Pesti Hírlap, 1928. december (50. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-19 / 287. szám

­t 1928. december 19., szerda. PESTI HÍRLAP A Műcsarnok téli tárlata. (Befejező közlemény.) 4. A kicsi ország sok művésze. Nagy nyomorúságunkban egyetlen vigasztalá­sunk lehet: művészekben gazdagok vagyunk. Ellát­hatjuk akár az egész világot művészekkel. De akik itthon maradnak, miből éljenek? Íme, a Műcsarnok mostani téli tárlatán a kol­lekciókkal szereplő mestereken kívül még 220 mű­vész várja az ismertetést, sőt a kenyeret. Pedig még legalább ugyanannyi hiányzik. Más csoportokhoz tartoznak, másutt állítanak ki, vagy egyáltalán ki sem állítanak, mert arra sincs költsé­gük, hogy műveiket a nyilvánosság elé vihessék. Festőnek, szobrásznak, építésznek ez sok pénzébe kerül. Az ének, a zene, a színpad művészeinek sincs jobb dolguk. Az utóbbiak sorsát még a nyelvhez kö­töttség is súlyosbítja. A képzőművészeknél igen fontos a kiállítási­­ helyiség is s ahol nincs elég falterület, ott alig egy­­két alkotásával tud a művész szóhoz jutni. Ez magyarázza meg a Műcsarnok gyakori túl­terheltségét, a beküldött művek egy részének vissza­utasítását s az ebből fakadó zúgolódást. A mostani téli tárlaton is azt m­ondhatnók, hogy a kiállított képek fele is elég volna látványos­ságnak, — ha nem tudnánk azt, hogy egy-egy vis­szadobott kép néha egy kis művészcsalád kenyértől való megfosztását jelenti. Mikor ez a kenyér úgyis olyan keserű falatok­ból áll! Száz kép közül tizet se vesznek meg, — és a művésznek kenyér helyett csak további remény­kedés jut.* Ma nem olyan időket élünk, hogy a művészek nagy problémákkal foglalkozzanak. Egy szokatlan méretű vászon mégis szembe­tűnik az első nagy teremben: Komáromi-Kacs Endre kompozíciója „Beethoven Martonvásáron 1802-ben“. A zene fejedelmét zongora előtt látjuk, amint egyik kompozícióját mutatja be a vendéglátó grófi családnak és barátaiknak. A mester alakját a hátulról beömlő fény glóriával burkolja be és a fél­körben ülő hallgatók nagy figyelemmel lesik játé­kát Ha művében nincs is az a nagy styl, mint Munkácsy Mozartjában, (hiszen az alakjai is jóval kisebbek), megfestésében mégis látjuk Komáromb Kncz virtuóz, könnyed ecsetkezelését és a művészi tudásnak azt az érettségét, mely a nagyobb problé­mák megoldására is képessé teszi. Megbízója herceg Esterházy Pál, akinek e művét festette s aki ma Budapest egyetlen komoly műpártolója,­­ nem csa­lódott az ifjú mesterben. A téli tárlat különösen gazdag jó képmások­ban. Itt van mindjárt Karlovszky Bertalan öt por­­traitja (dr. Nékám Lajos, dr. Lenhossék Mihály, dr. Kenyeres Balázs, az orvostudomány e kitűnőségei­nek nagyszerű karakterfejeivel), Szüle Pétertől báró Wlassics Gyula mesteri arcképe, Tatz László újra éledt portrait-művészetétől Zólyomi Ili meg­­vesztegetően­­ üde, rózsaszínben festett képmása, Endrei­ Sándor az élethű képmásairól méltán híres mestertől József kir. herceg, dr. Lukács György, Porzsolt Kálmán, ifj. Czajlik Lajos kitűnő fejei, Gábor Mórictól Kisfaludi Stróbl Éva, Udvari­ Páltól Vaszary Piroska, Áldor János Lászlótól Hollós Juci, Kövesdy Gézától dr. Bartha Richard, Müller Ágo­tától P. Szandtner Aladár arcképe. És a jobb kép­mások sokaságában még: Czencz János, Tury Gyula, Glottmann Mozart („Szőke Kató“), Királyfalvi-Kraft Károly, Kacziány Aladár, Neogrády László („Mag­dal"), Sárkány Gyula, Éder Gyula, Kammerer Mária („önarckép"), Kövér Gyula, Györffy István („dr. Marinovích Jenő“), Asztalos Gyula, Miklósi Mutschen­­bacher Ödön („Vass József"), Senyei