Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-11 / 8. szám

3 Esti levél. — Óvakodjunk a szerelemtől. — n­ik József császár halála előtt mindazt a rendeletét, amit életében kiadott, egy tollvo­nással visszavonta. Én mindazt a rengeteg cikket, amit a szerelemről és házasságról írtam, nemsokára vissza fogom vonni. Kérem, bo­csássák meg nekem bűnömet mindazok, akik boldogtalanok a házasságukban, hogy én a há­zasság mellett propaganda-előadásokat is tar­tottam. Most, mikor a boldogság és nyugalom kettős egyenes sínpárjáról a szerelem és házas­ság annyi jóravaló férfinak és nőnek életét ér­vénybe dönti, ellengőzt kell kiadni, hogy a sze­relemtől túlhevített embermozdonyok le ne gu­ruljanak a töltésről az árokba. A francia föl­­írást „Gare aux voleur!“ „Óvakodjatok a tol­vajoktól!“ föl kell cserélni ezzel az intéssel, amit minden utcasarokra ki kell függeszteni: „Óvakodjunk a szerelemtől!“.... Olyan sikamlós most az élet sínpárja, hogy állandó a kisiklás. A szigorú nevelés, a jó tanácsok s folytonos elővigyázat vassorom­­póival kell körülvenni a nőket és férfiakat, hogy az életüket megmentsük. A szerelem se­besültjei számára már külön kórházat kell ál­lítani. A szerencsétlenül veszekedő házastársak számára külön bíróságot kell szervezni, ahova a bírókat dupla fizetéssel kell kinevezni, mert a nagy tudáson és emberi jóságon kívül isteni türelemre is van szükségük. A rossz helyre juttatott jóérzés átkát késő öregségben is érzi férfi és nő. És sokan hordják a csalódásoktól meghalt szívüket magukban, mint mozgó ko­porsók. A gyönyör és mámor pezsgős poharát sokan hajtogatják házasságban és házasságon kívül reggelig. De amikor jön az ébredés és jönnek a számlákkal férfiak és nők és fizetni kell, néha még a más gyönyöréért is, akkor Ámor born­ eltűnik s csak a főpincér, a kaszás Halál áll előttünk ... Hagyjatok békét egymásnak és a szere­lemnek! — ezt kell már odakiáltani a mai fia­talságnak, amely komolyan veszi mindazt az érzelgősséget, amivel mi irók a szerelmet és a házasságot kiszínezzük. Végül gyakran mi is megadjuk az árát. Minden férfi aranyhalat akar fogni s maga kerül a hálóba. Az írókért — azt mondják — nem kár, mert megírják a csalódásukat és pénzt kapnak érte. ... A levelek légiója érkezik hozzám, me­lyekben koraszerelmesek kérnek tanácsot, hogy mit csináljanak, miután összeházasodásuknak mindenféle akadálya van. Generális tanács: hagyjátok békében egymást és kerüljétek a sze­relmet. Ma aztán odamutathatok a szerencsét­len példára, hogy milyen veszedelmet okozhat a tisztességes szerelem is. Még az öngyilkosje­löltek között is akadt egy új fajta. Egy fiatal úrileány öngyilkossági kísérletet követett el azért, mert a férfi nem akarta észrevenni a sze­relmét! Micsoda ritka eset! Milyen nagy sze­rencse egy leányra, ha a férfi nem veszi észre a föl­kínálkozó szerelmet ! És ezért követ el a sze­gény leány öngyilkossági kísérletet.?! Teljes részvét. És ha a vizsgálat is ilyennek találja az esetet, akkor tisztelet annak a férfiúnak, aki nem vette észre egy leány szerelmét, ha nem tudta ezt házassággal honorálni. Hisz a nagy­városok szegény leányainak ötven­ százaléka az egész világon azért lesz szerencsétlen, mert a férfiak minden házassági szándék nélkül nemcsak észreveszik, hanem fölkeltik a leányok vágyódását. A házasság nélküli szerelem ma világ­szerte járvány, óvakodni kell tehát a szerelem­től, mint bármely ragályos betegségtől. A kö­zömbösítést ajánlja minden