Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

4 Célirányos munka. Irta: Nagy Ferenc. Nemzeti szempontból mi az igazi célirányos munka? Mindnyájan tisztában lehetünk vele, hogy a cél nem lehet más, mint a trianoni pos­­vány revíziója és minden munkának ebben az irányban kell haladni Magyarországon. A Pesti Hírlap olvasóinak nagy tömege nap­lói n­apra szembe találkozik a revízió gondolatá­val, mert nohabár az ősz Vezér testét betegségek sanyargatják s igazságok himporától fénylő tolla keresztbe fektetve pihen a kalamárison, nincsen nap, amelyen a revízió szent ügyéről szó ne esnék ezeken a hasábokon. Itt folyik az igazi revíziós munka! És meg vagyok róla győződve, hogy ennek a lapnak százezernyi olvasója közül egyet­lenegy sem akad, aki akkor teszi félre a lapot, amikor odaér, ahol a revízióról van benne szó. Mindenkinek ezért az ügyért kell dolgozni ebben a maradék országban, bárhová állította is a magyar sors. Ennek az ügynek legtevékenyebb külföldi munkása, Rothermere lord azt üzeni, hogy a re­vízió keresztülvitelének legfontosabb eszköze a magyar gazdasági élet megszilárdítása. Kétségtelen, hogy e célból minden munká­nak oda kell irányulnia, hogy a külkereskedelmi mérlegben mutatkozó hiányok tűnjenek el első­sorban. Itt nem szabad mindent a kormánytól várni, itt előtérbe kell lépni a magyar öntudatnak is. Mivel pedig minden egyes külföldre vitt fillér — rontván mérlegünket — árt a revíziónak, a fel­­szabadulásnak ellensége mindaz a magyar, aki idegen árut vesz akkor, amikor magyart is vehet. És itt szóljanak soraim úgy a városi, mint a falusi társadalomhoz! A városi, illetőleg úriember életmódja, be­rendezkedése több alkalmat ad az idegen cikkek megvételére, mint az egyszerű falusi emberé. Azonban a falusi ember legegyszerűbb ruházatá­hoz szükséges anyagok is legnagyobbrészt külföl­diek s igy a nagytömegű fogyasztás a faluban épolyan kárt okoz az országnak, mint a város sok­féle idegen szükségleteinek a fogyasztása. Becsü­letbeli kötelessége lenne minden magyar k­eres­­kedőnek, hogy minden áruján, de különösen a fa­lusi egyszerűbb közönség által fogyasztott árukon okvetlen tüntesse fel annak származását, idegen vagy magyar voltát, üdvös volna, ha kereske­delmi körökben erre kötelező határozatot hoz­nának. De a revízió szent ügyét szolgáló nagy mun­kából ki kellene venni a részét a magyar kor­mánynak is, mert csak a kormány és a társadalom együttes összefogásával leszünk képesek arra, hogy Rothermerenek az ország gazdasági helyzetére vonatkozó tanácsait teljes mértékben hasznosítani tudjuk. Rothermere üzenetéből világosan megért­hetjük, hogy ebben az országban nem lehet köny­­nyelm­űsködni, pazarolni; nem lehet felesleges hi­vatalokat létesíteni, mert mindezek a végve­szélybe sodorhatják az országot. Hát a hivatalokból valóban elég volna! Kü­lönösen a nagyhivatalokból. Le kellene szokni arról a rendszerről, hogy távozó minisztereink, államtitkáraink csak azért hagyják ott magas állá­saikat, hogy még jövedelmezőbbet kapjanak. Le kel­lene szokni a revízió, a nagy magyar szabadulás érdekében. Takarékosság kell ide, mindenütt érez­hető és mindenki által látható takarékosság! Min­denkinek csak a munkájáért kell fizetni! Csak a köz érdekében eltöltött időt, csak a köz érdekében folytatott munkát szabad a köz pénzével jutal­mazni! Aki pedig fizetve van, az dolgozzon! Úgy tudom, hogy ma honatyáink