Pesti Hírlap, 1928. december (50. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

o­ zatlanság ködfelhőin át. Hála imat mondha­tunk azért, hogy immár vannak ezek a jótevő nagyok egynehányan. A hazai magyarok kö­zül én voltam a legelső, aki a tavalyi nyár egyik napján hálás szívvel megszoríthattam Londonban Lord Rothermere kezét s az ő első nagy cikke után hazaküldhettem a remény első fénysugarának az ereje által eltöltött ma­gyar sziveknek a Lord első Üzenetét. Ugyan­ilyen hálás szívvel szorítom meg most lelkileg keresztül az Óceánon át — a hazugságok lár­más Óceánján át is — Pierrepont B. Noyes férfias kezét s elküldöm hozzá a magyarság üzenetét, amelynek a szövete egy nemzet há­lája s bele van szőve az a fogadalom, hogy a magyar faj a nagy emberiség örökké értékes kincse marad, ha nem engedik elpusztulni a trianoni szemétdombon, hanem újra fölemelik oda, ahol előbb fényeskedett. De végtelen nagy hála és elismerés illeti meg a „The World“ nagyhírű és nagytekinté­lyű szerkesztőjét, Robert Hunt Lymant is, hisz nagyon jól tudjuk mi azt, publicisták, hogy a mi eszméink egyedül, megértő szer­kesztő nélkül, csak olyanok, mint az a mag, amelyikben bent van ugyan az életet teremtő csira, de mit ér az, ha nincs föld, amelyik magába fogadná. A „The World“ hasábjain el­engedte vetni az áldást és igazságot teremtő magvakat Robert Hunt Lyman szerkesztő. Lord Rothermere maga ismerte be ne­kem azon a nagyjelentőségű ünnepségen, ami­kor ebéd végén őt felköszöntöttem a magyar közönség nevében tavaly nov. 13-án, a milliós h­álaaláirások átnyujtása kapcsán, hogy elsőő cikkének megírásakor még nem is tudta, hogy ő sorsát a magyarság sorsához fogja láncolni s csak a magyarság elementárisan kitörő hálá­ja tette őt azzá, ami ő nekünk lett. A mi há­lánk tette őt a magyar nép Legnagyobb Ba­rátjává. Mi szegények vagyunk, mi koldus sort taposunk, mi mással, mint hálával nem fizethetünk az igaz ügyünket támogatóknak, s nemesen cselekednék a magyar közönség­ is, ha soraiból mennél többen fölkeresnék hálás szavukkal az amerikai szerkesztőt is, akinek a számára a szerkesztőségben lefordítják a magyar leveleket. Különösen az erdélyiek sem­­miképen se mulasszák el ezt, de egyformán kötelességünk ez mindnyájunknak. Jéz­us mexikói elnök letette az esküt Mexikó, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Emilio Portez GUI, akit Obregonnak, a meggyilkolt elnöknek helyébe Mexikó elnökévé választottak, ma ünnepélyes külsőségek között tett esküt Mexikó alkotmányára. egész városkában nem volt olyan távolság, ahova na lett volna komikus kocsin menni s míg eddig csak félt, hogy nevetségessé válik a felesége miatt, ezút­tal egészen biztos volt felőle. Nem húzom­ nyújton­ a dolgot, természetesen Margit néni győzött. Náci bácsi nem akarván elron­tani az én ott töltött napjaimat, beadta a derekát. Szombaton délután ott állt a kis kocsi az udvaron és a ló az istállóvá átalakított mosókonyhában. A néni azonnal megcsinálta a másnapi programmot: délután meglátogatjuk a Fő­ utcán lakó járásorvoso­­kat, az uj kocsis is velünk jön s mig mi levizitelünk, ő a korzón járatja a kocsit és vár ránk. Vasárnap mikor előállt a kocsi, ünnepi díszbe öltözve helyet foglaltunk. A néni felvette a legszebb fehércsipkebluzát, mideres pepita szoknyáját, fehér strucctollal diszített fekete lószőr-kalapját, három­­­pántos