József, Vass Ferencné, Burghardt József, Englerth Emil, Tamás­sy Miklós, Gyertyányi Németh Gyula, Prohászk­a József, dezseri Bac­ó István képmásai, Budai Sán­dor kitűnően karakterizált Raffay Sándor-képmása, Hosszú Márton artisztikusan megfestett dr. Tangl Károly portrair­­a, Lengyel Reinfuss Edétől Lábass Juci élethű alakja. Figurális művekben és genre-képekben kiválik: Szánthó Mária „Ébredés“ c. szép női aktja, Czencz János aktja, Páldy Zoltán Lédája (hattyú helyett pávával). A magyarság dolgában elől jár Haranghy Jenő „Nagyvásár a Hajdúföldön“ c. nagyméretű vászna, esős hangulatba festett, igen mozgalmas kompozíció, kitűnő magyar típusokkal és kitűnően festett lovakkal. Az ifjú mester különben is egyik legjobb állatfestőnk és forrongó tehetsége predeszti­nálja az ilyen nehéz témák megfestésére. — Meg nem alkuvó, törhetlen magyarsággal festi Juszkó Béla is az ő csikós-, gulyás- és huszár-képeit. Ezúttal feltűnik „1914“ c. vászna két kozákot üldöző huszár­jával. Magyar tárgyú a Kunffy Lajos „Disznópörkö­­lés“-e és „Kártyavető cigányasszonyok“ c. vászna, kitűnő a Kövesdy Béla „Birkanyirás“-a, Krusnyák Károly öreg parasztja, Eölvedy Gachal József csikós­legénye, ilyen az Edvi-Illés Aladár mesterien festett „Szamaras fogat“-ja és Nádler Róbert „Bivalybatár“­­ja, Pap Emiltől az „Ökrösszekér“. Magyarság dicséri Pállya Celesztint („Zöldségkofák“,­­ „Ökrök a ta­nyán“), Pörge Gergely vásári részleteit, Chiovini Ferenc „Vásárosok“ c. képét és Biczó András kitűnő h­umorú magyar vízfestményeit, ezúttal a régi ma­gyar időkből festett „Ajándék“ c. művét.­­ A figu­rális művek között említjük meg Udvary Géza „Gyümölcsszüret“ c. szép kompozícióját, Vigh Berta­lan nagy készséggel festett „Páholyban“ és „Manón“ c. vásznait, Unghváry Sándor művészi falfestmény-­­ vázlatait, Lühnsdorff Károly kitűnő ceruzarajzait („Fejtanulmányok“), — Fried Pál pasztellvázlatait, — Lókayné Egyed Erna szimbolikus rajzait, — Gulyás Sándor két mithológiai jelenetét és Sándor Béla „Krisztus levétele a keresztről“ c. bibliai kompozí­cióját. A tájképek, városrészletek és állatképek sokasá­gából kiválnak: Vidovszky Béla („Zalai táj“), Szlányi Lajos („Szántóföldek“), Barkász Lajos (,■,Leszáll az est"), Burghardt Rezső („Naplemente Capri szigetén") művei, Bosznay István meleg hangulatú réti képei, Gimes Lajos „Esti fény az Alpokban“ c. színes vászna, Kemény Nándortól a poétikus „Felhők“, Gaál Ferenc „Hegyi patak"-ja és velencei részletei, Kárpáth­y Jenő „Virágos terrasz‘‘-a, Horváth Béla finom budai ködös téli tája, Mérő István színes Capri-szigeti képei, Maróthi Major Jenő lágy pasztell-témái („Kora ta­vasz“,­­ „Reggeli hangulat“), Sárdy Brutus igaz tónusa „Óbudai Dunaág"-ja, Háry Gyula római rész­lete, Kiss Kálmán őszi budai tájrészletei Nagy szere­tettel csapott át Márton Ferenc, a kitűnő figuralista, a pest-budai szebb részletek megfestésére (ilyen „Az Árpád-szobor", — a „Millenniumi emlékmű“). Kiválik még Gy. Sándor József ,,Kismarton‘‘-ja. Moldvai Krajna Jánostól egy fantasztikus hegycsoport, (célzás­sal Grieg zenébe foglalt norvég sziklabérceire). Rálk­o­­siné Geönczy Ilona finom hangulatú „Lillafüredi tó­­részlet“-e, Pádig Aladár „Napos délutánija, Halasi Horváth István „őszi délutánija, Lechner Ödön „Budavári részlet"-e, Gy. Takách Béla szép aquarell­­tájai, Kallósné H. Adrienne jó „Tabáni részletbe és csendélete, Wagner Géza „Jégtorlasz a Balatonon“ c. vászna, Vitéz Mátyástól az „Újpesti Duna-ág“; — két művészi intérieur: Laszgallner Oszkártól „Az eskütéri templom szentélybe és a