Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-20 / 238. szám

­ A Műcsarnok őszi tárlata, . i­. A külön kollekciók között legmunkásabb Nagy Sándor, a gödöllői mester gyűjteménye. Munkássá­gában hűséges munkatársa a felesége: körösfői Kriesch Laura, aki mint jeles festőnő és gobelin-ter­vező ugyancsak kiállítja itt műveit. Sőt a mester leánya, Nagy Laura asszony és tanítványa Vandrák Irén, is szerepel illusztratív­ sorozattal.­­ Nagy Sán­dor művészi múltjában kétévi római és hétévi pá­rizsi működése mély nyomot hagyott, hazatérve K. Kriesch Aladár társaságában alapította meg a gö­döllői művésztelepet, ahol ma is él. A mester leg­nagyobb értéke kolosszális mesemondó gazdagsága, melyet kitűnő rajztudással tud tolmácsolni. Párat­lan intelligenciáját hirdetik nagy mozaik- és üveg­ablak-tervei („Attila lakomája", — „A nyolc boldog­ság"­ — „Toldi szerelme", — „A magyar népdal", — Hu Mária élete"), köztük különösen „A magyar gyer­mek hálája" című üvegablak-terv, melyet Wilhel­­mina hollandi királynő szalonja számára készítet­tek. Számos szép gobelin-terve és szinte számtalan illusztrációja ontja az ő képzeletének virágait. Kü­lön festményálmai: „A szent várakozás", — „Sa­­kuntala", —■ „A fantázia kertje“, — A „Szent Erzsé­bet élete“, s a főváros tulajdonát képező: „Hun­gária" (a mártír arcú Hungáriával, feje fölött a töviskoszorú, körülötte tűzlángot okádó mérges kí­gyókkal). Kollekcióját a gobelin-szőnyegek tömege teszi népesebbé. Pállya Celesztin, a másik külön szereplő most művészkedésének ötvenedik évfordulóját ünnepli­ A mester ehhez képest 17 éves korától a mai napig készített műveiből állította össze gyűjteményét. Pállya mint magyar emigrált szülők gye­rmeke olasz földön született, de izzó magyar lelke minden művén átüt. Különösen az ő vásári népéletképein, a nagy vásárok, hetipiacok, lacikonyhák, kocsizó pa­rasztok alakjain. De pompás magyar tájhangulatai és kitűnő lótanulmányai is jelentősek. Fest meg szimpompás gyümölcscsendéleteket, játszadozó ameretteket, faunokat, lágyhasú női aktokat és ka­rakter-képmásokat. Mellékesen kisebb szobrocskák­kal és különös előszeretettel hegedűk készítésével (ki­­faragott hegedűfejekkel) is öregbíti hírnevét. Kaczidny Aladár, a harmadik szereplő, még fiatalabb mester, de művészi értékében már kifor­rott. Az ő thémaköre is a régi korok mesés szépsé­geiből meríti tárgyait, bár fantáziája nem annyira csapong, mint Nagy Sándoré. Igen szép művei pld. a „Dante álma", — a „Szent éj", — a „Dalol a ten­ger“, __ „a kék vizeknél", — az „Orpheus gyásza", — a „Tavaszi misztérium", melyben különösen visz­­hangzik az angol prerafaeliták költészete. Nagyon finom női fejei is vannak, jó üvegablak-tervei és a „Napvirágok“ című ciklusában, meg a „Tavaszi misztérium“-hoz készült vázlataiban poétikus lélek szólal meg. „ „ . .. , A negyedik magánszereplő, Burghardt Ke­­so előbb mint elsőrendű portraitfestő, most mint ko­moly természetkereső művész jelentkezik vaskos igazságú tájképeiben. A legértékesebb fiataljaink közé tartozik s ezzel, azt hiszem mindent megmond- Kézdi-Kovács László. Bányakatasztrófa kilenc halottal és huszonhét életveszé­lyes sebesülttel. Heme, okt. 19. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Mont Cenis aknában hétfőn reggel súlyos bányalégrobbanás történt. Kilenc bányász meghalt, huszonhét megse­besült, de a sebesültek közül többen oly sú­lyos égési sebeket szenvedtek, hogy életben­­maradásukra alig van remény. A szerencsétlenség megtörténte után nyomban az egész Ruhrvidékről elindultak a mentőosztagok. Mintegy 70—80 bentrekedt bányászt sikerült ki­menteni. Délben az akna már ismét járható volt és a még bentlevő munkásokat most már veszedelem nélkül lehet kihozni. A Mont Cenis bánya a rajna­­westfáliai vidék egyik legnagyobb kőszénbányája, amelyben 1800 munkás dolgozott. 