Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
BUDAPEST, 1923. XLV. ÉVFOLYAM, 196. (15,207.) SZAJ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 5000 korona Negyedévre . 15000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 250 korona, vasárnap 300 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. SZOMBAT, SZEPTEMBER 1. 153a JStrfaja0B080k LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ, HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár ut 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest, Kissáror körút 1. A görög-olasz konfliktus. 1914 nyarán szerb összeesküvők megölték Szerajevóban Ferenc Ferdinándot, az osztrákmagyar monarchia trónörökösét, aki hivatva volt reá, hogy valaha a magyar és az osztrák koronát hordozza homlokán. A mi részünkről nem hadüzenet, nem is mozgósítás volt a felelet, sőt az első időben semmiféle katonai intézkedés nem történt. Csak jegyzéket küldtünk Szerbiának s követeltük az elégtételt. És mégis minket állítottak oda olyanok gyanánt, akik provokálták elegendő ok nélkül a háborút. 1923 nyarán Janina közelében görög összeesküvők puskatűzzel lelövöldözték a hivatalosan eljáró olasz kommisszió tagjait. S az olasz kormány korántsem ad harmincnapos határidőt, mint aminőt mi adtunk s amely idő alatt sokat lehetett volna akkor éssokat lehetne ma békésen eligazítani, hanem azonnal a legszigorúbb intézkedésekhez nyúl, hajóhadát a görög vizekre rendeli s a mozgósítással fenyegetődzik. A két tény összehasonlítása mutatja nemcsak azt, hogy minő tartózkodólag viselkedtünk mi akkor, de azt is, hogy minő veszedelmes játékot űznek a tűzzel az olaszok ma. Kétségtelen, hogy jelenleg is nagy nemzeti sérelemről van szó. Olaszország nem tűrheti, hogy példás elégtételt ne kapjon. Se az érdeke, se a nemzet becsülete ezt nem engedi. Közönséges bocsánatkéréssel nem elégedhetik meg. Ha ezt tenné, csak újabb gaztettekre bátorítaná az erőszakos kézzel dolgozni mindig kész balkáni politikusokat. Azok csak röhögnek rajta, ha egy-két ,,pardon" szóval elintézhetik az ügyet s a másik percben ismét a tyúkszemedre fognak taposni. S le is esküszik, ha kell, hogy csupán véletlen volt az egész. Ezekkel másként kell beszélni,mint a nyugati államok művelt diplomatáival. Nagykérdés azonban az, hogy nem túl szigorú-e, és különösen nem túl veszélyes-e az az eljárás, amelyet Olaszország követ. Gondoljunk cste ismét a szerajevói esetre. Akkor is úgy látszott, hogy kizárólag egy helyi konfliktusról van szó, mely csak minket illet, és egy kis balkáni államot. Ki gondolhatta volna akkor, hogy mind az öt világrész népei bele fognak elegyedni a viszályba. Nem lehetséges-e ma is, hogy nagy bonyodalom' keletkezhetik ebből a' kérdésből." Amiit sajnálni kellene az egész emberiség érdekében s ami vérontásra vezethet megint. Mert nem szabad ugy felfogni a dolgot, hogy a hatalmas Olaszországgal szemben a görög nemzet nem is védekezhetik, tűrni fog tehát minden megaláztatást. Görögországnak is vannak — nem mondjuk patrónusai, de — érdektársai. Láttuk a legközelebbi múltban is, mennyire exponálták magukat hol a görögök mellett, hol azok ellen a nyugati nagyhatalmak. Ahogy az épen az ő saját keleti érdekeikbe vágott bele. A nyugati diplomácia kezében ütőkártya volt Görögország, melyet az angolok Törökország ellen próbáltak kijátszani, de egyszersmind a törökökkel titkon szövetkező francia érdekeltségek ellen is. Nagy szerencse, hogy ebbőlkomolyabb veszedelem nem származott s csak imént végződtek be békésen a lausannei tárgyalások. Felújulhat a veszedelem megint, még pedig egyik napról a másikra, egész váratlanul. _ Mi magyarok nemcsak annál a szimpátiánál fogva kívánjuk az olaszoknak a legpéldásabb elégtételt, mellyel e nemzet iránt viseltetünk, de amiatt is, mert az igazságérzetünk ezt megköveteli. Azonban nem szabad túlfeszíteni a húrt. Be kell tartani a határokat, mert ma kész a veszedelem, amint valahol egy ágyút elsütnek. . Ebből az esetből különben ismét tanulhat a mi javunkra az európai diplomácia. Íme, ilyesmi ami Janinában