Pesti Hírlap, 1928. május (50. évfolyam, 111-122. szám)
1928-05-16 / 111. szám
A PESTI HÍRLAP 1928. május 16., szerda. Peking eleste elkerülhetetlennek látszik. Csang-Cso-Lin Mandzsúriába akar visszavonulni. Tokió, május 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csang-Cso-Lin előkészületeket tesz Peking kiürítésére és Mandzsúriába akar visszavonulni. Peking eleste már elkerülhetetlennek látszik és Csang-Cso-Lin össze akarja hívni a nemzet gyűlést, hogy Nankingot nyilvánítsa Kína új fővárosának. Politikai körökben még mindig igen komolynak tartják a kínai helyzetet. Mivel Csang-Cso-Lin nem hajlandó ellenállást tanúsítani, a legrövidebb időn belül számítani kell Tiencsin és Peking elestére. Tiecsinbe szerdára várják Bristol amerikai tengernagy érkezését. Mit követel Japán a kínai nacionalista kormánytól? Tokió, máj. 15. A hadügyminiszter azt az utasítást adta Fukuda tábornoknak, a csinanfui japán csapatok parancsnokának, hogy a kínai nacionalista kormánynak a következő három követelését hozza tudomására: 1. Cseng-Kaj-Sek tábornoknak sajnálkozását kell kifejeznie a csinanfui események miatt. 2. Hogancsu tábornokot és a japánokat ért sérelmekért felelős többi tiszteket megbüntetik. 3. Csinanfu—Tiencin körül húsz kínai mérföldnyi körzetben és a Shantung-vasút mentén beszüntetik az ellenségeskedést és a japánellenes propagandát. Lehetségesnek tartják azt is, hogy a japán külügyminisztérium a csinanfui eseményekről memorandumot intéz a Nemzetek Szövetségéhez. A nankingi kormány jegyzéke az amerikai kormányhoz. Washington, máj. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nankingi kormány jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához, amelynek figyelmét felhívja a Csinanfui eseményekre és arra, hogy Santungot japán csapatok szállták meg. Milyen lesz a világ 30 év múlva? A demokrácia és a bolsevizmus. — Országok eltűnnek, országok gazdagodnak. — Amerika és Európa harca. — Olaszországé a jövő. Az irodalom, művészet, tudomány, az élet és a szerelem 30 év múlva. Párizs, május. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Az, ami itt alább következik, nem egy úgynevezett hivatásos jövendőmondó jóslása, hanem a mai francia irodalom egyik legkiválóbb alakja, Paul Morand mondja el nekünk azt, ahogyan ő elképzeli a világot harminc esztendő múlva. Nincs is itt fantasztikus dolgokról szó, mert Paul Morand egyszerűen csak következtetéseket von le a jelenből a jövőre. Tudja, mint ahogyan tudjuk mindnyájan, akik élünk, hogy milyen a helyzet ma a világpolitikában, hol tartunk irodalomban, művészetben, tudományban. A kiváló francia író tehát azt írja meg a cikkében, hogy harminc év múlva, vagyis 1958-ban hová juthatunk el a világpolitikában, az irodalomban, a művészetben és a tudományban. Egyéni föltevések ezek, de érdekesek, mert kiindulási pontjuk komoly és értékükből akkor sem veszítenek, ha néha talán nagyobb mértékben találjuk meg benne az írói fantáziát, mint a valóságot. Paul Morand ezt az érdekes cikkét, amely az „1958“ címet kapta s amely Franciaország egyik legnépszerűbb irodalmi hetilapjában, a Vandideban, jelent meg, azzal kezdi, hogy harminc év múlva Európában, Anglia kivételével, a szabadság, a demokrácia régi eszméi, el fognak tűnni. Az individualizmust helyettesíteni fogja a kollektivizmus- Moszkva harminc év múlva is bolsevista lesz, de a bolsevizmusnak koránt sem lesz olyan hatása, mint ahogyan azt hívei jósolják. Szovjet-Oroszország