Pesti Hírlap, 1932. november (54. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-06 / 249. szám
8 Egyesült erővel! A KVT és VME kiállítása. Gömbös Gyula miniszterelnök a tetterős férfikor tüzes erejével hirdeti a nemzeti összefogást. Jelszava győzni és sikert aratni. Az új kultuszminiszter is elvárja a magyar művészektől, hogy „valamennyi művészeti irány és iskola szervesen illeszkedjék a nemzet egyetemes kulturéletébe". Ezek a szép igék jutnak eszünkbe, mikor most belépünk a Nemzeti Szalon termébe, hogy ott a legújabb magyar művészet egy seregbe egyesült mestereinek műtárlatát megnézzük. Az ő működésüknek is természetesen megvan a jogosultságuk, mint minden alkotó törekvésnek. Itt legföljebb arról van szó, hogy ez beleilleszkedik-e a magyar nemzeti szellembe? Mi azt szeretnénk, ha művészifjúságunk legmerészebb njítási vágya közben is magyar tudna maradni. Hiszen az egész kulturvilág legfőbb értéknek a nemzeti sajátosságot tartja, a faji ízlés eredetiségét keresi. Lapunkban is kitartóan azért küzdöttünk, hogy a magyar művészet elsősorban magyar maradjon. Ez nem konzervativizmus, hanem egyszerűen józan életigazság A természetben is képtelenség, ha a kő virág akarna lenni, a virág tölgyfa, a fa emlősállat... És ime, az új művészeti törekvésekben majdnem ilyen szélsőségek is előfordulhatnak. Az „útkeresések és radikális túlzások korszaka után“ az új magyar művészet teljes felvirágoztatását mi is csak az egységesebb csoportosulás és tömörülés útján tudjuk elképzelni. Vagyis: művészetünkben is egyesült erővel legyünk magyarok! A Nemzeti Szalon összes termeiben 92 művésztől majdem 200 műtárgyat látunk az új művészszindikátus tárlatán. Jelen van a modern gárda minden jó neve. Első impressziónk az, hogy a szélsőséges törekvések erősen leszűrődtek. Ez talán a kor és életkor szava. Az élet nyűge mindent letör. A legvadabb fiatal csikókból is lassanként igáslovak lesznek. Ez a radikális hasonlat némileg illik a művészi rugaszkodásokra is. Itt most jó kiállítást látunk, ha a modernségi szemüvegén át szemlélődünk. Válogatott anyaggal szerepelnek a vezérek. Csók István nagybátyja képmását festette meg meleg, kedélyes érzésvilággal. Vaszary Jánostól mesterien finomjjapádos kerti jelenetet látunk s egy buján magyaros, tulipánládás virágcsokor csendéletet. Igen friss tájképekkel szerepel Bornemissza Géza, egészen átfinomodott Márffy Ödön is („Pihenő nő“ — „Nő csipkével“), magyarosság érzik Pécsi Pilch Dezső színes-tarka csendéleteiben (szép egy esős hangulatú utcai képe is). — szinte robusztusan hirdeti Aba Novák Vilmos az erejét, saját nagyított képmásában; — pozitívebb lett Egry József, egészen leegyszerűsítette pikturáját Farkas István („Találkozás“, — „A dombon“); — megjelent Kernstoh. Károly őszintén megfestett „Keresztelő Szent Jánoskával és a „Várakozó zsellérek“ című genreképével. Még Scheiber Hugó kubisztikus és kacskaringós vonaltarkaságaiból is kialakult immár egy „Ülő ember“ és a „Tűztánc“. Szemnei István „Emberek“ c. vászna nyugodtan szemlélhető kompozíció. Bernáth Aurél „Vasúti bevágás“ c. pasztelljében klasszikus erő van, igen finom fekvő női aktot festett Patkó Károly (legföljebb a szürkekockás