Pesti Hírlap, 1935. február (57. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-20 / 42. szám

16 TÖRVÉNYKEZÉS. Öt napig tart az Ügyvédi Kamara tisztújító közgyűlése. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Pap József, február 26-án, kedden délelőtt fél kilenc órára h­ívta össze a választói közgyűlést. A tárgysorozaton csak egy pont szerepel: a Kamara teljes tisztújítása. Ezen a választó közgyűlésen a Kamara vezetőségét, negyvennyolc tagból álló választmányát és kétszázöt­ven közgyűlési kiküldöttet választanak. Az új kama­rai törvény értelmében a választói közgyűlésen nincs helye semmiféle felszólalásnak, sem pedig indítvány­tételnek. A Kamara elnöke a közgyűlés megnyitása után nyomban elrendeli a választói eljárást. Ez öt napig, vagyis március 2-ig tart. A választási elnök dr. Horváth László. A szavazatokat négy szavazat­szedő bizottság veszi át, amelyek Baumann János, Deutsch Viktor, Gündisch Guido és Kovácsy Dénes elnöklete mellett működnek. Március 2-án délután két órakor lezárják a választói eljárást és nyomban hozzáfognak a szavazatok összeszámlálásához. Ezt a meglehetősen bonyolódott munkát száz tagból álló bi­zottság végzi el. A választás minden ügyvéd számára kötelező, bírság terhe mellett minden ügyvédnek szavaznia kell. A kamara 3267 bejegyzett tagja közül 2253-nak van szavazati joga, mert 1014 ügyvéd a kamarai járulé­kok nem fizetése miatt elveszhette választói jogosult­ságát. A kamarai választásra az ügyvédi pártok há­rom csoportba tömörültek. Az Egyesült ügyvédi Pár­tok Nemzeti Szövetsége, Pártszövetség az Ügyvédi Autonómia Védelmére és a Szabadügyvédség Pártja vesz részt a választási csatában. Most az utolsó na­pok során rendkívüli mértékben felélénkült a válasz­tási mozgalom. Ismeretes, hogy dr. Pap József felső­házi tag, a Kamara mostani elnöke, visszalép e díszes tisztségtől és nem jelöltette magát az elnöki méltó­ságra. Utóda dr. Kövess Béla elnökhelyettes lesz, aki valamennyi pártnak jelöltje az elnöki tisztségre. Min­den egyéb állásra a különböző pártok más-más jelöl­tet állítottak. Az Egyesült Ügyvédi Pártok Szövetsége a követ- .­kezőket jelölte: Elnök Köves Béla, elnökhe­­der I­mre, Kertész Adolf, he­­lyettesek Lévy Béla, Wenczell Jodi István, Ladányi Sándor, Árpád, főtitkár Gerlóczy End- László Arnold, Lukács Bernát­­re, titkárok Boda Ernő, Pályi vitéz Mátyás­falvi (Glatz) Gyula, ügyészek Bartók IV Erich, vitéz Mensáros Zoltán, Jenő Berend Béla, Kramer Emil, Mezey Sándor, Nyári Miklós, pénztáros Lukács Imre, pénz- Pajor Rezső, Palágyi Róbert, tároshelyettes Vida Gyula, vá- Parragh Sándor, Percnyi lasztmányi tagok Baján­ye­ Zsigmond, vitéz Pether Zoltán, rene Baktay Albert, Barta Polák Géza, Porubszky György Imre doberdói Bánlaky Zol- Rendes Ervin, Rendi Sándor, Ján, Bátyka Zoltán, Beregi Szlávitezái Sándor Árpád, Si­ Endre Brózik Bódog, Ludin- Jaon Mihály Pál, Boóa Jó­­szky László, egerszalóki Czig­ zsel, vitéz Szabó Lajos, Kis­­ler István, Dugá­rdy István, b­éri Szalay Zoltán, Szatmári Fábián László, Fenyves