Pesti Hírlap, 1932. augusztus (54. évfolyam, 171-194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
1932. augusztus 2. kedd. PESTI HÍRLAP Papén kancellár tervei. A kancellár nyilatkozata a választások eredményéről Berlin, aug. 1. A birodalmi kancellár ma interjút adott az Associated Press képviselőjének, Louis P. Lochtiernek. A beszélgetés során a kancellár világosan kijelentette, hogy kormánya nem törekszik a birodalmi gyűlésen koalíció alakítására, amely a birodalmi kormány támogatására azokra a pártokra van utalva, amelyekből áll. — Ha a választásnak egyáltalában volt különös jelentősége — folytatta a kancellár —,ez abból áll, hogy a német nép jóváhagyta a kormánynak azt a törekvését, hogy az országot megszabadítsa a pártkontrolltól. A mi kívánságunk az, hogy Németországnak a nehézségektől való megszabadítására irányuló fáradozásunkat megtűrjék. — Kollégáimmal együtt újjáépítésre irányuló programmunkkal akarunk a birodalmi gyűlés elé állani és ennek tagjait az elé a döntés elé állítani, vájjon az objektív pártatlan munka nyomatékos szükségessége mellett mernek-e minket kivenni a nyeregből. Az Associated Press tudósítója úgy látta, hogy a bizalmatlansági szavazat lehetőségének gondolata egyáltalában nem érinti a kancellárt. A kancellár azt a reményét fejezte ki, hogy a centrumpárt, amelynek tagja volt, és amely a választási hadjárat során élesen küzdött ellene, nem fogja magára venni új kormányválság ódiumát. Ami Hitlert illeti, a kancellárnak az a meggyőződése, hogy elérkezett az a pillanat, amikor a nemzeti szocialista mozgalomnak tevékeny részt kell vennie a haza újjáépítésében. Az Associated Press képviselőjének arra a kérdésére, hogy a kancellár legutóbbi rádióbeszédének az alkotmányrevízió lehetőségére való utalása mit jelent, a kancellár ezeket mondotta: — A mostani birodalmi gyűlésnek, amely ezidő szerint egyetlen házból áll, nincsen olyan ellensúly és kiegyenlítés, aminő például az amerikai kongreszszus és szenátus. A mi birodalmi tanácsunkat, a mi szövetségi tanácsunkat nem lehet az önök szenátusával összehasonlítani; hatásköre sokkal kisebb. Nekem az a felfogásom, hogy Németországnak felsőházra van szüksége. A másik dolog, amelyet tisztázni kell, a mi u. n. listarendszerünk, amely szerint minden párt listát állít jelöltjeiről és ezek közül minden 10.000 szavazat után egyet megválasztottnak jelentenek ki. E rendszer mellett nincs személyes kapcsolat a jelölt és választói között. A válaszoknak még a listák összeállítására sincs befolyásuk, ezt rendszerint a párt végrehajtó bizottsága végzi. Angliában és Amerikában a jelöltnek valamelyik választókerületben fel kell lépnie és meg kell nyernie a választók bizalmát. Németországban a választó dönt arról, hogy melyik pártra beágradt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél a természetes „Ferenc József“ keserűvíz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondolkodó és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek folyamán bebizonyult, hogy a Ferenc József víz szellemi munkásoknál, neuraszténiás embereknél és betegeskedő asszonyoknál rendkívül jótékony hatású gyomor- és béltisztító szer. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható, szavaz, de nincs semmi kontaktusa a jelöltekkel. Remélem, hogy választási rendszerünket oly értelemben revideáljuk majd, amely ismét helyreállítja a birodalmi gyűlés tagjainak személyes felelősségét. Ha eddig is ilyen rendszerünk lett volna, akkor jelöltettem volna magam otthonomban, a westfáliai választókerületben, ahol mindenki ismer és biztos vagyok benne, hogy meg is választottak volna. A birodalmi kancellár megjegyezte, hogy mindegyik politikai táborban a vezetők beszéltek a közigazgatás reformjáról, de senki sem cselekedett. Néhány nappal porosz birodalmi biztossá történt kinevezésem után 118 kerületet nagyobb kerületekbe olvasztottunk és 60 országos tanácsi állás megszüntetésével egyszerűsítettük a közigazgatást. Ugyanez irányban további reformokra készülünk a közigazgatás és pénzügyi igazgatás terén, amelyek úgy a birodalomban, mint Poroszországban is sürgős megoldást kívánnak. Az Associated Press tudósítója felhívta a kancellár figyelmét arra, hogy néhány amerikai lap a birodalmi gyűlési választások eredményét úgy értelmezte, hogy az új birodalmi gyűlés 60 százaléka köztársaságellenes; ide sorozták a nemzeti szocialistákat, a német nemzetieket és a kommunistákat. A kancellár azt választolta, hogy az államforma kérdése a legkevésbé sem áll megvitatás alatt. A választás során sem volt erről szó. Az egész német népnek csak az a gondja, hogy háza táját rendbehozza. Nincs időnk arra, hogy az államformán gondolkozzunk. A külpolitikai problémákra áttérve, a kancellár megjegyezte, hogy a német kormány politikája fő gondolatává nem teszi az autarkia politikáját. Mostani autarchikus törekvéseinket a világhelyzet kényszeríti ránk és nem mi akartuk ezt. Mi épúgy, mint bármely más nemzet, közreműködni akarunk a vámfalak lebontásában és az árucsere könnyebbé tételében. Élni és élni engedni — ez a mi jelszavunk. A tudósító végül szóvá tette hogy a baloldali sajtó szerint a kormány eljár a kommunista rendzavarásokkal szemben, de nincs szava a nemzeti szocialisták rendzavarásaihoz. A kancellár erre teljes nyomatékkal a következőket mondta:— Bárkiről bizonyul is be, hogy felelős rendzavarásokért, mint például a königsbergi sajnálatos eseményekért, tapasztalni fogja, hogy megvan bennünk a szilárd elszántság, hogy gyorsan és röviden bánjunk el vele. A kommunista pártot törvényen kívül állónak nem szándékszik a kormány kijelenteni, lyosan megsebesült. A tettesek elmenekültek anélkül, hogy felismerték volna őket. Ugyanebben az időtájban ismeretlen emberek Barhold volt kormányelnök lakásába is behatoltak és két lövéssel jelentékeny sérüléseket ejtettek rajta. Ugyancsak reggel 6 óra körül két ismeretlen ember jelent meg Zirpin raktárfelügyelő lakásán és beszélni kívánt vele. A felesége előhívta, mire a két ember három lövést adott le Zirpinre, áld két fejlövést kapott és egy lövést a mellébe, valamint egy súlyos szúrt sebet is. A tettesek elmenekültek. Nem sikerült az a támadás, amelyet Sabatzki, az izraelita vallású német állampolgárok központi szövetsége szindikátusának lakása ellen intéztek. Ismeretlen egyének jelentek meg Schütz kommunista képviselő lakásán is azzal, hogy beszélni akarnak vele. Schütz azonban nem fogadta őket. Erre az emberek lövöldözni kezdtek. A lövések közül három eltalálta és életveszélyesen megsebesítette Schütz háztartási alkalmazottját. A polgárság és a sajtó köreiben a ma reggeli események tervszerű összefüggésére következtetnek nemcsak azok egyidejűségéből, hanem abból a körül- Iményből is, hogy 33 esetben kihívták a tűzoltókat , anélkül, hogy arra bárhol is ok lett volna. A rendőrsségi tisztviselők egy részét karabélyokkal szerelték fel. Saulf kommunista városi tanácsos ma délelőtt belehalt súlyos sérüléseibe. Eddig a merényletekben való részvétel gyanújas miatt 20 embert tartóztattak le. A birodalmi belügyminiszter a königsbergi vidék nélkülözhető rendőrállományát szükség esetén a königsbergi rendőrparancsnok rendelkezésére bocsátja. A rendőrség az esetleges további rendzavarások megelőzésére gépfegyverekkel felszerelt páncélautót járat az utcákon* Jutalom a merénylők kézrekerítésére. Berlin, aug. