Pesti Hírlap, 1924. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-29 / 74. szám
, 132*. ELŐFIZETÉSI ÁRAK] Jegy hóra... 30.000 korona Negyedévre: 90.000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 1600 korona, vasárnap 2000 korona. Külföldön kétszeres a?, előfizetési ár. XLVI. ÉVPÓLYAM, 74. (15,379 PESTIOMBAT, MÁRCIUS 29. Kiadótulajdonosok | LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDAI Bpetf. Vámoncaáaz&r-utca FIÓKKIADÓHIVATAL, Gidasett, Fiz Sbet-körut h A költségvetés. Évek óta nem volt az országnak költségvetése. Most már van, s örülünk is rajta, hogy idáig jutottunk, de magában a költségvetésben semmi örömünk se telik. Pedig a külföld elismert szaktekintélyei vettek részt annak összeállításában, teljes lelkiismerettel végezték feladatukat, s elég időt engedtek maguknak, hogy kellőkép megtanácskozzák a dolgokat. De bebizonyosodott ez alkalommal is az, hogy egy ország költségvetését összeállítani igen nehéz feladat. Ismerni kell az illető nemzet egész életét. Tudni kell, hogy melyik gazdasági osztály mit bír el, mit keres, mik a foglalkozásával járó kiadásai, és minő viszonylatban áll a többi kereseti osztályokkal. Csak így készülhet el egy olyan költségvetési törvény, mely igazságos, s mely megnyugvást kelthet. Ez a mostani, melyet tegnap nyújtott be a nemzetgyűléshez a miniszterelnök, nem alkalmas arra hogy megnyugvást keltsen. Szét nagy radikális hibában szenved. Hiányzik belőle az igazságosság, és nincs benne a takarékoskodásra való törekvésnek semmi nyoma. Már tegnapi cikkünkben kifejezést adtunk abbeli követelésünknek, hogy pénzügyi helyzetünket ne az adók fokozásával, hanem megtakarításokkal szanálják. Mert a nemzet nem bír el a mostaninál nagyobb terheket. Ebben a javaslatban pedig a megtakarításoknak nyomát sem látjuk. Semmiféle kiadásaink se apadnak meg egy fillérrel sem, ellenben megnövekednek mind, kivétel nélkül. Igaz ugyan, hogy legközelebb több mint tízezer hivatalnokot nyugdíjba küldenek, és megszűnik a közalkalmazottakTermészetbeni ellátása, ami eddig félévenként 40 millió aranykoronába került, de ezzel szemben annyira emelik a fizetéseket, és anynyira emelkednek a nyugdíjak is, hogy megtakarítások helyett tetemes költségemelkedések állanak elő. Az összes személyes kiadások a mostani esztendő második felére 188 ,5 millió-ra vannak előirányozva, míg az utolsó félesztendőre 244 millió aranykoronára van preliminálva ez az összeg. "Nem akarunk kitérni, és nem is lehet az elől a kötelesség elől, hogy a közalkalmazottakat, jól kell fizetni. De felette csekélynek találjuk a hivatalok redukcióját. Az előirányzat szerint 1926 végén a szanálási aktus bevégzése után, még mindig egy negyedmillió lesz az állami alkalmazottak száma. Ma 383 ezret tesz ki. Vagyis minden reformok végrehajtása, után minden tízezer polgári lakosra 340 hivatalnok esik, a jövőben is, akik őket adminisztrálják, s akikről családjaikkal együtt nekik kell gondoskodniok. Ez "a legnagyobb mértékben egészségtelen állapot És mindaddig, amíg ezen a bajon nem segítünk, megtakarításokról komolyan szó alig is lehet Hogyan is"? A reform befejezése után 400 millió korona lesz az állam összes bevétele, s abból magára a személyi járandóságokra a fenti 244 millió esik. Hol és miben lehessen tehát takarékoskodni, ha ezen a címen nem? Ezt meg se próbálták a szakértők. .A most következő félévre 372 millióban állapították meg azösszes kiadásokat, s ebből a következő öt félév alatt nem faragtak le semmit, hanem kissé mégemelték is 387 millió aranykoronáig. Másik hibája a költségvetésnek még nagyobb. Nincs benne belső igazság, s amíg egyrészről az adószór alkalmazásával törekszikelőteremteni a szükséges összegeket, addig másrészt teljesen kihagyja az emelésből a földtulajdonosokat, s az összes új terheket a városi lakosság vállaira hárítja át. "A föld összes ,egyenes adója 33 millióban van megállapítva, s ez az öt "illesztendő alatt egy fillérrel se lesz felemelve. Ezzel szemben nem akarjuk felsorolni