Pesti Hírlap, 1930. május (52. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-08 / 103. szám

4 Hölgyválasz. (D. L. Budapest.) Ön most tér vissza egy régebbi cikkemre, amelyben azt írtam, hogy a nőknek előre kell haladni a vá­lasztójog terén és sokkal jobb lesz a politika, ha a nők is befolyást gyakorolhatnak arra; legalább is kételkedem abban, hogy még egy világháború lenne, ha anyák döntenének fö­lötte, ön egész férfiúi önérzettel tiltakozik a politika elasszonyosítása ellen. Én pedig azt állítom, hogy bár igen kevés nő került eddig fejedelmi trónra, de mindnyájan óriási hasznot tettek országuknak. Magyarországon Mária Te­rézia és Erzsébet királyné, aki Ferenc József kiegyezési politikájának igazi megteremtője, Anglia nagyságát két nőnek, Erzsébetnek és Viktóriának köszönhette. Oroszország össze­szervezése Nagy Katalin műve és a napóleoni háborúk alatt Poroszország igazi hőse Lujza királyné volt és nem a férje. Magyar nyelvújítás. Egy nincses olva­sónknak nincs igaza, mikor a „nincstelen“ szót ki akarja irtani. Ez kitűnő alföldi kép­zés. Igaza van abban, hogy „kiút“ nincs ma­gyarul, mert ezt kivezető útnak mondják. A „ténydolog“ azonban, amit szintén kifogásol a dunántúl olyannyira zamatossá vált, hogy ez ellen nem tennék kifogást. — K. L. reformá­tus tanító úrnak azt az indítványát, hogy kül­földre induló labdarúgóink és atlétáink ma­gyar neveket vegyenek föl, tudtommal a sportegyletek vezetősége szemmel tartja. — Örömmel jelentem azonban olvasóimnak, hogy lassanként mégis csak megérik a mi vetésünk. Balassa tanár úrnak köszönöm, hogy a ma­gyar-francia szótár legújabb kiadásába a bubi­­frizurát már kamaszfürtnek állította be. — Babits Mihály lekötelezett azzal, hogy a köl­tői nyelvbe bevitte az inkognito helyett hasz­nált „rangrejtve“ szót és így énekel, s a másikon még a köd is fehér, mert rangrejtve mögött jár a nap. Leginkább lekötelezett azonban a magyar tu­dós társaság I. osztálya, amely arról értesí­tett, hogy azt az indítványomat, amely szerint az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság bizottságot küldjenek ki a pótlandó ún, magyar szavak előteremtésére, felvette leg­közelebbi munkaprogrammjába. Diákzavargások Valladolidban. Madrid, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Unamuno ma visszautazott Salamancába, miután a kormány udvariasan fölkérte erre és egy automobilt bocsátott rendelkezésére. A valladolidi egyetemen ma zavargások voltak. A zavargások miatt a rektor lemondott. Több egyetemet néhány napra bezártak, mert a diákok az utóbbi napokban utcai tüntetéseket rendeztek. A­ hogy felvette egy rosszul öltözött ember és gyorsan a kabátja alá csúsztatta, Madame pedig meglátta azt is, hogy gondosan körülnézett az az ember. De nem attól félt az illető, hogy észreveszi egy rendőr és követeli, hogy a hatóságnál adja le, hanem attól tartott a pasas, mint Madame tudta, hogy észre­veszi egy rendőr és — magának követeli a felét. — Holnap jókor legyen szerencsém, — mo­solygott rá Madame a vicomte-ra — hogy jelen le­hessen, amikor visszahozzák a retikült. Hirdetést tétetek minden újságba, korán reggel jelennek meg a lapok és nálunk még a paraszt is olvas újságot. Másnap reggel minden újságban hirdetés: madame Filipeszku Anasztázia elvesztette retikül­jét, amelyben félmilliós boutonja is benne volt, és a becsületes megtaláló kéretik, hogy közvetlenül Madamenak adja