Pesti Hírlap, 1928. november (50. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
Az élet mélységeiből. Irta: Urmánczy Nándor. Még én is kezdek elfásulni a sok nyomor közepette, amit naponta akaratlanul látnom kell. Legtöbbször akkor találkozom a nyomor rokkantaival, amikor már végigjárták kálváriás útjukat. És amikor fájdalmas csalódások között felérnek a meredek szélére. Ahol már nincs tovább. Ahol összeroskadnak a szenvedések súlya alatt, vagy leszédülnek a mélységbe. Áldozat a legtöbbje. És legtöbbje nem a maga hibájának az áldozata. A sok közül egy-egy eset mégis jobban megejt. És úgy érzem, hogy a nyilvánosság elé kell lépnem vele. Ilyen például ifj. Tóth Lajos esete. Gyakori név. Száz és száz Tóth Lajos van. És ifj. Tóth Lajos is bizonyára sokszáz van. Legfenebb úgy lehet megkülönböztetni, ha kiírom, hogy a hatodik kerületben, Palotai út 6., fsz. 32. szám alatt lakik. 1915 február 15-én 18 éves korában önként jelentkezett katonának ifj. Tóth Lajos. Már májusban a keleti fronton orosz pika döfte át a jobb veséjét. Veséjét kioperálták s frontszolgálatra alkalmatlanná vált. De azért felgyógyulása után újból jelentkezett önként a frontra. 1916-ban az oláh betörés visszaverésekor sebesült meg másodszor. Az olasz fronton harmadszor, Rangban őt mesterségig vitte. Van két nagyezüst vitézségi érme, két kisezüst, egy bronz vitézségi érme, koronás vas érdemkeresztje, Károly csapatkeresztje és sebesülési érme három sávval. Volt a kommunisták foglya. Később közreműködött Jancsik Ferenc főelvtárs kézrekerítésénél. Szolgált a VII. kerületi védőrségnél, a szombathelyi vadászzászlóaljnál és legutóbb a vámőrségnél. Ott megbetegedett és 1925 végén „minden illeték nélkül“ elbocsátották. Azóta járja a Kálváriát.-Polgári foglalkozása gépszerelő. Azonkitóközben a sütőipart is kitanulta. De mi- Y-, ám szervezett munkás, nem tud elhelyiz print. Kilincsel és kérvényez. Próbálkozik mint szakmunkás gépkocsi üzemeknél, sütödékben, kórházban. Kérvényt adott be a pénzügyminisztériumba, hogy vegyék vissza a vámőrséghez, mert egészségi állapota javul. Kérvényezett a kormányhoz, a folyamőrséghez, a fővárosi tanácshoz, a rendőrséghez eredménytelenül. Végül elérkezett a meredek széléhez. Onnan írja nekem hosszú levelét és csatolja katonai szolgálatának okmányait. — Kihez forduljak, hová meneküljek? — írja kétségbeesve. — Véreztem a hazáért, a kommunisták becsuktak, a szocialisták üldöznek, nem engednek kenyérhez. Már nem birom tovább nézni öreg szüleimet, hogy nyomorognak és nem birom tovább cipelni a magam nyomorúságát. Itt a tél, le vagyok rongyolódva. Nyolc vitézségi kitüntetésemmel gyáván megfutamodtam az élettől? Hát tisztelt hivatalos és nemhivatalos urak, ha valakin, úgy az ilyen áldozaton erkölcsi kötelesség segíteni. Még ha munkakép télen volna is. Amikor kezet fogtam vele, mert személyesen hozta levelét, szégyeltem magamat előtte. Ha a hatalom napfényében sütkéreznék, még jobban szégyelném magam.