Pesti Hirlap, 1932. február (54. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
BUDAPEST, 1932 Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszára ára (pályaudvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fillér. Külföldön az előfizetési ár kétszeres -------------------------------------------------------YAM, 26. (17.683) SZÁM: KEDD, FEBRUÁR 2. Pesti hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon: Aut. 122—95. Főkiadók : Vilmos császár-út 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet-körút 1 Tel. J. 352-96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Vihar a Sárgatengeren ott kezdődik minden, hogy Japánban évente 800 ezerrel több ember születik, mint amennyi meghal. A japán szigetország, amelynek már a világháború előtt több mint ötvenmillió lakosa volt, nem is túlságosan termékeny földjén hogyan tarthatná el ezt a folytonosan szaporodó ember tömeget ? A végtelen tenger habjai közé zárt ország belsejében mint a túlfűtött kazánban, halmozódnak az erők. A túlfűtött kazán felrobbanásának egyetlen ellenszere: a biztosító szelep, amely a felesleges gőzt időnként kiengedi. A túlnépes országok gyarmataikra szokták emberfeleslegeiket levezetni. Japánnak azonban nincsenek az évenként jelentkező népfelesleggel arányos gyarmatai. Az önmagát kiszorító emberfelesleg ezért a végtelen tengernek nekivágva, idegen országokban kereste a maga megélhetésének forrásait. Megindult a japán áramlás az Egyesült Államok nyugati partja, Kalifornia felé. Ezt az utat elzárták előtte. Amerika törvényt hozott, amely a japánokat eltiltotta a letelepedéstől. Másik irányban még messzebb, Ausztrália felé áradt a sárga emberfolyam. Ott viszont Anglia, illetve Ausztrália angol lakóinak féltékenysége zárta el előre az utat. A túlfűtött kazán biztosító szelepe tehát semmiképen sem működött. Ilyen esetben nem következhetik más, csak a holtbizonyos robbanás. Japán miután a tengerentúli nagy szűz területektől elzárták, a közeli ázsiai földrészre vetette a szemét. Orra előtt feküdt Kína rengeteg területe. Igaz, hogy ezen a földön túl sűrűn nyüzsögtek a sárga fajtestvérek: a japánoknál is szaporább kínaiak. A kínai ember azonban még mindig a középkor tespedő életét élte. Primitív viszonyok között tengődött hatalmas kiterjedésű, földi javakkal bőven megáldott országában. Japán mozgékony és élelmes lakosságának tehát a legszebb reménysége lehetett arra, hogy ezen az óriási kincsesbányákkal teli területen munka- és vagyonszerző alkalmakat találjon s hatalmas piacot nyerjen a szédületes ütemű japán ipar számára, ami lehetővé teszi, hogy Nippon gombamódra szaporodó gyáraiban ismét millió és millió munkáskéz jusson kenyérhez. Ha Kína és Japán magukra hagyatva álltak volna a messze keleten, Japán azóta már régen elérte volna célját. Kína, ez a gyenge és tehetetlen agyagkolosszus, nem tudott volna elzárkózni a japán termelés követelőző térhódítása elől. Kínában azonban már körülhatárolt érdekkörökkel ott ültek a veszedelmes vetélytársak, a fehérfajtájú nemzetek, angolok, amerikaiak, németek, oroszok, akik fölállították az úgynevezett „szabadkapu“ elvét. Szabadkapu: ez azt jelentette, hogy Japán nem foglalhatja le a maga számára Kínát. Ha a kiskorú sárga testvér kizsákmányolásáról van szó, a fehér népek is követelik az őket megillető részesedést. Japán kétszer is megpróbálta, hogy karddal vágja ketté a megoldhatatlannak látszó helyzetet. Először 1895-ben, a Kína,ellen indított háborúban. Másodszor a Mandzsúria miatt kitört orosz-japán háborúban. Mind a két alkalommal fényesen győzött. A győzelem gyümölcsétől azonban mindig megfosztották a fehér nagyhatalmak. 