Pesti Hírlap, 1928. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-02 / 199. szám
40 PESTI HÍRLAP 1928. szepember 2., vasárnap. Emlékezések: Csokonai Vitéz Mihály felruházkodik. A manzárt-tetős bécsi Burg kuvik-sirását alig kapta szárnyárá a februári széli uj élet támadt a vergődő magyar szivekben. II. József, a kalapos király selyem kárpitos ágyas szobájában a halállal birkózva, — lelkifurdalástól ösztönözve, — egyetlen tollvonással megsemmisítette nemzettipró rendeleteit. A korán múló tél utolsó förgetegével együtt tűnt el a császári erőszakoskodás Josefinismusa. A tavasz szellője újra hangossá tette a magyar szót. Felrázta tespedéséből a lenyűgözött nemzeti érzéseket. Új élet költözött Pozsony, a koronázó város nyüzsgő utcáiba. Sutba került a csattoscipő, kürtőkalap, a „pulinderA Pálffy-kastélyba igyekvő megyei rendeken megcsillantak a cobolyprémes, vállravetők ékköves láncai. A padlások vasveretes ládáiból előkerültek a selyemvirágos viganók, ingvállas hímespruszlikok, aminőket Széchy Mária, Zrínyi Ilona viseltek egykor. A hajporosfejű, érzelgős szavú divathölgyek hazafias fellángolásukkal bucsúzkodtak el a selymes „habitoktól, abroncs-bouffontos“ szoknyáktól. A sétatéren elhalkult a katonabanda „csinádrattája". Weigl operáinak fülbemászó dallamait, sőt, az du. lieber Au (Jusztin'“ t is elnyomta a Vörösökör ebédlőjében felhangzó Bihari Jancsi Hadikóbester nótája. A félrelökött „Englis'Strassburgis“, „Langánsz- Menuelle" helyett a „Hatvágás verbungós“-ra járták a toborzót a begyulladt jurátusok. Sarkantyú-verésükbe, a törzsasztal mellől, beledudoráztak a Josefinismus gyeplőtágítását élvező kispapok, péteri Takács József, Döme Károly, az előkelő Fejér György, a „Codex diplomatikus“’ későbbi nagynevű szerzője, együtt a Pozsonyban diákoskodó Kisfaludy Sándor és Skublis Imrével... A debreceni kollégium diákpadjában akkor sercent meg verselhető tolla Csokonai Vitéz Mihálynak. A költői lelkületű ifjút felbuzdulása az álmodozás országába ragadja. Undorodva fordít, hátat a száraz tudományok magolásának, érdeklődését, korának divatos német-olasz-francia nyelvén kívül, irodalmunkon való búvárkodás váltja ki- E bensőjéből kiágaskodó lelki vágyakozása sodorja vergődésének életútjára. Legenda szerint a Somogy-Csokonyán napvilágot látott édesatyja, Vitéz József, nagy mesaros legény volt. Nyugtalan vérével kikivánkozott szülőfalujából. Borbélymesterségre adta fejét, bolyongásai közben Pécsen, Pápán, Veszprémbe tlódva, Sümegre került, az üggyeskezil Reitmayer mesterhez. Tőle tanulta el a kristolyözés, rógbizás, a XVIII-ik század „ferces“sebészetének fogásait Az alföldet végig barangolva, Debrecenben vert örökös tanyát. Oda láncolt az ábrándos lelkű Diószegi Sára, kinek ellenállhatatlan tekintete a „Darabos“utcán pirosló muskátlis ablakból sugárzott feléje. Az ajtófélfa fölött ingadozó réztányérba még jól bele sem ölelkezett a hortobágyi szél, máris virágzásnak indult a habveréssel egyesült „fércselkedés“. A gondtalan életet élő, pihentagyú ifjú, költői lelkületű hitvesével való egyesülése —, lángelmét rakott, elsőszülött gyermekükbe. De Miska gyerekbe, édesanyja álmodozó lelkével összeölelkezett édesanyja mulatós kedve is. Nem esett meg nélküle se disznótor, se lakodalom. Tréfás verselgetéssel hangossá tették a „cívisek“ mulatozásait, így hamar kitellett becsülete Mihály diáknak a debreceni kollégiumban, hol egy ideig a tanításban segédkezve, bölcseletet hallgatott, majd legátuskodott. De bizony zabolátlan viselkedéséért csakhamar el kellett, búcsúzkodnia a fekete tógától is.Időközben özvegységre jutott édesanyja nógatására jogot tanul Sárospatakon. Unottan hallgatja Kövy Sándor törvény-okoskodásait. Szivét-lelkét leköti Kazinczyval való levelezése, kinek buzdító szavai lobbantották igazán lángra a költészet utáni vágyakozását. Verses zengeményei az „Urániában“ látnak napvilágot. De