Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
4 Alakok. A Nyomdász. Holnap május elseje. A szedőterem ablakdeszkáján orgonaág. Lila virága, haragoszöld levele szabad kerteket juttat eszembe. Különben az ólom nehéz szaga émelyeg. Ez az édeskés pára pedig gomolyog, felhőzik, mert a tizenhét szedőgép munkában van, a légnyomással működő, vizzel hűtött monotypek is s mindegyikben szürke-ezüst hullámokkal sustorog, bugyborékol a forró bányaólom, melyet 270 fokra hevítenek. Ilyent öntetett szegény Vazul fülhézagaiba, dobhártyájára a kegyes király, ki igazságos volt, de szigorú. Az a betűszedő, kivel beszélgetek, békés megyei születésű, huszonnégy esztendeje dolgozik a szakmában, négy gyermek atyja, az Angyalföldön két szobája van. Rövidre nyírt haj. Szürke, hosszú munkaköpeny. Ebédel. Úgy állok előtte, mint a vádlott, mikor a vádlójával szembesítik, mert már rengeteg kéziratomon rontotta szemét, silabizálva éjfél után, a villanyfénynél, toldásokkal, beszúrásokkal ékes zöldtintás ákombákjaimat.)• Csak annyit ne törölne. Folyton javít. Minden kézirata térkép. (A szemrehányás, atyafiságos: egy testvér beszél, kinek élete szintén a betűé.) — Na, talán mégse én vagyok a legrosszabb? — Igaz, szedtem én más cifrábbakat is. Szarkaláb-betűket, giliszta-betűket, pókláb-betűket. Egyszer a sztrájk idején a rendőrtisztviselő megpillantotta gépemen a boldogult Bede Jób kéziratát, kezébe vette, próbálta silabizálni. Egyetlen betilt se ismert föl. Erre én elejétől végig folyékonyan elolvastam. — Rébuszfejtés. Képzelet kell hozzá. — Még tanonckorunkban taniljuk ezt, a szekrénynél. Fő, hogy a gondolatot pontosan kövessük. Egyetlen mondatot se szabad kiszedni, melyet nem világosan értünk. Csakhogy a kézírások, csalókák.Vannak például szemre gyönyörűek, melyektől égnek áll a hajunk s macskakaparások is, melyeket gyerekjáték kiszedni. Ma már többnyire gépen írnak. — Az írók hetvenöt százaléka. Én azonban egy folyamatos, logikus kézirást még mindig többre becsülök. (Cigarettára gyújt.) — Mi volt az első kézirata? —• Bizony, elfelejtettem. Afféle smonoa lehetett. (Nini, a mi családi zsargonunk.) — Hát nem mindegy, hogy" mit kap" kézbe? Érdekli a szöveg? — Néha egészen belemelegszem, nem tudom abbahagyni. Akkor körülöttem történhet bármi, nem törődöm semmivel. — És mikor másnap megjelenik, megint elolvassa? r— Gyakran.— Mit szeret legjobban szedni? t— Tárcát, regényt — Politikát? — Azt nem. (Mosolyog.) Nem azért. Szedtem én már olyan cikkeket is, de hányszor, melyek minket támadtak. Nekünk mindegy. A teljes sajtószabadság hívei vagyunk. — Ki a leghíresebb ember, akit szedett? — Jókai. Az „Eget vivő asszonyszív" után való regényét. (Átkiabál a másik nyomdászutcába.) Te, mi is volt annak a címe? (A levegő itt egészen irodalmias. Mindnyájan gazdagon, helyesen beszélnek magyarul. Beszéd közben sohasem követnek el sajtóhibát. A munkásság szellemi arisztokráciája.de lila tintával irt, a betűi szépek voltak, de kissé kacskaringósak. — És Mikszáth? — Az sohasem használt központozást, se pontot, se commát. Nekünk még a korrektoroknak kellett föltenni. Aztán szórakozott is volt. Emlékszem, én kaptam egyik hosszabb elbeszélését, folytatásokban jelent meg. A hősét — valami lengyel urat —,az első folytatásban Kolowodsky-nak hívták. Aztán a második folytatásban már Kolonowsky lett. Később Koloporsky, Polohosky, Lohowodsky -meg nem tudom mi. Másról-holnapra elfelejtette a hőse nevét. — Nyilván másra gondolt. (Igen, a fontosra gondolt a leggondosabb, legfinomabb magyar prózaíró, kinek minden mondata mennyei muzsika.) — Ez is mulatságos. Valami regényét szedtük. Egy este a kéziratra ezt irta: ,,vége következik". Ki is szedtük és megjelent igy. Másnap a kéziraton ismét ez állt: „vége következik". Egy hétig mindig a vége következett, akkor már ki se szedtük s Mikszáth még vagy harminc folytatást irt.