Pesti Hírlap, 1924. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
heti magának és ez közgazdaságilag nemcsak egyénenként, hanem az egész országnak is óriási anyagi gazdagodást jelent, ha tekintetbe vesszük, hogy már békében százmillió aranykoronára rúgott a magyar baromfikivitel évi hozadéka. ' '' A szomszéd szobában ezután „szakszerű uzsonnában" részesítenek bennünket a kiállítás kedves hölgyrendezői. Kiviteli célokra szánt fagyasztott jércesültet és bort kínálnak és dicséretére legyen mondva a magyar baromfitenyésztőknek, a fagyasztott jércesült és a friss pecsenye között semmi különbség nincsen. Mikor a szives és magyaros vendéglátást megköszönve eltávozunk, az udvaron még sokáig kísér bennünket a tornacsarnokból kiáradó falusias hangzavar és mi egy pillanatra megint büszkék vagyunk a magyar munkának e nagyszerű és külföldön is páratlan eredményére. PE9T3 HÍRLAP 1924. "febauar 1., pén Mr. míiaissiiimese. A misiszterelsiök iarcoi fosd. Kállay Tibor, Vass Jóssef és Nagyatádi Szabó imiszterek nyilatkozatai. A keresztény, kisgazda és földmives párt csütörtökön este a miniszterelnök tiszteletére vacsorát rendezett, amelyen szokatlanul nagy számban vettek részt a kormány és párt tagjai. A vacsorán Pekár Gyula üdvözölte a miniszterelnököt. Történelmi pillanatokat élünk — mondotta — amelyekben átérezzük, hogy Magyarország ma már nem az, ami tegnap volt és holnap nem lesz az, ami ma volt, hanem valami erősebb, egészségesebb. Ezt a történelmi pillanatot a magyar argonauták teremtették meg, akik hazahozták külföldről Magyarország megbecsülésének aranykincsét. Ebben az oroszlánérdem gróf Bethlen Istváné és ezt minden józanul tárgyilagosan és hazafias lelkesedéssel gondolkozó magyar embernek át kell éreznie. Gróf Bethlen Istvánra üríti poharát. A jelenlevők gróf Bethlen Istvánt fölállva percekig ünnepelték. Gróf Bethlen István emelkedett szólásra. Mint az előttem szóló Pekár Gyula barátom mondotta, hazajöttek az argonauták. Eddig helyes. De azt is mondotta, hogy hazahozták az aranyat. Hát még nem hoztuk haza. Ne igyunk a medve bőrére. Ez nagy hiba volna, mert hátra van a fekete leves, a reparációs kommisszió határozata. Addig, amíg ez a maga részéről nem döntött, ne igyunk a medve bőrére, nehogy igen hamar igyunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs ígérvényünk az aranyra, mert igenis, egy ígérvényt, mégpedig nemzetközi ígérvényt erre az aranyra kaptunk, de hogy azt fogják-e honorálni, — remélem és bízom benne, — eddig még nem tudom. — Ha nem fogják honorálni, újabb lépést kell tennünk, mert meg kell, hogy mutassuk azt, hogy minden akadályon keresztül diadalra visszük azt az ügyet, amelytől Magyarország feltámadását várjuk. Ne igyunk a medve bőrére még egy másik okból sem. Ausztria esetében ugyanaz zajlott le, amit ma Magyarország helyzetében látunk. Amíg ígérvény nem volt a kormány kezében, addig hang, ellenzék nem mutatkozott ezekkel az ígérvényekkel és avval az akcióval szemben, melyet a kormány folytatott. De abban a percben, amikor biztosnak látta az ottani ellenzék, hogy sikerülni fog a kormánynak az akciót diadalra vinni, abban a percben szembefordult az akcióval. Nem mondom, hogy a magyar ellenzék ezt a taktikát fogja követni, de legyünk készek arra, hogy ezt az ügyet diadalra vihetjük akkor, ha ez a párt egységesen kitart e mellett az akció mellett mert jöhetnek olyan pillanatok, amiket az erős ellenzéki fronttal fogunk szemben állani egyik és másik kérdésben, detailban. Mert az utolsó időben hangok hallatszottak, amelyek előrevetik árnyékukat. Nézzünk szemébe annak az argumentumnak, hogy külpolitikailag nem, volt előkészítve ez az akció. Itt egy szillogizmussal állunk szemben, amelyet néhány nappal ezelőtt egy magyar újságban olvastam. Ez azt mondja: Három lehetőség volt a magyar külpolitika részére. Vagy azt kellett volna tennie, hogy a körülöttünk alakult országok