társadalmi orvos és ehhez hozzáfűzik, hogy az iskolában és a sportban a két nemnek közös foglalkoztatása használ, mint a régi Athénben és Spártában. Hát erre az a megjegyzésünk, hogy a­ régi Athén és Spárta sport­erkölcseiből nem kérünk. A sporttehetségek természetesen nem foglal­koznak szerelemmel. De ez csak egy pár férfi és nő. A­ többség, a vad­sport h­ívei, nagyrészt a szabad szerelem sportját is űzik. Többet ér az erkölcsi prédikációk helyett a leányokat és fiatal embereket reálisan megtanítani arra, hogy minél későbben foglalkoznak egymás­sal, annál több anyagi és erkölcsi hasznuk lesz. Szinte azt lehet mondani, hogy tovább élnek, akik minél későbben szeretnek s annál egész­ségesebbek és gazdagabbak lesznek... Higyyé­­tek el gyerekek! nehéz szívvel beszéltek le az érzésről, mert hiszen ez a legbecsesebb az em­berben és én olyan gyönge ember vagyok, hogy nem is tudom megfogadni azt az okos taná­csot, amit nektek adok. De legalább az új nem­zedék mentse meg magát az érzelmi eltévelye­désektől. Láthatjátok, hogy ma megelevenedtek a görög mythológiából a démonok, a fúriák, az erimnisek, akik nyargalnak a férfiak lelkén, nem engedik őket dolgozni, kiszívják a vérü­ket és a pénzüket; a férfiak egy része pedig csak szórakozás eszközéül használja a könnyen hevü­lő nőt. Nehéz dolog, de meg kell kísérelni­ rászoktatni a férfiakat, hogy a munkáért s a nőket, hogy a munkából kell mesélni... Gare au hamour! _____ Zsolt. PESTI HÍRLAP 1931. január 11., vasárnap, a gázoló gépkocsivezető letakarta haldokló áldozatát és­­ tovább robogott. A késő esti órákban Kispesten elfogták. Sűrűn számolunk be arról, hogy lelkiismeretlen gépkocsivezetők gázolás után áldozatukat sorsára bízva, tovább robognak. Minden eddigi ilyen vérlázító eset közt is páratlan az az embertelenség, amely szombatra virradó éjszaka történt az Ócsai­ úton, ahol egy budapesti autó vezetője halálra gázolt egy embert, aztán az út szélére fektette, letakarta és tovább hajtott. A csendőrőrjárat éjjel egy óra tájban a Soroksár­­felé vezető Ócsai-úton észrevette, hogy az úttest kö­zepén két ló összeroncsolt teteme hever, az összetörött szekér mellett, az árok szélén pedig bekeccsel és lópokróccal letakart férfi fekszik. Nyomban élesztgették az eszméletlen állapotban lévő embert, majd értesítették a pesterzsébeti mentőket. A hamarosan odaérkező mentők megállapították, hogy a szerencsétlenség áldozata, B. Marosi Pál ácsai gazdálkodó koponyaalapi törést szenvedett és sérüléseibe belehalt. A csendőrök azonnal nyomozni kezdtek és a haj­nali órákban jelentést küldtek a borzalmas esetről a budapesti főkapitányságnak. A csendőrök kiderítet­ték, hogy egy Budapest felé robogó autó gázolta el a kétfogatú szekéren utazó B. Marosi Pált. Az ország­úton talált üvegdarabok és fémdarabok az össze­ütközés következtében a gépkocsiról letört alkat­részek. Valószínű, hogy az automobil szembe rohant neki a szekérnek, amit támogat az a körülmény, hogy a két ló feje egészen szétroncsolódott. A nyo­mozók föltevése szerint a gépkocsi vezetője azután megállította az autót és a haldokló embert az út szélére vitte, ott leta­karta a bekeccsel és a szekérről leemelt ló­­pokróccal, majd tovább hajtott Budapest felé. Szombaton reggel a főkapitányság is nyomozást indított és rádiogram útján értesítette a rendőr­hatóságokat és új adatokat is közölt velük, amelyek szerint a gázoló teherautó ismertetőjele az volt, hogy a fényszórója és a szélvédője