Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
!^ "»---^ -••• ••• -1 pest hetenkint kétszer-háromszor ülésre jöjjenek össze. . Az indítványt Gömbös Gyula is elfogadta s kijelentette, hogy maga is helyesnek tartja, ha a pártéletet elevenebbé teszik és ha a vélemények• a párt kebelén belül ütköznek meg, nem pedig künn a nyilvánosság előlt nyilatkozatokban. Tárgyalt az értekezlet egy indítványt is, amely a pártfegyelemmel kapcsolatban arra vonatkozott, hogy parlamenti szavazásoknál a képviselőknek mik a kötelességei a párthűséggel szemben. Függetlenül az értekezlettől mindjobban észrevehető a párt kebelében mutatkozó világnézleti eltérés, s mind nagyobb határozottsággal kezd kialakulni az egységes pártban az a tábor, amely a szélsőséges jobboldali irányzatot élesen elítéli. A nemzetgyűlés folyosóján is beszéltek ezekről a jelenségekről és megállapították azzal a szemrehányással szemben, amely a liberálisokat a numerus clausus kérdésében való állásfoglalásnál érte, hogy épen a fajvédelmi koncentráció hívei közül voltak sokan távol a szavazásnál, s a helyzet úgy alakult, hogy jórészben a többség liberális tagjai szavazták le a numerus clausus megszüntetését célzó határozati javaslatot. A liberális gondolkozású kormánypártiak részéről Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselő ezt így okolta meg: , ,"Mi nem a numerus clausus fenntartása mellett, hanem csak annak incidentalitel leendő megváltoztatása ellen szavaztunk. Mi a numerus clausus kérdését szintén rendezendőnek tartjuk, mert a numerus clausus mai formájában sok igazságtalanságot tartalmaz és meglátszik rajta, hogy nem az érett megfontolás, hanem a kommün bukása utáni hangulat eredménye. Az ily nagy horderejű és egyes társadalmi rétegek között még ma is súrlódást okozó kérdések végleges rendezési időpontjának megállapítására egyedül gróf Bethlen Istvánt tartjuk hivatottnak és jogosultnak, hogy ő azt el is fogja találni, ebben az irányban nem lehet kétség az indemnittsei vita során elmondott beszéde után. Egy másik egységespárti képviselő a következiket mondotta munkatársunknak a vitagnézleti ellentétekről: —Nem engedi vetjük meg, hogy egyes politikusok osztályozzanak bennünket, mint elsőosztályú és másodosztályú hazafiakat, mint elsőosztályú és másodosztályú keresztényeket. Főleg nem tehetik ezt azok, akik azt a szélsőjobboldali irányzatot támogatják és irányítják, amely a kereszténység jelszava alatt akadályozza a nemzeti irányú konszolidációt, s amely mindennek nevez- hető, csak igazi keresztény gondolkodásnak nem. A felfogásbeli különbségek dacára gondosan őrködnek mindkét oldalon a párt egységén, azt itt hangsúlyoz a mai értekezletről kiadott félhivatalos jelentés is, amely többek közt ezeket mondja: — A pártértekezleten örömmel állapították meg azt az egységes felfogást, amelyről a párt úgy a választások előtt, mint a választások alatt tanúskodott és amelyet továbbra is tanúsítani kíván az ország súlyos helyzetére való tekintettel• úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívül is külső szereplésében. A pártvacsora. Pártértekezlet után vacsora volt, amelyen gróf Hugos Miksa felköszöntötte Nagyatádi Szabó István minisztert, aki ezeket mondotta: — Én őszintén ki merem mondani, hogy most, amikor demokráciát, elsősorban agrárdemokráciát hirdetünk, akkor azokkal szemben, akik a demokráciát csak szakszervezeti alapon tudják elképzelni és csak úgy, hogy aztkiáltozzák: le a grófokkal és ki a