Pesti Hírlap, 1935. február (57. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-05 / 29. szám
14 8 - —*• PESTI HIRLAP ^ 1935. február 1 Gyilkosok, rablók, betörők. A rendőrség elfogta a paksi gyilkost és a betörőbandáját. — Rablótámadók a moziban. — Gyilkosság egy angyalföldi csárdában. A budapesti rendőrségnek erős munkája akadtvasárnap hajnaltól hétfőig: detektívek és rendőrök egész csapata indított hajszát betörők és gyilkosok után. Vasárnap hajnalban ártalmatlanná tették Csepel határában a környék veszedelmes rablóbandáját és vezérük személyében elfogták a régóta keresett paksi halászgyilkost, elfogták egy józsefvárosi mozi fiatal betörőit és lázasan keresnek egy angyalföldi késelő gyilkost. Kézrekerül a paksi gyilkos. Molnár Mihály rendőrfelügyelőhelyettes régóta nyomoz a környék veszedelmes betörőbandája után, amelynek Szemeti István volt a vezetője. A rendőr kiderítette, hogy Szemeti gyakran ellátogat a csepeli kis Királyerdő mellett levő házba, ahol egy bizalmas nő ismerőse lakik. A leányt be is kísérték a rendőrségre, azonban ekkor valaki négyszer rálőtt a rendőrökre. Látták is a menekülő Szemetit, de eltűnt a bokrok között. Vasárnap hajnali öt órakor a főkapitányságról harminc rendőr és több detektív ment dr. Krizsancci Kálmán rendőrkapitány és Hóna Ernő detektívfőfelügyelő vezetésével Csepel környékére. Bezörgettek a leány lakására, azonban kijelentette, hogy nem tud Szemeti hollétéről. Megtalálták azonban Szemeti ruhadarabját. Megszagoltatok a rendőrkutyákkal és elindultak az ebek nyomában. Csepelen a nyomok egy elhagyott tanya felé vezettek. A rendőrök körülzárták a tanyát és az egyik szoba ágya alatt rongyokkal befödve rá is találtak Szemeti Istvánra. Ellenállt, de négy detektív rávetette magát és megbilincselték. A hajsza során elfogtak még hat egyént, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az elfogott paksi gyilkos betörőbandájához tartoztak. Szemeti a főkapitányságon beismerte, hogy 1933-ban Paks határában agyonlőtte Szarka Ferenc halászmestert, aki őt orvhalászaton tetten érte. Legutóbb társaival az Illatos-úti iskolába törtek be és rálőttek az iskolaszolgára, de a golyó szerencsére nem talált. A 36 éves napszámost egyébként különféle hatóságok betörések egész serege miatt körözte. Elfogták a mozibetörőket. A Kálvária-téti Józsefvárosi Moziban vakmerő rablótámadás történt. Vasárnapra forduló éjszaka az ablakon keresztül négy munkakerülő siheder bemászott az ablakon keresztül, azonban ott találták Bódy Gyula 28 éves kifutót. A betörők a kifutót megkötözték és az egyik kamrába zárták. Ezután feltörték a pénztárhelyiséget és az igazgatói irodát és mindkét helyről különböző értéktárgyakat és készpénzt vittek magukkal. Vasárnap reggel találtak rá a megkötözött kifutóra és jelentést tettek a rendőrségnek. A főkapitányság bűnügyi osztályának egyik detektívcsoportja alig huszonnégy órai nyomozás után elfogta a betörőket Kantner István 19 éves napszámos, Dubovai Lajos 21 éves napszámos és Nébik Gábor 28 éves kárpitossegéd személyében. Mindhárman beismerték a rablótámadást és betörést, negyedik társukat, Farkas Lajost, a rendőrség keresi. Agyonszúrta ismerősét a rendőrgyilkos bűntársa. Ismeretes, hogy néhány évvel ezelőtt Horváth István betörő 