lőcsei S. Forberger M. „Má­ria halála oltára" c. műve; — ugyancsak az intérieur finom mesterétől, Aradi Edvi Illés Jenőtől egy temp­lomrészlet és „A fehér kályhá“-t, kristsoári Szebeni Jenőtől a „Rákospalotai öreg templom” belsejét lát­juk. A csendéletképek virtuóza: Bernek Árpád, ,,Az ősz“ c. gazdag gyümölcs- és virágképét állítja ki, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos „Ősz“ cím alatt szintúgy virtuózan megfestett sárga virágokat. Az aquareil-festés kitűnő mesternője, Komáromi Kacz Endréné, folytatja virágpoémáit, másik kitűnő mes­tere, Garzó Bertalan, „Fehér rózsák"-at küldött be, Kende István reátalált önönmagára két finom szobros és órás csendéletképén,, Opper Magdát viszontlátjuk szőlős csendéletképével, Hentzné Deák Adrienne szép peóniákat, Dolányi B. Ida sárga dáliákat festett. Két­ jó állatfestőnk: Heger Artur angoramacskákkal, Rai­­nerné. Istvánffy Gabriella ló­ tanulmán­yokkal jelent meg. A szoborcsarnok szereplői között 74 nevet ol­vashatunk össze. A középtérben többé-kevésbbé si­került hősi emlékművek, köztük a legszebb Borg Jenő „Diákhonvéd“-je (a székesfehérvári reáliskola hősi szobra.) Sok erő van Siklódy Lőrinc dombor­műves rendőr­ hadiemlékében. Nagyon finom térdelő női aktot látunk itt Sződy Szilárdtól, a mű címe: „Modern Pandora“, a mestertől még Kornis Gyula államtitkár anyjának művészi mellszobra és egy kettős emlékplakett érdemel különös figyelmet. Hor­­vay János is megjelent, ismert, szép magyaros té­májával, a birkái közt furulyázó juhászlegénnyel, mely ezúttal a „Népdal“-t jelenti. Feltűnik a művek között Orbán Antaltól „Egy építész síremléke“, az­után Füredi Rikárd sírszobra. Mesterien mintá­zott két karakterrel: az „öregasszony" és „Öregem­ber“ hirdeti Szamosi Soós Vilmos művészetét, érde­kes Borg színezett mellszobra dr. Hültl Dezsőről, Berecz Gyula mellszobra Balázs Árpádról, kurta­­pataki Kovács Pál és felsőeőri Fülöp Elemér egy-egy női képmása, Sóstay-H­orváth Etel tanulmányfeje. Két kitűnő tehetségű, fiatal szobrászművésznő: szent­­gáli Poór Lilly és Vastagh Éva finoman átérzett női aktokat mintázott, szép a Martinéni Jenő női aktja és „Kigyóbűvölő“-je is. Értékesebb még Csillag István Glück Frigyes és Kerner plakettje és Técsy László Horthy-plakettje. Az építészet kis csoportjában Bay Rezső ízlé­ses, színes intérieur-terveit (miniszteri dolgozószo­bák és tanácstermekhez), azután dr. Lechner Jenő régi, magyaros mezőkövesdi székház tervét és Jánszky-Szivessy építészek református templomter­­vét említjük. Még sok-sok név várja a fölkelő napot, a si­kert. De ez a várakozás annyi szép reményt tör. Kézdi-Kovács László. 66 v.,Vörösmartysféki J­árd­L (GERBEAUD-PAI­OTA) SAJÁT GYÁRTMÁNYÚ BŐRDÍSZMÍJÁRU KÜLÖNLEGESSÉGEK, ÚTI BÖRÖNDÖK ... LEGELŐKELŐBB KIVITELBEN. .­. KIELÉGÍTI A LEGKÉNYESEBB ÍZLÉST.­ ­ A képviselőház keddi ülésén megkezdték a ház­szabályrevízió részletes tárgyalását. Előbb Rubinek István, a kisebbségi vélemény előadója, a zárszó jogán azt fejtegette, hogy a kisebbségi ter­vezet alkalmasabb azoknak a céloknak a megvalósí­tására, amelyeket a házszabály módosítással kitűz­tek. Javaslatát különben visszavonta s módosításait a részletek tárgyalásánál terjeszti elő. A Ház elfogadta a bizottsági jelentést és Szabó Sándornak azt a határozati javaslatát, amely a két rendszernek alternatív alkalmazására vonatkozik. A részletes vita során Rubinek István a következő új szakasz felvéte­lét javasolta: „A tanácskozás tárgyainál, előkészé­­se a bizottságban történjék“. Gróf Bethlen István miniszterelnök