grófokkal, — éppen azokkal szemben el tudom képzelni azt, hogy a demokráciát a grófokkal együtt valósítjuk meg és anélkül, hogy azt kellene mondanunk: le a grófokkal. — Ezt a demokráciát, amelyet én szívesebben nevezek népies iránynak, ezt a demokráciát szolgáltam, követtem és ennek a szolgálatába szegődtem. Látom, hogy ennek az iránynak a szolgálatába és támogatására csatlakoznak a mai nehéz időkben sok félreértés dacára a komolyabb elemek, úgyhogy újabb fölfordulás nem érhet bennünket, ha őszintén törekszünk arra, hogy mindenkinek a jogos törekvéseit összeegyeztessük az általánosság érdekeivel, ha a társadalom egyes rétegei között nem lesz különbség, mint ahogy nincs különbség a gróf és kisgazdaképviselők között. Ami a földreformot illeti, arra vonatkozóan kijelenthetem, hogy előállok egy novellával, azonban ez inkább törvénymagyarázás lesz, hogy az eredeti törvénynek a szellemét és intencióját szintén törvénybe fektessem le, mert azt többen többfélekép magyarázzák. (Zajos helyeslés és a taps.) Ha már törvényt hoztunk, akkor azt végre is akarom hajtatni. Jót esik nekem, hogy pártunk egy nagybirtokos tagja áll föl és támogatni kíván bennünket. Gróf Irlyost élteti. Utána egész sereg Szónok beszélt. A Ház munkarendje. A nemzetgyűlés kedden kezdte meg a külpolitikai törvényjavaslatok tárgyalását, amelyek közül kettő a trianoni békeszerződésből kifolyó egyezmények ratifikácóját tartalmazza. E javaslatok tárgyalása során felszólal gróf Andrássy Gyula is, akinek felszólalása elé politikai körökben fokozott érdeklődéssel tekintenek, mert Andrássy az indemnitási vitában tudvalevőleg nem vett részt. A külpolitikai törvényjavaslatok elfogadása után a nemzetgyűlés tizenhét mentelmi ügyet letárgyal, majd a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat, ezután pedig a földművelésügyi miniszter által beterjesztett erdészeti javaslatok kerülnek napirendre. Belépés az egységes pártba. Olnhammer Antal, Pécs város 1. kerületének képviselője, belépett az egységes pártba. A kisgazda-mozgalom epilógusa. A kisgazdák mozgalma, amint arról beszámoltunk, azzal végződött, hogy a miniszterelnök a lényeges követeléseket elvben magává tette s a kivitel módozatainak megállapítása épen most van folyamatban. Ilyenformán a megegyezés lényegét nem érinti ugyan, de mégis kellemetlen mozzanatként tárgyalják, hogy a mozgalomban résztvevők egyik oldalától személyi követelések^^^^Bk fel. Hi szerint Holtl.il. József a személyi^^^^Re vonatkozó kívánságokat már el is jutitta^^^^^k helyre. Az akcióban szereplő k^Hk nagy része nem helyesli, hogy a tárgyi kix^^^Hk közé személyi kérdéseket vegyítettek, mert T^^Bzgalom többször hangoztatott kiindulópontja épf^^A volt, hogy minden személyi kérdéstől eltekintett. Értesülésünk szerint magát nagyatádi. Szabó Istgy minisztert is meglepte a hír s több híve előtt helyrefeltütőleg nyilatkozott a személyi kérdések bekapcsolásáról. Mindazonáltal a megegyezésre nincs befolyással ez a kis incidens, amit az is bizonyít, hogy már a közeli napokban megkezdődnek azok a tanácskozások, amelyek a kisgazdák legkardinálisabb követelését, a földreformtörvény novelláját hivatottak előkészítni. Lingauer Albin összeférhetetlenségi ügye. A választási harcok idején a sajtóban támadó cikkeket helyeztek el Lingauer Albin ellen. Az volt bennük, hogy Lingauer, mint lapkiadó, a kormánytól egy rotációs gépet kapott volna olyan feltételek mellett, amelyek Lingauer képviselői függetlenségét kétségessé