Pesti Hírlap, 1931. május (53. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-03 / 99. szám

1931. május 3., vasárnap, ÚIPESTI HÍRLAP összekent vásznakon szólaljon meg. Pedig Yoshiro Yakyo cikke szerint (mely a kiállítási katalógus­ban jelent meg), „a japán festészet ellenállhatat­lanul tolódik a korszerű realizmus felé. Fejlődésé­nek történetében legnagyobb esemény az olajfestés bevezetése volt, mely erős kapoccsá lett az újabb japáni művésznemzedék és az újkor szelleme kö­zött. A korszerű gondolkozást és érzékelést közvetíti a távol Keletnek ... A Nyugattal való érintkezés másik nagy eredménye a valószerű látás kifejlő­dése ... A valószerű természettanulm­ányt két irányban folytatják a mai japáni művészek. Egy részük európai minta szerint, más részük a régi életkép- és tájfestők, kiknél az anatómia és a táv­lati látszat törvényeinek elsajátítása ma már nél­külözhetetlenné vált . . . Nippon festőinek nagy ré­sze a régi ázsiai művészet útjain igyekszik megkö­zelíteni a valóság lényegét . . .“ Ez az, amit ezúttal is, egy pompásan váloga­tott kollekcióban láthatunk a Nemzeti Szalonban. A stílus még a régi, finomságainak nagyszerű szép­ségében szinte ellenállhatatlan,­­ de modernebbé lett azzal, hogy a tájakba mélységet, horizontot visz bele. Nem lebeg minden az álomvilágban. Száz­tíz művésztől mintegy 125 alkotás hirdeti a japán festészet magas klasszisát, köztük egyes képeken már szinte feltűnő az európai „művészi látás“-hoz való közeledés. De szerencsére még mindig a japán művészet szemüvegén át nézve. Ilyet­ kép Taiun Kormira „F­alu a víz mellett“ c. selyemképe, kikö­tött csónakjaival, Takahiro „Széles víz“ című selyme a vízben fürdő bivalyokkal, a parti fa alatt pásztor,­­ vagy Shinsui Kto szép genre képe, az „Éjjeli templom­ünnep az elővárosban, kitűnően megrajztolt alakjaival, elől színesen, a háttér töm­e­­gében fekete tussfoltban festve. Még érdekesebb Kam­ak­o Kamenaja nagy selyme, az „Őszi temp­lomünnep“, fantasztikus jelmezben felvonuló ala­kokkal, ragyogó szính­atással, de mégis arany­alapon festve. Egészen naturalisztikusan hat Hya­­i­usun Hirafuku kisebb papírképe, „A tengeji apát“, künn egy tájképen, melynek levegője lágy átme­netű arannyal van festve, arany van a rőt szinü talajban is, de a folyó víz csodásán élénk kékszinü. Meglepően hat hahó Kawakita tájképe: „Szivár­vány a sétahíd felett“, — az egész táj fekete tussal festve, csak a szivárvány színes benne. Ugyancsak tussal festett pompás tájkép Seiho takenchi „Chiyodayo kastély parkja“, tele párás, poétikus hangulattal. Modern hatása van Tadao Yoshimura „Tavasz“ c. festményének, három szép női alakkal, Sheen Momura „Ruhaszellőztetés“ c. finom kis se­lyemképének,­­Fensen Ogyu „Holdas est“-jén a két hercegnő élénk vonaljátéka jelmezes alakjának. A szebbnél-szebb képek sorozatában nagyobb értékek: Eitatsu Koyama történelmi kompozíciója: „Minamoto no Yoshiige a hároméves háborúban“; — egy másik történelmi festő, Tatehiko Suga kompozíciója: „A hadvezér“ finom arany-szürke tó­­jmsbani Wakanari vallásos tárgyú színes képe: A megszentelt ág felajánlása“; — a figurális művek sorában két pompás alak Kokwa Yamamurától: „A kártyázók“,­­— Keiichi Fukuda arany alábr­a festett „Nő és férfi“ alakja 16. századbeli viseletben, — Shuhó Yamakawa ezüst alapra festett vászna, a: „Tavaszutó“ (17-ik századbeli jelmezes alakjával), — Tsunetoni Kitano szép „Fiatal táncosnő“-je, — Koho Hiroshima finom női arcképe. Kiyokata Kabu­­ragi jó genreképe a „Leány a forrásnál“. — A táj­képek között Somei Yuki ötletes technikával fes­tett műve: „Felhők a hegyekben“. — Tamontól a japán tűzhányó, a „Fuji“ látképe. Shunkyo „Hozu folyó“ c. szép színes tája. Saiten Tamurától a „Ka­­suga szentély esőben“( tűvel bekarcolt esővonalak­kal). A tipikusan szép japán állat- és virágképek gazdag sorozatában