Pesti Hírlap, 1932. május (54. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-29 / 117. szám

1932. május 29., vasárnap. PESTI HÍRLAP Borah szenátor köszönete a revíziós gobelinért. A Pesti Hírlap egyik előfizetőjének felesége a keresztre feszített Magyarország rajzról, amely re­víziós albumunk címlapját díszíti, gobelin-képet ké­szített. Azzal a kívánsággal küldte el hozzánk a go­belint, hogy juttassuk el annak a külföldi államférfi­nak, aki az elmúlt esztendőben Magyarországnak a legnagyobb szolgálatot tette. A Pesti Hírlap szer­kesztősége a gobelint Borah amerikai szenátornak küldötte, az alábbi levél kíséretében: Szenátor Úr! A Pesti Hirlap, budapesti magyar napilap egyik előfizetőjének neje, aki személyében isme­retlen kíván maradni, az egyidejűleg Szenátor úr címére elküldött gobelint készítette el, amely a keresztre feszített Magyarországot ábrázolja. Ez a kép a Pesti Hirlap egy pályázatán nyert díjat s a két legutóbbi évben az öt világrészben terjesz­tettük azt, mint a Trianoni békeparancs ellen irá­nyuló revíziós albumunk címlapját. Ebből az al­bumból — bár azt már korábban is elküldöttük Szenátor úr címére —­ ezúttal is bátorkodunk egy példányt Önhöz eljuttatni. Előfizetőnk neje azzal juttatta el hozzánk a gobelint, hogy a Pesti Hírlap szerkesztősége kül­dené el azt annak a külföldi államf­ér­fiúnak, aki az elmúlt 1931-ik esztendőben a magyar igazság érvényre juttatásának a legnagyobb szolgálatot tette. A Pesti Hírlap szerkesztőségét ez ügyben külön ülésre hívtam össze s az egyhangú határo­zat az volt, hogy a nemes gondolkozású magyar honleány gobelinje Borah szenátornak küldes­sék meg. Ezt a határozatot hajtjuk végre, amikor a­­ szinpompás munkát, amelynek minden részecské­jébe magyar szeretet, magyar hála, magyar kö­szönet van beleszőve, címére elküldjük s ezzel egyidejűleg a Pesti Hirlap szerkesztőségének ne­vében is mély tiszteletünknek, őszinte hálánknak adunk kifejezést az Egyesült Államok nagy fia iránt. Isten őrködjék Ön felett s adjon erőt nagy­szerű munkájának továbbvitelére és bekoroná­­zására. Dr. Légrády Ottó a Pesti Hírlap főszerkesztője. Borah szenátor megkapta előfizetőnk feleségé­nek ajándékát, amelyet a Pesti Hírlap főszerkesztő­jéhez intézett következő meleghangú levélben kö­szönt meg: Az Egyesült Államok szenátusa. Külügyi bizottság, 1932 május 4. A Pesti Hírlap főszerkesztőjének Budapest. Főszerkesztő úr! Megkaptam levelét, melyben arról értesít engem, hogy elküldött címemre egy szőnyeget, melynek készítője, mint azt velem közli, isme­retlen akar maradni. Az Ön utján fejezem ki mély köszönetemet ezért a megemlékezésért. Tudom, hogy ez a ma­gyar nép mélységes hazaszeretetének egy újabb megnyilvánulása. Önnek és lapjának is köszöne­tet mondok a bizalom és elismerés kifejezéséért. Őszintén remélem, hogy a Magyarország­gal szemben elkövetett igazságtalanságok helyre­hozatnak és hogy végül az igazság győzedelmes­kedni fog. Kiváló tisztelettel Wm. E. Borah. PÁRIZSI NAPLÓJEGYZETEK. IRTA: PEKÁR GYULA. Barbey d'Aurevilly és Madame Demonette. ... Szegény Juszhi Zsiga oly bágyadtan kapasz­kodik a karomba, ahogy lassan, nagyon lassan végig ballagunk a Boulevard Saint Germain­en. Most jön haza Afrikából, Indiából, hol