Pesti Hírlap, 1932. november (54. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-06 / 249. szám

8 Egyesült erővel! A KVT és VME kiállítása. Gömbös Gyula miniszterelnök a tetterős férfikor tüzes erejével hirdeti a nemzeti összefogást. Jelszava győzni és sikert aratni. Az új kultuszminiszter is elvárja a magyar mű­vészektől, hogy „valamennyi művészeti irány és iskola szervesen illeszkedjék a nemzet egyetemes kul­­turéletébe". Ezek a szép igék jutnak eszünkbe, mikor most belépünk a Nemzeti Szalon termébe, hogy ott a leg­újabb magyar művészet egy seregbe egyesült mes­tereinek műtárlatát megnézzük. Az ő működésüknek is természetesen megvan a jogosultságuk, mint minden alkotó törekvésnek. Itt legföljebb arról van szó, hogy ez beleilleszkedik-e a magyar nemzeti szellembe? Mi azt szeretnénk, ha művészifjúságunk leg­merészebb njítási vágya közben is magyar tudna maradni. Hiszen az egész kulturvilág legfőbb érték­nek a nemzeti sajátosságot tartja, a faji ízlés erede­tiségét keresi. Lapunkban is kitartóan azért küzdöttünk, hogy a magyar művészet elsősorban magyar maradjon. Ez nem konzervativizmus, hanem egyszerűen józan életigazság A természetben is képtelenség, ha a kő virág akarna lenni, a virág tölgyfa, a fa emlősállat... És ime, az új művészeti törekvésekben majdnem ilyen szélsőségek is előfordulhatnak. Az „útkeresések és radikális túlzások korszaka után“ az új magyar művészet teljes felvirágoztatását mi is csak az egységesebb csoportosulás és tömörü­lés útján tudjuk elképzelni. Vagyis: művészetünkben is egyesült erővel le­gyünk magyarok! A Nemzeti Szalon összes termeiben 92 művész­től majdem 200 műtárgyat látunk az új művész­­szindikátus tárlatán. Jelen van a modern gárda minden jó neve. Első impressziónk az, hogy a szélsőséges törek­vések erősen leszűrődtek. Ez talán a kor és életkor szava. Az élet nyűge mindent letör. A legvadabb fiatal csikókból is lassanként igáslovak lesznek. Ez a radikális hasonlat némileg illik a művészi rugasz­­kodásokra is. Itt most jó kiállítást látunk, ha a modernségi szemüvegén át szemlélődünk. Válogatott anyaggal szerepelnek a vezérek. Csók István nagybátyja képmását festette meg me­leg, kedélyes érzésvilággal. Vaszary Jánostól meste­rien finomj­japádos kerti jelenetet látunk s egy bu­ján magyaros, tulipánládás virágcsokor csendéletet. Igen friss tájképekkel szerepel Bornemissza Géza, egészen átfinomodott Márffy Ödön is („Pihenő nő“ — „Nő csipkével“), magyarosság érzik Pécsi Pilch Dezső színes-tarka csendéleteiben (szép egy esős han­gulatú utcai képe is). — szinte robusztusan hirdeti Aba Novák Vilmos az erejét, saját nagyított képmá­sában; — pozitívebb lett Egry József, egészen leegy­szerűsítette pikturáját Farkas István („Találkozás“, — „A dombon“); — megjelent Kernstoh­. Károly őszintén megfestett „Keresztelő Szent Jánoskával és a „Várakozó zsellérek“ című genreképével. Még Scheiber Hugó kubisztikus és kacskaringós vonal­tarkaságaiból is kialakult immár egy „Ülő ember“ és a „Tűztánc“. Szemnei István „Emberek“ c. vászna nyugodtan szemlélhető kompozíció. Bernáth Aurél „Vasúti bevágás“ c. pasztelljében klasszikus erő van, igen­ finom fekvő női aktot festett Patkó Károly (leg­följebb a szürkekockás