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kormány ötezer márka, a Hartungsche Zeitung ezer, a szociádemokrata lap 500 márka jutalmat tűzött ki a merénylők kézrekerítésére. A rendőrséget szigorú készenlétbe helyezték és egy rendőrőrjáratnak sikerült megakadályozni az egyik kommunista lap szerkesztője ellen megkísérelt merényletet. Egyelőre ugyan nem tudni, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői melyik párthoz tartoznak, de tekintettel arra, hogy csak baloldali pártállású egyének ellen történtek támadások, feltehető, hogy a tettesek nemzeti szocialisták voltak. Jfjxas €jpiopróffuw BUDAPEST*'/. VÖRÖSMARTY-TÉRI Gyávák. irtas Surányi Miklós. Szeptember közepén, szokatlan meleg alkonyatban, felfelé igyekeztem a meredek dűlő után. Minden húsz lépés után meg-megástam, hogy megtöröljem izzadó homlokomat. Nagy darab ember vagyok, túl az ötvenen, a mellem nehézkesen zihál, — szent Isten, talán asztmatikus vagyok? Már nem való nekem a hegymászás? Lassan, fontolgatva lépegettem és megvigasztalódtam. Ég, föld, fű és fa, felettem és körülöttem minden olyan nyugalmas, egészséges, boldog és elragadó volt, hogy elfelejtettem minden bajomat. Pillanatokra elhittem magamról, hogy újra húsz esztendős vagyok, erős, hatalmas és szép és az enyém a világ. Néha hátratekintettem és tekintetemmel elmerültem a völgy mély és széles kékségében és új erőre kapva, haladtam felfelé a hegy peremére. Nem volt messze a cél, már láttam a gerincen zöldelő kis erdőt, amely a présházat rejtette. Innen kezdve toronyiránt kapaszkodtam a szőlőnk felé, rejtett kis utón, bokrok, tőkék és kukoricások között, barátok és szomszédok földjein keresztül. Két perc múlva fenn leszek a hegyen. E pillanatban vészes morgás ütötte meg a fülemet. Valóban ijesztő, mély, hörgésszerű hang. Megtorpantam. Mi ez? Soha errefelé — néhány jámbor vincelléren vagy hazasiető vénasszonyon kívül — teremtett lélek nem került az utamba. Nagy, bozontos szőrű, vörös szemű, ocsmány dög ugrott ki a szőlőtőkék közül. Keskeny volt az út és nyílegyenesen haladt a présház felé s az utat elállta egy véres szemű, mérgesen vakkantó, felborzolt szőrű kuvasz, felém vicsorítva villogó fogait. Ádáz egy bestia volt, fenevad módjára félig a földre lapulva, mint valami engesztelhetetlen ellenség, vagy napok óta éhen-szomjan kínlódó vadállat. Hirtelenében nem tudtam, mitévő legyek. Olyan keskeny volt az út, hogy ki sem kerülhettem. A kutya elfoglalta a hadállást, mintha felszólított volna, hogy küzdjek meg vele, vagy hátráljak meg. Csakugyan olyan volt a helyzet, hogy kezdtem magam a kutya, előtt szégyenleni. Nekimenjek? Átgázoljak rajta? A kutya elszánt tekintetén látszott, hogy ezt ellenállás nélkül nem engedi meg. Megforduljak és elmeneküljek előle? Ehhez csepp kedvem sem volt és rettentően megalázónak éreztem a gyáva megfutamodást. Elhatároztam, hogy egyezkedni próbálok vele, békeajánlatot teszek, felajánlom barátságomat és rábeszélem, hogy térjen ki az utamból. Kedveskedve szóltam feléje: — Nono, öregem. Dühös morgás volt a válasz. Találgattam a nevét. — Bodri, Cézár, Pluto, Betyár, Fickó. . Gyere szépen ide, ne félj, nem bántlak ... szeretem ám én is a kutyusokat . . .feljöhetsz velem a présházba, jó darab koncot kapsz . . . na, ne izélj . . ejnye, a teremtésit . . . nem szégyenled magad, ilyen becstelenül ugatni egy jószándéku embert, aki még soha életében nem bántotta a te fajtádat, habár ezúttal minden kutyát a pokol fenekére kíván . A kutya nem volt hajlandó semmiféle béketárgyalásra. Nem igen ugatott, inkább csak dühösen