legszebbek Sóju Dói piros cse­­resznyevirágos „Tavasz‘‘-a, Susho-tól az „Éhes hol­lók“, Shunsei-től a „Kaméliák kora tavasszal“, Kyudotól a „Vadbika viharban“, Remei Shindo se­lyemképe: a „Fácán hóban“, Kyokuko-tól „Mák­virágok“, Koyo Omurdtól a „Kacsák“, Kountól a „Fiatal tyúkok“ Juppotól a „Vadlibák a nádasban“. És még egy sereg szép dolog olyan nevektől, akiket úgysem tudunk emlékezetünkben megőrizni. Akikről csak azt tudjuk, hogy japán művészek. És annak a japán nemzetnek a tagjai, melyet mi sze­retettel, csodálattal és nagyrabecsüléssel tartunk velünk rokon népnek. Kizdi-Kovács László. SPORT. Magyar-olasz tennisz-csata. Olaszország, 2:1-re vezet a Davis Cup mérkőzésén. Itarrpadizben találkoztak Olaszország és Ma­gyarország legjobb tenniszezőői s eddig már két íz­ben, ha a legkisebb differenciával is, de mindig az olaszok győztek. Az idén nem nagyon jó auspi­­ciumok között érkezett meg az olasz csapat Buda­pestre, ahányan voltak annyi felől jöttek és külön­böző kifogásokkal már előre előkészültek az esetle­ges vereségre. A magyar esélyeket lényegesen nö­velte, hogy Kehrling Béla az idén jobb mint valaha és végre akadt olyan partnere Gabró személyében, aki a páros mérkőzéseken méltóan tudja képviselni a magyar színeket. Ezenfelül még Takács Imre is kitűnően játszott a múlt héten a francia Merül ellen, úgy hogy jogos reményeket fűzhettek még az opti­mizmus ellenségei is egy magyar győzelemhez. Magyar győzelmet látni sereglett össze a publi­kum a margitszigeti díszpályán és előlegezett taps­sal köszöntötte az idei magyar-olasz Davis Cup-mér­­kőzés első két játékosát, Takács Imrét és az olasz Stefanit. Az olasz nem nagyon respektálta Takácsot és mintha nem ugyanaz az ember lett volna, aki há­rom évvel ezelőtt ugyancsak a Davis Cup mérkőzé­sen ugyancsak kikapott Takácstól, most szinte „meg­szaladt“ tőle és három sima szetben 6:3, 6:3, 6:3 arányban győzött és megszerezte Olaszországnak az első pontot. Stefani nem mutatott nagyvonalú játé­kot, puha ütésekkel dolgozó alapvonal-játékos, de rendkívül labdabiztos és különös specialitása, hogy sohasem üt back-handet, hanem átveszi az ütőt a másik kezébe és mindig fore-hand ütésekkel dol­gozik. A „második garnitúra“ után Kehrling Béla és az olasz Morpurgo jelentek meg a pályán a fo­tográfusok, a mozisok és a rádiósok sorfala között. Már az első ütéseknél jólessen konstatálta a közön­ség, hogy igazi nagystílű játékosok mindketten, a labda süvöltve szállt a háló fölött és nagyokat pat­tanva, csapódott le a vörös salakra. A magyar baj­nok még a szokottnál is aktívabb volt, mintha most egyszerre akarta volna visszafizetni Morpurgonak az utóbbi két évben elszenvedett vereségeket. Mor­­purgo tenniszpályafutása úgyszólván párhuzamos Kehrlingével, minden nagyobb világversenyen telje­sen egyformán osztályozták őket, sőt két évvel ez­előtt a tenniszezők világranglistáján őket kettőjüket jelölték egyformán a tizedik helyen. Kehrling most olyan lendülettel feküdt bele a játékba, hogy az olasz szóhoz sem jutott és amikor ellensúlyozni akarta Kehrling tempóját, egyszerre kiütközött rajta a fáradtság és csak megkönnyítette a magyar bajnok munkáját. Kehrling csaknem pontosan ■ugyanolyan eredménnyel győzött nagynevű ellenfe­lén, mint előbb Stefani Takács fölött. A szelarány 6tl, 6:9, 6:4 volt. Az első szetben Kehrling szinte pillanatok alatt 4:1-re vezet, Morpurgo csak annyira jut lélegzeth­ez, hogy 4:3-ig javíthat, utána két gyors Kehring-game következik és az első szét 6:3 arányban Kehringé.