Pesti Hírlap, 1936. július (58. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-18 / 163. szám

1936. július 18., szom­bat» PESTI HÍRLAP színház és zene, New York színházi tükre. Ahogy az első nyári meleg beköszöntött — már pedig jó két hónapja nyár van New Yorkban —, a Broadwayn sok színház becsukott, de sok serényen dolgozik tovább. Nemcsak az elmúlt idény darabjai, de a tavalyi évad nem egy nagy sikere is tele néző­teret vonz a hűtött nézőterekre. Az ősdarabok közül a „Childrens Hour“, amelynek filmváltozatát már ré­gen a kültelki mozik közönsége élvezi, nyolcvanöt hét óta fut a Maxime Elliot színházban. A Tobacco Troud százharmincöt hete tölti meg estéről­ estére a Forrest Színház nézőterét. A Three men on a Horse hetvenöt hete megy változatlan nagy sikerrel és 10 hónapja vonz telt házakat a „Mulatto“ című tarkabarka­ság is az Amb­as­sodorban. Ezek az időrekordok még New York­ban is tiszteletreméltóak, bár háttérbe szorulnak az „Abris rózsájá''-­al szemben, amely háromezer elő­adás után került le a műsorról. Ezek a marathoni darabok nemcsak kasszasi­kert hoztak, de főleg kényes társadalmi kérdésekkel foglalkozó művek, amelyek az irodalmi mérlegen is komoly súlyt jelentenek. A Childrens Hour egy leányiskola tanárnőjének drámája, akit egy hazudozós, gonosz kis növendék pletykája csúnya hírbe hoz. A tanárnő öngyilkos lesz, mert h­a pletyka: valóság volt. A Tobacco Road ha­talmas erejű életkép Amerika legnyomorultabb, ál­lati sorban, elhagyott vidékeken tengődő fehérembe­reiről, zavaros idegek vad, ördögi játéka. Kévédé ko­mor, sőt felettébb vidám dolog a Three men on a Horse, egy szegény kis ügyefogyott emberke törté­nete. Valami titokzatos sugallat folytán kísérteties pontossággal tippeli ki a lóversenyek minden befutó­ját. Pénze azonban nincs ahhoz, hogy játsszék. Egy bűnszövetkezet hatalmába keríti, de csakhamar kide­rül, hogy az ihlet csak az autóbusz tetején, amelyen reggelenként hivatalába igyekszik, szállja meg a fő­hőst. Rengeteg kacagtató bonyodalmon keresztül minden jóra fordul. Az idei évadban tíz-tizenkét minden kritikát ki­álló elsőrendű darabot mutattak be, de minthogy a Pulitzer-díjat, az idény drámai derby-serlegét Max­well „Anderson Winterset“-jének ítélték, kezdjük mi is ezzel. A bíró­, aki fogyatékos bizonyítékok alapján villamosszékbe juttat egy vádlottat, önmagával meg­­hasonlik. Lelkiismeretfurdalása züllésbe hajszolja. A kivégzett ember fia keresi az igazságot. Már-már meg is találja.­Az eszelős biró szavai azonban a té­bolyda­ falai közé juttatja a fiút. Segítőtársát, egy ütődött kis zsidó rabbi fanatikus leányát gangszte­­rek golyói némítják el örökre. A másik kimagasló mű, amelyet a Newyork Post kritikusa több szakte­kintéllyel egyetértően a Pulitzer-díjas darab fölé­ he­lyez, az „Idiot’s Delight“, Robert E. Sherwood háború ellenes szatírája. A Guold Színház, és nem utolsó sor­ban a két főszereplő, Lynn Fontane és Alfred Lunt diadala. Hatvany Lili ugyan már megírta „Noé bár­kája“ című darabjában egy gondosan összeválogatott kis csoport történetét a lelakatolt nagyvilági szálló­ban, de R. E. Sherwood sziporkázóan szellemes figu­rái, akiket a semleges ország üdülőhelyére zár a hir­telen kitörő háború, mégis szemben állnak a tömeg­mészárlás őrületével. Fejük fölött dörögnek a bombák­kal terhelt repülőgépek, az orosz nagyhercegnőről ki­derül, hogy nagyravágyó Broadway-gört, aki ember­barátnak álcázott töl­tény­gyárosok és más dermesztő rémek sorfalai között végül is az amerikai parket­­táncos karjaiban leli fel boldogságát. Sidney Kingsley Dead End-je a színpadi díszletezés, a tökéletes elő­adás mintaképe. Az East River nyomornegyedének lüktető drámája. A mese: az egyik nyomorult rend­őrkézre juttatja a másik nyomorultat, egy gang­­szterré előlépett sorstársát, akit csekély vérdíj fejé­ben nyílt színen lőnek szitává a rendőrök. Közben zajlik a Dead End (Zsákutca) élete, előttünk