lakkcipőjét, azsuros harisnyáját, pókháló finom ujjatlan keztyűjét és kezébe vette a gyöngy­­háznyeles selyem napernyőjét, Náci bácsi sárga vá­­szonruhába öltözött, panama-kalappal, míg én a hét­­fodros rózsaszínű grenadin ruhámat vettem fel. Minden baj nélkül végigmentünk a kis mellék­utcán a korzó felé, ahol már itt-ott kikönyököltek az ablakokba az asszonyok és lányok, míg a férfiak az egyetlen kávéház forraszán gyülekeztek. Azonban a Fő­ utcán az első ház előtt megállt a ló. Mikor a ko­csis nógatni kezdte, megindult, de a második ház kapujánál ismét megállt. A harmadiknál, a negyedik­nél újra. Az ötödik sziesza után Margit néni ránézett Náci bácsi vérvörös arcára és vészjósló hangon kér­dezte tőle: — Náci, hol vettél te ez a ló? Náci —­ szegény — hallgatott, de feleltek helyet­te a gyerekek, akik már szép számmal vették körül kocsi­jukat: — Vizet vegyenek! — kiáltották — Du-u-u-ua Vizet vegyenek! Erre vérvörös lett már a Margit néni arca is. — Náci! Kitől vettél te őtet? — A puttonyostól — nyögte ki a boldogtalan jégre.­­A puttonyos az az ember, aki kis hatputto­nyos kocsiján dunavizet hord a Fő­ utca úri népének a mosáshoz. Megáll minden ház előtt egy-két percre ha kell víz, behordja, ha nem, tovább megy. Hát ez* szokta meg a mi lovunk.) Margit néni felugrott, kikapta a kocsis kezébe az ostort és — valamennyiünkben meghűlt a vér, az* hittük, végigvág a hites élete párján — de csak a gye­rekek közé csapkodott. A hirtelen mozdulattól ki­nyílt a pepita-alj úgynevezett ,,slicc“-je és megvillant a Margit, néni selyem alsóruhája. A kocsis, hogy vé­get vessen az épületesnek nem mondható jelenetnek jól megcsapkodta a szegény állatot, úgyhogy az két ház előtt meg se állt, csak a harmadiknál, a kávéház előtt. A jó Isten tudja, mi történt volna itt, ha Náci bácsi hirtelen le nem ugrik a kocsiról és se szó, se beszéd, besiet a kávéházba. De nemcsak ezt tette, ha­nem még vissza is fordult a terraszról és kezével ne­­vetve integetve kikáltott Margit néninek: — Pá, szivem. Köszönöm, hogy elhoztatok. Nyolc órakor, ha akarsz, eljöhettek értem. — És már kezelt az urakkal. Margit néninek nyitva maradt a szája, úgy bá­mult utána. Én rajtam keresztül futott a rddog. De a kocsisnak volt elég esze és nem várt arra, amíg a néni összeszedi magát, hanem leugrott, megfordított­a a lovat és kézen vezetve megindult vele. Egész után nem beszéltünk egy szót sem. Én csak arra voltam kiváncsi, hogy várjon haza mer-e Náci bácsi ezek után egyáltalában jönni. Én a magam részéről, a néni arcára nézve, nem tanácsoltam volna neki. Azt hiszem, volt már éjfél, mikor különös zajr­a ébredtem fel. A nyitott ablakokon keresztül a néniék hálószobája felől jött és engem annyira meglepett, hogy felültem az ágyban. A bácsi —­ Uram Isten — kiabált és a néni — Uram Isten — hallgatott. És mi­kor a bácsi végre kifáradva abbahagyta, alázatos, siró hangon mondta: — Neked igazságod van, Náci; de az tetőid mégse nem volt szép, hogy te összebeszéltél egy ócska puttanással, hogy te engem megcsúfoltál egész világ előtt. PESTI HÍRLAP 1928. december 1., szombat. Az angol király állapota némi javulást mutat. London, nov. 30. A király betegségéről ma dél­ben kiadott orvosi közlemény ezt mondja: A tüdő és a mellhártya gyulladása bizonyos javulást mu­tat. A hőmérséklet kissé süllyedt. A válságon a beteg még n­ncs túl és gyógyulása mindenesetre