Pesti Hírlap, 1928. december (50. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-16 / 285. szám

4 RamaRzsxee? Kisebb portrait-sorozat jelzi Ruhán Géza újabb működését. Köztük a fő­vászon IV. Károly király élet­­nagyságú képmása, teljes díszben, azután Márton Ferenc, vitéz Hajdú Imréné s egy „Feketeruhás nő“ képmása kevesebb dísszel, de annál több őszinte­séggel. Kollekcióban szerepel Szentgyörgyi István is, a kitűnő szobrász. Ismert szép női aktjai közül most egyet a „Szüret“ c. finom hatású kútszobrán élvez­hetünk, finom egy síremléke is (nyugvó festőnővel), szoborképmásai közül Vess és Pesthy miniszterek élethű fejei, azután a vaskos erejű Tisza Kálmán és Petőfi-szobor fejek hirdetik a mester kiváló tudását. A tárlat tömegéről (220 szereplő művészről) leg­közelebb emlékezünk meg. Kézdi-Kovács László, pesti hírlap 1928. december 13., vasárnap. a—or—din —le————a— jáj a baj a modern házasságban? A Pesti Hírlap pályázatának eredménye. Mint ahogy előre megígértük olvasóinknak, mai számunkban tesszük közzé a modern házasság bajai­ról szóló pályázat eredményét. Mielőtt azonban beszámolnánk a díjak kiosztá­sával megbízott zsűri jelentéséről, egyet mást előre akarunk bocsátani. Már eddig is igen sok olyan reklamáló levél ér­kezett hozzánk, amely tudni akarja, hogy ez vagy az a pályázat mért nem jelent meg a Pesti Hírlap vasár­napi mellékletén közölt hozzászólások között. Min­den ilyen levélre lehetetlen válaszolnunk. Itt adjuk meg a választ valamennyi kérdezősködőnek egy­szerre. Igen sok olvasónk figyelmét elkerülte az az idejekorán közzétett híradásunk, hogy a november elseje után beérkezett válaszokat nem vehetjük fi­gyelembe. A november 2-án érkezett posta mégis több száz pályázatot hozott szerkesztőségünkbe. Még most is, mikor e sorokat írjuk, egymás után érkeznek a pályázatok, pedig a hozzászólások köz­lését már régen lezártuk. Természetes, hogy a határ­időhöz ragaszkodnunk kell. Száz és száz pályázatot, amely különben megfelelt volna a pályázat kellé­keinek, ki kellett zárnunk. Sok pályázat nem ütötte meg a közölhetőség mértékét. Más pályázatok olyan álláspontot foglaltak el, amely mereven ellenkezik a Pesti Hírlap józan és tisztes hagyományaival. Igen természetes, hogy ezektől megtagadtuk a nyilvá­nosságot. Olyan pályázatok is akadtak, amelyek — bár jóindulatú célzattal — kényes természetű okokat firtattak olyan hangon, amely nem vág össze a csa­ládok kezébe való Pesti Hírlap hangjával. Sok pá­lyázó a papír mindkét oldalára írt, holott nyomda­­technikai okokból külön hangsúlyoztuk a feltételek között, hogy a papirosnak csak egyik oldalára sza­bad írni. Rengeteg pályázat volt olyan, amely egy betűvel sem mondott többet, vagy egyebet, mint azok a pályázatok, amelyek már megjelentek és olvashatók voltak. Akinek a pályázata nem jelent meg, keresse a rá vonatkozó okot e felsorolt okok között. Minden pályázat sorsáról lehetetlen külön választ adnunk. A szerkesztőség tagjaiból összeállított bíráló bi­zottság gondos munka u­tán hozta meg döntését. A lapunkban közölt 236 hozzászólás közül tizenhét olyat választott ki a zsűri, amelyet jutalmazásra érdemesnek talált. Az első díjat egyhangúlag az Aradi jeligéjű pályázat kapta, amely talpraesett, okos és tömör fejtegetésével érdemelte meg a legjobb munka számára