemnitási javaslatnál kisebbségi véleményt jelentett be, ezt óhajtja beszédjében megindokolni. Temperamentumosan, élénkten beszél és beszédjének alapmotívuma arankeinfláció sulyoss kérdése. A szakavatottság fegyvereivel küzd nézeteinek igazságáért. — A takarékosság iskolájának ma nincs jogosultsága — mondja, — és nem nyugszom addig, amíg húsz évea ismert, rajongva szeretett miniszterelnökömet és pártvezéremet meg nem győzöm, hogy a pénzügyminiszter vétója nem helyes. Parázs közbeszólás-vita kerekedik néhol beszédje alatt a szocialisták és a keresztényszocialisták közt, de ez nem zökkenti ki Nagy Emilt gondolatai sodrából. A keresztény liberalizmust hirdeti, amely nem zárhat ki senkit a munkából azért, mert például zsidó. Revideálni kell a törvényeket, amelyek nem védik a gyöngét. Mindenki vegyen részt a produktív munkában, amely egyedül mentheti meg a nemzetet. Ez az érdekes beszéd egyrészt kemény kritika volt a kormány felé, másrészt kemény támadás Ruperték" felé. Beszédje e részében hosszan foglalkozik Ruperték politikájával, de mérsékletre vallóan nem tagadja meg annak érdemeit sem. összehasonlítja az itteni jogrendet a többi államok jogrendjével és megállapítja, hogy a jogrend nálunk helyre van állítva. — Brassóból például — mondja — egy 12 cisternából álló vonatot elindítottak Magyarország felé. Az úton az egész vonat elveszett Keresték, de egész Romániában nem találták meg. Arról beszél, kell egy olyan vezető, aki csinál egy mellékcsatornát, ahol levezetik a tisztátalan anyagokat. Giesswein sietve közbekiált: — Mellékkormány! Később oly erőteljesen fogja pártját a kormánynak, hogy Rakovszky mérgesen förmed feléje: — Fölháborító ez a cinizmus! De amikor az „úriember" fogalmát definiálja, abaloldal ismét helyesel neki. A szociáldemokrata deklarációval foglalkozva, elismeri, hogy a szocialisták mentették meg a testi munkást a lesorvadástól. Beszédje végén a jobboldalról üdvözlésére sietnek, de a baloldalról is bizonyos szimpátiával nézegetnek feléje. A szocialisták szónoka, Peyer Károly, a szünet utáni szónok. Állandó nagy izgalom kíséri beszédjét, csaknem attól a pillanattól kezdve, hogy szólásra emelkedik. Az adókkal kezdi, a tisztviselőkérdésen folytatja. Amikor a jegyzőkről beszél, akik visszaéléseket követtek el a hadisegélyek körül, a jobboldal mérgesen zúg fel. Hegyeshalmy a legélénkebb közbeszóló, aki igen haragosan, lecsapni készen figyeli Peyer minden szavát. A lakáskérdést feszegeti, az üres kaszárnyákat. — Bár volna annyi kapna! — mondja Homonnay Tivadar. — Bár volna több kórház és iskola — feleli Peyer. A jobboldal igen türelmetlen, mindaddig, míg Peyer a tisztviselőkről beszél. De ez a türelmetlenség nem szűnik meg, amikor a numerus claususról beszél. Sőt amikor az országot Albániához hasonlítja, a jobboldalon vihar tör ki, amelyben egyszót sem hallani. Csak látni, amint a kormánypárt soraiban magukból kikelve kiáltoznak Peyer felé. A szocialisták a padot verve kiáltoznak vissza. Hegedűs Györki hangját hallani: — Majd a nyugati zsidókhoz megyünk kultúráért! Az internáló táborokról szól, arról, hogy 700 felett van az internáltak száma, Benárd odaszól: — Nagyon helyes. Nagyon kevés. .. Peyer elvörösödve fordul Benárd felé: — Először önt kellene oda internálni. Az elnök erre rendre utasítja. Szakadatlan közbeszólások kisérik a szónokot. Valóságos viták folynak a baloldal és a kormánypárt közt. A gyorsított eljárás kritikája közben kezébe vesz egy vörös cédulát. Hegyesihalmy diadalmasan kiáltozza feléje: — Vörös! Vörös! — Nem tehetek róla, — mondja Peyer derültséget keltve — ha vörös lapon ír már az ügyész is. Ez egy ügyészi határozat. Még néhányszor hatalmas vihar kerekedik, mert Peyer nem nagyon fukarkodik néhány pikáns közigazgatási eset szőnyegrehozásával. A jobboldalról sűrűn emlegetik a parlament