Pesti Hírlap, 1924. április (46. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

BUDAPEST, 1924. XL­VI. ÉVFOL­YAM, 76. (15,381.) SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra... 30.000 korona Negyedévre. 90.000 korona Egyes szám ára helyben, Vidéken és a pályaudvaro­don 1500 korona, vasárnap 2000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár, (­V) KEDD, ÁPRILIS 1. Jioadótulajdonosok : ZÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­­HIVATAL ÉS MYOftSDAI Bpest. Vilmos császár-ut TS. MQKKIADÓHIVATALI Bodacosse Erzsébet-körut . Mit követelünk a nemzetgyűléstől? "Az új törvények szerint a választók nem adhatnak utasítást­ a követjüknek. De azért a nemzet egyeteme követelheti az egész nemzet­gyűléstől, hogy teljesítse kötelességét és ne dolgozzék az ország érdeke ellen. Azon vitat­kozni már nem is lehet, hogy a külföldi köl­csön nélkül katasztrófába jutnánk, de azért azt tartjuk, hogy a kormány pénzügyi javaslatain vitatkozni lehet és kell is, még­pedig avval a célzattal, hogy azokon javítsanak. Csak azok­ról a százszor elcsépelt témákról nem szabad most a kritikus hetekben vitatkozni, amiknek semmi köze a­ külföldi kölcsönhöz. És ha az el­lenzék ezekre a témákra akar kitérni, s ezekkel mesterségesen megakadályozni a felhatalma­zási javaslat törvényerőre emelkedését, s en­nélfogva­ a külföldi kölcsön megkapását, akkor maga okoz kárt a nemzetnek. Obstrukciót csinálni képtelenség. De épen ilyan képtelenségnek tartjuk azt is, hogy meg ne kíséreljük a kormány tervezetének kijavítá­sát. Amikor tehát az ellenzéki pártok és frak­ciók afelett tanácskoznak, hogy minő maga­tartást tanúsítsanak a legközelebbi hetekben, akkor maga az ország érdeke világosan elő­írja minden h­azafiasan gondolkozó értelmes képviselő kötelességét. Az első kötelesség az, hogy tessék szakér­telemmel foglalkozni a pénzügyi javaslatokkal. Aki nem ért ezekhez, az ne beszéljen. Másod­szor ne beszéljen senki se az általános titkos egyenlő választó­jogról, amit nem lehet össze­kapcsolni a külföldi kölcsönnel. „Magyaror­szág demokratikus átalakítása" olyan frázis, amit mindenki hangoztat, s néhányan még ki­is­­veszik. De a szanálási tervvel szem­ben csak úgy lehet annak érvényt szerezni, ha minden képviselő a kis­emberek terhein igyek­szik segíteni magában a törvényjavaslatokban az adók és kényszerkölcsönök fizetésénél, s a két és féléves költségvetés összeállításánál. Ha akár a­ fajvédők, akár a szocialisták a maguk elcsépelt frázisaival, zsidókérdéssel meg in­ternáló táborral akarják kihúzni azt a­ vitát, amelyen Magyarország sorsa felett döntenek, akkor az egész nemzet elítéli ezt­ az értelmetlen dikciózást és az egész külföldnek az lesz a vé­lekedése, hogy a magyar parlament nem­­­ért a pénzügyi és gazdasági kérdésekhez és érzéke sincs a­ nemzetgyűlésnek a nemzet exiszten­ciális érdekei iránt. Mikor fotográfus elé állítják az embere­ket, akkor az okos, természetes ember a maga rendes ábrázatát mutatja, a komikus színész erőltetett, vigyorgó grimaszt vág, a kültelki donzsuan pedig a fényképész utasítása szerint szélesen mosolyog. Most, a külföldről millió fényképező kamara lencséje fordul felénk. Mu­­­tassuk meg a nemzet becsületes ábrázatát és ne vágjanak a nemzet állítólagos képviselői sem­miféle erőltetett grimaszt és ripacs pózt. A nemzet lelkiállapotának hű fotográfiája pedig azt mutatja, hogy mindenki követeli a külföldi kölcsönt, de még inkább követeli az ehhez fű­zött javaslatok szakszerű kijavítását. Az az álláspont, mely a kormánypárt részéről azt hirdeti, hogy a hevenyében összecsapott költ­ségvetés és felhatalmazási javaslat változ­tathatatlan szentírás és isteni kijelentés, ép oly képtelenség, mint az a szélső ellenzéki ál­láspont, amely obstrukcióval fenyeget és a kor­mány felbontása érdekében a külföldi köl­csönt s az egész országot is felborítaná. Igen­is lehet olyan javításokat csinálni, amelyek nem érintik a külföldi kölcsönt. Le­het és kell is a terhek kirovásának idejében és­ módjában olyan változtatásokat tenni, hogy azokat elbírja az ország. A tájékozatlan kül­föld azt hiszi és a diktatórikus hatalomra