Pesti Hírlap, 1929. február (51. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
4 Célirányos munka. Irta: Nagy Ferenc. Nemzeti szempontból mi az igazi célirányos munka? Mindnyájan tisztában lehetünk vele, hogy a cél nem lehet más, mint a trianoni posvány revíziója és minden munkának ebben az irányban kell haladni Magyarországon. A Pesti Hírlap olvasóinak nagy tömege naplói napra szembe találkozik a revízió gondolatával, mert nohabár az ősz Vezér testét betegségek sanyargatják s igazságok himporától fénylő tolla keresztbe fektetve pihen a kalamárison, nincsen nap, amelyen a revízió szent ügyéről szó ne esnék ezeken a hasábokon. Itt folyik az igazi revíziós munka! És meg vagyok róla győződve, hogy ennek a lapnak százezernyi olvasója közül egyetlenegy sem akad, aki akkor teszi félre a lapot, amikor odaér, ahol a revízióról van benne szó. Mindenkinek ezért az ügyért kell dolgozni ebben a maradék országban, bárhová állította is a magyar sors. Ennek az ügynek legtevékenyebb külföldi munkása, Rothermere lord azt üzeni, hogy a revízió keresztülvitelének legfontosabb eszköze a magyar gazdasági élet megszilárdítása. Kétségtelen, hogy e célból minden munkának oda kell irányulnia, hogy a külkereskedelmi mérlegben mutatkozó hiányok tűnjenek el elsősorban. Itt nem szabad mindent a kormánytól várni, itt előtérbe kell lépni a magyar öntudatnak is. Mivel pedig minden egyes külföldre vitt fillér — rontván mérlegünket — árt a revíziónak, a felszabadulásnak ellensége mindaz a magyar, aki idegen árut vesz akkor, amikor magyart is vehet. És itt szóljanak soraim úgy a városi, mint a falusi társadalomhoz! A városi, illetőleg úriember életmódja, berendezkedése több alkalmat ad az idegen cikkek megvételére, mint az egyszerű falusi emberé. Azonban a falusi ember legegyszerűbb ruházatához szükséges anyagok is legnagyobbrészt külföldiek s igy a nagytömegű fogyasztás a faluban épolyan kárt okoz az országnak, mint a város sokféle idegen szükségleteinek a fogyasztása. Becsületbeli kötelessége lenne minden magyar kereskedőnek, hogy minden áruján, de különösen a falusi egyszerűbb közönség által fogyasztott árukon okvetlen tüntesse fel annak származását, idegen vagy magyar voltát, üdvös volna, ha kereskedelmi körökben erre kötelező határozatot hoznának. De a revízió szent ügyét szolgáló nagy munkából ki kellene venni a részét a magyar kormánynak is, mert csak a kormány és a társadalom együttes összefogásával leszünk képesek arra, hogy Rothermerenek az ország gazdasági helyzetére vonatkozó tanácsait teljes mértékben hasznosítani tudjuk. Rothermere üzenetéből világosan megérthetjük, hogy ebben az országban nem lehet könynyelműsködni, pazarolni; nem lehet felesleges hivatalokat létesíteni, mert mindezek a végveszélybe sodorhatják az országot. Hát a hivatalokból valóban elég volna! Különösen a nagyhivatalokból. Le kellene szokni arról a rendszerről, hogy távozó minisztereink, államtitkáraink csak azért hagyják ott magas állásaikat, hogy még jövedelmezőbbet kapjanak. Le kellene szokni a revízió, a nagy magyar szabadulás érdekében. Takarékosság kell ide, mindenütt érezhető és mindenki által látható takarékosság! Mindenkinek csak a munkájáért kell fizetni! Csak a köz érdekében eltöltött időt, csak a köz érdekében folytatott munkát szabad a köz pénzével jutalmazni! Aki pedig fizetve van, az dolgozzon! Úgy tudom, hogy