1929-ben ugyanitt nagyarányú szerencsétlen­ség történt, amelynek 98 halálos áldozata és 70 sú­lyos sebesültje volt. Laval nem keveri össze a jóvátételi adósságokat a fegyverkezés kérdésével, Párizs, okt. 19. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Laval miniszterelnök az Amerika felé tartó L’Ile de France gőzös fedélzetéről szikra­táviratban megcáfolta a világsajtóban elterjedt ama híreket, melyek szerint Washingtonban Hoover elnökkel a jóvátételi és fegyverkezési kiadások 50 százalékos leszállításáról, a nem védett német annui­tások és a dologbéli szállítások átalakításáról, va­lamint egy angol-amerikai szanálási kölcsönnek Párizsban való kibocsátásáról szándékozik tár­gyalni. A miniszterelnök kijelenti, hogy nem gon­dol arra, hogy a jóvátételi adósságok kérdését ösz­­szekeverje a fegyverkezés kérdésével. A Petit Pa­risien ezzel kapcsolatban azt jelenti Washington­ból, hogy Hoover elnök a jóvátételi adósságoknak kölcsön útján való mobilizálását tervezi és egyút­tal az adósságok jelenlegi értékét az adósok fize­tőképességéhez mérten akarja csökkentetni. A mo­ratórium-év meghosszabbításához csak végső eset­ig* akar folyamodni. Probil U.KLAP isii. tvi­t„ w A belügyi építkezési visszaélések bűnügyében befejezték a vádlottak kihallgatását. Vay Kázmér az asztalt csapkodva hangoztatta ártatlanságát, mire az elnök ismételten rendreutasította. A nagy esküdtszéki tárgyalótermet hétfőn is megtöltötték az érdeklődők. Szem­ek tanácselnök Klausek Rezső miniszteri osztálytanácsos elé terjesz­tette a vizsgálatnak azt az adatot, amely szerint nem vizsgálta felül az építési vállalkozók számláit, hanem megeskette őket arra, hogy az elszámolások rendben vannak. Ha az esküt letették, akkor hely­benhagyta a számlákat. Klausek Rezső tagadta, hogy ezt valaha is meg­tette volna. Ezután Vay Kázmért szólította az elnök maga elé. — Hogy miért függesztettek fel, — mondotta Vay Kázmér — azt a mai napig sem tudom. Még soha tisztviselővel ilyen kálváriát nem járattak. — Nem ezt kérdeztem. —• szakította félbe Sze­lnek elnök Vay előadását. — Igen, tudom kérem, de méltóztassék meg­engedni, annyit szenvedtem testileg és lelkileg, hogy nem tudok magamon uralkodni. Ezután nyugodtabb hangon előadta a Halasy­­val történt találkozás lefolyását, majd az elnök kér­déseire kijelentette, hogy előfordult, hogy Halasy felajánlotta anyagi segítségét, mire azt felelte, hogy pénzre nincs szüksége, de ha lesz, majd szól neki. Az elnök váratlanul Halasyhoz intéz ezután kérdést. — Mikor történt az az eset, hogy a kir. ügyész­ség itt jelenlevő képviselője, amint ön legutóbbi ki­hallgatásánál elmondotta, hogy önből nyomozati vallomást kicsikarjon, az állát megrántotta és ki volt akkor jelen? Halasy a kérdés feladása után, láthatóan za­varba jött. Először azt mondotta, hogy Csákányi fo­galmazó, aki mindig sajátkezűleg írta a jegyzőköny­veket, a másik válaszában viszont azt adta elő, hogy az ügyész jelenlétében mindig jegyzőkönyvvezető vette írásba vallomásait. Az elnök ezután az építkezések részletezésére tért át. Vay Kázmér az elnök kérdésére elmondotta, hogy­­ a közszállítási szabályzat rendelkezéseitől többször eltértek, mert a sürgősség volt a főszempont. A rendőrség nagy részét nem tudták elhelyezni. Az volt a véle­mény, hogy becsületes, rendes­­ ember kaphatja a munkát és már elődje is tervbe vette Halasynak vál­lalkozói minőségben való alkalmaztatását.