Pesti Hírlap, 1924. december (46. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
2 tillUWifffn.r-^y Tiek puhaságával. Ott van, hogy gázol keresztül árkon-bokron, egészen megvadulva! — No, ha nem is sikerült a derék Hubertnek harci babérjait gyarapítani, mint lovasember igazán kitett magáért — mondotta a király. — Abidon azonban még mindig nem mehetünk át, Walter. Mit szólsz hozzá? Nem fog lekerülni ez a fiatalember a lováról, vagy pedig királyotok maga lesz kénytelen lándzsát törni vele, ha át akar menni a hídon ? Szent Tamásra mondom, igazán nagy kedvem volna kiállani ezzel az ifjúval. — Nem, uram, már ennyi dicsőség is sok neki egy napra — mondotta Manny, haragosan nézve a mozdulatlan lovasra. — Igazán megvadíthatná ezt a bolondos fiút, hogy azt is elmondhatja magáról, hogy egyetlen mérkőzésben kivetette nyeregből az én apródomat és meglátta Anglia egyik legderekabb lovagjának a hátát. Róbert, adj ide egy lándzsát. Majd meglátjuk, én mire megyek vele. A hires lovag ugy vette át a lándzsát, amelyet oda hoztak, mint egy művész a hegedűvonót. Megcipelgette, egyszer,kétezer megrázta a levegőben, megnézte, hogy ninse görcs a fanyélen s végre tisztában lévén súlyával és fogásával, karja alá vette. Azután gyeplőjét rövidre fogta, hogy lova minden mozdulatát tökéletesen irányíthassa és megigazította a nyakában függő pajzsot, megsarkantyúzta lovát és elvágtatott. Az ifjú és tapasztalatlan Nigel ilyen harcos erejével és ügyességével szemben a természet minden ajándékával sem állhatta meg helyét. El fog ugyan jönni egyszer az a nap is, amikor sem Manny, sem Chandos nem fogják tudni kivenni a nyeregből, de most, még ha jobb fegyverzete lett volna is, igazán kevés kilátása lehetett. Legyőzik, de ez a vereség öröm és megtiszteltetés még az ő számára is. A lovak ismét tompa dübörgéssel száguldottak egymásnak a nedves réten. A két lovas irtózatos csörömpöléssel találkozott . Nigel egyenesen sisakja arcába kapta a dárda lökését, mire lefordult lováról, csörömpölve esett, le a fűbe. De, jóságos Ég, hát ez mi? Manny rémületében fölemelte két karját s dermedt kezéből kiesett a lándzsa. A lovasok mindenfelől rémült, kétségbeesett kiáltásokkal rohantak feléjük. Ki látta már lovagi tornának ilyen hirtelen és borzalmas végét? Vagy hihetnek-e a szemüknek? Nem boszorkányság-e az, ami előttük lejátszódik? De nem, ez tény és valóság. Ott fekszik a zöld fűben a legyőzött lovag törzse, rajta túl, vagy tíz yardnyira pedig sisakos feje. — Szent Szűzanyám! — kiáltotta Manny, miközben rémülten ugrott le lováról. — Odaadnám az utolsó aranyamat is, ha ezt a dolgot meg nem történtté tehetném. De hogy lehetséges ilyesmi? Mit jelent ez? Ide, ide, püspök atyám, mert ez csak ördögök és boszorkányok műve lehet. A püspök elfehéredett arccal ugrott le az elterült test mellé, utat törve magának a rémült lovagok és apródok seregén keresztül. — Attól tartok, hogy a szent Egyház már későn jön segítségére — mondotta remegő hangon. — Szerencsétlen fiatalember! Milyen hirtelen vég! In medio vitae, — mint az írás mondja . . . egyik pillanatban még ifjúsága virágában s a következőben feje már leszakítva törzséről ... Az Urnák és az ő szentjeinek könyöríletessége legyen ő vele és szabadítson meg minket a gonosztól! A püspök ez utóbbi fohászkodását nála egészen szokatlan emelkedettséggel és komolysággal ejtette ki. Tudniillik közben az egyik apród, aki a sisakot felemelte, rémült kiáltással dobta le ismét a földre: — Üres! — kiáltotta. — Olyan