Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
1/0 Htt 7 BUDAPEST 1927. Mai M Pesti nlvnap I? XLIX. ÉVFOLYAM, 74 (16.250) SZÁM. PÉNTEK, ÁPRILIS 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 60 filér. Egyes szám ára. pályaudvaron is 10 fillér, vasárnap 32 fillér Külföldön az előfizetési ár kétszeres. HÍRLAP KIADÓHIVATALOK: Főkiadó : V., Vilmos cs.ut 78. Fiókok: Vll., Erzsébetek. 1. I., Krisztinák. 133. IX., Margit,k. 5/b. IV., Váci u. 30. VT., Andrássy-ut 4. Újpest, Istvák-ut 1. sz. és Kispest. Kossuth tér 11. sz. A társadalom védekezése Irta: Báró Szterényi József. Hónapokkal ezelőtt, mikor az angol szénsztrájk kitört és annak alátámasztására az angol szakszervezetek a munkáspárt ellenzése dacára a csúf kudarcot vallott általános sztrájkot proklamálták, mutattam reá a Pesti Hírlapnak ezen a helyén, hogy annak a sztrájknak alapgondolata az angol szénbányászat védekezése az országos, egységes szervezete által elhatalmasodott bányászszakszervezet ellen, másrészt azoknak a túlzásoknak, melyekbe a szakszervezet az általános sztrájk meggondolatlan, könnyelmű proklamálásával esett, szükségképens következménye lesz az angol polgári társadalom védekezése vagy egy új irány az angol szociális politikában. Az első régebben következett be, közvetlenül a csaknem háromnegyed évig tartó bányászsztrájk összeomlása után, a munkaadók az addig elképzelhetetlennek tartott áldozatok árán kierőszakolták a regionális munkásszervezeteket és a kerületenkénti szervezetekkel való külön-külön, egymástól független egyezkedést és munkabér-megállapítást. Ennek érdekében állították fel annak idején munkabérleszállítási és munkaidő felemelési követeléseiket, melyekből a kormány legnagyobb pressziója dacára sem engedtek, kitartva álláspontjuk mellett mindvégig. A bányák anyagi vesztesége tudtommal még mind a mai napig sincs megközelítőleg sem megállapítva. A munkások bérveszteségrét hozzávetőleg százötven millió angolira tes zik. Az angol kincstár közvetlen megterhelése a példátlan tartamú sztrájk által kereken százhúszmillió font, az elmaradt adóbevételek nélkül. És hogy az angol közgazdaság mit vesztett, azt egyáltalán nem lehet számokban kifejezni. Csupán illusztráció gyanánt szolgáljon — amiből következtetést lehet azután vonni — az öt legnagyobb angliai vasúttársaság múlté évi mérlege harmincötmillió font veszteséget mutat, melyet csak tartalékalapjaikból fedezhettek. Anglia egész közgazdaságát megbénította az a szénsztrájk, az általános sztrájk pedig fenyegette az államhatalom tekintélyét és ha le nem töri a kormány, az egész angol társadalmi rendet. Hogy szovjet befolyásra volt visszavezethető és szovjetpénzek tették csak lehetségessé példátlanul hosszú tartamát, az mellékes a kérdés érdeme szempontjából, csak súlyosbító körülmény, mely a világot fokozottabb óvatosságra inti a mai Oroszországgal szemben. Ellene szól azoknak, akik kisebb-nagyobb gazdasági érdekek kedvéért oly könnyedén lennének vagy lettek volna hajlandók barátkozni a mai Oroszországgal is. Az orosz és más idegen segítségen kívül volt a szénsztrájk hosszú tartamának még egy magyarázata, Anglia szociális törvényhozásának egyik ága: a munkanélküliség esetére való kötelező segélynyújtás, aminek megtagadásáért most a mi szociáldemokratáink annyira nekimentek Vass József népjóléti miniszternek. Semmi kétségem, hogy én is megkapom tőlük a feleletet ezért a cikkemért. Meg fogják valószínűleg tőlem is tagadni szociálpolitikus voltomat. Ez persze nem befolyásolhat abban, hogy ebben a harcban az angol szénsztrájk tapasztalatai után ne álljak a népjóléti miniszter itt oldalára, akinek munkásbiztosítási törvényjavaslatával egy és más vonatkozásban ellentét** álláspontot foglalok el. De ebben a kérdésben neki van igaza. Ha tízszer is lekötötte volna magát addig, tizenegyedszer nem tehetné már, ha felelőssége tudatában van. Mert a munkanélküliségi kötelező