csoportosulásával szemben egy új államcsoportot igyekezzünk támasztani, amelynek segítségével akciónkat keresztül vihetjük, amelyre támaszkodva erőt mutatunk azokkal a törekvésekkel szemben, amelyeknek Magyarország szemtanúja volt. Ha ez nem volt lehetséges, meg kellett volna osztanunk a körülöttünk fonódott gyűrű, a kisantant egységét Ha pedig ez sem volt lehetséges, abban az esetben a nagyhatalmakat kellett volna megnyernünk arra, hogy egységesen kivonjanak bennünket abból az érdekszférából, amelyet körénk a kisantant font. Ez egy igen plauzibilis szillogizmus. A szillogizmusok rendszerint plauzibilisek és azokat győzik meg elsősorban, akik azokat felállítják. Azért van ezeknek meggyőző erejük, mert logikus voltuknál fogva tetszetősei, megkapják az elmét és különösen azokat, akik felállítják oly, messzemellnseg, hogy nem látják meg az életet és nem veszik észre, hogy a szillogizmus állításai között az élet magának részeket keres. Az első állítás az, hogy új hatalomcsoportosulást kellett volna létesíteni. De kérdem, kitek? A legyőzött államokkal? Mert hisz ezekkel megvolt a háború előtt a hatalmi csoportosulás és együttérzés, de azt hiszem, hogy a mai viszonyok között ennek semmi hatása semlett volna. Tovább megyek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy épen azok a nagyhatalmak, amelyek ma a legyőzött nemzetekkel szemben egy emberiesebb bánásmódnak a szószólói, a maguk részéről nem kívánnak visszatérni az europed egyensúly politikájához, hanem meg kívánják kísérelni, hogy a népszövetség segítségével nem lehetne-e egy igazi békepolitikát, a leszerelés politikáját folytatni, nem az egyik hatalmi csoportosulást a másikkal szembeállítani, hanem megszüntetni ezt a formáját az európai politikának, a leszerelést keresztülvinni, nem pedig egy másik politikai csoportot létesíteni és katonailag felszerelni. Ha európai politikát akarunk csinálni, akkor azokat a nemzeteket kell szemügyre vennünk, amelyek előttünk járnak az európai politikában és ezek irányába kell belekapcsolni a magyar politikát, nem pedig olyan utakat járni, amelyek járhatatlanok, legalább még ma járhatatlanok. Lehet, hogy eljön az az idő, amikor Európa nemzetközi politikája újra az egyensúly politikáján fog alapulni. A második állítás azt mondja, hogy meg kellett volna osztanunk a kisantant államait. Könnyű ezt mondani. Azonban a körülálló kisantant-államok minden érdeke a megkötött szerződések megtartása mellett van. ők mindenesetre addig, míg ezt a politikát követhetik, feltétlenül ezt fogják követni, tekintet nélkül az esetleges későbbi veszedelmekre, amelyek felmerülhetnek és az ő érdekeiket megoszthatnák. Ez az érdek ma az első, ez az, amely őket a politikai életben ma vezeti, nem hiszem, hogy volna magyar diplomata, aki józanul mgoszlásra számítva, a jövőbe néző magyar politikát csinálhatna, legalább olyan akciónál, amelynek gyorsan kell sikerre vezetnie. A szillogizmus harmadik tétele azt mondja, a nagyhatalmakat kellett volna megnyernie arra, hogy kivonva minket a kisantant szférájából, egyhangúlag és egy akarattal a kölcsön ügyét diadalra vigyük. Elfeledkeznek ezek az urak arról, ha ilyent állítanak, hogy épen a legyőzött nemzetekkel szemben való bánásmód tekintetében van eltérés az egyik és a másik nagyhatalom felfogása között. Ha Angliának nem sikerült meggyőznie az összes nagyhatalmakat arról, hogy a legyőzött nemzetekkel szemben való eljárás más kell, hogy legyen, mint amilyen ma: hát lehetséges volna akkor, hogy mi győzzük meg erről őket? Ha ez nem sikerült Lloyd Georgenak, Baldwinnak, Curzonnak, akkor épen Bethlennek kellett volna sikerülnie? Ne játszunk a tételekkel. Nem az a feladatunk és nem is lehet az a hivatásunk, hogy vezető szerepet játszunk, mint legyőzött nemzet S Eirópa politikájában. Nekünk a hivatásunk csakis az, hogy alkalmazkodva azokhoz a körülményekhez, amelyek reánknézve előnyöseknek