Pesti Hírlap, 1926. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
4 PESTI HÍRLAP 1926 Január 1., péntek. R ICO milliós tenperming húzásán minden januáris 15-ig kettpo új előfizető is műol Törvénytervezet a nemzetgyűlési terembiztos felelősségének megállapításáról. I. Megokolás. Miután jelenlegi alkotmányunkban minden megforditottja a réginek, vagyok bátor az illetékes tényezőknek először törvénytervezetem indokolását bemutatni, azután következik maga a törvényjavaslat szövege. A világháború után, mélyen tisztelt illetékes tényezők, megállapíthatjuk, hogy az összes feldúlt államok a nemzetgyűlés valamely formáját felhasználva alkotmányukat az új helyzethez alakították. A jogfolytonosságot természetesen nem Magyarország, hanem Ausztria képviselte. 1918 őszén, amidőn az összeomlás bekövetkezett, a régi Ausztria Reichsrat-jából egyszerűen kiléptek a leváló részek képviselői, a megmaradt képviselők pedig, mint Csonka-Ausztria jogfolytonosságának hű őrzői megalkották a Renner kancellár által tervezett 1918 október 8-i alkotmányt, mely Ausztriát Bunddá, tartományok szövetségévé alakította át és hogy a külföld előtt is mindjárt szerénynek lássék, aként rendelkezett, hogy a nemzetgyűlés (Nationalist) elnöke egyúttal a bundköztársaság elnöke is lett és a minisztereket a nemzeti ülés választja. Németország Weimarban változtatta át Bismarck alkotmányát köztársaságivá és azóta Hindenburg is ezen az alapon áll. Csehország szintén alkotmányt hozott és midőn az ideiglenes alkotmány véglegessé vált, az ideiglenes államfő, Masaryk, lemondott és újra választatta magát a végleges prágai országgyűlés által. Követte a példát Jugoszlávia, amely a vitustáncot járó alkotmányt alkotta meg. (A magyar sajtó Vidovdán-alkotmánynak hívja, miután szerbai Vitust Vidovdánnak nevezik.) Ebbe az alkotmányba lassanként belekényszerített Montenegrótól kezdve Radics Sztjepánig mindenkit, elnevezvén ezt a szabadság diadalának. Utoljára Románia alkotta meg __ a __ Bratianu-kormány alatt alkotmánytörvényét, amely avval kezdődik, hogy Romániában minden hatalom a nemzetből származik s ezért az országgyűlés és király által gyakoroltatik és végződött avval, hogy az ellenzékieket a bukaresti tűzoltóság vizipuskával leöntöttek úgy, hogy nem jelenhettek meg a szavazásnál. Magyarországnak azóta már a második nemzetgyűlése, vagyis konventje van és eddig három alkotm hiánypótlékot sikerült létrehozniuk. Az első az egyesült, kormánypárt keddi vacsorája, amely ma már nemcsak belügyi, de külpolitikai kérdésekben is a miniszterek beszámoltatójává vált. Második alkotmányjogi reformunk volt a választójogi reform, amely mind a mai napig nem jelent meg a törvénytárban, miután két sajátságos kitűnőséggel ékeskedik. Az egyik az, hogy nem tudni a szöveg szerint, hogy a nemzetgyűlésből mikor lesz országgyűlés és ez nagyon fontos, mert minél tovább nem tudják a képviselők, annál erősebben van a kormány kezében a hatalom. A második a lex Ludas Matyi, amely a nyilvánosan szavazó kerületekben is elrendelte a kötelező szavazást. Ez sehol a világon nincs. Mert ha én nyilvános szavazati jogot adok egy nagy vállalat, vagy egy nagy gazdaság alkalmazottainak, nem nekik adtam szavazati jogot, hanem annyi szavazati jogot adtam a munkaadónak, ahány alkalmazottja van. Ez a nyilvános szavazás baja, amelyet felülről a munkaadó, alulról — ez a legrosszabb — az utca befolyásol. De míg ez az intézmény külföldön is előfordult, addig a lex Ludas Matyi sehol sincs meg, amely kötelezővé tette a nyilvános szavazást. "Ártatlan arccal egy jámbor kisgazda feláll, meghúzza a hatlikra szóló nadrágszíját és beadja az indítványt, amely szerint nem is kívánja az édes lelkem, hogy mindenki leszavazzon, csak a képét akarja