kitűzött 400 pengőt. Az ,A vádi" jeligéjű munka szerzője a pályadíjat kellő igazolás után fel­veheti kiadóhivatalunkban. Az egyenként 100 pengős két második dijat 1. A „Spiro, spero“ jeligéjű pályamunka és 2. Vertse István, Kecel nyerték el, míg az egyenként 50 pengős két harmadik dijat 1. Felcser Antal, Budapest, V., Akadémia­ utca 9., III. 17. és 2. Dobay M. Aladár, Békéscsaba, Szőlő-utca 30. kapták. Kiosztásra kerül ezenkívül tizenkét,­ egyen­ként 25 pengős harmadik díj. Erre a tizenkét díjra több, mint negyven pályamunkát talált érdemesnek a bírálóbizottság, ennélfogva a szerencsére kellett bíz­nia, hogy a negyven egynéhány pályázat közül melyik tizenkettő nyerte el a díjat. A sorshúzás a következő tizenkét munkának kedvezett: 1. „Egy több gyermekes, állás nélküli elvált ember". 2. Farkas László, Papos. 3. Endreffy Erzsébet, Budapest, IV., Molnár­utca 11. 4. Szilágyi Dezső, Budapest, I., Orbánhegyi­ út 10./b.5. Bachotné Némethy Anna, Felsőgöd, Duna­­utca 4.6. Hadirokkant, Kispest. 7. Ágoston Béla, fővárosi iskolaigazgató. 8. T. S., Csongrád. 0. Kálvinista. 10. Dr. Noszlopy László. 11. Dr. Bálint Kornél. 12. Linarics Vilma, Budapest, VI., Aradi­ utca 22., IV. 7. A teljes című nyerőknek kiadóhivatalunk meg­küldi a nyereményt. A többi nyerteseket felkérjük, hogy kellő igazolás után vegyék fel nyereményeiket a Pesti Hírlap főkiadóhivatalában. Karácsony közeledik! A legalkalmasabb időben érkezett meg a kiváló amerikai selyemharisnya. A­z érdekes sarka harisnya. Különfve minőségekben, utcai és esrégi viseletre. VARGA IV, Kossuth Lajos-u* it. *1171 és IV, Petőfi Sándor-u. 6. Uj ötpen­gős bankjegyeket bocsátanak forgalomba. . A Magyar Nemzeti Bank a forgalomban levő 1026. évi március 1-i kelettel ellátott Ötpengős címletű bankjegyeket december 20-ától kezdődőleg a forgalomból bevonja. A bevonásra kitűzött idő a kormány hozzájáru­lásával 1929 június 30-ig terjed, ameddig ezeket a bank­jegyeket fizetéskép el kell fogadni. A Magyar Nemzeti Bank főintézete és fiókintézetei a behívott bankjegyeket 1929. június 30-ig fizetésképen vagy kicserélés végett el­fogadják. Ez időpont után a Nemzeti Bank Intézetei már csak kicserélés végett fogadják el. 1932 június 30-ával a Nemzeti Bank beváltási kötelezettsége a fent­­említett bankjegyekre vonatkozólag megszűnik. A Ma­gyar Nemzeti Bank az 1928. évi augusztus 1-i kelettel el­látott ötpengős Címletű bankjegyeinek kibocsátását fő­intézeténél és fiókintézeteinél 1928. évi december 20-án megkezdi. Az új bankjegy leírása a következő: A bank­jegy tiszta fehér papírra nyomott hossza leé, széles­sége 75 milliméter. Előoldala két alapnyomattal készült. Az­ egyik alapnyomatot fekete színű sűrű, függőleges hul­lámvonalak alkotják, a másik alapnyomat pedig kereszt­­irányban vízszintesen haladó, zöld-vörösbarna-zöld hul­lámvonalakból áll, amelyekben a reliefszerűen rajzolt „5-ös“ szám ismétlődik. A jegykép sötétkék színű. A bal­oldalon finom guilloche-keretekben félti lért­ék jelzésképen „erös“ szám, alatta a koronás magyar elmer, ez alatt pedig sötét alapból világosan kiemelkedik a büntetési záradék. A középmezőben, szabadon álló keskeny gull- Toche-szalag alatt, vörös színben nyomott „A“ betűjelzés, háromtagú sorozatszám és hattagú folyvószám látható. A jegykép közepén világoskék