Pesti Hírlap, 1930. december (52. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-21 / 290. szám

gondoskodnunk kell arról, hogy a külföld a magyarokról teljesen tiszta képet nyerjen, hogy tudja, mi a valóság azzal szemben, amit szom­szédaink rólunk terjesztenek. Meggyőződésem, hogy ebben a munkában a Pesti Hírlap könyve­­ egy igen hatalmas eszköz a külföld felvilágosítá­sára. A Pesti Hírlap , ezen könyv kiadása és a, külföldön való terjesztése, által jelenleg még nem is teljesen megbecsülhető szolgálatot tett a ma­gyar nemzetnek; a könyv igen nagy értékét a jövő fogja bizonyítani. B. . Lukáchich Géza ny. altábornagy. VITÉZ Dr. SHVOY KÁLMÁN, tábornok, szegedi dandárparancsnok. A Pesti Hírlap SO éves fennállásának jubi­leuma alkalmával megküldött igen értékes Reví­ziós Albumot hálásan köszönöm. A nagy mű­­értéssel összeállított, gyönyörű kivitelű Revíziós Album minden tekintetben méltó a Pesti Hírlap szép múltjához. Annak olvasása fájdalmas­­ gyö­nyörűséggel tölti el a revízióért sóvárgó minden magyar szívet. Értékes, nagy propaganda-anya­gával nagyban hozzájárul a külföld felvilágosí­tásához. Főszerkesztő Úrnak ezért az igen érté­­k­es és nagy anyagi áldozatokat követelő kiváló munkáidért minden magyar nagy hálával tar­tozik. Adja a Mindenható, hogy szent ügyünk érdekében kifejtett önzetlen és nemes munkálko­dásukat mielőbb a legnagyobb siker koronázza.. Fogadja megkülönböztetett tiszteletem nyilvání­tását: vitéz úr. Shvoy Kálmán tábornok, a m. k­ir. szegedi 5. honv. vegyesdandár parancsnoka. JUNGERTH MIHÁLY, helsinki­ magyar követ. Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Aki a munka meg­győző és szellemesen összeállított adatait el­olvassa, térképeit és képeit végiglapozza, an­ nem tagadhatja meg a magyar ügy igaz voltát. Ama munkák egyike ez, amely a külföldre nemcsak felvilágosító, hanem meggyőző erővel is fog hatni a magyar igazság mellett s amely külképvisele­teinknek is egyik eredménnyel használható se­gédlete lesz. Főszerkesztő Úrnak hálás köszöne­­temet fejezem ki az irántam tanúsított figye­lemért. Jungerth Mihály, POZEL TIBOR, milánói főkonzul. A „Giustizia all Ungheria“ szép díszpéldá­nyáért őszinte köszönetet, mondok Főszerkesztő Úrnak. Biztosítom, hogy ez az album a külföldet, felvilágosító munkában nekem igen értékes se­gítséget fog jelenteni, mert nemcsak jogi­ és po­litikai érveinek segítségével bizonyítja meg­győzően a pártatlan külföldi közvélemény előtt a nemzetünkkel szemben elkövetett trianoni igaz­ságtalanságot, hanem ügyesen csoportosított tu­dományos, kulturális és művészi illusztrációi­ és kommentárjai útján ezeréves nemzeti kultúránk magas színvonalát is szemlélteti. A Pesti Hírlap tradícióihoz híven újból bebizonyította hogy mindenkor kész a magyar igazságért legerősebb fegyverünkkel, a toll fegyverével sorompóba­­ lépni. Pozel Tibor m. kir. főkonzul. PESCL GYULA, országgyűlési képviselő. A Revíziós Album egy magyar nyelvű pél­dányát köszönettel vettem; engedje megállapíta­­nom, hogy az — sok szónoklattal szemben —, a Revízió érdekében áldozatkész cselekedet, amely­nek jó hatását azonban — sajnos — sikerrel el­lensúlyozza a rossz politika. De, remélhetően csak átmenetileg. Kiváló tisztelettel: Peidl Gyula. VÁRY ALBERT, koronaügyész helyettes. Hálával gondolok a Pesti Hírlap áldozat­­készségére, mellyel a nemzet revíziós küzdelmei­ben részt vesz. Valóban oly nehéz időt élünk, hogy az­ ilyen önzetlen és nemes példaadásra szükség van, s többet jelent minden hivatalos szónoklatnál igazunk győzelme érdekében. Dr. Vory Albert koronaügyész -helyettes, orszgg. kép­viselő. SZINNYEY JÓZSEF, az Akadémia főkönyvtárnoka. A Pesti Hírlap szerkesztősége a „Revíziós Album" angol, francia, olasz és német nyelvű kiadásával és az öt világrész minden nemzete számottevő fiaihoz tiszteletpéldányként való el­juttatásával a revízió érdekében való külföldi felvilágosító munkát nagyban előmozdítja s azért minden magyar ember részéről elismerés és hála illeti meg. Az önzetlen és nagyszabású vállalkozás alkalmából fogadja Főszerkesztő Úr szívből jövő üdvözletemet és azt a kívánságomat, hogy hazafias célból indított nemzetközi pro­paganda-tevékenységével minél több sikert ér­hessen el. Szinnyei József, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főkönyvtárnoka. Amatőr f­ényképezők! A legszebb szoba, gyermek vagy aktfelvételek, készíthetők az Ilford 2000 H. D. Pand­romatikus lemezzel magnézium nélkül. Karácsonyi alkalmi árusítás! A szezonból visszamaradt modern fényképező készülékekből, • 40—50­%-kal a gyári áron alul. 8178 Egyedárusító: Fehér és Tsa, Károly-körút 3. PESTI HÍRLAP 1930. december 21. vasárnap. A Műcsarnok jubiláris tárlata• i­. Nemcsak a politikában, de a művészetben is két irány áll ma harcban egymással: a nemzeti és a nemzetközi irány. A művészetben ezt úgy is mondhatjuk: a konzervatív és a progresszív irány. Ne gondoljuk, hogy a konzervatív szó itt valami el­­dohosodást jelent, mert technikailag itt is ép úgy megvan a fokozatos fejlődés, mint a progresszívek­­nél. Csakhogy ott hívek maradtak ahhoz, hogy a művészet a természet tiszteletén alapul, s hogy abban a vallási és nemzeti érzés s a tradíciók becs­­bentartása is szükséges. A progresszív­ művészet az ultramodern ízlés szellemében megtagad minden tradíciót s a művészfantázia féktelenségére bizza az úgynevezett művészi alkotást. Ehhez képest itt mű­vészetnek ismerik el azt is, ha valaki egy gyalulat­­lan ládatetőre nadrágrongyot, kivágott ujságdara­­bot és kifakult fényképet szegez föl s mindezt hig szilvalekvárral keni be (ez a „dadaizmus“ művé­szete);— művészi alkotásnak minősíti azt is, h­a egy gépalkatrész-kereskedés leakasztott cégtábláját, amelyiken sok kék, sárga, zöld és piros korong, fű­rész, csavarmenet (középen nagy fogaskerékkel) szerepel, műkiállítás keretében állítja ki. Címe: „A nagypapa családja körében“, (ez a „konstruktiviz­mus“ művészete). Szeretettel festi a rzót három jobb­karral, két ballábbal, hat kebellel, nem törődve az­zal, hogy a természet legfeljebb csak két gyermek táplálására ad alkalmat a nőnek s a négylábú em­lősöket ruházza fel a tucatszámu ivadékok tenyész­tésére alkalmas szervezettel. De ki keres logikát a forradalmi ízlésben? Künn a Műcsarnokban, a szörnyen lesajnált Mű­csarnokban. ilyen természetű csodák nincsenek. Ott csak komoly művészeti termelés van. * Folytatva a jubiláris tárlat ismertetését, konsta­táljuk, hogy a csarnok kétoldai termeiben