— Sok irat ismert? — Régente a kapcsolat írók és nyomdászok közt közvetlenebb volt.'' Minden újévkor kijárt a szivar, cigaretta. Tóth Béla nagyon szeretett bennünket Kedvünkért vásárolt Írógépet. . . — Baleset érte már? — Egyszer forró ólommal lefröccsöntettem a prellemet. — És sajtóhiba? — Olykor. Temetés, lakodalom. (A temetés nyomdásznyelven: ez a kihagyás, a lakodalom. Hufja tor.). — Melyik a legmulatságosabb sajtóhiba? — Egy kis nyomdában dolgoztam. Meghalt valami országos híresség, kit vezércikk parentált el. Az utolsó mondat igy szólt: „Babér illeti meg őt s mi meg vagyunk győződve, hogy fejét a hála angyalai tele is szórják." A szedő az utolsó szót rövid o-val szedte, a korrektor kijavította, de a korrigálásnál a hosszú ó helyett a szedésbe egy másik rövid magánhangzó csúszott, elég az hozzá, hogy reggel úgy jelent meg a lap. Persze botrány volt és röhögés. Kartársamat azonnal elbocsátották. Aztán Tóth Béla egyik Esti levelében valami latin mondatot idézett. A szedő — nem én — csak egyetlen betűt hagyott ki, mire a mondat ép az ellenkezőt jelentette. Ebből a sajtóhibából párbaj keletkezett. — Vannak tüneményes szedőtehetségek? — Azelőtt akadtak. Egyik öreg barátom azt állítja, hogy a maga idejében száz sort szedett ki, míg elszívott egy virzsiniát. Tekintve, hogy naponta tíz virzsiniát szívott, naponta ezer sort kellett volna szednie kézzel. Ami lehetetlenség. Legfölebb 300 sort lehet nyolc-kilenc óra alatt. A gép többékevésbbé eltünteti az egyéni különbségeket. Körülbelül olyan gyors, mint az írógép. Diktálás után is szedtem már lapzártakor, mikor „rá kellett húzni, hogy el ne ússzunk". Ezt mi így szoktuk mondani. De az igazi nyomdászszó ez: gürcölni. Tőlünk vette át mindenki. — Szeret olvasni? — Már iskoláskoromban versenyeztem a többiekkel, hogy ki olvasott több Verne-regényt. Ma a földrajzi dolgokat kedvelem. Meg a francia klaszszikus regényírókat. (Flaubert, Zola nevét említi s az írók értését pontosan tudja.) — Mivel szórakoznak ? — Azelőtt ittak. Most vége az ivásnak. Sakkört alapítottunk, sportolunk, footballozunk, evezünk, tizünknek csónakja is van. Szükségünk is van a szabad levegőre, mert különben az ólombetegség megrágná a fogunkat, gyomrunkat. (Két öregebb nyomdász kék nadrágban, halászháló-szerű, áttetsző tornaingben fatálcát cepel lassan, a lovazó gyermekek megindító mozdulatával, akik csak játszanak, ólmot visznek, ólomkupacokat, ólomkockákat, az olvasztóba. Az ólom nehéz, de az ólom a dicsőség. Negyven méter mázsa ólom , forog itt körbe-körbe, folyton fortyog, mint egy örökös szilveszteréjszakai ólomöntésnél, beolvasztják és kiolvasztják, a lósportból vers lesz, a sikkasztót leleplező cikkből regény, vagy tőzsde. Sok irodalmi alkotás elkallódik az idők során, de az ólom megmarad, csak tizenöt százaléka pusztul el, miután a cinkje leroncsolódik és poralakú salak válik belőle, melyet kisöpörnek. Barátom, ki tájékoztatott, már „a gépen