Pesti Hírlap, 1925. augusztus (47. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
1925. augusztus 1., szombat. PESTI HÍRLAP A magyar sakkozók hódoló iratban üdvözlik Rákosi Jenőt a Pesti Hírlapban írott sakk-cikkért Rákosi Jenő mult vasárnapi vezércikkében a Sakkról emlékezett meg, mégpedig olyan magas színvonalú elmélkedés keretében, melyre a magyar zsurnalisztikában alig volt példa. Magyar író tollából — talán néhai Tóth Béla kivételével — hasonló hozzáértéssel és magyarsággal irt írásmű aligha látott napvilágot. Rákosi Jenő kitűnő megfigyeléseivel alátámasztva foglalkozik a hazai sakkozás történetével s méltatja a sakkozás „fejedelem művészetének" jelentőségét. Az egyes játszmák mesterek keze alatt, — említi — épen olyan nagyszabású művészi kompozíciók, mint más alkotások a költészet, festészet, vagy a zene világában. A sakkművészet alkotásaihoz, még egy különösebb élvezet járul. Nem egy agyvelő szüli, hanem két agyvelő mérkőzéséből keletkezik. Vagyis a többi művészetektől eltérően valóban két egyént kíván a műalkotás létrehozására. A sakkozásnak művészetté való fellépése jogosult és minden tekintetben igazolt. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy milyen rendkívül fontos szerepet tölt be a sakkozás kulturfölényünk dokumentálása szempontjából. A kombinációképesség fejlesztése révén a sakk — gróf Klebelsberg Kunó szerint — nemcsak szórakozás, hanem pedagógiai segédeszköz is. A kultuszminiszter, tekintve a sakkozás pedagógiai és kulturális fontosságát, az 1921. évi budapesti nemzetközi, úgyszintén 1922. nemzeti, az 1924. győri, majd az ez évi debreceni nemzetközi mesterversenyek fővédnökségét is vállalta. Ezek után érthető, hogy Rákosi Jenő ilyen szemszögből nézve a dolgot, például a győri sakkverseny publikációját korszakos jelentőségűnek tartja. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a milléniumi budapesti sakkverseny játszmái fenmaradtak, bár nem a könyvalakban.) Rákosi ugyanabban a vezércikkben a debreceni nemzetközi sakkversenyt áldozatkész és lelkes vállalkozásnak tartja, lekötelezve a magyar sakkozókat és mindazokat, akikre nézve nem közömbös e legnemesebb sportművészet sorsa és fejlődése a mi magyar hazánkban. Rákosi Jenő főként a vidéki sakkéletre gondolt, mikor a győri és debreceni példát választotta vezércikk-témának. Teljes joggal. Elvégre a budapesti sakkélet nagyarányú fejlettsége, a nemzetközi sakkéletbe való bekapcsolódása és világszerte elismert eredményei nem szorulnak dicshimnuszra. A magyar szellemi élet egyik vezéralakja mindenesetre dicséretreméltó jó példával jár elől, hogy ne csak a testi sportok, hanem a szellemi sportművészet érdekében is fejtsünk ki propagandát. Elvégre az atléta-művészet fejleszti a testet, a sakkban az elme ereje acélozódik. Miért volna tehát kevésbbé fontos dolog a szellem e felsőbbrendű gimnasztikája, mint a karokés lábaké s a test egyéb izomrészeié? E kérdést bizonyára mindenki megértette, aki Rákosi Jenő múltkori vezércikkét figyelmesen olvasta. Még a magyar sakkírók is, akik most hódoló iratban üdvözlik a magyar újságírás nagymesterét. H. I. M francsa adósságok megbecsülésére kiküldött bizottság váratlanul visszatért Párizsba csak a fizetéseknek csak egy részét hajlandók fontokban teljesíteni, a többit a Dawes-egyezmény jövedelmeiből akarják fedezni, amihez Anglia nem járult hozzá. Caillaux közeledést remél az angol és francia álláspont között. Párizsból jelenti az Európapress. A mai minisztertanácson Caillaux pénzügyminiszter hoszszabb beszámolót mondott a londoni francia bizottság tárgyalásairól. Ismételte, hogy a francia és angol álláspont a hadiadósság kérdésében még nagyon eltérő. De rövid időn belül várható — mondotta a pénzügyminiszter, — hogy közelebb lehet hozni egymáshoz a két álláspontot. * Anglia húsz millió font évi törlesztést követelhet Franciaországtól, a franciák azonban ennek az összegnek csak egy harmadát, hozzávetőleg hat millió fontot hoztak javaslatba. De ennek is csak egy részét ígérik készpénzben, a másik részt a Németországgal szemben őket a Dawes-terv értelmében megillető követelésekből kívánják Angliának átutaltatni. Annak ellenére, hogy az angol kormány ezt a Párizs, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A francia tartozások megbeszélésére Londonba kiküldött szakértők váratlanul visszatértek Párizsba. Ennek azt a hivatalos magyarázatot adják, hogy