becsvágyát nem elégíti ki a haldoklás útját járó évnegyedes folyóirat, főúri pártfogót keres verses művei kiadására. Nyughatatlan vérétől ösztönözve — vándorbottal kezében —. Pest, Budán át, 1796-ban eljut Pozsonyba, életvágyakozásának színhelyére. Nagy volt a Sürgés-forgás a koronázó városiján. A Diétát járó megyei rendek nádorválasztásra készülődtek. Nemzetünk sorsát intéző főuraink, a megyei rendek ajkán rég elhalkult a Josefinismus által kiváltott Habsburg-gyűlölet szava. Hazánkban tanyát vert Sándor főherceg nemzetünkben, érzett vonzódása, elsimította a kalapos király erőszakoskodásának hullámverését. Atyja nyomát járta — Ferenc király által tizenkilenc éves korában kir. helytartó székbe ültetett —József fia, ki hátat fordított a bécsi Burgnak, Buda várában vert örökös tanyát. Az új helytartó ifjúságának lelkesedésével, — a vitézkedő magyarsággal együtt érezve —, főurainkkal vállvetve igyekezett útját állni a monarchia kórját intéző Tuguth, majd Colloredo ármánykodásának. A helytartói székbe ültetett József főherceg találta meg először a magyarság szívhez vezető utat. Ez váltotta ki azt a hazafias lelkesedést, mely nádorrá való választásakor megnyilatkozott. A Pozsonyban tanyát vert Csokonai Vitéz Mihály a nyüzsgő főúri élet forgatagában sem taálta fel szerencséjét. Nem kapott kiadót verses műveire. Sőt még főúri pártfogóra sem tudott szert enni. Kit is érdekelt volna a névtelen író „Békaigérharc“ eposza, vagy a papírra sercegetett gúnyos színjátékai, amikor Kazinczy Ferenc „Helikonisrágok“ almanachjának is alig akadt olvasója, rói vergődésében — bizakodva a Vörösökörben barátságot kötött megyei rendekben — „Diétái Magyar Múzsa“ című hetilapot indított. Álmodozó reménykedése megkétszerezte munkakedvét. De bizony hiába sercegtette tollát — napkeltétől napestig —, hónapos szobájának íróasztalánál. Eredménytelenül kilincselt pártfogók után sem előfizető, sőt még munkatárs sem igen akadt szellemi vállalkozásához. De Csokonait — vitézi nevéhez méltóan — nem csüggesztette el kudarca. Lelkével annyira összeölelkezett hirlapiráskodása, hogy saját verses zengeményeivel töltötte meg hetilapját. Élesztgette a franciák ellen harcoló magyar katonák virtuskodását Rímbe szedte a nádori székbe ültetett József főherceg hazafias erényeit, ódákat zengedezett a megyei rendekhez. Később már úgy belemelegedett a Habsburgok dicsőítésébe, hogy — elfeledve az átélt Josefinismus keserveit — szinte odakivánkozott a bécsi Burg selyemkárpitos termeibe. Jövőjének reménytelensége, vagy lelkes felhevülése válthatta ki belsejéből azon gondolatot, hogy a „Diétái Magyar Múzsa" — egyik udvarképes számát a dicsőségesen uralkodó I. Ferenc király elé terjeszti. Felségfolyamodványában egy kis földbirtokért esedezett, hogy — életgondjaitól szabadulva — múzsáját királya uralkodói érdemeinek dicsőítésére szentelhesse. De kérvénye örökre megfeneklett a mindenható Tuguth papírkosarában. Ha reményeiben csalódott is Csokonai, ha kudarcot is vallott — a tizenegyedik szám után beszüntetett — hetilapjával, mégsem adta busulásnak fejét. Mögötte álltak mulatozó cimborái, elfeledtetve vele életküzdelmének gondjait. Mert bizony a hazafias felbuzdulásban lezajlott hat év alatt nagyot fordult a koronázó város sorsa. Krisztina főhercegnő által tizennégy évig megült négytornyos pozsonyi vár fekete-sárga zászlója helyett nemzeti lobogót lengetett a Duna szele. Az alabárdos drabant várőrséget zsinóros dolmányul hajdúk váltották fel. De még a „Vörösökör“ képe is megváltozott. A szabad életet élt kispapok egykori törzsasztala a ,megyei követek tanyázó helye lett! Nékikhúzta Bihari Jancsi „Palatínus Magyarjai“ hallgató nótáját, a „Koronációs“ ünnepi zengedezését, mely Budavárában négy év előtt sírt ki először száraz fájából, amikor — vízkereszt napján —. Szent István elárvult koronáját Ferenc főherceg fejére tették. A követek asztaltársaságát