1931-ben kifosztott egy angyalföldi fűszerkereskedést és Simkó József rendőrtörzsőrmester tettenérte, amikor Kimbauer Lajos 38 éves kocsissal együtt el akarta vinni a zsákmányt. Dulakodás támadt köztük és Horváth rálőtt a rendőrre. A golyó el is találta és a szerencsétlen rendőr sebeibe belehalt. Horváthot a rögtönítélő bíróság halálra ítélte és ki is végezték. Kirnbauer Lajost akkor három évi szigorított dologházra ítélték. Kirnbauer nemrég kiszabadult és azóta úgy ismerték az Angyalföldön, mint veszedelmes késelőt. Meg is rettentek, amikor vasárnap hajnalban beállított a Hungária körúti úgynevezett Bableves-csárdába. Itt csakhamar belekötött Klopacsek Károly 25 éves napszámosba, aki a barátaival kártyázott. Sértegetni kezdte Klopacsek barátnőjét. A napszámos ekkor széket ragadott, Kirnbauer pedig előrántotta zsebkését és szívenszúrta. A szerencsétlen napszámos nyomban meghalt. Kirnbauer tettének elkövetése után elmenekült. A rendőrség kézrekerítésére a nyomozást megindította. A gyilkos személyleírása: körülbelül 160—170 cm magas, nyúlánk termetű, barna szemű, barna hajú, az arca pedig hosszúkás és borotvált. Különös ismertetőjele, hogy arcának baloldalán, az orrtönél, egy lencsenagyságú forradás van. Kimbaueron barna bőrkabát, szürke bricsessznadrág, fekete csizma és fekete puha kalap volt. Klopacsek holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. _____ Február 11-én döntenek az arany záradékról. Washington, febr. 4. A legfelsőbb bíróság az aranyzáradék felfüggesztéséről szóló döntés kihirdetését, amelynek napját eredetileg a mai napra állapították meg, határozatlan időre elhalasztotta. A döntés kihirdetése február 11-én várható, amelyet nyilvános ünnep, Lincoln születésnapja követ, úgyhogy ha a döntés a kormány ellen szól, nem okozat tőzsdei pánikot s a tuszonnégy óra' idohn’ndtti amit az (in nem ír. .módot .un . majd * v ’iránynak a i - - ■ Öt festő és egy szobrász az Ernst Múzeumban• öt festő és egy szobrász kiállítása nyílt meg vasárnap az Ernst Múzeumban. Az öt festő között van egy, aki annyira uralkodó szólamot játszik az egész tárlatnak kissé heterogén hangszerelésében, hogy szinte ő maga ... az egész kiállítás. Gróf Batthyány Gyula ez a művész, aki azonban bármely — ennél sokkal összehangoltabb — kiállításon is rögtön kiugranék az együttesből és átvenné azt a vezető szerepet, amely művészi egyéniségének úgyszólván természetes velejárója. Batthyány Gyula művészetét lehet rajongva szeretni és lehet elkeseredetten gyűlölni, csak egyet nem lehet: megtagadni tőle az érdeklődést. A közönség ítélete azonban sokkal kevésbé döntő Batthyány értékelésében, mint más festőknél. A sznobok rajongást mímelnek e különös és senki máséhoz nem hasonlítható művészet előtt állva, de még a jóhiszeműek közül is csak vajmi kevesen jutnak el ahhoz, hogy ezt a kitűnő festőnket, túl a nagyvilágiasság és exotikum légkörén, amely belőle kiárad, önmagáért értékeljék, szeressék, értsék. Pedig ha valaha, akkor ma, a legkevésbé sem időszerű benne az, amiért Batthyányt valamikor a leghevesebben körülrajongták vagy megtagadták és amit valóban nem volt nehéz összetéveszteni a puszta „modor“ csillogó, de tartalmatlan virtuózitásával. A sznobnak ma nincs igaza abban, amiért Batthyány művésznő