teszik. Lingauer a parlament elé vitte a gyanúsítást s összeférhetetlenségi bejelentést tettt önmaga ellen. Az összeférhetetlenségi bizottság, melynek előadója Pesthy Pál volt, megvizsgálta r ügy aktáit és titkos szavazás útján egyhamgudus megállapította, hogy a kérdéses rotációs ügyében Lingauer nem került összeütközésbe az összeférietetlenségi törvénnyel. Egységes állásfoglalás a nemzetek szövetségébe való belépés mellett A nemzetgyűlés kedden a külügyi javaslatok tárgyalását kezdte meg, s a Nemzetek Szövetségébe való belépés mellett valamennyi párt egységesen állást foglalt, ami a külügyi kormányzatot a legszebb reményekkel tölti el. Szerdán folytatják a vitát. Interpellációk is lesznek. A tanácskozást Szcitovszky Béla elnök vezeti. Napirend előtt a lapokban már ismertetett állítólagos pápai kommunista összeesküvés ügyét tette szóvá Batisz Gyula szocialista és vizsgálatot kért. Rakovszky belügyminiszter: Neki a pápai rendőrség jelentette, hogy Batisz lakásán azt a kijelentést tette, hogy február 20-án rendszerváltozás lesz, azt antant jóvátételi bizottságának segítségével leszerelik a katonaságot és a hatalmat átveszik a szociáldemokraták. (Zaj a szociáldemokratáknál: Csak nem hiszi el ezt a szamárságot?) fia, egy képviselő ellen ilyen súlyos vád merül fel, azt tiezfezni kell. (Nagy zaj minden oldalon.) Mi itt hiába vagdalunk egymás fejéhez gorombaságokat, ezzel úgy sem befolyásolhatjuk a bíróságot. Ígéri, hogy pártatlanvizsgálatot fog lefolytattam. Ha beigazolást nyer, hogy erőszakkal csikarták ki a vallomásokat, szigorú megtorlást helyez kilátásba. A Ház harmadszori olvasásában is elfogadta az indemnitási javaslatot, belevéve pótlásul, hogy hatálya 1923 január 1-ével kezdődik. Don Juan : Nagyságok. Regény. lista.s JVlovcel Jetévosz. Fordította: Kosztolányi Dezső. (44) Tselévrené annyira megdöbbent, hogy egyszerre abbahagyta a csuklást. — De feleljen hát, Leliévrené! — kiáltottat fenséges asszony. — Igaz-e vagy sem, amit ez a drága Anderny grófnő mond, nem bölcsek és jóságosak a szavai? Vájjon ugyanolyan beszámítás alá esik egy királyi személyiség, mint egy más egyszerű asszony? Feleljen hát! Magának örökké jár a szája, ha nincs semmi mondanivalója és harapófogóval se lehet kihúzni a szót magából, amikor szükség lenne rá! —• Nem •— hebegte Leliévrené a kényszeritatása alatt. —* Mi nem? — dühöngött a német nő. — Fenség nem esik olyan beszámítás alá, mint a többi közönséges nő. Nohát ez az igazság — állapította meg Hilda Albine felé fordulva. — Mily tündöklő, esze van önnek, drága barátnőm! Milyen okos ön! Soha, még Németországban sem találkoztam ilyen okos nővel . . . Heinzben van. Önnek köszönhetem, hogy most, már tisztán látok. Jöjjön, Lelévrené, hagyjuk a grófnét. Egészen megvigasztalódva távozom. Let rae call to you when I am auocious, dear countess. Ó, kikísér bennünket, mily bájos! De fölmentem e kötelesség alól. Jó barátnők között mire mió ez? Mégis jön, mindenáron akarja. No, nem bánom. Kisérjen a liftig. Hányan nem tudják Párizsban, hogy kell viselkedni fejedelmi személyiségekkel. Ezek a jöttmentek, ezek az újgazdagok, ezek egyáltalában nem tudják. A lift előtt, az inas felnyitotta az ajtót és a három hölgy megállapodott. Hilda mégegyszer megölelte Albine-t, aztán megrázta a kezét: —. Mégegyszer köszönöm, drágám, azokat jó, szép és mély értelmű szavakat, melyeket mondott! * . » Tartsa eszében. Lehévrené, és otthon rögtön irja le egy ir miniszter-papírra, aztán berámáztatja