Pesti Hírlap, 1923. február (45. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

1923. február 1., csüitortog. *»ISTA HÍRLAP tarifát teljes egészében idehozni, mert ebből meglát­hatja a külföld, hogy kereskedelmünkkel merre gra­vitálunk és előzetes intézkedésekkel könnyen gán­csot vethet. Apponyi február 11-én Párizsban fel akar szólalni az útlevélkényszer megszüntetésére és egyéb gazdasági könnyebbségek tárgyában, ő nem akar ünneprontó lenni, de fél, hogy optimizmusa nem vá­lik valóra. A javaslatot elfogadja. (Éljenzés és taps.) Dénes István: A külkereskedelmi mérleg szem­pontjából a behozatalban nem lát veszedelmet, mert arra a fogyasztónak és a termelésnek szüksége van. (Bogya: A cseh ipar érdekében beszél.) Rámutat a cukordrágaság okára, s a javaslatot elfogadja. Huszár Károly elnök megállapította a csütörtöki ülés napirendjét, aztán áttértek az interpellációkra. Rupert Rezső új földreform-törvényt sürget, amely világosan megmondja, hogy ki mennyi földet köteles reformcélokra átengedni és ebből ki mennyit igényelhet. A rendezésnél be kell hozni a szóbelisé­get, közvetlenséget és ügyvédi képviseletet. Nagyatádi Szabó miniszter: A kiegészítő­ novella elkészítése folyamatban­ van. Az ellen tiltakozik, hogy politikából­ csináltak földreformot. Róla­ senki föl nem tételezheti, hogy nem komolyan foglalkozott ezzel a dologgal. (A választ tudomásul vették.) Várnai Dániel a Független Szemle című folyó­irat betiltásáról szóló rendelet visszavonását sürgette. Forgács Miklós azt­ kérte, hogy a háború­ alatt elrekvirált új harangokat ingyenesen szállítsák ren­deltetési helyükre és ne számítsanak utánuk for­galmi adót. Fábián Béla az idegen valuta beszerzése körüli bajokat tárta fel. Sürgős intézkedést kért, hogy min­den importárura, amelyre a behozatali engedélyt megadták, az értéknek megfelelő mennyiségű idegen valutát utaljanak ki. Végül azt kérdezte, hogy mi történt azokkal a milliárdokkal, amelyek a deviza­központ fennállása óta a vásárlási és eladási árak közötti Spannungból származnak Meskó Zoltán a megszállás alól felszabadult Bácska, Baja és a pest megyei Szeremle és Bajaszent­istván községek sérelmes jövedelem-, vagyon- és hadi­nyereség-adó kivetésének mérséklését kérelmezte. (Az interpellációkat kiadták azt illetékes minisz­tereknek.) A francia ostromos Sápot nagy ellentállásra talál. Erősebb rendszabályokra készülnek a bányászok vezetői ellen. — A munkások és alkalmazottak a végsőig menő harcot fogják proklamálni. Essen, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A meg nem szállt terület különböző ré­szein fekvő szállodákból, valamint az ott lakó polgá­roktól és falusi emberektől számos ajánlat érkezik Essenbe, amely szerint haladéktalanul magukhoz veszik a kiutasított hivatalnokokat és családjukat. A szállítócégek is készeknek nyilatkoztak arra, hogy a kiutasítottak bútorait a szállítási költség fizetési idejének eltolásával elszállítják. A francia minisz­terelnök által aláírt titkos parancs szerint minden hivatalnokot ki kell utasítani, aki vonakodik a fran­cia megszálló hatóság parancsait végrehajtani. A franciák mindenekelőtt a bányászok vezetői ellen készülnek erősebb rendszabályokra. Amint a pasz­sziv ellenállás részükről újra mutatkozni fog, meg­kezdik a bányaigazgatók, a mérnökök és a szakszer­vezeti vezetők kiutasítását. A bányászok azonban minden fenyegetés ellenére rendületlen ellenállássá határozták el magukat. A Ruhr-vidékén és a Rajna mentén letartóztatott hivatalnokok nagy részével emberhez nem méltó mó­don bánnak, így Achenben letartóztatták a pénz­ügyi hivatal két vezető tisztviselőjét, mert vonakod­tak a franciák parancsát teljesíteni, mire megva­salva vitték őket a fogházba. Mind a kettőjüknek jobbkezére bilincset vertek. Berlin, jan. 81. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mint Achenből és Wiesbadenből jelentik, ott a hivatalnokok kíméletlen kiutasítása,­­valamint a francia és a belga csapatok kihívó eljárása miatt összeütközés volt a munkásság és a katonai járőr­ség között. Achenben, hilr szerint, több belga őr­járatot lefegyvereztek, mire a belgák egy század erősségű katonasággal beavatkoztak. Wiesbadenben pedig a német rendőrség és a francia katonaság kö­zött volt összetűzés, ami tettlegességgé fajult-és csu­pán a rendőrség legnagyobb önmegtartóztatásának köszönhető, h­ogy az összetűzésből véres verekedés nem lett. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Levering porosz belügyminiszter olyképpen nyilatkozott a porosz kormánynak a ruhrvidéki ese­ményekkel szemben való állásfoglalásáról, hogy a po­rosz kormány az általános sztrájkra irányuló törek­vésekkel szemben elutasító álláspontra helyezkedett. Az a szándék, hogy másfélmillió embert általános sztrájkba keveredjenek, feltétlenül katasztrófára veze­tett volna. Magától értetődik azonban, hogy a west­faliai lakosság a franciák betörését nem fogadhatja némán és tétlenül, ez oknál fogva a passzív reziszen­cia a legjobb eszköze a franciák és belgák bevonulása ellen. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Berliner Tageblatt düsseldorfi levelező­je beavatot helyen úgy értesül, hogy a megszállott terület munkássága a legközelebbi napokban egészen új harci eszközhöz fog folya­modni a francia megszálló hatóságok intézkedései ellen. A mindenféle pártállású munkás- és alkalmazott­ szö­vetségeknek Dortmundban összeült konferenciája elhatározta, hogy ellenállásában a legvégsőkig menő harcot fogja proklamálni. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Br. Hilferding, mint a német szociáldemok­raták képviselője, Franciaországba utazik, hogy részt vegyen a francia szociáldemokratáknak Lilleben tar­tandó gyűlésén. A francia szociáldemokrata párt a német szociáldemokratáktól azt kívánta, hogy küldjék ki egy delegátusukat a kongresszusra és az itteni francia nagykövetség, nyilván Párizsból kapott hozzá­járulás alapján, Hilferdingnek megadta a vízumot arra, hogy Franciaországba utazhasson. Essen, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szigorított ostromállapotnak tegnap történt életbeléptetése a Ruhr-vidéken nagy ellenál­lásra talált. Bochumban és Oberhausenben a szak­szervezetek kijelentették, hogy a rendelet feltételei­nek nem tehetnek eleget. A rendőrség álláspontja az, ,hogy lehetetlen bárkit is letartóztatni, akit este tíz és reggel hat óra között az utcán találnak, mert hiszen a bányászok ezreinek az éj folyamán kell a tárnákhoz menniök. Ezt elő is adták Degoutte tá­bornoknak, akitől az intézkedések mielőbbi enyhí­tését várják. . Politikusok állásfoglalása a házszabályrevizióval szemben. Az egységes párt tegnapi értekezletén Nagy Emil nemzetgyűlési képviselő fölvetette a házsza­bályrevízió kérdését. Amikor a pá­rt elnöke megrótta azokat a képviselőket, akik nem járnak el rendesen az ülésekre, Nagy Emil azt hozta fel, hogy nem kí­vánhatják a képviselőktől, hogy tizenegy hónapig együtt üljenek a parlamentben, mert komoly tör­vényhozói munka ott igen kevés folyik. Ha azon­ban végrehajtják a házszabályrevíziót, akkor a ha­szontalan szófecsérlés megszűnik és a parlament értékesebb tagjai is sűrűbben fognak eljárni az ülé­sekre, hogy az ország érdekében való komoly mun­kában részt vegyenek. A párt értekezlete nem dön­tött az indítvány fölött, hanem kiadta tárgyalás vé­gett a jogügyi bizottságnak. Az értekezleten egyéb­ként fölmerült az az indítvány is, hogy az üléseken meg nem jelenő képviselőket tartós mulasztás ese­tén részesítsék megrovásban, ha pedig ez megismét­lődik, akkor közöljék a kerületükkel falragaszokon. A házszabályrev­izió tervéről