• A másik úgy jött, hogy levelet is hozott magával. Biztonság okáért, hogy ha nem találna, akkor a leveléből ismerjem meg nyomorúságát és kérését. Kikényszeredett megadással hallgattam előadását. Tudtam már, hogy mi a hosszú bevezetés vége. És tudtam, hogy nem tudok segíteni rajta. Az én jóakaratom nem számít sokat. Egy-egy ajánlólevél megírásával, vagy közbenjárással kimerül. Referensekhez, tanácsosokhoz, államtitkárokhoz, vállalati igazgatókhoz szól legtöbbször az állást kérő levél. És ugyanoda vezet közbenjáró utam is. Csak úgy félgondolattal, félfigyelemmel hallgattam az előadást. Az apja kolozsvári gyógyszerész volt. Ő tanult gyógyáru kereskedő. Az oláhok uralma alatt nem tudott boldogulni. Kijött. Drogéria-jogért folyamodott. De ha megkapja, még pénzes társat is kell keresni. Nagyon kérdéses, hogy sikerül-e? Már mindenfelé próbálakozott. 32 éves. Dolgozni akar. Felesége s anyósa van. És öszszes vagyona 1 pengő 58 fillér. A bizonytalanság és a holnaptól való félelem megöli. A kétségbeesés, vagy az erkölcsi züllés elé érkezett. Segítsek rajta, ha Istent ismerek! írásait rakja elérni Elkeseredetten mutatja azok között zálogcéduláit. Tíz darab zálogcédula. Megdöbbent a számuk. És megdöbbent a tartalmuk is. Beszédes dokumentumai egy kis család tragédiájának, íme időrendbe szedve: 1. 1928 jun. 14. egy felöltő 10 P. 2. „ jul. 30. ezüst szelence 4 P. 3. „ aug. 2. két ezüst kanál 3 P. 4. „ aug. 3. négy kis ezüst kanál 7 P. 5. „ aug. 7. két aranygyűrű 5 Tf. 6. „ aug. 7. aranylánc és gyűrű 20 P. 7. „ szept. 1. egy kabát, egy mellény, egy csikós nadrág 16 P.8. „ szept. 6. három gyógyszerészmérleg sulyokkal, két ostyagép 12 P. 9. „ szept. 10. női aranyóra szalaggal 10 P. 10. „ szept. 10. egy abrosz, 6 szalvéta 8 P. Nincs tovább. A felöltőtől, melyre júniusban nincs szükség, az abroszig tart a szörnyű skála. A felöltő után következik az ezüst. Bizonyára már csak maradványa a réginek. Egy szelence, két kanál, négy kiskanál. Azután elindul az arany. Két aranygyűrű , pengő. Lánc és még egy gyűrű. Azután a férfi ünneplőruhája vándorol el, kabát, mellény, csikós nadrág. __ Utolsóelőtti a feleség karkötő órája. És utolsó az abrosz és szalvéta. Az élet mélységeibe pillantunk bele. A mélységbe zuhanva vergődik a kétségbeesettek iszonyú tömege. Van-e onnan szabadulás?. Van-e olyan szerencsés, aki fel tud a mélységből kapaszkodni? Embertársaink tetemén, vagy felülről ledobott mentőkötél segítségével? ’Vajon visszakerül-e az óra, ostyagép, felöltő Pataky Zoltánékhoz a Gólya utca 26., II. 25. szám alá? És mi lesz a többiekkel? Mert tele van a feldarabolt ország ifj. Tóth Lajosokkal és Pataky Zoltánékkal. Itt a csonkaföldön és a megszállott területeken egyaránt. T4* BUDAPEST, 1928. L. ÉVFOLYAM: 249. (16,722) SZf i^" Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. _ Külföldön az előfizetési ár kétszeres.PESTI SZOMBAT, NOVEMBER 3. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefonszámunk: Aut. 122,-95. Főkiadók: Vilmos o.-ut 78 Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-Art. 1. Tel. 1. 552-96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük. v étlelki szerelem. így. — Irta: Bibó Lajos. (3) gjára tekintett. A szinte élettelenarcon a korai hervadás messzi szemekben eltitkolt mély szenvedés szólt. — Egyelőre maezt, magához vonta és csókot lelte hozzájuk és kivitte őket a lét földerítette őket. Szünet nélkomédiázott, betöltve ifjúsága napfényével az egész házat, milyen nagyszerűen fogod biztatta Miklóst. — Reggel a, este zene. Közben utál, mi' ■ ’ 'Folfedeon bácsi, lesz tehát , aztán meglátjuk, melyiké. Tavaly az édesapa születése itta az egész társaságot. Három dlt le, követelte a bort s a végén ha , Azt