Béla, Ferenc, Uhlwurm Ödön, Vadász Gaál Jenő, Groák László, Béla Varannai István, Vályi Győri Ákos, Hódy János, Jan­ Lajos, Várkonyi Kálmán, Cső­ Sándor, Kagos Béla, Kál- Pártszövetség az Ügyvédi Autonómia Védelmére jelöltjei. Az Ügyvédek Szabad Szervezete a következőket jelölte: — Két napi elzárásra ítélték a testvérgyilkos keres­kedősegédet. A m­ait nyáron Kollár László kereskedősegéd Óbudán veszekedés közben agyonlőtte fivérét, Kollár Ven­del gazdálkodót. Kollár Lászlót letartóztatták, a törvény­szék azonban felmentette az emberölés vádja alól, meg­állapítva, hogy a jogos védelem határát félelemből lépte túl. Az ítélőtábla a bizonyítás kiegészítését rendelte el már régebben ebben az ügyben, úgyhogy az emberölési ügy még nem fejeződött be. Kollár Lászlónak már ezt megelőzőleg is komolyabb összetűzése volt bátyjával, aki azután életveszélyes fenyegetés címén feljelentést tett ellene. Ezt a régebbi ügyet kedden tárgyalta dr. Csilléry Kálmán büntetőjárásbírósági alelnök. Kollár László el­mondta, hogy a járásbíróság folyosóján várakozott, ami­kor apja segélykiáltásait hallotta. Éppen tízóraizott, ezért kés volt a kezében és nyitott késsel rohant az előszobába, ahol bátyja, Kollár Vendel rugdosta édesapjukat. Gyorsan eltette a kést és apjának védelmére kelt. Ezt a jelenetet magyarázhatták egyes tanuk félre, azt gondolván, hogy ő késsel ment neki bátyjának. A járásbíróság a tanuk ki­hallgatása után Kollár Lászlót közcsend elleni kihágásért két napi elzárásra ítélte. Az ítélet ellen fellebbeztek.­­ A sinfalvai perben újra elnapolták a tár­­gyalást. Kolozsvárról jelentik, hogy az ottani tör­vényszék kedden folytatta a sinfalvai események miatt perbe vont­­magyar újságírók ügyének tár­gyalását, amelynek mindjárt az elején heves ösz­­szecsapás volt az ügyész és a védők között, mert az ügyész kérte a bíróságot, hogy tekintsen el a tanú­ként megidézett Boros György unitárius püspök és Gaál Miklós tordai képviselő kihallgatásától és ren­delje el mindjárt a perbeszédek megtartását. A vé­delem képviselői tiltakoztak az ügyészi indítvány ellen. A biróság végül elrendelte a bizonyítási el­járás folytatását. Dr. Boros püspök elmondotta, hogy Sinfalvára érve, temetési menettel találkozott. Hajdú Sándor 60 éves gazdát temették, aki a kiál­lott izgalmakba belehalt. Gaál Miklós a tordai za­­vargásokról vallott. Az elnök váratlanul kihirdette a tanúvallomások után, hogy a tárgyalást újra el­napolja február 26-ig. __ Százharmincegyezer pengős takarékkönyvet hami­sítottak. A múlt év tavaszán a postatakarékpénztárnál rájöttek arra, hogy egy hamisított betéti könyv segítségé­vel százharmincegyezer pengőt akarnak felvenni. A ha­misító társaság tagjait elfogták és a törvényszék már el is ítélte őket. Az elítélt Weber Béla és Demeter Gyula volt egyetemi hallgatókon és Pap József ügynökön kívül a kir. ügyészség vádat emelt Singer Sándor magántiszt­viselő és Hoffman Leó nyomdai vállalkozó ellen is. Singer és Hoffman nem jelentek meg akkor a tárgyaláson, mire ügyüket