Pesti Hírlap, 1928. december (50. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-16 / 285. szám
4 RamaRzsxee? Kisebb portrait-sorozat jelzi Ruhán Géza újabb működését. Köztük a fővászon IV. Károly király életnagyságú képmása, teljes díszben, azután Márton Ferenc, vitéz Hajdú Imréné s egy „Feketeruhás nő“ képmása kevesebb dísszel, de annál több őszinteséggel. Kollekcióban szerepel Szentgyörgyi István is, a kitűnő szobrász. Ismert szép női aktjai közül most egyet a „Szüret“ c. finom hatású kútszobrán élvezhetünk, finom egy síremléke is (nyugvó festőnővel), szoborképmásai közül Vess és Pesthy miniszterek élethű fejei, azután a vaskos erejű Tisza Kálmán és Petőfi-szobor fejek hirdetik a mester kiváló tudását. A tárlat tömegéről (220 szereplő művészről) legközelebb emlékezünk meg. Kézdi-Kovács László, pesti hírlap 1928. december 13., vasárnap. a—or—din —le————a— jáj a baj a modern házasságban? A Pesti Hírlap pályázatának eredménye. Mint ahogy előre megígértük olvasóinknak, mai számunkban tesszük közzé a modern házasság bajairól szóló pályázat eredményét. Mielőtt azonban beszámolnánk a díjak kiosztásával megbízott zsűri jelentéséről, egyet mást előre akarunk bocsátani. Már eddig is igen sok olyan reklamáló levél érkezett hozzánk, amely tudni akarja, hogy ez vagy az a pályázat mért nem jelent meg a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletén közölt hozzászólások között. Minden ilyen levélre lehetetlen válaszolnunk. Itt adjuk meg a választ valamennyi kérdezősködőnek egyszerre. Igen sok olvasónk figyelmét elkerülte az az idejekorán közzétett híradásunk, hogy a november elseje után beérkezett válaszokat nem vehetjük figyelembe. A november 2-án érkezett posta mégis több száz pályázatot hozott szerkesztőségünkbe. Még most is, mikor e sorokat írjuk, egymás után érkeznek a pályázatok, pedig a hozzászólások közlését már régen lezártuk. Természetes, hogy a határidőhöz ragaszkodnunk kell. Száz és száz pályázatot, amely különben megfelelt volna a pályázat kellékeinek, ki kellett zárnunk. Sok pályázat nem ütötte meg a közölhetőség mértékét. Más pályázatok olyan álláspontot foglaltak el, amely mereven ellenkezik a Pesti Hírlap józan és tisztes hagyományaival. Igen természetes, hogy ezektől megtagadtuk a nyilvánosságot. Olyan pályázatok is akadtak, amelyek — bár jóindulatú célzattal — kényes természetű okokat firtattak olyan hangon, amely nem vág össze a családok kezébe való Pesti Hírlap hangjával. Sok pályázó a papír mindkét oldalára írt, holott nyomdatechnikai okokból külön hangsúlyoztuk a feltételek között, hogy a papirosnak csak egyik oldalára szabad írni. Rengeteg pályázat volt olyan, amely egy betűvel sem mondott többet, vagy egyebet, mint azok a pályázatok, amelyek már megjelentek és olvashatók voltak. Akinek a pályázata nem jelent meg, keresse a rá vonatkozó okot e felsorolt okok között. Minden pályázat sorsáról lehetetlen külön választ adnunk. A szerkesztőség tagjaiból összeállított bíráló bizottság gondos munka után hozta meg döntését. A lapunkban közölt 236 hozzászólás közül tizenhét olyat választott ki a zsűri, amelyet jutalmazásra érdemesnek talált. Az első díjat egyhangúlag az Aradi jeligéjű pályázat kapta, amely talpraesett, okos és tömör fejtegetésével érdemelte meg a