s tere esküszik, de viszont most már a jóhiszemű közönség is könnyebben jut el odáig, hogy ebben a páratlan egyéniségű festőben, az egyéniségen túl a fésűit, sőt a festőn túl az embert is megközelítse. Ami régebben szemfényvesztő mutatványosságnak látszott képein, az ma kiérett festőiséggé mélyült, ami valamikor idegcsiklandó exotikumnak hatott, az ma az egyéniség letörölhetetlen bélyege; ami pedig csak groteszk volt Batthyány művészeté- ben, az ma egyre emberibb keserűségű megnyilat-kozás. Persze, ami eredendő tulajdonság benne, a végletekig felfokozott idegélet, az ma is megvan ma-radéktalanul, de a mai Batthyányban már nem csupán az a fontos, ami a kép lakkos, lazúros felszínén ,• csillog és vibrál, hanem az is, ami benne és mögötte, a művész képzelet-, gondolat- és érzésvilágából odarakodva, él, beszél, muzsikál. Ez a „nagyvilági“ festő ma már inkább abban nagyvilági, amit mond, nem pedig ahogy a dolgokat elmondja.És az elmélyült mondanivalókkal együtt mélyültek el színei is. Még mindig rajong a hidegszínekért, de már nem a fontcipszerű szürkék, lilák, viaszsárgák csábítják, hanem a hideg szikekben is élő rejtett tűz. F.gy:egy ilyen „hideg“ szipkölteményén valósággal zenei hatásokat tud elérni, például a Los Palmazi nők ezüst és gyöngyszürke, vagy a Débutante-ok királyi kékfehér tónusával. De azután a spanyol és keleti benyomások hatása alatt, szinte átiszik palettája. A Funchali főutca, a Táncosnők, a "Spanyol nők ablak-' nál — hogy csak épp néhányat, soroljunk fel a sok közül — szikráznak, tüzelnek, vibrálnak a színélménytől és az első kettő a külső, belső ritmustól is. Ami azonban legmeglepőbb ebben az „új“ Batthyányban, az kifejező erejének olyan korlátlansága, amely — minden festőiségén túl — már-már irodalmi mélységű. Nápoly vagy Néger leány című vásznai mögött drámák feszülnek, emberi sorsok dübörögnek, — ez a két képe egyébként, és pontos ellentétük, a természet mélységes nyugalmát árasztó Tengerpart, a művész legjava munkái közül valók. Annyi bizonyos: Batthyány még ma is „nehéz dió” annak, aki jószándékkal akarja megközelíteni művészetének lényegét. De ezt a művészetet ma már érdemes megközelíteni. A kiállítás másik érdekes egyénisége: Paizs- Goebel Jenő, aki szintén a látomásos festők közül való. Ezek a látomások azonban teljesen elvonatkozottak minden földi valóságtól, néha kissé Henry Rousseau-ízzel, de mindig tartalmasan és szép színekkel számolnak be egy festői lélek mákonyos csapongásairól, ég és föld között, sőt mindkettőn túl. Tóth B. László fehér-fekete rajzai virtuóz fény- és folthatásokat lesnek el a természettől, igen mulatságosak és csúfondárosan jellemző erejűek gróf Széchenyi Irma torzképei, a Párizsban élő Tjeire Szilárd szellemes Vértes-hatásokban éli ki magát. Beck András komoly, erős szobrásztehetség. Fájdalom című szobrán az anyag lelke árad szét a formában, Gyula Márton c. férfialakja pedig csupa erő és egyensúly. Fóthy János: Az Ernst-múzeum csoportkiállítása a közönség rendkívüli érdeklődése mellett vasárnap nyílt meg. A kiállítást a kultuszminiszter nevében Ifj. dr. Wlassics Gyula államtitkár nyitotta meg. A kiállítás, melynek megnyitásán a társadalmi, az irodalmi és művészeti élet kiemelkedő egyéniségei nagy számban vettek részt, két