tréfás verseivel, felköszöntőivel Csokonai tette hangossá. Ki is járt neki az eszem-iszom vendéglátása hónapokon át. A nádorválasztás hetében, a követek asztaltársaságának elölülői, a Diétáról viciispáni székbe ültetett Spasits János, Samsits Lázár voltak. Ők vették körül az élete alkonyán a koronázó városba mégegyszerelkívánkozóParányi Ferencet, ki -- mim egykori zalai alispánt, utolsó szemtanúja volt az ötvenöt év előtti országgyűlés kardrántásának. Amikor a megyei követek ajkán Mária Terézia esdeklésére elhangzott a „Vitam et sang Hinem pro rege nostra“, Csokonai Vitéz Mihály, a ricsaros kedvű Somogymegyei követeknek volt kedvence. Tallinn Antal és István, Gaál László, a vicispánkodó Pays Boldizsár, Farkas-Gaál Kristóf, akinek — ha belemelegedtek a mulatozásba — Mihály firkász, mindig eljárta a „Sarkantyus verbungost“. Nem kis bosszúságára a komolykodó Spissits Jánosnak. A ,Jakobinus“ hajlamú vicispán mindig sanda szemmel nézte Csokonait. Bögyében volt Habsburgokat dicsőítő verses zengedezéseiért. Rá is ripakodott, ha ki nem fogyó hejé-hajázásával meg-megzavarta komoly beszélgetésüket: — Elhállgattathatnád Miska öcsém azt az örökös cigány cincogást! Poétáskodó vénádat is jobban szolgálná, ha napnyugtakor a ligetbe hallgatnád a madár dalt. Mert mégis legszebb zene a fillemüleszá. Csokonai haja tövéig pirult a híres zalai vicispán leintő szavától, de azért most sem hagyta el tréfálkozó kedve. Hallgatásra intő „ácsit“ kiáltva Bihari Jancsinak, kocintásra emelt poharával fordult a vicispánhoz.. — Nem addig van az, János bátyám! Figyelmednek is csak azért tetszik jobban a fülemülék zengedezése, mert azok nem tányéroznak! Csokonai vidám mulatozásainak is hamar megjött a böjtje. A „diétás“ szünet beálltával kifogyott a vendéglátásból. Felkopott állat vállára szedve cókmókját, nyakába vette újra az országot. Míg a Duna mentén Bicske felé bandukolt, a somogyi nemzetes urak — vendégségbe hivó — csalogató szava zsongott fülébe. Szívesen vert volna tanyát Oszlopánon, a Tállián nemzetség ősi fészkén vagy a mérői Gaálok kúriájában. De a református rektori minőségben működő iskolatársához Bicskére ígérkezett. Szívbeli barátjával elbeszélgetve, akarta feleleveníteni diákköri első szerelmének, Rozáliának emlékét. A Darabosutcai szomszédjuk viruló leányszépségével akkor váltott utolsó tekintetet, amikor a debreceni diákoskodásból kikopva, Sárospatakra költözött. Annál jobban szivére vette a szomorú híradást, hogy az utána epekedő debreceni Rozika eltucsúzkodott a Toldi élettől. Ki is öntöte szive keservét lantjának könny hullató pengetésével a „Diétái Magyar Múzsa” verses zengeményeiben. A bicskei barátkozás, később komáromi mulatozás hamar kisodorják agyából Rozika emlékét. Új vágyakozást költöztet szivébe Vajda Juliána — a gazdag komáromi gabonatőzsér leányának — megpillantása. Hiába viszonozta szerelmét a dunamenti város ünnepelt szépsége. Sőt titkos gyűrűváltásuk sem lágyította meg a számító tuzsér szívét. Ajtót mutatott az állás nélkül kódorgó lantpengetőnek. Csokonai életcsalódásaitól elkeseredve, vándorbotjával kezében, meg sem áll Somogy-Osztopánig. — Tallián István uram s táblabiró barátai vendéglátó portáin vig mulatozásba temeti szive baját. A lakomákon elhangzott verses tréfáival hozzá is férkőzik a nemzetes urak szivéhez. Ezzel alapozza meg szerencséjét. De előmenetele is csak olyan rövid volt, akár a szappan buboréké. Előbb szétfoszlott, mielőtt kiszínesedhetett volna. Csépán István megyei fiskus vicecurátor bejuttatja — helyettesi minőségben — a csurgói református iskola tanári székébe. Somogyi nyaralásomban áhítattal léptem át a templommal szemben ágaskodó Internátus — az egykori gimnázium — ódon emeletes épületének küszöbét. Magam előtt láttam — ifjúságának viruló korát élő — Csokonait, bodros-fürtös fejével, lefelé konyuló bajuszával. Diákjait — feldúlt telkének — lángpirjával