Pesti Hírlap, 1934. február (56. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
1934. február 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP A Pesti Hírlap levelesládája. — Állandó rovat — IRTA: HEGEDŰS LÓRÁNT. Világbetű. (P. Zs. Budapest.) Az ön gondolata zseniális és annyira fantasztikus, hogy már majdnem józan. Miután a világnyelv nem valósult meg, legalább világbetűt, character mundit, olyan egységes írásjegyet akar, melyet mindenki el tud olvasni. „Ha a világnyelv megvolna, akkor a fejünket nem kellene törni azon, hogy mondjuk ki az idegen szókat.“ Nem ajánlom azonban önnek azt, amit tovább tervez, hogy nemzetközi világbetűkongresszust tartson, mert ott senki sem értené meg egymást. Komolyan szólva azonban, miután tudományos meggyőződésem szerint darwinista vagyok, én úgy képzelem, hogy amint az emberek közt folyik a létért való küzdelem, amint a fajok birkóznak egymással, ez a küzdés, birkózás megvan a számok, a nyelvek és a vallások között is. Én azt látom a jövőben, hogy a többi versenytársat messze felülmúlva győzni fog az arabs szám, a latin betű, az angol nyelv és Jézus hitvallása. Ez volna a válaszom az ön érdekes problémájára, amelyen sokat tűnődtem, annyival is, inkább, mert a végén azután olyan előterjesztést teszen, amelyre én alig fogok már vállalkozni. Szól tudniillik az írás végén e képen: „Nincs messze már az az idő, mikor már a Marson élő lényekkel kell érintkeznünk, magunkat velük meg kell értetnünk. Nekünk föld-ábécét kell készítenünk, később a Mars-Föld szótárt (Vocabularium Mars-terrestre) kell összeállítanunk és még nincsen egységes alfabétünk.“ — Úgy gondolom, ezt a rövid időt igazán megvárhatnék. Tisza István szobra. (B. Gy. festőművész.) Szó szerint közlöm azt a levelet, amelyet B. Gy. festőművész levelesládámba juttatott gróf Tisza István Zsolnaparton készülő szobra ügyében, amelyre nézve a közmunkatanácsot és a szoborbizottságot úrra kérjük, hogy az ott látható szerencsétlen állati szörnyet mielőbb eltávolítani szíveskedjék. A levél a következő: „Igaza van önnek abban a cikkében, melyben azt írta: az oroszlán a Duna felől nézve egy polip. Tényleg az. Most, hogy alkalmam volt megtekinteni, legnagyobb sajnálatomra igazat kell önnek adnom. De szabadjon ehhez még az én szerény hozzászólásomat is hozzáadni, mert az még hagyján, hogy az oroszlán polip, de a bronzfigurák, a mellékalakok, mindmegannyi parcellán biedermeier figurák a magyar népviselet leple alatt. Tisza István ne adj’ Isten, hogy ezt látná, azt mondaná: ha már nem adtatok kis, egyszerű szobrot, miért csúfoltok ilyennel engemet? Annyi bronz, mely érték és annyi pénz helyett inkább hidat építettek volna Tisza István emlékezetére. A szépet igy a hasznossal társítottuk volna, sok-sok munkásnak, mérnöknek, építésznek, szobrásznak kenyeret adtunk volna s Budapestnek ékessége lenne az, hogy úgy mint Széchenyi Istvánnak, Tisza Istvánnak is van egy hidja mindörökre.“ Diplomaták iskolája. (Norvégiai olvasó Bergen, V. Brúnó Fiume, S. H. I. Budapest, Cs. J. Budapest.) A magyar diplomáciáról írt, törökországi tapasztalataimmal kibővített cikkemre a külföld minden tájáról érkeznek hozzászólások. Egy bergeni olvasónk küld be hoszszú tanulmányt arról, hogy a hibánk valóban abban van, hogy a konzuli kart nem építjük ki s inkább reprezentálunk, holott például Bergenben, ebben a kis norvég városban is, mily sokat tud egy buzgó konzul a magyar közgazdaság érdekében kivívni. Annál keservesebb, hogy „Björnson és a tótok“ címmel még