színű hálószerűen képzett* guilloeberosellára sötétkék 1 2 3 4 5 6 7 8 színben nyomva, az értékjel­­­zés, a kibocsátás dátuma, a Nemzeti Bank és az aláírá­sok láthatók. A jegykép jobboldalán széles ovális guillo­­che-keretben gróf Széchenyi István jelképe van foglal­va. A keret négy sarkában egy-egy világos ,,5“-ös Szám,­ a keret alsó részében pedig sötét alapon kiemelkedően „Széchenyi István gróf 1191—1860“ szöveg nyert elhelye­zést. A bankjegy hátoldala szintén kék alapnyomattal ké­szült. Az egyik alapnyomatot vízszintesen haladó zöld-vörö­­sesbarna-zöld hullámvonalak alkotják, amelyeket másik alapnyomatként fekete­ színű függőleges, sűrű hullámvo­nalak kereszteznek. A vízszintes irányban haladó alap­nyomatban reliefszerűen képzett ,,5“-ös szám ismétlődik, a szabadon hagyott helyeket pedig a másik alapnyomat mintáján rajzolt hatszögei töltik ki. A hátoldal jegy­képe sötétkék színű. A baloldali függőleges, hosszúkás guilloche-rozettába gazdag ornamentikával díszített „5“­­6” szám van beillesztve. Ezt az „5“-ös értékjelzést közé­pen a „Pengő“ szó metszi. A jegy közepén hosszirányban fekvő ovális keretben — amely felül és alul egy-egy sza­badon álló keskeny guilloche-szalagot érint — a Lánchíd képe látható. A keretben körben haladva az öt nyelven feltüntetett értékjelzés szövege nyert elhelyezést. Newyorki devizazárlat, Newyork, dec. 15. Mai Előző cent Berlin-------------------------------------------- 2383 60 2383,50 Xiondon -------------------------------------------- 485.15 485.125 Amsterdam —----------------------— 4017.— 4017.— Párizs--------------------------------------— 390.875 300.75 Brüsszel —---------------------------------- 1390.25 1390 — Milano-------------------------------------------- 323.75 523.625 Madrid ------------------------- 1625.50 1626.— Zürich ---------------*---------------------------­ 926 25 1926.— Stockholm--------------------------------------- 2674.25 2674.50 Oslo ------------------------------------------------- 2667.— 3667.— Kopenhága ---------------------------------- 2668.— 2­669.— Wien------------------------------------------------- 1406.— 1406.— Budapest---------------------------------------1745.— 1745.— Prága------------------------------------------- 296.375 296.375 Belgrád------------------------------------------- 176.— 176 — é mszk­tív Apróságok. "1. ■ /. Az autó. Színhely egy mátrai kis falu. Görbe hegyesír közt ül meg ez a kis helység, járhatatlan utai el­zárják a külső világtól, a legközelebbi vasúti ál­lomás egy félnapi járóföld. Automobil még soha­, sem járt erre. Kukoricát osztás van. Járóka András gazda­ember mesével tartja a fosztókat. Katonakorából ad elő érdekes és hihetetlen élményeket, mikor Egerben szolgált. — Akkor aztán beütek egy automobilba oszt elporzottak, — fejez be egy történetet. , — Mongya mán, — szól közbe egy csitri lány — mi az az automobil? — Kocsi, de ló nincs benne. A lány nagyot néz. Látszik, hogy nem érti. Bizonytalanul tovább kérdez: — Minő az várjon? Járóka András maga is hallgat egy darabig. Hogyan magyarázza meg ennek a lánynak a gép­kocsit? Kis gondolkozás után azt mondja: — Gondolj magad eb­be egy nadrágot. Gon­­dótá?— Gondólam. — De embert ne gondolj bele. Nem gondótá? — Nem gondótam. — No mán most. Gondoljad, hogy a nadrág, amékbe nincs ember, elkezd menni. Gondótad ? — Gondótam. — No látod. Hát isten. 