Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-11 / 8. szám
3 Esti levél. — Óvakodjunk a szerelemtől. — nik József császár halála előtt mindazt a rendeletét, amit életében kiadott, egy tollvonással visszavonta. Én mindazt a rengeteg cikket, amit a szerelemről és házasságról írtam, nemsokára vissza fogom vonni. Kérem, bocsássák meg nekem bűnömet mindazok, akik boldogtalanok a házasságukban, hogy én a házasság mellett propaganda-előadásokat is tartottam. Most, mikor a boldogság és nyugalom kettős egyenes sínpárjáról a szerelem és házasság annyi jóravaló férfinak és nőnek életét érvénybe dönti, ellengőzt kell kiadni, hogy a szerelemtől túlhevített embermozdonyok le ne guruljanak a töltésről az árokba. A francia fölírást „Gare aux voleur!“ „Óvakodjatok a tolvajoktól!“ föl kell cserélni ezzel az intéssel, amit minden utcasarokra ki kell függeszteni: „Óvakodjunk a szerelemtől!“.... Olyan sikamlós most az élet sínpárja, hogy állandó a kisiklás. A szigorú nevelés, a jó tanácsok s folytonos elővigyázat vassorompóival kell körülvenni a nőket és férfiakat, hogy az életüket megmentsük. A szerelem sebesültjei számára már külön kórházat kell állítani. A szerencsétlenül veszekedő házastársak számára külön bíróságot kell szervezni, ahova a bírókat dupla fizetéssel kell kinevezni, mert a nagy tudáson és emberi jóságon kívül isteni türelemre is van szükségük. A rossz helyre juttatott jóérzés átkát késő öregségben is érzi férfi és nő. És sokan hordják a csalódásoktól meghalt szívüket magukban, mint mozgó koporsók. A gyönyör és mámor pezsgős poharát sokan hajtogatják házasságban és házasságon kívül reggelig. De amikor jön az ébredés és jönnek a számlákkal férfiak és nők és fizetni kell, néha még a más gyönyöréért is, akkor Ámor born eltűnik s csak a főpincér, a kaszás Halál áll előttünk ... Hagyjatok békét egymásnak és a szerelemnek! — ezt kell már odakiáltani a mai fiatalságnak, amely komolyan veszi mindazt az érzelgősséget, amivel mi irók a szerelmet és a házasságot kiszínezzük. Végül gyakran mi is megadjuk az árát. Minden férfi aranyhalat akar fogni s maga kerül a hálóba. Az írókért — azt mondják — nem kár, mert megírják a csalódásukat és pénzt kapnak érte. ... A levelek légiója érkezik hozzám, melyekben koraszerelmesek kérnek tanácsot, hogy mit csináljanak, miután összeházasodásuknak mindenféle akadálya van. Generális tanács: hagyjátok békében egymást és kerüljétek a szerelmet. Ma aztán odamutathatok a szerencsétlen példára, hogy milyen veszedelmet okozhat a tisztességes szerelem is. Még az öngyilkosjelöltek között is akadt egy új fajta. Egy fiatal úrileány öngyilkossági kísérletet követett el azért, mert a férfi nem akarta észrevenni a szerelmét! Micsoda ritka eset! Milyen nagy szerencse egy leányra, ha a férfi nem veszi észre a fölkínálkozó szerelmet ! És ezért követ el a szegény leány öngyilkossági kísérletet.?! Teljes részvét. És ha a vizsgálat is ilyennek találja az esetet, akkor tisztelet annak a férfiúnak, aki nem vette észre egy leány szerelmét, ha nem tudta ezt házassággal honorálni. Hisz a nagyvárosok szegény leányainak ötven százaléka az egész világon azért lesz szerencsétlen, mert a férfiak minden házassági szándék nélkül nemcsak észreveszik, hanem fölkeltik a leányok vágyódását. A házasság nélküli szerelem ma világszerte járvány, óvakodni kell tehát a szerelemtől, mint bármely ragályos betegségtől. A közömbösítést ajánlja