el fogja veszíteni Szibéria felét, ahol Japán lesz az úr. Ukrajna és a kaukázusi államok visszanyerik függetlenségüket és ezzel a Ill-ik Internationale vitalitása csökkenni fog. Egyedül Kínában és a színes gyarmatokon folytatódik majd a híre a kispolgárság ellen. Németországban állandósulni fog a köztársasági rendszer. A szélsőséges elemek elveszítik a talajt. Ausztriának Németországhoz való csatlakozása 1935-ben történik meg. Anglia a tengerek fölötti uralmát kénytelen lesz átengedni Amerikának. Az angol gyarmatok teljesen átalakulnak forradalmak és háborúk nélkül. A fasiszta Olaszország a keleti Földközi-tenger korlátlan ura lesz. Harminc év múlva Olaszországnak lakossága meghaladja a 75 milliót, s ezzel Európa haditengerészetében a második, kereskedelmi tengerészetében pedig a harmadik helyet foglalja majd fel. Egyiptom, Szíria, Albánia és az egész Balkán Olaszország politikai és kereskedelmi befolyása alatt fog állani. Ennek következménye lesz az, hogy Triesztből Középeurópa egyik legnagyobb kikötője lesz. Anélkül, hogy Franciaországgal Olaszország háborúba keverednék, Jugoszláviát meg fogja semmisíteni. Amerika harminc év múlva teljesen zsoldjába fogja keríteni Angliát. Japánnal nem lesz háborúja, mert Japán hódítási vágya kielégül majd Szibériával, amit el fog árasztani sárga emberekkel. Nyugatafrika megyékre oszlik majd és fekete lakosságából francia állampolgárok és szavazók lesznek. 1930 után független néger köztársaság lesz. Forradalom Indiában, Indokínában tör ki. Az ausztráliai és a japán csapatok verik le majd a lázadásokat. Ázsiában Kína északi része nem fog exisztálni. Itt is japánok lesznek az urak. Franciaország lakossága harminc év múlva is negyven millió lesz. Ami a politikáját illeti, fölváltva két párt fog uralkodni. Az egyik a kevés keresettel bíró és a bolsevistákkal kacérkodó párt, amely azonban bolsevista a végeredményben sohasem tudna lenni. A másik a párizsiakból rekrutálódik, amely inkább szereti a pénzt, mint a munkát s amely előtt hallatlan tisztelete lesz a dollárnak. A hatalomra kerülő embereket az ifjú generáció adja. Lesznek negyven esztendős miniszterelnökök, huszonöt éves képviselők és harmincöt éves nagykövetek. Harminc év múlva az asszonyok is szavaznak majd Franciaországban. Az úgynevezett gazdag osztály eltűnik. Akik sok pénzt akarnak keresni, azok Amerikában telepednek le. Az ötszáz hektár földbirtokon felül levő nagybirtokok megszűnnek, Párizs pedig tovább fogja folytatni luxus életét. Az intelligencia egyedüli szellemi tápláléka az újság lesz. A regényírók mindig rosszabb és roszszabb regényeket fognak írni. A művészetben a cél a népszerűsítés lesz. A festészetben, Picasso nagy korszaka után, dekadencia áll be. A színházakat a mozik és a music-hall-ok helyettesítei , és a színiházak csak mint „Theatre d‘Art“ maradnak fönt. Anatolt,France-ot úgy tekintik majd, mint az utolsó,, klasszikust. A Trocadero-téren szobrot emelnek neki. A zene nem kvalitásban, hanem kvantitásban tért hódít. A zene és a sport lesz az emberiség két élvezete. A francia Akadémia nagy tiszteletnek fog örvendeni. Halhatatlan tagjai között azonban mindig kevesebb és kevesebb lesz az író. A tiszta művészet a költészetben keres menedéket. Az aviatika fejlődésének határai már a Végtelenséget érintik majd. A vonatokat és a hajókat csak teherszállításra használják. Nizza három órányira lesz csak Párizstól, az Atlanti óceánon mozgó szigeteken szállnak