mindig oly cikk jelenik meg a Bergen Tidendeben, Norvégia egyik legnagyobb lapjában, mely hamis benyomásokat ad Magyarországról és nincs aki e támadást lepuffantsa. A többi levélből kiemelhetném a magyar kormány által megszerzett római Falconieri-palotáról szóló felszólalást. Ennek az épületnek a termei konganak az ürességtől s annak dacára a pápai követségnek külön palotát vásároltunk. Ankarai felszólalásomra pedig azt jegyzi meg egy hozzáértő mérnökolvasónk, hogy az egész fölösleges, drága épületet olasz építész tervezte s az illetékeseknek eszébe sem jutott pályázatra felhívni a kiváló magyar építészeket. Ezt nevezik nálunk röviden diplomáciai tervgazdaságnak. Nagy magyarország Budapesten. (Hungária restituta.) Az ön érdekes és merész terve az, hogy Budapesten, a székesfőváros legkeletibb sarkában, a rákoskeresztúri temetőtől a repülőtérig mintázzák ki földből Magyarországot, folyóival, hegyeivel, hősi emlékeivel s ez élő múzeuma lenne a magyar gondolatnak. Nézetem Budapest jövőjét illetőleg az, hogy először a Váctól Csepelig terjedő külső övét kellene közös közművekkel összefogni, amint most a villamoshálózattal meg is történt. Ha ez megvolna, volna egy külső és belső Budapest és a kettő közti területet én nem múzeumnak, hanem élő kertnek szánnám. Nagymagyarország múzeumának mindnyájunknak magában kell benne lenni és azt hordozni, mert máskép az soha meg nem valósul. Kenyérkeresők. Irta: Lux Terra. I. Az egészen szűk utca szemközti házából valaki figyelte a társaságot. A távolból színpadi figuráknak látszottak és a szoba, melyet hatágú barokkcsillár világított be, olyan volt, mint egy színpad, amelyen egy Csehov-darabot játszanak. A kanapén, sok párna között, fekete ruhában , termetes, szürkehajú asszony ült és egy másik, vékony, hervadó asszony. A biedermayer-asztal körül egy fiatal nő és egy érdemrenddel dekorált tábornok ült. A fiatal nő a távolból, halvány, hosszas arcával, ferdevágása nagy sötét szemével, egy kínai mese királynőjének látszott. Egy másik fiatal nő, élénk, erélyes mozgású, teát szervírozott. A csillár alatt még egy harmadik fiatal nő volt látható. Állva itta a teáját, közbe feltette a kalapját és búcsúzkodott. Látszott a mozdulatain, hogy siet, hogy az ő szereplése ezzel a jelenettel, itt a színpadon véget ér. Ki volt e rejtélyes és siető szereplő? Talán egy előkelő, gazdag dáma, akit lent vár az autója, hogy az Operába vigye? Alig. Az illúziók alkonyát éljük, tehát inkább munka, kenyér után siet a fiatal szereplő. E hölgy a valóságban lámpaernyőket fest, a japánok művészetével, rózsaszínű íbiszeket, kékszárnyú fecskéket és nagyszerű távlattal hóborította hegyeket lehel ecsetjével a porcellánra. Az a másik fiatal nő, aki a teát szervírozza, ugyancsak művész. Álomszerű csipkéket varr, királyi ablakfüggönyöket, teritöket. És művészetről beszélget a kis társaság, meg a kenyérről. Kereseti eshetőségekről. Kenyérreményekről, kenyérálmokról, kenyérjövőről, kenyértelenről. A szürkehaju asszony a kanapén, már 1914. előtt a hőslelkü anyák szerepében debütál. Özvegység öt gyerekkel! A magyar uriosztály színműve, sok rokonvonással találkozott a háború előtti Oroszország uriosztályának jellem- és helyzetrajzával. Ha azonban a családeltartás az özvegy anyára nehezült, az asszonyok sehol és soha nem voltak Oblomovok. Ez a férfispecialitás. Az asszony ha tíz körmével kaparja a földet, akkor is eltartja és felneveli a gyerekeit. Az anyák végig a világon: vállalkozók, találékonyak, élelmesek, bátrak, vakmerőek, fáradhatatlanok. Az