Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 99-110. szám)
1928-05-01 / 99. szám
.''•■'f.. . \ i M.i *’’ ' . fai számunk 44 oldal. * ^ BUDAPEST, 1928._______________________L. ÉVFOLYAM: 99. (16.572) SZÁM. ^8)^ ' KEDD, MÁJUS 1. Előfizetési Árak: £«utóáfplik ............ ^ ___ __ Mff «8 «mrrTfc EeH adóhivatalokj .Vkhónapra 4 pengő, ne* ^ JtZjyire wK39jifey froh Mw HM HnBBt jXflg IBEfplomos cs.*ut 78. es Erzsegyedévenként 10 peng ||j SB»*® KSH alt HnKE pet-sörut 1. fiókok: 180 ntlér. Egyes pél- ÄS&L JBtm nSfótaat «SEk. slöH ISSaSKTOift?' JHK ESS? SgE S& BS ® íjfii'. Krisztina-sn 132.. Mardányszám ára (pálya- IKwiaHW 'jSäfSB lEJS Sóra araCaSB»S..r $JSS 3*r W jgjkASS git-krt 6/b. II.. fón. udvarokon Is) 16 fillér. ' ■ SS BHaar HtSiiQgSst ráraalSg- 23., VI., Andrássy ut 4.. vasárnaponként 32 fii- iS«. * Jiljä HM älä!j«« aKlj «BL sSSSräSrb.. Vili.. Rákóczi-m 9. UJ-lér. — Külföldön az iff&i IBBmim Hfö Hfl jfig UM iVSVSWA pest. István-út 1. és előfizetési ár kétszeres Hal M mH BB B mam W BB Kispest. Kossuth-tér 111 Magyarország balsorsa Nyugat-Európa veszedelme. Irta: Rákosi Jenő. Rothermere lord felkérésére Rákosi, Jenő cikket irt a Daily Mail számára a , magyar kérdésről. A Pesti Hírlap illusztris főmunkatársának első cikke hétfőn jelent meg a Daily Mailben ezzel a címmel: ,,Magyarország balsorsa Nyugat- Európa veszedelme." A cikk a magyar kérdésnek az európai béke szempontjából való jelentőségét világítja meg. A Daily Mail olyan keretben nyújtja át olvasóinak a magyar publicista írásművét, amellyel csak a legkivételesebb irodalmi és politikai eseményeket szokták Angliában bevezetni. A cikk élén a lap néhány szóval bemutatja új íróját a közönségnek, s a következőképen jellemzi Rákosi Jenőt: „A híres magyar regény- és drámaíró és közügyek bírálója, aki nyolcvanhat éves korában is vezető publicistája Magyarországnak." A Daily Mailben megjelent cikk címét és bevezető sorait Rákosi Jenő arcképével együtt facsimilében harmadik oldalunkon közöljük, itt pedig a cikket adjuk szószerinti magyar szövegében. A Rothermere lord akciója az én hazám igazsága mellett a legcsodálatosabb dolgok közé tartozik népek és nemzetek történetében. Magyarország vezérpolitikusai az utolsó szempillantásig ellenezték a háborút. Mikor nem tudták megakadályozni, természetesen hagyományos hűségével és vitézségével viszont kitartott a nemzet az utolsó szempillantásig szövetségesei mellett. A kegyetlen játék vége pedig az lett, hogy akik szövetségeseink voltak, de cserbenhagytak bennünket, s az ellenséghez álltak, azok gazdag zsákmányt nyertek jutalmul nagyrészt a magyar területekből, mi pedig megcsonkíttattunk úgy, hogy elvették területünk és lakosságunk kétharmadát s idegen nemzetiségű országokhoz csatoltak közel négymillió magyar nemzetiségű lelket. A Kárpátok hegykoszorujával övezett s délen a Duna hatalmas medrével határolt magyar medencéből megmaradt Magyarország számára ennek a medencének a közepe, huszonegymillió lakosból hét és félmillió. Ez neveztetik Csonkamagyarországnak, stratégiai határok nélkül, derékban kettémetszett folyókkal, melyek mind a régi Magyarországon fakadnak és magyar területen ömlenek a Dunába; minden hegyvidékünk fatermeléssel, érc-, ásvány- és sóbányáinkkal szomszédainknak ajándékoztatott a trianoni békemű által, akik körülöttünk minden oldalon fegyveresen őrzik a zsákmányt, míg tőlünk minden fegyver és hadifölszerelés elvezetett. Ez Magyarország helyzete közel tíz esztendeje. Bekerítve zsákmányát