letörött. A fő­­kapitányság értesítése után a kispesti rendőrség is nyomozást indított és a detektívek sorra járták a garázsokat. Az Eötvös­ utca 3. szám alatt levő Guj­­dár-féle garázsban meg is találták azt a teherautót, amelynek fényszórója és szélvédője össze volt törve. A garázs tulajdonosa elmondotta a detektíveknek, hogy szombaton reggel megjelent nála egy soffőr, aki Szrekula Jánosnak mondta magát , aki azzal a kívánsággal állott elő, hogy a teherautóját javítsa ki. A garázs tulajdonosa kijelentette, hogy kívánsá­gának csak abban az esetben tesz eleget, ha a te­herautó gazdája is jelentkezik nála. A soffőr erre eltávozott, azóta nem jött vissza. A detektívek a be­jelentőlap alapján a Zrinyi­ utca 117. szám alatt ke­resték Szrekula Jánost, akit azonban ott nem talál­tak meg. A délutáni órákban aztán megjelent a kispesti rendőrkapitányságon Dénes Béla kocsikísérő, aki elmondta, hogy az éjjel Szrekula János teherautóján volt és szemtanúja volt az ácsai után történt halá­los szerencsétlenségnek. Tudomása szerint a gázoló soffőr jelentkezni akart a rendőrségen, de úgy lát­szik, meggondolta magát. Dénes Béla azt is bejelen­tette, hogy Szrekula János jelenleg Kispesten, az Árpád­ utca 193. szám alatt lakik. Detektívek mentek ki a bemondott címre és Szrekulát lakásán meg is találták. A kispesti rendőrségen Szrekula kihallga­tása során elmondta, hogy a teherautó Garai Pál sajtkereskedő tulajdona. A kritikus éjszakán az ócsai országúton két parasztszekér jött vele szemben és miután a fényszórója nem jól működött, a pa­rasztszekeret csak az utolsó pillanatban vette észre. Az elsőt még idejekorán ki tudta kerülni, a másik­nál azonban megtörtént az összeütközés. Arra a kérdésre, hogy miért nem vette kocsijába az el­gázolt embert és miért nem vitte kórházba, Szrekula azt felelte, hogy miután látta, hogy az áldozaton már segíteni nem lehet, a bekeccsel letakarta és ott hagyta. A rendőrségen Szrekula védekezését nem fogad­ták el és kihallgatása után őrizetbe vették. A Szinyei-Merse Pál Társaság harmadik kiállítása. Az Ernst Múzeum termeiben szenzációs kiállí­tás keretében ünnepli a Szinyei-Merse­ Társaság tíz­éves fennállását. Az ünnepélyre megjelent jóformán a társaság minden művésztagja, öregek és fiatalab­bak, válogatott anyaggal. Csók István előszava ismerteti a kiállítás kataló­gusában, hogyan alakult ki a Japán-kávéház Szi­­nyei-asztaltársaságából ez a tekintélyes művésztársa­ság, mely külföldön is értékes sikereket aratott, a amelynek keretében mindenféle művészeti irányzat békésen megfér. Csak ezt is szóvá teszi: — A Szinyei­ Társaság­­— úgymond — nem tar­tozik semmiféle irányhoz. Ezt nem is tartja szüksé­gesnek. Tagjai között vannak, kik a tiszteletreméltó hagyományok keretein belül igyekeznek lehető leg­jobbat alkotni. Vannak, kik izzó forradalmi, semmi elfogadott formákat el nem ismerő alkotásaikkal a haladó magyar művészet legkiválóbb reprezentánsai. Í­gy van csak, ami összeköti őket: a vágy, minél tökéletesebbet alkotni s a művészet ideális szeretete. A kiállítást, melyben majdnem kétszáz műtárgy, van, éppen ez a változatosság teszi főképpen élveze­tessé Ott látjuk a régi mestereket: Magyar-M­­ann­­heim­er Gusztávot és Fényes Adolfot, az ő kiforrott, egyéni művészetük válogatott termékeivel. Fényestől még egy biblikus théma: „Ábrahám és az angyalok“ s mellette a tiszta magyar tájképek sorozata, közöt­tük a különösen szép „Tavaszi szántás.