könnyű, mint a toll! — Való igaz! — kiáltotta Manny, a kezébe véve. — Semmi sincs benne. Mit győztem én le, püspök atyám? Valami rossz szellem lett volna? A püspök felmászott lovára, hogy jobban átgondolhassa az esetet. — Ha a gonosz szellem kikelt barlangjából — mondotta, — az én helyem ott van a király mellett. Annyi bizonyos, hogy ennek a kék színű lónak ördögi tekintete van, meg mernék rá esküdni, hogy láttam, amint tüzet és füstöt fújt orrlyukából. Ez az állat olyan páncélt tud a hátán hordozni, amelyben senki sincs és mégis harcol . . . — Ne hamarkodjuk azért el a dolgot, püspök atyám — szólalt meg az egyik lovag. — Lehet, hogy ugy van, amint lemondod s azért mégis emberi kéz műve. Mikor Dél-Németországban jártam, Nürnbergben láttam egy ottani mesterember által készített ördögi gépet, amely lovagolt és kardot forgatott. Lehet, hogy ez is ilyen . . — Köszönöm, uraim, mindnyájatoknak szíves jóságtokat — szólalt meg mély hangon a földön fekvő alak. Erre már a viharedzett Manny is nyeregbe ugrott. Néhányan ész nélkül rohantak el a borzalmas törzstől. Csak a legbátrabbak maradtak ott mellette. — És legfőképen — folytatta a hang — köszönöm neked, dicső lovag, Sir Walter Manny, hogy megfeledkezvén a te dicsőségedről, leereszkedtél kiállni egy szerény fiatalemberrel. — No, Isten engem úgy segéljen — mondotta Manny, — ha ez az ördög, akkor nagyon udvarias modora van. Én kiveszem a páncéljából, ha rögtön elvisz is! Ezzel ismét leugrott lováról s lehajolva a törzshöz, bentsúlt a páncél nyaknyilásán, ahol Nigelszőke hajából akadt egy maroknyi a kezébe. Az erra felhangzó ordítás végre meggyőzte arról, hogy ember van benne. Ugyanakkor szemébe ötlött a vasöltöny mellén levő két nyílás, amely az ifjúnak nézőlyukul szolgált, mire féktelen nevetésben tört ki. .A kiirály, a herceg és Chandos, akik kissé távolabbról szemlélték az eseményeket, sokkal jobban mulattak, hogysem közbeszóltak volna s most, hogy minden kiderült, nagy nevetéssel siettek oda hozzájuk. — Vegyétek ki ível ele — mondotta a király az oldalát fogva. — Vegyétek ki! Sok viaskodásban vettem már magam is részt, de sohasem voltam még olyan közel hozzá, hogy leessem a lovamról, mint most, pedig ezt csak néztem. Csak attól féltem, hogy valami baja történt esés közben, mert olyan mozdulatlanul feküdt (Folytatjuk.^ PESTI HÍRLAP HWB—HMINW 1924- december 2 . kedd. I»—BWWBg» N» — ^tmaww^mmt ' — • • Ötven ellenzéki képviselő marad távol a házszabályveoszió tárgyalásától. Kedden a fajvédők is kivonulnak egy deklaráció felolvasása után. — Gyorsan tetárgyalják a házszabályreviztót és a költségvetést. — Lista az ellenzéki kijárókról. A pénteki ülésről kivezetett képviselők ügyében ma határozott a nemzetgyűlés, elfogadván a mentelmi bizottság javaslatát, amely tíz naptól huszonöt ülésnapig terjedő kizárással sújtja az elnök intézkedéseivel szembeszálló képviselőket. A kizárt képviselők büntetését fölötte súlyosnak és igazágtalannak tartja az ellenzék és azok a képviselők, akik a demokratikus ellenzéki szövetségnek tagjai, mindenben szolidárisnak tekintik magukat társaikkal s elhatározták, hogy arra az időre, amíg a kitiltás szól, ők sem vesznek részt a parlament ülésein. Mától számítva huszonöt ülésen tehát az ellenzék nagy része nem jelenik meg a Házban, nem vesz részt sem a bizottsági, sem a plenáris tárgyalásokon, hogy ily módon tüntessen a Ház kitiltó határozata ellen. Távolon maradni az egész szociáldemokrata párt, a nemzeti demokrata párt, a Kossuth-párt és a