csak lassan fog előrehaladni. A gloucester-i herceg, aki a walesi herceget keletafrikai útjára elkísérte, még nem tud semmit a király betegsége felől, mert bátyjától különválva egy vadász-expedícióra indult és jelenleg nem tud­ják pontosan tartózkodása helyét. Valószínű, hogy valahol Észak-Rodéziában van, a legközelebbi vas­úti állomástól legalább háromszáz mérföldnyire, igen messzire a kikötőtől, úgyhogy aligha tudja az Enterprisét elindulása előtt elérni. Egyébként hír­nököket küldöttek ki felkutatására. Az olasz hatóságok felajánlották a walesi hercegnek szolgálatukat arra az esetre, ha olasz területen utazik át. Brindisiben külön vonat fogja várni, amely a legnagyobb gyorsasággal viszi a határra. Arra az esetre pedig, hogy ha a Földközi­­tengeri utat a herceg repülőgépen óhajtaná meg­tenni, az olaszok az összes repülőtereket, valamint a szükséges repülőgépeket rendelkezésére bocsát­ják. Péntek délutáni orvosi jelentés: London, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A király orvosai pénteken hosszabb időt töltöttek a királyi palotában és beható vizsgá­lat után a következő orvosi jelentést adták ki: A tüdő- és mellhártyagyuladás kissé enyhült. A hő­mérséklet alacsonyabb. Ennek ellenére még mindig fennáll a veszély az infekció rosszabbodására. A gyógyulási folyamat mindenesetre hosszú időt fog igénybevenni , nos incidens a román miniszterelnökség épületében. Bukarest, no­v. 30. A miniszterelnökség épületé­ben ma kínos incidens történt Bibescu madridi meg­hatalmazott miniszter és Stoica követségi tanácsos között. Stoica személyes természetű okból tettleg bántalmazta a követet. Maniu miniszterelnök, nyom­ban elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. Az incidenssel kapcsolatban a külügyminiszter közleményt adott ki. A közleményben a miniszter kijelenti, hogy a legerélyesebben elítéli Stoica Bazil követség­ első titkár cselekményét és első fegyelmi rendszabályat nyomban rendelkezi­ki állományba helyezte. Az in­­cidens felderítésére a miniszter rendelkezéséből vizs­gálóbizottságot küldtek ki. Az erdélyi magyar gazdák tízév­es tragédiája. Kolozsvár, nov. 30. Az ,,Erdélyi Gazda“ című lap ,,A romániai magyar mezőgazdák az éves tragé­diája“ ciil­nél a hivatalos statisztikai kimutatás alapján a következő adatokat közli: Az 1927. esz­tendő végéig a törvény alapján 5,962.000 hektár földet sajátítottak ki, melyből Erdélyre és a Bán­­ságre 1,731.768 hektár esett. Ebből Erdélyben 310.583 igénylő kapott földet. Hogy az utóbbiak közül mennyi a kisebbségi lakos, azt a hivatalos statisztika elhallgatja. Ez 1,731.768 hek­tárból csak 452.567 hektárt osztottak fe a földműveléssel foglalko­zók között, vagyis 1.299.192 hektárt állami tarta­lékként kihasítottak. Mezőgazdasági szakiskoláin­kat egytől-egyig elvették, még a nemeslelkű magyar alapítványt tévők iskoláit is. Ehelyett jogot kreáltak háziállatok kocsik, lakások rekvirálására, maximáltak, magas adókat vezettek be és fölvirá­­goztatták a baksis-rendszert. Termelésünket a nagyipart támogató vámpolitika, a megbízhatatlan szállítási és eladási viszonyok, a lej ingadozása, a visszaható erővel tett intézkedések teljesen bizony­talanná tették. Ami megtakarított pénze a mezőgaz­dának 1918-ban ült, azt a­z elmúlt tíz esztendőben mind ráfizette tizen-t re. Franciaország Szíriai mandátuma. Párizs, nov. SO. A lapok jelentik, hogy