minden társadalmi orvos és ehhez hozzáfűzik, hogy az iskolában és a sportban a két nemnek közös foglalkoztatása használ, mint a régi Athénben és Spártában. Hát erre az a megjegyzésünk, hogy a régi Athén és Spárta sporterkölcseiből nem kérünk. A sporttehetségek természetesen nem foglalkoznak szerelemmel. De ez csak egy pár férfi és nő. A többség, a vadsport hívei, nagyrészt a szabad szerelem sportját is űzik. Többet ér az erkölcsi prédikációk helyett a leányokat és fiatal embereket reálisan megtanítani arra, hogy minél későbben foglalkoznak egymással, annál több anyagi és erkölcsi hasznuk lesz. Szinte azt lehet mondani, hogy tovább élnek, akik minél későbben szeretnek s annál egészségesebbek és gazdagabbak lesznek... Higyyétek el gyerekek! nehéz szívvel beszéltek le az érzésről, mert hiszen ez a legbecsesebb az emberben és én olyan gyönge ember vagyok, hogy nem is tudom megfogadni azt az okos tanácsot, amit nektek adok. De legalább az új nemzedék mentse meg magát az érzelmi eltévelyedésektől. Láthatjátok, hogy ma megelevenedtek a görög mythológiából a démonok, a fúriák, az erimnisek, akik nyargalnak a férfiak lelkén, nem engedik őket dolgozni, kiszívják a vérüket és a pénzüket; a férfiak egy része pedig csak szórakozás eszközéül használja a könnyen hevülő nőt. Nehéz dolog, de meg kell kísérelni rászoktatni a férfiakat, hogy a munkáért s a nőket, hogy a munkából kell mesélni... Gare au hamour! _____ Zsolt. PESTI HÍRLAP 1931. január 11., vasárnap, a gázoló gépkocsivezető letakarta haldokló áldozatát és tovább robogott. A késő esti órákban Kispesten elfogták. Sűrűn számolunk be arról, hogy lelkiismeretlen gépkocsivezetők gázolás után áldozatukat sorsára bízva, tovább robognak. Minden eddigi ilyen vérlázító eset közt is páratlan az az embertelenség, amely szombatra virradó éjszaka történt az Ócsai úton, ahol egy budapesti autó vezetője halálra gázolt egy embert, aztán az út szélére fektette, letakarta és tovább hajtott. A csendőrőrjárat éjjel egy óra tájban a Soroksárfelé vezető Ócsai-úton észrevette, hogy az úttest közepén két ló összeroncsolt teteme hever, az összetörött szekér mellett, az árok szélén pedig bekeccsel és lópokróccal letakart férfi fekszik. Nyomban élesztgették az eszméletlen állapotban lévő embert, majd értesítették a pesterzsébeti mentőket. A hamarosan odaérkező mentők megállapították, hogy a szerencsétlenség áldozata, B. Marosi Pál ácsai gazdálkodó koponyaalapi törést szenvedett és sérüléseibe belehalt. A csendőrök azonnal nyomozni kezdtek és a hajnali órákban jelentést küldtek a borzalmas esetről a budapesti főkapitányságnak. A csendőrök kiderítették, hogy egy Budapest felé robogó autó gázolta el a kétfogatú szekéren utazó B. Marosi Pált. Az országúton talált üvegdarabok és fémdarabok az összeütközés következtében a gépkocsiról letört alkatrészek. Valószínű, hogy az automobil szembe rohant neki a szekérnek, amit támogat az a körülmény, hogy a két ló feje egészen szétroncsolódott. A nyomozók föltevése szerint a gépkocsi vezetője azután megállította az autót és a haldokló embert az út szélére vitte, ott letakarta a bekeccsel és a szekérről leemelt lópokróccal, majd tovább hajtott Budapest felé. Szombaton reggel a főkapitányság is nyomozást indított és rádiogram útján értesítette a rendőrhatóságokat és új adatokat is közölt velük, amelyek szerint a gázoló teherautó ismertetőjele az volt, hogy a fényszórója és a