Pesti Hírlap, 1929. november (51. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-10 / 256. szám

IT PESTI HÍRLAP 1929. november 10., vasárnap. Nürnberg művészete. Kiállítás a Műcsarnokban. A német művészethez közeli rokonság fűzi a magyar művészetet Azt mondhatnánk, hogy a nevelt gyermeke. Hogy az ősi német kultúrának milyen befolyása volt a magyarság művészeti fejlődésére, azt a tatár és török dúlás után vajmi kevés műemlékkel demonstrálhatjuk. Itt-ott maradt valami, az ország határszélein építészeti romok, néhány földerített freskó-részlet néhány szárnyasoltár, szoborművek és ötvösművészeti alkotások. Újabb művészetünk azonban szorgalmasan hordta haza a tanulságokat főleg a bajor művészvárosból, Münchenből, ahova minden jobbnevű mesterünk kijárt ahol éveket töltött, sőt többen ott is maradtak tanárnak, mint Benczúr, Wagner Sándor, Jaetzen-Mayer, Hollósy Simon. München és Párizs volt hosszú évtizedeken áti európai művészélet két ragyogó napja, melyek felé a művészbolygók szüntelenül gravitáltak, melyek fölemésztették, magukba olvasztották a gyöngéket, de megedzették az erőseket, hogy hazatérve, nagyobb tudással, érettebb művészi készültséggel fejlesszék itthon a művészi kultúrát, hogy megépítsék a nemzeti művészet talapzatát. Kétségtelen, igen sok hálával tartozunk a német művészetnek. A német művészet tanított bennünket komoly alaposságra, a franciáktól a könynyed szellemeskedést hoztuk haza. Legújabban megint fordult a világ. Ma, a divatáramlatok szertelen korszakában, a művészetek s a divatok szerint váltakoznak s a legszélsőbb impresszionizmusok tulajdonképen a legszélsőbb művészeti felületességeket jelentik. Ma már „unalmas“ München és a frissebb Nürnberg vette át a bajor művészi vezetést, mint ahogy Párizstól is Berlin ragadta el a legszélsőbb „divatművészetet“. Nürnberg gyönyörű város! Régi patináját, korhűségét, csodaszép részleteit hányszor szemléltem lelkem mélységes meghatottságával. S azzal a keserűséggel, hogy nálunk a tatár-török dúlás minden régi szépet lerombolt, amiben talán ép oly meghatódással gyönyörködhetnénk! De most a Műcsarnokban vagyunk, ahol nürnbergi vendégeink mutatják be művészetüket, múltat és jelent. Azt a jelent is, melyről az új művészpróféták hangosan hirdetik, hogy „a jövő művészete“. Jövő? Istenem, ha a mai szédületes fejlődést látjuk, ki tudja, mit hoz a jövő a művészetben? Talán egészen eldobja a mai festékanyagokat? És egészen uj anyaggal fejezi ki uj korszakának érzéseit. Ha ugyan az érzés még megmarad a jövő emberiségében. !! ...... * ...v_ A Műcsarnok első termében a dicső múlt tárul elénk. A régi Nürnberg művészete: Dürer Albert és kora ív Különösen hálásak lehetünk dr. Luppe Hermannak, Nürnberg város főpolgármesterének, hogy a város műkincseinek javát, a híres Germanisches Museum drága darabjait s a város legféltettebb ősi szoborművét, a Nürnbergi Madonna faszobrát is elhozatta hozzánk. A műértő magyar közönségnek osztatlan nagy élvezetet nyújt a tárlat első terme. Dürert, a magyar eredetű világhírű mestert, két nagyszerű képmása: Zsigmondi magyar király is Nagy Károly császár portraitja képviseli, mindkettő Nürnberg város tulajdona, itt látjuk még két apostol és evangélista művét Vischer másolatában és a nagymester által komponált csodaszép keretben az ő „Mindenszentek“ c. művének másolatát, melynek eredetije Bécsben van (de ott a régi keret imitáció). Bennünket igen közelről érdekel a