mondta, smucig népség gazük a vendéget, Klós nevetett. Aztán, ha ez se elég, — folytatta Klári — vannak az ismerősök, meglátogathatjuk őket is. Ha nézd! — koppintott pajkosan az orrára. — A legfontosabbat meg majd elfelejtettem. Még nem is ■mondtam, hogy tavaly óta új szomszédunk van. — Kicsoda ? — Egy amerikai. . — Amerikai? __ kérdezte Miklós s eszébe jutt, hogy Gedeon bácsi, aki fönt járt nála nemrégiben Budapesten, említett előtte valamit arról, hogy a Ráthory-birtokot egy Amerikába kiszármazott és onnan visszatért dúsgazdag magyar farmer vásárolta meg. Mindjárt meg is jegyezte: — Igaz, hallottam, Gedeon bácsi már említette. — Magyar emberek. Hihetetlenül gazdagok. — Voltak már itt — Még ner De állítólag kedves emberek. Van egy nagy kamasz fine, meg egy leányuk. A környékbeliek úgy hívják „ „a missz“. Azt mondják, nagyon szép. — N - lát-ji, ez már érdekes. Mit gondoltam — hunyorított huncutul Klári. — de mostalighanem föl fog sülni az urfi. A vármegye valamennyi gavallérja a missz körül forog, de eddig még egyiknek sem sikerült elcsavarni a fejét. — Oly a rátarti? — Nem. Okos, kedves, szellemes. De nem veszi komolyan a férfiakat. Miklós mosolygott Ismerte az ilyen nőket. Asszony mind. Nem v ölük, a férfiaktól függ. Nem a leány, a birtokvásárlás érdekelte. — Megvették az egész tízezer holdat? — fordeb’i alapjához. Meg. Tavaly, mindjárt, ahogy hazajöttek. A férfit Kovácsnak hívják, még az apja vándorolt ki Amerikába, ahol nagy vagyont gyűjtött. A fiú később megszerezte, elvette valami szénkirálynak a leányéi élv C., boldogan, mikor aztán Kovács öregedni kelett, elfogta a honvágy, amit még az apjától örökölt , egy szép napon fölpakolta a családját és hazam.. tv Műveit úriember, kitünően ért a gazdálkodóéhoz, így hegelték el az estét. Amikor Kláriék pihenni -vele egyedül maradt Miklóssal, fölállott: — Éjfélre feljön a hold, világos lesz az éjszaka, ha akarsz, kimehetsz — mondotta. Szeretnék ott tölteni egy órát — szólt Miklós mélyen zengő hangon. Az apja az ebédlő sarkában álló hatalmas vasszekrényhez lépett, kinyitotta, kulcsot vett ki és odaadta Miklósnak: — Itt van. Vigyázz, nehogy észrevegyen valaki. Miklós elvette a kulcsot. Elköszönt apjától és visszavonult szobájába. Megvárta, amig az ablakra néző akácos mögött felbukkant a hold, akkor nesztelenül kilopódzott. Néhány perc múlva a kert alatt volt s a keskeny gyalogösvényen nekivágott az éjszakának. A kakasok már szóltak, amikor pitymallatkor visszatért. III. A ház még aludt, amikor reggel kiugrott az ágyból. Megmosdott, felöltözködött, aztán sietett ki, hogy megkeresse az apját. Nem találta. Elindult, hogy addig, amíg az öreg fölkel, kerüljön egyet. Előbb megállott és körülnézett. Minden a régi volt. A kastély, széles, szinte otromba nagy testével, várszerű falaival, kiugróival és tornyaival most is komoran és megingathatatlannak tűnő mozdulatlansággal uralta a vidéket. A parkot szélesre nyesett sövény, gledicsin és tüskés akác vette körül, bent a zegzugos utak közé zárt virágágyakban rózsabokrok, tulipánok, nárciszok és meghonosult délszaki dísznövények pompáztak. A kastély mögött a gyümölcsöskert virított, messzebb az akácerdő bólogatott és integetett errefelé, köröskörül pedig a földnek, a munkának, az életnek ezer és ezer egybeolvadó hangja orgonázott. Miklós benézett az udvarba is. A jásziak már