Pesti Hírlap, 1931. március (53. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-17 / 62. szám
1931. március 17., kedd. PESTI HÍRLAP Az egész ország nagy lelkesedéssel ünnepelte meg március tizenötödikét. Ezrekre menő tömeg a Petőfi-szobornál és a Szabadság téren. Az egész ország közönsége nagy lelkesedéssel ünnepelte meg vasárnap a márciusi szabadságünnepet. Ragyogó tavaszi napsütésben vonult fel a zászlódíszbe öltözött főváros közönsége a különböző ünnepek színhelyére, lelkes emlékünnep volt mindenütt ■a vidéken és a külföld magyarsága is megünnepelte a szabadság évfordulóját. A TESz kötelékébe tartozó testületek és a keresztényszocialista szervezetek tagjai impozáns menetben vonultak a Petőfi-szoborhoz, amely körül több mint tízezer ember helyezkedett el. A szobornál lefolyt nagygyűlést Ilosvay Gusztáv, a Revíziós Liga társelnöke nyitotta meg lelkes szavakkal, majd a Datosszövetség egyesült dalárdái elénekelték a Hiszekegyet. Urmánczy Nándor beszéde. Ezután Urmánczy Nándor tartotta meg ünnepi beszédét. — Március 15-ike — mondta — a magyar szabadság ünnepe volt és a magyar szabadság ünnepe lesz. Most nem az. Ma nem lehet az, mert nincs szó!..i'!..ág a rmagyar földön. Sem itt a csonka földön, sem a megszállott részeken. Ma itt még akik szabtadók lehetnének, azok sem függetlenek. Lelki rabságban élnek itt a magyarok. Beléjök nevelték, beléjük oltották a kételkedést, a kishitűséget, a meghunyászkodást. — Megzsibbadt akarattal, elernyedt idegekkel, tétlenségre kényszerítve várják az eljövendő csodát Küzdelemnélküli dicsőséget akarnak, mintha a sors a tétlenek számára dicsőséget tartogatna. — Itt lelki rabságban, a megszállott területeken igazi rabságban élnek a magyarok. — A rabmagyaroknak az esztendő egyetlen napja sem ünnepnap. Március 15-ike éppenséggel a szomorúság és gyász napja. Kassán, Szabadkán, Kincses Kolozsvár városában nem lengenek most nemzeti lobogók a házakon. A magyar ifjak nem tűzhetnek nemzeti szalagot a mellükre. Nincsenek ott már szabadságszobrok, Kossuth-, Petőfi-szobrok. Az ellenség elpusztította azokat. .— Az ország feldarabolása óta elköltözött a jólét, a megelégedettség is közülünk. Itt a csonka földön mind nagyobb a nyomor, mind hangosabb a panasz. A‘ megszállott területeken még nagyobb a pusztulás. — A hatalom urai végre lássák be, hogy amikor minden nap újabb pusztulást jelent, akkor veszélyes a hosszú várakozás. Veszélyes az ő hatalmukra is. — De veszélyes ez a helyzet Európa nyugalmára is. A mostani béke látszatbéke. Sorvadnak miatta a békecsinálók is. A feldarabolt Magyarország lidércnyomás rajtuk, mert tudják, hogy nem singszunk bele a magyar föld szétdarabolásába. Mi nem is tagadjuk ezt, sőt hangosan hirdetjük, hogy nem mondunk le Nagy-Magyarország egyetlen községéről sem. A Kárpátok gyönyörű országa a legtökéletesebb egység. Egységessé teremtette a Mindenható. Emberi gonoszság és tudatlanság határköveket állíthatott magyar föld és magyar föld közé, de az ország egységét, a nemzet egységét nem kezdhette ki. A Kárpátok sziklavonalát nem lehet helyéből kimozdítani és a mi lelkünkből a nemzeti egység gondolatát, a nemzeti együvétartozás érzését nem lehet kiölni. — A kishitűség, amit a csonkaföldön hivatalosan tenyésztettek, múló betegség Egyetlen erélyes cselekedetre, egyetlen határozott fellépésre elmúlik. Minden szerencsétlenségünk ellenére töretlenül itt vagyunk és itt maradunk. — A szörnyű igazságtalanság és meggyalázás miatt forr bennünk a