őriző ellenségtől, bermetbe elzárva káröskörül a többi világtól, amely csak ellenségeinktől értesül minden dolgunkról, erényeinkről alig, hibáinkról pedig igen bőven. Úgyszólván sírban feküdtünk s a világ természetesen ha hallomásból tudott is rólunk, nem talált okot arra, hogy érdeklődjék is irántunk. Hiszen összezsugorított nép lettünk, mely látszólag se nem oszt se nem sokszoroz, csak a szerencsétlenségünk volt. óriási, de,olyan időben, amikor minden európai nép száz bajjal küzd, se ideje, se kedve, se különös oka nincsen arra, hogy egy igazság wiMwrwnniiMMHim»"1 iii mi'hii nn i nme .mim mmmii hhhhii n iMnmwT<ihw?nminraifiiinrfli talanság áldozatával, egy különben is számban kicsiny, területben megfogyott, fontosságban látszólag jelentéktelen nemzettel különösebben törődjék. És ekkor történik egy csoda. Ránk magyarokra nézve olyan dolog, ami az isteni Gondviselés művének látszik. Feláll messze nyugaton, tőlünk messze távolban egy idegen férfiú és a rendelkezésére álló hatalmával mintegy bűvös harsonával világgá kiáltja ki a mi nagy igazságunkat. És hatalmas szavára a magyar szívek kigyulladtak a hálától és reménytől, ellenségeink megdöbbentek és megremegtek, a világ pedig fölfigyelt. És a magyar kérdés egy csapásra előlépett az európai problémák sorába. Nem csodás fordulat-e ez, egyetlen ember szavára? Igaz, hogy ez az ember két ellenállhatatlan fegyverrel küzd egyszerre: nagylelkű szívével és államférfial elméje erejével. Küzd az igazságért, melyet meglátott, egy a gazság határait érintő igazságtalanság ellen és küzd Európa eleven érdekéért. Ez utóbbiról, Európa érdekéről a magyar igazságban lett nekem feladatom ill az előkelő angol újságban az angol olvasó számára írnom. Nem aggodalom nélkül szegem meg ezt a témát. Mert amit én magyarul írok, azt nehézség nélkül le lehet fordítani angol nyelvre. De a magyar ember mentalitása hozzá tud-e férni az angol ember mentalitásához? Amit itt eddig írtam, nem egyéb, mint megkisértése valamely hidverésnek a két mentalitás között. A földönítéli szépség. írja: Szekula Jenő. Nemcsak a babonás római katonák mertek volna szent hitet tenni arra, hogy hatalmas parancsnokuknak, Caspius Fadusnak gyönyörű hitvese az erdő tündén lámáitól származik, vagy legalább is édes rokonságot tart a tenger fenei zátonyain sütkérező lenhajó ókeánidákkal, de maga a szép római nő is fennen dicsekedett vele, hogy igen előkelő családból való, s míg apai ágon származása visszavihető az ősi latiumi királyokig, egyik ükanyja révén rokonságot tart a halhatatlan istenekkel is. Ez a származása nem volt egészen megbízható legalább is az isteni eredet nyoma veszett el egészen a krétai part feneketlen iszapjában, de aki egyszer is látta Andromedát, az bátran megesküszik rája, hogy dédanyái bölcsőjét valahol az olimposzi erdők ölén ringathatták. A férje is hatalmas úr. Judea prokurátora volt ezekben az időkben. De a nő unta itt magát, Caesareában, ebben az ázsiai és fél zsidó városkában, ahova sorsa és férjének hivatása kötötte. Rabszolgákon az öbölben ringatódzó hárompadsoros trizemének matrózain, a téli tábor katonáin és a bennszülötteken kívül alig akadt valaki, aki nem közönséges szépségét megcsodálja. Lelkendezve gondolt vissza az elhagyott Rómára, a színházakat sóvárogta vissza, a véres állatviadalokat, nyárelőn Bajae tündéri fürdőit, és a császári udvart is, ahol házasságának első évében éppen ragyogó szépsége miatt rendkívüli szerepet játszott. De mindez hiú álom. Caspius