pincéjét . . . Aztán meg a Hungáriát. Balról a Britanniával felelnek. Peyert erősen támogatják közbeszólásaikkal Ruvert, és Horváth Zoltán. De az egész Ház helyesel és tapsol, amikor Peyer az antantkövetelésekről beszél és megtapsolják jobbról is, amikor kijelenti, hogy a szocialisták kérni fogják a világ munkásságát, tekintsenek el a magyar jóvátétel megfizetésétől . . . Még egyszer fellobog később a vihar, aztán a baloldal tapsai közt Peyer befejezi beszédjét pontosan három órakor. Szcítovszky Béla alelnök vezette a tanácskozást, és elöljáróban elparentálta id. Dessewffy Arisztidet, a Ház nyugalmazott elnöki tanácsosát. Gróf Teleki Pál szept. 10-ig szabadságot kapott. A megalakult vízügyi bizottság elnökévé Bottlik Józsefet, jegyzőjévé Szabóky Jenőt választották meg. A belüggyminiszter átiratban tudatta, hogy hat teljes társaságnak kivándorlók szállítására és kivándorlási irodák felállítására adott engedélyt. Panaszt adtak be újabban Jánossy Zoltán (Debrecen II.) és Rahsprecht Antal (Veszprém) mandátuma ellen. Napirend előtt: A drágaság és a kormány. Rakovszky István, aki napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt, a drágaságra hívta fel a ügyeimet, amely már oly mérveket öltött, hogy a lakosság nem bírja el, zúgolódik, a kormány részéről pedig semmiféle intézkedést nem lát. Itt van pl. a cukor, 1120-ról 160-ra emelték, s azóta eltűnt. A cukorral kereskedő külföldi cégek nyíltan rejtik el az árut, úgy, hogy cukorvilág előtt állunk. Megrovandó a sorfűzők eljárása is, akik indokolatlanul 150 százalékkal drágítottak, úgy, hogy a közönség a bojkott útjára volt kénytelen lépni. A kormánynak kötelessége volna odahatni, hogy ilyen uzsoraüzletek ne köttessenek. Ugyanez a helyzet a zsiradékokkal is. Mindezek a cikkek egyes nagy kartelek kezében vannak, amelyek egyenesen a közönség kifosztására irányítják működésüket. Ha a kormány nem akarja, hogy a bécsiekhez hasonló esetek forduljanak elő itt is, lépjen közbe az életfentartás és egészség érdekében. Arról nem akar szólni, amit odakinn beszélnek, hogy a kormány miért nem lép közbe, de ezek a suttogások támpontot nyernek abban, hogy a kormány, csendesen tűri és nézi, hogyan fosztják ki a közönséget, amely már igazán az éhhalállal küzködik. (Zaj az ellenzéken: A kormány a legnagyobb drágító!) Elnök (csenget): A miniszterelnök úr kiván szólani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Én nem tudom, hogy künn mit beszélnek . . . Rakovszky István: Ez nagy baj! (Zaj.) Ez hiba. Hupert: Ni én egyeseket kellene üldözni! (Zaj.) Gróf Bethlen: Kérem, még semmit sem mondtam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon! Nagy Ernő (a jobboldalra mutat): Ott lármáznak! Gróf Bethlen: ... de kíváncsi volnék hallani, mert hiszen rágalmazókkal szemben a kormány fogja tudni kötelességét. (Zaj.) Ami a drágaságot illeti, a kormány természetesen tudatában van annak, hogy milyen rettentő mérveket öltött. A baj azonban itt az, hogy a valutánk romlásával függ össze a drágaság. (Zaj az ellenzéken: Nem egészen így van!) és a valuta romlásával szemben magunk részéről tehetetlenek vagyunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes esetekben a kormány, amidőn a maga részéről meggyőződik, hogy egyes élelmiszerek árát feleslegesen és ok nélkül drágítják, közbelépni hajlandó ne volna. Haller István: A cukor például! Gróf Bethlen: Mi e kérdés rendezését a közélelmezési miniszterre és a közélelmezési tanácsra bíztuk, és minden olyan esetben, amikor valamelyik cikknek különös drágasága mutatkoznék indokolatlanul, felhívjuk a közélelmezési minisztert, hogy a tanács révén gondoskodjék az orvoslásról. (Zaj. Nem fogadják meg a tanácsát.) De itt van az átvizsgáló bizottság is, amelynek nemcsak feladata, hanem kötelessége is, hogy minden egyes esetben, amely ilyen