elhibázott­­nak mondta azt, hogy a két rendszer szószólói egy­mással vitatkozzanak. Párhuzamot, lehet ugyan vonni a magyar és angol rendszer között, a Ház azonban akkor jár el helyesen, ha módot nyújt mindkét rendszer kipróbálására. Alapul Rubinek in­dítványának elfogadását ajánlotta, a későbbi tárgya­lások során azonban elfogadandók azok a szakaszok, amelyek az angol rendszer alkalmazását lehetővé teszik. Így esetről-esetre döntheti el a Ház, melyik rendszer szerint kívánja a javaslatot letárgyalni. Bródy Ernő sérelmesnek tartja ezt a rendelke­zést, hogy a bizottságban a negyedik szónok után indítványozni lehet a vita bezárását. Kérte a sajtó képviselői számára annak a jognak a biztosítását, hogy a bizottsági üléseken jelen lehessenek. Helymegi-Kiss Pál arra utalt, hogy egy lel­kiismeretlen kormány négy ember felhasználásával már a bizottságban is elütheti az ellenzéket a szólás­­szabadságtól. Olyan módosítást ajánlott, hogy ne az elnök, hanem a­ kormány valamely tagja tegyen napirendi indítványt. Gróf Bethlen István miniszterelnök hangsúlyoz­ta, hogy ha a felszólalónak sok tekintetben igaza is van, az eddigi renden nem lehet változtatni, mert az elnök kezében futnak össze a tanácskozással kap­­v­csolatos szálak. Őrrfy Imre előadó módosító és kiegészítő javas­latokat terjesztett elő, amelyeket a Ház elfogadott. Az ellenzéki javaslatokat, közöttük azt is, hogy a bi■i­zottsági ülések a sajtó számára nyilvánosak legye­nek, visszautasították. A pilisvörösvári bányász­sztrájk, Esztergályos János azt javasolta, hogy a szer­dai ülés napirendjére tűzzék ki a pilisvörösvári bá­nyamunkások helyzetének tárgyalását. Szóvá tette, hogy néhány nap előtt Vass József helyettes minisz­terelnök közölt vele­­bizonyos békefeltételeket, ame­lyeket Engl vezérigazgató dezavuált. Az ország ér­deke, hogy a Ház beleavatkozzék ebbe az ügybe s ne tűrje, hogy egy idegen vállalat, amely az adózók pénzéből milliókat vág zsebre, igy bánjon munká­sokkal. A pénzügyminiszter ideges kézmozdulattal hárította el ez ügyben a felszólalást­, aminek magya­rázatát abban látja, hogy mint földbirtokos és szesz­gyáros a vállalat felé h­úz. Gróf Bethlen István miniszterelnök ismételten rámutatott arra, hogy szerencsétlen dolognak tar­taná, ha­ a Ház a munkás és munkaadó közt folyó bérharcba beavatkozzék. Arra kérte a Házat, to­vábbra is ezt az álláspontját tartsa fenn. A népjóléti és pénzügyminiszterek az ügyben tudvalévően fel­ajánlották közbenjárásukat s tudomása szerint a népjóléti miniszter még nem fejezte be misszióját s ez idő szerint is folytatja tárgyalásait. A pénzügy­­miniszter nem szolgáltatott okot a képviselő meg­jegyzéseire, mert az ügyet a legnagyobb jóindulat,­l­tál kezelte és ezt fogja tenni ezután is. A Ház az elnök napirendi indítványát fogadta el. Szerdán folytatják a házszabályrevizió vitáját. A házszabályrevízió részletes vitája. A pilisvörösvári sztrájk ügyében Vass miniszter folytatja a tárgyalásokat. A KARÁCSONYI OCCASIÓNK nagy tömegéből egy sorozat: Legde valósabb kabát-Cibelln teveszőr, mogyoró, ciffe au fait, Canell és Marron-szinben, 140 cm széles, eddig 15.50_ Kabát-doubl tiszta gyapjú­k árnyára, sötétkék és divatszinek­­ben és diszkrét csíkos mintákkal, 140 cm széles ...________ Papillon-imprime kdonő minőség, legújabb divatmintákkal, P 12.00-es minőségig, 90 cm széles____... ... ... __ ... ... TM Crepe de Chine elsőrendű minőség minden I mfd színben, 100 cm széles. P 10.50-es minőség IN­UOI I lu­ll pengő 21SS5 STERN JÓZSEF RT­­I Budapest, Calvitt-téri ■»

Next