ma honatyáink elég tisztességes havi tiszteletdíjat kapnak. Azt is látom, hogy ezzel szemben pedig nagyon keveset dolgoznak. Pedig épen nekik, a nagy tömegek bizalmasainak kellene megmutatni, hogy miként kell minél többet dolgozni a szerencsétlen országért. Elég, ha a közügyekért dolgozó kisember egyszer megtekinti a parlament ülését és az az érzése támad, hogy üres padsorokban egy-két képviselő jelentéktelen csetepatéja, ez az egész. Nincs munka és nincs munkás. A kormány kötelessége volna, hogy a törvényhozásnak életrevaló munkára adjon alkalmat. A t. Ház tagjainak pedig az lenne a kötelességük, hogy dolgozanak. Nem volna-e tanácsos, ha ismét a napidíjas rendszert újítanák fel, de csak azok részére, akik dolgoznak és az ülésekre eljárnak. Úgy hiszem, erről érdemes volna gondolkozni. Mindezekhez nem kell más, mintönzetlenség. De nem szabad elfeledni, hogy önzetlenség nélkül sohasem lesz revízió. Vegyünk példát a ’Lordtól, aki idegen létére is tud és akar önzetlenül dolgozni a letört, megtaposott magyar igazságért. Nemrég olvastam, hogy márciusban jön Budapestre hangversenyezni Paderewszki, a híres és gazdag lengyel zongoraművész. Igaz-e vagy nem, de a híradás szerint felléptéért 20 000, szóval húszezer pengőt fizetnek neki. Jól tudom, hogy nem lehet és nem szabad kizárni a nagy külföldi művészek vendégszereplését, mert hiszen akkor a mi nagyjainkat is kizárná a külföld, azonban mint ennek a szerencsétlen országnak egy igénytelen és aggódó polgára, talán megállapíthatom, hogy ez mégis világraszóló kimutatása lenne a magyar pazarlásnak. Hát szabad nekünk még ekkora áldozat árán is utánozni a világ gazdtag népeit? Nekünk, akik évekkel ezelőtt még jártuk a világot — s ilyen gondolkozásmód mellett ezután is járhatjuk — kölcsönért! Hiszen az a sok pénz elkelne a mi művészeink felsegítésére is. Volt eset, amidőn nagy magyar tehetséget itthon nem pártoltak. A képviselői.Az csütörtöki ülésének mindjárt az elején folytatták a szocialisták tegnapi akciójukat. Esztergályos János jegyző az utolsó ülés jegyzőkönyvét — a szokástól eltérően — szóról-szóra olvasta fel, nyilván azért, hogy a jegyzőkönyv hitelesítéséhez szót kérhessenek. Vita az éjjeli ülés jegyzőkönyve körül. Györki Imre szerint a jegyzőkönyv nem tükrözte vissza híven az ülésen történteket. Amikor az elnök éjfélkor bezárta az ülést, még többen jelentkeztek, hogy interpellációjukat elmondhassák. Ez hiányzik a jegyzőkönyvből. Az ülés bezárása puccsszerűen történt. Puky Endre elnök: -Visszautasítom ezt a kifejezést. A puccs kifejezés sértő és megalázó. Györki Imre: Feltüntetendő a jegyzőkönyvben az elnök neve, hogy megtudja az utókor, ki követte el a házszabálysértést. Jánosy Gábor kijelentette, hogy a jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően adja vissza a történteket. Kallók Lajos: Ami megtörtént, nincs benne, ami nem történt, benne van. ■ Jánosy Gábor: Nem lehet a jegyzőkönyvbe venni, hogy az egyik képviselő mikor tüsszentette el magát és mikor ment ki a folyosóra. Az elnök megállapítja, hogy a házszabályok pontosan körülírják, mit kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek. Nem volt soha szokásban az elnök nevének feltüntetése. Az ülés berekesztése is szabályszerűen történt. Véget ért a borjavaslat általános vitája. A bortörvényjavaslat vitáját folytatták ezután. Szabó István a szőlőtermelés