a szakértők új utasításokat kérnek a kormánytól. A mai minisztertanács elsősorban a szövetségközi adósságok ügyével foglalkozott és a kiadott hivatalos jelentés szerint a francia és angol álláspont között még jelentékeny eltérés van. Azt az angol hírt, hogy a tárgyalások félbeszakadtak, nem erősítették meg, de nem is cáfolták meg. A francia sajtó optimisztikusabb, mint az angol. A Temps benyomása az, hogy az első megbeszéléseken technikai nehézségek merültek föl, de tekintettel a megoldásra váró kérdés bonyolult voltára, ezen nem lehet csodálkozni, viszont nem lehet azt sem következtetni, hogy a tárgyalások zsákutcába jutottak. A tanácskozások állítólag azon hiúsultak meg, hogy az angolok húsz millió fonttal nagyobb évi részletet követelnek a francia ajánlatnál. A frana strandfürdők meleg homokjában aludt. Bőre sötétre sült a hónapon. Olyan volt, mint valami afrikai őslakó. Ismerősei lelkendezve kapták elő. — Milyen áldott jó szinben van. Hol nyaralt édes Gubay úr, ugyan hol nyaralt? — Sokat strandolok, — dadogta az ifjú zavarodottan. De ősszel lekopott a szine is. A kártya roszszabbul ment, mint máskor, s a barátok is kezdték megtagadni a kölcsönöket. A nyerő bankárok is fanyalogva fordítottak neki hátat. Notórius pumpoló hítébe keveredett. A legnagyobb baj az volt, hogy elegáns ruháit apránként eladogatta, lerongyolódott, összement, néha annyi pénze sem volt, hogy tisztességesen megborotválkozzék. S így csupaszon és dísztelenül valóban szánalmas figura volt, — a legjobb emberei is cserbenhagyták. Néha annyira ki volt fosztva, hogy fürdőre sem jutott. Ilyenkor a játékkaszinó foteljében aludt el. A klub gazdája gyöngédtelenül fölrázogatta a notórius tavalyót. — Ez nem hajléktalanok menhelye, — mondotta gyöngédtelenül. De jött a tavasz... fölmelegedett a levegő ... !Gubay kiment a Duna elhagyott partjára és a híd alatt aludt el. Most meg a rendőr zavarja el. — Mars... ha még egyszer itt találom, viszem a dutyiba... adta csavargója. A halember lélektelenül botorkált előre a cölöpök között... Meleg, ködös idő volt... a csillagok sápadtan pislogtak... a levegő párás volt és halszagú. De ő nem látott semmit... csak a nagy i .vizet... amely mindent elborított a teremtés hajnalán... örök anyját az eleven lényeknek... most hívta ... vonzotta magához, mint a rém... ősi igézet... hogy visszacsalja a gyermeket, puha vánkosait kínálgatva halálos gyönyöreként az örök bol-dogságnak, a végtelenbe nyúló pihenésnek! _ j_j A hasgavi vörös. Regény, Irtai Xobeltit» JBector. 10 S mikor már az est egyre sűrűbb sötétjében hazafelé hajtott, akkor is újra meg újra csak ez a gondolat zaklatta . . . Ugyan mit kohol Alexe? Hellmuth jól ismerte s szinte csodálta húgának mindig, már gyermekkorukban is, fényesen bevált értelmességét, amellyel magának minduntalan vezető szerepet tudott biztosítani. Hiszen Wesenburg fejedelemasszonyává is ezzel a merész fölényességű tehetségével küzdötte föl magát. Ma azonban Hellmuth különös, szinte irtózó érzéssel töprengett a kérdésen, hogy húga várjon micsoda tervet akar végrehajtatni vele. Azt még értette, hogy Alexe megveti Gerhartot, hogy gyűlölheti is. Első szerelmek eltiport virágai fölött mindig vészes hangulat lebeg. De most mintha már titokzatos bosszúvágy beszéltette volna Alexet. Mit szeretne? Mi akar? Mit remélhet Thedának groszponari tartózkodásától? Hiszen Gerhart akkor amúgy is ezer mérföldnyire lesz „feleség"-étől, tengerek, földrészek választják el őket. Ezt a helyzetet akarná fölhasználni Alexe arra, hogy megbosszulja magát? Hogy Gerharttól azt a fiatalasszonyt elidegenítse? . . . Őrült gondolat! Tiltakozó érzések hevületében Hellmuth hátraszegte fejét s önfeledten csattogtatta ostorát lova hátán. A lovacska mint valami halkan síró gyermek, oly fájdalmas hangon nyikorászott minden suhintás után s ijedt vágtatásba szilajodott, Hellmuth pedig nem húzta meg a gyeplőt. Az ő gondolatai is vadul vágtattak, nagy-nagy távolokba és oly fekete sötétségbe, amilyenné a mind komorabbá sötétedő és borult az őszi illatú mezők-erdők fölé ... A fejedelemasszony szobájában is ily mélységes sötétség borongott. Alexe nem kattantotta fényre a villanyt, szobája erkélyének nagy karosszékében ült s nézett-nézett ki a fekete éjbe. Elmúlt szép napokra gondolt s érezte, hogy szivében rég elhantoltaknak vélt gyötrelmek éledeznek. Az ősi harc, a megcsalt, elhagyott nő ősi