harag, a düh, a bosszúvágy. Olyan a lelkünk, mint a háborgó vulkán belseje. A vulkán mélyéből, ha forr benne a tűz, az égő pokol, ijesztő morajlás hallatszik ki. A mi hangunk is itt a vulkán mélyéből feltörő morajlás. Élő, veszedelmes morajlás, melyet meghallanak a genfi süket fülek is. Ez a morajlás be fog hatolni a kipárnázott miniszteri ajtókon is. — Halljátok, mit kiált a szobor felénk: Talpra magyar! — A márciusi magyarok megértették a kiáltást A márciusi magyarok hősök voltak. — Mi sem akarunk gyáva, korcs nemzedék lenni. Erre itt az Isten szabad ege alatt megesküszünk. — Emeljétek fel karotokat, miként Petőfi szobra mutatja és mondjátok utánam a szent esküvést . Esküszünk, esküszünk, hogy rab testvéreinket felszabadítjuk, hogy Nagy-Magyarországért élünk, halunk! Isten minket úgy segéljen! A nagyhatású beszéd után Herczeg Ferenc lépett az emelvényre és a közönség tomboló lelkesedése közben olvasta fel Rothermere lordnak a magyar nemzethez intézett márciusi üzenetét. Az ováció lecsillapodása után Ilosvay Gusztáv indítványára nagy üresedéssel határozta el a nagygyűlés, hogy Rothermere lordot táviratilag üdvözli. A postászenekar Ordody Vilmos vezényletével eljátszotta a Rákóczi-nyitányt, azután a keresztényszocialista szakszervezetek szónoka, Szabó József és elég többen mondtak izzó hazafiságú beszédeket és (Felvételeink a Képespesti Hírlapban.) különböző testületek nevében a koszorúk tömegét helyezték el. Az egyetemi ifjúság ünnepe. Rég nem látott hatalmas keretek között ünnepelte meg a magyar ifjúság március idusát. Reggel a Központi Egyetem elől több mint 3000 főnyi diáksereg indult útnak négyes sorokban Elől a Turul I Szövetség feketesapkás csapatai, azután a Katholikus Diákszövetség piros-fehér-zöldszínű sorai, a Területi Szövetség csapatjai, végül a Hungária MTE katonás csapatai vonultak diszmenetben a Batthyány örökmécseshez. Itt letették a kegyelet koszorúját s tisztelgés után a Szabadság-térre vonultak, ahol a megszállt Felvidék ifjúsága, a hontalan erdélyi diákok, Bácska és a Bánát fiai és Nyugat- Magyarország száműzöttei vallottak hitet. Észak szobránál a Területi Szövetség képviselője, Dél szobránál Zima Alajos, Kelet szobra előtt Hadnagy Endre, Nyugat szobránál Lenkey Antal mondott rövid hazafias beszédet. Innen a Kossuth-szoborhoz mentek s a szobor ünnepélyes megkoszorúzása után egy csoport a Várba, a Honvéd-szoborhoz ment, ott Román József tartott beszédet, a többiek pedig a Vigadó-beli díszgyűlésen vettek részt. A Vigadóban dr. Nékdm Lajos, a Tudományegyetem, dr. Hültl Dezső, a Műegyetem I és dr. Hutyra Ferenc, az Állatorvosi Főiskola rektorai és az egyetemi tanárokkal együtt igen előkelő közönség volt együtt. Az ünnepi beszédet dr. Lázár I Ferenc felsőházi tag mondotta, az ifjúság képviseletében pedig Eszterház István intézett lelkesítő szózatot a magyar társadalomhoz. Délután három órakor ismét hatalmas tömegekben vonult fel az ifjúság, hogy Petőfi szobra előtt ünnepelje a magyar szabadság napját. Először Simon Ferenc szavalatának tapsolt az egybegyűlt sokezer főnyi közönség, azután Boros Ferenc tartott „Emlékezésit a negyvennyolcas márciusi ifjúságról, majd vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre ünnepi beszédében az új, szebb jövőt biztosító március idusának képét festette lelkes hallgatói elé. A Kossuth-nóta hangjai mellett vonult el a Petőfi-térről az ifjúság, hogy az ünnepnap utolsó programmpontjához, a múzeumkerti ünnepséghez sorakozzon