Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-23 / 189. szám
16 .— Halálozás. Váry Dózse főgimnáziumi tanár, Írót Szent István napján délután 4 órakor temették el nagy részvét mellett. A temetésen megjelent Pintér Jenő tankerületi főigazgató vezetésével a Berzsenyi Dániel-főgimnázium tanári kara. Nagyszámú küldöttség vett részt az Otthon Magyar Írók és Újságírók Klubja, továbbá a Tisztviselő Kaszinó és a volt tanítványok részéről is. A l88-mentelésis szertartás után kartársul részéről Vajtkó László tanár, a sirkantnál pedig a szertartást végző Takács János hittanár mondottak búcsúztatót. Az Otthon részéről Petri Mór, a Petőfi Társaság tagja méltatta az elhunyt író érdemeit, volt tanítványainak sorából pedig Sós André búcsúzott a kiváló pedagógustól. Kesseleckeőt Id. báró Majthényi Bila augusztus 19-én Vabajon, Nyitra megyében 78 éves korában meghalt. A holttestet Budapestre hozzák és kedden, augusztus 23-án délután fél öt órakor a Kerepesi-út melletti temető halottasházából a temetőben lévő családi sírboltba temetik. Vaszilcsin József kunszentmiklósi állami tanító 45 éves korában meghalt Erzsébetlakon (Jugoszlávia), hol özvegy édesanyja látogatása céljából tartózkodott. Temetése Nagybecskereken volt. Lüberstein Dezső kiadóhivatal pénzbeszedő 26 éves szorgalmas munkássága után folyó hó 21-én elhunyt Temetése kedden délután fél 3 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Kiss László fővárosi drogéria tulajdonos hosszú szenvedés után folyó hó 21-én 49 éves korában elhunyt. Temetése 23-án, kedden 3 órakor lesz a farkasréti temető halottasházából. FŐVÁROS. — A Talbot-centrálé ügye. A Talbot-centrálé felépítésének ügye, a jelek szerint, befejezett tény és amennyiben a kormány az eddigi terveket meg nem változtatja, a nagy erőműtelep Várpalotán létesül. Ez esetben mintegy nyolcvan kilométeres távvezetéken kell az áramot a fővárosba szállítani. Az elektromos centrálé rentabilitásának alapja azon a számításon nyugszik, hogy a főváros veszi át az árammennyiség nagy részét, évenként körülbelül egymillió kilowattot. Miután az építési munkálatok rövid időn belül már megkezdődnek, a főváros tanácsa elhatározta, hogy szakértőit külföldi tanulmányútra küldi az elektromos távvezetékek tanulmányozása érdekében. A tanulmányi bizottság augusztus 20-án este utazott el Budapestről s egyelőre Németország felé vette útját. A bizottságban Borvendég Ferenc tanácsnok, a világítási ügyek vezetője. Deutsch Lajos, az elektromos művek vezérigazgatója. Szikla Géza, a kelenföldi elektromostelep igazgatója, Scheuer Róbert és Kakulay Károly bizottsági tagok foglaltak helyet. Ma utazik a bizottság után Joanovits Pál, aki betegsége miatt nem tudott a többiekkel egyidőben elutazni. A bizottság Münchenbe, Kölnbe, Hamburgba és Berlinbe utazik, ahol a nagy elektromos centrálékat és a távvezetékeket tanulmányozza. Ezenkívül érdeklődnek a német városok közüzemi politikája és tarifapolitikája iránt is. A főváros képviselőinek azonban ezenkívül messzebbmenő céljai is vannak, amennyiben Borvendég tanácsnok, Deutsch vezérigazgató és Szikla igazgató a háromhetes németországi tanulmányút után átmennek Londonba, ahol tárgyalásokat folytatnak a Talbot-csoporttal, a centrálé építésének részletkérdéseiről. E tárgyalások során a főváros képviselői tájékoztatni fogják Talbotékat Budapest kiánságairól is. A közvetlen tárgyalásoktól a főváros vezetősége jelentékeny előnyöket remél a centrálé építésével kapcsolatban. Borvendég tanácsnok és Deutsch vezérigazgató különösen azt kívánja elérni, hogy a centrálé építésének