1895-ben Kína megverése után Anglia és Oroszország. Tíz évvel később, a mandzsuriai győzelem után az Amerikai Egyesült Államok. A harmadik próbálkozásnak most vagyunk a tanúi. Annak a viharnak, amely a Sárga tenger partjait ezúttal megrázza, a világháborúban vetették el a magvát.A világháború gyilkos testvérharcba bonyolította a fehér fajtájú országokat. Japán megérezte, hogy hosszú várakozás után nemsokára el fog érkezni az ő ideje. A világháború kitörésekor mint az antanthatalmak szövetségese jelenik meg a színen, elfoglalja a németektől Kincseit és maga telepedik le a német koncessziós területen. A fehér fajok élet-halál harca közben úgyszólván teljesen magára marad a két „sárga testvér“, Japán él azokkal az előnyökkel, amelyeket ez a helyzet biztosít számára. Kína, amelyet akkor is belső harcok marcangolnak s azzal kísérletezik, hogy a császári ház elüldözése után köztársasági alapon rendezze be életét, nem tud komoly ellenállást kifejteni. Így jön létre 1915-ben az a szerződés, amelyet „a huszonegy japán követelés szerződéseinek szoktak nevezni. Ebben az értékes írásban egyéb jók között Japán megkapja mindazokat a jogokat, engedményeket, amelyeket addig Kínában Németország élvezett, a mandzsúriai vasutak japán része fölött a japán engedmény időtartamát 25 évről fölemelik 90 esztendőre. Kína kötelezi magát, hogy minden katonai megrendelésének ötven százalékát a japán iparnak juttatja. És így tovább, íme, végre sikerült az, amit Japán húsz esztendő óta hiába akart, amit nem tudott elérni sem a kínai, sem az orosz háborúval: olyan előnyöket biztosít magának Kínában, amelyek alkalmasak arra, hogy kenyeret és megélhetést adjanak a japán népfölösleg legnagyobb részének ! Kína azonban már a szerződés aláírásakor berzenkedett a nehéz és szerinte lealázó föltételek ellen. Az antant részéről ekkor azt mondták neki: „Csapj föl te is szövetségesünknek, gyere velünk harcolni Németország ellen! Ha a háborút győzelmesen befejeztük, te is a győztesek között szerepelsz és könnyebben tudod érvényesíteni a jogaidat!“ Kína azt hitte, hogy ez igen egyszerű és világos dolog. Hadat üzent Németországnak. 170.000 főnyi sereget küldött az európai harctérre. A közös győzelem után pedig várta a jutalmát. Jutalma az lett, hogy őt is megcsonkították. A „huszonegy japán követelés szerződése“ pedig továbbra is érvényben maradt. Ugyanakkor azonban a másik oldalon Japánnak sem sok oka volt a megelégedésre. Ha azt hitte, hogy Kína most már szabad zsákmánya lesz, keservesen csalódott. 1922-ben Washingtonban újra kinyitották azokat a bizonyos ajtókat, amelyeknek nyitva kell maradniuk. A fehér fajú országok sorában Japánnak is köteleznie kellett magát, hogy tiszteletben tartja Kína szuverenitását, függetlenségét, területi integritását. A „huszonegy japán követelés szerződése“ viszont továbbra is életben maradt. És életben maradt vele Kina haragja, megalázott keserűsége. Haragjával, megalázott keserűségével azonban nem tudott mit kezdeni, mert nyomorultabb, gyengébb volt, mint valaha. Az óriási birodalmat polgárháborúk sorozata tépte, marcangolta, az ország legnagyobb részében állandó volt az anarchia. Ezt a nagy zűrzavarban forrongó embertömeget csak egyetlen egy érzés egységesítette annyira amennyire: a japánok elleni gyűlölet. Azt mondják, igazán csak a testvérek tudják gyűlölni egymást. A japánkínai viszony ezt a szólásmondást fényesen igazolja. Kérdezd meg a kínaitól, mi a véleménye a japánokról! Ezt fogja felelni: „Kulturruhába öltözött vademberek, erőszakos fráterek, akiknek a lelkük nem fogékony semmiféle műveltség iránt. Az ábécén kezdve és a művészeten végződve tőlünk tanulták a műveltség mindez elemét. Most pedig Európát és Amerikát plagizálják!