pokróc ellentétes rajta), — Klie Zoltán aktja is jól hat lágy, szürke tónusával; — Berény Róbert hű maradt vörös szikéihez (legjobb a ,,Cigarettázó“-ja); — Lesznai Annától két friss, vízfestésü vázlatot látunk. — Miháltz Pál „Leány virággal“ c. képe olyan, mint egy szép szürke japán kép, — Novotny Emil Róbert fekvő női aktja kissé nyers, de rajzban igazán jó, — Molnár C. Pál „Alvó nő“-je viszont csupa felfújt gummivánkosból áll, Derkovics Gyula „Anyaság“-a erős naturalista alkotás, Perlrott Csaba és Kmetty János csendéletképekkel, Paizs Goebel Jenő egy bizarr vadállat-képpel („Harc az őserdőben“) mutatkozik be. Magyarosan szép Büky Béla „Madonná"-ja, ilyen Beck Judit pólyásbaba-képe is, mézeskalácsos magyarság van, Pekáry István „Falu“ és a „Kanász és kedvese“ c. igazán naiv képeiben. Czóbel Béla három képe vaskos és széteső, Emőd Aurél „Rózsaszínruhás leány“-a, Gábor Jenő „Pierrot“-ja, Vaszkó Ödön „Ablak előtt“ c. bérház romantikája, Dési Huber István „Sakkozó“-ja, Körmendi András „Marhavásár“ c. vízfestménye, Lehner Emil „Tengerpartija, Bene Géza „Arckép“-e mind érdemes az említésre. Martyn Ferenc kompozíciója indokolatlan finomságokból áll, egészen a képrejtvények kategóriájába sorozhatjuk Barzó Endre, Friml Géza, Gabányi Jenő csendéleteit. A festmények között egy szép festmény hatásával tűnik szembe Ferenczy Noémi „Piroskorsós alak“ c. gobelinje. A szoborművek közül Beck ö. Fülöp plakett- és éremkollekciója, Csorba Géza szép Endresz-képmása és Páltzay Pál jó arcmásai a legjobbak, finom leányfejet látunk Cserepes Istvántól, Varga Oszkártól, Varga Takács Juliától, Mészáros Dezsőtől, valamint Medgyessy Ferenctől. Szép a Szomor László „Madonnába és sok érzés van „Anya“ c. szobrában, finom a Cser Károly „Táncoló“-ja, viszont egyszerűen gyerekjáték a Boda Gábor „Favágó“-ja és Mattis-Teutsch János „Szobort” c. ezüstfémes kiállítási tárgyánál kifúrja oldalunkat a kíváncsiság. Mi ez? Női akt vagy ruhafogas? Kézdi-Kovács László. PESTI HÍRLAP 1932. november 6., vasárnap. V., Bálvány utca 4. szám alatti szőnyegüzlet megszűnik! Az üzlet teljes megszűnése következtében a raktáron lévő összes szőnyegek, függönyök, terítők, takarók stb. stb. potom árban kerülnek eladásra• Ombré strapa-fűtő..................................76 P Brosseli ágyelő, rojtos .... 2.70 P Modern szobaszőnyeg, Ombré strapa-futó, szélesebb . 1.10 P Kéziszőttes ágyelő, rojtos, la . 3.10 P 300 X 200, rojtos............................18— P Herkules futószőnyeg, Plüss-Velour ágyelő, rojtos . . 5.90 P Brabant ebédlőszőnyeg, 70 km. széles ...... 1.30 P Nyírott összekötő szőnyeg 300 X 200, rojtos...........................23— P Herkules futószőnyeg. . 90 X 180 10.80 P Rumba—Bouckle-szőnyeg, 90 cm. széles ..••■ 1 1.90 P Torockói sezlonátvetés, fő min. 6.90 P 1300 X 200 ....... 30.— P Jacquard futószőnyeg. Modern sezlonátvető, Valódi Bouckle-szőnyeg, 70 cm. széles ... ... 1.96 P nehéz minőségű.......................16— P 300x200, la...............................40— P Jacquard futószőnyeg, Caracül, la sezlonátvető . . . 42.— P Valódi Bouckle-szőnyeg, 90 cm. széles . . . . . . 