elég tisztességes havi tiszteletdíjat kapnak. Azt is látom, hogy ezzel szemben pedig nagyon keveset dolgoznak. Pedig épen nekik, a nagy tömegek bizalmasainak kellene megmutatni, hogy miként kell minél töb­bet dolgozni a szerencsétlen országért. Elé­g, ha a közügyekért dolgozó kisember egyszer megte­kinti a parlament ülését és az az érzése támad, hogy üres padsorokban egy-két képviselő jelen­téktelen csetepatéja, ez az egész. Nincs munka és nincs munkás. A kormány kötelessége volna, hogy a törvényhozásnak életrevaló munkára adjon alkalmat. A t. Ház tagjainak pedig az lenne a kötelességük, hogy dolgozanak. Nem volna-e tanácsos, ha ismét a napidíjas rendszert újítanák fel, de csak azok részére, akik dolgoznak és az ülésekre eljárnak. Úgy hiszem, erről érde­mes volna gondolkozni. Mindezekhez nem kell más, mint­­önzetlen­ség. De nem szabad elfeledni, hogy önzetlenség nélkül sohasem lesz revízió. Vegyünk példát a ’Lordtól, aki idegen létére is tud és akar önzetlenül dolgozni a letört, megtaposott magyar igazságért. Nemrég olvastam, hogy márciusban jön Budapestre hangversenyezni Paderewszki, a hí­res és gazdag lengyel zongoraművész. Igaz-e vagy nem, de a híradás szerint felléptéért 20­ 000, szóval húszezer pengőt fizetnek neki. Jól tudom, hogy nem lehet és nem szabad ki­zárni a nagy külföldi művészek vendégszereplé­sét, mert hiszen akkor a mi nagyjainkat is ki­zárná a külföld, azonban mint ennek a szeren­csétlen országnak egy igénytelen és aggódó pol­gára, talán megállapíthatom, hogy ez mégis vi­lágraszóló kimutatása lenne a magyar pazarlás­nak. Hát szabad nekünk még ekkora áldozat árán is utánozni a világ gazdtag népeit? Nekünk, akik évekkel ezelőtt még jártuk a világot — s ilyen gondolkozásmód mellett ezután is járhatjuk — kölcsönért! Hiszen az a sok pénz elkelne a mi művészeink felsegítésére is. Volt eset, amidőn nagy magyar tehetséget itthon nem pártoltak. A képviselői.Az csütörtöki ülésének mindjárt az elején folytatták a szocialisták tegnapi akciójukat. Esztergályos János jegyző az utolsó ülés jegyző­könyvét — a szokástól eltérően — szóról-szóra ol­vasta fel, nyilván azért, hogy a jegyzőkönyv hitele­sítéséhez szót kérhessenek. Vita az éjjeli ülés jegyzőkönyve körül. Györki Imre szerint a jegyzőkönyv nem tük­rözte­ vissza h­íven az ülésen történteket. Amikor az elnök éjfélkor bezárta az ülést, még többen jelent­keztek, hogy interpellációjukat elmondhassák. Ez hiányzik a jegyzőkönyvből. Az ülés bezárása puccs­szerűen történt. Puky Endre elnök: -Visszautasítom ezt a kife­jezést. A puccs kifejezés sértő és megalázó. Györki Imre: Feltüntetendő a jegyzőkönyvben az elnök neve, hogy megtudja az utókor, ki követte el a házszabály­sértést. Jánosy Gábor kijelentette, hogy a jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően adja vissza a történteket. Kallók Lajos: Ami megtörtént, nincs benne, ami nem történt, benne van. ■­­ Jánosy Gábor: Nem lehet a jegyzőkönyvbe ven­ni, hogy az egyik képviselő mikor tüsszentette el magát és mikor ment ki a folyosóra. Az elnök megállapítja, hogy a házszabályok pontosan körülírják, mit kell tartalmaznia a jegyző­könyvnek. Nem volt soha szokásban az elnök nevé­nek feltüntetése. Az ülés berekesztése is szabálysze­rűen történt. Vége­t ért a borjavaslat általános vitája. A bortörvényjavaslat vitáját folytatták ezután. Szabó István a szőlőtermelés súlyos viszonyait, a hitelviszonyok