legjobb munka számára kitűzött 400 pengőt. Az ,A vádi" jeligéjű munka szerzője a pályadíjat kellő igazolás után felveheti kiadóhivatalunkban. Az egyenként 100 pengős két második dijat 1. A „Spiro, spero“ jeligéjű pályamunka és 2. Vertse István, Kecel nyerték el, míg az egyenként 50 pengős két harmadik dijat 1. Felcser Antal, Budapest, V., Akadémia utca 9., III. 17. és 2. Dobay M. Aladár, Békéscsaba, Szőlő-utca 30. kapták. Kiosztásra kerül ezenkívül tizenkét, egyenként 25 pengős harmadik díj. Erre a tizenkét díjra több, mint negyven pályamunkát talált érdemesnek a bírálóbizottság, ennélfogva a szerencsére kellett bíznia, hogy a negyven egynéhány pályázat közül melyik tizenkettő nyerte el a díjat. A sorshúzás a következő tizenkét munkának kedvezett: 1. „Egy több gyermekes, állás nélküli elvált ember". 2. Farkas László, Papos. 3. Endreffy Erzsébet, Budapest, IV., Molnárutca 11. 4. Szilágyi Dezső, Budapest, I., Orbánhegyi út 10./b.5. Bachotné Némethy Anna, Felsőgöd, Dunautca 4.6. Hadirokkant, Kispest. 7. Ágoston Béla, fővárosi iskolaigazgató. 8. T. S., Csongrád. 0. Kálvinista. 10. Dr. Noszlopy László. 11. Dr. Bálint Kornél. 12. Linarics Vilma, Budapest, VI., Aradi utca 22., IV. 7. A teljes című nyerőknek kiadóhivatalunk megküldi a nyereményt. A többi nyerteseket felkérjük, hogy kellő igazolás után vegyék fel nyereményeiket a Pesti Hírlap főkiadóhivatalában. Karácsony közeledik! A legalkalmasabb időben érkezett meg a kiváló amerikai selyemharisnya. Az érdekes sarka harisnya. Különfve minőségekben, utcai és esrégi viseletre. VARGA IV, Kossuth Lajos-u* it. *1171 és IV, Petőfi Sándor-u. 6. Uj ötpengős bankjegyeket bocsátanak forgalomba. . A Magyar Nemzeti Bank a forgalomban levő 1026. évi március 1-i kelettel ellátott Ötpengős címletű bankjegyeket december 20-ától kezdődőleg a forgalomból bevonja. A bevonásra kitűzött idő a kormány hozzájárulásával 1929 június 30-ig terjed, ameddig ezeket a bankjegyeket fizetéskép el kell fogadni. A Magyar Nemzeti Bank főintézete és fiókintézetei a behívott bankjegyeket 1929. június 30-ig fizetésképen vagy kicserélés végett elfogadják. Ez időpont után a Nemzeti Bank Intézetei már csak kicserélés végett fogadják el. 1932 június 30-ával a Nemzeti Bank beváltási kötelezettsége a fentemlített bankjegyekre vonatkozólag megszűnik. A Magyar Nemzeti Bank az 1928. évi augusztus 1-i kelettel ellátott ötpengős Címletű bankjegyeinek kibocsátását főintézeténél és fiókintézeteinél 1928. évi december 20-án megkezdi. Az új bankjegy leírása a következő: A bankjegy tiszta fehér papírra nyomott hossza leé, szélessége 75 milliméter. Előoldala két alapnyomattal készült. Az egyik alapnyomatot fekete színű sűrű, függőleges hullámvonalak alkotják, a másik alapnyomat pedig keresztirányban vízszintesen haladó, zöld-vörösbarna-zöld hullámvonalakból áll, amelyekben a reliefszerűen rajzolt „5-ös“ szám ismétlődik. A jegykép sötétkék színű. A baloldalon finom guilloche-keretekben félti lérték jelzésképen „erös“ szám, alatta a koronás magyar elmer, ez alatt pedig sötét alapból világosan kiemelkedik a büntetési záradék. A középmezőben, szabadon álló keskeny gull- Toche-szalag alatt, vörös színben nyomott „A“ betűjelzés, háromtagú sorozatszám és hattagú folyvószám látható. A jegykép közepén