pokróc ellentétes rajta), — Klie Zoltán aktja is jól hat lágy, szürke tónusával; — Berény Róbert hű maradt vörös szik­éihez (legjobb a ,,Cigarettázó“-ja); — Lesznai Annától két friss, vízfestésü vázlatot látunk. — Miháltz Pál „Leány virággal“ c. képe olyan, mint egy szép szürke japán kép, — Novotny Emil Róbert fekvő női aktja kissé nyers, de rajzban igazán jó, — Molnár C. Pál „Alvó nő“-je viszont csupa felfújt gummivánkosból áll, Derkovics Gyula „Anyaság“-a erős naturalista alko­tás, Perlrott Csaba és Kmetty János csendéletképek­kel, Paizs Goebel Jenő egy bizarr vadállat-képpel („Harc az őserdőben“) mutatkozik be. Magyarosan szép Bü­ky Béla „Madonná"-ja, ilyen Beck Judit pó­­lyásbaba-képe is, mézeskalácsos magyarság van, Pe­­káry István „Falu“ és a „Kanász és kedvese“ c. iga­zán naiv képeiben. Czóbel Béla három képe vaskos és széteső, Em­őd Aurél „Rózsaszínruhás leány“-a, Gábor Jenő „Pierrot“-ja, Vaszk­ó Ödön „Ablak előtt“ c. bérház romantikája, Dési Huber István „Sak­­kozó“-ja, Körmendi András „Marhavásár“ c. vízfest­­ménye, Lehner Emil „Tengerpartija, Bene Géza „Arckép“-e mind érdemes az említésre. Martyn Fe­renc kompozíciója indokolatlan finomságokból áll,­­ egészen a képrejtvények kategóriájába sorozhatjuk Barzó Endre, Friml Géza, Gabányi Jenő csendéleteit. A festmények között egy szép festmény hatásával tűnik szembe Ferenczy Noémi „Piroskorsós alak“ c. gobelinje. A szoborművek közül Beck ö. Fülöp plakett- és éremkollekciója, Csorba Géza szép Endresz-képmása és Páltzay Pál jó arcmásai a legjobbak, finom leány­fejet látunk Cserepes Istvántól, Varga Oszkártól, Varga Takács Juliától, Mészáros Dezsőtől, valamint Medgyessy Ferenctől. Szép a Szomor László „Ma­donnába és sok érzés van „Anya“ c. szobrában, finom a Cser Károly „Táncoló“-ja, viszont egysze­rűen gyerekjáték a Boda Gábor „Favágó“-ja és Mat­­tis-Teutsch János „Szobort” c. ezüstfémes kiállítási tárgyánál kifúrja oldalunkat a kíváncsiság. Mi ez? Női akt vagy ruhafogas? Kézdi-Kovács László. PESTI HÍRLAP 1932. november 6., vasárnap. V., Bálvány­ utca 4. szám alatti szőnyegüzlet megszűnik! Az üzlet teljes megszűnése következtében a raktá­ron lévő összes szőnyegek, függönyök, terítők, takarók stb. stb. potom árban kerülnek eladásra• Ombré strapa-fűtő..................................76 P Brosseli ágyelő, rojtos .... 2.70 P Modern szobaszőnyeg, Ombré strapa-futó, szélesebb . 1.10 P Kéziszőttes ágyelő, rojtos, la . 3.10 P 300 X 200, rojtos............................18— P Herkules futósző­nyeg, Plüss-Velour ágyelő, rojtos . . 5.90 P Brabant ebédlőszőnyeg, 70 km. széles ...... 1.30 P Nyírott összekötő­ szőnyeg 300 X 200, rojtos...........................23­— P Herkules futószőnyeg. . 90 X 180 10.80 P Rumba—Bouckle-szőnyeg, 90 cm. széles ..••■ 1 1.90 P Torockói sezlonátvetés, fő min. 6.90 P 1­300 X 200 ....... 30.— P Jacquard futószőnyeg. Modern sezlonátvető, Valódi Bouckle-szőnyeg, 70 cm. széles ... ... 1.96 P nehéz minőségű.......................16— P 300x200, la...............................40— P Jacquard futószőnyeg, Caracül, la sezlonátvető . . . 42.— P Valódi Bouckle-szőnyeg, 90 cm. széles . . . . . . 