pártonkívüliek kis csoportja, összesen mintegy harminchét képviselő. Ez a határozat lényeges fordulatot jelent a parlamenti helyzetben, amely tekintettel a házszabályrevízió tárgyalására, egy izgalmas parlamenti kampány képét vetítette előre. Az ellenzék előre bejelentett obstrukciója ,a házszabályok megszigorítása ellen most már elmarad, nem lesznek szenvedélyes viták, nagy harcok a szólásjog korlátozása ellen, mert az ellenzék harcos csoportjai passzivitásba mentek. Nincs szükség többé a nyolc, sőt tizenhatórás ülésekre, amelyekre a többség már minden előkészületet megtött, mert a kormánypárti szónokon kívül a vitában csak néhány ellenzéki, képviselő fog résztvenni: Slassay Károly, Ugron Gábor, a keresztényszocalisták és egy-két pártonkívüli. Előreláthatólag egy hét, alatt végez tehát a parlament a házszabályrevízióval, amely után az aranyköltségvetésre kerül sor és ezt már az új házszabályok alapján, korlátozott terjedelmű vita keretében, — legfölebb húsz ülésnap alatt — törvényerőre kell emelnie a Háznak. Az ellenzék a leghosszabb kitiltás lejárta után, január közepén vagy végén jelenik meg ismét a parlament küzdőterén, amikor már kritikai szerepét korlátok közé szorítják a módosított házszabályok Újabb komplikációkra és újabb összeütközésekre fog vezetni az az állásfoglalása amellyel a revideált házszabályokat törvényteleneknek minősíti és azoknak rendelkezéseit magára nézve kötelezőknek el nem ismeri. Ez a helyzet odavezethet, hogy naponként konfliktusok keletkeznek majd az ellenzék és a házelnökség között, amely az új házszabályokat rájuk is alkalmazni fogja. A kormánypártban sajnálják a helyzet elmérgesítését és az ellenzék passzivitásba kényszerülését. Felfogásunk szerint, amennyire helytelen volt az, hogy Friedrich István később alaptalannak bizonyult , vádjai alapján oly vehemens rohamot intéztek a miniszterelnök ellen, époly hiba az, hogy ellenzéki szerepükről most lemondanak. Érdekes lista járt egyébként kézről-kézre a kormánypártban; azoknak az ellenzéki képviselőknek a nevei vannak a listán, akik kiviteli engedélyek ügyében közbenjártak, köztük állítólag olyanok is, akik az utóbbi napok harcaiban részt vettek. Abban az esetben,ha a kijárások ügye újból napirendre kerül, ezt a listát nyilvánosságra fogják hozni. Élesen támadták az egységes pártban Friedrich István szerepét, aki szerintük, egy hamisított miniszterelnöki levéllel az egész sajnálatos összeütközés előidézője lett.Friedrich ellen egyébként összeférhetetlenségi bejelentést készülnek tenni, miniszterelnök korában kifejtett „közgazdasági tevékenysége" alapján. Meglepetést keltett, hogy a demokratikus ellenzékkel szolidárisnak vallja magát a hászabályrevíziós kérdésben a fajvédőcsoport is. A fajvédő képviselők közül Friedrich István, Ulain Ferenc, Kiss Menyhért, Zsirkay János, Bell, Miklós és Hír György már ma kivonultak a deklaráció felolvasása után az ülésteremből, este tartott értekezletükön pedig Gömbös Gyula felszólalása után elhatározták, hogy a házszabályrevízió többségi erőszakolása ellen tiltakoznak, s amint nem vettek részt annak bizottsági tárgyalásában, akként nem jelen 11 — Mi a véleménye a kancellár úrnak— kérdeztem végül — a magyar szanálási kérdésről? — Az Önök szanálási politikáját mi a legnagyobb érdeklődéssel és őszinte szimpátiával kísérjük és amint azt nyíltan meg is vallom, önző érdekből is. A legnagyobb elvakultság és a közgazdasági gondolat teljes összezavarása szükséges ahhoz, hogy valaki feltételezze azt, hogy