Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-23 / 241. szám

6 Esti levél — Táncosok kerestetnek. — Egy anya, kinek két eladó lánya van több százezer anyatárs nevében is azt­­ kéri, hogy tegyem nyilvános diskusszió tárgyává az anyákat és lányokat leginkább érdeklő kérdést, melyet a következőkben fejt ki: Kérem, szíveskedjék a figyelmet felhívni egy speciális magyar szokásra, amely nekünk, leányos mamáknak sok bosszúságot okoz. Ha t. t. leányainkat olyan helyre visszük, ahol az ifjúság tánccal szórakozik, bevett szokás, sőt el­kerülhetetlen kellék, hogy a leányok táncosaikat is magukkal viszik, idegen fiatalember pedig őket fel nem kérheti, közelü­kbe sem férkőzhetik. Úgy hallom, ez a külföldön máskép van, ott szabad a felkérés, a mi boldog lányságunk ide­jén elment egy b­áni mulatságba vagy bálba is­meretséget kötni. Nem tudjuk, mi e szokás mé­lyebb értelme? Hiszen ma, amikor csupán meg­hívóval mehet el mindenki, így ki van zárva, hogy oda nem való elemek kerülhetnének. Vi­szont mindkét résznek gyakran terhes," sőt kelle­metlen is lehet egy egész éjszakát egy fiúval vagy leánnyal végigtáncolni. Sőt illetlen is, mert el­veszi a tánc lényegéből azt, hogy ártatlan szóra­kozás, hanem nagyobb intimitásra enged követ­keztetni. Ellenben egy rövid tánc egy új ismerős­sel csak nemes változatosság, a­mely nem kötelez semmire! Milyen szép volna, ha a bál és tánc alkalmat adna a megismerkedésre azoknak, akik esetleg már távolról ismerik egymást. Ha azután a közelebbi ismerkedés csalódást hozott, nem kell azt folytatni. No és ami szintén a do­logra tartozik, ha nem engedik a felkérést, akkor a fiatalemberek sokszor kénytelenek robotolni egy ismerőssel. Legyen tehát szabad a fiatalem­bereknek a táncra kérés. Reformáljuk meg a hi­bás illemszabályt, hadd ismerkedjenek szabadon a fiatalok. Az anyák aggodalma és panasza jogos. S mivel a törvényes házasságok szaporítása nemcsak társadalmi, hanem állami érdek s tisztességes ismerkedés nélkül nincs h­ázasság, foglalkozni kell a jelentéktelennek látszó, de lényegében igen fontos problémával. Kü­lszinte a dolog úgy áll, hogy táncosok kerestetnek! Lényegben" házasulandó férfiakat keresnek a mamák. De hát maradjunk az első lépésnél, a tánclépéseknél. A fiatalság­ a táncot csak szórakozásnak tekinti s ez a helyes. Ennélfogva segíteni kell a fiatal lányokon,a­kiknek nincs annyi ismeret­ségük, h­ogy táncosokat vihetnének magukkal a bálba. De hogy megértsük egymást, disz­tingváljunk táncmulatság és táncmulatság kö­zött. Úriasszony-olvasónk csak olyan táncal­kalomról ír, ahova csak meghívottak mehetnek. Ezeken a résztvevő férfiak és nők a bálbizott­ság erkölcsi rostáján keresztülmennek. Itt te­hát igazán be lehet hozni a szabad ismerkedés szokását. De azt hiszem, itt is meg kell tartani a régi elite báloknak azt a szabályát, hogy a tán­cos fiatalembert mindig egy rendező mutatta be a lánynak és mamájának. A Lady Patrones­sek, a bálanyák, is segítettek. Minden tisztes­séges táncmulatság és bál rendezőségének­­kö­telessége táncosokról gondoskodni, akik nem­csak régi ismerőseikkel táncolnak, hanem is­meretlen meghívottakkal is. Ha a meghívott lány „petrezselymet árul", az sértés a rendezőbizottság részéről. Persze, az külön gond, hogy a bálbizottság ho­gyan gondoskodjék robotos táncosokról. Egy titkot elárulok. Több élelmes és udvarias bál­bizottság a táncos fiatalemberektől nem fogad el semmiféle belépti díjat. De tovább mehetünk. Nem látnék benne semmi kifogásolni valót, hogyha a bálbizottságok, melyek főként fiatal emberekből állnak, szigorú és kollegiális disz­kréció mellett azoknak a barátaiknak, kik sze­gény egyetemi polgárok vagy kezdő hivatal­nokok, az összes költségek megtérítése mellett tiszteletdijakat adnának. Külföldön százával