elkülönítették. Időközben Singer Sándort elfog­ták és kedden tárgyalta az ügyet a büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa. Singer elismerte, hogy a takarékkönyvbe valóban ő írta be az egyik negyvenezerpengős tételt, még­pedig Demeter utasítására, aki azt mondta, hogy egy ok­­irathamisító társaság leleplezése céljából van erre szük­ség. Hoffman Leó azzal védekezett, hogy elkészítette a megrendelt kartotéklapokat, de nem tudta, hogy ezt visz­­szaélések céljaira fogják felhasználni. Az egy évi börtönre ítélt Weber Béla tanúvallomásában többek közt azt mondta, hogy Singer Sándort nem tartja bűnösnek, mert őt valóban beugratták. Több tanú kihallgatása után a tör­vényszék Singer Sándort okirathamisítás bűntettéért hét hónapi börtönre ítélte, Hoffman Leót ellenben felmentette. Az ítélet még nem jogerős.­­ Börtönbüntetésre ítélt szénkereskedő, Hajnal La­jos szénkereskedő magánokirath­amisítás és csalás bűntet­tével vádoltan került kedden a büntetőtörvényszék Fo­­nyódy-tanácsa elé. Dumánszky Ágoston rádiómérnök, aki régebben társa volt Hajnalnak, az evangélikus egyházköz­ségtől három vagon koksz szállítására felvett kétezer pen­gőt. Dumánszky a pénzből ezerkilencszáz pengőt átadott Hajnalnak, hogy fizesse be a Carbon szénkereskedelmi részvénytársaságnál a koksz vételára fejében. Hajnal a pénzt nem fizette be és amikor Dumánszky sürgette a nyugtát, a Carbon levélpapírján hamisított egy okiratot. Hajnal a bíróság előtt elismerte, hogy Dumánszkynak ha­mis nyugtát adott, de tagadta, hogy az evangélikus egy­házközséget meg akarta károsítani. A törvényszék Hajnal Lajos szénkereskedőt a vád szerinti bűntettekért hét hó­napi börtönbüntetésre ítélte. — Gyomor- és bélbántalmak, hasüregbeli vérpangás, izgékonyság, migrén, kimerültség, szédülés, szívszorulás, rémes álmok, ijedősség, általános rosszullét, a munkaképes­ség csökkenése sok esetben rövidesen megszűnnek, ha a be­teg néhány napon át reggel éhgyomorra egy pohár termé­szetes „Ferenc József" keserű­vizet iszik. — Megölte az anyósát. A miskolci törvényszék most tárgyalta Szobonya Bertalan bányász bűnügyét, aki az elmúlt év novemberében Radostyán községben veszekedés alkalmával baltával széthasította anyósa, Lukács Lajosné földmívesasszony fejét. A törvényszék Szobonyát szándé­kos emberölés bűntettéért két évi fegyh­ázra ítélte. Az ítélet jogerős.­­ Hasbalőtte a lakodalomból hazatérő édesanyját. Szekszárdiét jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Ifjabb Paksi József gazdálkodó december 6-án éjjel Decs község­ben az utcán megleste egy lakodalomból hazatérő édes­anyját és amikor mellé ért, hasbalőtte. A súlyosan sérült asszonyt nyomban a szekszárdi kórházba szállították, a merénylő fiát pedig letartóztatták. A szekszárdi törvényszék Wandl-tanácsa kedden tárgyalta ifj. Paksi József bűn­ügyét. A tárgyaláson kiderült, hogy anya és fia között húsz éve feszült a viszony, már a háború idején haragudott a fia anyjára, mert nem küldött neki élelmiszert a harctérre. Id. Paksiné még mindig beteg