szélvédője letörött. A főkapitányság értesítése után a kispesti rendőrség is nyomozást indított és a detektívek sorra járták a garázsokat. Az Eötvös utca 3. szám alatt levő Gujdár-féle garázsban meg is találták azt a teherautót, amelynek fényszórója és szélvédője össze volt törve. A garázs tulajdonosa elmondotta a detektíveknek, hogy szombaton reggel megjelent nála egy soffőr, aki Szrekula Jánosnak mondta magát , aki azzal a kívánsággal állott elő, hogy a teherautóját javítsa ki. A garázs tulajdonosa kijelentette, hogy kívánságának csak abban az esetben tesz eleget, ha a teherautó gazdája is jelentkezik nála. A soffőr erre eltávozott, azóta nem jött vissza. A detektívek a bejelentőlap alapján a Zrinyi utca 117. szám alatt keresték Szrekula Jánost, akit azonban ott nem találtak meg. A délutáni órákban aztán megjelent a kispesti rendőrkapitányságon Dénes Béla kocsikísérő, aki elmondta, hogy az éjjel Szrekula János teherautóján volt és szemtanúja volt az ácsai után történt halálos szerencsétlenségnek. Tudomása szerint a gázoló soffőr jelentkezni akart a rendőrségen, de úgy látszik, meggondolta magát. Dénes Béla azt is bejelentette, hogy Szrekula János jelenleg Kispesten, az Árpád utca 193. szám alatt lakik. Detektívek mentek ki a bemondott címre és Szrekulát lakásán meg is találták. A kispesti rendőrségen Szrekula kihallgatása során elmondta, hogy a teherautó Garai Pál sajtkereskedő tulajdona. A kritikus éjszakán az ócsai országúton két parasztszekér jött vele szemben és miután a fényszórója nem jól működött, a parasztszekeret csak az utolsó pillanatban vette észre. Az elsőt még idejekorán ki tudta kerülni, a másiknál azonban megtörtént az összeütközés. Arra a kérdésre, hogy miért nem vette kocsijába az elgázolt embert és miért nem vitte kórházba, Szrekula azt felelte, hogy miután látta, hogy az áldozaton már segíteni nem lehet, a bekeccsel letakarta és ott hagyta. A rendőrségen Szrekula védekezését nem fogadták el és kihallgatása után őrizetbe vették. A Szinyei-Merse Pál Társaság harmadik kiállítása. Az Ernst Múzeum termeiben szenzációs kiállítás keretében ünnepli a Szinyei-Merse Társaság tízéves fennállását. Az ünnepélyre megjelent jóformán a társaság minden művésztagja, öregek és fiatalabbak, válogatott anyaggal. Csók István előszava ismerteti a kiállítás katalógusában, hogyan alakult ki a Japán-kávéház Szinyei-asztaltársaságából ez a tekintélyes művésztársaság, mely külföldön is értékes sikereket aratott, a amelynek keretében mindenféle művészeti irányzat békésen megfér. Csak ezt is szóvá teszi: — A Szinyei Társaság— úgymond — nem tartozik semmiféle irányhoz. Ezt nem is tartja szükségesnek. Tagjai között vannak, kik a tiszteletreméltó hagyományok keretein belül igyekeznek lehető legjobbat alkotni. Vannak, kik izzó forradalmi, semmi elfogadott formákat el nem ismerő alkotásaikkal a haladó magyar művészet legkiválóbb reprezentánsai. Így van csak, ami összeköti őket: a vágy, minél tökéletesebbet alkotni s a művészet ideális szeretete. A kiállítást, melyben majdnem kétszáz műtárgy, van, éppen ez a változatosság teszi főképpen élvezetessé Ott látjuk a régi mestereket: Magyar-Mannheimer Gusztávot és Fényes Adolfot, az ő kiforrott, egyéni művészetük válogatott termékeivel. Fényestől még egy biblikus théma: „Ábrahám és az angyalok“ s mellette a tiszta magyar tájképek sorozata, közöttük a különösen szép „Tavaszi szántás.