Pesti Hírlap, 1922. szeptember (44. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

Budapest, 1922. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 200 korona negyedévre .. Egyes szám vidéken és a kon 660 korona óra helyben, pályaudvaro 10 kotor, a Ausztriában 500 osztr. kor. Hirdetések díjszabás szerint, XLIV. évfolyam/ 219. (14,933.) s&á hrrm—tt-0T — ¥ » ' X i w PEST Szerád, szeptember 21 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ*HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . 1 1 A párisi őr. Két hírt teszünk itt egymás mellé. Az egyik hír ez: egy amerikai író röpült hozzánk, hogy tanulmányozza országunkat és regényt írjon nyomoruságiukról. Ez a különös vendég, bár óceánok választanak el tőle, tudta, hogy a legendás, regényes ínséget, hol kell keresni, ezért fölkapott benzines Pegazusára és ideszállott a lyukas cipők, éhes gyomrok Eldorádójába. A másik hír ez: báró Korányi Frigyes, volt pénzügyminiszter, a kereskedelmi miniszterrel együtt kiutazik a párisi jóvátételi bizottsághoz, hogy mint állandó megbízott védje ügyünket és fölvilágosítsa az ottani urakat, milyen szegények, kifosztottak, nincsetlenek vagyunk. Különös távlatot tár föl ez a két jelentés. Íme, a messze tengerentúli iró jobban van értesülve, mint a párisi székülő nagyok. Ő a pusztulás romjai között, a könny és vér salakjában csak egy regénytárgyat óhajt találni, de azok, kik sokkal közelebb vannak hozzánk s számtalanszor jártak itt, még mindig azt remélik, hogy aranyat is lelhetnek és folytonos küzdelmet kell folytatnunk rögeszméjük ellen. Newyork közelebb van hozzánk, mint Páris? A helyzet mindenesetre furcsa. Mi föltétlenül helyeseljük, hogy a kormány eleget tett a jóvátételi bizottság titkos kívánságának s elküldte oda — az oroszlánbarlangba — a maga megbízottját. Lehetetlen, hogy még ma is a csehek, románok, szerbek egyoldalú felfogása érvényesüljön s itthon közönyösen, ölhetett kézzel nézzük, mint ferdítik el minden hiteles kimutatásunkat és hiúsítják meg építő munkánkat. Amit a múltban elmulasztottunk, azt most kell pótolnunk. Igenis, közéjük kell mennünk, minél többünknek, hogy az élőszó erejével, az emberi hang hajlékonyságával bizonyítsuk igazunkat, mégpedig nemcsak ötletszerűen, bizonyos alkalmakkor, hanem állandó éberséggel, előre meghatározott haditerv szerint. Meg vagyunk győződve, hogy a személyes érintkezés foganatosabb a gondosan szerkesztett fölterjesztésnél és nyomtatványnál, egy tekintet, egy taglejtés rábeszélőbb soksok ékesen megirt, a tudomány minden eszközével harcoló könyvnél is. Igaz, hogy a szavak elröppennek és az írások megmaradnak. De az írásokat gyakran el se olvassák és a szavak olykor gondolkozó elméket is megindítanak, olykor pedig belecsöppennek a szívekbe. Azt szeretnők, hogyha párisi küldöttünk el nem fáradó munkája lenne ennek az eszmének. Érttesse meg az ottaniakkal, hogy erejünk fogyatékán vagyunk s a koldusok még a mai tótágast álló világban sem képesek eltartani a milliárdosokat. Nemcsak hogy uj jóvátételi terheket nem bírunk el, de pénzügyi mérlegünket fölborítja az a néhány antant-katona, az a pár bizottság is, mely minden megállapodás ellenére, dolga végeztén, még mindig itt időzik s a mi milliárdjainkat költi. Pincéinkben fegyvereket keresnek, föltárják gombaföldjeinket, hogy ágyút találjanak, eredménytelenül. Ha továbbra is kedvük van játszani ezt a bohózatot, ám tegyék meg. Egy nap alatt beutazhatják gépkocsival a szégyenletesen megcsonkított országot. Bekukkanthatnak minden ablakon, megvizsgálhatják azt is, nem sülnek-e el a kapanyelek. De ha ilyen szeszélyes és úri szenvedélyekre van kedvük, akkor fizessék is meg Kuran, a saját erszényükből. Hiszen közöttünk van az állig fölfegyverzett kisantant, az ő hű Csendőrségünk. Miért félnek mégis a magyar kapanyelektől ? Ezt kell hangsúlyoznia