vezetését s a technikai munkálatok irányítását a Talbot-csoport a budapesti elektromos művekre bizza. — Az Őrszem Szövetkezet visszalépése. Néhány hét előtt, miután a főváros közgyűlése már határozatilag kimondotta több városi üzem és vállalat megszüntetését, nagy port vert fel az Őrszem Szövetkezet ismeretes ajánlata, melyben ez az alakulat elterjesztést tett a kormánynál a megszűnő közüzemek átvételére. Az Őrszem Szövetkezet vezetősége a főpolgármester figyelmeztetése ellenére benyújtotta ajánlatát a kormánynál s a belügyminiszter azt leirat kíséretében leküldte a főváros tanácsához. A városházán a XII. ügyosztály hatáskörébe utalták a kérdést s néhány hét előtt a tanács foglalkozott is a beadvánnyal s egyhangúlag annak elutasítása mellett foglalt állást. Az ügy ezzel nem nyert ugyan befejezést, mert a beadványt közgyűlés elé is kellett volna vinni, hogy a közgyűlés mondja ki a végső szót az ajánlat felett. Előrelátható volt, hogy az őrszem fantasztikus terve itt is kudarccal jár. A múlt héten a szövetkezet beadványt intézett a belügyminiszterhez s közölte hogy a fővárosi közüzemek átvételére vonatkozó ajánlatát visszavonja s nem reflektál többé az üzemekre. Ma küldte le a belügyminiszter a városházára a szövetkezet bejelentését és egyúttal értesítette a miniszter a tanácsot, hogy a változott helyzet következtében az őrszem Szövetkezet előbbi ajánlatát tekintse tárgytalannak . A margitszigeti autójáratok. Megindultak végre az autójáratok a Szent Margitszigetre. A margitszigeti autóbusz teljes egészében Magyarországon készült Alvázát és gépi berendezését az Állami gépgyár készítette. A karosszéria teljes egészében szintén magyar gyártmány, készült a Ganz és Társa-Danubius Danubius-vagongyárban. A kocsi belső berendezésénél különös súlyt fektettek az utazóközönség kényelmére." Kényelmes bőr karosszékek, melyek mind menetirányba néznek s ugy vannak egymástól kissé eltolva, el'n'yrrvegy az egymás mellett ülők vállai nem érintkezhetnek. PESTI HIRLAP 1927. ausfusztus 23., kedd. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hirlap olcsó megyakesoga. Ma a Beketow-cirkusz megkedvelt keddi díszelőadása vár a Pesti Hirlap közönségére. Egyébként a Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval a Budapesti Színházban és Nebántsvirág, Honthy Hanna felléptével, teszi jelentőssé jegyakciós hetünket. KEDD (augusztus 23.) Feketow-Cirkusz. Nagy díszelőadás. Kezdete 8 órakor. SZERDA (augusztus 24.) Budapesti Színház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. PÉNTEK (agusztus 26.) Budapesti Szinház. Schlesinger fiu esete lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. VASÁRNAP (augusztus 28.) Budai Színkör. Nebántsvirág. Kezdete 3 órakor. Budapesti Szinház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 4-kor. :6000 Korona értékben a Pesti Hirlap 13- és Boltkiadó-61/11 • hivatalai "V., Vilmos császár-út 78., VII., Erzsébet- körút 1. I., Krisztina-körut 13., II Margit-Hornt AMELYET s/b, VI., Andrássy-út 2., Újpest, István-út 1. és Kispest, Kossuth-tér 11. szám) színházjegy-, valakint mint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve 4vP könyvek árába * kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatniuk, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig Egy öreg kritikus emlékeiből A m. kir. Operaház régi hírességei. Vasquez Italia grófné. 