Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

!^ "»---^ -••• ••• -1 pest hetenkint k­étszer-h­áromszor ülésre jöjjenek össze. . Az indítványt­ Gömbös Gyula is elfogadta s kijelentette, hogy maga is helyesnek tartja, ha a pártéletet elevenebbé teszik és ha a vélemények• a párt kebelén belül ütköznek meg, nem pedig künn a nyilvánosság előlt nyilatkozatokban. Tárgyalt az értekezlet egy indítványt is, amely a pártfegyelemmel kapcsolatban arra vonatkozott, hogy parlamenti szavazásoknál a képviselőknek mik a kötelességei a párthűséggel szemben. Függetlenül az értekezlettől mindjobban ész­revehető a párt kebelében mutatkozó világnézleti el­térés, s mind nagyobb határozottsággal kezd kialakulni az egységes pártban az­­ a tábor, amely a szélsőséges jobboldali irányzatot élesen elítéli. A nemzetgyűlés folyosóján is beszéltek ezek­ről a jelenségekről és megállapították azzal a szemrehányással szemben, amely a liberálisokat a numerus clausus kérdésében való állásfoglalás­nál érte, hogy épen a fajvédelmi koncentráció h­ívei közül voltak sok­an távol a szavazásnál, s a helyzet úgy alakult, hogy jórészben a többség liberális tag­jai szavazták le a numerus clausus megszüntetését célzó határozati javaslatot. A liberális gondolkozású kormánypártiak ré­széről Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselő ezt így okolta meg: , ,"Mi nem a numerus clausus fenntartása m­ellett, hanem csak annak incidentalitel leendő megváltoztatása ellen szavaztunk. Mi a numerus clausus kérdését szintén rendezendőnek tar­tjuk, mert a numerus clausus mai formájában sok igaz­ságtalanságot tartalmaz és meglátszik rajta, hogy nem az érett megfontolás, hanem a kommün bu­kása utáni hangulat eredménye. Az ily nagy horderejű és egyes társadalmi rétegek között még ma is súrlódást okozó kérdések végleges rendezési időpontjának megállapítására egyedül gróf Beth­len Istvánt tartjuk hivatottnak és jogosultnak, hogy ő azt el is fogja találni, ebben az irányban nem lehet kétség az indemnittsei vita során elmon­dott beszéde után. Egy másik egységespárti képviselő a követke­ziket mondotta munkatársunknak a vitagnézleti el­lentétekről: —Nem engedi vetjük meg, hogy egyes poli­tikusok osztályozzanak bennünket, mint elsőosz­tályú és másodosztályú hazafiakat, mint elsőosz­tályú és másodosztályú keresztényeket. Főleg nem tehetik ezt azok, akik azt a szélsőjobboldali irányzatot támogatják és irányítják, amely a ke­­­reszténység jelszava alatt akadályozza a nemzeti­­ irányú konszolidációt, s amely mindennek nevez­- hető, csak igazi keresztény gondolkodásnak nem. A felfogásbeli különbségek dacára­­ gondosan őrködnek mindkét oldalon a párt egységén, azt itt­ hangsúlyoz a mai értekezletről kiadott félhiva­talos jelentés is, amely többek közt ezeket mondja: — A pártértekezleten örömmel állapították meg azt az egységes felfogást, amelyről a párt úgy a választások­ előtt, mint a választások alatt tanúskodott és amelyet továbbra is tanúsítani kí­ván az ország súlyos helyzetére való tekintettel•­­ úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívül is külső szereplésében. A pártvacsora. Pártértekezlet után vacsora volt, amelyen gróf Hugos Miksa felköszöntötte Nagyatádi Szabó István minisztert, aki ezeket mondotta: — Én őszintén ki merem mondani, hogy most, amikor demokráciát, elsősorban agrárdemokráciát hirdetünk, akkor azokkal szemben, akik a demokrá­ciát csak szakszervezeti alapon tudják elképzelni és csak úgy, h­ogy azt­­kiáltozzák: le a grófokkal és ki a