anya: oroszlán, aki fogaival védi és félti a gyerekeit. A szürkehajú asszony a kanapén, a jelenben passzív szereplője a kereseti eshetőségeknek. Belebukott vállalatába és kis tőkéje szertefoszlott, mint a hajnali álom. Szép keze fájdalmasan hanyatlik le és száján méla mosoly: — Úgy nézzetek reám, hogy már jó ideje a gyerekeim kitartottja vagyok! A leánya tréfásan biccent a fejével. — Maga az oka, drágám! Megöregedett, mégsem ismeri az embereket. Mindenkibe megbízik. Finek-fának kölcsönzött. Egyik vendégasszony megkérdezi: — Mondd, Ilonka, te nem vagy ilyen bizakodó természet? A szép, már nem éppen fiatal leányfej erélyesen int. — De nem ám. Nem bízok senkibe, még magamban sem. Ilonka anyja búsan sóhajt: — Szívem, te az új generáció vagy! Az én apám egyszerű becsületszóra adott kölcsönt a barátainak. — Ez húzta ki alóla a gyékényt! — Hát bizony, a barátság elúsztatta a kétezer holdat. Adj egy cigarettát, Ilonkám! — Nem adok, lelkem. Ma délután már kettőt szívott el. — Ne légy szigorúbb, mint az orvos. Naponta hatot engedélyezett. — Könnyű az orvosnak! Nem ő veszi. Csönd . . . Angyal repült keresztül a szobán. A bánat angyala . . . II. A megenyhült téli idő egyszerre újra ködösre, szürkére, metszően hideggé vált. Mariska most jött haza a bankból, egy órával váratlanul előbb a szokott időnél. Mikor benyit az ajtón, érzi, hogy a szobában sütve van. Meglepetve kérdezi: — Ilyen korán befutott, anyus? Az ősz asszony halvány arca zavarodottan elvörösödik: — Fázom. Valahogy nem vagyok jól. Mariska anélkül, hogy ránézne az anyjára, kedvetlenül mondja: — Még csak egy betegség hiányzik. Kérek egy csésze teát. — Lelkem, mondtam neked, amikor délután elmentél, hogy elfogyott a tea! — Anyus, az én fejem sem káptalan! Eszerint most nem kapok teát? — Legfeljebb, ha lemegyek és hozok. — De ha nem jól érzi magát! — Nem tesz semmit. Csak adj pénzt. — Nem engedem, hogy lemenjen. — Látod, Mariska, ezért kellene, hogy napontai elszámolásra pénzt adnál nekem. Akkor nem fordulnának elő hasonló esetek. — Hagyja, anyus! A maga kezébe nem való pénz. Nem tud vele bánni. Azt hiszi, az a háromszáz pengő, amelyért én úgy dolgozom, mint egy igásló, épp olyan könnyen jön, mint az az ötszáz pengő, amit a boldogult apus mint konyhapénzt adott és azonkívül a saját és a gyerekek ruházatára még kétszáz pengőt kapott havonta. Annak a világnak már befellegzett és maga, anyus, nem tud beletörődni a mostani helyzetbe. — Miért nem tudok? Nagyon is tudok. Minden krajcár, amit te keresel, úgy esik a szívemre, mint egy nagy kődarab és úgy vigyázok reá, mint a két szememre. 3 fejlődik a legjobban amelyik nem nyalánksággal tömi mirgát, hanem szüleinek gondos nevelése folytán célszerűen táplálkozik. Amint a penge csemete is csak kellő gondozás mellett nő terebélyes fává, úgy kell a gyermeket is észszerűen táplálni, hogy erős, egészséges ember váljon belőle. A fejlődő gyermeki szervezetnek fokozott mértékben van építőanyagra, vitaminokra szüksége. Ezeket töményen nyújtja az Ovomaktine, amely a friss tej, friss tojás és maláta minden tápértékét és vitaminját változatlanul, kellemes ízű, könnyen emészthető alakban juttatja a szervezetnek. Adjon gyermekeinek reggelire, uzsonnára minden csésze tejbe 2—3 kávéskanál Ovomaltine-t és ön is meg fog győződni az Ovomaltine kiválóságáról. fájdalmaknál, fejfájásnál, izom és izületi fájdalmak esetén a Togal tabletták jól hatnak. Teljesen ártalmatlan. Kérdezze meg orvosát! Minden gyógyszertárban kapható!