Nürnbergben 1740-ben elhunyt Kupeczky János, Rákóczi híres móigyár festőjének, nyolc eredeti arcképe, mind a város gyűjteményéből, köztük I. Rákóczi Ferenc arcképe, a mester önarcképe fuvolával, másik önarcképe csészével kezében, egy festő képmása és Hut kereskedő pompás portraitja. A nagy magyar mestertől oly kevés alkotás maradt meg, hogy itt művészetét kitűnően tanulmányozhatjuk. A terem klasszikus értékei közül feltűnik a régi nürnbergi iskola több nagyszerű darabja; ilyen az 1470 körül festett „Szent Brigitta látomása“ c. kép, azután a nürnbergi Katalin-kolostor Gregorian-oltára 1490-ből, az 1520 körül festett „Pünkösd ünnepe“. Gyönyörű Baldung-Grien Johann „Szent Sebestyén oltára“ c. műve 1507-ből, azután Dürer mesterének, Wolgemut Mihálynak „Szent Anna harmadmagával“ c. műve. A válogatottan szép régi szoborművek, pompás fafaragások közül kiválik az id. Vischer Péter stílusában faragott „Nürnbergi Madonna“ (1510. év körül) és Stoss Veit gyönyörű koronás Madonnája (a művész lakóházáról). A Welser-oltár mesterétől (1500 körül) látjuk a heilsbronni kolostor Szent Katalinszobrát, az ,Attribútum nélküli szent“-et, Mária, Szent József alakjait, a város híres közkútjai közül Labenwolf művét, a „Libás emberké“-t-Még egy régi fedeles ezüstserleg: Endres Johann műve (1621-ből) hirdeti itt Nürnberg ősi művészi kultúráját. Ezt a serleget a város a Magyar Államnak hozta el ajándékul. Azután tizenkét terem, telve Nürnberg újabb művészetének alkotásaival, 656 műtárgy 68 élő mestertől. Az egész anyagot dr. Schulz Frigyes Traugott tanár, a nürnbergi városi gyűjtemény igazgatója, válogatta össze, a régi anyaggal együtt. Első impressziónk a bőségesen elénk tárt újabb anyagnál mindenesetre az, hogy néhol túl sok jóakaratot látunk. Igaz, hogy a magyar művészekből tízszer annyi él itt Budapesten s így alig egy harmadrészük jutott Nürnbergben szóhoz, — de az is elég volt. Feltűnik a nürnbergi művészek nagy, szürke józansága is. Ultra őrületekben mi sokkal többet tudunk produkálni. Nálunk igazán sokan kapaszkodnak a „jövő művészete“ felé. Nürnbergi német testvéreink megelégszenek Cézanne modernségével. Ebben is a tőlünk Nürnbergbe szakadt Körmendi (Frimm) Ervin vezet 22 művével, melyek főleg csendéletek és délfrancia tájak. Még a legszélsőbb határig Gering Andreas jutott el „Judás csókja“ c. öt részből álló falifüggöny tervezetével; azután Werthner Johann, aki józan naturalista, mikor a felsőbajor parasztaszszonyokat festi, de groteszk fejekkel és izzó pirosnarancs mártással tálalja elénk a vashengermű-munkásokról festett vásznait. Modernségében érdekes mester Buci Heinrich, akinek faktúrája a gobelinszövést utánozza; elnyújtott aktjainak alig van rajza és körvonala,, s így légiesebbek. „Hangverseny“ c. nagy vászna igen szép s kitűnően tolmácsolja a terem izzó hangulatát. — Eredeti faktúrájával még egy érdekes mestert áshatunk ki az egyik oldalteremből: Dzbanski Sixtus Sigismundust, aki téli hangulatain a ragyogó napsütést gyönyörű pontokkal rakja fel s ezzel a pointilista segédeszközzel villogó napsütést produkál. A norvég és finn mesterek ezt széles,nagy színfoltokkal érik el. . . *.