segély vagy biztosítás az eddigi tapasztalatok szerint munkanélküliségi prémiummá lett. Azzá kellett lennie az emberi természet szerint. Ha csekély a segélyösszeg, nem éri el szociális célját; ha megfelelő, akkor a tényleges munkabér és a segélyösszeg közötti különbözet olyan kicsiny, hogy végeredményben munkabér gyanánt csak ez a különbözet jelentkezik a munkásság előtt. Amint a gyakorlat mindenütt ezt a tapasztalatot igazolja. A munkaalkalmak biztosítása az egyetlen célravezető megoldás, gazdasági válságok esetére pedig az önhibájukon kívüli munkanélküliek megfelelő segélyezése helyi feladat. Amint helyi jellegű volt is ez a munkanélküliségi segély vagy biztosítás sokáig. Mely jellegében kitűnően be is vált volt Németországban és Belgiumban. Annyira még nem ment Anglia, hogy a szénsztrájk konzekvenciáját ebben a kérdésben is levonja. A tapasztalat ugyanis az volt, hogy a sztrájkoló bányászok feleségei és gyermekei a fennálló törvény érttelmében megkapván a munkanélküliség esetére szóló segély összegét, a család ellátása, ha szegényesebben is, mint a családfő rendes keresetével, biztosítva volt. Természetes, hogy ez nem alkalmas sztrájkok idejének megrövidítésére. A konzekvencia levonása azonban épen úgy be fog következni, ha netalán újabb hasonló esetek merülnének fel, mint ahogyan az angol kormány most levonja az általános sztrájk következményeit az új szakszervezeti törvényjavaslattal. Ezzel a törvényjavaslattal az angol társadalom tulajdonképen védekezni akar a szakszervezetek túlhatalma ellen. Az általános sztrájkot forradalmi jellegűnek deklarálja és mint ilyent természetesen tilalmazza is. Aminthogy az tényleg forradalmi eszköz. Csakhogy a forradalmakra nem szokás engedélyt kérni, azok erőhatalmi kérdések. Még egyetlen forradalom előkészítését sem ismerték el Jen- Isten zsámolya. Regény. Irta: 1. X. Krasnov 26 Ugye látszik, Zaranka is így találta, mert ahányszor Pervukhinné vagy az ura, meg a Pegorski házaspár gyönyörű fajlovaikon egy kis beszélgetésre Fannihoz jöttek vagy csak megálltak a közelben, mindannyiszor nagyokat cuppantva elragadtatva mondta: — Áh, urnöm! Ha a mi lovaink ilyenek lennének! Micsoda lovak, micsoda lovak! A bennszülöttek, a kövér és előkelő öreg Jullasev bey, a tatár Nurmanjotov és a balga tulajdonképeni szervezője és főrendezője Izmailetdin Izmailetdinovits Izmailetdinov pompás, ragyogó, erős kis kirgiz lovakon ültek. A díszes ,szerszám, mellvért és nyeregkápa aranytól, ezüsttől meg ragyogó drágakövektől csillogott: jaspistól, onyxtól, sötétzöld kryszoprastól és egyéb ékkövektől. Sok-sokezer rubelt megért egy ilyen nehéz nyereg. A vagyontörő, aranyhímes köpenyegű lovasok ugy ültek a lovon, mint a szobrok. Juldasev beynek sötét ibolyaszínű volt az öltönye, szürke cobollyal szegélyezett ibolyaszín bársony a kucsmája; nagy arany virágokkal, dúsan hímzett lilaszint köpenye is cobollyal volt diszitve. Mellén a Szent Szaniszlórendjel és az Anna-rendjel lógott halványrózsaszín és vérvörös szalagon. Sötétvörös szattyánbőrcipős lábai színaranyból való művészien faragott kengyelben nyugodtak. A kövér, sötétbőrű Nurmanjotov halványzöld, ezüsttel gazdagon hímzett köpenyt és fekete kucsmát viselt. Ismailetdinovnak ragyogó, aranysárga köntöse volt, de a fejét nem kucsma, hanem pompás, gyönyörű ráncokba szedett zöld turbán fedte. Ő Mekkában született. Mögöttük sűrű sorokban nyúlánk, magasterínetű, daliás kirgizek. Egyesek drága prémmel gazdagon díszített köpenyben, mások sárgával beszegett, egyszerű, fehér posztóköpenyben s a többiek egyszínű lila rózsaszín és zöld öltözetben. Arcszínük sárga- sötétbarna vagym majdnem fekete; hasított szemükből erősen kiragyogott a szemfehérje, bajuszuk kivétel nélkül koromfekete. Arcuk rendes körülmények között mozdulatlan és nyugodt, de most a játék szenvedélyétől égett; villogó szemük és félig nyitott ajkuk, hófehér gyöngysorhoz hasonlóan előragyogó