oktató tanárt, kibe beköltözött végre — vergődő életküzdelme után —, boldogulásának reménykedése. Gondtalan életének nem is volt egyéb híja, csak zsinóros, dolmánya, vitézkötéses nadrágja, — elnyűlt állapotában —, elbucsúzkodott fekete színétől. Ezen tépelődött, mikor a Parrag-Szentkirályi lakodalmas ricsajozás után megbetegedett. Hónapos szobájának legényágyán henteregve, fogainak meg agyában mentő gondolata. Jó szivü urához fordul segélyért, felruházkodása irányában. Ahogy fellábbadozott, meg is sercent, kezében aludtoll! Imigyen róla — a negyedrétű mentett papírra — a zsinóros dolmány iránti instanciáját Csépán uramhoz: ,,Tekintetes .Fiscalis Ur. Nagyérdemű V.curátor, Uram!* Minthogy már a Gondviselés, és az urak engemet ebbe a' Státiába rendelni méltóztattak. Tudom úgy kívánják azt tőlem s általam folytattatni, hogy avagy csak valami kis díszére legyen az, a’ mieink előtt az oskolának. Az Idegenek előtt, pedig annak is, ’a vallásunknak is. Ezt én a Tekintetes Urnak , legelső ,erántam tett Disposiciójában is elevenen tapasztaltam. Ehhez képest mostan is a‘ Tekintetes Fiscalis úrhoz folyamodni bátorkodom a’ felől, mi módon lehessek és elég tehetős az Exameni Solenttásra egy Ruhát készítetni, mert nincsen magamnál felett kincs ama napra.... Merjem e magamat biztatni annyi jutalommal a Venerabile Publicumtól, hogy egy ruhányira Contót tehessek, vagy valakitől 30 ft. kölcsönözhessek? . . Merni talán vakmerőség, nem merni bizodalmatlanság! Méltóztassa a Tekintetes Fiscalis úr elejébe terjeszteni a Tekintetes főbíró és Főcurator urnak, az én alázatos tiszteletem mellett, és ha valami szükséges Dispositiót tenni méltóztatnak, méltóztassa a Tekintetes Fiscalis ur még a’ héten valami móddal tudtomra adni, hogy az is élessze az én szükséges kedvemet. Én még most is rosszul vagyok és a szobámba teszem a Letckéket másfél hét atta. Talán, talán tsak meggyógyulok Examenre! Talán! Alázatos tiszteletem mellett állandóul maradok a Tekintetes Fiscalis urnák kész köteles szolgája Csokonai Mihály m. p.“ Csokonai Vitéz Mihály , nem csalatkozott. Megkapta a nemes vármegyétől a harminc pengő forintokat. Csináltatott is rajta — korának divatja szerint — olyan fekete zsinóros szürke moldon ünneplés ruhát, hogy bele törülközött a parragi leányok tekintete... A nyugtalan vérű poéta alig várta a vizsgák lezajlását. Gyalogszerrel neki vágott a Dunántúlnak Szerelmes érzületének állhatatosságát uj dolmányában is be akarta mutatni szive Juliánájának ... Pihenő stációjának Mezőkovácsit szánta. Ott vert nem régen tanyát „conscolaris“ barátja. Másnap Szent György — Keszthelyen át Sümeg felé bandukolt. ... A nyári nap delelő égboltját nyaldosta, amikor a Marczell hídján szembe találkozott Kisfaludy Mihály nemzetes úrral. Puskával vállán, Sándor fiával, rétbirtokukra igyekeztek éppen egy kis foglyászás irányában ... A verejtékét törölgető Csokonai — kalapot emelve —, szólitja meg Mihály nemzetes urat: Hallja e kend bácsi! Messze van Kovácsi? A kérdésre uraatyja helyett Sándor szintén rímben felelt: „Menjen az úr szaporán. Még ma eléri korán!“ Ezt a kis verses barátkozást megőrizte a szóhagyomány dacára, hogy Kisfaludy Sándornak csak évek múltán esett tudomására, hogy a batyuját hátán cipelő idegen Csokonai Vitéz Mihály volt. Darnay Kálmán. * Eredetije az állami Darnay múzeumban, Sümegen. Csődtömeghez tan űző cukorka és csokoládéárugyár berendezés, úgymint mindenfajta gépek és felszerelések, motorok és edények, valamint irodaberendezés, páncélszekrény, írógép stb. f. hó 4-én d. u. 3 órai kezdettel az Állami árverési csarnok közben jöttével Budapesten, Vll., Thököly ut 28. szám alatt 1424. nyilvános árverésen elfognak adatni. Az árverési járulék és forgalmi adó a vevőket terheli. MiemesüiMnföféma Gödöllő PARK-PEMSZÓ, Állomás u. 3. Közvetlen a kir. Park szomszédságában. Egész évben nyitva. M mérsékelt árak: 14213