a többi adónemeknek emelkedését, csak épen a házadóra mutatunk reá. A házadót a mostani 1 millióról 20 millióra, a házhaszonbérrészesedést pedig a mostani 10 millióról 35 millióra emelik. Tehát az egyensúly hely reá 1-nfáss után a föld eeért jövedelme után 38 milliót fizet az ország lakossága, ellenben a házak után 55 milliót. Kiáltó ez az aránytalanság. Nem részletezzük, nem magyarázgatjuk, önmagáért beszél. Ez nem maradhat így, nem szabad így maradnia. Ezt a költségvetést át kell dolgozni. Letárgyalása sürgős ugyan, s nem szabad megakadályozni, hogy kellő időben tető alá ne kerüljön az egész javaslat. De a külföldi ellenőrző megbízottnak, aki jönni fog, nem lehet az ellen kifogása, hogy javítsunk a költségvetésen. S e célból ki kell küldeni minél előbb oly bizottságot, melyben a nemzetgyűlésen kivül álló szakemberek vegyenek részt, s átdolgozzák az egész javaslatot. ( Habsburgok 39) tragédiája. — Intimitások az utolsó Habsburgokról. — Irta: Báró Margutti Albert ny. altábornagy, volt császári is királyi főhadalgid. Egyedül jogosított kiadás. Az események gyorsasága azonban megelőzte az intézkedéseket. Azokba a résekbe, amelyeket a magyarok visszavonása a délnyugati fronton okozott,** az olaszok hirtelen behatoltak,s a legnagyobb könnyedséggel szaporították sikereiket és foglyaikat. A kívülről dolgozó faltörő kosok munkáját idebenn a szlávok támogatták, akik belülről megkettőztették a citadella falát döngető kalapbesütéseiket, követelésül most már nem az autonómiájukat, hanem a teljes függetlenségüket tűzték ki. Ebben a pillanatban, 1918 októberének közepén, a Habsburg-birodalom a fölfordulásnak kétségbeejtő képét nyújtotta. Ebben a zűrzavarban többé a legvilágosabb elme és a legkitűnőbb szervező sem tudott volna eligazodni. Hosszú és hősies ellentállás után ezzel egyidejűleg történt meg a franciaországi német front áttörése. Ennek a következménye lett a fegyverszüneti tárgyalások megkezdése, előbb Olaszországgal, azután a balkáni államokkal, ugyanakkor pedig még megkísértették, hogy gipszszel betömködjék a belpolitika támasztó pillérjein támadt repedéseket. Ebből a célból az uralkodó jónak látta, hogy a parlament tagjaival tárgyaljon, meghívta tehát •Rü'bvr'b» 9oi'nnt. nc a mait rvhog»yon fogadta őket, eggyel több bizonyítéka a környezete ügyetlenségének. Károly ahelyett, hogy abban a fényben mutatkozott volna előttük, amely megilleti Ausztria császárját, amikor a nép képviselőit maga elé bocsátja, minden formaságok nélkül fogadta őket "és két rövid órán keresztül szórakozottan hallgatta azoknak a rettentően súlyos kérdéseknek a fejtegetését, amelyeknek a tanulmányozásához hetek kellettek volna. Alig nyílt meg a tanácskozás, máris véget ért. Fölösleges hozzátenni, hogy semmi siker? sem volt. Nem volt hát az idő elég komoly ahhoz, hogy komolyan cselekedjenek? és miért hanyagolt el a császár mindent, ami a tekintélyét emelte volna: egy ünnepélyes ülésszak fényét és pompáját a Hofburg szertartás-termében, ahol ragyogó kíséretétől övezve teljes díszben mutatkozhatott volna, abban a teremben, amely még visszasugározta a dicsőséges múlt varázsát.** Fentebb mondottam, hogy a badeni konferenciának nem volt semmi eredménye. Csalódtam. Mert * A szerző itt kísérletet tett arra, hogy ezért a katasztrófáért is a magyarokat okolja. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a magyar csapatok visszavonására vonatkozó kívánságokat egyáltalában nem teljesítette a hadvezetőség, csapataink pedig azért nem tudtak az olasz fronton ellenállani, mert az osztrák hadvezetőség jóvoltából éhezett, lemeztelenetlen és hadiszer nélkül maradt. (A szerk.) " Nem nagyon valószínű, hogy mindennek az udvari ember szemével nézve nagyjelentőségű és nagyfontosságú színpadias pompának a kedvéért a szlovének, az olaszok, a csehek, a lengyelek és a romfinok somkaritok volna az elszakolásról .A szerk.) . Korányi pénzügyminiszter a kölcsön akadályozóinak történelmi felelő felelősségérő: „Magyarországon ne legyenek