Pesti Hírlap, 1931. február (53. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-21 / 42. szám

6 PESTI HÍRLAP 1931. február 21., szombat. Billiárdbajnokok mérkőzése. Az új játékmódszer. — Martenet és Adorján. Ma, péntek este, a Budai Billiárd Kör meghí­vására Martenet, a svájci bajnok mérkőzött meg Adorján magyar játékossal Martenet, aki magánéletében mérnök, Lausan­­neból érkezett hozzánk. Őt is, mint minden külföldit, elbűvölte Budapest szépsége s meglepte a magyar játékosok tudása, kitűnő stílusa. A billiárd nálunk a háború óta kissé háttérbe szorult, holott külföldön egyre nagyobb népszerű­ségre tesz szert. Ezen a téren Belgium vezet. Ott csaknem, min­den házban van billiárdasztal. Utána Franciaország­­ következik, majd Hollandia. Ezt az elmés, finom játékot állítólag egy angol szatócs találta föl, aki unalmában főtjével, kezdte böködni az üzleti cégérnek kitett csontgolyókat. Billi­yard Vilmosnak hívták ezt a szatócsot. Csak­hamar elterjedt a billiárd a kontinensen is. Francia­­országban XIV. Lajos idején jött divatba. A Nap-­­ király orvosa egészségi okokból rendelte el a felsé­­­­ges poineiensének az étkezés utáni testmozgást.. Ré-­­­gente az udvar s a főrangúak játéka volt, később­­ azonban mindinkább népszerűsödött, úgyhogy Fran­­­­ciaországban a legkisebb vidéki kocsmában is ját- t szőtték, akár nálunk a tekejátékot. Ma már nem is­­ annyira játék, mint sport. Egy billiárdművész ezt mondja nekünk: — Hat-nyolc esztendő óta nagy változásokon­­ ment át a mi játékunk. Addig csak csuklóinkból lök­­i­­ük­ az elefántcsontgolyókat körtefadákóval. Ma me­rev csuklóval dolgozunk, az alkarból, olyanformán, mint az olasz vívásnál, szemben a régi rendszerű magyar vívásnál. Ezt a lényegesen jobb módszert Willy Hope, amerikai billiárdbajnok találta föl, még pedig véletlenül. Amikor még kicsi volt, gyermekko­rában, nem ért föl a billiárdasztalig s kényszerű­ségből tette így az ütéseket. Ezzel boszorkányos ered­ményeket ért el. — Kik még a mesterek? — kérdezzük. — Amerikában a világbajnok Schaffer. Euró­pában a legkülönb a francia Conti. — Minálunk? — Magyarországon a háború előtt érte fényko­rát a­ billiárd-játék. Most új lendületet vett. Hajdan világszerte ismert játékosaink voltak. Elsősorban Sztanoj, aztán Adorján. Híres embereink közül gróf Tisza István, báró Gromon De­zső szeretett billiár­­dozni. Kossuth Lajosnak turini otthonában billiárd­­asztala is volt. Nem könnyű játék. Legalább annyi változata van, mint a sakknak. Nyugalom, erősen központosított figyelem kell hozzá. Épp ezért nevelő hatású. Szükséges, hogy a játékos föltétlen úrrá le­gyen a golyón. A golyó szent és sérthetetlen. Csak egyetlenegyszer szabad érinteni a dákóval s ha va­lami véletlenül hozzáér, az ütés már érvénytelen. Ezért vetkőznek ingujjra a játékosok. Külföldön ma szűk, fekete selye­mujjú zekében játsszák. A billiár­­dozóknak világszövetsége Párizsban székel s ebbe csaknem minden állam szövetsége beléphet. A mai esti játszma keretes volt, azaz igen nehéz fel­tételű, 600 pontból álló, 285 centiméter hosszú 142 és fél centiméteres belvilágú versenyasztalon játszot­ták sok érdeklődő jelenlétében, akik az egyes ütése­ket gyakran megéljenezték. Több, mint három óra hosszat tartott.