a tropikus napot s a Nirvana szellemtanát szívta magába, szőke szakállas, aszott arca csalókán piros is, de csodásan vonzó sze­mében, átszellemült tekintetében a mellkar láza ég. A másik oldalról , az inszurrekciós hajdudiszben pom­pázó Pista­komornyik támogatja, a pusztaszenttor­­nyai szép szál nazaréfius, fiú, kit a község mint önzet­len kísérőt, maga ajánlott föl az ő Justh uraságuk bálványo­zva szeretett Zsiga fiának messzeséges kül­földi útjaira. Végre megállunk egy sok emeletes ósdi ház előtt. Zsiga zihálva szól:­­ -- Lásd, Gyula, itt, élt, itt dolgozott a­ nagy ro­mantikus Barbey d'Aurevilly, itt írta az ő zseniális „Diaboliques“-ját s a Brummel-ról szóló híres tanul­mányát a „dandy­zmusról". Különc arisztokrata volt, ki csipkegalléros, hidalgó öltönyben dacoskodott a modern utcán, de szárnyaló lelkében az az isteni da­­léjesség izzott, ami annyi évvel halála után is paran­csolni tud a múlandóságnak. Íme, ott fenn a harma­dik emeleten az agg Madame Read ma is oly gond­viselő fanatizmussal őrzi a romantikus zsarnok ott­honát, mint ahogy éltében őrizte, — vele van a leánya, a már szintén ősz Mademoiselle Read is, akit egy­kor tán gyöngéd szálak fűztek a lázadó poéta-titán­hoz . . . denikve, kettejüké az a híres utolsó rokokó irodalmi szalon ott fenn, illetőleg hármójuké, mert van ott még egy harmadik hölgy is, aki az igazi úr­nője a háznak — Reméjem t évődtem, — fiatalabb a másik kettőnél, édes. Zsigám. Ki ez, hogy hívjak? — Csitt, — mosolygott ő— Demonette a neve s nemcsak sokkal fiatalabb, de valóságos szépség. Majd meglátod. Ajánlom, nagyon kedves és figyelmes légy hozzá . . . No és most vágjunk neki a három emelet hegymászásának. Felérünk végre. Ósdi csengő . . . s ahogy a sza­lonba belépünk, mintha száz esztendővel rukkolnánk hátrább az idők távlatában. A rokokó bútorok va­lami régi mennet bókjába dermedtem szinte lábujj­hegyen állnak , a szobában s a körben ülő, halkan zsongó társaságon a régi udvariasság s szellem oly parfümje leng át, ami illóan él még itt, de sehol má­sutt Párizs modern Babylonjában. A kandallótól balra egy karosszékben a hófehér Louis Philippe-fri­zurás agg Madame Read trónol, uj Mme Geoffrin­— Nehéz székelésben szenvedők, akiknek az agyvértódulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zavarok és különösen a végbél­­bajok teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este egynegyed pohár természetes „Ferenc József" keserű­vizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József víz műtétek előtti és utáni­ időszakokban is nagyértékű­ hashajtónak bizonyul. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer üzletekben kapható­­ként mosolyogva, hallgat s beszélteti a többieket. Leánya, a „beteg írók angyala , a sokkal törődöttebb Mademoiselle Read, a teát kínálja ... de hol a fiatal és oly csodaszép Despobelle kisasszony? A kandalló­tól jobbra, a­ főhelyén üresen áll a Barbey híres ka­rosszéke, ide senki se ülhet le.. Ám én mégis kíván­csian ágaskodom előre, — dehogy is, nem egészen üres az a szék, párnái közt egy tüzszemü csodaszép nagy angoramacska feketéink. Zsiga a fülembe súgja: — No, látod-e már, ott van Demonette is, szép, ugy­e? Jó a Barbey cicadinasztiájának a legifjabb