mennek egyetemi hallgatók az előkelő fürdő­helyek teadélutánjaira „előtáncosnak" rendes szerződéssel s ezek gyakran tánctanfolyamokat is tartanak ott a nyári évad alatt előkelő csa­ládoknak. Ez tisztességes mellékkereset s egy­szersmind szórakozás a mindkét nembeli fiatal­ságnak. De hozzáteszem, hogy ezeket a fiatal táncosokat sehol a világon nem tekintik pro­fesszionistáknak s nálunk nem volna szabad ilyennek fölfogni, mert akkor nem kapunk jó családból való fiukat a táncos-hiány pótlására. Mert minden rendezőségnek gondolnia kell arra, hogy a keringő — vagy a charlestonban rugdalózó — párokból gyakran lesz később — házaspár. Nagyon­­­elvesen disztingvált kedves ol­vasónőnk, hogy a tánc lényege a szórakozás s az első felületes ismerkedés, ami semmire sem kötelez­ő még a „meghívottak" zártkörű bálján sem. De most arra hívom föl az anyák és lányok figyelmét, hogy egyre ritkulnak az ilyen zártkörű táncmulatságok és szaporodnak a nyilvános helyeken, vendéglőkben,kávéházak­ban, mulató helyeken és kártya klubokban ren­dezett teásdélutánok és éjszakák. Ezeken a he­lyeken szokás már a szabad ismerkedés, a táncra felkérés. De itt a legtöbb esetben az is­merkedésnek és táncnak van mellékcélja, de az nem a házasság. Zsolt: Az emberek boldogsága az egészség, munkakedv és élet­riímök összeségéből tevődik össze. Mindezek elsősorban a helyes és célszerű táplálkozástól függnek. Aki megfeszített munkában tölti életét, fokozott mértékben tartozik ügyelni arra hogy mindennapi táplálékát olyan természetes, erősítő tápszerrel egé­szítse ki, amely az emésztés megzavarása nélkül kon-„­centrált alakban juttatja szervezetébe azt a többletet, amelyre a szervezet elhalt szöveteinek, sejtjeinek pót­lásához, energiatermeléshez, az élet fentartásához szénhydrátokban, fehérjékben, zsírokban, tápláló sók­ban és főként vitaminokban szüksége van. Ilyen tápszer az OVOMALTINE, de csakis az JBSUSfiSSti dr. Wander-féle OVOMALTINE, mely 28 év óta Anglia, Svájc, Németország, Franciaország és Amerika művelt közönségének meghitt barátja és istápolója. Egy csésze tejben 2—3 kávéskanál OVOMALTINE a legjobb reggeli és uzsonna. Egy doboz ára 1 pengő 50 fillér forgalmi adóval együtt. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemege­kereskedésekben. Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a DR. WANDER gyógyszer- ét tápszergyár r.-t. Budapest, X. ker., Keresztúri út 32/a. sz. .— IOO. postahivatal. Newyorki devizazárlat. Newyorki gyapottőzsdezárlat. Északamerikai fully middling loko 20. okt. 19.45, nov. 19.51, dec. 19.57—19.60, jan. 19.60, márc. 19.81, máj. 19.98 —19.99, jul. 19.88—19.90 cent per libra. Az irányzat lany­ha, Gyapottszállítási tarifa változatlan. Felhozatal az Egye­sült Államok összes kikötőiben 61, az ország belső részében 17, kivitel a kontinensre és Japánba 8 ezer bála. Newyork, okt. 22. Mai Elűző zárlat (cent) Berlin 2388.25 2388.25 London 2­487.21 487.1876 Amsterdam 4029.--- 4029.— Párizs 382.625 392.75 Brüsszel — 1392.50 1392.50 Milano­­— 546.625 546.75 Madrid 1724.— 1724.— Zariell 1929.50 1929.50 Stockholm • 2695.— 2695.— Oslo 2635.— 2635.— Kopenhága 2681.— 2681.— Wien — 14.10 14.10 Budapest 17.52 17.52 Prága —• 296.50 296.50 Belgrád • — 175.— 175.— Newyorki gabonatőzsdei zárlat. Newyork, okt 22. Mai Előző zárlat (cent) Buza 2. sz. redwinter 138.— 139.50 2. sz. hardwinter — 135.— 135.625 „ 1. sz. northern Manitoba —.— —­— Rozs western II. 108.50 107.125 Takarmányárpa — — 91.— 91.— Tengeri mixed durum western II. •— 92.25 91.75 Búzaliszt first spring clear — 665—700 660—700 Chicagói gabonatőzsdei zárlat, Chicago, okt. 22. Mai Előző zárlat (cent) Buza decemberre 122.625 123.25 „ márciusra — 125.875 126.375 májusra — — — 127.875 128.375 Tengeri decemberre — — — 83.125 82.875 márciusra — 87.25 86,75 .. májusra 89.50 89.125 Zab decemberre 45.75 45.376 márciusra • — 47.50 47.E0 májusra • —.