történt, csak a Balkánon fordulhat elő. Balkáni életfelfogás, balkáni erkölcsök uralma alatt. Soha, semmi körülmények között Magyarországon ilyesmi végbe nem ment s el se képzelhető, hogy végbemehessen. És mégis úgy találták jónak a nagyhatalmak, hogy a Balkán határait kijebb tolják Nyugat felé. Akkor, amikor óriási magyar területeket csatoltak két balkáni állam, Szerbia és Románia fennhatósága alá. Fejlettebb, civilizáltabb népet a kulturában elmaradottabbakhoz. Ma apró bűnösök kímélése, de teljes szigor a nagy árdrágítókkal szemben» Különös gond a stepte/iefea. — Jedporo darab egyenkint egymillió korona jutalom Ügyészeknek. — Revizió alá veszik a máig benyitott vádiratokat. — Egyes vitás esetekben függőben tartják az eljárást. Nagy Emil igazságügyminiszter* átiratai a főügyészekben Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter a pénteki napon két átiratot intézett valamennyi főügyészhez. Az első ezeket mondja többek között: Az igazságügy becsülete attól függ ma, hogy az árdrágítás kérdésében tudunk-e nagyobbfajta bűnösöket is megfogni, avagy pedig csak apró pincéreken és kofákon verjük el a port, a nagyobb árdrágítókkal szemben azonban tehetetlenek vagyünk. Végtelen nagy súlyt helyezek arra, hogy az ügyészségek kevésbbé üldözzék az apró bűnösöket, de annál kíméletlenebb, megalkuvás nélküli szigorral sújtsák a nagyobb árdrágító bűnösöket. Felkérem tehát méltóságodat arra, hogy ily értelemben utasítsa a felügyelete alatt álló öszszes királyi ügyszségeket. Egyúttal közlöm azt, hogy három darab egyenként egy millió korona összegű jutalmat tűzök ki annak a királyi ügyész urnák megjutalmazására, akinek sikerül nagyobbfajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágítón értek mindenkit, aki széles körben nagyban befolyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben természetesen a kartel-féle egyesüléseknek is nagy szrerveük van, s így ezekre különös gond fordítandó, tekintet nélkül arra, hogy a társadalmi előkelőség szempontjából milyen helyet foglalnak el. Felszólítja a miniszter a főügyészeket, hogy fokozott éber figyelemmel kísérjék ezeket az ügyeket és tegyenek róluk az ő nevére címezve jelentéseket. A második átirat lényegesebb részei így hangzanak: Megkeresem aziránt a főügyész urat, utasítsa az árdrágítási ügyeket tárgyaló összes ügyész urakat, hogy a hónapok előtt elkövetett kisebbfajta árdrágítási ügyeket a vádindítvány elkészítése, illetve benyújtása előtt tegyék újabb szigorú mérlegelés tárgyává és lehetőleg mellőzzék a vádemelést mindazokban az esetekben, amikor a korona időközben beállott zuhanása és a gazdasági viszonyok eltolódása következtében ellentmondás látszik az illető árucikkek amaz ára között, amelyek is bűncselekmény elkövetésekor állottak fenn és a jelenlegi sokkal maga isabb árak között. Ugyanebből az okból méltóztassék a már benyújtott vádiratokat is revízió tárgyává tenni és amennyiben fennállanak azok a szempontok, amelyekre céloztam, ez esetben vonják vissza vádirataikat, tekintet nélkül arra, hogy az illető ügyben van-e már a főtárgyalásra határnap kitűzve, avagy nincs. Ugyancsak az igazságszolgáltatás komolyságának rovására megy az a körülmény, hogy napnap után megtörtént az, hogy a m. kir. Curia jogerős ítélete alapján kiplakatíroznak olyan eseteket is, amelyeknél valósággal komikumszámba megy a mai árakkal szemben az illető árucikkeknek az az ára, amelyért a birói ítélet az annak idején régebben elkövetett árdrágítási bűncselekményért a büntetést kiszabta. Ennek folytán szíveskedjék arra utasítani az összes ügyész urakat, hogy felelősségemre eme tartalmilag teljesen idejüket múlt és az igazságszolgáltatás tekintélyének rovására menő kiplakatkozásokat feltétlenül mellőzzék. Továbbá az átmenet szempontjából elrendelem azt is, hogy mindazokban az esetekben, amikor a fentebbiek értelmében a büntetés végrehajtása a laikus közönség szemében más valósággal nevetségesen igazságtalannak jelentkezik, az illető elítélteknek métóztassék lehetőséget adni arra, hogy a halasztás elnyerése kapcsán