le a repülőgépek és naponként hozzák az amerikaikat Franciaországba. A benzint helyettesíteni fogja a villamosság. Az időjárást egy héttel előre fogjuk tudni. Az orvosok közül csak az idegorvosokra és a gyomorspecialistákra lesz szükség. A szanatóriumok és a szépségintézetek száma évről-évre növekedni fog. Cselédeket csak a vidéken tartanak majd. A városokban a külön konyhák megszűnnek s minden háznak közös restaurantja lesz. A művészek és az írók állandóan vidéken vagy Afrikában fognak élni, esetleg Versailles-ben, amely Párizsnak egyik külvárosa lesz. Páris lakossága különben harminc év múlva tíz-tizenkét millió emberből áll majd. Az emberek szeretni fogják az állatokat. Az állatkertek tehát el fognak szaporodni. Az a régi szokás, hogy az emberek délben ebédelnek, megszűnik. A munkaidő reggel kilenc órától délután ötig tart majd és délután egy óra felé egy kiadósabb reggeli helyettesíti majd az ebédet. A fa és a kő luxus cikkek lesznek. Ezeket helyettesíti a cement és a vas. A legtöbb élelmiszert kémiai úton állítják majd elő. A szerelem is elveszíti a jelentőségét. A válások olyan gyakoriak lesznek, mint a házasságok. Egyes országokban a nők majd férfiruhában járnak, a férfiak pedig szoknyában. Asszonyok lesznek majd diplomaták, miniszterek, bankdirektorok, sőt még katonák is. Ami pedig a villást illeti, a spirisztizmusnak rengeteg híve lesz. Ezt mondja el cikkében Paul Morand, a kiváló francia író. Hogy mindebből mi válik majd valóra, senki sem tudja. Fontos azonban az, hogy ne mosolyogjuk meg ezt a cikket. Vágjuk ki és tegyük el az íróasztalunk fiókjába. Harminc év múlva pedig, ha az Isten éltet bennünket, vegyük elő és olvassuk elő újra. Akkor mondjunk bírálatot, de ne előbb. Justizmord Németországban. A gyermeke meggyilkolásával vádolt apát ártatlanul végezték ki. A szobatársak ölték meg a gyereket, hogy nagyobb kényelemhez jussanak. Berlin, május. A német birodalomgyűlési választások harci zsivajából is kisikolt egy fájdalmas feljajdulása az emberiség érzésének. Szól ez a feljajdulás egy Jakubovszki nevű volt orosz fogoly rettenetes sorsának. Ezt a szegény embert négy évvel ezelőtt az alatt a vád alatt, hogy megölte négyéves fiát, aki állítólag természetes gyermeke volt, halálra ítélték és kegyelmi kérvénye elutasításával ki is végezték. Már a tárgyalás után akadtak hangok, amelyek erősen nehezményezték az eljárás módját A vádlott mellé ugyanis, aki nem tudott németül egy szót se, bár nagyon kérte, nem állított a bíróság tolmácsot. Más egyéb alaki hiányok miatt is kezébe vette az „emberi jogok német ligája“ az ügyet és többévi hiábavaló sürgetés után végre a mecklenburgi államminiszter személyes közbevetésére új vizsgálat indult meg, amely csakhamar megdöbbentő eredményeket mutatott fel. Letartóztattak ugyanis három embert, aki a Jakubovszki elleni ügyben koronatanúként szerepelt. Ezek közül kettő egymást vádolja kölcsönösen a kisfiú meggyilkolásával. A vizsgálatot még tovább folytatják, de már az is, ami eddig napfényre került, megmozgatta egész Németország közvéleményét, amely szokatlan eréllyel sürgeti a jóvátételt. Ez persze csak alaki lehet, mert hiszen a szegény Jakubovszkit, ha ártatlannak bizonyul is, nem lehet többé feltámasztani. 