a kép­viselőhöz ma reggel befejezte a hadügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalását. Az utolsó ülésen Sixte Quenin szocialista kép­viselő indítványt nyújtott be, hogy Franciaország adja vissza a Népszövetségnek szíriai mandátumát. A javaslatra maga Poincaré válaszolt. Ha Francaiország lemondana szíriai mandátumáról, mondotta a miniszterelnök, a Népszövetségnek nem okozna nagy gondot egy utód találása és épen ezért nem mondhat le róla Franciaország, amely kötele­zettséget vállalt a szíriaiakkal szemben az ország függetlenségének kivívása céljából. Vajon egy má­sik hatalom, amelyet épen a szocialisták szoktak ál­landóan imperializmussal vádolni, nem használná-e saját hatalmi céljaira e megbízást, ha Franciaor­szág lemondana arról? Franciaország jó híre is meg­követeli, hogy eleget tegyen Szíriával szemben vál­lalt kötelezettségeinek — fejezte be Poincaré —, majd fölvetette a bizalmi kérdést. A ház nagy többsége 380 szavazattal 200 ellen bizalmat szavazott. A hadügyi költségvetés után a belügyi tárcára tér át a ház, amelyet szintén a leggyorsabb ütemben akar a kormány elfogadtatni, úgyhogy vasárnap is két ülésen fogják azt tárgyalni. Tj jugoszláv külügyminiszter beszéde az új iskolatörvényről. Belgrád nov. 30. Az iskolakérdés megvitatása céljára rendelt bizottság ma délelőtti ülésén Gróf Milán közoktatásügyi miniszter záróbeszédet mon­­­­dott. A miniszter többek közt kijelentette, hogy az úgynevezett nemzeti tárgyaknak szláv nyelven tör­ténő tanítása nem hozott kielégítő eredményeket, ennélfogva nem ellenzi, hogy e tárgyakat is a ki­sebbségek anyanyelvén tanítsák. Ebben az esetben azokban az államnyelvet mint kötelező tárgyat, ki­sebbségi iskolákban nagyobb óraszámmal és terje­delmesebben kell tanítani. A nemzetiségek kevert elhelyezkedése miatt a kisebbségek iskolai autonó­miája Grof szerint már adminisztratív szempontból sem valósítható meg, azonban nem volna kifogása az ellen, hogy a kisebbségek iskolái részére a köz­­oktatásügyi minisztériumban külön ügyosztályokat állítsanak fel. A névelemzésre áttérve, a miniszter kijelen­tette, hogy nem fogadhatja el azt az elvet, hogy a gyermekek nemzetiségének megállapításánál egye­dül a szülők akarata legyen irányadó. Hajlandó azonban abba belemenni, hogy a szülök kívánságát a beiratásnál tekintetbe vegyék, de ez ellen az is­kolaigazgatóság a felsőbb tanügyi hatóságokhoz apellálhasson. A felebbezés elintézéséig a gyerme­kek a kisebbségi iskolában maradnak. Végül hang­súlyozta, hogy a kormány az­ iskolakérdésben mindkét felet kielégítő megoldásra törekszik, hogy a kisebbségek, amelyek a többséggel elválaszthatat­lan egységet alkotnak, megnyugodjanak és az ál­lamnak jó polgárai legyenek. Moszkva környékén hatezer csavargó gyermek él. Párizs, nov. 30. A lapok jelentik Moszkvából, hogy a gyermekvédelmi bizottság hosszú jelentést intézett a népbiztossághoz, amely szerint Moszkva környékén 6000 hajléktalan csavargó gyermek él. A gyermekek nagy része 12—14 éves és vidékről hajtotta föl őket az éhínség Moszkvába, ahová ab­ban a reményben jöttek, hogy mint nagyvárosban előbb jutnak élelemhez. Luganoban tartják a Népszövetség decemberi tanácskozását. Genf, nov. 30. A Népszövetség decemberi tanács­ülésének Luganóban való megtartására vonatkozó­­■ tag a főtitkársághoz beérkezte­k a válaszok. A vá­­­­laszok mind helyeslők.

Next