és én majd odateszem az asztalomra, hogy mindig lássam. Még most is fogta Albine kezét, pillanatra elhallgatott, gondolkozott. Lelkében dúló harc, száján és homlokán apró ráncokat vont. — Igen folytatta — szép és nagy szavakat mondott. De azért . . .előkelő modora ellenére most a lépcsőház szőnyegére sütötte szemét.) Lelévrené barátai, azaz rokonai, a derék Guerrierék érdekében, kikről beszéltem, szól ugye unokafivérének, abban az említett ügyben. Számithatok rá, nemde, drága grófnő" Számithat rá, fenséged. — Köszönöm . . . köszönöm . . . ezt és a szép szavakat. Mindent köszönök. Jöjjön, Leliévrené . . . Várjon, lépjen be először a liftbe, hogy lássuk, elég szilárd-e? Néha leszakad, mihelyt az ember rálép. Nem szakad le? Jól tart? Isten vele, drága grófnő! És míg a lift lefelé süllyedt, Albiné kihallotta belőle a fenség fölfelé törő, éles hangját. Az útleveleket! Ne feledje el! Legkésőbb holnapra! ..Micsoda trió: Genaz, Lelévrené s a nagyhercegnő" — gondolta magában Albiné — viszszament a könyvtárba s közben a hercegi autó pöffögő kerengéssel indult el a palota bejáratától. „A külügyminisztérium igazán nagy szívességet tesz, ha ártatlan ékszerészeknek minősíti őket. Különben Hilda huszonnégy óráig sem tudja eltitkolni saját egyéniségét.. Eli, ez az ft dolga. Én megmondtam, amit kellett" . . . Igyekezett érdeklődni a kaland iránt. Mi a fenséges asszony valódi szándéka? Titkos utazás napkeletre, míg a nagyherceg a sarkvidékeket kutatja? Lehetséges. De akkor miért volt ez a két nő oly mélységesen, oly őszintén izgatott? Az ember nem izgatódik így néhány hetes kistudsolás miatt. Hilda úgy beszélt, mintha többé sohasem látná viszont Albinét. Csakugyan kivándorolna ezzel a gyanús tangó-táncossal és föláldozná hercegnői mivoltát ennek, a kalandor szerelmének? Albiné ismét szenvedett, mert, ebben a torzító tükörben újra látta saját áldozatának elfintorult, furcsa visszfényét Ma minden erőlködése, minden aggodalma ellenére folytonosan saját esetét látja maga előtt . . . Az a név, az az évszám, mely eszébe villant, mikor a fenségeasszony elé ment, most újra feltűnt emlékezete lapján. Hiába, hiába erőlködött, hogy a zaklató emléket elhessegesse. Erélyes, érzékeny és fennkölt lelke most újra úgy cselekedett, mint máskor, élete nehéz körülményeiben: valami férfias elhatározás arra késztette, hogy szembeszálljon, farkasszemet nézzen a tényleges veszedelemmel, s ne meneküljön előle, ne altassa el félelmét, mint a legtöbb nő, mint, ahogy erre ösztönözte őt a még benne lakozó mindennapi nőiesség. Csöngetett: • 1 — Justine, kissé fáj a fejem. Sötétítse be szobámat és csak az ágy melletti lámpát gyújtsa fel. Lepihenek. Készítse elő a fekete-kék kimonómat, aztán mehet. Magam öltözöm át. Senkinek a világon nem vagyok itthon. Semmi zaj ne legyen a házban, kapcsolja ki szobámból a telefont. Negyed óra múlva Albine teljes sötétségben, kimonójába bugyolálva, mozdulatlanul elnyújtózva hevert ágyán és gondolkozott. Nem határozatlanul és szeszélyesen gondolkozott ringatózva a véletlen hullámain, hanem szorgalmasan, buzgón, mint tudós, ki saját agyába szeretne bezárkózni, központosítani élete egész erejét, hogy jobban meglássa a tudatos és az öntudatlan között való kapcsolatokat. Az öntudatlan Albiné számára az a fenyegető veszedelem volt, melyre az elviselhetetlen előérzet figyelmeztette. A tudatos — s ebben biztos volt, — tulajdon múltja, melyben ez az előérzet gyökerezett 'Folyt. kővt) . .. .. PESTI MIR LAP