1925 áprilisában történt, hogy Jakubovszki volt orosz foglyot közvetett bizonyítékok alapján állítólagos természetes fia, a négyéves Nogens Ewald meggyilkolása miatt halálra itélták, dacára annak, hogy mindvégig ártatlanságát hangoztatta. Jakuboszki az említett esztendő októberében a hóhér bárdja alá került. Már a tárgyalás folyamata alatt a vádlott a bíróság gyanúját Nogens Friere, a meggyilkolt gyerek nagybátyjára irányította volt, anélkül azonban, hogy a legcsekélyebb hitelre is talált volna. Ez a Nogens Fric azóta szökésben van és így még nem tudni biztosan, de nagyon valószínű, hogy ha nem is volt az egyedüli gyilkos, de kétségkívül cinkosa a most letartóztatott három embernek. A báró Reibniitz mecklenburgi államminiszter rendeletére megindult újabb vizsgálat a következő eredményre jutott eddig: A Schönberg, városka melletti szegényházban lakott egy kis szobában a Nogens- és a Kreuzfeldcsalád, amely összesen 15 tagból állott. A Nogens - család tagjai voltak: az anya, a két Nogens-fivér, egy Ida hevű nővér, aki 1924-ben meghalt, továbbá két természetes gyermek, akik közül a kis Évaldot ugyanabban az évben meggyilkolták és akiről tévesen állították, hogy Jakubovszki fia, holott ennek gyermeke Nogens Annál volt. Kreuzfeld Pál, a most letartóztatott három ember egyike, annak idején fitfát megmozgatott, hogy a Nogens-családot kilakoltassa a szobából, hogy így a maga családja számára nagyobb férőhelyhez jusson. Minthogy erélyes fellépésű ember volt, a két Nogens-fivért Nogens Éváid meggyilkolásának tervében való részvételére tudta rávenni. A három meglévő gyerek közül ugyanitt csak az az egy nem volt csenevész és így nem lehetett korai halájára számítani. Nogens Éváid meggyilkolásának tehát csak az volt a célja, hogy a Kreuzfeld-család kissé nagyobb kényelemhez jusson a kis szobában. Azonfelül borzalmas gyűlölködés is folyt a Nogens- és Kreuzfeld-családok között, mert közös konyhát voltak kénytelenek vezetni. Különösen Kreuzfeld Pál volt az, aki sehogy sem akart beletörődni ebbe az állapotba, így hát minden erővel rajta volt, hogy a két Nogens-fivért, valamint a most letartóztatott Blöcke Henriket megnyerje a gyilkosság tervének. Az eddigi vizsgálat szerint ő maga nem vett részt a gyilkosságban, mert ennek a napján nem is tartózkodott Schönbergben, hanem egy távoli helyen. Nogens Ágost az új vizsgálat során már be is vallotta, hogy úgy, mint a többi korona-tanú hamisan esküdött Jakubovszki ellen, úgy az előzetes vizsgálat során, mint az esküdtszék előtt. Azt is beismerte, hogy a gyilkosság terve Kreuzfeld Páltól származott. Míg tehát Kreuzfeld a gyilkosság napján a háttérben húzódott meg, Nogens Ágost és Blöcke hozzáláttak a terv végrehajtásához. Nogens Ágost vallomása szerint Blöcke 1924 november 9-én este hat óra tájban magával hurcolta karján a kis Évaldot, aki halkan nyöszörgött. Minthogy félt, hogy Kreuzfeld többször hangoztatott terve szerint valami készül a gyerek ellen, utánuk ment és látta, amint Blöcke egy erdőbe érve, a gyereket egy fára felakasztotta, majd leoldva onnan, követ kötött a nyakára és aztán egy közeli mocsárba süllyesztette. Ezzel szemben Blöcke azt vallja, hogy a két Nogensfivér követte mindezt el. Minden jel szerint azonban a szökésben lévő Nogens Fric a valódi gyilkos. Minthogy azonban Fric ismeretlen helyre távozott, Blöcke és Nogens Ágost most kölcsönösen vádolgatják egymást, abban a reményben, hogy így megzavarhatják a vizsgálat lefolytatását. Hogy ki a gyilkos: Nogens Fric vagy Ágost, vagy mind a kettő, vagy Blöcke, ez ma, négy esztendővel a gyilkosság után, sokkal kevésbbé fontos, mint az a szomorú tény, hogy egy ártatlan embert végeztek ki.