nehézségeit fejtegette és arra hívta fel a ügyeimet, hogy borszőlő helyett a csemegeszőlő termelésére térjenek át a gazdák, mert annak nagy külföldi piaca van. Erődi-Harrach Tihamér a szőlőtermelők hitel­problémáinak leggyorsabb megoldását, a borexport helyes megszervezését és az e téren mutatkozó visz­­szaélések orvoslását sürgette. A gyümölcsforgalom gyors lebonyolítása érdekében a gazdasági vasutak hálózatának kiépítésére nagy gondot kell fordítani. Udvardy János szerint a sör fogyasztásának terjedését kell megakadályozni a bort terhelő adók csökkentésével. Azt kérte, hogy a tokaji borvidék segítésére megindult akció országos jellegű legyen Patacsi Dénes a borfogyasztási adó súlyos ter­hének kiküszöbölését kívánta. Kiss István a termelés érdekében különböző adókedvezményeket kért és az italmérési engedélyek visszavonásának liberálisabb kezelését. Mayer János földmivelésügyi miniszter rámu­tatott arra, hogy a háború előtt nem volt szükség a szőlőtermelés és a borforgalom olyan szabályozá­sára, mint most. Trianon válságba juttatta a magyar szőlőtermelést. Nemcsak közgazdasági, hanem fon­tos szociális érdek is fűződik ahhoz, hogy szőlőter­melésünk ismét a fejlődés útjára lépjen. A mai vi­szonyok között mérlegelni kell, vájjon csupán indo­kolt esetekre szorítkozzék-e az új szőlő telepítésének engedélyezése. A legközelebb külön hegyközségi ja­vaslatot terjeszt a Ház elé. Tudatában van annak, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a magyar bor problémáját, de javulást vár attól. 1928-ban az előző évhez képest megnégyszereződött, borkivitelünk és ez évben remélhetően a tavaly kivitt meny­­nyiség is megtöbbszöröződik. A borfogyasztási adó eltörlése nehéz kérdés. A megoszás egyik módja volna, ha az adóbevételből a pénzügyi kormány az export céljaira a földművelés­­ügyi minisztérium rendelkezésére bocsátana bizo­nyos összeget. A borértékesítés terén áldozatokat kell hozni, mert nem tűrhető, hogy a borfölöslegek itt maradjanak. Vita folyik akörül, hogy a tokaji bor elnevezés származási helyre, vagy a minőségre vo­­nat­kozik-e.. Rövidesen eldől majd a vita olyan érte­lemben, hogy a származási hely megjelöléséről van szó. A népjóléti minisztérium kívánsága volt, hogy később pedig, amidőn külföldön naggyá lett, ha­talmas összegeket fizettek egy-egy budapesti ven­­dégszerepléséért.. Szenvedéseinket, helyzetünk tarthatatlan­ságát kellene a külföld felé fordítani, nem pedig a bőkezűséget és a jólétet, mintha semmi bajunk sem lenne. A revízió diadalra juttatásáért fel kell áldozni mindent, ami csak feláldozható: szórakozást, mu­latságot, politikai felfogást (úgy mint Rákosi Jenő, aki nyíltan szakított addigi politikájával, amikor belátta, hogy a legitimizmus hirdetésével nem használ a revíziónak), össze kell fogni szegény­nek a gazdaggal, urnak a paraszttal, hogy minden magyar egyfelé fordítva a tekintetét, össze tudjon tartani egy célirányos munkában. Rothermero bölcs és megfontolt tanácsai szerint, a gyógy­borokat csak gyógyszertárakban és gyógy­áru nagykereskedésekben lehessen árusítani. Hang­súlyozta azonban, hogy nem minden tokaji boc gyógybor. Szövetkezeti pincéket több helyen fog lé­tesíteni. A külföldi borházak megnyerték a külföldi piacokat a magyar bor számára s most már a keres­kedelem feladata, hogy a piacokon kifejtse tevékeny­ségét. Nem szándékszik a magyar bor exportját ál­lami