tényezők, amelyek felborítják azt a művet, amelyet az állam alkotott." — I1 pénzügyi programm utján megmenthetjük az országot. -jt jóvátétel kedvező rendezése. — Ala jogtalanul, kihívás nélkül bennünket senki se bánthat. — Kállay Tibor a stabilizációról és a magyar jegybankból. — Szaporítani kell a pénzmennyiséget, ma fejenként tíz aranykorona pénzmennyiség van forgalomban, ezt 30 —40 r re kell emelni. A nemzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a szanálási törvényjavaslatokat tárgyalták. Mindenekelőtt a törvényjavaslatok előadóit választották meg, Kállay Tibor, Temesváry Imre és Orffy Imre személyében. Farkas István kérte a bizottságot, hogy az ülést halasszák el holnapra, miután a bizottság tagjainak nem volt alkalmuk a törvényjavaslatokat áttanulmányozni. Gróf Bethlen István kérte, hogy az ülést ne halasszák el, hanem korlátozzák a mai ülést arra, hogy az előadók ismertessék a javaslatokat. Kállay Tibor, volt pénzügyminiszter szólalt föl elsőnek. A fölhatalmazási és a nemzeti bankról szóló javaslatok ismertetése során utalt arra, hogy azoknak, akik eddig a pénzügyminiszternek a kötött gazdálkodás miatt voltak ellenségei, el kell fogadniuk a javaslatokat, amelyeknek céljuk épen az, hogy a gazdasági megkötöttségnek vessenek véget olyan Artfikai -légkör megteremtésével, amely, a nyugodt gazdasági életre való áttérést, a bizonytalanig Damokles kardjának fejünkről, való elhárítását és a korona értékének stabilizálását lehetővé teszik. Akik külpolitikai szempontból új Trianont látnak a javaslatokban, azoknak csak azt mondhatja, hogy a trianoni szerződés a világ nemzeteinek aláírásával ellátott dokumentum abból a célból, hogy Magyarország megbűnhődjék olyan bűnökért, amelyeket nem követett el. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokban foglalt egyezmények ezzel szemben szintén a világ nemzeteinek aláírásával ellátott okmányai vannak, hogy a jóvátétel kérdésének elébe helyezik Magyarország talpraállítását. Belpolitikai szempontból szó sem lehet arról, hogy a törvényjavaslatok a törvényhozás szuverenitásának mellőzését célozzák, mert hiszen csak a törvényhozás akaratából való intézkedésekről van szó, amely úgy terjedelemre, mint tartalomra nézvekorlátozva ruháztatik át a kormányra a törvényhozás ellenőrző és felelősségre vonó hatáskörének teljes fenntartásával. Az ilyen fölhatalmazás megadása pedig ilyen nagyfontosságú kérdésben mellőzhetetlen. Ez igen lényegbe vágó változás. Azt hiszem, sikerült megváltoztatni azt a trianoni helyzetet, amelybe belemenni kényszerültünk. Külpoltikailag ez az, amit föl kell hoznom. Ezzel szemben semmiféle rabulisszika nem változtathatja meg a kormánynak azt az érdemét, hogy ezt létrehozta. Pénzügyi diktatúráról is hallok beszélni. Erről csak akkor lehetne szó, ha a ma létező szuverén hatalom ellenében attól független hatalom megállapításáról volna szó. De nem erről van szó. A kormány azt kéri a javaslatokban, hogy a nemzetgyűlés, mint szuverén hatalom, saját maga korlátozza hatalmát és ruházzon át jogokat a kormányra bizonyos időre, bizonyos intézkedések megtételére. Szóval önálló hatalom, önálló elhatározásáról van szó. És a hatalom korlátozza magát bizonyos vonatkozásokban egy átmeneti időre, korlátozza azáltal, hogy csakis a feltétlenül szükséges pénzügyi kérdésekre szorítja, azoknak a céloknak megvalósítására,amelyeket számokban kifejezve a felhatalmazási törvényjavaslat második melléklete jelöl meg. Amellett ez a szuverén hatalom fenntartja magának, hogy ellenőrizze, hogy az átruházott hatalom helyesen és a cél érdekében vétetik-e igénybe. Mikor ilyen nehéz feladatok előtt áll a nemzet, meg kell adni a kormányzatnak az ilyen fölhatalmazásokat. Megadták ezt másutt is, ahol hasonlóan gyorsan megoldandó feladatok elé állította a sors a nemzetet. Az önálló magyar jegybank elsősorban azzal a céllal létesült, hogy lehetővé tegye a korona értékének stabilitását a jövőre nézve. Ennek a célnak elérése főkép attól az előfeltételtől függ.