grófokkal, — éppen azokkal szemben el tudom kép­zelni azt, hogy a demokráciát a grófokkal együtt va­lósítjuk meg és anélkül, hogy azt kellene mondanunk: le a grófokkal. — Ezt a demokráciát, amelyet én szívesebben nevezek népies iránynak, ezt a demokráciát szolgál­tam, követtem és ennek a szolgálatába szegődtem. Látom, hogy ennek az iránynak a szolgálatába és támogatására csatlakoznak a mai nehéz időkben sok félreértés dacára a komolyabb elemek, úgyhogy újabb fölfordulás nem érhet bennünket, ha őszintén törekszünk arra, hogy mindenkinek a­ jogos törek­véseit összeegyeztessük az általánosság érdekeivel, ha a társadalom egyes rétegei között nem lesz kü­lönbség, mint ahogy nincs különbség a gróf és kis­gazdaképviselők között. Ami a földreformot illeti, arra vonatkozóan kijelenthetem, hogy előállok egy novellával, azonban ez inkább törvénymagyarázás lesz, h­ogy az eredeti törvénynek a szellemét és intencióját szintén tör­vénybe fektessem le, mert azt többen többfélekép ma­gyarázzák. (Zajos helyeslés és a taps.) Ha már tör­vényt hoztunk, akkor azt végre is akarom hajtatni. Jót esik nekem, hogy pártunk egy nagybirtokos tag­ja á­ll föl és támogatni kíván bennünket. Gróf Irlyost élteti. Utána egész sereg Szónok beszélt. A Ház munkarendje. A nemzetgyűlés kedden kezdte meg a külpoliti­kai törvényjavaslatok tárgyalását, amelyek közül kettő a trianoni békeszerződésből kifolyó egyezmények ratifikácóját tartalmazza. E javaslatok tárgyalása során felszólal gróf Andrássy Gyula is, akinek felszó­lalása elé politikai körökben fokozott érdeklődéssel tekintenek, mert Andrássy az indemnitási vitában tudvalevőleg nem vett részt. A külpolitikai törvény­javaslatok elfogadása után a nemzetgyűlés tizenhét mentelmi ügyet letárgyal, majd a mérnöki rendtar­tásról szóló törvényjavaslat, ezután pedig a földmű­velésügyi miniszter által beterjesztett erdészeti javas­latok kerülnek napirendre. Belépés az egységes pártba. Ol­­nhammer Antal, Pécs város 1. kerületének képviselője, belépett az egységes pártba. A kisgazda-mozgalom epilógusa. A kisgazdák mozgalma, amint arról beszámol­tunk, azzal végződött, hogy a miniszterelnök a lénye­ges követeléseket elvben magává tette s a kivitel mó­dozatainak megállapítása épen most van folyamat­ban. Ilyenformán a megegyezés lényegét nem érinti ugyan, de mégis kellemetlen mozzanatként tárgyal­ják, h­ogy­ a mozgalomban résztvevők egyik oldalá­tól személyi követelések^^^^Bk fel. Hi­ szerint Holtl.il. József a személyi­­^^^^Re vonatkozó kíván­ságokat már el is jut­itta^^^^^k helyre. Az akcióban szereplő k^Hk nagy része nem helyesli, hogy a tárgyi kix^^^Hk közé személyi kérdéseket vegyítettek, mert T^^Bzgalom többször hangoztatott kiindulópontja épf^^A volt, hogy min­den személyi kérdéstől eltekintett. Értesülésünk szerint magát nagyatádi. Szabó Ist­gy minisztert is meglepte a hír s több híve előtt helyrefeltütőleg nyilat­kozott a személyi kérdések bekapcsolásáról. Mind­azonáltal a megegyezésre nincs befolyással ez a kis incidens, amit az is bizonyít, hogy már a közeli na­pokb­an megkezdődnek azok a tanácskozások, ame­lyek a kisgazdák legkardinálisabb követelését, a föld­reformtörvény novelláját hivatottak előkészít­ni. Lingauer Albin összeférhetetlenségi ügye. A választási harcok idején a sajtóban támadó cikkeket helyeztek el Lingauer Albin ellen. Az volt bennük, hogy Lingauer, mint lapkiadó, a kormány­tól egy rotációs gépet kapott volna olyan feltételek mellett, amelyek Lingauer képviselői függetlenségét kétségessé teszik. Lingauer