sarja, kit a költő állítólag még a saját kezével ciró­gatott s ki itt a szalonban az ő jelenlétét képviseli. Látod, mindenki hozzá megy, üdvözli, eredj, beszélj vele te is . . . Valóban érdekes a jövő-menő vendégek e hu­moros hódolata s még érdekesebb, Demonette mily grandezzával fogadja a kedveskedéseket Midőn ke­zet csókolok az agg úrnőnek, halkan súgom neki, hogy Demonette meg ne hallja: — Érdekes, mennyire tudatában van nagy tár­sadalmi és irodalmi pozíciójának ez a Demonette kisasszony . . . — Asszony! — méltatlankodik a mosolygó Mme Read, — ésitt, Demonette már nagyon is asszony: Madame Demonette — — Ch pardon . . . Tovább figyelem: a szép macska nagyon is nyíl­tan mutatja ki rokonszenvét és ellenszenvét. Mikor p. o. a nagyszakállas, dar­abos Rodin, a világhírű szobrász cirógatja, villogó tűzszemme­l pr­otestál, vi­szont ha a nagy költő Coppée, vagy a Comédie szin­tén halhatatlan művésznője, a szép Mme Bartet keze érinti, hunyt szemmel kegyesen simul a kézhez. Fel­vonul ott előtte egész Párizs író- és művészvilága... de Demonette hovatovább már csak egy valakire figyel, a Zsiga kaptákban pompázó Pista komor­­­nyikjára, nézi a szép fiú sárgasujtásos piros dolmá­nyát ... megjegyzem, a többi dámák is már csak ő iránta érdeklődnek. Sorgnonon át gyönyörködnek benne, faggatják a mosolygó, titkolódzó Justhot s hol khánnak, maharadzsának, hol tábornoknak meg ezredesnek szólítják Pistát, ki közkívánatra végre is helyet foglal a kandalló körüli közben. Persze szót se tud franciául, de sebaj, a szenttornyai parasztle­gény oly fölényes „ázsiai majesztással“ viselkedik, hogy a hölgyek egyre jobban el vannak ragadtatva nemcsak „magas“ rangjához méltó díszöltönyétől, hanem „szellemétől“ is. Pedig Pista biz’ csak moso­lyog, bókol, köhint... de ahogy a teakínálásnál se­gédkezik (ehhez ért!), ahogy a dámáknak a cigaret­tához tüzet ad, oly úri méltósággal csinálja mindezt, hogy igazán példaképe a tökéletes gavallérnak. F.n az öreg zongorához támaszkodva lesem Pistát, mi­dőn az agg úrnő rámpillant: — Híres zongora, ezen még Chopin játszott ... és Chopin óta csak a mi szeretett barátunknak, a magyar-francia szellem és barátság nagy apostolá­nak, Justh Zsigmondnak, van megengedve, hogy rajta játsszék, ugy­e, Demonette? Jer, Demonette, kérjük meg M. de Justhot, játsszék m­a is valamit nekünk . . . Zsiga ziháló mellel ül le s arca ismét lázasra pirul, ahogy az ósdi billentyűkön a távoli honi Balatoni telkek Balatonaliga és Balatonvilágos között gyönyörű fekvésű, részben fásított telkek, 110—200­5-ös nagyságban, 4 éves részletfizetésre 4—12 pengős áron. Balatonszabadi és Balatonvilágos között 150—350 D-öles fenyvestelkek, fürdőjoggal 4 éves részletfizetésre 8—15 pengős áron. Balatonbogláron a vasúti állomás és a Balaton között telkekt für­dőjoggal, 160—200 D-ös nagyságban 30 havi rész­letfizetésre 8—10.50 pengős áron kaphatók. Érdeklődni lehet a Magyar Tisztviselők Takarék­pénztára r.-t.-nál. Budapest, IX., Mester­ utca 15/17. Tel.: 1. 