fel. Hazafias és irredenta nótákat énekelve mentek a Múzeum elé, ott elénekelték a Himnuszt, majd a történelmi emlékű lépcsőfokról Melczer Lajos és Szentgyörgyi Lóránt szólottak az egybegyűltekhez A Szózat hangjai mellett a legnagyobb rendben osztott szét a diáksereg. Kegyeletes ünnepség volt az Akadémia utcai Brím-emléktábla előtt is, ahol ebből az alkalomból helyezték el Bem apó márványkeretű emlékplakettjét is. Az ünnepségen a lengyel követséget herceg Lubomirszki István képviselte, megjelent a Magyar- Lengyel Egyesület számos tagja, valamint a Legionisták Társaságának küldöttsége. Ott voltak a székely, a felvidéki és a délvidéki egyetemi hallgatók Vasárnap délben az Akadémia dísztermében tartotta rendes évi nagygyűlését a Petőfi Társaság. Pekár Gyula elnöki megnyitójában többek között ezeket mondta: — A kívülről jövő veszély kettős fronton támad minket nemzeti létünkben. Az egyik uj szomszédaink brutalitása, mellyel közel négymilliónyi elszakadt magyarságot minden iskolájától, kultúrájától megfosztja s szívós elnyomással három más nemzetté igyekeznek asszimilálni. A külső támadás második frontja: a világpolgárság. Követi ezt a mézédes pacifista lecke; legyünk,e föld körül mindannyian nemzetközi testvérek, kozmopolita polgárok, internacionalista hazafiak. A külső veszedelemnél is fenyegetőbb a belső aknamunka: a külső métely belopása a nemzet élő testébe, a szellem lassú megmérgezése. Ezt a csempészmunkát a tudatos, vagy öntudatlan bacillushordozók itthon hemzsegő hada végzi. írók, publicisták ezek, a durva demagógtól a negédes dekadensig minden szőrű és tollú propagandisták, kik tetszetős frázisokba pakoltan adagolják a mételyt. Egyik a nyugati dekadenciák hazug fölényének a csalétkével kicsinyli le a romlatlan magyar erőt, egészséget, másik a perverzitások rothadt érzékiségével tüntet a maradt magyar szemérem ellen, harmadik az erkölcsi közöny piedesztáljával röhög a családi élet, a becsület, a jellem előítéletein, de mindannyian szisszenve figuráznak ki minden hazafias megnyilatkozást. — A minap már akadt egy magyar író, aki úgyszólván beállt az egyik utódállam, magyarellenes propagandistájának. Ennek az írónak fáj, hogy cserkészeink hazafias dalokat énekelnek, ellenben fennen dicséri a csonka határon túli idegen iskolákat, melyek ottani gyermekeinket idegen nyelvre s ezen az idegen nyelven „szociálisabb, kulturáltabb, európaibb magyarságra“, vagyis megalkuvóbb mű- s gyárságra tanítják. Ez az író, az „Extra Hungarriam“ régi mondással szemben azt találja, hogy „a magyar világon kívüli élet bizony okosabb és emberségesebb élet“, vagyis: örülj te elszakított magyaros soha sem kívánkozzál többé haza, vissza az anyaországhoz. És a nemzet köteles mindezt tűrni? Persze, ilyet csak olyan ember írhat, aki tizenkét évvel ezelőtt már alaposan letette a vizsgát a nemzethűségből, aki 1913 ben dunántúli propagandakörúton járt Kun Béla népbiztosával, aki kommunista lapot szerkesztett, aki a bolsevista „Ifjú proletár" cikkírója volt, aki a vörös diktatúrától pénzt vett fel, s akit mindezekért utóbb az irodalmi társaságok ki is vetettek magukból. Ó, bárgyú magyar türelem, mikor szakad el végre már fonalad? Herosztrátoszi csoda, hogy egy ilyen, sohsem vezeklett ember még vezérként nyithassa ki a száját magyar földön. Minden más országban a közvélemény vihara elsöpörné őt. Lampérth Géza főtitkári jelentésében hódolt március 15-ike, Petőfi, Jókai és a márciusi ifjak emlékének. Kozma Andor nagyhatású