Pesti Hírlap, 1924. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-29 / 74. szám

, 132*. ELŐFIZETÉSI ÁRAK] Jegy hóra... 30.000 korona Negyedévre: 90.000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 1600 korona, vasárnap 2000 korona. Külföldön kétszeres a?, előfizetési ár. XLVI. ÉVPÓLYAM, 74. (15,379 PESTI­­­­OMBAT, MÁRCIUS 29. Kiadótulajdonosok | LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDAI Bpetf. Vámon­­caáaz&r-ut­ca FIÓKKIADÓHIVATAL, Gidasett, Fiz­ Sbet-körut h A költségvetés. Évek óta nem volt az országnak költség­vetése. Most már van, s örülünk is rajta, hogy idáig jutottunk, de magában a költségvetésben semmi örömünk se telik. Pedig a külföld elis­mert szaktekintélyei vettek részt annak össze­állításában, teljes­ lelkiismerettel végezték fel­adatukat, s elég időt engedtek maguknak, hogy kellőkép megtanácskozzák a dolgokat. De be­bizonyosodott ez alkalommal is az, hogy egy ország költségvetését összeállítani igen nehéz feladat. Ismerni kell az illető nemzet egész éle­tét. Tudni kell, hogy melyik gazdasági osztály mit bír el, mit keres, mik a foglalkozásával járó kiadásai, és minő viszonylatban áll a többi kereseti osztályokkal. Csak így készülhet el egy olyan költségvetési törvény, mely igaz­ságos, s mely megnyugvást kelth­et. Ez a mostani, melyet tegnap nyújtott be a nemzetgyűléshez a miniszterelnök, nem al­kalmas arra hogy megnyugvást keltsen. Szét nagy radikális hibában szenved. Hiányzik be­lőle az igazságosság, és nincs benne a takaré­­koskodásra való törekvésnek semmi nyoma. Már tegnapi­ cikkünkben kifejezést adtunk ab­beli követelésünknek, hogy pénzügyi helyze­tünket ne az adók fokozásával, hanem megta­karításokkal szanálják. Mert a nemzet nem bír el a mostaninál nagyobb terheket. Ebben a ja­vaslatban pedig a megtakarításoknak nyomát sem látjuk. Semmiféle kiadásaink se apadnak meg egy fillérrel sem, ellenben megnövekednek mind, kivétel nélkül. Igaz ugyan, hogy legkö­zelebb több mint tízezer hivatalnokot nyug­díjba küldenek, és megszűnik a közalkalmazot­tak­­Természetbeni ellátása, ami eddig féléven­ként 40 millió aranykoronába került, de ezzel szemben annyira emelik a fizetéseket, és any­nyira emelkednek a nyugdíjak is, hogy megta­karítások helyett tetemes költségemelkedések állanak elő. Az összes személyes kiadások a mostani esztendő második felére 188 ,5 millió­­-ra vannak előirányozva, míg az utolsó félesz­tendőre 244 millió aranykoronára van prelimi­nálva ez az összeg. "Nem akarunk kitérni, és nem is lehet az­ elől a kötelesség elől, hogy a közalkalmazottakat, jól kell fizetni. De felette csekélynek találjuk a hivatalok redukcióját. Az előirányzat szerint 1926 végén a szanálási aktus bevégzése után, még mindig egy negyed­millió lesz az állami alkalmazottak száma. Ma 383 ezret tesz ki. Vagyis minden reformok végrehajtása, után minden tízezer polgári la­kosra 340 hivatalnok esik, a jövőben is, akik őket adminisztrálják, s akikről családjaikkal együtt nekik kell gondoskodniok. Ez "a legna­gyobb mértékben egészségtelen állapot És mindaddig, amíg ezen a bajon nem segítü­nk, megtakarításokról komolyan szó alig is lehet Hogyan is"? A reform befejezése után 400 mil­lió korona lesz az állam összes b­evétele, s ab­ból magára a személyi járandóságokra a fenti 244 millió esik. Hol és miben lehessen tehát takarékoskodni, ha­ ezen a címen nem? Ezt meg se próbálták a szakértők. .A most követ­kező félévre 372 millióban állapították meg az­­összes kiadásokat, s ebből a következő öt félév alatt nem faragtak le semmit, hanem kissé még­­emelték is 387 millió aranykoronáig. Másik hibája a költségvetésnek még na­gyobb. Nincs benne belső igazság, s amíg egy­részről az adószór alkalmazásával törekszik­­előteremteni a szükséges összegeket, addig másrészt teljesen kihagyja az emelésből a föld­­tulajdonosokat, s az összes új terheket a vá­rosi lakosság vállaira hárítja át. "A föld összes ,egyenes adója 33 millióban van megállapítva, s ez az öt "illesztendő alatt egy fillérrel se lesz felemelve. Ezzel szemben nem akarjuk fel­sorolni a többi adónemeknek