hétig lesz nyitva, február 17-én zárul. Maniának fáj, hogy Erdélyben a magyarok és a szászok uralják a kuturális életet. Bukarest, febr. 4. Vajda Sándor, a nemzeti parasztpárt végrehajtó bizottságának ülésén,, kijelen,tette, hogy nem fogadja el a párt programjának a zárt létszámra vonatkozó részét. Mania Gyula azt fájlalta, hogy olyan szónokokat hallott, akik gúnyos hangon beszéltek a demokrácia ellen. Ha demokrácia nem lett volna — mondotta Maniu —, még ma is idegen uralom alatt lennénk. Maniu szerint annak ellenére, hogy Erdélyben a románság többségben van, ott mégis inkább a magyarok és a szászok uralják a gazdasági és a kulturális életet. A magyaroknak és a szászoknak még a múltból van örökségük, a mi kötelességünk azonban, hogy ezt a fórm■dalmi és gazdasági szerkezetet megváltoztassuk a rendelkezésünkre álló eszközökkel Ravasz László püspök a magyar jövőről. Ravasz László dunamelléki református püspök elhatározta, hogy hivatalosan végiglátogatja budapesti egyházközségeit. Szombaton és vasárnap folyt le a tisztviselőtelep-külső ferencvárosi gyülekezetben az első ilyen látogatás. Szombaton egésznapos konferenciát rendezett a gyülekezet lelkésze, Patay Pál, külön a férfiaknak és külön a nőknek, az előbbit Ravasz püspök, az utóbbit a püspökné vezette. A férfigyűlésen Victor János belsőlipótvárosi lelkész tartott áhítatot, az egyházközség főgondnoka, Dabasi Halász Zslros ny. koronaügyész pedig arról szólt, mit vár a megbeszélésektől. „Mit tehet a református férfi a magyar jövőért“ címmel Kováts J. István egyházker. főjegyző, teol, tanár azt fejtegette, hogy a boldogabb magyar jövő tiszta jellemek, tiszta szívek erőfeszítése által érkezhetik csak meg. Ravasz László püspök többek között ezeket mondotta: — Jobb magyar jövő nincs gazdasági megújulás, szociális reform, jobb népegészségügy, a fizikai törzs épségének fokozása nélkül, a népszaporodás emelése nélkül nincs jobb magyar holnap. Kell, hogy érezzük annak a történeti folytonosságnak kiváltságát, hogy reformátusok vagyunk, nem a mi érdemünk ez, ajándékba kaptuk és ezzel a nagy kinccsel élnünk kell, aki koronát örökölt, királyi módon viselkedjék, aki kardot örökölt, nőjön hőssé. Egész református vallásunk semmit nem ér, amíg nem lesz személyes hatalom a kezünkben. Közéleti hátratétel az, hogy református valaki?, hát legyen az, a korszaktól kiosztított mártíriumot elhordozzuk, majd az unokáink szá-mára nem lesz így. Vállaljuk református voltunk közéleti hátrányait, öntudatosan, bátran, mint akik tudják, hogy éppen ezzel a bátorsággal oldjuk fel e hátrányokat. Krisztusi kálvinizmusra van szükségünk. Ravasz László végül a következőket mondotta: Aráig mi itt politikai revízió kérdésével küzdünk, addig elvérezhet az a magyarság, amelyért ezt a küzdelmet folytatjuk, tehát első a szellemi, a lelki egység, csak ebből sarjadhat politikai egység. Váratlanul megromlott magyar testvéreink sorsa ott, de harc nincs áldozat nélkül. Az a nagy történelmi kérdés, hogy amíg így vagy úgy a határok rendeződnek, azokba a megdermesztett testvérekbe vissza tudjuk-e lehelni a magunk lelkét. Ez a lélek sokaknál ellankadhat, de egy nép lelke századok alatt sem hal ki, még kevésbé fagyasztható meg. . Szabó Imre budapesti esperes: — A mai