monopóliummá tenni. A borkivitel formaságait, egyszerűsíteni kell. A borközraktárak és a variáns­­hitelek kérdését helyesli. Foglalkozott ezután a mi­niszter Tokajhegyalja megmentésének problémájával. Az akció élére miniszteri biztost ren­delt ki, az adminisztráció azonban semmibe sem ke­rül, mert azt a tarcali vincellériskola látja el. Két és fél millió pengőt fordítanak a vidék megsegítésére. Versenyképes borokat akarunk külföldre exportálni és ezért modernizálni kell az egész szőlőtermelést. A kormány mindent elkövet a bortermelés fejleszté­se érdekében. Házszabályvita: Györki Imre szóvátette, hogy a tegnapi ülésen éjfél után nem engedte meg az elnök a hátralevő in­terpellációk elmondását. Szabó István: Hangulatkeltés volt az egész akció. Esztergályos János: Hogy mer rágalmazni!(Zaj.) Györki Imre: Tiltakozott a házszabályok durva megsértése ellen. Esztergályos János: A tegnap bejegyzett né­hány interpellációjukat (Derültség) nem mondhatták el, mert az elnökség megsértette a­­házszabályokat. (A jobboldal állandóan éljenzi az­ elnököt.) Farkas István is azt magyarázta, hogy házsza­bálysértés történt Az elnök nyilatkozata, Puky Endre elnök tett ezután enunciációt A házszabályokból világos, hogy csütörtökön nem lehet interpellálni. A precedensek lehetnek sok tekintetben értékes tájékoztatások, de annak, aki megszokta, hogy legjobb törvénytisztelete, belátása szerint a maga feje után óhajt eljárni, a precedensek csak mankók lennének. Senki nálánál nagyobbra nem ér­tékeli a parlamentarizmus egyik lényeges elemét, az interpellációs jogot. Az előírt szólási időt, időtarta­mot a legnagyobb lelkiismeretességgel állapítja meg az elnökség. Tegnap is huszonhat interpellációt mond­hattak el s valamennyire miniszteri választ kaptak; az interpellációs vita komoly és nívós is volt. Az in­­terpellációs jog elkobzására annál kevésbbé lettel következtetni, mert a legközelebbi interpellációs na­pon az interpellációk elmondhatók. Annak a felfo­gásnak, hogy a képviselőknek joguk van interpellá­ciójuk elmondására, bármeddig is tart az ülés, ellent­mond az észszerű felfogás is, mert a Ház határoza­tába is beleütköznék az ilyen gyakorlat, amennyiben a legközelebbi ülés ideje és napirendje már előbb megállapíthatott. Elvileg így nem volna kizárt, hogy tovább tartana az ülés, mint ahogy az aznapi ülés napirendje megengedi Szemére vetették ellenzéki képviselők, hogy provokálja őket, a házszabályokat durván megsértő és türelmetlen. Elnök aligha ült még tisztább lélek­kel az elnöki székben, mint ő. (K­iénk éljenzés.) Amikor az alelnöki tisztséget, nem minden vonako­dás nélkül, elfogadta, elhatározta, hogy kötelességét a legteljesebb kötelességtudással, abszolút pártat­lansággal és függetlenséggel teljesíti. Felemelt fővel állítja, hogy amennyire emberileg lehető, a pártat­lanságot megóvta (Helyeslés), külső befolyásoknak nem enged és egyedül meggyőződése szerint jár el. Ha azt tapasztalná, hogy a Ház megvonja tőle bizal­mát, egy percig sem maradna helyén. (Taps.) Pénteken folytatják a vitát. Napirenden van a statisztikai szolgálat átszervezéséről szóló javas­lat is. A HM­M TUrilte Mayer földmivelésügyi miniszter a bortermelés és kivitel problémáiról. Tavaly négyszeresére emelkedett borkivitelünk. A szerda éjszakai ütés utóhangjai. YDI&B08SO­mbI FŐZELÉKEK­­ minősége a­­ leg kiválóbb.­­ PESTI HÍRLAP 1929. február 1., portfel­.

Next