súlyos viszonyait, a hitelviszonyok nehézségeit fejtegette és arra hívta fel a ügyeimet, hogy borszőlő helyett a csemegeszőlő termelésére térjenek át a gazdák, mert annak nagy külföldi piaca van. Erődi-Harrach Tihamér a szőlőtermelők hitelproblémáinak leggyorsabb megoldását, a borexport helyes megszervezését és az e téren mutatkozó viszszaélések orvoslását sürgette. A gyümölcsforgalom gyors lebonyolítása érdekében a gazdasági vasutak hálózatának kiépítésére nagy gondot kell fordítani. Udvardy János szerint a sör fogyasztásának terjedését kell megakadályozni a bort terhelő adók csökkentésével. Azt kérte, hogy a tokaji borvidék segítésére megindult akció országos jellegű legyen Patacsi Dénes a borfogyasztási adó súlyos terhének kiküszöbölését kívánta. Kiss István a termelés érdekében különböző adókedvezményeket kért és az italmérési engedélyek visszavonásának liberálisabb kezelését. Mayer János földmivelésügyi miniszter rámutatott arra, hogy a háború előtt nem volt szükség a szőlőtermelés és a borforgalom olyan szabályozására, mint most. Trianon válságba juttatta a magyar szőlőtermelést. Nemcsak közgazdasági, hanem fontos szociális érdek is fűződik ahhoz, hogy szőlőtermelésünk ismét a fejlődés útjára lépjen. A mai viszonyok között mérlegelni kell, vájjon csupán indokolt esetekre szorítkozzék-e az új szőlő telepítésének engedélyezése. A legközelebb külön hegyközségi javaslatot terjeszt a Ház elé. Tudatában van annak, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a magyar bor problémáját, de javulást vár attól. 1928-ban az előző évhez képest megnégyszereződött, borkivitelünk és ez évben remélhetően a tavaly kivitt menynyiség is megtöbbszöröződik. A borfogyasztási adó eltörlése nehéz kérdés. A megoszás egyik módja volna, ha az adóbevételből a pénzügyi kormány az export céljaira a földművelésügyi minisztérium rendelkezésére bocsátana bizonyos összeget. A borértékesítés terén áldozatokat kell hozni, mert nem tűrhető, hogy a borfölöslegek itt maradjanak. Vita folyik akörül, hogy a tokaji bor elnevezés származási helyre, vagy a minőségre vonatkozik-e.. Rövidesen eldől majd a vita olyan értelemben, hogy a származási hely megjelöléséről van szó. A népjóléti minisztérium kívánsága volt, hogy később pedig, amidőn külföldön naggyá lett, hatalmas összegeket fizettek egy-egy budapesti vendégszerepléséért.. Szenvedéseinket, helyzetünk tarthatatlanságát kellene a külföld felé fordítani, nem pedig a bőkezűséget és a jólétet, mintha semmi bajunk sem lenne. A revízió diadalra juttatásáért fel kell áldozni mindent, ami csak feláldozható: szórakozást, mulatságot, politikai felfogást (úgy mint Rákosi Jenő, aki nyíltan szakított addigi politikájával, amikor belátta, hogy a legitimizmus hirdetésével nem használ a revíziónak), össze kell fogni szegénynek a gazdaggal, urnak a paraszttal, hogy minden magyar egyfelé fordítva a tekintetét, össze tudjon tartani egy célirányos munkában. Rothermero bölcs és megfontolt tanácsai szerint, a gyógyborokat csak gyógyszertárakban és gyógyáru nagykereskedésekben lehessen árusítani. Hangsúlyozta azonban, hogy nem minden tokaji boc gyógybor. Szövetkezeti pincéket több helyen fog létesíteni. A külföldi borházak megnyerték a külföldi piacokat a magyar bor számára s most már a kereskedelem feladata, hogy a piacokon kifejtse tevékenységét. Nem szándékszik a magyar bor