verek­szenek, gonoszkodnak, züllenek a szennyes tömegla­­ká­sok szerencsétlen, szennyes gyerekei és zuhannak feltartóztathatatlanul az áruló és elárult gonosztevők sorsa felé. A háború ellen szóló bátor hang a most feltűnt Irwin Shaw, Bury the Dead című darabja, melyről már írt a Pesti Hírlap. Számos bukásról is be lehet számolni az elmúlt idény során, de a bukások nagyrészt megérdemelt bukások voltak. Egyetlen kivétel Szomori Dezső „Ta­­káts Alice“ című darabja, amelynek értékei azonban avatatlan kezekben elsikkadtak. Ez a darab csapni­való fordításban, a visszafelé elsült kalmár szellem barbár adaptálásában került színre a Broadwayn. Eredeti formájában nagy sikert aratott volna itt, ahol éppen ú.gy, mint az európai színházakban, egyre inkább megbecsülik a tiszta, jó irodalmat. O. L. • A .:Jedermann“ új beállításban. Az állatkert* * szabad színpadon július 25-én, szombaton, a Jeder­mann (Akárki) teljesen új beállításban, eredeti ötle­tekkel kerül színre. A szabadteret szoborcsoportok­kal dómsz­erűvé képezik ki. Ezáltal az előadás nem légüres térben folyik le, mint a múltban. Beleszövő­dik azonkívül egy Danse macabre, amelyet Holbein haláltánc képe szerint állítanak be. Ezek a közép­kori figurák szemléltetően ábrázolják, miként ka­szálja le a Halál az Úr akaratéból az­­előkerülő Akár­kiket A végső kifejlődés kettős irányban oldódik meg. Jedermann lelkét a Hit a mennybe vezeti, tes­tére angyalok borulnak, jelképezve az elmúlását. Az életet jelentő gyertyát szintén angyalok takarják le sűrű fátyollal. A főszerepeket: Jedermann-1 Kiss Fe­renc, a Hit­et Molnár Aranka, a nagyvilági nőt Gár­­dos Kornélia, a Józel-d­. Albán Anna, a Halál-1 Földé­­nyi László, a Mammon-1 Baróth,y József, a Sátán-1 Szigethy Jenő játsszák. AZ ÉN NAGYSZERŰ INALOM. ÍRTA: WODEHOUSE P. G.­­107 — Dehogy nem lehet. Honnan ez a gyenge­ség, Jeeves? Ez nem vall magára. Ezt a fiút át kell segítenünk a szakadékon. — Nem értem, nagyságos uram. — Dehogy nem ért. A dolog egészen világos. Itt van az öreg Chuffy, aki bolondul a lányért. Csak egy kis meglökés kell neki. Ha azt hinné, hogy komoly veszély fenyegeti abban az irányban, hogy egy másik fickó csípi el előle a lányt, ak­kor bizonyosan elfelejtené ezeket az ostobaságokat, rohamra indulna és tüzet fújtatna az orrából. — A féltékenység mindenesetre hatalmas moz­gató erő. — Tudja, mit fogok csinálni, Jeeves? — Nem tudom. — Meg fogom csókolni Stoker kisasszonyt, de úgy, hogy Chuffy is lássa. — De kérem, nagyságos uram . . . — Türelem, Jeeves. Már kialakult előttem az egész dolog. Szinte villámszerűen jött. Ebéd után félrevonom Stoker kisasszonyt erre a padra. Ma­ga majd úgy intézi a dolgot, hogy Chuffy kö­vesse. Én aztán majd valahogyan megcsókolom. Ha ez se használ, akkor semmi! — Attól tartok, hogy nagyságos uram kocká­zatot vállal, flordsága nagyon ingerlékeny álla­potban van. — Nos, a pajtása kedvéért egy Wooster még azt is elviseli, hogy fekete foltot kapjon a szemére. Nem, reeves, erről nem vitatkozunk tovább. A do­log el van intézve. Csak az időpontot kell megál­lapítanunk. Azt hiszem, fél háromkor lesz vége az ebédnek ... De én nem ebédelek odabent. Nem­ ü­rom el azt a bandát. Én itt kint maradok. Hoz­zon nekem néhány szendvicset, meg egy kis pa­lackot a legjobb fajtából. — Igenis. — És . . . izé ... az ebédlő ablakai nyitva lesznek ilyen időben. Néha lopódzzon oda az ebéd folyamán és füleljen egy kicsit. Talán mondanak valami fontosat. — Igenis. — Sok mustár legyen a szendvicseken. — Igenis. — És félháromkor közölje Stoker kisasszony­nyal, hogy beszélni szeretnék vele. Félhárom után egy perccel közölje lord Chaffnellel, hogy a kis­asszony óhajt beszélni vele. A többit rám biz­hatja — Igenis, nagyságos úr! VI. FEJEZET. Váratlan bonyodalmak. Jó hosszú idő telt bele, míg Jeeves visszatért a tápanyaggal. Mingyárt falatozni kezdtem. — De soká tartott, Jeeves. — Követtem a nagyságos úr utasításait és hallgatództam az