8.10 P Selyemfényű, la mokett 350X250, la............................6a— P Brüsseli futószőnyeg, sezlonátvető .................................41-50 P Marhaszőr-Cyapju-Bouckle-70 cm. széles 2.00 P Selyemfényű, la mokett szőnyeg, 300 X 200, la . . . 60— P Brüsseli futószőnyeg, asztalterítő ...... 25— P Marhaszőr-Cyapju-Bouckle-90 cm. széles ...»•■ 3.80 P Cobelin- és perzsa-mintás szőnyeg 350X250, la . . . 90.— P la Velour plüss-fűtó, asztalterítő ...................................7.50 P Nyírott ebédlőszőnyeg, rojtos . 40.— P 70 cm. széles ...... 6.50 P Szövet-ágykészlet, la Cyapot-flanelltakaró .... 4.— P Rojtos ágyelő.......................................1.10 P 2 ágy, 1 asztalterítő . . . 21.— P Nehéz gyapjútakaró, la . . . 15.— P Manilla ágyelő, rojtos .... 1.60 P Virágos vattás paplan, la . . 9.80 P Hasonlítsa össze szenzációs olcsó árainkat/ 1410 Használja ki az alkalmat és siessen vásárolni t. Esti levél — Színházait temetése. —Színházakat temetnek. Az ország gyásza. A nemzet szégyene. A magánszínházak megmentésére országos mozgalmat kell indítani minden társadalmi egyesületben és a pénzintézetek körében. Ma azonban az a veszedelem fenyeget, hogy a magánszínházak katasztrófája után nagyon hosszú időre, vagy talán örökre elveszítjük egyszerre a Népszínházat és a Nemzeti Színházat. Jelentéktelennek látszó pénzügyi tárgyalásról és adminisztratív alkudozásokról van szó, amely a közoktatásügyi minisztérium és a főváros között folyik. De ez aktáik,között örökre eltemethetik legfontosabb két kulturális intézetünket. A Népszínházat annak megalapítójának, Rákosi Jenőnek és az egész élő művészi világnak tiltakozása ellenére kibérelte a Nemzeti Színház. Azzal vigasztaltak, hogy csak pár évig, míg a Nemzeti Színházat fölépítik a régi helyén. A minisztérium nem fizette a bért és most azt az ajánlatot tette a fővárosnak, ajándékozzák az államnak örökre a Népszínházát és ahelyett ad a fővárosnak egy üres telket. Fel kell világosítani az összes illetékes urakat, hogy ezt ilyen egyszerűen nem lehetintézni. Ha szakszerű felvilágosítást adunk a históriai igazságokról, akkor Hóman Bálint miniszter, a kiváló történeti tudós, ki most kultúrtörténetet csinál, nem fog belemenni ebbe az üzleti cserébe és a fővárosnak egyetlen polgármestere sem írhat alá ilyen szerződést. Először is megakadályozza ezt a történeti igazság és jogi állapot: a Népszínház ugyanis soha sem volt a főváros tulajdona. Közadakozásból alapították s most is úgy hívják, hogy „Népszínházi alapítvány“, amely fölött nem valamelyik közönséges fővárosi bizottság, közgyűlés vagy tanács dönt, hanem „a Népszínházi alapítványnak külön bizottsága“, amelynek elnöke a mindenkori polgármester. A Népszínházat nem a főváros pénzén építették, hanem közadakozásból és az érte évek óta fizetett béreket sem fizették be soha a főváros pénztárába, mint a főváros tulajdonát, hanem a Népszínházi alapítványt képviselő bizottság kizárólag a színház épületének javítására fordította azt. Nagyon sok milliót fizettek a Népszínház összes bérlő igazgatói, kezdve Rákosi Jenőtől és abból a Népszínházat majdnem teljesen újjáépítették. A Népszínházi alapítványt kezelő bizottság megtehette és megteheti, hogy az államnak elengedi azt az óriási