erélyesen, öntudatosan az új küldöttnek. Lehetetlennek tartjuk, hogy ne hasson a józan, belátó elemek logikájára. Nyerje meg az elméket, ha a szívek egyelőre még bezárkóznak előttünk. Védje ott a Szajna mellett éjjel és nappal, hivatalosan és nem hivatalosan a Duna , szegény államát. .. legyen a párisi őr... Készül a baloldali pártok szövetsége. Friedrich a keresztény koncentráció gazdasági céljaira. — Az ellenzék szóvá teszi a párisi követségi palota berendezését. Politikai körökben élénk feltűnést keltett a Pesti Hírlap mai közleménye, amely a demokrata ellenzéki pártszövetség alakulásáról és a progrommköveteléseiről adott hírt. Meglepetést keltett főleg azért, mert nem hitték, hogy majdnem az egész baloldalt sikerülni fog egységes fronton sorakoztatni a demokratikus törekvések mellett. Ha ez a pártszövetség létrejön, akkor az őszi ülésszakon erős ellenzékkel kell számolnia a kormánynak. Az ellenzéki blokk megalakulása a legjobb úton halad előre, befejezett tények azonban csak később várhatók, közvetlenül a nemzetgyűlés összeülése előtt. A jobboldali koncentráció szervezkedésében nincsen újabb esemény. Az egységes párt szerdán, este megbeszélést tart, amelyen a párt mérsékeltebb része és a gazdaképviselők, akiket az alakulásból egészen kihagytak, szóvá akarják tenni az akciót. Nem valószínű azonban, hogy a kérdésben a párt állást foglaljon, mert a képviselők nagy része a vidéken tartózkodik és mert a kormány részéről sem várható holnap ez ügyben valamelyes nyilatkozat. Gróf Bethlen István miniszterelnök ugyanis még nem érkezett vissza a fővárosba s a hétvégénél előbb nem is jön haza, nincs itthon nagyatádi Szabó Ist- Marianne öröke, Regény. Sir at Orasche-vásár Alfréd. (1)] K ' ' • • I.' '• . . • • Az ajtószárnyak nyitva álltak és a tavaszi szél pajkosan, csintalanul befújt néhány fehér viráglevelet egészen az asztalig, amelynél teáztak. Az öreg dámát ez idegesítette. Nem szerette a tavaszt, amelyhez már semmi köze sem volt, de még kevésbbé rajongott a levegő mozgásáért, mert rögtön megérezte a hatását a lábában, kezében, a nyakán. Hiába öreg volt”. Önkénytelenül jobban a vállára húzta selyemkendőjét. Valami értékes hímzés volt, amelyet vagy húsz évvel ezelőtt Indiából hozott neki Zoltán, amikor visszajött világkörüli útjáról. Mást is kapott akkor a fiától: egy valószínűtlenül nagy barokk gyöngyöt, amelyet gyűrűbe foglaltatott. Csakhogy az ékszer néhány évvel ezelőtt eltűnt, senki sem tudta hogyan. Julis, a komorna, azt állította, hogy úrnője a fürdőben vesztette el, amikor Szliácson volt és reumáját kezeltette. Ellen észrevette Ujváryné mozdulatát. Felkelt. Meg fog fázni, Anna néni, inkább beteszem az ajtót. De még mielőtt megtehette volna, Zoltán is felugrott és két lépéssel ott termett az ajtónál. — Engedje meg, Ellen, ez már igazán nem a maga dolga. A leány vállat vont és kényszeredetten viszsza akart ülni, de ekkor hallotta, amint előáll a kocsija. Nyomban búcsúzott is. — Miért sietsz? kérdezte Ujváryné. — Vendéget várunk a testi gyorssal. Örvedyt, a fiával. Amint ezt mondta, lopva ránézett Zoltánra. Kíváncsi volt, hogy ez milyen hatással lesz rá. De Zoltán elmosolyodott. — Miért nevet? . . . — Egyáltalában nem nevetek. Csak eszembe jutottvalami. — Különösnek találja, hogy Gyuri még mindig hozzánk jár? Azért, mert már kétszer kikosaraztam? — Ó dehogy. Az ő helyében megkérném a maga kezét harmadszor is. — Harmadszor is kikosaraznám. — Rosszul tenné, Ellen. Ennyi kitartás jobb sorsot érdemel és aztán — már nincs sok vesztegetni való időm, mi? — Édes Istenem. Gyuri sem mai gyerek ám. — Köszönöm. Maga legalább őszinte. Tényleg. Gyuri csak három évvel fiatalabb nálam. Én pedig, ha egyáltalában, csak idősebb emberhez mennék férjhez. — Értem, Ellen. Úgy egy ötven év körülihez. — Igen. Körülbelül. — Majd csak találunk a maga