harcra készült fellobbanni: az ősi harc a múlni nem akaró szerelem és a még nem eléggé kegyetlen erejű gyűlölet között. Vallatgatta is szivét, számot akart vetni magamagával, m oly önkéntelen fellobbanása volt ez, de csakhamar oly bosszantónak érezte: céltalanságokat fürkészni, firtatni, ugyan mire való? Föllélegzett megkönnyebbülten, midőn a lépcsőház felől a nagy gong kondulása végigkongott a váron. Az alapítvány nagy kegyességű hölgyeit ez a hang arra figyelmeztette, hogy fél óra múlva a nagyteremben kell lenniök a vacsoraasztal körül. Tehát félórányi idő még átöltözésre; ma néhány vendég hivatalos az estebédre, az alapítvány néhány tisztviselője, a főigazgató, a pénztáros, az erdész és a városka polgármestere is meg háromnégy más efféle ur. A fejedelemasszony fontosnak tartotta, hogy időnkint vendégül lássa ezeket a személyiségeket a várban s kegyét éreztesse velök. Fölállt, kiegyenesedett, tagjainak bágyadtságát elűzte ez a feszülés, sugár alakja könnyedén lendült ki az erkélyről, keze gyors mozdulattal fölragyogtatta a villanyvilágítást szobájában s becsengette a szobalányt. IV. A herrnhuti testvérek fából épült nagy imaháza előtt, Kappietsch főterén, már oszladozott a hivők gyülekezete. Az emberek részint műhelyeikbe tértek vissza, részint kimentek a szántóföldekre dolgozni, részint pedig a közös otthonokba siettek, hogy templomi díszükből hétköznapi ruhájukba öltözzenek át. Különösen az asszonyok és a leányok, akik kettesével vagy kisebb csoportokban igyekeztek hazafelé. Az út egy darabján, a falu főutcáján az egész sokadalom együtt haladt, aztán különböző irányokba széledt s a fehérnép szalagjain s fátylain, amelyek a szorosan homlokukra illeszkedő csinos fejkötőjükről lengedeztek, látható volt, kik fognak együvé kerülni: a fehér szalagosaknak az özvegyek otthona felé, a kék szalagosaknak a férjes testvérek otthona felé, a piros szalagosaknak a javaslatot kereken visszautasította. Angliában nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy ez volt az első eset arra, hogy Franciaország évi törlesztésekre konkrét ajánlatot tett. Úgy gondolják, ha Briand és Caillaux tervbe vett augusztusi londoni látogatásukat megvalósítják, akkor ez a most visszautasított francia javaslat kiinduló pontja lehet további tárgyalásoknak. A magyar delegátusok nem járultak hozzá az osztrákok követeléseihez. A tárgyalásokat előreláthatólag még folytatják. Bécs, július 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az osztrák-magyar gazdasági provizóriumról folyó tárgyalásokon ma sem, jött létre közeledés. Az osztrák delegátusok csak kétféle drucikli részére követelnek engedményeket, de olyan mértékben, hogy azok az osztrák exportot fellendítsék A magyar delegátusok ezekhez a követelésekhez nem járultak hozzá. Bár eleinte úgy látszott, hogy a mai tanácskozás lesz az utolsó, a tárgyalásokat előreláthatóan folytatni fogják. A kínai köztársaság új alkotmányt kap. Londonból jelenti az Europapress. Fuan, a kínai köztársaság elnöke, ma délutánra összehívta a vének tanácsát, hogy velük megtárgyalja az új alkotmány kidolgozására vonatkozó konferencia egybehívását. A vének tanácsa kijelentette, hogy a katonai és polgárhű hatalom gyakorlását a legrövidebb időn belül szét kell választani. A tárgyalások másik pontja a külfölddel helyreállítandó jó viszonyok kérdése volt. Sanghaj-i jelentések szerint a pekingi kormány a sztrájkolók részére újabb százezer dollárt utalványozott. A Saarvidéken tovább terjed a sztrájk. Berlinből jelenti az Europapress. A saarvidéki bányamunkások bérmozgalma ma a közlekedési munkásokra is átterjedt. A saarvidéki kormánybiztos a három vasúti szakszervezet bérkövetelését ma a legerélyesebben visszautasította, mire a vasúti szakszervezetek azzal válaszoltak, hogy egyhangúlag általános vasúti sztrájkot határoztak el. A szakszervezetek tagjait a holnapi napon fogják leszavaztatni hogy megállapíthassák, milyen álláspontot foglalnak el a ma elhatározott általános vasutassztrájkkal szemben. Az antantcsapatok teljesen kiürítették a Ruhr-vidéket. Berlinből jelenti az Europapress. A francia csapatok ma reggel nyolc órakor kiürítették Mühlheim városát, s ezáltal a Ruhrvidék katonai kiürítése befejeződött. Szombaton reggel a német rendőrség átveszi a biztonsági szolgálatot. Addig is a szövetséges csapatok csendőrsége tartja fenn a rendet a Ruhrvidék kiürített városaiban.