­ ­ • A vitíviamok tavaszi tárlata• 1. A Műcsarnok tavaszi tárlata arról nevezetes, hogy ott minden művészcsoport önálló zsűrivel sze­repelhet. Tehát minden irány, a legdollosabb régi pikto­rétól a legmodernebb ultra-piktúráig, mely festészet olyan modernségig haladt, hogy néha már festék sem kell hozzá. E tárlatokon nincsenek mellőzött, kiüldözött vértanuk. Nagyon okos dolog az, ha a művészekből nem csinálunk vértanukat. Csak kenjenek, gyúrjanak és építsenek úgy, ahogy nekik tetszik. Vértanú legfeljebb a közönség lesz, mely kény­telen mindezt végignézni, végigszenvedni. Csak sajnos, arra nem kényszeríthető, hogy mű­vásároljon. * A nagy tavaszi tárlaton ezúttal a tizennyolcféle művéscsoport közül kilenc csoport, 325 művésszel és 599 műtárggyal szerepel. Ehhez képest az összes ter­mek megteltek. A tárlat összbenyomása mégsem kétségbeejtő. Egészen kellemesen el lehet szórakozni a termekben, anélkül, hogy rendkívüli alkotások súlyát éreznék. Rendkívülit legföljebb a két ultra-csoport, az „VME“ és a „KOT“ egy-egy terme nyújt. Főleg a gyöngébb elméknek, melyek a képrejtvények megfejtéséhez nin­csenek kinevelve. A szoborcsarnokban sincsenek szenzációk. Kedves dolog az is,­ hogy több olyan ré­gebbi szereplő is megjelent, akik már évek hosszú sora óta elmaradtak a tárlatokról. A Műcsarnok első nagy érmében ezúttal is a társulat törzstagjaié a főszerep. Ott van újra Kar­­lovszky Bertalan, a nagymester, aki ezúttal Bednarz Róbert apátplébános karakterisztikus fejét örökítette meg a halhatatlanság számára. Megjelent a magyar festőgárda kitűnő nesztora, Deák-Ebner Lajos is egy bájos, fürdőbe készülő gyermekleány aktjával; szép női aktokban különben is válogathatunk itt. Lágy, gyöngéd hasszineivel kiválik Czencz János festői dra­périák közé fektetett „Alvó nő“-je, nobilis felfogásá­val Gyu­gyei Nagy Zsiga piros háttérbe festett kitűnő „Akt"-ja, Szántha Mária rabszolgavásárra szánt bujaszépségű leányalakja, Benkhard Ágost plein­­airben festett napfürdőzője és Kövér Gyula kacér­kodó félaktja. Jó képmások is sorakoznak, köztük Kukán Géza két őszinte férfiportraitja, Bu­rc­ardt Rezsőről és különösen frappáns hatású Szabó György arcképe; azután Komáromi Kacz Endre lledda Gab- Ici-képm­ása, Kunwald Cézár férfiarcképe, Vigh Ber­talantól Medgyaszey Ili fejé. Erős magyar genre-kép Köve­sdy Géza „Tércfelé“-je, feltűnőbb tájképek: Magyar-Mannh­eimer Gusztáv „Régi kastélyj­a, Mi­­halovíts Miklós két veneziai vázlata, Horváth Béla, mélyre hangolt, ködös téli tája, Barkász Lajos téli hűvösvölgyi részlete, Ssárpáthy Jenő zebegényi tája. A második nagy terem központjában vitéz Horthy Miklós kormányzónk erőteljesen megfestett, kitűnően jellemzett térfiképe van, Balla Ede egyik legjobb műve. Érdekes szereplő itt, a „Céhbeliek“ cso­portjában gróf Bánffy Miklós, aki egy női fejet és két virágcsendéletet állított ki, három olajfestményt, de egészen aquarell-modorban festve, élénk bizony­ságául a nemes gróf nagy alkotó kedvének. Értékes szereplő Nagy Sándor, a „fantáziamester“ (ahogyan önmagát elnevezte), igazán fantasztikus mese­ állatok és figurák közé