világoskék színű hálószerűen képzett* guilloeberosellára sötétkék 1 2 3 4 5 6 7 8 színben nyomva, az értékjelzés, a kibocsátás dátuma, a Nemzeti Bank és az aláírások láthatók. A jegykép jobboldalán széles ovális guilloche-keretben gróf Széchenyi István jelképe van foglalva. A keret négy sarkában egy-egy világos ,,5“-ös Szám, a keret alsó részében pedig sötét alapon kiemelkedően „Széchenyi István gróf 1191—1860“ szöveg nyert elhelyezést. A bankjegy hátoldala szintén kék alapnyomattal készült. Az egyik alapnyomatot vízszintesen haladó zöld-vörösesbarna-zöld hullámvonalak alkotják, amelyeket másik alapnyomatként fekete színű függőleges, sűrű hullámvonalak kereszteznek. A vízszintes irányban haladó alapnyomatban reliefszerűen képzett ,,5“-ös szám ismétlődik, a szabadon hagyott helyeket pedig a másik alapnyomat mintáján rajzolt hatszögei töltik ki. A hátoldal jegyképe sötétkék színű. A baloldali függőleges, hosszúkás guilloche-rozettába gazdag ornamentikával díszített „5“6” szám van beillesztve. Ezt az „5“-ös értékjelzést középen a „Pengő“ szó metszi. A jegy közepén hosszirányban fekvő ovális keretben — amely felül és alul egy-egy szabadon álló keskeny guilloche-szalagot érint — a Lánchíd képe látható. A keretben körben haladva az öt nyelven feltüntetett értékjelzés szövege nyert elhelyezést. Newyorki devizazárlat, Newyork, dec. 15. Mai Előző cent Berlin-------------------------------------------- 2383 60 2383,50 Xiondon -------------------------------------------- 485.15 485.125 Amsterdam —----------------------— 4017.— 4017.— Párizs--------------------------------------— 390.875 300.75 Brüsszel —---------------------------------- 1390.25 1390 — Milano-------------------------------------------- 323.75 523.625 Madrid ------------------------- 1625.50 1626.— Zürich ---------------*--------------------------- 926 25 1926.— Stockholm--------------------------------------- 2674.25 2674.50 Oslo ------------------------------------------------- 2667.— 3667.— Kopenhága ---------------------------------- 2668.— 2669.— Wien------------------------------------------------- 1406.— 1406.— Budapest---------------------------------------1745.— 1745.— Prága------------------------------------------- 296.375 296.375 Belgrád------------------------------------------- 176.— 176 — é mszktív Apróságok. "1. ■ /. Az autó. Színhely egy mátrai kis falu. Görbe hegyesír közt ül meg ez a kis helység, járhatatlan utai elzárják a külső világtól, a legközelebbi vasúti állomás egy félnapi járóföld. Automobil még soha, sem járt erre. Kukoricát osztás van. Járóka András gazdaember mesével tartja a fosztókat. Katonakorából ad elő érdekes és hihetetlen élményeket, mikor Egerben szolgált. — Akkor aztán beütek egy automobilba oszt elporzottak, — fejez be egy történetet. , — Mongya mán, — szól közbe egy csitri lány — mi az az automobil? — Kocsi, de ló nincs benne. A lány nagyot néz. Látszik, hogy nem érti. Bizonytalanul tovább kérdez: — Minő az várjon? Járóka András maga is hallgat egy darabig. Hogyan magyarázza meg ennek a lánynak a gépkocsit? Kis gondolkozás után azt mondja: — Gondolj magad ebbe egy nadrágot. Gondótá?— Gondólam. — De embert ne gondolj bele. Nem gondótá? — Nem gondótam. — No mán most. Gondoljad, hogy a nadrág, amékbe nincs ember, elkezd menni. Gondótad ? — Gondótam. — No látod. Hát isten. 