még na­gyobb a zsúfoltság. Különösen sok az akt és az arc­kép. Amazt a figurális­ tanulmányozásért, ezt, főleg a kenyérért festi a művész. Az ötödik teremben Tolnay Ákos arcképe, Rott­­mann Mozart Krammerné-portrait­ja, Bednár János érdekes feketékkel hangúlyozott képmásai tűnnek fel. Mellettük Kövér Gyula nagy aktja, a „Ifiúság", Merészné­ Core­th Erzsébet grófné „Tékozló fiú“ r. vászna, Koszkol Jenő „Vörös szalon‘‘-ja, Romél­ Ár­pád és Dolányi Benczúr Ida szép vadászcsendéletei, Muzsinszky Nagy Endre élénk „Terézvárosi bú­­csu"-ja, G. Nagy Zsiga színes virághegyi tájrészlete, Király­falvi Kraft Károly­tól „Zala mester műterme", Spolnyik Kornél ,,Pletyká“-ja említendő. A hatodik teremben Poll Hugó napsugaras pasztelljei („Boulognei halász“, „Reggel", „Cigány­­gyerek lóval“), Kövesdy Géza „Lovak a Balaton­ban c. szép tanulmányai, a terem főfalán Mihalovits Miklós „Rabszolgavásár“ c. nagyobb kompozíciója, Gaál Ferenc „Keresztelő“ c. élénk magyar genre­­képe, Benkhard „A pillangó­­ c. szép aktja, Czencz János­ bíborpirossal élénkített „Fáraó leánya", Boruth Andor komoly portrait­ja, a „Feketeruhás nő kutyá­val“, Brüll Aladár Török Lajos képmása, Prohászka József szemüveges férfia. Kam­pis János szépen meg­festett­ „Ila“ arcképe válik ki. A hetedik teremben leghatásosabb Kacziány Aladár két klasszikus elmélyedéssel megfestett vászna: „Dante álma“ és a triptichonszerűen elkép­zelt „öröm“ (meleg, földközitengeri hangulatával). Ig­en szépek Aradi Edvi-Illés interieurjei a budai ki­rályi palotából s Knapp Imre angol intérieurjei; jó­­ arcképet festett Háry Gyula a fiáról, Veress Zoltán­­ és Edvi-Illésné Kóródi Etel önmagáról, Gábor Móric Halmos Róbertnéről. Jó tájképek XVolgner Géza ba­latoni fenyvese és jégtorlaszai, Katona Nándor tát­rai motívumai, Kárpátiig zebegényi Dunapartja. A nyolcadik teremben látjuk Endrey Sándor nagy portraitját Parvis Taurinoról, Nádler Róbert­­ érdekes képmását Umraosingh Sher-Gil of Majitha sirdarról, itt van Kemény Nándor kitűnő önarc­képe, Weltmann Róbert finom rajzú olasz leánya, Éder Gyula „Szent Imre fogadalma“ c. kitüntetett vászna, Neogrády László szép „Magda“-képmását, Pap Emiltől egy kedves mosolyú magyar me­nyecske (piros almákkal), Zombory Lajostól friss vázlatok („Delelő tehenek“, — „Búzahordás“), — Komáromi Iíncz Endrénétől poétikus virágképek és gyermek-genretémák. A kilencedik teremben feltűnnek Szentgyörgy- vári­­igencs Lajos mesteri gyümölcs-csendéletei (köztük a ragyogóan színes „Zöld sym­phonia“), erősen magyaros Juszkó Béla „Delelő“-je és Benk­hard „Matyó menyecské“-je, (ez mindjárt megtanít arra, hogy a legtarkább népviseletet is lehet fino­man megfesteni.) Artisztikus akt Huber István „Fekete gyöngy“-e, színes friss alkotás Vigh Berta­lan két vászna (a „Tüzek“ és „Manón“), finoman tolmácsolt a Baseli Árpád „Kis leány“ portranja, jó prein air Udvari­ Pál „Ülő nő napsütésben“ c. műve. Két szép tájkép: Marósi Major Jenőtől Duna Zebegénynél és Horváth Bélától „Budapest télen.