1889 november havában a Vigadó kistermében rendkivül érdekes hangverseny volt. Ellátogatott hozzánk hosszú évek után a legzseniálisabb orosz zongoraművésznő, Menter Zsófia egyetlen komoly riválisa: Leschetitzky-Essipoff Anette. De az igazi szenzációt nem a nagy pianista játéka, hanem a közreműködő énekesnő éneke nyújtotta. Megjelent a pódiumon egy csodaszép fiatal asszony, kinek nevét: Vasquez Italia grófné, addig még nem hallottuk, és az elfogultságtól kissé remegő hangon Schumann- és Schubert-dalokat énekelt. De az elfogultság nem tartott soká és felszállott a magasba egy gyönyörű, ezüstös, leírhatatlanul édes, bársonyos és meleg szoprán, fel az éneklés legmagasabb hóregiójába. És a hang alatt rezgett, sóhajtott egy szűziesen tiszta gyermeklélek vágyakozása, szárnyalt egy papnő magasztos áhitatossága. A hallgatók a felfedezés boldog mosolyával keresték egymás tekintetét. Milyen varázs ez? — kérdezték a tágranyitott szemek. A május megzenésített illata? És a kérdezett másik szempár felelt: Ez lehet az angyalok hallhatóvá vált mosolya. És a fontoskodó kritika másnap beszámolt a nagyszerű felfedezésről: „Tegnap felcsillant a Vigadó kistermében egy nagyszerű, de még csiszolatlan gyémánt. Tanácsoljuk az operaház kincstárosának, hogy azonnal szerezze meg ezt a gyémántot, mert ez lesz Operaház művészi diadémjának a legértékesebb drágaköve." Az Operaház akkori igazgatója, Mahler Gusztáv, nem szorult ilyen tanácsra. Rögtön leszerződtette az énekesnőt, aki már három hónap múlva, 1890 február 6-án bemutatkozott az Operaház színpadán Aida címszerepében. (Ugyanakkor énekelte a szintén Mahler Gusztáv által az Operaház részére megnyert Hilgermann Laura először Amnerist.) Az új Aidának leírhatatlan sikere volt. Ilyen tüneményes hangot az Operaház színpadán Wilt Mária óta nem hallottunk. Wiltné távozása óta az Operaháznak nem volt drámai szopránja. Az igazgatóság próbálkozott fiatal magyar énekesnőkkel, Radics Bélával, Better Leonórával. Kisegítő vendégekként megjelentek a színpadon Kupfer-Berger asszony, a bécsi udvari opera volt jánor szépségű primadonnája, Krämer-Widl asszony, Braga Hermina, végre leszerződtettek egy olasz énekesnőt, Rossini Paolina asszonyt, aki azonban magasabb művészi igényeket nem tudott kielégíteni. Most azonban a drámai primadonna kérdése végérvényesen el volt intézve. Vasquez grófné nem rendelkezett Wilt Mária fenomenális énektechnikájával, nem is volt hangjának az a tüneményes tömörsége és ereje, mint Németh Máriáénak, aki kellő kiképzés mellett talán Vasquez grófné méltó utóda lehetett volna, de mégis, mennyire Németh Mária fölé kell emelnünk Vasquez Italiát! Németh Mária sikerei fonetikai győzedelmek. Vasquezné holdfényből szövött hangja a hallgató fülén át a szív legmélyére szállt, ennek a hangnak az édességétől, lágyságától, gyöngédségétől, bensőségétől megittasodott a hallgató lelke. Ehhez az érzékelhető varázshoz hozzájárult a művésznő megkapóan meleg kifejezése, az énekformák nobilitása, az alakítás poezise. Vasquez grófné, leánynéven Uccelli Italia, egy gazdag trieszti nagykereskedő gyermeke, rendkívül gondos, általános és művészi nevelésben részesült. Kitűnően beszélt olaszul, németül, franciául, angolul és nagyszerűen megtanult magyarul is. Gyermekkorában zongorázni tanult. De amikor már kilencéves korában észrevették könnyen szárnyaló, magas szopránját, szülei a sokat igérő leányka kiképzését rábízták Zesenics Andrásra, a Triesztben élő hírneves baritonistára, aki a fiatal leánykából koloratura-primadonnát akart nevelni. Tizenhatéves korában lépett Uccelli Italia először a nagy nyilvánosság elé. A híres trieszti „circolo artisticó"-ban mesterével együtt elénekelték a Hamlet-Ofelia nagy kettősét, és Italia egy csapással szülővárosának hírességévé