át. Megfelelő jutalmat kap. A Filipeszku-ház portása pedig és minden inasa is parancsot kapott Madametól, hogy akár­milyen toprongyos alak jön, egyenesen a szalonba vezessék. Ahol Madame és vicomte de Rameau már együtt voltak és barátságosan csevegtek. Azt mondta a gavallér vicomte úr, hogy a megigért jutalmat ő mindenesetre megtéríti Madamenak. Tizenegy órakor bejött egy ember, Madame és a vicomte úr legnagyobb meglepetésére az a rosszul öltözött ember az utcáról, balkezével át­adta a retikült és jobb kezével kérte a jutalmat. Amit meg is kapott a gavallér vicomte-tól, mert meggyőződött róla de Rameau úr, hogy a bouton hiánytalanul a tarsolyban van. — Mégis vannak még becsületes emberek! — kiáltott fel a vicomte úr lelkesen. — Tökéletesen meggyőzött róla, Madame, hogy Bukarestben is van becsülettudás és tisztesség. De alig, hogy az első ember kivü­t volt- és a vicomte olyan elismerően nyilatkozott, bejött a szalonba az elsőhöz hasonló toprongyos. És ez is átadott Madamenak egy retikült, az elsőnek töké­letes párját. Ez a második ,,becsületes“ megtaláló: Julia úr volt, Madamenak az öccse, teherhordó nap­számosnak maszkjában. Nagy zavar és feszengés madame Anasztázia részéről, a vicomte pedig felállt, hidegen kezet csó­költ Madamenak és félre nem érthető mosolygással csak ezt mondta: — Egy elvesztett retikül és két becsületes megtaláló, ezt Bukarestben is sokallom, b­ére Ma­dame. — Ezzel kifordult a szalonból, hazament a szállodájába és csomagolt. A francia, ha még olyan udvarias is, mihelyt látja, hogy becsapták, még legeslegjobb barátjától is elfordul.­­ Madame pedig lesújtottan és mereven ült és a rossz perc, amit okozott neki a felsülés, még meg­duplázódott akkor, amikor behatóbban kikutatta a retikült, amit a toprongyos numero egy hozott vissza. Mert egy cédula volt a tarsolyban, Madame zsebkendője alá gondosan elrejtve és a cédulán ez a pár sor írás: — Ne gondolja, asszonyság, hogy én becsü­letes megtaláló voltam. Előbb értékesíteni akartam a boutont, de három ékszerész is azt mondta rá, hogy csak utánzat. Ezer lent­­sem ér meg, nem fél­milliót, s hogy Párizsban, a Louvreban, száz frankért még szebbet is lehet kapni . . . ... A francia, ha még olyan udvarias is, mihelyt látja, hogy becsapták, még legeslegjobb barátjától is elfordul. Mikor veszi már észre a gloire nemzete is, a grande nation, hogy megcsele­­kedte vele ugyanezt Anasztázia asszony országa is, egyetemben a csehekkel és a rácokkal?, PESTI HÍRLAP 1930. május 8., csütörtök. Tízszer annyi amerikai látogat el Budapestre mint békeidőben Évről-évre igen jelentékeny százalékkal növek­szik Budapest idegenforgalma. Az emelkedés impo­záns arányát csak akkor látjuk, ha az utolsó béke­beli évnek, 1913-nak, erre vonatkozó adatait hason­lítjuk össze az elmúlt esztendő statisztikájával. Íme a fontosabb számok: A látszólagos német csökkenésnek az a magya­rázata, hogy 1928-ban a németek Budapesten dalnok­versenyt tartottak, amelyre egyszerre érkezett közel háromezer ember, akik természetesen 1929-ben már nem javíthatták a statisztikát. Sajnálatos mértékben csökkent azonban a béke éveihez képest Ausztriával való idegenforgalmunk. 