bérösszeget, amelyet a magánbérlőktől olyan kegyetlenül behajtott, hogy az egyik igazgató öngyilkos is lett, de minden igazgató és minden polgármester törekvése az volt, hogy maga a Népszínház, mint különálló kulturális intézmény, teljesen különálló művészi személyzetével, irodalmával fennmaradjon. Évtizedeken keresztül Budapest minden polgármestere, még emberhalál árán is fenntartotta a Népszínházat a maga kulturális céljaira. Ha az állam tulajdonába menne át a Népszínház, ez azt jelentené, hogy hosszú időre, talán örökre elfelejtik a Nemzeti Színház sürgős fölépítését. Pedig a Nemzeti Színháznak a Népszínház épületében töltött tíz esztendeje bebizonyította a szakértők aggodalmát, hogy a Nemzeti Színház finom tónusú művészi együttese el fog pusztulni az énekes színháznak építtett, rossz akusztikájú színpadon. Az öreg Nemzeti Színház szalon-vígjátékainak finom hang-.. . csak a földszint első soraiban hallani. De az az ezer ember az emeleteken egy szót sem hall belőle. Az élethű, reális játékot, amelyben a színész a partneréhez fordulva, vagy néha a szintpadi helyzetnek megfelelően, a közönségnek háttal állva beszél, a Népszínházban nem lehet produkálni. Itt a színpadnak úgynevezett első utcájából hangzik csak a próza. Ezt persze a proscenium páholyok és a földszinti jó helyek közönsége nem tudja. A legfelső emeleten, amely majdnem fél kilométernyire van a színpadtól, nemcsak a hang vész el, hanem a művészi arcjáték is. Vannak a Nemzeti Színháznak hatalmas hangú tagjai, Kiss Ferenc hangját, vagy Odryét a karzaton is meghallják. De el-vész Odry Hamletjénel, vagy Biberachjának arcjátéka éppúgy, mint Bajor Gizi és Váradi Aranka európai színvonalú finom árnyalása. Hettyey Aranka drámázását is meghallják, de nem élvezhetik a mimikáját. A Nemzeti Színház személyzetének kellene testületi ülésen tiltakozni az ellen, hogy a művészetük abban a nagy hambárban pusztuljon el. Két teljesen különálló művészetet és stílust teremtett a Nemzeti Színház és a Népszínház. Mind a kettő nemzeti kincs. Mind a kettőt föl kell támasztani. És föl is lehet. Maga az államfő, Horthy kormányzó úr, Gömbös miniszterelnök, Hóman kultuszminiszter a képzőművészetek pártolására külön mozgalmat kezdeményeztek. Ezt a magasabb helyről jövő lendületet át kell vinni a színészet- és drámairodalom fejlesztésére is. Mikor a magánszínházak bukdácsolnak, akkor nem lehet az állami színházakat is kevesbíteni. Elég szomorú, hogy a főváros a Városi Színházat a magyar irodalom számára 80 százalékra agyonütötte. Ma százszorta nagyobb kulturális és nemzeti szükség lenne a régi Népszínházra és az igazi Nemzeti Színház művészi stílusának feltámasztására. A Nemzeti Színházat föl lehet úgy építeni, mint az Akadémiát. Az egész művészi és írói világ téglát fog hordani és megépíti azt Gömbös munkásosztaga. Azt hirdetik, hogy új magyar teremtő korszak következik. Nem illik tőlük egy olyan jelentéktelen adminisztratív és pénzügyi kérdésben, hogy az állam tartozik a fővárosnak színházi bérlettel, egyszerre agyonütni a Népszínházat is, a Nemzeti Színházat is. Ez ellen tiltakozni kell az összes irodalmi és színművészeti testületeknek s a műpártoló közönségnek is. Zsolt.