Fadus addig fog itt uralkodni, könyörtelenül harácsolva ü,dót, míg annyit rabol össze, amiből holtuk napjáig fejedelmi bőségben megélhetnek. Igaz, hogy ebben a fehérfalu városkában Andromeda volt a császárné. Éppen csakhogy a tüzet nem hordozzák előtte az utcán. Itt ő képviselte Róma szépségét és hatalmát. Csak későn szokott elaludni. S többször délfelé ébredt, a nagy hőségek miatt a nappalokat többnyire átaludta, meg arcának liliomszínét is féltette, sokszor részt vett az éjszakába nyúló lakomákon is, mikor férje a légió előkelőbb tisztjeit, a paleszkhiai kikötőbe befutó hajóhad parancsnokait, vagy a bennszülött méltóságokat megvendégelte. De ma túl korán kelt. Hálóköntösét le sem dobva magáról a fürdőházba sietett, amelynek cédrusból faragott vörös oszlopait kúszónövények indázták körül . Szétnyitható, magas tetőzetén túl rámosolygott az Isten kék ege : galambok röpdöstek a feje fölött, a levegő mámoros volt, hús hegyek ölén frissen virágzó jurinea momis kábult illatától. Sokáig szeretett így elüldögélni a zöldszinti kristálytiszta vízben, amelyből tavak tükre alatt pompázó liliomok módjára virágszerűen fehérlett ki pompás, hófehér teste. Kezével szórakozottan barna szárított gyökeret hintett széjjel a vízszinen, — valami arab kereskedő küldötte Tiberiasból, — lassan tejszínűre vált tőle a víz, különös friss illatot kapott, mint a rózsa, a jószág bevette magát a bőr finom redői közé, s illatossá varázsolta a testét, még órák után is, hogy a fürdőt elhagyta. Rabszolganői ezalatt a tüzet élesztgették a fürdőszoba benyitójában, a hajsütéshez és körömcsiszolásra szolgáló finom eszközöket hozták rendbe, amelyekkel az ókor szépei éppen olyan tudatosan éltek, mint a mának modern asszonyai. Andromeda kilép a fürdőből. Lány cselédei vastag melegített gyapjúkendökkel már várják, hogy mn—— ........—— ...mm.....——■pw— im ■■miin —wamm— fölszántsák és végigdörzsölgessék úrnőjük liliomtestét. Közben elárasztják bókkal, hízelgéssel. — Szép vagy, sugárzó vagy, mint egy nimfa, duruzsolja az egyik. Szebb , nálad nem járt még Caesareában. — De még Rómában sem, — vág a szavába a másik. — Nehogy éjszakára nyitvafelejtsed hálókamarád ajtaját, inti Lalagen nevű görög cselédje. Belopódzna hozzád valamelyik isten. Úgy járnál, mint Léda. Andromeda gyorsan a szavába vág. — Bohóságokat fecsegsz Lalagen. Az isteneknek manapság már semmi dolguk sincsen földi asszonyokkal. De azért boldogan mosolyog. Félig nyitva felejtett szájjal hallgatja a lányok bolondos csacsogását. Mert csakugyan voltak olyan aggodalmai, különösen kísérteties éjszakákon, míg az agora fölött lázasan süvített a szél, ahogy fölpattan ágyasházának ajtaja, s nyoszolyája fölé fog hajolni láthatatlanul valami földöntúli lény és illatos ajakát, amely olyan, mint a frissen kettészakított virág, el fogja árasztani csókjaival. — Chloé, hozd elő a fésűimet, adja ki bágyadt hangon az utasítást. A rabszolgalány riadtan engedelmeskedik. S Andrea míg fehér gyapjúfürdőköpenybe burkolódzik, lekuporodik a bíbor egyiptomi pamlagra. Figyeli a szökőkút álmodozva csobogó vizét és szőke hajával, igaz gyöngykagylók ezüstjére emlékeztető tengervíz szemével, most egészen olyan mint a regebeli királyleány, akitől a nevét örökölte. A nap már magasan járt a csukott perisztilium oszlopsorral szegélyezett udvara fölött, de a nő még mindig nem készült el. Egész nap jóformán nem is tett egyebet, mint öltözködött, vagy a fürdőben ült. Szagos alexandriai, vagy effai balzsamokkal, illatos