és a keddi tárgyaláson hord­ágyon fekve tett vallomást. A törvényszék ifj. Paksi Jó­zsefet szándékos emberölés kísérletéért az enyhítő körül­ményekre való tekintettel hatévi fegyh­ázra ítélte. Az Ítélet jogerős Elnök Köves Béla, elnökhelyet­tesek Melzer István, Oppler Emil, főtitkár Brauner Mór, titkárok Ács Jenő (budapesti), Vekerdy Géza, ügyészek Grün­­hut Ármin, Kadocsa Marcel, Menyhárth Gyula, pénztáros vitéz Pétery Aladár, pénztáros helyettes vitéz árvátfalvi Nagy István, választmányi tagok Ábrahám Dezső, Auer Pál, Ballagi Ernő, Bálint Artur, Bene Sándor, Biró László, Bitt­ner Béla Bodor Géza, vitéz Bo­­tond Béla, Dvorusák Antal, Gál Jenő, Győri Emil, Gyulai Noé, Harmos Alfréd, Hegedűs József, Héczey Lajos, Hirsch­ler Henrik, Hajtás Ödön, Hor­váth Sándor (debreceni), Ke­nyeres Gyula, vitéz Kossuth Ferenc, Láng Lajos, Lovás Jó­zsef, Márton Imre, Moskovics Mór, Nagy Emil, Losonczi Nagy Vince, Ostern Lipót, Pető Ernő, Prívitzky Endre, Rott Pál, Rupert Rezső, Sehei­­ner Antal, Schilling Endre, Schweiger Béla, Seprényi Imre, Simonyi Lajos, es. Sommer Jó­zsef, Szabó Sándor, Székely Adolf, Szentiványi Dezső, Ve­­szerényi Szilágyi Dezső, Szilási Ferenc, Trubner Géza, Timár Dezső, Váradi Imre, ifj. Vas Imre, és Virányi József. Elnök Köves Béla, elnökhe­­yettesek Lévy Béla, Oppler Imre, főtitkár Gerlóczy Endre,­itkárok Szegő Ferenc, Veker­­ly Géza, ügyészek Bartók Fe­­enc, Bárdos György, Meny­­há­rth Gyula, pénztáros Lukács­mre, pénztáros helyettes Vida Gyula, választmányi tagok Áb­­ahám Dezső, Auer Pál, Bálla­­­i Ernő, Bátyka Zoltán, Biró zászló. Bleyer Imre, Bodor Géza, Botond Béla, Brózik Ba­­log, Brüll Dániel, Dusárdy István, Engel Géza, Gaál Je­­nő, Gál Jenő, Gonda Béla, báró gelsei Guttmann Henrik­, Győri Ákos, Györki Imre, Héczey La­jos, Hódy János, László Ar­nold, Lovas József, Lukács Bernát, vitéz Mátyásfalvy Erich, Mezei Sándor, Moskovics Mór, Nagy Vince, Nyári Mik­lós, Oláh Gyula, Pajor Rezső, Porubszky György, Rendi Sán­dor, Rott Pál, Simon Mihály Pál, Schilling Endre, Szabó La­jos, Szalai Zoltán, Szatmári Fe­renc, Szentiványi Dezső, Szőke Sándor, Taubner Géza, Timár Dezső, Vadász Béla, Varannai István, Vályi La­jos, Vécsei Béla, Virányi József, báró Voj­­nits Miklós. PESTI HÍRLAP 1935. február 20., szerda. — A megbízás a Magánjogi Törvényjavaslatban. A Magyar Jogászegyletben dr. Meszlény Artur egyetemi ta­nár, ügyvéd ilyen című tanulmányát olvasta fel kedden dr. Fürst László törvényszéki titkár. Dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár megnyitó beszédében sajnálatának adott kifejezést, hogy a szerző megbetegedett. A tanulmány a már több évtizeddel ezelőtt kifejtett szervezetjogi elmélet alapján jellemzi a megbízási ügylet jogi lényegét és sze­repét. Kimutatja, hogy a Magánjogi Törvényjavaslatnak a megbízásról adott meghatározása nem­ mindig helytálló. KIADÓ LAKÁS 2 szobás, modern, komfortos, központi fűtés, me­legvíz, olcsó, azonnalra vagy májusra. V„ Akadémia­utca 7. szám. m 14.KI nLr március elsején kezdődő tan- B wingi­j *»€&£ N­ &J folyamunkon néhány hét­­......