1913-ban Bécsből 21.767-en jöttek Budapestre, az el­múlt esztendőben csak 16.572-en. Egész Ausztriából (Bécset kivéve) az utolsó béke­évben 4693 látogató érkezett, 1929-ben már csak 1501. Nagyon elszomorító, ha azt nézzük, hogy a vi­déken lakó magyarok milyen szorgalmasan keresik fel Budapestet? Az általános elszegényedés, amely a vidéket is ijesztő mértékben sújtotta, rendkívül nagy százalékkal szállította le vidéki vendégeinknek a számát. Az utolsó békeévben a mai Csonka-Magyar­­országnak megfelelő területről 189.094 ember jött Budapestre. Már 1928-ban csak 160.015, az elmúlt évben pedig ez a szám is leolvadt 139.179-re. Ezerkilencszáztizenháromban összesen 55.116 lá­togatója volt Budapestnek, 1928-ban 71.625 és 1929-ben 73.294. Az idegenek nagy része, sajnos, nem üzletileg van itt elfoglalva, hanem rokoni látogatásra jönnek és általában nem igen költenek és többnyire csak rövid ideig maradnak itt. A pénzforgalom szempont­jából az a fontos, hogy hány éjszakát töltenek itt az idegenek? Szállodáink és penzióink feljegyzése szerint a 73.294 idegen összesen 656.274 éjszakát töl­tött 1928-ban Budapesten. A Budapestre érkező külföldiek nagy része még mindig a régi romantikát keresi és a pusztát, csi­kósokat és cigányokat szeretné látni. Igen sokan tesznek kirándulást Mezőkövesdre, hogy a festői népviseletben gyönyörködjenek, de elmennek Deb­recenbe és a Hortobágyra is. A mulatók közül leg­inkább azokat favorizálják, melyekben cigányzene szól, mert ez sokkal jobban érdekli őket a jazz-nél. Idegenforgalmunk fokozatos fejlődésében nagy szerepet játszik az a jó hír, melyet látogatóink ter­­jesztenek hazájukban, hiszen mindenkit elbűvöl Bu­dapest kivételes szépsége. De népszerűségünk növe­kedésében része van a magyar rádiónak is, melyet igen sokan hallgatnak a külföldön és a hallottakon keresztül kiváncsiak lesznek Magyarországra. Az idegenforgalomból aránylag legkisebb hasz­na színházainknak van, mert nyelvünk izoláltsága folytán a külföldiek csak az operát és a mulatókat látogatják, viszont a hangos filmek óta szorgalma­san látogatják a mozikat, melyeknek angol és né­­met párbeszédeit megértik. A református zsinat intézkedései a nők választójogáról és az egyházi tisztviselőkről. A Református Országos Zsinat szerdai ülését Balthazár Dezső püspök, egyházi elnök, illetve Dó­­kus Ernő egyházkerületi főgondnok, világi elnök, nyitották meg és a formalitások után Dóczy Imre középiskolai felügyelő, előadó felolvasta az iskolaügyi bizottság jelentéseit. Következett az egyház alkotmányáról és kor­mányzatáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A 24. §. kimondja, hogy „a magyarországi református egy­háznak tagja minden református vallású, magyar ál­lampolgár és minden olyan református vallásu nem magyar állampolgár, akinek Magyarország területén állandó lakása, vagy állami adó alapjául szolgáló földbirtoka, ipari vagy keresedelm­i üzlete van". Ben­e Kálmán főgimnáziumi igazgató, Benedek Zsolt kon­­venti tanácsos szólnak a 27. §-hoz, amely az egyházi tagok kötelességei tekintetében intézkedik. Ezt a sza­kaszt végleges szövegében így fogadják el: " Az egyháztag kötelessége, hogy: tiszta erköl­­csű, mértékletes, józan, evangéliumi szellemű életet éljen; a közönséges istentiszteleteken és az Úrvacso­rán részt vegyen; a vasárnapot és az egyház más ün­nepeit megünnepelje; házasságkötését a lelki­pász­tornál előre bejelentse, házassága megkötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház szabályait megtartsa; gyermekeit az orszá­gos törvény korlátai közt a reforrriátus vallásban ne­veltesse, azok iskolai taníttatásáról és