ékelt önarcképével, azután a „Sa­­kuntala" c. kompozíciójával, mely poétikusan gaz­dag elképzelésével Dulac legszebb keleti illusztrációit juttatja eszünkbe. Feltűnik itt Ku­nffy Lajostól dr. Petri Pál karakterisztikus képmása és egy szellemes könnyedséggel megfestett csendélete, Kocher Róbert jó női képmása és budai látképe a királyi várpalo­tával. Glatz Oszkár három őszinte parasztgyerek képe, Horváth József, a jeles soproni aquarellista „Szegény asszony“-a; két finom női aktot állított ki Mérő István, szép arcképeket Wellmann Bribed (köztük egy bogárszemű, bájos szőke leányfejecskét). Szép és előkelő Gábor Mórictól Bónis Henrikné portraitja, kissé száraz, grafikai hatású, Zádor Ist­ván önarcképe. Szlányi Lajos, Déry Béla, Edvi-Illés Aladár és Kató Kálmán tájképei élénkítik e terem falait. A csoport szobrásztagjainak is válogatott kollekciója van itt, Szentgyörgyi Istvántól, vitéz Horthy Miklós szobormása, Kisfaludi-Strobl Zsig­­mondtól dr. Ripka Ferenc és Pekár Gyula kitűnő képmásai, Moiret Ödöntől színes kerámiáit („Mater Dolorosa“,­­ „Madonna“), Teles Edétől a Széchenyi­­téri kút romantikus emlékű reliefje és szép arcmása, Petri Lajostól és Sidló Ferenctén egy-egy igen finom női fej, Erde­y Dezső fiunktja, Lux Elek és dr. Far­kas Zoltán női fejei. A harmadik nagy teremben a „Magyar Képző­művészek Egyesülete“ vonul föl. Itt látjuk Ndra­y Aurél biblikus képei közül a­­Tairus házába megér­kező Krisztust és egy Madonnát, a mester tipikusan szaggatott szürke színfelrakásával, annál színeseb­bek Visky János magyar tárgyú képei: a „Szántás“, a „Terelés“, a „Reggel a Hortobágyon“. Komoly és artifeztikus Gulyás Sándor nagyobb női képmása és ,,Hóólvaílás“-a, poézis van Csíki Gál János „Mese“ c. képében. Művészi hatású kisebb vásznak Kemény Nándor,­ Gaál Ferenc, Csalóközi Farkas Lőrinc ma­gyaros képei, erőteljesen hat vitéz Darvassy István „Aratók“ c. vászna és Dorogi Imre lángoló színek­ben festett „Magdolnába. Englerth Emil „Oci“ képmása bájos fejecske. Úgy az első, mint a harmadik terem művész­csoportját, kiegészíti néhány oldalterem. Itt a feltű­nőbb művek: Tsaranghy Jenő „Pusztai temetés“-e, száraz, bús hangulatával (élénk ellentéte a mester izzó spanyol témáinak), misztikusan hat Pol­ttya Fele­sitin „Süví­ a szél“ c. tájképe, komor felhőzeté­ben a rohanó halállal és boszorkányokkal, karakter­ben kitűnő Éber Sándor, a jeles bajai festő, Tornyay Jánosról festett friss arcképvázlata, érdekes Nagy Vilmos Benza-Nagy Idáról festett képmása, — meg­jelent itt Garai Ákos, a régi híres illusztrátor „Lipi­cai ménes“ c. kis vásznával, Spolnyik Kornél, a régi mester, frissen festett „Bál után“ c. lámpafényben heverő báli szépségével, az öreg Kocsidny Ödön tűz­­fényes, holdvilágos kis tájaival, Tury Gyula bala­toni apróságaival. Brüll Aladár nagy heverő női aktja kissé csontos, de hasszineiben finom, N. Fodor Olga ,,Aktkompozició“-ja franciás. Sdrdy Brutus­tól három finom téli poémát látunk, vitéz Komárnoky Klaudy Gyulától egy nagyobb behavazott erdeit, Boemm Ritthtól szépen benépesített csendéletet, Czene Jánostól a „Férfi hegedűvel“ c. jó tanulmányt. A grafikai teremben Gy. Takách Béla­ finom