kegyelmi úthoz folyamodhassanak. A miniszter végül hivatkozik a kereskedelmi érdekeltségekkel folytatott csütörtöki tárgyalására, amelyen egy lépést sem engedett az eljárásnak a rendeletben előírt gyorsaságából és szigorúságából, de alaposnak fogadta el azt a panaszt, hogy nincsenek kellően tisztázva az anyagi jogi kérdések s igy maga a becsületes kereskedelem sem tudhatja, mi a büntetendő árdrágítás s mi nem. Különösen szabatos meghatározásra szorulnak a beszerzési, az utánpótlási ár, a devizák kérdései, amelyeket egyébként a közel hetekben szakértői értekezlet fog tüzetesen megvitatni. Ennek folytán a miniszter a főügyészek útján utasítani kívánja az árdrágítási ügyeket tárgyaló ügyészeket arra, hogy olyan ügyekben, amelyekben az említett fontos anyagi jogi vitás kérdéseken múlik az elítélés kérdése, e hónap folyamán a főtárgyalás megtartását ne szorgamazzák, hanem csakis az előkészítő nyomozási eljárást folytassák le és a vádirat beadását ilyen vitás esetekben egyelőre tartsák függőben. Veszedelmesen kiélesedett az olasz-görög viszály. A Mussolini-kormány nem találta kielégítőnek az athéni kabinet jegyzékét és megtette a szükséges rendszabályozó lépéseket. Megszállják Korfu szigetét. — Görögellenes zavargások Itáliában. — A szövetséges nagyhatalmak a népszövetségi döntés mellett. Az olasz-görög konfliktus, úgy látszik, sokkal nagyobb hullámokat ver fel, mint kezdetben várható volt. A görög kormány nem fogadta el az olasz kormány ultimátumszerű jegyzékét és az egész ügyben nemzetközi döntést akar provokálni, hivatkozással arra, hogy a népszövetség illetékes eldönteni, vajon Görögország milyen elégtételt köteles adni. Az olasz L-kormány azonban ragaszkodik az ultimátumban foglaltak teljesítéséhez és Görögország további vonakodása esetén a végső fegyverhez nyúl, tehát a diplomáciai viszony megszakításához, sőt ha ez nem volna elég hathatós eszköz a görög kormány megfélemlítésére, fegyveres közbelépéstől sem riad vissza. A szövetséges nagyhatalmak kormányai nincsenek elragadtatva az olasz kormány gyors és erélyes akciójától és sajtójuk hangjából következtetve, elvitatják a jogát Olaszországnak, hogy ebben a kérdésben egyedül lépjen fel. A meggyilkolt olasz tisztek — ezt a véleményt különösen az angol sajtó hangoztatja -nemzetközi megbízottak voltak, ennél fogva meggyilkoltatásuk nemzetközi ügy. Az olasz népnek természetesen egészen más a véleménye erről a kérdésről és az egész országban oly hatalmas erővel tört ki a felháborodás, hogy Mussolini kormányának nem is is maradt más választása, mint a legszigorúbb jegyzékben elégtételt kérni az olasz tisztek meggyilkolásáért. Épen ezért nagyon veszedelmesen komplikálódott a helyzet, mert Mussolini szembe találná magát a néphangulattal, ha a szövetséges nagyhatalmak óhajára engedne az ultimátumszerű jegyzékben elfoglalt álláspontjából Roma, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mussolini előterjesztette a minisztertanácsnak a görög jegyzék szövegét, amelyet ki nem elégítőnek és elfogadhatatlannak jelzett. Utána a hadügyminiszter és a tengerészeti miniszter jelentést tett az intézkedésekről. Még a mai napra várják Korfu megszállását. Ugyanezen a minisztertanácson Mussolini megokolta a karabinieriknek Tangerbe való küldését az ottani olasz konzulátus és olasz állampolgárok védelmére. Róma, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A félhivatalos Corriere d'Italia külön kiadásban a következőket közli: Minthogy Görögország válasza nem volt kielégítő, az olasz kormány azonnal a szankciók r.Utazásának útjára lépett. Egy olasz torpedóromboló felszólította Korfu görög sziget parancsnokát, a sziget átadására. Egy olasz hadihajóraj már megjelent a sziget előtt. Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Petit Parisien jelenti Torinós cól. Bár az olasz sajtó a kapott utasításoknak megfelelően semmiféle információt nem közöl, itt azt állítják, hogy az olasz flotta parancsot kapott Tarensnél való gyülekezésre. Na Görögország a kívánt elégtételt nem adja meg, még egy hadosztályt