magyarságnak még nincs olyan uralkodó gondolata, mint volt az előzőnek a liberalizmus, amely,, azonban azzal, teremtett felekezeti békék, hogy , akaratlanul is felekezeti közönyt plántált a lelkekbe. Az egyház népe ne tömeg, hanem sereg legyen, első a szervezés, döntésre kell vinnünk azt a harcot, amely a reverzálisok terén ellenünk indult. Nagy válságokidejében Vissza kell húzódni a megdönthetetlen várakba: a mai válságban a társadalom őssejtjébe, a családba. Szabó Imre élesen kikelt a „kettős morál” ellen, a Szentírás csak egyforma erkölcsöt ismer, azonban az aszkézis nélkül, Krisztus nélkül nem valósítható meg. Thaly Lóránt, a budapesti Erzsébet-kórház főorvosa a családról tartott előadást. Ravasz László ebben a mondatban foglalta össze Szabó Imre és Thaly Lóránt előadásának lényegét: mit tehetek családomért és egyházamért? — azt tegyük, hogy az egyházam család legyen, a családom pedig egyház legyen. Bereczky Albert külsőlipótvárosi és Benkő István rákospalota-óvárosi lelkész adtak még elő. A női értekezlet Ravasz Lászlóné elnökletével zajlott le, Patay Pál helyi lelkész áhítatot vezetett, Ravasz Lászlóné bevezetőt mondott, Muraközy Gyula kálvin téri lelkész és Koós Ernőné arról szólt, hogy mit tehet a magyar református nő a magyar jövőért. A Szinyei Merse Pál Társaság emlékünnepe. Szinyei Merse Pál halálának tizenötödik évfordulója alkalmából a róla elnevezett társaság ünnepélyt rendezett az Akadémia kistermében. Lyka Károly elnöki megnyitója után Ybl Ervin miniszteri osztálytanácsos számolt be a társaság ezévi díjainak kiosztásáról. Közölte, hogy a Szinyei-nagydíjat Molnár C. Pál kapta, a tájképdíjat Pólya Ivánnak ítélték oda, míg a Zichy Mihály grafikai díjat Lugosi- Szabó Vladimir nyerte el. Sidló Ferenc a fennállásának tizenötödik évfordulóját jubiláló egyesület működéséről tartott beszámolót. Meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a társaságnak tizenöt év óta elnöke, Csók István, az idén töltötte be életének hetvenedik esztendejét. A társaság tiszteletbeli tagjai sorába választották Lyka Károly társelnököt és dr. Majovszky Pál rendes tagot, míg rendes tag lett Tornyai, János festőművész, s a társaság meghívott tagjává választotta dr. Ravasz László református püspököt. Dr. Lázár Béla Szinyei müncheni éveiről tartott nagyérdekű felolvasást. A felolvasás azon a most fölfedezett huszonnégy Szinyei-levélen alapult, melyeket dr. Latkóczy Imre ügyvéd talált apja iratai közt, hová azok még a múlt század kilencvenes éveiben kerültek Latkóczyhoz mint a Szinyei-család történetírójához. E levelek Szinyei müncheni tanuló éveire új fényt vetnek, látjuk őt munkában, társai közt, Leib, Max, Makart, Benczúr barátságával dicsekedve kik támogatják, buzdítják tehetségét látjuk őt szelleme fejlesztésének munkájában, miként jut be a Pilotaiskolába, hogy buzdítja őt mestere, válik ki az iskolából, lesz Böcklin barátja és virul ki szívében a szerelem későbbi sple ewp iránt és ebben az érzésben festi a Majálist. Lázár Béla fejtegetései tetszést arattak A Szinyei Merse Pál Társasász hétfőn este a Fészek klubban ünnepi lakomát rendeüt, amelyen az ünnepi beszédet kezében a Szinyei serleggel Mellet imaj mondotta,. Ybl. Ervin köszöntötte a betegség* ■iinf* nyol maradt Csók Istvánt