2. Balszerencse. Góth Sándor, a Vígszínház kitűnő művésze nevezetes arról, hogy minden társasjátékban, de kivált kártyában, bámulatos balszerencse üldözi. De nemcsak olyan egyszerű és közönséges pech, hanem valami tündöklő és mutogatni való balszerencse. A minap például meg volt híva feleségestül Kandó Lászlónak, a piktornak a házához vacsorára. Fekete után a társaság eldiskurált, tizenegy órakor pedig valaki romit, indítványozott. A romi-járványtól a Kandó-ház sem mentes és az indítványt általános tetszés fogadta. Két asztal alakult, az egyikhez leült Góth is. Megint csak bámulatosan ellene járt a kártya. A Tömi folyt tizenegytől hajnali háromig és megesett az a csoda, hogy Góth ez alatt a négy óra alatt egyszer sem nyert játékot, vagyis röminyelven szólva, egyetlenegyszer sem zárt. Három órakor az utolsó parti következett. Góth balszomszédja osztott, ő felveszi a tíz lapját és nem akar hinni a szemének: az osztó két jokert adott neki. Még jobban megnézi a lapját, hát uramfia, egyetlenegy lap hiányzik hozzá, hogy bejelentse a romit. Háromszor is végignézte a lapjait, mert a balszerencse ilyen bámulatos átfordulását a legvadabb szerencsére nem akarta el-, hinni. De akárhogy nézte, csakugyan úgy volt: ha megkapja a pikk kilencest, azonnal romi. Izgatottan várta, mit tesz le számára az osztó, aki indult. Az osztó kivett egy lapot és letette. Góth odapillantott. A hihetetlen eset megtörtént: a játékos letette éppen a pikk kilencest. Góth mohón nyúlt a lap után. De még mielőtt felvehette volna, az osztó a megmaradt tíz lapját is lelemntette és igy szólt: — Kézből romi vagyok. .. A vaskalap. Budapesten most fejeződött be a zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók világszervezetének a kongresszusa, amely szerdán kezdődött. A megnyitóülésen az olasz Barduzzi elnökölt. Megnyitás előtt odament hozzá Huszka Jenő, a magyar szövetkezet elnöke, aki különben nagy sikert aratott azzal, hogy a világkongresszust az idén az ő akciója következtében tették Budapestre. Egyszóval azt mondja Huszka Barduzzinak: — Kérem, nálunk nemzeti szokás, hogy ilyen nagyobb arányú megnyitások alkalmával táviratilag üdvözöljük az államfőt. Nagyon jó hatást tenne, ha ön napirend előtt az elnöki székből ezt javasolná. — Hogyne, okvetlenül. — felelte Barduzzi — mi, olaszok, nagy tisztelői vagyunk a kormányzó urnak. Magam is gondoltam erre. És miután megnyitotta az ülést, csakugyan indítványt tett francia nyelven, hogy a világ itt, összegyűlt zeneszerzői, szövegírói és zeneműkiadói hódoló táviratot küldjenek Horthy Miklós kormányzónak. A javaslatot nagy taps közepette elfogadták. A szöveget szépen megfogalmazták franciául és megcímezték annak rendje és módja szerint így: „A Son Altesse Sérénissime Miklós de Horthy, Gouverneur de la Hongrie, Budapest.* És már vitte is a hivatalszolga a postára. De egy félóra múlva kihívták Huszitát az ülésteremből. A hivatalszolga állott kint, kezében a távirattal. — Méltóságos uram, — mondotta — nem vették fel a táviratot. Visszaküldték, hogy ki kell pótolni. — Nem vették fel? Mért nem vették fel? — Azt mondták, hogy a címzés nem szabályos, mert a címzett lakása nincs feltüntetve. Harsány Zsolt. j