ebédlőablaknál. — Nos, az eredmény? — Nem hallottam semmit, amiből következtet­hettem volna Stoker úr szándékára a ház megvé­telét illetőleg, de elég jó hangulatban van. — Ez is valami. Csupa sziporka, nemde? — Igenis. Az összes jelenlevőket meghívta a yachtjára. — Tehát itt marad még egy ideig? — Egyelőre. Valami baja esett a hajócsavar­nak. — Alighanem ránézett,­ ezt még egy hajó­csavar se bírja el. És az összejövetel? — Holnap Stoker Hary úr születésnapja van. Az összejövetellel nyilván ezt az eseményt akarják megünnepelni. — És szívesen fogadták a meghívást? — Nagyon. Bár úgy látszott, hogy Seabury fiatalúr megneheztelt Harry fiatalúrra ennek ama megjegyzése mia­tt, hogy Seabury fiatalúr most fog először yachtot szagolni. — Mit felelt Seabury? — Azt mondta, hogy 5 már millió yachton járt... sőt, ha jól emlékszem, inkább a billió szót használta. — És aztán? — Harry úr különös zajt csinált a szájával s már azt hittem, hogy ebből nagyobb baj lesz. De abban a pillanatban Stoker úr olajat öntött a há­borgó vizekre, mert kijelentette azt a szándékát, hogy a néger zenészeket is fölfogadja az összejöve­telre. Úgy látszik, Olorssága beszélt arról, hogy ezek most itt vannak Chuffnell Regisben. — Ebből se lett semmi baj ? — Nem, csak Seabury fiatalúr fogadni akart, hogy Harry fiatalúr még sohase hallott néger zené­szeket. Egy megjegyzésből, amelyet nem sokkal azután a méltóságos asszony tett, arra következ­tettem, hogy Harry fiatalúr egy krumplit vágott Seabury fiatalúrhoz és bizonyos kellemetlenségeit látszottak előállani. — Bárcsak szájonvágta volna valaki mind a két kölyköt. Ezek még majd mindent elrontanak. — Szerencsére ez a kis kalamajka rövidéletű­ volt. Harry fiatalúr mentegetődzött, hogy csak a keze csúszott meg s igy minden rendbejött. — Most gyerünk vissza, hátha hallunk még valamit — Igenis. Végeztem a szendvicsekkel és a palackkal s ci­garettára gyújtottam . . . kár, hogy nem rendeltem kávét is Jeevestől. De hát ilyesmit mondani se kell Jeevesnek, mert már hozta is a kávét. — Most fejezték be az ebédet, nagyságos uram. — Látta Stoker kisasszonyt? — Beszéltem vele. Megmondtam neki, hogy nagyságos úr látni akarja és mindjárt itt lesz. — Mondta a lordnak is, hogy jöjjön ide? — Megmondtam. — Itt valami hiba van, Jeeves. Majd együtt jönnek ide. — Nem lesz baj. Ha látom, hogy ő lordsága erre tart, könnyen föltarthatom egy pillanatra. — Csak aztán vigyázzon, hogy ne nagyon sokáig tartsa föl. Szeretnék túlesni ezen a dolgon. Mikor beszélt Stoker kisasszonnyal? — Egy negyedórával ezelőtt. — Furcsa, hogy még mindig nem jön. Ugyan miről beszélhetnek? — Ezt nem tudhatom. (Folytatjuk.) 13 Éles képet minden esetben a SUPER NETTEL beépített szab, forgóékes távolságmérője segít­ségével. A fényerős Zeiss Thiotar 1 , 3, 5, az „ezredmásodperces" fémredőnyzár, az automatikus film­­továbbító a Super Nettel-t minden amatőr­, de különösen sportfel­vételre alkalmassá teszi. E rend­kívül olcsó kiskamara csak 355 pengőbe kerül. Fotószaküzletek szívesen bemutatják önnek. Kérje az új kamaraárjegyzéket. * Verdi alig ismert operája a bécsi rádióban. Rácsból jelentik. Az itteni rádió szeptember 18 án közvetíti első ízben Verdi egyik kiváló operáját, amely időközben feledésbe merült. Az Alzira operá­ról van szó, amely 1845-b­en került először bemuta­tásra Olaszországban, de már évtizedek óta Olasz­országban sem játsszák, Olaszországon kívül pedig még sehol sem mutatták be. * Műsoros est. A kispesti MOVE Társadalmi Egye­­sület műsoros estét rendezett, amelyen Mórán T. László zeneszámai és Harsányi Edit táncszámai nagy sikert arattak. Az estét Sztankóczy István rendezte. * Tarka-est a Fészek Klubban. Szombaton este fél­tizenegy órai kezdettel a Fészek Klub tarka-estét ren­dez. Előadás után tánc. Mesteri felvételekhez e három: Zeiss Ikon kamara objektív Zeiss Ikon film! Magyarországi vezérképviselet: J­urány Henrik, Budapest, IV., Váci­ utca 40.

Next