461—56, vagy vasár- és ünnep­napokon a világosi állomás melletti irodában. Heves és Szabolcs vármegye a békerevizióért. Heves vármegye törvényhatósága legutóbbi gyűlésén a vármegye alispánjának indítványa alap­ján foglalkozott a Dunavölgyének problémájával. A vármegye közönségének egyhangú állásfoglalása az, hogy a nagy horderejű kérdés, amely ma az európai politika előterében van, a trianoni szerződés teljes revíziója és tarthatatlan határaink megnyugtató megváltoztatása nélkül meg nem oldotató. Az a ha­tározat, amelyet a vármegye törvényhatósága illeté­kes helyen való hathatós támogatása végett a Reví­ziós Ligának és a TESz-nek megküldött hangsú­lyozza, hogy a h­ábor­ú utáni kényszerrendszabályok, amelyek Magyarországot, a régi Európának föld­­rajzilag is legegységesebb országát, öt darabra sza­kították, immár nyilvánvalóan fenn nem tarthatók az egész világ gazdasági összeomlása nélkül. Egyhangú lelkesedéssel foglalt állást a revízió mellett Szabolcs vármegye törvényhatósága is. A vármegye közgyűlése Mikecz Ödön javaslata után hozott határozatában kifejti, hogy a párizsköznyékű békeszerződések felforgatták Keleteurópa évszázadok óta kialakult gazdasági rendjét. A magyar nemzet múlhatatlanul szükségesnek tartja a békeszerződés területi rendelkezésének megváltoztatását, amit a Dunamedence békéjéhez és fejlődéséhez vezető egyet­len útnak tart. A határ­ozatot a vármegye hasoló állásfoglalás végett megküldte a törvényhozás kór­házának és az összes törvényhatóságoknak. A puszta lüktető szép magyar nótáit megszólaltatja. A nagy zenész, Rollinat,­­ súgva magyarázza Rodin­­nek: „egy nemzet muzsikájában van benne ama nemzet nőinek a szépségtípusa . . . voilá, ily szépek, a csodaszép magyar nők!“ Az egész szalon ájtatos csenben hallgatja a „messzeséges magyar álomor­szág“ ringató zsolozsmáit. — Demonette is láthatóan érdeklődik, nini, a szép cica nyilván akar valamit, mert egyszerre csak felkel bajadér­párnái közül — nézemnézem, hát egyszerre csak egy hatalmas szök­kenéssel átugrik a kövön, bele a gyanútlan Pista komornyik ölébe! Kacaj, taps . . . Zsiga is nevetve kel fel s fogadja a köréje sereglő dámák gratuláció­ját, kik szellemes tréfával jegyzik meg: „Kérem, Mme Demonette, ezzel az ugrással voltaképp mind­nyájunk érzelmeit tolmácsolta! . . Az agg hölgy ámultan int: — Igaza van Demonettenek . . . a boldogult gazdája, Bar’bey, is nagyon szerette a magyarokat! Hiába, a Barbey szelleme lakik benne . . . E szavakra a cicahölgy csak annál duruzslób­­ban simul .Pista maharadzsához. Boldogan alszik el az ölében. Mi nehogy fölkeltsük, halkabban be­­szélgetünk tovább. Rodin a készülő s már is híres Balzac-szobráról cseveg . . . Demonette szép álma után végre felébred, a kör közepére sétál, az agg úrnőre íréi s h­álót á­it. Miné' Read elértk­ — Vége a tour-nak ugy­e Demonette? Jer, kö­szönjük meg a kedves vendégeknek, külön a te ma­haradzsa barátodnak . . . úgy . . . nyávogd szépen, a viszontlátásra a jövő héten! Mind megyünk. Én visszatértem a következő héten, de, sajnos, ekkor örökre eljátszottam a szép Mme Demonette kegyeit. A „szent“ cica ugyanis egy másik sötét karosszékben ült s én véletlenül kissé . . . ráültem. És ő ezt sohse bocsátotta meg többé nekem . . . ________ Jövő vasárnap megnyílik a MAGYAR SEMMERING STRANDFÜRDŐ VENDÉGLŐVEL 547 Nap, homok, pázsit és árnyas erdő strandolással Tisza István Kertvárosban Hűvösvölgyi 83-as villamostól INGYEN AUTÓBUSSZAL. (Olcsó árak.)

Next