új költeményeit olvasta fel, azután József Ferenc kir. herceg székfoglalója következett „Részletek a Kolumbus című drámából“ címmel. Bevezető szavaiban a következőket mondta: -‚ Szemelvényeket mutatok be székfoglalómból, ennek a témája Kolumbus. Az ő utazása a semmibe, az ismeretlenbe és alakja úgy áll előttem, mint a nagy ismeretlennek a megkísértője, mint a sorsnak bátor kihívója. Miért választottam épen az ő személyét? Mert ő a középkor és újkor küszöbén álló nagy küzdőszellem, a mindenkitől félreértett, a mindenkitől kigúnyolt, aki végigkilincselte egész Spanyolország minden hivatalát, beleőszült ebbe a kilincselésbe és végre egy ferencrendi atya megértő szíve révén eljut Izabella királynéhoz, aki világraszóló nagy tervét megérti. Végre három rozoga hajót adnak neki és nagyrészt kalandorokkal lesz körülvéve, ezekkel a megtört exisztenciákkal indul a végtelennek. A végtelennek indulni annyi, mint a lehetetlen megkisértése. A lehetetlenből pedig lett föld és lett világkultúra. — Kolumbusnak sorsa annyira megragadó és a magyarságot példázza. Mi magyarok is, ma a lehetetlen előtt állunk, mindenki azt kiáltja felénk, ha élni akarunk, hogy lehetetlen, ha terjeszkedni akarunk, hogy lehetetlen és ha igazságot akarunk, hogy az is lehetetlen. Kolumbust én a magyar szenvedésből írtam, ki és magyar lelkem vágyaiból álmodtam dffajanak hullámos csak Zfixa vonshampoon ad. 1 csomag 36 fillér 6J 1 ' I / mosásra, eleg: szövetségének küldöttségei, a Bem apó Munkásegylet, a Bem apó Takarékegylet és számos más egyesület tagjai zászlóikkal Az ünnepélyt báró Nyáry Albert nyitotta meg s ő leplezte le a plakettet, majd elhelyezte az egyesület koszorúját. Vitéz Falvay- Gyurián Dezső a Legionisták Társasága, Balázs Dániel pedig a diákszervezetek koszorúit helyezte el. Végül vitéz Magasházy László a Bem-tüzérezred nevében mondott beszédet, majd az egyes szervezetek tisztelegve vonultak el az emléktábla előtt. A Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete vasárnap este az Új Színházban tartotta meg ünnepélyét. Az ünnepi beszédet Urmánczy Nándor mondotta s idézte az irredenta tízparancsolatot. A beszéd után Bársony Aladár és a DEFHE tagjai Herczeg Ferenc alkalmi jelenetét adták elő, majd Zima Lajos Herczeg Ferenc „Vándordeák“ című monológját mondta el. A „Hajnal Fiai“ című irredenta darab következett ezután, melynek ez volt a 25. előadása. A Székesfőváros Népművelési Bizottsága az egyes kerületek levenéti számára a tabáni temetőben és a kerepesi temetőben rendezett hazafias ünnepséget. A háborította tabáni temetőben a honvédsíroknál a budai kerületek leventéi ünnepelték március 15-ét. Az I. kerületi tanítóképző zenekara hazafias dalokat adott elő, majd a leventék szavaltak és Nagy Fermc tanítóképző intézeti igazgató mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett a hős honvédekről. A kerepesi temetőben több ünnepség is volt. A Petőfi-család sírjánál, a IV., és VII. kerületek leventéi jelentek meg Petőfi-versek hangzottak el és Németh Sándor tanítóképzőintézeti igazgató beszélt Petőfi Sándorról. Jókai Mór sírjánál a X. és VI. kerület leventéi ünnepeltek. Gyomlay László főgimnáziumi tanár emlékezett meg Kossuth Lajosról Batthyány Lajos mauzóleumánál a IX. kerület leventéi szavaltak és dr. Horváth Károly főgimnáziumi tanár mondott beszédet, Görgey és Klapka sírjánál a VII. és VIII. kerület leventéi ünnepeltek és dr. Temesváry Győző tanár mondott ünnepi beszédet Pekár Gyula ünnepi beszéde. 3