«■.. c:. . . Végigjárva a termeket, mindenesetre álljunk meg Ort Georg kollekciója előtt, melyben sok poézis, szimbolizmus szólal meg, akadémikus, nyugodt tol- Tmácsolásban. — Schiestl Rudolf ereje a kompozicióban van. A „Gössweinsteini zarándokok“ és a „Parasztok az asztalnál“ c. vásznai ezt hirdetik. — Dotzler Kari legerősebb a tájképekben, „Bajor falusi utca“ és „Kilátás Bergenre“ c. képei a legjobbak, „Parasztháború“ c. kis vásznú humort árul el. — Benedict Paul-ban jó portraitfestő mutatkozik be. Jó arcképet látunk még Mayr-Lenoir August, Hammerlein Karl, Bosch Friedrich nevével. — Bach Andreas finom tájrészletei mellett feltűnik a „Pihenő katonák“ jól megfestett csoportja. — Kitűnő alpesi festőt ismerünk meg Schmidt-Helmbrechts mesterben („Matterhorn“, „ Ruito hegycsoport“). — finomabb ízlést hirdet Grader Hermann, Claus Kaspar, Zeitrag Ludwig, — nyersebb, sőt néha ízléstelen Brit-Ulsamer, Bayerlein Hans, Körner Max piktúrája. Gazdag sorozatban vonulnak fel a vízfestők és grafikusok. Tónusuk inkább füstös, piszkos-szürke. Most lezajlott aquarell-kiállításunkból sokat tanulhattak volna. Legkomolyabb aquarelleket (inkább romantikus építészetet) ifj. Trost Friedrichnél látunk. Finom tónus jellemzi Pöhlmann Josef őszi hangulatos hegyi tájait, bájos gyermekfejeket állít ki Werthner Hans, kitűnő grafikus Schiestl Rudolf, akinek színes fametszetei (,,Becsüsök“, — „Mária az erdőben“, — „Ivók“), paraszttípusai, „A Halál Baselben“ c. sorozata és biblikus rajzai egyaránt értékesek. A kollekció szobrászati részében Müller Hans kapta a főhelyet; érdekes és értékes mester, szép fejei és torzói vannak, bár néhol a szélsőbb irányba csap át. Ilyen pl. „Sétáló nő“ c. aktja is, akinek karcsú testén szívesebben látnánk nagyobb fejet, mint pl. az „Úszó nő“ c. aktján. — Jó akadémikus tudást hirdet Rittier Philipp .Labdadobó-ja, képmásban finom Nida Rümelin Wilhelm, Bessenecker Kari, Hülf Fritz, Roth Konrad. Építészeti rajzokban Ruff Ludwigtól a bambergi érseki szeminárium részletei, azután Nürnberg város magasépítési hivatalának és a város műemlékosztályának kiállításai, Schweitzer Ernst Otto stadionterve, Feichtinger Johann villa- és templomtervei, Leubert Karl székháztervei adnak fogalmat az ottani építőművészetről. Iparművészeti kollekciót az utolsó teremben látunk. Kevéssé vigasztalót. Eredetiségre talán Karlicek Heinrich törekszik,, kanárisárgára bemázolt „Kredenc“-ével, melyen selyemzsinór fiókhúzak fityegnek és a mester belül staniolpapirossal ragasztotta be ezen alkotását. Nanz Eugen berakott és festett szekrényei, Körner Maxné norvég típusú fali szőnyegei és Pöhlmann Josef fémmunkái, (köztük egy díszes házioltár és egy finom virágos kosár) említendők még. Ez utóbbitól újdonságszámba mennek olyan színes zománcú bádogképek, melyek első pillanatra berlini pamuthímzéseknek látszanak. Ez szóval a legújabb gobelinkép-utánzat. Fából vaskarika, vagyis bádogból pamut. Kézdi.Kovács László. Jelzők. Hadd fogom bokrétába azokat a szavakat, amelyeket oly bőkezűen szoktunk ítélet gyanánt kimondani. És igen gyakran értelem nélkül. Magamat kaptam rajta, hogy mikor egy tudós barátom szabad szemmel nem látható baktériumokat mutatott mikroszkóp alatt, a látvány érdekes volta folytán azt mondtam: kolosszális! Mindenki ismeri azt a kifejezést, hogy „móresre tanítunk valakit“. A „móres“, vagy eredeti latin formájában „mores“, ezt teszi: erkölcsök, bevett szokások. Ebből a szóból származik a „morális“ szó, amely tehát erkölcsöt, vagy erkölcsit jelent, továbbá ennek ellenkezője, az „immorális“, vagyis erkölcstelen. A kettőtől külön áll az „amorális“, amely nem erkölcstelent jelent, hanem azt, hogy a szóbanforgó embernek vagy cselekedetnek semmi