ül", vidáman kattog-csattog. Hogy szereti gépét. Úgy mutogatja, mint huszár a lovát. Megveregeti acélszügyét, acélfalát s amint fölnyitja olajtól csöpögő belsejét, egy lila lángot pillantok meg, a mesebeli paripa titokzatos szemét. Ennek ne volna lelke, értelme? A görög mítosz megvalósulása, kézzelfoghatóan. Nyargalj az éjszakába, hajnalba uj ló, költők lova. Pegazus, Pegazus. Kosztolányi Dezső, Louis Borno, Kraili köztársaság elnöke, akit a mostani vlasszison ismét államfővé választották. PESTI HÍRLAP 1926. május 1., szombat. A Pesti Hírlap színházjegyakciója. Kiadóhivatalunk ma, szombaton is, ugy délelőtt mint délután árusitja behirdetett előadások jegyeit. Nem hiába vonultattuk föl pénteki számunkban a szenzációs előadások egész sorát, fő- és fiókkiadóhivatalunk színházi pénztárai nem győzték a munkát. Este, amikor kiadóhivatalaink zártak, még mindig százával jelentkeztek előfizetőink. Erre való tekintettel jelentjük, hogy úgy fő, mint fiókkiadóhivatalunk szombaton is árusítja a Színházjegyeket és pedig egész napon át, este hat, illetve a fiókkiadóhivatalunkban öt óráig. Ezzel elsősorban is azoknak nyújtunk módot a jegyváltásra, akik ma, szombat este a Városi Színház szenzációs Bohémélet előadására még nem tudták jegyeiket megváltani. Valamint azoknak, akik a Cigánybáró vasárnap délutáni előadásában akarnak gyönyörködni. A Bohémélet — Áder Róza és Grosavescu felléptével — ritka művészi szenzációt ígér. Nem kevésbbé ritka jó előadásnak ígérkezik a Cigánybáró, Nagy Margit felléptével. Minden továbbiról alább adunk tájékoztatást. Szombat VÁROSI SZÍNHÁZ. Bohémélet. Este fél 8 órakor. (Jegyek 10.00 koronától 70.000 koronáig.) Vasárnap. VÁROSI SZÍNHÁZ. Cigánybáró. Kezdete d. u. 3 órakor. Jegyek 3000 K-tól 29.000 K-ig. FORGÁCS RÓZSI KAMARASZÍNHÁZA A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPADON. Vifijáték-est. Jegyek 8000 K-tól 28 000 K-ig. Kedd. BEKETOV-CIRKUSZ. A fényes májusi műsor. Este fél 8 órakor. Jegyek 5000 K-tól 25.000 K-ig. Csütörtök. VÁROSI SZÍNHÁZ. Csókos asszony. Este fél 8 órakor .Jegyek 4000 koronától 36.000 koronáig.) Péntek. KAMARASZÍNHÁZ. Válás után. Este fél 8 órakor. (Jegyek 12 000 koronától 42.000 koronáig.) Hétfő. NEMZETI SZÍNHÁZ. A Híd. Este 7 órakor. .. 3000 koronától 50.000 koronáig.) ANGOL PARK. Bérletjegyek százezer korona helyett harmincötezer korona. Hol vásárolhatók a jegyek? Az összes itt meghirdetett előadásokra összes budapesti és a fővárosban időző vidéki előfizetőink jlentkezésük sorrendjében jogosultak a megfelelő ínyeket megváltani: 1. A Pesti Hírlap főkiadóhivatalában, Vilmos császár út 78., naponként (vasárnap kivételével) reggel 8 órától délután 6 óráig. . . A Pesti Hírlap fiókkiadóhivatalában, Erzsé« K»K St.(vasárnap kivételével) reedel Tudomásul. A féláru jegyeket fővárosi előfizetőink, a Pesti Hírlap előfizetési nyugtájának felmutatása ellenében kapják meg. Budapesten tartózkodó vidéki előfizetőink a Pesti Hírlap címszalagjának felmutatásával igazolják jogosultságukat. A Pesti Hírlap olvasói, ha akár egyhavi előfizetéssel lépnek be előfizetőink sorába, azonnal megváltják Ures TMazt a szinholjegv kedvezmény igénybevétel A ..Színházjegy szelvény"szíveskedjenek kiátadni kitölteni s a jegyvásárlás alkalmával Színházjegy-szelvény. Rév: _____ Lakhely:. 1 - — - —„.—_ utca _..____ szám A fenti rovatokat a fél lűlti ki. A jegyekért kifizetett összeg . (A kiadóhivatal lalti ki