8.10 P Selyemfényű, la mokett 350X250, la............................6a— P Brüsseli futószőnyeg, sezlonátvető .................................41-50 P Marhaszőr-Cyapju-Bouckle-70 cm. széles 2.00 P Selyemfényű, la mokett szőnyeg, 300 X 200, la . . . 60— P Brüsseli futószőnyeg, asztalterítő ...... 25— P Marhaszőr-Cyapju-Bouckle-90 cm. széles ...»•■ 3.80 P Cobelin- és perzsa-mintás szőnyeg 350X250, la . . . 90.— P la Velour plüss-fűtó, asztalterítő ...................................7.50 P Nyírott ebédlőszőnyeg, rojtos . 40.— P 70 cm. széles ...... 6.50 P Szövet-ágykészlet, la Cyapot-flanelltakaró .... 4.— P Rojtos ágyelő.......................................1.10 P 2 ágy­, 1 asztalterítő . . . 21.— P Nehéz gyapjútakaró, la . . . 15.— P Manilla ágyelő, rojtos .... 1.60 P Virágos vattás paplan, la . . 9.80 P Hasonlítsa össze szenzációs olcsó árainkat/ 1410 Használ­ja ki az alkalmat és siessen vásárolni t. Esti levél — Színházait temetése. —­Színházakat temetnek. Az ország gyásza. A nemzet szégyene. A magánszínházak meg­mentésére országos mozgalmat kell indítani minden társadalmi egyesületben és a pénzinté­zetek körében. Ma azonban az a veszedelem fe­nyeget, hogy a magánszínházak katasztrófája után nagyon hosszú időre, vagy talán örökre elveszítjük egyszerre a Népszínházat és a Nem­zeti Színházat. Jelentéktelennek látszó pénzügyi tárgyalásról és adminisztratív alkudozásokról van szó, amely a közoktatásügyi minisztérium és a főváros között­ folyik. De ez aktáik­,között örökre eltemethetik legfontosabb két kulturális intézetünket. A Népszínházat annak megalapí­tójának, Rákosi Jenőnek és az egész élő mű­vészi világnak tiltakozása ellenére kibérelte a Nemzeti Színház. Azzal vigasztaltak, hogy csak pár évig, míg a Nemzeti Színházat fölépítik a régi helyén. A minisztérium nem fizette a bért és most azt az ajánlatot tette a fővárosnak, ajándékozzák az államnak örökre a Népszínhá­zát és ahelyett ad a fővárosnak egy üres telket. Fel kell világosítani az összes illetékes urakat, hogy ezt ilyen egyszerűen nem lehet­­intézni. Ha szakszerű felvilágosítást adunk a históriai igazságokról, akkor Hóman Bálint miniszter, a kiváló történeti tudós, ki most kul­túrtörténetet csinál, nem fog belemenni ebbe az üzleti cserébe és a fővárosnak egyetlen polgár­­mestere sem írhat alá ilyen szerződést. Először is megakadályozza ezt a történeti igazság és jogi állapot: a Népszínház ugyanis soha sem volt a főváros tulajdona. Közadakozásból ala­pították s most is úgy hívják, hogy „Népszín­házi alapítvány“, amely fölött nem valamelyik közönséges fővárosi bizottság, közgyűlés vagy tanács dönt, hanem „a Népszínházi alapítvány­nak külön bizottsága“, amelynek elnöke a min­denkori polgármester. A Népszínházat nem a főváros pénzén építették, hanem közadakozás­ból és az érte évek óta fizetett béreket sem fizették be soha a főváros pénztárába, mint a főváros tulajdonát, hanem a Népszín­házi alapítványt képviselő bizottság kizáró­lag a színház épületének javítására fordí­totta azt. Nagyon sok milliót fizettek a Nép­színház összes bérlő igazgatói, kezdve Rákosi Jenőtől és abból a Népszínházat majdnem tel­jesen újjáépítették. A Népszínházi alapítványt kezelő bizottság megtehette és megteheti, hogy az államnak elengedi azt az óriási bérösszeget, amelyet