köze az erkölcshöz, éppen úgy nem morális, mint ahogy nem immorális. És ide tartozik az angol „moral insanity” kifejezés is, amelynek pontos jelentése: „erkölcsi elmezavar“. Ez tehát egy betegség neve, és ha valakire azt mondjuk, hogy „ez az ember tisztára moral insanity“, az éppen olyan értelmetlen szóhasználat, mintha azt mondanák róla: ,,ez az ember tisztára tüdőgyulladás“. Valakinek erkölcsi színvonalát a szavak hoszszú sorával szokás jelezni. Ilyen elsősorban a „fair“ szó. Ez angolul csinosat, tisztát, könnyen áttekinthetőt, szeplőtelent és még sok más szó-árnyalatot jelent, még szőkét is. Az angol, amely sport-nemzet, az igazságos, tisztességes, szabálytisztelő játékot nevezi fair játéknak, s a jellemes, megbízható embert általában fair embernek, ellenkezőjét „unfair“-nek. A „lojális“ francia-német kevert szó, s eredeti jelentése: „törvényes“. Mai jelentésének az van az értelmében, hogy a lojális ember akkor is elismeri a fennálló törvényeket, ha azok másnak adnak előnyt bizonyos helyzetben. Ezért beszélhetünk éppen úgy lojális alattvalóról, mint lojális házigazdáról. A „perfid“ szó latinul körülbelül hitszegőt, bizalommal visszaélőt jelent, a „karakteres“ ember jelzőjében szereplő „charakter“ pedig egyszerűen vésőt, vagy más bemetsző szerszámot tesz, későbbi értelemben bevésett jegyet, ábrát, szóval olyan jegyet, amiről valaki felismerhető. A „konfidens“ latinul: vakmerő, önmagában nagyon is bizakodó. (Tehát eredetileg nem „bizalmaskodó“.) A „konciliáns“ ugyancsak latinul: összehozó, megbékéltető. A „galáns“ szó története elég változatos, ősi germán gyökere még vidámat jelentett, ebből származott az olasz „gala“ vidám ünnepek jelzésére, és a tovább származott francia „galant“ már az ünnepek, estélyek udvarias, világfmslkedését jelzi, az angolba átszármazott „galant“ pedig díszest, ünnepiest jelentett először, majd a díszesen öltözködő lovagokon keresztül a jelentése átcsapott a „vitéz“ fogalmába. Nálunk valahogyan mindezt valamennyit jelenti, még a vitézségből is van benne valami huszártiszti mellékig. A „hipokrita“ szó is valóságos értelemláncon ment keresztül, először azt tette görögül: „értelmező“, majd „színész“ lett, aki a szerepet értelmezi, végül „színészkedő“ lett belőle, míg eljutott a „„farizeus“ értelméhez, amely szó szintén nem „főpap“ gyanánt kezdte élettörténetét a héber nyelvben, hanem eredetileg egyszerűen ezt jelentette: „elkülönített“, jelezvén a hierarchikus, kasztot. A „raffinális“ francia szó, főként ipari használatú kifejezés és finomítottat jelent. A „brutális“ latinul eleinte oktalant jelentett, de többnyire oktalan állatot, így aztán a „brutális“ majdnem az lett, mint a „bestiális“. Ezzel szemben a „humánus“ a „homo“ szóból származván, embert fejez ki. A „barbár“ jelentése eredetileg csak „külföldi“, majd a gőgös latin kultúra, amely csak a maga civilizációját tartotta valamire, „műveletlen“ értelemben is kezdte használni. A „stréber“ németül: törekvő, a „krakéleri" hollandi eredetű szó és ezt teszi: „lármás, civakodó“. Mivel latinul „optimus“ legjobb és pessimus“ legrosszabb, nyilvánvaló az „optimista“ és „pesszimista“ értelme, ugyanígy a latin „ego én“ szóból készült a mindenben önmagára gondoló „egoista“, viszont az „alter, más“ szóból az „altruista“, aki másra gondol, nem magára. A „puritán“ eredetileg egy angol NŐI KALAPOK A legújabb bársonymodellek FRIEDMANN VI., Király u. 8. (Udvarban), megérkeztek.