exportját állami monopóliummá tenni. A borkivitel formaságait, egyszerűsíteni kell. A borközraktárak és a variánshitelek kérdését helyesli. Foglalkozott ezután a miniszter Tokajhegyalja megmentésének problémájával. Az akció élére miniszteri biztost rendelt ki, az adminisztráció azonban semmibe sem kerül, mert azt a tarcali vincellériskola látja el. Két és fél millió pengőt fordítanak a vidék megsegítésére. Versenyképes borokat akarunk külföldre exportálni és ezért modernizálni kell az egész szőlőtermelést. A kormány mindent elkövet a bortermelés fejlesztése érdekében. Házszabályvita: Györki Imre szóvátette, hogy a tegnapi ülésen éjfél után nem engedte meg az elnök a hátralevő interpellációk elmondását. Szabó István: Hangulatkeltés volt az egész akció. Esztergályos János: Hogy mer rágalmazni!(Zaj.) Györki Imre: Tiltakozott a házszabályok durva megsértése ellen. Esztergályos János: A tegnap bejegyzett néhány interpellációjukat (Derültség) nem mondhatták el, mert az elnökség megsértette aházszabályokat. (A jobboldal állandóan éljenzi az elnököt.) Farkas István is azt magyarázta, hogy házszabálysértés történt Az elnök nyilatkozata, Puky Endre elnök tett ezután enunciációt A házszabályokból világos, hogy csütörtökön nem lehet interpellálni. A precedensek lehetnek sok tekintetben értékes tájékoztatások, de annak, aki megszokta, hogy legjobb törvénytisztelete, belátása szerint a maga feje után óhajt eljárni, a precedensek csak mankók lennének. Senki nálánál nagyobbra nem értékeli a parlamentarizmus egyik lényeges elemét, az interpellációs jogot. Az előírt szólási időt, időtartamot a legnagyobb lelkiismeretességgel állapítja meg az elnökség. Tegnap is huszonhat interpellációt mondhattak el s valamennyire miniszteri választ kaptak; az interpellációs vita komoly és nívós is volt. Az interpellációs jog elkobzására annál kevésbbé lettel következtetni, mert a legközelebbi interpellációs napon az interpellációk elmondhatók. Annak a felfogásnak, hogy a képviselőknek joguk van interpellációjuk elmondására, bármeddig is tart az ülés, ellentmond az észszerű felfogás is, mert a Ház határozatába is beleütköznék az ilyen gyakorlat, amennyiben a legközelebbi ülés ideje és napirendje már előbb megállapíthatott. Elvileg így nem volna kizárt, hogy tovább tartana az ülés, mint ahogy az aznapi ülés napirendje megengedi Szemére vetették ellenzéki képviselők, hogy provokálja őket, a házszabályokat durván megsértő és türelmetlen. Elnök aligha ült még tisztább lélekkel az elnöki székben, mint ő. (Kiénk éljenzés.) Amikor az alelnöki tisztséget, nem minden vonakodás nélkül, elfogadta, elhatározta, hogy kötelességét a legteljesebb kötelességtudással, abszolút pártatlansággal és függetlenséggel teljesíti. Felemelt fővel állítja, hogy amennyire emberileg lehető, a pártatlanságot megóvta (Helyeslés), külső befolyásoknak nem enged és egyedül meggyőződése szerint jár el. Ha azt tapasztalná, hogy a Ház megvonja tőle bizalmát, egy percig sem maradna helyén. (Taps.) Pénteken folytatják a vitát. Napirenden van a statisztikai szolgálat átszervezéséről szóló javaslat is. A HMM TUrilte Mayer földmivelésügyi miniszter a bortermelés és kivitel problémáiról. Tavaly négyszeresére emelkedett borkivitelünk. A szerda éjszakai ütés utóhangjai. YDI&B08SOmbI FŐZELÉKEK minősége a leg kiválóbb. PESTI HÍRLAP 1929. február 1., portfel.