fogukkal, türelmetlenségtől izzott. Hangosan beszélgettek, összevissza és mély torokhangjuk zúgása betöltötte az egész mezőt. Feszülten figyeltek, egy-egy pillanatra mindnyájan elnémultak, aztán itt-ott az elragadtatásnak, a nemtetszésnek, fenyegetődzésnek, szitkozódásnak kiáltása hangzott, aztán hirtelen hangos tetszésnyilvánításuk dörgölt a levegőben. A sátorok messze a síkság szélén voltak felállítva. Kirgiz asszonyok járkáltak ide-oda, a nagy tűzrakások felett gomolygó,sülű füst szállt az ég felé és az ürüsült étvágygerjesztő illatát hordta a szél szanaszét. Ünnepi ételek és italok készültek ott. Nagy medencékben hütötték a kumyt. Ürü húsból főztek erőlevest és izzó szénen pirították az ürületet. Izmailetdinov és Julaasev szolgái nagy, hóval megrakott vödrökben hűsítették a francia pezsgőt és ananászt, dinnyét, almát, körtét meg szőlőt rendezgettek hatalmas tálcákra. Az ötven versztnyi távlovaglás a vége felé közeledett és a győztes Izmailetdinovnak a zsokéja volt, egy zöld selyemsapkás, zöldinges, sötétnadrágos fiatal gyerek, aki egy óra harmincnyolc perc alatt ért célhoz. Erős szíjakkal oda volt a nyereghez erősítve, de már alig bírta a kantárszárat tartani , félig eszméletlenül ingadozott ide-oda nyergében. A lovat megfogták, a lovast levették és erős, forró teával itatták, hogy magához térjen. Egy jó verszttel később érkeztek be egymásután a verseny többi résztvevői. A tömeg hangos üdvrivalgással vette körül a győztes ló gazdáját. A haragos tekintetű, rendkívül sovány, de szokatlanul izmos lovat elvezették és az emberek egymás hegyén-hátán tolongtak. A lóverseny befejeződött és megkezdődött a lovasjáték. Egy hosszúsörényű és hosszúfarkú, koromfekete, izmos mén állott a zöld mező közepén, szerszáma ragyogó kagylókkal gazdagon volt díszítve; egy tizenhat év körüli fiatal leány lendült fel a nyergébe. Hajlékony termetű, rózsásarcú, üde és szép teremtés volt; kissé ferde szemei ragyogtak, ébenfekete, hullámos haja hátát verte és prémmel szegélyezett kis kucsmát viselt. Sötétkék nadrág, sötétkék és pirosszegélyű, tarka köpeny volt rajta. Lábán kicsiny, piros papucs feszült. Gyermekes nyakát és mellét sokszínű tarka szalagok és mindenféle érmek és pénzek díszítették, ragyogva a napsugarakban, üveggyöngyei a szivárvány színeiben szikráztak és tüzes lován, kezében nehéz ostorával ugratott fel-alá a nézők előtt és csábító mosolyra nyílt ajkai közül előragyogtak fehér fogai. Ez a lányka játszotta a farkas szerepét. Egy fiatal kirgiz vált ki a tömegből, nyergében mélyen előre hajolva s vad kiállással, szinte repülve vágtatott a leány felé, de ez gyors mozdulattal kikerülte és a lovas, a nézők felzúgó kiáltása közben elszáguldott mellette. A leány boldog nevetéssel vágtatott utána. Ezzel megkezdődött a kecses de egyben kegyetlen kirgiz játék. A leány, a ,,farkas", nemcsak menekült a nekirohanó fiatalemberek elöl, hanem közben súlyos ütéseket mért nehéz ostorával jobbra-balra, nem nézve hova üt, kit talál azok közül, akik vigyázatlanul nagyon is a közelébe merészkedtek. Már vagy negyedórát folyt a játék. A fiatal leány ügyességével és fürgeségével izgalomba hozta a tömeget. A nézők nevetve figyelték és minden sikerült ostorcsapást, minden ügyes kiszökését, viharos tetszéssel jutalmazták. Öt fiatalember már feladta a küzdelmet, mert az ostor felhasította arcukat vagy a nyakukat, vastag sugárban ömlött a vérük. Most egy új vállalkozó, egy hatodik támadta meg a leányt. Barna lovon ülő, izmos, csinos fiatal regény volt, és amint megjelent, nagy örömmel, szönvű kiáltozással üdvözölte" őt a rengeteg ember. A puszták legjobb, leghíresebb lovasa és „dshigit" je volt, a neve Achmet. A barna meg a fekete ló hol közeledett, hol meg távolodott egymástól. Achmet majdnem a földig hajolt, hogy elkerüljeaz ügyest, biztosan találó és kegyetlen ostoresaválnki!: odattugrott, de mihelyt a leány szökni akart tőle, villám-