“ Kérdezd meg a japánit, mi a véleménye Kínáról! Ezt fogja felelni: „Kína nem ország, csak földrajzi fogalom. A kínai nép: gyáva csűrbe. Soha sem volt igazi jó katona. Az elmúlt esztendőben, amikor Mandzsúriában a japánok bombázzák Nankingot és csapatokat szállítanak partra, Sanghajban állandóan kiújulnak a harcok. A békéltető tárgyalások eredménytelenül végződtek. — Kína nem üzen hadat, csak védekezni fog. — A japán diplomácia is békét hangoztat, de újabb csapatokat küld Sanghaiba. A Népszövetség vizsgálóbizottsága elindult hosszú útjára. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) A távol keleti helyzetet a legjobban jellemzi, hogy majdnem abban az órában, amikor Tokióban a külügyminiszter a tiltakozó európai diplomácia előtt, Japán békés szándékát hangoztatta, a Jangcsekiangon fölnyomult japán cirkálók egyike bombázni kezdte Nankingot és nyomban utána tengerészgyalogságot szállított partra. A kínai kormány, úgy látszik, számolt ezzel az eshetőséggel, mert már szombaton este hivatalosan bejelentette, hogy székhelyét ideiglenesen Honan tartomány fővárosába, Lojangba teszi át. Japánnak ez az újabb haditénye semmi esetre sem alkalmas, hogy Kínában békésebb hangulatot teremtsen. Nanking körül a kínaiaknak különben elég erős haderejük van összpontosítva, a legjobb hadosztályok, amelyek fölött a mennyei birodalom rendelkezik. A kantoni hadsereg kipróbált legénysége, amely Csang- Kai-Sek vezérlete alatt oly tüneményes győzelmeket aratott Csangcsolin csapatai fölött. Ennek a hadseregnek magvát a Csang-Kai-Sek gárdahadosztálya alkotja, melyet ő is, mint Napóleon, „régi gárda“ elnevezéssel illetett. Nem tudni még, hogy Csang-Kai-Sek mire határozza el, magát, Nanking fölött kezdi majd fi. védelmi harcot, föltéve, hogy a japánok nagyobb erőt szállítanak itt partra, avagy megmarad eredeti szándéka mellett, hogy válogatott csapataival ellentámadást intéz a Sanghait megszálló japán csapatok ellen. A Kuomintang (kínai nemzeti tanács) határozata, hogy Japánnak megüzeni a háborút, hétfőn estig nem vált ténnyé, úgy látszik a kínai diplomácia még idejében észretért és nem vállalta a háború hivatalos megüzenésének ódiumát, dacára annak, hogy az csak szentesítette volna a tényleges állapotot. A helyzet ugyanis semmivel sem enyhült, a harcok tovább folynak és majdnem azt lehete mondani, hogy a japán csapatok keresve keresnek olyan okozatot, amely jogot ad az operációs terület további kiszélesítésére. Vasárnap és hétfőn Sanghaiban csak helyi guerilla harc folyt, a nyugtalanító nagy események a háttérben bonyolódnak le. A japánok lázas sietséggel küldenek erősítéseket, mert az a négyezer főnyi tengerészgyalogság, amellyel akciójuk első részét bevezették, kevésnek bizonyult a Sanghai előtt összevont kínai csapatok ellen. Egészen bizonyos, hogy most már a készen tartott szállítóhajókon Japán nagyobb haderőt szállít, partra, hogy kissé hátrányos helyzetbe került tengerészcsapatait megerősíthesse. A különböző forrásokból érkezett jelentések hol jelentéktelen, hol fantasztikus számokat közölnek a japán készülődésről. Természetesen minden attól függ, hogy Japán a Sanghajban megszállt területeket akarja-e biztosítani, avagy hadműveleteinek bázisát Nanking irányában kiterjeszti. Ha a kínai fenyegetéseknek hinni lehet, akkor a japánok magában Sanghaiban is kénytelenek lesznek nagyobb erőkkel dolgozni, nehogy a kínaiak ellentámadása a hajóhad közreműködése dacára, a partraszállt japán csapatokat a tengerbe szorítsa. A kínai hadvezetőség Csang Kai Sekkel az élén állítólag igen széleskörű katonai előkészületeket tesz. a mai szám ára 24 fillér.