megkérdeztünk több politikust, akik a következőképen nyilatkoztak: Friedrich István: — A magam részeiről a házszabályrevíziót nem tartom szükségesnek, mert ez csak az ellenzék újabb harcbalépését vonná maga után. Az a véle­ményem, hogy a házszabályrevízió helyett teremtse­nek olyan hangulatot a parlamentben, hogy a ház­szabályszigoritásra szükség ne legyen. Peyer Károly: — Az egységes pártban a házszabályrevízióra Vonatkozólag kialakult nézet engem nem lep meg. Ez a gondolkozás összefügg a mai kormányzási rendszerrel. A sajtót közigazgatási úton elnémítják, a szabad véleménynyilvánítást a rendtörvénnyel lehetetlenné teszik, hátra van még a nemzetgyűlés, tehát itt is némaságot kell teremteni, akkor az egy­ségespárti felfogás szerint teljes lesz a konszolidá­ció. Költségvetést és zárszámadást évek óta nem látunk. Az egyetlen hely, ahol még valamelyes bírá­latot lehet gyakorolni a kormány ténykedése felett, a nemzetgyűlés. Ha a nagybirtokosok jóforgalmú ügyvédeinek nincs idejük a földbirtokreform elleni harc közepete az ülésekre eljárni, úgy mondjanak le és szenteljék idejüket kizárólag a nagybirtok vé­delmének, de nincs joguk ezen a címen mások véle­ménynyilvánítását korlátozni, különösen akkor, ha ebből a kormánypárt is bőségesen kivette a részét. A különbség csak az, hogy míg az ellenzék részéről komoly és tartalmas felszólalások hangzottak el, a kormánypárt részéről a Bell-féle felszólalások egé­szen nyugodtan elmaradhattak volna. Egyáltalában minek ez a sok formaság? Meg kell bízni az állam­biztonsági megbízottak országos szervezetét a nem­zetgyűlés ellenőrzésével és akkor minden rendben lesz. Csak az a félő, hogy az események mást fog­nak diktálni. Vázsonyi Vilmos: — Nem értem ezeket az urakat egyáltalában.­Valahányszor úgy tetszik nekik, körülhordozzák a béke zászlaját és magasztos igékkel hirdetik az ösz­szetartás szükségességét, máskor pedig egyenesen provokálólag lépnek fel és szinte keresve keresik a módot, hogyan lehetne a helyzetet felborítani? Ház­szabályrevíziónak semmiféle aktualitása nincsen. A tanácskozások normálisan folytak és a többséget, bár törvénytelen rendelet alapján ült össze a Ház, a kisebbség a határozatok meghozatalában nem aka­dályozta meg A házszabályrevízió felvetése tehát egy könnyelműen és kihívóan odadobott keztyü. 1. Megbzukott a Teleszky-féle pénzüfgyi pozitista? Pénzügyi körökben el van terjedve az a sűz,­­ hogy a kormányzat szakított a Teleszky-féle pénz­ügyi felfogással. Teleszkynek mechanikus pénzügyi rendszabályai, amelyek az adóteher további foko­zásával akarják az állam pénzügyi egyensúlyát helyreállítani, nem váltak le és így azok a remé­nyek sem teljesedtek, amelyeket ezúton a közgaz­dasági helyzet­ javulásához fűztek. Teleszky kudar­cának tekintik, hogy az élelmiszerek tarifáját le­szállították, noha újabb tarifa­emeléseket is szüksé­gesnek hirdetett. Az eddigi emelések is azt eredmé­nyezték, hogy megcsappant a forgalom és a jövede­lem nem több, hanem kevesebb lett. Ugyanez ta­pasztalható az állami drágítások egyéb terük is és kezdenek igazat adni gróf Hadik Jánosn­ak, aki mechanikus pénzügyi rendszabályok helyett nagyszabású termelési politikának szószólója­. A Teles­zky-féle pénzügyi politika bukásának a közel­jövőben látható jelei is mutatkozni fognak. A képzőművészek egy táborban, A Benczúr-Társaság bankettjén kibékültek a képzőművésze­k. Tegnap tartotta a Benczúr-Társaság Benczúr Gyula hazatérésének negyven éves jubileuma alkal­mából, amint ezt megírtuk, díszközgyűlését, utána pe­dig a Fészekben bankett volt. Ezen Hóna József szob­rászművész, a Benczúr-Társaság új elnöke felszólalt és örömének adott kifejezést, hogy a művészek kö­zött az ellentéteket sikerült áthidalni. Csók István, a­ Szinyei­ Társaság elnöke, aki több tagtársával mint vendég