■■■...............in alatt egy nagy kereseti le­hetőséget nyújtó óriási közgazdasági jelentőségű szakmára azokat a komoly összeköttetésekkel rendelkező, jó megjelenésű­­ urakat és hölgyeket, akik elhelyezkedést keresnek. írásbeli­­ jelentkezéseket „Hivatás 8652" jeligére Blockner J. hirdető­­irodába, IV.S Városház­ utca 10. kérünk. 1141 A korhely kalauz. Irta: I. W. Balfe. London egyik külvárosi negyedének forgalmát ír Westings autóbuszvállalat bonyolította le nagy kék ko­csijaival Az autóbuszok a Themze mentén fekvő kis vá­rosokon végigrobogtak a tengerpart felé. A vonal nés­­szerű volt s így ezen a májusi reggelen, amelyiken az itt elmondandó eset történt, minden hely el volt foglalva. Talán mellőzzük az egyes utasok leírását és jellem­zését. Az események egyiküket sem tették érdekesebbé, annak a golfruhás, sportsapkás férfinak a kivételével, aki a legelső egyes ülésen ült a soffőr üvegfallal elválasz­tott fülkéje mellett. Azt az egyet talán még sem fölös­leges megemlíteni, hogy a kalauz a kocsi hátsó végén elhelyezett szintén egyes ülésen ült, úgyhogy mindig vé­gigláthatott az egész kocsin. Az autóbusz éppen Woolvertown-hoz közeledett, amikor hirtelen az elől ülő sportsapkás férfi feljajdult és leesett az ülésről. A nyakából vér patakzott. Az uta­sok rémülten ugrottak fel helyeikről. A kalauz lecsen­gette a kocsit, az autóbusz megállt. A soffőr és a ka­lauz leemelték a kocsiról a sebesültet, azaz a halottat és lefektették az út melletti réten a fűre. Félórával később a közeli városkából — egy elő­­menő motorkerékpáros híradása alapján — autón meg­érkezett egy­ rendőrbiztos két rendőr kíséretében. Az autóbusz kalauza éppen ekkor a réten az úttól mintegy harminc méternyire elvonuló kerítés melletti halmon állt és a távolba nézett. A rendőrbiztos magához intette és erélyesen meg­kérdezte : — Mit keresett maga ott a dombon? Miért nem maradt az utasok mellett? — Az utat kémleltem, hogy jönnek-e már az urak, — felelte. — London felől? Hiszen tudhatta, hogy a motoros, aki minket értesített, Woolvertownba jött értünk! — je­gyezte meg a rendőrbiztos és kutató pillantást vetett a kalauzra, aki azonban közömbösen bámult a szeme közé. A rendőrbiztos az utasoktól semmi érdemleges ada­tot nem tudott meg és megengedte, hogy az útjukat foly­tassák. A holttest mellett egy rendőr maradt. Az autó­buszt a végállomásra érve alaposan átkutatták, de nem, tudtak a fegyver nyomára jutni, amellyel az öngyilkos­­ságot elkövette. -X Másnap délben Spotland Yardban Phillips detektív­­főfelügyelőt felkereste Sir Bryson Thomas, a külügymi­nisztérium osztályfőnöke. — Úgy értesültem, hogy ön foglalkozik a Westings I. vonal autóbuszában elkövetett titokzatos gyilkossággal. —­ mondta az­ osztályfőnök. — Igen, Sír Thomas, az orvosi vizsgálat megálla­pította, hogy nem öngyilkosság történt, hanem valami ismeretlen fegyverrel ölték meg azt a szerencsétlen fiatal­embert. A mód, ahogy a nyakán az ütőér át volt sza­kítva, kizárja, hogy ezt