aquarell-tájai, Heszky Iván kihagy­ásos vizfe­stmé­­nyei, Lühnsdorf Károly ceruza-arcképrajza, gróf Al­­mássyné Teleky Éva kitűnő rézkarcai komoly mű­vészi értékek. Feltűnnek még itt Bednár János freskó­­tervei, Littkey Antaltól egy igen bájos pózban festett pasztell: a „Pihenés“, Z. Hadzsii Olga, Bundschuh Ottó, id. Dörre Tivadar, Király Jenő jó aquarelljei. A miniatűr-arcképfestés mestere Szahlyáné Löh­wag Ernesztin, dr. Harrer Ferenc és neje képmását állí­totta ki, Biczó András „A pokol“ c. kompozíciója szo­morú háborús viszaemlékezés, Kunwald Cézár friss rajzvázlatát mutatja be Ferdinand volt bolgár cár­ról, Kiss Farkas Imre egy igen erőteljes paraszt ta­nulmányfejet, Chiovini Ferenc „Téli piac" c. vázla­tát, Oppel Magda és Zsigmondijáé Jármay Edit jó csendéleteket. Újabb teremben látjuk még: Rónay Kázmér erő­sen megvilágított téli erdei táját, Kiszsóri Szebeni Jenő reggeli napfényben festett kerti csendéletét, Ger­gely Imre kedves tárgyú „Nyári délutánját, Páldy Zoltán „Merengés“-ét, Lengyel Beinfuss Edétől egy fekete bársonyban festett szép női képmást, Muzsin­­szky Nagy Endre élénk „Jeruzsálemi utcáját, Kim­­­a István „Napsütésben“ c. táját, Morotz Miklós „Téli utcá“-j­ít, Szabó Csapó Márton ajtósfalvi utcarész­leteit, Heyer Arthur kecskés képét. A tárlat többi festő-csoportjáról, szobrász- és építész-kiáll­ításáról legközelebb. Kézdi-Kovács László: Harc a kormány és a kartelek ellen. A képviselőház pénteki ülésén a karteljavasla­t vitájában Kun Béla azt magyarázta, hogy a kor­mánynak, amely nem tudja elvégezni feladatát, tá­voznia kell a helyéről. Gaal Gaszton közgazdasági zsobri Jóskákat emlegetett, ne vegye olyan tragiku­san a kereskedelmi miniszter azt a kijelentést, hogy itt Sobri Jóskák garázdáik,adnak. Az elnök: A kereskedelmi életben szereplő kar­telek és kartelszerződések nem büntetendő cselekmé­nyek, tehát, a kartelekben működő egyénekről ilyen nyilatkozat nem hangozhat el. Kon: Szóval ezeknek szabad kifosztani az or­szágot. Griger Miklós: Azonosítom magam a kijelen­tésekkel. Fosztogatók mégsem dzsentimenek. Kun: Sobri Jóska és Rózsa Sándor nem fosz­tották ki a szegényembereket, de a kartelek épen a Szegényeket juttatták éhhalálra. Cegléden tegnap három gyermek füsthalált halt, mialatt anyjuk hat­vanfilléres napszámért volt. Ez legyen intő példa a közgazdasági élet Rotschildjainak a nagyobb test­vériességre. A nemzet kárára, működik a kormány, miért nem adja át a­ helyét Gaal Gasztonnak? Amit Désy Zoltán korrupciónak nevezett, az ma is kor­rupció. De ma nincs olyan ítélkezési módszerünk, mint Tisza alatt volt. Désy csak egy részét bizonyí­totta vádjainak, mégis fölmentették, ma pedig az újságíró, ha mindent bizonyít is, elítélik. A F­ügget­­len Kisgazdapártban Bethlen megkapta nyílt, ellen­felét. A karteljavaslat beharangozása az új válasz­tásnak, amelyben nyílt szavazással és különféle praktikákkal akarják ismét elföldelni a népakaratot. A belügyminiszter legutóbb megleckéztette költség­­vetési leiratában a fővárost. Hol van ez a szigor a kartelekkel szemben? A belügyminiszter vizet prédi­kál és bort iszik. Nincs a ragadozóknak olyan faj­tája, amely az önző kiuzsorázó karteleken túltenne. Ez a javaslat csak porhintés a társadalom szemébe. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Szóval ne csináljunk semmit! Kun: Igen, de nem így Gaal Gaszton kijelen­tette, hogy huszonnégy óra alatt rendet tudna te­remteni. Zsitvay: Huszonnégy óra alatt még a cselek­mény következményeit sem lehet átgondolni. Kun: Jöjjön egy igazságosabb, megértőbb kor­mány és a titkos választás, akkor a többségből keve­sen maradnak itt. .Farkasfalvi Farkas Géza szerint a javaslat he­lyes végrehajtásával meg lehet akadályozni a kar­telek kártevéseit. Adatokkal tárta fel a mezőgazda­­sági és ipari cikkek között mutatkozó árkülönbséget. A javaslattal szoros összefüggésben álló részvény­­jogi és összeférhetetlenségi reformot sürgette. Gál Jenő azt fejtegette, hogy a kormány gaz­dasági politikája tenyésztette ki a körzeteket. Elfor­dultak tőlünk azok az országot, amelyekkel barátsá­got kellett volna kötnünk. Miért nem tud Magyar­­ország kereskedelmi szerződéseket kötni? Zsitvay igazságü­gyminiszter: A tárgyalások idején nem szokták kitéríteni a kártyákat Gál: A túlzott vámvédelem vezetett a protek­cionizmushoz, ennek a szerencsétlen politikának va­gyunk a koldusai. Itt a szónok megszakította beszédét és üdvözölte a diplomáciai karzaton megjelent Pabl de Azcaratet, a Népszövetség kisebbségi osztályának előadóját. Az egész világnak látnia kell — mondta —, hogy van itt egy kis nemzet, amely érintetlen függetlenségével és jószándékával elégtételt és helyet kér a nap alatt. Az ország bizalommal tekint azok felé, akik megér­téssel kezelik a magyar ügyet. A továbbiak során arról beszélt, hogy az olasz barátsági szerződés megkötésének évében Olaszor­szág ötven millió mázsa búzát importált, ebben a mennyiségben azonban mi csak ötvenezer mázsával szerepeltünk. A magyarországi vállalatok igazgatósá­gaiban a kartelek tagjai között számos külföldi is helyet foglal. Egy volt állami tisztviselő, aki most vállalati vezető, két vágon selyem behozatalára vám­­mentességet kapott. A napirendi vita során Peyer Károly föntar­­totta azt az interpellációban tett bejelentését, hogy Szőke nagym­ágocsi­ főszolgabíró a munkanélküliek­kel durván bánt. Kifogásolta, hogy a belügyminisz­ter, akinek helytelen információt adtak az ügyről, eddig nem válaszolt. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter kijelentette, hogy helyesebb lett volna, ha a felszólalás, amelyre a­ belügyminiszter hívatott választ adni, az ő jelen­létében hangzott volna el. A vizsgálat különben ez ügyben folyamatban van. Kedden folytatják a karteljavaslat vitáját. A szocialista internacionále a jóvátételek leszállítását követeli Amsterdam, febr. 20. (A Pesti Hírlap tudó­­sítójainak távirata.) A szocialista internacionale nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a német jóvá­­tételi fizetések leszállítását követeli. Azok a fizeté­sek ugyanis, amelyeket Németország a hitelezőinek, ezek pedig az Egyesült Államoknak teljesítenek, hozzájárulnak az egész világgazdaság felbomlasz­­tásához. A leszállítást megokulttá teszi az is, hogy a válság következtében csökkentek az árak, tehát a jóvátételi teljesítmények értéke fokozódott.

Next