konfirmálásá­ról gondoskodjék. Nagy figyelmet keltett a választójogról s benne a női választókról szóló 29. §., amely már a 18 éves, úgy férfi, mint a női egyháztagoknak meg akarta adni a választójogot és a nőket férjük jogén is választójoggal ruházta volna fel. Dr. Sz. Kun Béla előadó azzal kezdi a szakasz indokolását, hogy maga is aggodalommal menne bele széleskörű jogkiterjesz­tésbe. Eddig az a különös és tarthatatlan helyzet ál­lott fenn, hogy az a református nő, aki református férfinak lett felesége, elvesztette választójogát, aki viszont más vallásúhoz ment nőül, továbbra is meg­tarthatta. Most az a nő is választójoghoz jutna, aki maga, bár nem visel egyházi közterhet, de egyházi adófizető református férfival él törvényes házasság­ban.­­Puky Endre, a Képviselőház alelnöke: Huszon­négy éven alul nem adhatunk választójogot, mondja- Tarthatatlan állapot lenne, hogy ugyanakkor, amikor a politikai választói jogosultság kérdésében magasabb korhatárt állapít meg az új törvény, a református egyház törvényhozása leszállítsa a vá­lasztói korhatárt. A nők választójogának lelkes híve, a nők az egyháztársadalmi életben az egész­séges, konzervatív haladás oszlopai. Benedek Zsolt konventi tanácsos: A huszon­negyedik életévet és az önjogúságot együttesen kell megkövetelni. A szenvedélyes és hosszú vita végén Szentpéteri Kun Béla debreceni egyetemi tanár, előadó válaszol a felszólalásokra. Morális és etnikai szempontok bírták őt arra, hogy 18 éves fiatalem­bernek és leánynak is kérjen választójogot. Ha ko­moly vallásos életet él az ifjú, inkább megérdemli, hogy aktíve belefolyhassék az egyház életének inté­zésébe, mint az az idősebb ember, aki esetleg Isten­ről, hitről semmi sem tud. Nem lehet különbséget tenni férfiak és nők között úgy, hogy a férfiak szabadon gyakorolhassák választójogukat, ha az életkort elérték, a nők pedig csak bizonyos szigorúbb feltételek mellett jussanak hozzá. A vita befejezésé­vel kimondották, hogy az egyházközségben válasz­tójoga van — nemre való tekintet nélkül — annak a leg­alább huszonnégyért!! és ön­jogú, konfirmált egy­­háztagnak, aki birói ítélettel a választójogtól meg­fosztva nincs; aki magát a választójogra érdemet­­lenné nem tette azzal, hogy gyermekeinek más vallásban való nevelésére reverzálist adott. Antal Géza püspök felszólalására úgy határo­zott a zsinat, hogy az egyházközségi főgondnok és a presbiter nem kaphatnak egyházi munkáért fize­tést. A 36. §. szerint: Egyházközségi tisztségekre megválasztható olyan református magyar állampol­gár, aki legalább 24 éves, az egyháznak legalább három év óta konfirmált tagja, az egyházközségi választók névjegyzékébe fel van véve, tiszta erköl­csű, józan életet él, vallásosságban és az egyház iránti buzgóságban másoknak példaképül szolgál Nők egyházrészi tanácsosok, diakonisszák és irat­­terjesztők, szegények és árvák gondnokai, jótékony és szociális irányú bizottságok tagjai lehetnek, más egyházközségi tisztségre azonban, kivéve a közokta­tásban és a vallásoktatásban számukra biztosított tisztségeket, nem, választhatók. A mai ülés vége délben két órakor, csütörtökön reggel kilenc órakor folytatják a zsinatot. Aspirin- csomagoláson látható az a jel, amely a valódiságért és jóságért szavatol.­Kérjen mindig Aspirin-tablettákat az eredeti BAYER- kereszttel ellátott csom­a­­golásban. Csak gyógyszertárban kaphatók. Aspirin felülmúlhatatlan.

Next