tö­rekvő korm­ány is elhitetni igyekszik, hogy az adófizető polgárság olyan fejős tehén, amelyet végtelenségig lehet fejni. Ezt meg kell cáfolni. Látjuk, hogy­ a kormány maga milyen tájékoz­­zatlan a saját tervei felől, hogy egyre-másra gyártja a kényszerkölcsönök, vagyonváltságok és mindenféle adók terveit, egyiket a másik tetejébe hányja, minden rendszer és megfon­tolás nélkül, nem törődvén, hogy elbírja-e a lakosság. Ide praktikus rendet kell behozni. Ismerjük a kormányok gazdálkodását a va­gyonváltságokkal, a földváltsággal, részvény­váltsággal és mindenféle különleges állami jö­vedelemmel. Jól tudjuk, hogy semmit sem for­dítottak arra, amire azt a törvény megszabja. A nemzetgyűlés hivatása tehát egyfelől a terhek aránylagos kiosztását és időbeli beosztását biz­tosítani a javaslatokban, másfelől kötelessége ma is és a jövőben is a teljes pénzügyi ellenőr­zés s az elszámolás megkövetelése. Az ellen­zéknek erre kell reászorítani a kormányt és többséget. A Népszövetség segítségével siiverül mi fog a kölcsönt elhelyezni. Bethlen miniszterelnök nyilatkozata a fontán keíráfo elengedé­séről. — 71 kölcsönjavaslatok vitája a parlamenti bizottságban. A n­emzetgyűlés pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága hétfőn délután ülést tartott és megkezdte a felhatalmazási törvényjavaslat általá­nos vitáját. Heinrich Ferenc szerint a merkantil osztályok­nak igen súlyos megterheltetéseket kell viselniök és a részvényváltság megoldásánál­ azt a formáját, amelyet ebben a törvényben választottak, revízió alá lehet venni anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék azo­kat az eredményeket, amelyeket a kormány a tervbe­vett intézkedésekkel elérni óhajt. Sándor Pál mindenekelőtt azt teszi kifogás tár­gyává, hogy a kormány a mai hivatalos lapban tör­vényes felhatalmazás nélkül intézkedett a jövedelem­adóbevallásoknak benyújtására nézve anélkül, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő felhatalmazási javas­latnak hatálybalépését megvárta volna. Rámutat ez­után azokra a terhekre, amelyek a kereskedelmet és az ipart terhelik a közszolgáltatásokban és szóvá teszi úgy a vagyonváltság ügyét, mint a forgalmi adó és a kázhaszonrészesedés kérdését, valamint azt a politikát, amely a devizaközpontnál követtetett. Farkas István kifogásolta a földadónak és ál­talában a nagyobb, vagyonoknak­ csekély adóterhét , és ezzel szervben. Kimutatta a fogyasztási adó ma-­­gasságára. Biró Pál szóvá tette a városi lakosság túlságos megterheltetését. Ugron Gábor a javaslatokban a jóvátétel kér­désének megoldását látja. Mint e megoldás részét fo­gadja, el azt az igen sajnálatos tényt, hogy a román okkupáció kérdésében a törvényjavaslat indokolásá­hoz mellékelt megegyezést kötötte a kormány a ro­mán állammal. A pénzügyi diktatúra kérdésében rá­mutatott arra, hogy a jelenlegi helyzetet úgy kell megítélni, mint amely a trianoni békeszerződés kö­vetkezménye. Ezért a javasolt korlátozásokat azok­kal a korlátozásokkal kell összehasonlítani, amelyek a trianoni szerződésben foglaltatnak, Így ítélve meg a kérdések egész komplexusát, a maga részéről el kell fogadnia a javaslatot azért, mert az adott hely­zetben nem lát más megoldást annak a megoldásnak helyébe, amelyet a kormány javasol és mert más­részt úgy látja, hogy ha a kormányt sikerülne meg-, buktatni, nem csak a kormány buknék meg, hanem maguk a javaslatok is, amelyeket pedig záros határ­időn belüll el kell intézni. Gróf Bethlen István miniszterelnök ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a románokkal kötött megegyezést a jóvátételi bizottság előtt levő kárpótlás kérdésében. A kisan­tant államai-­szintén súlyt helyeztek arra, hogy a magyar szanálási programm végleges­ megállapítá­sával egyidejűleg tisztázzák azokat a köztünk füg­gőben levő legfontosabb kérdéseket, amelyek külö­nösen a reparáció ügyével is kapcsolatosak. Így lé­tesült a szerbekkel való megegyezés a törvényjavas­lat indokolásának második mellékleteként, továbbá a románokkal való megállapodás, amely a javaslat indokolásának harmadik mellékletét képezi. Hang­súlyozni kívánja, hogy ebben a megállapodásban a kormány e kérdés praktikus megoldására törekedett olyan formán, hogy úgy Magyarország, mint Románia vissza­vonta azt a keresetét, amelyet a román okkupáció költségeinek­ megtérítésü­ címén, illetőleg a románok alatt okozott károk meg­térítése címén­ egyrészről Románia, másrészről Ma­gyarország intézett a reparációs bizottsághoz, amely követelések számszerinti összegben körülb­e­lü­l egyformák voltak­. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezésének kérdését illeti, e tekintetben bizalommal van az iránt, hogy a népszövetség segítségével a kölcsönt sikerül elhelyeznünk. Abban az esetben, ha a német kérdés rövidesen megoldásra kerülne, ez nemcsak nem akadályozná a mi kölcsönünk kibocsátását a pénz­piacon való konkurrenciával, hanem ellenkezőleg — nézete szerint — csak előnyünkre szolgál atekin­tetben, hogy a kölcsönhöz mielőbb hozzájuthassunk, mert az végleges tisztázását jelentené a középeuró­pai helyzetnek és megerősítené a pénzvilág bizalmát atekintetben, hogy Európa politikai viszonyai im­már konszolidálódnak és ezért rázkódtatásoktól nem kell többé tartani. Mncs árvizveszedelem Budapestem A vidéki árvizek őrei túlzottak, bár a Bodrog megáradt. —­tt Buna tavalyi emelkedése távoli eshetőség. — A főváros Óbudán és Kelem­földön emelte az árvédelmi biztonságot. — az árviz elleni védekezés. A hirtelen beállott olvadás, a nyomon követő esőzés megd­uzzasztotta a folyók vizét s a Tisza mel­lékfolyóinak árterületét elöntötte az évente rende­sen jelentkező tavaszi vizáradás. A Ronyva-patak sátoraljaújhelyi kiöntésén kivül a Bodrog és a Tisza több mellékfolyója kilépett medréből és riasztó hírek érkeztek a veszélyeztetett területekről. A földmivelés­ü­gyi minisztérium folyammérnöki osztályában szer­zett információnk szerint ezek a vidéki árvízhírek túlzottak, csupán a normális kiöntés jelentkezett s a vizár még csak most kezdi elönteni a­ védőgátak és a meder közt levő hullámteret. Most kezdik előkészíteni a védekezést arra az esetre, h­a az áradás nagyobb és veszélyesebb méreteket öltene, amitől egyelőre nem tartanak. A Felső-Tiszánál beállt már az apadás. Tiszabecsnél a vizszin tegnap óta 40 centimétert esett, de Vásárosnaményben újabb és az eddiginél is erő­sebb tempójú áradás észlelhető, amelyet a Szamos 60 centiméteres új árhulláma okozott. A Bodrog is árad még úgy, hogy Tokajnál április 3-án nyolc­méteres vizszin várható. Szolnoknál a kulmináció ugyancsak nyolc méter körüli , vízállással április 10-én fog bekövetkezni. A Kőrösökön is, a Maroson is nagyobb áradás jelentkezik. Az árvizektől valló rettegés minden esztendő­ben megismétlődik, főleg így tavasszal, amikor min­den védintézkedés erejét meghaladó meglepetések is érhetik a folyók vidékét. Az ármentesítés árvízvédel­me ugyanis­­csak bizonyos árvízmagassággal és, ár­víztömeggel számol s ha kedvezőtlenebb helyzet áll be, vagyis váratlan, meglepetésszerű víztömeg és ár­magasság lép föl, akkor csak rögtöni intézkedések segítenek, mert nincs olyan általános mód, mely az árvíztől föltétlen védne. Manap természetesen mégis sokkal kedvezőbb a helyzet, mint, a hajdani árvízkatasztrófák idején, m­ert amióta Belgrand francia mérnök bevezette az árvízjelzést, azóta előre értesülünk a közeledő vesze­delemtől s igy előkészülhetünk a különösebb védeke­zésekre. Párizs például már a következő évben Belgrand árvízjelzései révén három nappal hama­rább értesült a Szajna kiöntéséről. Az ármentesítés különben ma már minden civilizált államban job­bára megvédi az úgynevezett régebbi árterületeket, főleg hosszanti és kereszttöltésekkel, sőt egyes külö­nösen­ veszélyes ponton fekvő községeket körtöltéssel biztosítva. A meder szélesítése és a víz esésének megnövelése — az utóbbi módot alkalmazzák a Ti­szánál —, továb­bá az árterület iszapolása, mely az árapasztó­ csatornák révén a vízelvezetés is erre szolgál. A víz távozása — apró források, bukógátak alkalmazása, erdősítés — a hegyekben csökkend a vizek lerohanását.. A lakott és n­­űvelt területeknek ily módon való árvíz elleni védelmei: az ármentesítés Magyarországon a legna­gyabb és legrendezettebb.

Next