2. Balszerencse. Góth Sándor, a Vígszínház kitűnő művésze nevezetes arról, hogy minden társasjátékban, de kivált kártyában, bámulatos balszerencse üldözi. De nemcsak olyan egyszerű és közönséges pech, hanem valami tündöklő és mutogatni való bal­szerencse. A minap például meg volt híva fele­ségestül Kandó Lászlónak, a piktornak a házához vacsorára. Fekete után a társaság eldiskurált, tizenegy órakor pedig valaki romit, indítványozott. A romi-járvány­tól a Kandó-ház sem mentes és az indítványt általános tetszés fogadta. Két asztal alakult, az egyikhez leült Góth is. Megint csak bámulatosan ellene járt a kár­tya. A Tömi folyt tizenegytől hajnali háromig és megesett az a csoda, hogy Góth ez alatt a négy óra alatt egyszer sem nyert játékot, vagyis römi­­nyelven szólva, egyetlenegyszer sem zárt. Három órakor az utolsó parti következett. Góth balszomszédja osztott, ő felveszi a tíz lap­ját és nem akar hinni a szemének: az osztó két jokert adott neki. Még jobban megnézi a lapját, hát uramfia, egyetlenegy lap hiányzik hozzá, hogy bejelentse a romit. Háromszor is végignézte a lap­jait, mert a balszerencse ilyen bámulatos átfor­dulását a legvadabb szerencsére nem akarta el-, hinni. De akárhogy nézte, csakugyan úgy volt: ha megkapja a pikk kilencest, azonnal romi. Izgatottan várta, mit tesz le számára az osztó, aki indult. Az osztó kivett egy lapot és le­tette. Góth odapillantott. A hihetetlen eset meg­történt: a játékos letette éppen a pikk kilencest. Góth mohón nyúlt a lap után. De még mielőtt felvehette volna, az osztó a megmaradt tíz lapját is lelemntette és igy szólt: — Kézből romi vagyok. .. A vaskalap. Budapesten most fejeződött be a zeneszer­zők, szövegírók és zeneműkiadók világszervezeté­nek a kongresszusa, amely szerdán kezdődött. A megnyitóülésen az olasz Barduzzi elnökölt. Meg­nyitás el­őtt odament hozzá Huszka Jenő, a ma­gyar szövetkezet elnöke, aki különben nagy sikert aratott azzal, hogy a világkongresszust az idén az ő akciója következtében tették Budapestre. Egyszóval azt mondja Huszka Barduzzinak: — Kérem, nálunk nemzeti szokás, hogy ilyen nagyobb arányú megnyitások alkalmával távira­tilag üdvözöljük az államfőt. Nagyon jó hatást tenne, ha ön napirend előtt az elnöki székből ezt javasolná. — Hogyne, okvetlenül. — felelte Barduzzi — mi, olaszok, nagy tisztelői vagyunk a kor­mányzó urnak. Magam is gondoltam erre. És miután megnyitotta az ülést, csakugyan indítványt tett francia nyelven, hogy a világ itt, összegyűlt zeneszerzői, szövegírói és zeneműkiadói hódoló táviratot küldjenek Horthy Miklós kor­mányzónak. A javaslatot nagy taps közepette el­fogadták. A szöveget szépen megfogalmazták franciául és megcímezték annak rendje és módja szerint így: „A Son Altesse Sérénissime Miklós de Horthy, Gouverneur de la Hongrie, Budapest.* És már vitte is a hivatalszolga a­ postára. De egy félóra múlva kihívták Huszitát az ülésteremből. A hivatalszolga állott kint, kezében a távirattal. — Méltóságos uram, — mondotta — nem­ vették fel a táviratot. Visszaküldték, hogy ki kell pótolni. — Nem vették fel? Mért nem vették fel? — Azt mondták, hogy a címzés nem szabá­lyos, mert a címzett lakása nincs feltüntetve. Harsány­ Zsolt. j

Next