vált. Akkoriban megismerkedett a fiatal daliás Vasquez-Molina Lajos gróffal, egy ősrégi spanyol grande család leszármazottjával, kinek ősei VI. Károly császár kíséretében bevándoroltak Ausztriába. A fiatal művésznőnek most választani kellett dicsvágya és szive, a borostyán és a mirtus között. Itália szive sugallatát követte és tizennyolc éves korában Vasquez-Molina gróf felesége lett. A fiatal pár visszavonult Strippába, a gróf ungvári birtokára. Ofélia elnémult. Míg egyszer a vendégkép Strippában mentelent Strakosch Ferdinánd (Strakosch Felicának, a kitűnő énekesnőnek atyja) unszolására Italia grófné ismét dalra nyitotta száját. Strakosch, aki nagy szakértelemmel bírt, a művészet ellen való véteknek nyilvánította, hogy Italia grófné félbeszakította énektanulmányait. A múzsa szent nevében követelte, hogy a grófné színpadi működésre képeztesse ki magát. Gróf Vasquez persze nem akart megválni bájos feleségétől, és így, mivel a hegy nem ment el Mohamedhez, Mohamednek kellett a hegyhez jönnie. Vasquezék meghívták maestro Dami Alfonsot, korának egyik leghíresebb énekpedagógusát — az ősz mester mint a genfi zenede igazgatója még ma is működik — vendégül Strippába. És Italia grófné folytatta tanulmányait. De még mindig nem tudta magát elhatározni, hogy színpadra lépjen. A következő telet a grófi pár Budapesten töltötte. Itt egy izben Vasquez grófné Hubay Jenő művészi szalonjában a legelőkelőbb, legzeneértőbb közönség jelenlétében énekelt. Egyhangú volt a vélemény: Ez az isteni hang, ez a tehetség a színpadra való. Így határozta el magát Vasquez grófné, hogy előbb a hangversenyteremben — tudtommal egy Hubay-Popper kamaraest keretén is — a nyilvánosság elé lépjen. Vasquez grófné csak néhány évet szentelt komoly énektanulmánynak és színpadi működése alatt is, mint a jó pap, folyton tanult. De annyit kapott a természettől, hogy sikerrel legyőzött minden technikai, miden stílusbeli nehézséget. A legnagyobb gyorsasággal meghódította a maga számára az öszszes nagy olasz és francia operák (Ördög Róbert, Hugenották, Afrikai nő, Zsidónő, Faust, Aida, Álarcosbál, Ernáni, Othello) hősnői szerepkörét. Nagy alakításai a klasszikus zene terén: Donna Anna, Donna Elvira, Fidelio. Majdnem az összes Wagner női szerepkört uralta. A legpoetikusabb Elza, Erzsébet, Senta, Sieglinde volt, később átvette az összes Bruchildákat és végül ő kreálta nálunk a legnehezebb Wagner szerepet, Isoldát, amelyet — a Wilmé tizenháromszoros Brunhildájához hasonlítható teljesítmény — Buriannal együtt néhány hónapon belül tizenötször énekelt. A legnagyobb odaadással állította tehetségét a magyar művészet szolgálatába. Láttuk őt Brankovics György"-ben, „István király"-ban. ,,Tantorában, „Alár"-ban, „Nemo"-ban, a Szent Erzsébet legendában, Mihalovich Ödön Elianajában és Toldijában. Csak egy ilyen nagyszabású, a mű drámai és stílusbeli követelményeinek teljesen megfelelő személyesítő hiányának "tudhatjuk be azt a nagy erkölcsi mulasztást, hogy a legzseniálisabb, legművészibb magyar Wagner-utódnak, Mihalovich Ödönnek magyar tárgyú, magyar érzésű mesterműve, Toldi, a legtökéletesebb magyar zenedráma, évek óta hiányzik a magyar kir. Opera műsorából. Ha már Németh Mária röpke vendégszerepléseiért a magyar kir. Opera hazafias elgondolásból tetemes áldozatokat hoz, akkor talán rá lehetne a művésznőt bírni hogy ugyanilyen hazafias elgondolásból egy olyan szerep betanulására is vállalkozzék, amelynek eléneklésével a magyar művészetnek is szolgálatot tehetne. Az olasz születésű Vasquez-Uccelli Italia min- kedden este nagy •HVH díszelőadás