számára valakit. Én ugyan szintén ötvenéves vagyok, de énnem pályázom. Hisz' maga ezt régen tudja. A leány arcát elöntötte a vér. — Mindig csak gúnyt űz az emberrel! Csókolom kezét, Anna néni. Isten magával, Zoltán. Kirohant a szobából, le a lépcsőn. A férfi meglepetten követte, de a míg az ajtóhoz ért, a Tarlóczy leány már a kocsijában ült, és, anélkül, hogy hátrafordult volna, odaszólt a kocsisnak: — Mehetünk. Zoltán a fejét vakarta és visszament. — Mi lelte illent? — kérdezte. Amint" ott állt, Ujváryné előtt, rövidnadrágos vadászruhában, az ötvenéves olyan volt, mint egy gyerek. Az üregasszony szemrehányólag nézett rá. De lesni volt a tekintetében az az egész nagy önző szeretet is, amit egyetlen gyermeke iránt érzett. Amelyet teljesen kisajátított magának. — Minek bántottad? — Mivel bántottam? — Ne tetesd magad. Nagyon jól tudod, hogy milyen szerelmes beléd. És most megharagudott rád, « Magyarország és a jóvátétel. Korányi bánó állandó megbízottunk Párisban. manővere: 7S kisantant folytonos zsarosi A Párisban székelő jóvátételi nagy bizottság, amelynek ügykörébe tartoznak az összes jóvátételi kérdések, annak az óhajának adott kifejezést, hogy szívesen látná, ha a magyar kormány megbízottat küldene Parisba, aki állandó érintkezést tartana fenn a jóvátételi bizottsággal. Mint értesülünk, a párisi nagybizottság most kezd behatóbban foglalkozni több jóvátételi kérdéssel, amelyek közül egynehány Magyarországot is érinti és ezért célszerűnek tartaná, ha információadás céljából kéznél volna a magyar szakértő is. A magyar kormány ennek az óhajnak megfelelően báró Korányi Frigyest delegálta erre a tisztségre. Úgy látszik, ebből az intézkedésből támadtak a különféle mendemondák az antantnak ifjabb nagyarányú állatkiszolgáltatási követeléséről. Tény az, hogy az antant időközünként meg-megújitja jegyzékeit különféle követelésekre vonatkozólag, dacára annak, hogy a magyar kormány a lehetőség határain belül, a legelőzékenyebb az antant-óhajtásokkal szemben. Nem is ezen múlik a jóvátételi bizottság jegyzékváltása, hanem azon a tényen, hogy a kisantant államai állandóan telesírják Párist nyomorúságukkal és valósággal kizokogják a jóvátételnek nevezett zsarolási manővert Magyarországgal szemben. Erre vonatkozólag különben jól értesült a politikai körökből az alábbi információt szereztük: A Jóvátételi Bizottság most nyilvánosságra került jegyzéke éppenséggel nem újság és legkevésbé sem meglepő. Párisból nagyon gyakori időközökben menesztenek egy-egy jegyzéket Budapestre, sígy a magyar kormányt a jóvátételi kötelezettség pontos teljesítésére figyelmeztessék. Magyarország a jóvátételi előleg címen reá rótt kötelezettségnek még múlt hónapokban pontosan eleget tett, de az irántunk ellenséges indulattal viseltető prágai, belgrádi és bukaresti politikai körök folyton mozgolódnak Párisban, hogy Magyarországot ismét megzsarolhassák. Kormánykörökben már több ízben voltak fontos megbeszélések, hogy az új terminus közeledtével Magyarország az esetleges követeléseket mi módon teljesítse. Az egész jóvátételi ügyet, amely eddig a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozott, most a földmivelésügyi miniszterhez tették át, és nagyatádi Szabó Isván földmivelésügyi miniszter a szakkörök bevonásával alapos megfontolás és tanulmány tárgyává tette a Jóvátételi Bizottság esetleges újabb követelését. A földmivelésügyi miniszter és a gazdasági szakkörök azon az állásponton vannak, hogy Magyarország kötelezettségének teljesítésében elment a legvégső határig és mai rendkívül súlyos pénzügyi helyzetében újabb súlyos terheket nem vállalhat magára. A Pesti Hírlap értesülése szerint a kormány a jegyzékre ilyen értelemben válaszol, abban a reményben, hogy Párisban méltányolni fogják Magyarország jóakaratát és súlyos pénzügyi helyzetünkre tekintettel lesznek.