“ — Magyar- Mannheimertől az ő misztikusan szép levegőit hir­dető tájak, abszolút finom szürkeségek, de, ha kell, mély drámai erővel, ilyen a „Pásztortűz“. Megjele­nik Csók István egy hatalmas méretű vásznával, a ,,Boszorkánytánc“-cal, boszorkányosan kavargó akt­jaival,­­ mellette két Balaton, erőteljes viharos szürkeségekkel. — Egy másik nagymester: Iválnyi- Grünwald Béla, buja szépségű virágos tájakkal és virágcsendéletekkel, közöttük a nagyszerű effektusba beállított „Cigányok“. — Újabb nagymesterek: Perl­mutter Izsák, az „ünnepnapon“ lefestett paraszt­leány és a hátterét képező inténeur gyönyörű ma­gyarságával, — azután Glatz Oszkár szebbnél-szebb magyar genreala­kokkal, ilyen az „Asszony bekecs­ben“, a „Fonó sokácmenyecske“, a „Leányka könyv­vel“­ .— Rudnay Gyula mesteri tájképekkel („Erdei Út“, — „Bábonyi házak“), — báró Hatvany Ferenc válogatottan szép női aktokkal, — Vidovszky Béla hatásos parkrészedével és finom fehér tónusú in­terieurjével, — Herman Lipót a „Szerelmes pár" poétikus kompozíciójával, —■ Kandó László kitűnő női arcképtanulmán­yával,— Szilló Péter az „Ülő nő“, Stalyasavszky-Zsalnay László az „Alvó nő“ c. műveivel (és mesteri önarcképével). Érdekes és ötle­tes aquarellek Sum­ersányi Ödön „Boszorkányok“ c. változatai, élénken vannak benépesítve Pólya Tibor „Boldogság szigete“, „Kisvárosi vásár“ és „Tél“ c. vásznai, a mester ismert, könnyed elbeszélő stílusá­val képre írva. A nagyteremben sorakoznak az újabb művészi törekvések mesterei. Elsősorban Vaszary János, aki a pesaroi fürdőéletről festett impresszióin igen szí­nesen, de pozitívebben szólal meg. Szőnyi Istvánt most főleg a szürke színhatások érdeklik (ezek közt legfinomabb a „Dunatükör“), tusrajzain és rézkar­cain is ezeknek a finomságát keresi. — Aba-Novák Vilmos „Cséplés‘‘-e és „Trattoria“ ja friss és színes, ez utóbbiban sok humor van. Zádor István „Bajor Giza a Krétakörben“ c. japán jelmezes képmása itt jutott szóhoz,­­ a grafikák közt viszont roppant őszinte hatású orientálja tájrészleteket mutat be. A tárlat szobormű­vekben is szokatlanul gazdag. Szentgyörgyi István Horthy Miklós kormányzónk nagyszerű élethűséggel megmintázott szobormását mutatja be, a mester másik gyönyörű alkotása Csók Istvánné meghatóan szép síremléke. Kisfaludi-Strobl Zsigmond Rákosi Jenő kitűnő szoborportraitját állí­totta ki. Ezt a szobrot a Pesti Hírlap küldi Bother­­merő lordnak revíziós emlékül. A szobor felírása: „Eugen Rákosi, — who fought for the Revision of the treaty of Trianoni­ Liveldi Kozma Ferenc és Ná­d­­osy Imre művészi képmásai is a mester nagy tu­dását hirdetik. Igen szép kollekcióval szerepel Lux Elek, akit főképpen kecses táncosnő-szobrairól ismer a közön­ség. Most „A lantos“ ebben Ady síremlékére terve­zett szép férfi-aktját, egy középkorias hatású Ma­donna-faszobrot és négy kitűnő szoborképmást lá­tunk tőle (különösen jó a Gerő Ödön feje). Monumentális erejével jelentkezik Sidló Ferenc hun harcos-típusaival, ősmagyar és Heros fejével, de hogy finom is tud lenni, bizonysága ennek egy­­igen szép női szoborm­ása. Még Beck ö. Fülöp aka­démikusan kiforrott Jó plakettjei, Horthy, Szinyei- Merse, Ady, Rákosi fejei és kisebb kompozíciói, —­ és a szebb világba költözött Strobl Alajos mesteri tudását hirdető „Felesége szobormása“ egészíti ki a tárlat plasztikai részét. Ha a lélek halhatatlan, akkor Szinyei­ Merse mester lelke bizonyára megelégedéssel vesz tudo­mást e tárlat magas színvonaláról. Kézdi-Kovács László.

Next