látni a választásnál a gazdának, a tanítónak, a postásnak, a tisztelendő úrnak, hogy gyönyörködhessék benne. Ez eddig csak Ludas Matyi történetében fordult elő, ahol Döbrögközi földesúr maga elé parancsolta és deresre fektette a jobbágyot. De a választójogot deresre fektetni még csak a magyar kisgazdáknak sikerült Harmadik alkotmányjogi vívmányunk, és ezt tartom a legfontosabbnak, a nemzetgyűlési képviselők állandó fizetésemelése. Mint a mélyen tisztelt illetékes körök látják, közeledem törvénytervezetem megindokolásához. Minden alkotmányos fogalom szerint valaki valakinek felelté. Király vagy kormányzó nem emelheti fel a saját civillistáját, azt a nemzetgyűlésnek (országgyűlésnek) és a minisztérium felelőssége alatt kell felemelni. A miniszterek sem emelhetik fel saját fizetésüket, ahhoz szükséges, hogy a nemzetgyűlés (országgyűlés) arra megbízást adjon és az államfő hozzájáruljon. Csak egyetlenegy lény van Magyarországon, aki emelheti a fizetését a mi zsebünkből és ez a nemzetgyűlési képviselő Miután pedig egyetlenegy kerület sincs az országban, amely mandátum alatt, ami megbízólevelet jelent, azt értette volna, hogy felhatalmazza őket, hogy a mi zsebünkből, a saját fizetésüket emeljék fel, kétségtelen, hogy a nemzetgyűlési képviselők fizetésének felemeléséért sem a kormány, sem a kormányzó nem felelős, hanem egyedül a nemzetgyűlés terembiztosaki a szavazatokat összeszámlálta ezen szavazás alkalmával. A mélyen tisztelt illetékes köröknek szíves figyelmét felhívom arra, hogy eddig minden félévben sikerült ezt a felemelést keresztülvinni, olyan kitűnően azonban, mint a legutolsó alkalommal, ez még egyszer sem sikerült. Most tudniillik a következő nagy alkotmányjogi vívmány jött létre, amely engem szerény magányomban törvénytervezetem kidolgozására késztetett. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában egy képviselőúr a nemzetgyűlési képviselők fizetésemelését ajánlotta. Ezt úgy a miniszterelnök, mint a pénzügyminiszter, akik felelősek az ország pénzügyeinek vezetéséért, ellenezték. Erre a pénzügyi bizottság elvetette. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter azonban elutaztak Genfbe. Mikor ők elutaztak, a nemzetgyűlés gazdasági bizottsága, amelynek különben annyi hatásköre van, mintha könyvtári bizottságnak, vagy a naplóbíráló bizottságnak, a pénzügyi bizottság határozatéval szemben elhatározta a nemzetgyűlési képviselők fizetésének önfelemelését. A költségvetési vita megszakításával ezt napirendre tűzték és megszavazták, kik? Hogy kik, erre nézve hiteles adatokat vagyok bátor felolvasni abból a lapból, amely a "kormányt szívesen támogatja és engem szívesen üt Sajnos, eddig mindig csal, mellém ütött. E lap november 27-i számában a következőket írja, a nemzetgyűlés egyik üléséről: „Tíz órakor még teljesen kihalt a parlament folyosója, alig egy-két képviselőt látunk. Egynegyed tizenegy órakor megszólalnak a csengők, hívó szavukra azonban mindössze nyolc képviselő jelenik meg az ülésteremben. Az üres padok méla unalmában beszél a szocialista szónok." , Amint más lapokból megállapítható, a 246 képviselő közül, hacsak valamely izgalmas botrány nem ígérkezik, 841 szokott bejönni. (Átlagos számot nem merek mondani, mert félek, hogy mélyen tisztelt barátom, a pénzügyminiszter úr még új osztószámot fog belőle kialakítani.) Most tisztelettel kérdem én, hogy lustasági prémiumot szavazott-e meg a nemzetgyűlés saját magának. És az a negyven úr, aki 246 képviselő helyett saját magának ad fizetésemelést, kinek a megbízásából cselekedett, hacsak a nemzetgyűlés terembiztosa, aki igen derék úriember és fekete atillában ül az ajtónál, hogy a szavazatokat összeszedje, el nem vállalja a felelősséget. Mélyen tisztelt illetékes