vett részt a lakomán, a művészek között való békességet hangoztatta és azt a célt jelölte meg a mű­vészek további programmjául, amely félretéve minden idegen szempontot, a magyar művészet naggyá téte­lére törekszik. A művészek különböző töredékeinek kibéküléséről kérdést intéztünk Róna Józsefhez, mint aki a tegnapi banketten elsőnek szólalt fel. A nagyhírű szobrász­művész a Pesti Hírlap munkatársának elmondotta, hogy nagy ellentét nem volt a művészek között. A művészeti viszonyok kuszáltak voltak, együttesen nem tudtak a művészek boldogulni és külön­­ csoportokba tömörültek az egymással szimpatizáló művészek, hogy másoktól függetlenül intézzék ügyeiket. — Régebben is voltak ilyen külön csoportok —— folytatta Róna mester — mint például a Céhbeliek, a Kéve, amelyek maguk csinálták dolgaikat és ilyen­formában alakult meg a Szinyei-Társaság is, mint ahogy ilyen intézmény a Benczúr-Társaság, amely­ célul tűzte ki magának Benczúr Gyula irányának kö­vetését. Nem volna értelme, hogy két ilyen nagysúlyú társaság, mint a Szinyei és a Benczúr, amely jelentős művészeket tömörít össze, külön-külön, egymás ellen dolgozzon. Vállvetve kell a művészeknek dolgozni és nem szabad, hogy művészek versenye legyen, hanem csak a művészetek versenyének lehet létjogosultsága. Ezt érezték mindnyájan a Szingeisták is, akik nagy­számban voltak jelen a vacsorán és a levegőben lévő hangulatnak adtam kifejezést, amikor a barátkozást szóbahoztam, mert ez rendkívül üdvös a művészetre. A művészeti birkózás éljen tovább, ezt a műértő kö­zönség is szívesen látja, a művészeknek azonban — mindenki a maga irányát követve, — egy közös cél érdekében kell dolgozni. A két társaság megmarad, a Szinyeisták követhetik Szinyei kultuszát, mint ahogy mi Benczúr irányát ápoljuk továbbra is és azt hisz­szük, hogy közös dolgainkat együttesen tudjuk meg­csinálni, együttesen tudunk dolgozni a magyar művé­szek és a magyar művészet érdekében. Tolnay Ákost, a Benczúr-Társaság igazgatóját is felkerestük ebben a kérdésben. Elmondotta munka­társunknak, hogy a közeli napokban közös értekez­­letre fogja egybehívni az összes művészeti csoportok vezetőit. —• Meg akarjuk beszélni — jelentette ki, — hogy minden csoport dolgozzék tovább a maga hatásköré­ben, a maga művészi céljaiért, ha azonban egy közös ügyről, például a Műcsarnok elfoglalásáról volna szó, akkor ezt a csoportok vezetői intézzék el. Nem akar­juk, hogy örökös tárgyalásokkal töltsék el a művé­szek idejüket, mert ezek a tárgyalások szülik a sze­mélyes torzsalkodásokat. A csoportok vezetői együtte­sen olyan erőt alkotnak, amely meg tudja védeni min­den művész erkölcsi és anyagi érdekeit. A közeljövő­,­ben újabb művészcsoportok fognak alakulni, mint a külföldön alakulnak egymásután és ez kívánatos is a művészet egészséges fejlődése szempontjából. — A művészeti csoportok delegátusainak érte­kezletén szeretném fölvetni, hogy évenként egyszer az összes csoportok csináljanak egy közös kiállítást. Ennek az volna a gyakorlati haszna, hogy az egész magyar művészetet egy közös fedél alatt kapnánk meg. Oroszország nagy hajánál előkészleteket tesz. Bécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Varsóból olyan hírek érkeznek Bécsbe, hogy ott Oroszország katonai előkészületei miatt nagy idegesség uralkodik. Úgy a sajtó, mint a kor­mánykörök feszült figyelemmel kisérik a határon­túli eseményeket- Csicserin visszautazik Oroszországba. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csicserin szombaton Lausanneból Berlinbe érkezik, ahol körülbelül két hétig szándékozik ma­radni és azután visszautazik Moszkvába. A berlini orosz körök a lausannei békekonferencia eredményét olyanformán jellemzik, hogy a konferencia sem bé­két, sem háborút nem hozott, hanem a feszültség , most krónikus jelleget öltött

Next