mutatkoznak, a nemzetközi politikában igyekezzünk érdekeinket megvédeni és diadalra vinni. Én nem hiszem, hogy ez a politika, amelyet követünk, ne tartalmazná igazán a magyar külpolitikát. Mi egy más utat követünk, mint amelyet ajánlottak. Azt az utat, hogy azokat a hatalmiakat igyekezünk a magyar ügynek megnyerni, akiknek európai politikája középeurópa gazdasági és pénzügyi rekonstrukciója.. Azt hiszem, hogy ez sikerült. Azt a politikát követtük, hogy meggyőzzük szomszédainkat arról, hogy reálpolitikát követünk, hogy kalandokra nem vágyunk, hogy a saját érdekeinkből kiindulva reálpolitikát követünk oly értelemben, hogy igenis, érdekeinket érvényesíteni akarjuk és fogjuk, azonban arra nem vállalkozunk, hogy ezt a nemzetet kalandokba vigyük és neki vigyük a falnak. Nem lehet azt mondani, hogy ez a politika a kisantant-államok diktatúrájára vezet Magyarországra nézve. Ez a politika nem oda vezet. Ez oda vezet, hogy gazdasági erőinket szabaddá tesszük, hogy gazdasági erőinket újra felhasználjuk ennek a nemzetnek érdekében és odavezet, hogy a gazdasági szabadság révén visszanyerjük politikai szabadságunkat is, mert nincs politikai szabadság gazdasági önállóság nélkül. Az a nemzet, amely gazdaságilag, anyagilag tönkremegy, az a nemzet politikailag is tönkrement és csak akkor leszünk képesek az európai konzernben újra szerepet játszani, ha gazdaságilag ezt a nemzetet újra annyira megerősíteni leszünk képesek, hogy önállóan a saját lábán megállhat a nemzetek viharai között. Ez nem a kisantant és más államok diktatúrájára, hanem ennek a nemzetnek felszabadulására vezet politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ezt az utat követhetjük és kell, hogy kövessük, de ehhez arra van szükség, hogy a parlamentben megvívjuk azt a harcot, amelynek előestéjén állunk. Ne áltassuk magunkat, harcok lesznek ebben a kérdésben, bármiképen intéződnek is el a kölcsönügy részletei Kérem a jövőben is a ti támogatásotokat, kérem, hogy mint egy ember tartsatok ki ez ügy mellett, amely meggyőződésem szerint a nemzetnek és a magyar jövőnek az ügye. A miniszterelnököt beszédének végeztével percekig viharos lelkesedéssel ünnepelték. Berky Gyula üdvözölte a pénzügyminisztert, aki nyomban felelt, Kállay pénzügyminiszter nyilatkozata. Kállay pénzügyminiszter többek között ezeket mondotta: " Azt hiszem, bármiképen alakul a kölcsön kérdése, ebben az irányban és ennek a célnak szolgálatában mindenesetre tettünk előre jelentős lépést, ezzel az akcióval, amelyet a kormányzat és az egész magyar nemzet immár hosszabb idő óta folytat, mindenesetre biztosított magának valamit és elért valamit, nevezetesen azt, hogy a trianoni békeszerződés, illetve az a hangulat és az a gondolatkör, amelyből a trianoni békeszerződés létrejött, valami mássá fejlődött, talán nem egészen mássá, de bizonyos, hogy már nem ugyanaz, ami akkor volt, amikor azokat a békeszerződéseket papírra vetették. Ott elsősorban a reparáció gondolata állott az előtérben. Azóta rájött a világ arra, — és azt hiszem, ez ma már közfelfogás Európában —, hogy a restitúciónak, a nemzetek feltámadásának, a nemzetek helyreállításának, a nemzetek lehető megerősödésének meg kell előznie minden reparációt. Azt hiszem, hogy Magyarországra való vonatkozásban az a tervezet, amelyet a népszövetség kidolgozott, ezt a gondolatot érvényesíti. Érvényre juttatott egy másik gondolatot is, nevezetesen azt, hogy a nemzet a maga erőit, tulajdon fiainak áldozatkészségét ezentúl ne legyen kénytelen Damokles-kard fenyegetése alatt érvényesíteni. Amikor ebben a díszes gyülekezetben a második felköszöntő a mindenkor kissé unszimpatikus pénzügyminiszterre hangzott el, a párt arról tett tanúságot, hogy igyekszik kölcsönösen megbecsülni legalább is a törekvéseket. Erre a kölcsönös megbecsülésre, ennek az érzésnek diadalára és az egész pártra, mint ennek az érzésnek képviselőjére, ülste a poharamat. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Csontos Imre, Vass József népjóléti minisztert köszöntötte fel. Vass József népjóléti miniszter megköszöni Csontos Imre üdvözlését Szerénytelenségnek tartja, hogy felszólaljon egyrészt azért, mert gróf Bethlen István, a vezérük már előtte felszólalt (Hosszantartó élénk éljenzés), másrészt azért, mert az índemnitási vita során már úgyis nagyobb beszédet mondott. Elmondja ezután, hogy ezelőtt pár héttel Budapesten nagy port vert fel a Vörös malom című színdarab. Ez a színdarab nem szimbolizálja az életet, de szimbolizálja az európai békeszerződések szervezetét, amelyben benne vagyunk mi is. Amint Molnár Vörös malmában azért robban fel a gép, mert mindent meg tud őrölni, de nem tudja megőrölni a fia szívében az anya iránti szeretetet, és ugy a békeszerződések vörös malma meg akar ölni bennünket, amint őrli a Ruhrvidéket, őrli a törököket és bolgárokat és más nemzeteket. Azonban bennünket nem fog tudni megőrölni — éspedig két okból. Nem fog tudni megőrölni először is azért, mert a magyar nemzet nem abból a fából van faragva, hogy azt meg lehessen őrölni és fel lehessen morzsolni. Bennünk megvan az a gyémánt energia, amely ha belekerül ennek a malomnak kerekei közé, nem hagyja magát szétmorzsolni, hanem, ha a malom erőlködik, akkor a malom fel fog robbanni A másik ok az, hogy nekünk olyan Magiszter Rubicantenk, aki ezt a vörös malmot kezelni tudná anélkül, hogy fölrobbanna, olyan nincs, ellenben mi nekünk magyaroknak van egy olyan Magiszter Rubicantenk — és ez gróf Bethlen István, — akinek az lett a hivatása, hogy a magyar problémát, kivéve a vörös malomnak rettentő kerekei közül, ne engedje ott a magyar erőt előröltetni, hanem uj beállításban uj konstellációba állítsa a magyar problémát. Ez a mi Magiszter Rubicantenk az Úr kezéből eredeti magiszter, a mi vezérünk, gróf Bethlen István, aki nagyszerű munkát végzett eddig is és ap úgy végezni fog továbbra is a magyar nemzet megmentésére. Köszöntjük a vezért és köszöntjük a sereget A vezér méltóvá tette már magát erre a seregre. Most a sereg hivatása, hogy méltóvá legyen a vezérhez. Köszöntjük a méltó vezért és köszöntjük a méltó sereget. (Hosszantartó taps és lelkes éljenzés.) Ezután Rubinek István köszöntötte fel nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztert. Nagyatádi Szabó István válaszában kijelentette, hogy az üdvözlést annyiban veszi magára, amennyiben segítőtársa volt a miniszterelnökiek. Be kell vallania, hogy igen sok miniszterelnök alatt szolgált. Tisztelet, becsület valamenynyinek, de, ami az ügyeknek minden ágazatában van való teljes ismeretet, járatosságot, a tárgyalások vezetését, illeti, gróf Bethlen Istvánhoz hasonló miniszterelnököt nem látott. Tisztelet és becsület minden társadalmi osztály iránt, de mindenkinek át kell éreznie azt, hogy a mai kormányzópártnak, amely hivatott az országot irányítani és vezetni,, legbiztosabb és legerősebb alapja a magyar földmivelő nép. A magyar intelligencia magában véve nem képes többséget alkotni, mert a választóközönség zöme, értékesebb zömi kisgazdákból kerül ki. A nép szeretetét élteti és kéri hogy mindenki bizonyítsa be, hogy tényleg szereti itt a népet. A földmivelésügyi minisztert beszéde végeztével lelkes ovációban részesítették. Több felszólalás nem történt, az egybegyűltek a legjobb hangulatban a késő esti óráig maradtak együtt. A Kossuth-párt értekezlete. A Kossuth-párt, a nemzetgyűlés csütörtöki ülése után a parlamentben rögtönzött értekezletet tartott Rupert Rezső elnöklésével. Az értekezlet foglalkozott az egységes párt legfrissebb botrányával , megütközéssel vette tudomásul az egységes párt egyik alelnökének, Berky Gyulának, a parlament nyil színe előtt tett kijelentését, amellyel beismerte, hogy a többségi párt létrejöttében szerepe jutott az ismeretes erőszakos eszközükön kívül a szervezett lépért