— 48.375 Rozs decemberre — 97.50 96.25 „ márciusra • • 98.75 98.— „ májusra —.—- 98.50 PESTI HIRLAP 1927. október 23., vasárnap. VASÁRNAP. Orosz aranyidők. Itt az orosz menekült. Ifjú, karcsú, főúri sarj. Művelt, rokonszenves, egyszerű. Arca, mint a kardpenge. Halántékereiben — látni — igazi kéket csörgedez. Történeteket mesél, de közben nem veri le idegesen cigarettájának hamvát, mint a régimódi elbeszélések hősei. Többek közt a dohányzás fényűző élvezetéről is le kellett mondania. — Bőség, monsieur, bőség, melyről önök­nek fogalmuk se lehet. Talán ezért nem is fáj az az úgynevezett gazdagság, melyet itt, vagy egyebütt látunk, mert ahhoz képest ez szegény­ség. Boldog isten, mennyi ember, mennyi állat, mennyi kincs.­­• Nagy mozdulat, mely mintegy az egész világot jelenti.­­ Tudja például, hogy mikor a cári ud­varnál császárnőket, királynőket fogadtak, a mi udvarhölgyeinknek csak fél ékszerkészletü­ket volt szabad viselniök? Tapintatból történt ez az intézkedés. Nem akarták, hogy az idegen császárnők, királynők pironkodjanak miattuk. Főrangú hölgyeinknek, a legszerényebbeknek is, annyi ékszerük volt, hogy az egész égbolto­zatot ki lehetett volna vele rakni. Gyorsan tolulnak emlékei. Csikorgó hideg, kis állomás, váróte­rem. Mint fiatal tiszthelyettes a vonatot várom, hogy Carskoje-Seloba utazzam. Belép egy gá­r­datiszt. Hozzám fordul. Megtudja, hogy a gyors csak öt perccel ezelőtt füstölgött el. Aj­kát elfár­dítja, aztán intézkedik: „füttessenek be e­gy különvonatot". Vállamra csap: „Ma­gammal viszem." Pár perc múlva robogunk Carskoje-Selo felé, a gárdatiszt meg én. Sóhajt, tenyerével eltakarja arcát. — Ismeri I. hercegnőt? Esküvőjére a család különvonatokat küldött a vendégekért. Képzeljen el húsz-harminc különvonatot, mely a végtelen birodalom hósivatagairól a lakodal­mas házba szállítja a násznépet. Más kép: — Vadászatra voltunk hivatalosak édes­apámmal egy vidéki nábobhoz. Este fácánt, nyulat ettünk. De házigazdánknak marhasült­re volt gusztusa. Azonnal leüttette azt a tehe­nét, mely a mezőgazdasági kiállításon arany­érmet nyert. Egy beefsteak-ért. A népről ezt mondja: .... • — Gyermek. Jóságos és véresen­ kegyet­len, mint a gyermek. Kevéssel a forradalom előtt arról értesítették ezredesemet, hogy a szomszéd nagybirtok urát megfojtották a mu­zsikjai, feleségét kútba fojtották, kastélyát föl­gyújtották, kirabolták. Nyergelünk, odalovago­lunk huszárjainkkal. A lángoló kastély körül ott álldogáltak a parasztok. „Mit tettetek?" ordított az ezredes, nagajkáját csattogtatva.„Mi, bátyus­ka, semmit se tettünk." „Megöltétek az urato­kat." „Mi keresztények vagyunk, mi nem ölünk embert. Beszélgettünk vele, vitatkoztunk, meg­dühösödött, beleszaladt a késünkbe." „Hát a fe­lesége, akit kútba dobtatok, gazemberek?" „Mi nem dobtuk a kútba. Maga ugrott a kútba sze­gényke, mikor látta, hogy meghalt az uracs­kája. Mert hát te is tudod, bátyuska, hogy ga­lamb nem élhet a párja nélkül." „És a kastély? Ezt ki gyújtotta föl?" „Talán egy szikra. I ta­lán a villám. Egyszer az úr kastélya ég el, egy­szer a paraszt kunyhója." „De ti kifosztottátok, elhordtatok mindent, az utolsó szögig." „De­hogyis, bátyuska. Csak hazavittük a holmikat, hogy el ne égjenek. Ha akarod, mindent visz­szahozunk." Az ezredes ámult, sápadozott, to­porzékolt. Ilyen a nép. Megfoghatatlan. Kiis­merhetetlen. Érthetetlen. Most elhallgat, vár. Végül idéz: — Oroszországot nem lehet megérteni. Csak hinni lehet benne. Lámpagyújtás előtt vagyunk, entre chien et loup. Üldögélünk a félhomályban. Tűnődünk. Kosztolányi Dezső: Angol trikókelme különlegesség VARGA Kossuth Lajos-utca 11 és Petőfi Sándor­ u. 6.

Next