tényezők, e kérdésen fordul meg a parlamentarizmus. Mióta a holland nyelven kimondott pénztárcából, a büdzséből, a jó magyar bugyellárisból, alkotmányos erő lett, a parlamentarizmus a költségvetési jogon alapszik, vagyis azon, hogy a nép megbízása nélkül a nép pénzét felhasználni nem lehet A parliamentarizmus ősi hazájában, Angliában, a „közönségesek háza", a House of Commons azáltal csavarta ki a főrendiház kezéből a hatalmat, hogy a költségvetést először a képviselőháznak kellett megszavaznia. Ezt a régi alkotmányunk is így ismerie. Hogy a jelenlegi ismeri-e, azt nem tudom. Gladstone nagy reformja abban áll, hogy miután nem engedhette meg, hogy a House of Lords az alsóház által elfogadott költségvetést visszavesse, ő egyik választójogi javaslatát bevitette a költségvetési törvénybe és a lordok minden tiltakozásuk dacára kénytelenek voltak meghajolni az angol parlament nagy alapelve előtt, amely szerint a költségvetési jogot megsérteni nem szabad, mert valakinek felelősnek kell lenni a nép előtt. Lloyd George egy lépéssel tovább ment. Mikor híres Lendtex agitációját elkezdte, ahol olyan hevességig ment, hogy a király felségjogait is megtámadta, keresztülvitte, hogy az alsóház által elfogadott költségvetést, ha az alsóház ragaszkodik többizben szavazatához, még a király sem vetheti vissza. Ezt az angol demokratikus királyság tökéletessége. Mommsen, a nagy történetíró helyesen mondja, hogy a római birodalom azért bomlott széjjel, mert nem tudott az angolszász faj által felépített azon gondolatra felemelkedni, hogy megbízás alapján kell a törvényeket hozni, és ezért csak önmaga kormányozta magát, a többi provinciákat Róma igazgatta. Angliában a nép kormányozza a parlamentet és a parlamentből alakul ki a kormány, mert a képviselő felelős az ő választóinak és amint már egyszer a Pesti Hírlapban megírtam, az alsóházban a képviselőt rendesen a kerület nevén szólítják, mert a kerület nevében beszél és olyat ő nem mondhat, amit a kerület is nem mondana. Miután pedig a magyar nemzetgyűlés tagjai között egy sincs, akinek a kerülete megszavazta volna a fizetésemelést, ennélfogva más felelős tényezőt, mint a nemzetgyűlés terembiztosát, megállapítani nem lehet Bár úgy hiszem, hogy az összes illetékes tényezőket sikerült felfogásom helyességéről és az új magyar konstitúcióban való nagy jártasságomról meggyőzni, egy további bizonyítékkal is szolgálhatok arra, hogy a nemzetgyűlés terembiztosa az, aki nálunk a felelősséget viseli, mert éppen a fentebb említett választási törvény tárgyalása alkalmával a kormányt képviselő belügyminiszter ellene volt annak, hogy a nyilvánosan választókerületekben kötelező legyen a szavazás, mégis, miután a terembiztos által összeszámlált szavazatok azt mutatták, hogy a lex Ludas Matyinak többsége van, a kormány belügyminisztere nem távozott el és így a felelősséget nem is viseli a törvényért, amely egy csekélységről, tudniillik a magyar alkotmányról rendelkezik. Mindezek alapján tisztelettel vagyok bátor következő törvénytervezetemet az illetékes tényezőknek elfogadásra ajánlani. II. Törvénytervezet a miniszteri felelősségről szóló 1848 évi III. törvénycikk megváltoztatásáról. 1. §. A miniszteri felelősségről szóló 1848. évi III. törvénycikk aként módosittatik, hogy ezen szavak helyett „miniszter", mindenütt „nemzetgyűlési (országgyűlési) terembiztos" teendő. * 2. §. Jelen törvény végrehajtásával az összkormány bizatik meg, amely etekintetben a nemzetgyűlés (országgyűlés), terenbiztosával egyöntetűen jár el. « 3. §. Jelen törvényjavaslat már életbe lépett Az országos törvénytárban való meghirdetése az új választási törvénnyel és a magyar- francia kereskedelmi szerződéssel egy napon történik. Készítette: Hegedűs Lóránt