a magánbérlőktől olyan kegyetlenül be­hajtott, hogy az egyik igazgató öngyilkos is lett, de minden igazgató és minden polgármes­ter törekvése az volt, hogy maga a Népszínház, mint különálló kulturális intézmény, teljesen különálló művészi személyzetével, irodalmával fennmaradjon. Évtizedeken keresztül Budapest minden polgármestere, még emberhalál árán is fenntartotta a Népszínházat a maga kulturális céljaira. Ha az állam tulajdonába menne át a Nép­színház, ez azt jelentené, hogy hosszú időre, ta­lán örökre elfelejtik a­­ Nemzeti Színház sür­gős fölépítését. Pedig a Nemzeti Színháznak a Népszínház épületében töltött tíz esztendeje be­bizonyította a szakértők aggodalmát, hogy a Nemzeti Színház finom tónusú művészi együt­tese el fog pusztulni az énekes színháznak épít­­tett, rossz akusztikájú színpadon. Az öreg Nem­zeti Színház szalon-vígjátékainak finom hang-.­­. . csak a földszint első soraiban hallani. De az az ezer ember az emeleteken egy szót sem hall belőle. Az élethű, reális játékot, amelyben a szí­­nész a partneréhez fordulva, vagy néha a szin­t­padi helyzetnek megfelelően, a közönségnek háttal állva beszél, a Népszínházban nem lehet produkálni. Itt a színpadnak úgynevezett első utcájából hangzik csak a próza. Ezt persze a proscenium páholyok és a földszinti jó helyek közönsége nem tudja. A legfelső emeleten, amely majdnem fél kilométernyire van a szín­­padtól, nemcsak a hang vész el, hanem a művé­szi arcjáték is. Vannak a Nemzeti Színháznak hatalmas hangú tagjai, Kiss Ferenc hangját, vagy Odryét a karzaton is meghallják. De el-­­vész Odry Hamletjénel­, vagy Biberachjának arcjátéka éppúgy, mint Bajor Gizi és Váradi Aranka európai színvonalú finom árnyalása. Hettyey Aranka drámázását is meghallják, de nem élvezhetik a mimikáját. A Nemzeti Szín­ház személyzetének kellene testületi ülésen til­takozni az ellen, hogy a művészetük abban a nagy hambárban pusztuljon el. Két teljesen különálló művészetet és stí­lust teremtett a Nemzeti Színház és a Népszín­ház. Mind a kettő nemzeti kincs. Mind a kettőt föl kell támasztani. És föl is lehet. Maga az államfő, Horthy kormányzó úr, Gömbös miniszterelnök, Hóman kultuszminisz­ter a képzőművészetek pártolására külön moz­galmat kezdeményeztek. Ezt a magasabb helyről jövő lendületet át kell vinni a színészet- és drá­mairodalom fejlesztésére is. Mikor a magán­színházak bukdácsolnak, akkor nem lehet az ál­lami színházakat is kevesbíteni. Elég szomorú, hogy a főváros a Városi Színházat a magyar irodalom számára 80 százalékra agyonütötte. Ma százszorta nagyobb kulturális és nemzeti szükség lenne a régi Népszínházra és az igazi Nemzeti Színház művészi stílusának feltámasz­tására. A Nemzeti Színházat föl lehet úgy épí­teni, mint az Akadémiát. Az egész művészi és írói világ téglát fog hordani és megépíti azt Gömbös munkásosztaga. Azt hirdetik, hogy új magyar teremtő korszak következik. Nem illik tőlük egy olyan jelentéktelen adminisztratív és pénzügyi kérdésben, hogy az állam tartozik a fővárosnak színházi bérlettel, egyszerre agyonütni a Népszínházat is, a Nemzeti Szín­házat is. Ez ellen tiltakozni kell az összes iro­dalmi és színművészeti testületeknek s a mű­­pártoló közönségnek is. Zsolt.

Next