egy ország a saját jólétét a szomszédjának romjain építheti fel. Mi ettől a babonától távoltartottuk magunkat és szilárd meggyőződésem az, hogy a jövő azé, aki semmiféle politikai melléki gondolatoktól vezéreltetve, a tisztám, gazdasági orientációra alapított együttműködés princípiumát vallja, amelynek megvalósítása érdekében a lehető legrövidebb idő alatt szabaddá kell tenni az utat minden be- és kivitel számára. Simon Vilmos, HM-öö rekvése oda fog irányulni, hogy az állam tényleges pénzügyi alakulása megegyezzék ezzel a javaslattal. JS Nagy tévedés volna azt hinni, hogy azért, mert én és dr. Akter, az új pénzügyminiszter, mint a tartományi érdekek képviselői léptünk a politikai porondra, most a szövetségi kormány kebelében az egyoldalú tartományi érdekeket túl erősen fogjuk érvényre juttatni. A Bund és a tartományok közt folyó harc jelszava, mely az utóbbi időben túl nagy szerepet,játszott, a nyilvános megvitatásokon, a valóságban tényleg csak jelszó és nem fedi legkevésbbé sem a tényleges helyzetet, vagy az új kormány tényleges szándékait. Ausztria szövetségi állam, és egészen természetes, hogy a szövetségi tartományok, amelyek fenntartása történelmileg indokolva van, arra törekednek, hogy szükségleteik és elvégzendő feladataik kellőleg meg legyenek alapozva, pénzügyileg, de a szövetségi kormány és a tartományi kormányzatok tudatában vannak annak, hogy sorsuk elválaszthatatlanul van egybeforrva a Band sorsával, hogy erejük, boldogulásuk és biztonságuk csak a szövetség erejéből, boldogulásából és biztonságából táplálkozhatok. Épen azért az az óhajunk, hogy megfelelő intézkedésekkel a szövetség és a tartományok közötti viszonyt úgy rendezzük, hogy a jövőben a konfliktusok legcsekélyebb lehetőségét is elhárítsuk mindkét rész útjából. Ennyit a belső politikáról. Külpolitikai vonatkozásban, kérdeztem aztán, m megmarad-e Ausztria az eddigi irány mellett, avagy esetleg aktivabb közreműködésre szánja-e magát? — Ami a külpolitikát illeti, — válaszolta élénken a kancellár, — magától értetődik és a legtermészetesebb, hogy a maga teljességében az előbbi, kormány által választott útra lépünk és az általa megteremtett alapot a maga teljességében fenntartjuk és lehetőleg kimélyítjük. Külpolitikánknak, úgy mint eddig, törekvése lesz a béke megóvása és a lehető legbarátságosabb viszonyok megteremtése. Hisztárt gazdaságpolitikai törekvések folytán. A gazdaságpolitikai kérdésekben is békés utakat választunk a barátságos metódusoknak. Megkértem aztán a kancellárt, hogy nyilatkozzék, minő magatatartást fog tanúsítani kormánya Magyarország irányában, különösen gazdasági tekintetben? — Az Ön kérdése elsősorban bizonyára a magyar-osztrák kontingens-megegyezésre vonatkozik, mire az a válaszom, hogy ez a kérdés szintén hozzásimul a mi általános törekvéseinkhez. Az utóbbi esztendőkben a kereskedelmi szerződések egész sorozatát kötöttük meg, amelyek jobban feleltek meg a szükségleteinknek és szerződőtársunk szükségletének, mint az előző megállapodások, amelyek arra szorítkoztak, hogy a legrosszabb káosz a forgalom terén elháríttassék. Az újabb szerződések már haladást jelentenek, de nézetünk és reményeink szerint még nem képviselik a gazdaságpolitika végső fejlődését. Egészen természetesnek tartjuk, hogy mi a többi utódállammal is — épen úgy, mint most Csehszlovákiával — a forgalomnak lehető legnagyobbméretű szabályozását valósítsuk meg, nemcsak a mi, hanem az ő és az általános érdekeknek megfelelően. mi•NW^MIHMUI I U wmsvmz*