emelkedését, csak épen a házadóra mutatunk reá. A­ háza­dót a mostani 1 millióról 20 millióra, a házhaszon­bérrészesedést pedig a mostani 10 millióról 35 millióra emelik. Tehát az egyensúly hely reá 1-­nfáss után a föld eeért jövedelme után 38 mil­liót fizet az ország lakossága, ellenben a házak után 55 milliót. Kiáltó ez az aránytalanság. Nem részletezzük, nem magyarázgatjuk, ön­magáért beszél. Ez nem maradhat így, nem szabad így maradnia. Ezt a költségvetést át kell dolgozni. Letárgyalása sürgős ugyan, s nem szabad megakadályozni, hogy kellő idő­ben tető alá ne kerüljön az egész javaslat. De a külföldi ellenőrző megbízottnak, aki jönni fog, nem lehet az ellen kifogása, hogy javít­sunk a költségvetésen. S e célból ki kell kül­deni minél előbb oly bizottságot, melyben a nemzetgyűlésen kivü­l álló szakemberek vegye­nek részt, s átdolgozzák az egész javaslatot. ( Habsburgok 39) tragédiája. — Intimitások az utolsó Habsburgokról. — Irta: Báró Mar­­gut­ti Albert ny. altábornagy, volt császári is királyi főhadalgid. Egyedül jogosított kiadás. Az események gyorsasága azonban megelőzte az intézkedéseket. Azokba a résekbe, amelyeket a magyarok visszavonása a délnyugati fronton oko­zott,** az olaszok hirtelen behatoltak,s a legnagyobb könnyedséggel szaporították sikereiket és foglyaikat. A kívülről dolgozó faltörő kosok munkáját idebenn a szlávok támogatták, akik belülről megkettőztették a citadella falát döngető kalapbesütéseiket, követelé­sül most már nem az autonómiájukat, hanem a tel­jes függetlenségüket tűzték ki. Ebben a pillanatban, 1918 októberének köze­pén, a Habsburg-birodalom a fölfordulásnak kétség­beejtő képét nyújtotta. Ebben a zűrzavarban többé a legvilágosabb elme és a legkitűnőbb szervező sem tudott­ volna eligazodni. Hosszú és hősies ellentállás után ezzel egyide­jűleg történt meg a franciaországi német front áttö­rése. Ennek a következménye lett a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése, előbb Olaszországgal, az­után a balkáni államokkal, ugyanakkor pedig még megkísértették, hogy gipszszel betömködjék a belpo­litika támasztó pillérjein támadt repedéseket. Ebből a célból az uralkodó jónak látta, hogy a parlament tagjaival tárgyaljon, megh­ívta tehát •Rü'b­vr'b» 9oi'nnt. nc a mait rvhog»yon fogadta őket, eggyel több bizonyítéka a környezete ügyet­lenségének. Károly ahelyett, hogy abban a fényben mutatkozott volna előttük, amely megilleti Ausztria császárját, amikor a nép képviselőit maga elé bo­csátja, minden formaságok nélkül fogadta őket "és két rövid órán keresztül szórakozottan hallgatta azoknak a rettentően súlyos kérdéseknek a fejtege­tését, amelyeknek a tanulmányozásához hetek kel­lettek volna. Alig nyílt meg a tanácskozás, már­is véget ért. Fölösleges hozzátenni, hogy semmi siker­? sem volt. Nem volt hát az idő elég komoly ahhoz, hogy komolyan cselekedjenek? és miért hanyagolt el a császár mindent, ami a tekintélyét emelte volna: egy ünnepélyes ülésszak fényét és pompáját a Hofburg szertartás-termében, ahol ragyogó kíséretétől övezve teljes díszben mutatkozhatott volna, abban a terem­ben, amely még visszasugározta a dicsőséges múlt varázsát.** Fentebb mondottam, hogy a badeni konferen­ciának nem volt semmi eredménye. Csalódtam. Mert * A szerző itt kísérletet­­ tett arra, h­ogy ezért a katasztrófáért is a magyarokat okolja. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a magyar csapatok visszavoná­sára vonatkozó kívánságokat egyáltalában nem telje­sítette a hadvezetőség, csapataink pedig azért nem tud­tak az olasz fronton ellenállani, mert az osztrák hadve­zetőség jóvoltából éhezett, lemeztelenetlen és hadiszer nélkül maradt. (A szerk.) " Nem nagyon valószínű, hogy mindennek az­ udvari ember szemével nézve nagyjelentőségű és nagyfontosságú színpadias pompának a kedvéért a szlovének, az olaszok, a csehek, a lengyelek és a ro­mfinok somk­aritok volna az elszakolásról­ .A szerk.) . Korányi pénzügyminiszter a kölcsön akadályozóinak történelmi felelő felelősségér­ő: „Magyarországon ne legyenek tényezők, amelyek felborítják azt