­­** Halasy azt mondta, hogy­ kérte az ön támo­gatását — Akkor valótlant, mondott. Tíz esztendei szol­gálatom alatt sem Halasyt, sem más egyetlen vállal­kozót sem ajánlottam és pártfogoltam — mondta határozott hangon Vay Kázmér. A makói építkezésekkel kapcsolatban Vay elő­adta, hogy Tóthot nem ismeri és nem tudta, hogy Littke társa volt. Az elnök elébe tárta Klausek szombati vallomását. Eszerint szerepelt ennél az építkezésnél egy elszámolás, amely valótlan adato­kat tartam­azott. — Klausek jelen volt az ügy tárgyalásánál — felelte Vay — miért nem szólalt fel? Az elnök Klauseket felszólítja, aki megmarad állítása mellett, hogy a jegyzőkönyv adatai nem felelnek meg a valóságnak. Vay viszont fenntar­totta előbbi kijelentését. A szembesítés nem járt eredménnyel. A vallomás további részében Vay ismét csak azt h­angoztatta, hogy semmiféle mulasztás nem terheli. A szennyvízderítő-készülék körüli kérdések­kel kapcsolatban Szem­ok elnök megkérdezte Vayt, hogy Littke ígért-e Halasynak pénzt arra az esetre, ha a derítő-berendezés ügyét az ő javára befolyá­solja. Vay azzal válaszolt, hogy tudomása szerint ilyen ígéret nem történt. Egy ízben Littke tett előtte olyanféle kijelentést, hogy hajlandó volna kétezer pengőt jótékony célra fizetni, ha az ügy minél előbb elintéződik, erre azonban azt válaszolta, hogy a mi­nisztériumnak semmiféle pénzre nincs szüksége. A szembesítés során Littke kijelentette, hogy erre nem­ emlékszik. Vay további kihallgatásánál idegesen viselke­dett. Több kérdésre nem adott határozott választ. Az elnök figyelmeztette is, hogy jobban koncentrálta a figyelmét a kérdésekre. — Tessék jól idefigyelni a kérdéseimre — szólt nyomatékos hangon Szomák elnök. — Ön egy kissé ideges és indulatos ma. Ennek meg is lehetnek az okai, de szükséges, hogy a kérdésekre precíz választ kapjak. A részletkérdések során Vay ismét idegesen vi­selkedett. Előadta, hogy magának Scitovszky minisz­ternek referálta le az ügyet, amire azért volt szükség, mert egyezségről volt szó, és ehhez a miniszter hozzá­járulása kellett. — A nyomozás során ön azt vallotta, hogy csak tévedésből írta alá a miniszter az iratot. — Az volt a tévedés, hogy én nem írtam alá — felelte Vay. Szemák elnök a továbbiak során megkérdezte Vaytól, hogy várjon Littke számláinak kifizetését Ha­lasy sürgette-e nála. Vay ezt tagadta, de az elnök elébetárta Halasy­nak azt a vallomását, amely elismeri, hogy ebben az ügyben közbenjárt Vaynál. — Bíróság iránti tiszteletem akadályoz meg ab­­­ban, hogy ezt a vallomást jellemezzem — felelte erre­­ Vay erélyesen. Amikor az elnök Halasyt kérdezte most erre vo­natkozóan, Vay sógora halkan kijelentette, hogy nem emlékszik erre a körülményre. — Tegnap még emlékezett — jegyezte meg erre az elnök. A makói csendőrségi építkezésekkel kapcsolat­ban az elnöki kérdésekre Vay kijelentette, hogy Tóth­­nak a pályázatát nem támogatta, sőt egy mási­k, Papp nevű pályázat érdekében emelt szót. Az elnök az iratok közül kikeresett egy jegyzőkönyvet, amely szerint Kláber számvevőségi igazgató hivatalosan megállapította, hogy a tárgyaláson Vay helyeselte az építkezési­ bizottság tagjainak azt a véleményét, amely szerint a megbízást Tóthnak kívánták juttatni. Vay hosszú m­agyarázgatásba kezdett, egyre ide­gesebb hangon beszélt, majd rácsapott