a parlament elé vitte a gyanúsítást s összeférhetetlenségi bejelentést tettt önmaga ellen. Az összeférhetetlenségi bizottság, melynek előadója Pesthy Pál volt, megvizsgálta r­ ügy aktáit és titkos szavazás útján egyhamgudus megállapította, hogy a kérdéses rotációs ügyében­ Lingauer nem került összeütközésbe az összeférie­tetlenségi törvénnyel. Egységes állásfoglalás a nemzetek szövetségébe való belépés mellett A nemzetgyűlés kedden a külügyi javaslatok tárgyalását kezdte meg, s a Nemzetek Szövetségébe való belépés mellett valamennyi párt egységesen ál­lást foglalt, ami a külügyi kormányzatot a legszebb reményekkel tölti el. Szerdán folytatják a vitát. In­terpellációk is lesznek. A tanácskozást Szcitovszky Béla elnök vezeti­. Napirend előtt a lapokban már ismertetett állítólagos pápai kommunista össze­esküvés ügyét tette szóvá Batisz Gyula szocialista és vizs­gálatot kért. Rakovszky belügyminiszter: Neki a pápai rend­őrség jelentette, hogy Batisz lakásán azt a kijelen­tést tette, hogy február 20-án rendszerváltozás lesz, azt antant jóvátételi bizottságának segítségével le­szerelik a katonaságot és a hatalmat átveszik a szo­ciáldemokraták. (Zaj a szociáldemokratáknál: Csak nem hiszi el ezt a szamárságot?) fia, egy képviselő ellen ilyen súlyos vád merül fel, azt tiezfezni kell. (Nagy zaj minden oldalon.) Mi itt hiába vagdalunk egymás fejéhez gorombaságokat, ezzel úgy sem be­folyásolhatjuk a bíróságot. Ígéri, hogy pártatlan­­vizsgálatot fog lefolytattam­. Ha beigazolást nyer, hogy erőszakkal csikarták ki a vallomásokat, szi­gorú megtorlást helyez kilátásba. A Ház harmadszori olvasásában is elfogadta az indemnitási javaslatot, belevéve pótlásul, hogy ha­tálya 1923 január 1-ével kezdődik. Don Juan : Nagyságok. Regény. lista.­s JVlovcel Jet­évosz. Fordította: Kosztolányi Dezső. (44) Tsel­évrené annyira megdöbbent, h­ogy egy­szerre abbahagyta a csuklást. —­ De feleljen hát, Leliévrené! — kiáltott­at fenséges asszony. — Igaz-e vagy sem, amit­ ez a­ drága Anderny grófnő mond, nem bölcsek és jóságosak a szavai? Vájjon ugyanolyan beszámí­tás alá esik egy királyi személyiség, mint egy más egyszerű asszony? Feleljen hát! Magának örökké jár a szája, ha nincs semmi mondani­valója és harapófogóval se lehet kihúzni a szót magából, amikor szükség lenne rá! —• Nem •— hebegte Leliévrené a kényszer­­itatása alatt. —* Mi nem? — dühöngött a német nő. — Fenség nem esik olyan beszámítás alá, mint a többi közönséges nő. Nohát ez az igazság — állapította meg Hilda Albine felé fordulva. — Mily tündöklő, esze van önnek, drága barátnőm! Milyen okos ön! Soha, még Németországban sem találkoz­tam ilyen okos nővel . . . Hein­zben van. Önnek köszönhetem, hogy most, már tisztán látok. Jöj­jön, Lel­évrené, hagyjuk a grófnét. Egészen megvigasztalódva távozom. Let rae call to you when I am auocious, dear countess. Ó, kikísér bennünket, mily bájos! De fölmentem e köteles­ség alól. Jó barátnők között mire mió ez? Mégis jön, mindenáron akarja. No, nem bánom. Kisér­jen a liftig. Hányan nem tudják Párizsban, hogy kell viselkedni fejedelmi személyiségekkel. Ezek a jöttmentek, ezek az új­gazdagok, ezek egyálta­lában nem tudják. A lift előtt, az inas felnyitotta az ajtót és a három hölgy megállapodott. Hilda mégegyszer megölelte Albine-t, aztán megrázta a kezét: —. Mégegyszer köszönöm, drágám, azokat jó, szép és mély értelmű szavakat, melyeket mon­d­ott! * . » Tartsa eszében. Leh­évrené, és otthon rögtön irja le egy ir miniszter-papírra, aztán be­rámáztatja és