“ — Magyar- Mannheimertől az ő misztikusan szép levegőit hirdető tájak, abszolút finom szürkeségek, de, ha kell, mély drámai erővel, ilyen a „Pásztortűz“. Megjelenik Csók István egy hatalmas méretű vásznával, a ,,Boszorkánytánc“-cal, boszorkányosan kavargó aktjaival, mellette két Balaton, erőteljes viharos szürkeségekkel. — Egy másik nagymester: Iválnyi- Grünwald Béla, buja szépségű virágos tájakkal és virágcsendéletekkel, közöttük a nagyszerű effektusba beállított „Cigányok“. — Újabb nagymesterek: Perlmutter Izsák, az „ünnepnapon“ lefestett parasztleány és a hátterét képező inténeur gyönyörű magyarságával, — azután Glatz Oszkár szebbnél-szebb magyar genrealakokkal, ilyen az „Asszony bekecsben“, a „Fonó sokácmenyecske“, a „Leányka könyvvel“ .— Rudnay Gyula mesteri tájképekkel („Erdei Út“, — „Bábonyi házak“), — báró Hatvany Ferenc válogatottan szép női aktokkal, — Vidovszky Béla hatásos parkrészedével és finom fehér tónusú interieurjével, — Herman Lipót a „Szerelmes pár" poétikus kompozíciójával, —■ Kandó László kitűnő női arcképtanulmányával,— Szilló Péter az „Ülő nő“, Stalyasavszky-Zsalnay László az „Alvó nő“ c. műveivel (és mesteri önarcképével). Érdekes és ötletes aquarellek Sumersányi Ödön „Boszorkányok“ c. változatai, élénken vannak benépesítve Pólya Tibor „Boldogság szigete“, „Kisvárosi vásár“ és „Tél“ c. vásznai, a mester ismert, könnyed elbeszélő stílusával képre írva. A nagyteremben sorakoznak az újabb művészi törekvések mesterei. Elsősorban Vaszary János, aki a pesaroi fürdőéletről festett impresszióin igen színesen, de pozitívebben szólal meg. Szőnyi Istvánt most főleg a szürke színhatások érdeklik (ezek közt legfinomabb a „Dunatükör“), tusrajzain és rézkarcain is ezeknek a finomságát keresi. — Aba-Novák Vilmos „Cséplés‘‘-e és „Trattoria“ ja friss és színes, ez utóbbiban sok humor van. Zádor István „Bajor Giza a Krétakörben“ c. japán jelmezes képmása itt jutott szóhoz, a grafikák közt viszont roppant őszinte hatású orientálja tájrészleteket mutat be. A tárlat szoborművekben is szokatlanul gazdag. Szentgyörgyi István Horthy Miklós kormányzónk nagyszerű élethűséggel megmintázott szobormását mutatja be, a mester másik gyönyörű alkotása Csók Istvánné meghatóan szép síremléke. Kisfaludi-Strobl Zsigmond Rákosi Jenő kitűnő szoborportraitját állította ki. Ezt a szobrot a Pesti Hírlap küldi Bothermerő lordnak revíziós emlékül. A szobor felírása: „Eugen Rákosi, — who fought for the Revision of the treaty of Trianoni Liveldi Kozma Ferenc és Nádosy Imre művészi képmásai is a mester nagy tudását hirdetik. Igen szép kollekcióval szerepel Lux Elek, akit főképpen kecses táncosnő-szobrairól ismer a közönség. Most „A lantos“ ebben Ady síremlékére tervezett szép férfi-aktját, egy középkorias hatású Madonna-faszobrot és négy kitűnő szoborképmást látunk tőle (különösen jó a Gerő Ödön feje). Monumentális erejével jelentkezik Sidló Ferenc hun harcos-típusaival, ősmagyar és Heros fejével, de hogy finom is tud lenni, bizonysága ennek egyigen szép női szobormása. Még Beck ö. Fülöp akadémikusan kiforrott Jó plakettjei, Horthy, Szinyei- Merse, Ady, Rákosi fejei és kisebb kompozíciói, — és a szebb világba költözött Strobl Alajos mesteri tudását hirdető „Felesége szobormása“ egészíti ki a tárlat plasztikai részét. Ha a lélek halhatatlan, akkor Szinyei Merse mester lelke bizonyára megelégedéssel vesz tudomást e tárlat magas színvonaláról. Kézdi-Kovács László.