a művet, amelye­t az állam alkotott." — I1 pénzügyi programm utján megmenthetjü­k az országot. -jt jóvátétel kedvező rendezése. — Ala jogtalanul, kihívás nélkül bennünket senki se bánthat. — Kállay Tibor a stabilizációról és a magyar jegybankból. — Szaporítani kell a pénzmennyiséget, ma fejenként tíz arany­korona pénzmennyiség van forga­lomban, ezt 30 —40­ r re kell emelni. A nemzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és köz­jogi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a szanálási törvényjavaslatokat tárgyalták. Mindenek­előtt a törvényjavaslatok előadóit választották meg, Kállay Tibor, Temesváry Imre és Orffy Imre sze­mélyében. Farkas István kérte a bizottságot, hogy az ülést halasszák el holnapra, miután a bizottság tag­jainak nem volt alkalmuk a törvényjavaslatokat át­tanulmányozni. Gróf Bethlen István kérte, hogy az ülést ne halasszák el, hanem korlátozzák a mai ülést arra, hogy az előadók ismertessék a javaslatokat. Kállay Tibor, volt pénzügyminiszter szólalt föl elsőnek. A fölhatalmazási és a nemzeti bankról szóló javaslatok ismertetése során utalt arra, hogy azoknak, akik eddig a pénzügyminisz­ternek a kötött gazdálkodás miatt voltak ellenségei, el kell fogadniuk a javaslatokat, amelyeknek céljuk épen az, hogy a gazdasági megkötöttségnek vesse­nek véget olyan Art­fikai -légkör megteremtésével, amely, a nyugodt gazdasági életre való áttérést, a bizonytalanig Damokles­ kardjának fejünkről, való elhárítását és a korona értékének stabilizálását le­hetővé teszik. Akik külpolitikai szempontból új Trianont látnak a javaslatokban, azoknak csak azt mondhatja, hogy a trianoni szerződés a világ nem­zeteinek aláírásával ellátott dokumentum abból a célból, hogy Magyarország megbűnhődjék olyan bűnökért, amelyeket nem követett el. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokban foglalt egyezmények ezzel szemben szintén a világ nemzeteinek aláírásával ellátott ok­mányai vannak, hogy a jóvátétel kérdésének elébe helyezik Magyarország talpraállítását. Belpolitikai szempontból szó sem lehet arról, hogy a törvényjavaslatok a törvényhozás szuvereni­tásának mellőzését célozzák, mert hiszen csak a törvényhozás akaratából való intézkedésekről van szó, amely úgy terjedelemre, mint tartalomra nézve­korlátozva ruháztatik át a kormányra a törvényho­zás ellenőrző és felelősségre vonó hatáskörének tel­jes fenntartásával. Az ilyen fölhatalmazás megadása pedig ilyen nagyfontosságú kérdésben mellőzhe­tetlen. Ez igen lényegbe vágó változás. Azt hiszem, sikerült megváltoztatni azt a trianoni helyzetet, amelybe belemenni kényszerültünk. Külpoltikailag ez az, amit föl kell hoznom. Ezzel szemben semmi­féle rabulisszika nem változtathatja meg a kormány­nak azt az érdemét, hogy ezt létrehozta. Pénzügyi diktatúráról is hallok beszélni. Er­ről csak akkor lehetne szó, ha a ma létező szuverén hatalom ellenében attól független hatalom megálla­pításáról volna szó. De nem erről van szó. A kor­mány azt kéri a javaslatokban, hogy a nemzetgyűlés, mint szuverén hatalom, saját maga korlátozza hatalmát és ruházzon át jo­gokat a kormányra bizonyos időre, bizonyos intézkedések megtételére. Szóval önálló hatalom, önálló elhatározásáról van szó. És a hatalom korlátozza magát bizonyos vo­natkozásokban egy átmeneti időre, korlátozza az­által, hogy csakis a feltétlenül szükséges pénzügyi kérdésekre szorítja, azoknak a céloknak megvalósí­tás­ára,­­amelyeket számokban kifejezve a felhatal­mazási törvényjav­aslat második melléklete jelöl meg. Amellett ez a szuverén hatalom fenntartja ma­gának, hogy ellenőrizze, hogy az átruházott hata­lom helyesen és a cél érdekében vétetik-e igénybe. Mikor ilyen nehéz feladatok előtt áll a nemzet, meg kell adni a kormányzatnak az ilyen fölhatalmazá­sokat. Megadták ezt másutt is, ahol hasonlóan gyorsan megoldandó feladatok elé állította a sors a nemzetet. Az önálló magyar jegybank elsősorban azzal a céllal létesült, hogy lehetővé tegye a korona értékének stabilitását a jövőre nézve. Ennek a cél­nak elérése főkép attól az előfeltételtől függ.

Next