az előtte álló jegyzői asztalra. — Tegye hátra a kezét mondotta az elnök — ne csapkodja az asztalt és ne heveskedjen. A Fehérvári­ úti­ építkezések ügyében föltett kér­désekre Vay határozottan kijelentette, hogy ő minden esetben az állam érdekét képviselte. — Arra tessék nekem válaszolni, hogy nem azért semmisítette-e meg az első pályázat feltételét hogy lehetőség nyíljon arra, hogy a megbízást Czillér kapja, mert az ügyészség szerint ez a helyzet. — Nem. Ha én Czillért előnyben akartam volna részesíteni, módom lett volna szabad kézből kiadni a megbízást. Vay Kázmér kihallgatása ezzel be is fejeződött, de Vay az elnök engedélyével még néhány megjegy­zést tett a Halasyval kapcsolatos pénzügyekre. Elő­adta, hogy Halasynak rengeteg kiadása volt, amelyek alig álltak arányban jövedelmeivel és már ezért sem adhatott neki pénzt. Bogdánffy Géza építész kihallgatása során kijelentette, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek. Gerlóczyval közös irodája volt, később Czillér Antallal társult, akit Halasy ajánlott neki. Az építész mosolyogva válaszolt az elnök kérdéseire, mire Szemák rászólt: — Tessék komolyan fölfogni a vádat, önt csalás bűntettével vádolja az ügyészség. Ezért öt évig ter­jedhető börtön járhat. A kihallgatás után Czillért szembesítették Bog­­dánffyval, de ez a szembesítés nem járt eredménnyel. Utolsónak Seligmann Gyula műszaki vállalko­zót hallgatták ki, aki ellen az a vád, hogy olyan mun­kabérlistát nyújtott be, amelyen az aláírások ha­misak. — Miért nyújtott be hamis listát? — kérdezte az elnök. — Felhívást kaptam, hogy készítsek listát ?— válaszolta a vádlott — Naiv védekezés ez — intette le a tanácselnök Seligmannt. Seligmann vallomása után a tárgyalás folyta­­tását az elnök kedd reggel 9 órára tűzte ki. Németország körkérdése a kiváltságos gabonavámok ügyében. Berlin, okt. 19. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Miután a Népszövetség szeptemberi ülés­szakán jóváhagyták a kiváltságos gabonavámok alapján kötött német-magyar és német-román ke­­reskedelmi szerződéseket, most a német kormány körkérdést intézett mindazokhoz az államokhoz, amelyekkel a legnagyobb kedvezményes szerződése van. Ez azért volt szükséges, mert a kiváltságos vámok engedélyezése a legnagyobb kedvezmény el­vével összeütközik. Az államok legtöbbje nem emelt kifogást, mert a többi gabonatermő államot nem éri sérelem, tekintettel arra, hogy Romániá­nak és Magyarországnak csak oly mennyiségre biztosított Németország kiváltságos vámokat, amely nem haladja meg a rendes behozatalt. Magyaror­szág kiváltságos vámja a búzára, Romániáé rozsra, búzára és kukoricára szól. Csupán Argen­tina magatartása okoz nehézséget, amely még nem jelentette ki, hogy beletörődik a legnagyobb ked­vezménnyel való szakításba. Itt arra számítanak, hogy ha Argentina formálisan nem is adja bele­egyezését, hivatalosan nem fog ellene kifogást emelni. Ha a kérdés tisztázódik, akkor az új ke­reskedelmi szerződéseket életbe léptetik. De ha rö­videsen nem sikerül megállapodni, akkor csak új új vámtarifák lépnek életbe, a preferenciákkal pe­dig várnak addig, amíg létre jön a megegyezés. A francia megyei és kerületi választások, Párizs, okt. 19. A megyetanácsi és a kerületi tanácsi választások eddigi eredménye arra mutat, hogy a jobboldali pártok körülbelül megtartották eddigi helyzetüket, míg a radikálisok előretörtek és több mandátumot hódítottak el a szocialistáktól, valamint a mérsékeltebb pártoktól. A kommunisták teljesen háttérbe szorultak.

Next