hörgött és közben nyáladzott és kaparta a földet és kigyóvonaglással hol felém csúszott, hol hátraugrott, mintha méregetné a távolságot, amelyen keresztül rámveti magát és darabokra marcangol. Láttam, hogy békés után nem boldogulok vele. De hát akkor mit tegyek? Még csak bot sem volt nálam, semmiféle fegyver, ámbár, az igazat megvallva, nem is tartottam volna magamhoz méltónak, hogy fegyveres kézzel támadjak egy szerencsétlen ebre. A kutya azonban, úgy látszik, türelmét vesztette, apró szökellésekkel felém közeledett, elelvakkantotta magát, csattogtatta a fogait, s én önkénytelenül néhány lépést hátráltam. Igazság szerin teljesen védtelen voltam a bestiával szemben, védtelen voltam testileg és lelkileg egyaránt, mert irtózom a kóbor kutyáktól és fogalmam sincs arról, hogy miféle módon lehet elbánni velük. Határozottan féltem. Lúdbörös lett a hátam, az arcomat mintha tűkkel szurkálták volna. Ez nyilvánvaló jele a testi gyávaságnak. Közben hirtelen eszembe jutott, hogy ez a kutya esetleg veszett is lehet, tehát nekimenni egyenesen ostobaság volna. Még a győzelem is katasztrófával végződhetnék. Győzelem! Hogy tudnék én megverekedni ezzel a vérbenforgó szemű fenevaddal, csak úgy puszta kézzel? Vagy talán a lábamat használjam? Belerúgjak? A rúgástól nyilván nem fél, a rúgás nem jelent egyebet, mint hogy odatartom neki a lábamat, hogy fogait belemélyessze s kiharapjon belőle, amekkorát csak tud. Eszembe jutott, hogy a fiatal Toldi Miklós farkasokkal verekedett meg, elkapta a farkas torkát, az állatot megforgatta a feje fölött és dühös erővel a földhöz vágta. Ezt tegyem én is? De én nem vagyok fiatal és nem vagyok Toldi Miklós és nem vagyok abban biztos, vájjon el tudom-e kapni a nyakát és nem egyenesen a torkába dugom-e elpuhult és reumás öklömet? És végül is átkozott egy helyzet: ronda kóborkutyával hemperegni a földön, mint egy gladiátor, leteperni, rátérdelni, rugdalni, fojtogatni vagy talán esetleg — hogy egyenlő fegyverekkel harcoljunk — beleharapni a torkába és a fogaimmal marcangolni. A fogaimmal? A műfogaimmal? Nagyot káromkodtam. Dühösen rárivalltam a kutyára, hogy takarodjék az utamból, menjen a fenébe, mert különben .... Mert különben én fordulok meg és futásnak eredek lefelé a völgybe, hogy megmentsem az irhámat, vagy legalább is, hogy kikerüljek ebből a piszkosan nevetséges és piszkosan veszélyes helyzetből. Sohasem hittem volna, hogy így meg tudok rettenni, ilyen gyáván, ilyen férfiatlanul el tudok rémülni egy undok módon piszkos, nyálas, hörgő, kóbor kutya láttán. De még a meneküléshez sem volt bátorságom. Ha futni kezdek, ezzel csak felbátorítom a kutyát s a következő pillanatban már a lábikrámban vannak az agyarai. Olyan volt a pillanat, hogy teljesen elveszítettem minden józan mérlegelő képességemet. Kimondhatatlanul szégyeltem magamat, mert be kellett vallanom, hogy kettőnk közül nem a kutya, hanem én vagyok az alacsonyabbrendű lény és én vagyok az, aki nem tudja, hogy ilyen helyzetekben mit kell neki tenni. Sorozatos merényletek Königsbergben. Königsberg, aug. 1. A Königsberger Volkszeitung és a Königsberg-Startungsche Zeitung épületére ma reggel bombákat dobtak. Több ismert baloldali személyiség ellen a kora reggeli órákban lakásukon revolver-merényleteket követtek el. Ezeket a terrorcselekményekről szóló híreket további részletek egész sorozata egészíti ki, úgy hogy világosan kitűnik a tervszerűség, amely szerint a különböző merényleteknél eljártak. Ma reggel 6 óra tájban négy ember hatolt be Sauff kommunista városi képviselő lakásába és az ágyban fekvő kommunistavezérre három pisztolylövést tdtak le, amelyektől Sauff sa 3