önmaga követhette volna el. A meglepő csak az volt, hogy a lövedéknek semmi nyomát se lehetett megtalálni. Pedig csak lövés okozhatta a se­bet, mert a zsúfolt autóbuszban nem szúrhatta meg senki sem, annál kevésbé, mert külön ülésen ült, amely előtt közvetlenül a soffőrt elrekesztő üvegfal van és az ab­lakok is sértetlenek voltak. — Minket az eset nagyon kínosan érintett, — je­gyezte meg az osztályfőnök. — Ön bizonyára tud arról, hogy a genfi Népszövetség egyik bizottsága irányítja, részben társadalmi eszközökkel, a kábító mérgek elleni nemzetközi védekezést. A rendőrbiztos bólintott. — A meggyilkolt ennek a szervezetnek egyik leg­kitűnőbb detektív­je volt, — mondta az osztályfőnök. — Éppen tegnapelőtt jelentette, hogy a kontinensről fontos adatokat hozott és pár napon belül leleplezi, hogy a legújabb tömeges kokainszállítmányok milyen úton jut­nak el Londonba. Ezért gyilkolták meg. De végtelenül fontos volna, hogy a jegyzeteit megkapjuk, amelyek bi­zonyára a zsebében voltak. — Sir Thomas a legjobb időben keresett fel. Ép­pen mostanra rendeltem magamhoz az autóbusz kalau­zát. Megállapítottam, hogy ő a gyilkos. — A kalauz? Hogy gyilkolhatta meg a kocsi túlsó végéről úgy, hogy senki sem vette észre. — A ródszer ugyanaz volt, amit a legutóbbi négy hasonló gyilkosságnál sejtettünk, bár bizonyíték nem állít a rendelkezésünkre Mindezeket az eseteket népes vasúti kocsikban követték el. Ez vitt arra a gondolatra, hogy a helyi rendőrség pár adatát, amellyel ők semmit se tudtak kezdeni, tovább kiépítsem. Az első adat az volt, hogy a rendőrbiztosnak feltűnt, hogy az autóbusz ka­lauza az úttól harminc lépésre egy kerítés előtti kis dom­bon állt és állítólag London felé bámult, mert „kiváncsi volt, hogy jön-e már a rendőrség“. Ennek így nem volt semmi értelme. Kimentem a helyszínére, átmásztam a­ domb melletti kerítésen és ott a fűben egy sörösüveget találtam. Megvizsgáltam: sörösüvegbe beépített légpuska volt, melyet fúvással sütnek el. Nagy gyakorlattal ezzel a hangtalan fegyverrel tizenöt lépésről is tudnak egyes gazfickók célozni. A másik adat az, hogy az egyik utas, egy vén kisasszony, azt vallotta, hogy a kalauz közvet­lenül az öngyilkosság percében sörösüvegből ivott, amin ez a hölgy nagyon megbotránkozott. — És hova tűnt el a lövedék? — kérdezte az osztály­főnök megdöbbenve — Kis üvegnyil volt, amelynek türoka behatol a nyakba és a hajszálvékony üveg annyira porrá robban szét az ütődéstől, hogy a széttépett ütőérben nyomát sá lehet felfedezni. Ebben a percben jelentette egy detektív, hogy az autóbusz kalauza megérkezett. Bevezették. Amint az asz­talon a söröspalackot meglátta, elhalványult és a pisztoly­­zsebéhez kapottadó hatalmas markok lefogták. Megtalál­ták nála a meggyilkolt feljegyzéseit és ezekből megálla­pították, hogy a kábító méreg tömegét ezeken az autóbu­szokon csempészték Londonba, természetesen a társaság tudta nélkül. A kalauz letartóztatásával, a legújabb­­ gangszterfegyverrel elkövetett gyilkosságok sorozata egy-­­ szerre megszűnt.

Next