én majd odateszem az asztalomra, hogy mindig lássam. Még most is fogta Albine kezét, pillanatra elhallgatott, gondolkozott. Lelkében dúló harc, száján és homlokán apró ráncokat vont. — Igen folytatta — szép és nagy szava­kat mondott. De azért . . .előkelő modora elle­nére most a lépcsőház szőnyegére sütötte sze­mét.) Lel­évrené barátai, azaz rokonai, a derék Guerrierék érdekében, kikről beszéltem, szól ugye unokafivérének, abban az említett ügyben. Számithatok rá, nemde, drága grófnő" Számithat rá, fenséged. —­ Köszönöm . . . köszönöm . . . ezt és a szép szavakat. Mindent köszönök. Jöjjön, Leli­évrené . . . Várjon, lépjen be először a­­ liftbe, hogy lássuk, elég szilárd-e? Néha leszakad, mi­helyt az ember rálép. Nem szakad le? Jól tart? Isten vele, drága grófnő! És míg a lift lefelé süllyedt, Albiné kihal­lotta belőle a fenség fölfelé törő, éles hangját. Az útleveleket! Ne feledje el! Legkésőbb holnapra! ..Micsoda trió: Genaz, Lel­évrené s a nagy­hercegnő" — gondolta magában Albiné — visz­szament a könyvtárba s közben a hercegi autó pöffögő kerengéssel indult el a palota bejáratá­tól. „A külügyminisztérium igazán nagy szí­vességet tesz, ha ártatlan ékszerészeknek minő­síti őket. Különben Hilda huszonnégy óráig sem tudja eltitkolni saját egyéniségét.. Eli, ez az ft dolga. Én megmondtam, amit kellett" . . . Igyekezett érdeklődni a kaland iránt. Mi a fenséges asszony valódi szándéka? Titkos utazás napkeletre, míg a nagyherceg a sarkvidékeket kutatja? Lehetséges. De akkor miért volt ez a két nő oly mélységesen, oly őszintén izgatott? Az ember nem izgatódik így néhány hetes kistud­so­­lás miatt. Hilda úgy beszélt, mintha többé soha­sem látná viszont Albinét. Csakugyan kivándo­rolna ezzel a gyanús tangó-táncossal és föláldoz­ná hercegnői mivoltát ennek, a kalandor szerel­mének? Albiné ismét szenvedett, mert, ebben a torzító tükörben újra látta saját áldozatának el­fintorult, furcsa visszfényét Ma minden erőlkö­dése, minden aggodalma ellenére folytonosan saját esetét látja maga előtt . . . Az a név, az az évszám, mely eszébe villant, mikor a fensége­asszony elé ment, most újra feltűnt emlékezete lapján. Hiába, hiába erőlködött, hogy a zaklató emléket elhessegesse. Erélyes, érzékeny és fenn­költ lelke most újra úgy cselekedett, mint más­kor, élete nehéz körülményeiben: valami férfias elhatározás arra késztette, hogy szembeszálljon, farkasszemet nézzen a tényleges veszedelemmel, s ne meneküljön előle, ne altassa el félelmét, mint a legtöbb nő, mint, ahogy erre ösztönözte őt a még benne lakozó mindennapi nőiesség. Csöngetett: • 1 — Justine, kissé fáj a fejem. Sötétítse be szobámat és csak az ágy melletti lámpát gyújtsa fel. Lepihenek. Készítse elő a fekete-kék kimo­nómat, aztán mehet. Magam öltözöm át. Senki­nek a világon nem vagyok itthon. Semmi zaj ne legyen a házban, kapcsolja ki szobámból a telefont. Negyed óra múlva Albine teljes sötétség­ben, kimonójába bugyolálva, mozdulatlanul el­nyújtózva hevert ágyán és gondolkozott. Nem határozatlanul és szeszélyesen gondolkozott rin­gatózva a véletlen hullámain, hanem szorgalma­san, buzgón, mint tudós, ki saját agyába szeret­ne bezárkózni, központosítani élete egész erejét, hogy jobban meglássa a tudatos és az öntudatlan között való kapcsolatokat. Az öntudatlan Albiné számára az a fenyegető veszedelem volt, melyre az elviselhetetlen előérzet figyelmeztette. A tu­datos — s ebben biztos volt, — tulajdon múltja, melyben ez az előérzet gyökerezett 'Folyt. kővt) . .. .. PESTI MIR LAP

Next