­­ A második szét Kehrling-game-el kezdődik, de Mor­purgo kiegyenlít, így megy az 3:5-ig, akkor Kehr­ling „megfut" és három gyors game-el 6:3-ra fejezi be ezt a széfét is. A harmadik szetben mindenki azt várja, hogy most Morpurgo tel­jes gőzzel dolgozik és győz is. Az olasz hatal­mas erővel dolgozik, nagyokat nyög minden szervi­szénél, ráfut minden labdára és látszik rajta, hogy menteni akarja, amit még lehet. Erőlködésének lát­ható jele, hogy 3:2-re vezet, de Kehrling 4:4-nél utol­éri és két sima game-el a maga javára dönti el a mérkőzést. Magyarország—Olaszország 1 :1. Szombaton közel négyezer főnyi közönség gyűlt össze, hogy a legén ékesebbnek ígérkező páros mér­kőzést láthassa. Az érdekességben és izgalmasságban nem is csalódott senki, mert régóta volt ilyen párat­lanul érdekfeszítő mérkőzés magyar pályán. Mor­­purgo partnere gróf Del Bono legelsőrangú játékos, pompás mozgékonyságával és hirtelen ütéseivel spe­ciálisan páros játékos. Az olasz siker jóformán tel­jesen neki tulajdonítható. Magyar részről Kehrling szombaton nem volt olyan friss, mint a Morpargo elleni mérkőzésén és néha egész hibasorozatokat vé­tett. Partnere a fiatal Vabray játékáról játékra 1a- 35 Legnagyobb teljesítményű, legkisebb üzem költségű motorkerékpár a 4 hengeres, 16 HP PUCH type 5 007 P 1850.­30 watt, 6 volt világítás­sal, Bosch kürttel, komplett felszereléssel. Gyári fiók: VI., Liszt Ferenc-tér 9 vül, néha már teljesen foghatatlannak hitt labdákat adott vissza . A küzdelem az első pillanattól kezdve teljesen nyílt volt és egyetlen szetben sem lehetett valami kü­lönbséget megállapítani az egyik pár javára, úgy hogy pusztán a helyzet szerencsés alakulása döntötte el a szetek sorsát. Az első szet az olaszoké 7:5 arány­ban, a második szetben azonban a már lendületbe jött magyar pár 4:4 állás után 6:4-re győzött. A har­madik szetben az olaszok már 4:2-re vezettek, ekkor tíz perc alatt három magyar game esett és az arány 5:4-re javult a magyarok javára. Sajnos ugyanilyen gyorsan vagy talán még gyorsabban jött az olasz riposzt és a szét is elveszett 7:5 arányban. A negye­dik szét majdnem ugyanígy alakult, már itt is 5:4-re vezetett a magyar pár, amikor három hihetetlen gyors olasz game megpecsételte a páros mérkőzést és talán az egész olasz-magyar Davis Cup mérkőzés sorsát is. Győztek az olaszok 7:5, 4:6, 7:5, 7:5-re! A közönség soraiban jelen volt Horthy Miklós kormányzó családjával. Bethlen István miniszterel­nök, Arietta Mario olasz követ, Oxilia alezredes, olasz és jouard ezredes francia katonai attasék, báró Prónay György, Schwéder Ervin államtitkár, J­a­­kowszky Iván ny. belügyminiszter, több külföldi lap tudósítója és sokan mások. LABDARÚGÁS: A 68. magyar-osztrák válogatott mérkőzés. A ma­gyar és az osztrák labdarúgók reprezentánsai vasárnap játsszák 68-ik válogatott mérkőzésüket, amimelynek a bécsi Hohe Warte a színhelye. Ezúttal mind a két csapatnál igen sokat várnak a csatársortól: nálunk akár Anerral, akár Barátkyval lendületes nagy támadójátékot várnak, az osztrákok sokat remélnek a Vienna egységes belső csa­tártriójától. Ez a mérkőzés, amely a nemzetközi bajnok­sághoz tartozik, valószínűleg döntetlennel végződik, de nincs kizárva minimális magyar győzelem sem. Múlt év­ben tavasszal Budapesten 2:1 volt az eredmény, ősszel pedig Bécsben 3:2, mindkettő a magyar tizenegy javára. A magyar-osztrák válogatott mérkőzések mérlege: A Hya­fut ha­ll bevezetése előtt 58 25 12 21 119—100 a ligafutball bevezetése óta 1­­5 2 2 23— 27 összesen 07 .00 14 23 142—130 külön amatőr válogatott meccs 9 4 1 4 23— 25 együtt . 70 34 15 27 k­iö­lül­­ A ligafutball bevezetése óta az eredmények: 1920 őszén Bécsben 8:2, 1927 tavaszán Bécsben 0:0, ősszel Bu­dapesten 5:3, 1929 tavaszán Budapesten 5:5, őszén Bécs­ben 1:5, 1929 tavaszán Bécsben 2:2, őszén Budapesten 2:1, 1980 tavaszán Budapesten 2:1, őszén Bécsben 3:2, összesen: Budapesten ..481 — 1­4—10 Bécsben ... 5 2 1 2 9—17 Kupai: a magyar-olasz Davis-Cup mérkőzésről. Balról jobbra: I. Takács és Stefani a mérkőzés előtt. II. Morpurgo játék közben. III. Kehrling egy nehéz labdát fes 1­. A győztes Kehrling fogadja Morpurgo gratulációit.

Next