Pesti Hírlap, 1924. november (46. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
BUDAPEST, 1924. / " ELOFIZETÉSI ÁRAK: Egy hára 40.000 korona, negyedévre 120.000 kor. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 2000 kor., vasárnap 8000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. XLVI. ÉVFOLYAM, 232. (15,537) SZÁM» SZOMBAT, NOVEMBER 1. császár - ut - -78. százai, .^^0^^22—91. Fiók. kin^óhuyatul : Budapest^ -VII. kert. Erzsébet-körut 1 Virágos volt a puskájuk, a kalapjuk, a kedvük, mikor a harci kedvtől duzzadó, piros arcú ifjakkal elrobogott a vonat . . . Virágos most a koporsójuk, mikor onnan a messze távolból hazahozta a vonat hőseinket . . . Tüzes szónak lobogó biztatása zendült akkor az ünneplő beszédben, mely az ifjakat harcba kisérte . . . Egy letört nemzet elfojtott zokogása sir .. .gyászbeszédekből, melyek a koporsókat fogadják ... Tizennyolc koporsót tettek le egymás mellé katonás sorban. Ez a kis hősi csapat csak egy katonai küldöttség annak a sok százezer hős- halottnak képviseletében, kik idegen földön ilusszák örök álmukat. De erre a tizennyolc koporsóra több százezer gyászoló magyar családnak siró körnlyecsordul, akiknek szenvedő szive végső sóhajjal tekint most halottak napján a szürke távolba, hol virágtalan, elhagyott sírban fekszik a család reménye, a nemzet oszlopa. A hazahozott hősi halottakban egyszerre gyászoljuk és ünnepeljük, siratjuk és dicsőitjük az összes magyar hősöket, kik elhullottak érettünk, de nem miattunk. Kiket a magyar lélektől távol álló nagyhatalmi érdek kergetett a háborúba, de akik ott már aztán a magyar hazát is, a magyar becsületet is védték. Ez a tizennyolc hősi halott Itália kék ege alól tér haza a beborult magyar ég alá. A Kossuth és Garibaldi katonáit is egymással szembe állította ez a szerencsétlen háború. Egymást szerető népeket uszított egymásra a dinasztikus érdek. Szeretnénk, ha ezekbe a koporsókba zárhatnánk azt a szellemet is örökre, mely az ilyen oktalan vérontásokat rendezte. Szeretnénk, ha a háború mártírjai megváltották volna az emberiséget a felülről megrendelt vérengzésektől. Mert a hősök vérét csak két szent cél oltárán lehet áldozni: a szabadságért és a haza visszaszerzéséért! Ebből a tizennyolc koporsóból és több százezer néma sírból ez az igazság kiált az ég felé! . . . Bár beszélhetnének az elnémult hősök! Bár csak egyetlen napra fölélednének és szétnézvén a hazában, megleckéztethetnék ezt a mai kort, mely méltatlanná vált hozzájuk. Ha megtörténhetnék ez a csoda, s újra fegyvert ragadhatnának a hősök, tán a mai közszereplők egy része ellen fordulnának. Milyen sok nemes érzés, hűség, bajtársi szeretet, önfeláldozás, bátorság, nagylelkűség támadt föl a legádázabb harc tüzében, mely megacslosította a vaslelkeket. S ime, pár év fordultával mennyi aljasság, önzés, csalás, képmutatás, erkölcstelenség és gazság burjánzott föl a váráztatta földből! A föltámadt hősök nem ismernének ma Magyarországra! És mennyi hízelgéstől, hódolástól hajionygott a közvélemény a hős harcosok előtt, ígértük nekik, hogy ha élnek, ha halnak, örök hála, tisztelet s mindenféle földi javadalmazás várja őket és családjukat. Nos, hol van a ,hála, hol van a jutalom 11 A rokkantak épp úgy nyomorognak, mint a hősi halottak hátramaradottjai. Hogyan lehetett egy pár esztendő alatt ily csúful átváltozni! . . . Szerencse, hogy hősi halottaink nem támadnak most föl! ... • A zarándoklás a halottakhoz,a hódolat a hősök és nagyok sírja előtt ma jótékony hatással lehetne az élőkre. Mert ma a temető falán kívül van a halál és pusztulás országa. Az egészséges közszellem, az élő igazság, a szabadságszeretet, a humanizmus, a jogegyenlőség világa, ott van a kerepesi-úti temető falai közé zárva. Ezért az éltető szellemért oda kell menni. Az igazi hazaszeretetért s hősiességért a hősök temetőjébe kell zarándokolni. Itt van az igazi temető, itt van a pusztulás és romlás az élők, között . . . -Hőseink, nagy halottaink! adjátok átc -kincsekben gazdag szellemeteket a lélekbeli , szegény élőknek!