“ A tizedik terem főfalán Kövér Gyula misztikusan megvilágított táncosnője, „A sztár“ szerepel, vele szemben Szánthó Mária „Modern Vénusz“-a, rövid hajával és hosszúra elnyújtott aktjával (ez benne a modern). Képmások sorozata, köztük Mérő István dí­jazott női képmása és Müller Ágosta kitüntetett „Ne­héz problém­á“-ja azután Veszprémi Rózsi tanul­mánya, Z. Hadzsy Olga­­finom „Immaculata“-ja, Horváth József mesteri akvarellje, a „Komámasz­­szony", Gimes Lajostól a „Tabáni hangulat“, Benczúr Bélától a „Határfák“, ifj. Radnay Rezsőtől a „Nyári zivatar“. A tizenegyedik terem első részében építészetet látunk. Sándy Gyulától a genfi népszövetségi pa­lota s a budapesti Erzsébet-sugárút torkolatának pályaterveit,­­ Wälder Gyulától, a szegedi templom­tér művészi elrendezésének terveit s a Margithid szigeti uj bejárójának művészi elgondolását; Frisch­ Vilmostól az athosi kolostorok festői vázlatait, az­után Gregerson Hugó amerikai szellemű terveit (emléktorony, üzletház, szálloda). A terem másik két részében két új miniatűr-festőnk mutatkozik be: Gánóczyné Tardos-Krenner M. és dr. Hoffné Ka­­tona Irén. Kitűnően szerepel itt Ilessky Iván kiha­­gyásos téli tájrészleteivel („Havas falu" — „Tél") s a kitünően rajzoló Li­hnsdorf Károly (Berzeviczy­ Albert s báró Wlassics Gyula ceruzarajz képmásai­val). Ilyen finomrajzu fejet állított ki Györffy Ist­­vánn. A vízfestészet akadémikus pontosságát lát­juk idb. Dörre Tivadar művein, Csizik Gyula „Lu­­gasos udvar“-án, Kacziány Aladár „Tavaszi miszles h­um­“ án, finom tónus jellemzi Gy. Takách Béla „Allegoriá“-ját és budavidéki tájait, jó humor Biczó András genre-témáit („Vásárfia“,­­ „Deka­­meron“), nagy alaposság Paris Erzsi tanulmányait, széles modorban festi Makoldy József párizsi és maria-tresti motívumait, még szélesebben Harangiig Jenő spanyol vásárját. Régi szereplő jelenik meg Angyalffy Erzsébet „Lahesis" c. szép fejével és Ko­nek­­ Ida őszi virágos képével. Ismert kiállító Neogrády Antal park- és kertrészleteivel, Sordy Brutus rómaifürdői Duna-partjával, Fried Pál lila­ruhás nagy képmásával, Zsigmondyné Jármay Edit tömör virágcsokraival. A tizenkettedik teremben feltűnik Molnyay Jó­zsef spanyol táncosnője. Gergely Imre „Vasárnap délutánija, Rottmann Mozart „Hódolat“ c. kom­pozíciója, Czigány Dezső női aktja és „Szerzetesbe, X­iski János mozgalmas csataképe, a „Magyarok az őshazában“. Újabb képmás-sorozat, köztük jobbak: Senye­i, Józseftől a felesége arcképe, Asztalos Gyulá­tól dr. Szentiványiné képmása, Englerth Emiltől Kepes Kató portraitje, N. Fodor Olga arcképe, Ta­­mássy Miklóstól egy vöröshajú leány feje. Először szerepel Timon Andor meleg tónusú intérieurjével. A tizenharmadik teremben látjuk gróf An­­drássy Géza erőteljes alpesi tájait, Krivátsy Szüts György szép aktját zöld fotelben, Pataky Sára nővé­rének jó képmását, Lengyel Rheinfuss Edétől egy igazán szép női fejet, Turmayer Sándor karakter fejét, Szőllösy János két arcképét, Berényi Félix jó­­ tanulmányfejét, St. Csapó Márton önarcképét Na­gyobb vászon itt Rainerné Istvánffy Gabriella „De­lelő bivalyok“ c. képe, jobb tájkép Pállya Celesztin „Erdei patakija, Csallóközi Farkas Lőrinc szentesi tájrészlete, Vitéz Mátyás temesparti tája, Berkes Antal városligeti korcsolyacsarnoka. Nagyjában itt adtuk a jubiláris tárlat tükör­képét, mely ugyan nem teljes, de igazán hősies aka­rat kellett ahhoz, hogy ilyen zsúfoltságon keresztül rágjuk magunkat. Kézdi-Kovács László.

Next