Pesti Hírlap, 1936. november (58. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-06 / 254. szám
bik . A közlekedés újabb rendezése. Jelentettük, hogy Kozma Miklós belügyminiszter az elmlt héten a különböző minisztériumok és közbiztonsági szervek képviselőinek részvételével, a közlekedés rendjének újabb szabályozása ügyében szaktanácskozást rendezett. Ezen az értekezleten elhatározták, hogy a jelenleg érvényben levő úgynevezett közlekedési kódexet és az annak megjelenése óta kiadott rendelkezéseket újabb intézkedésekkel egészítik ki. A közlekedés zavartalan és biztonságos lebonyolítása általános közérdek. Az újabb intézkedések pedig a forgalom növekedésének arányában váltak szükségesekké. A közlekedési rendeleteknek, akár a járművekre, akár a gyalogosokra vonatkoznak, csupán egyetlen céljuk lehet: a biztonság megteremtése. A tervbe vett új intézkedés a csendrendelet meghoszszabbításával foglalkozik és az eddig este tíz órától reggel hat óráig terjedő időszakot egy órával meg akarja toldani. Több izben rámutattunk arra, hogy, a kürtjelzés nélküli közlekedés sem Budapesten, sem a külföldi városokban nem vált be és Európa különböző országaiban egymás után vonják vissza az ilyen irányú intézkedéseket. Budapesten a balesetek száma a csendrendelet életbeléptetése óta azokon az útvonalakon, amelyeken nappal sem szabad kürtjelzést használni, megnövekedett, viszont a forgalom lebonyolódása lassúbbá vált. A Kossuth Lajos utca, Rákóczi-út, Andrássy-út, Stefánia-út gépjárműforgalma valósággal megbénult, mert, a gyalogos közönség fegyelmezetlensége miatt a járművezetők ezeken az útvonalakon, amelyeken az utak szélességénél és áttekinthetőségénél fogva gyorsabban haladhatnának, kénytelenek a legóvatosabb hajtással közlekedni. Ha már a belügyminiszter mindenképpen ragaszkodik az éjszakai csendrendelet keresztülviteléhez, legalább a nappali rendelkezéseket függessze fel, mert a főváros utcáin szaladó néhányezer gépkocsi lármája nem indokolja ennek a veszélyes intézkedésnek a fenntartását. Az autóbuszok és villamosok, amelyekre a jelzési tilalom nem vonatkozik, ki is használják a helyzetet és nagyobb lármát okoznak, mint azok a járművek, amelyeknek inkább volna szükségük arra, hogy figyelmeztető jelt adjanak. Felhívjuk az újabb közlekedési rendeletek tervezőinek ügyelmét az éjjel felvillanó fényszóró használatának kérdésére is. Az érvényben lévő közlekedési rendelet tiltja a fényszórók időnkénti meggyújtását, azonban — szerencsére — a rendőrség annak tarthatatlan volta miatt nem szerez érvényt a kivihetetlen intézkedésnek. Képtelen álláspont olyan rendeleteket hozni, amelyeket a gyakorlati élettel nem lehet megoldani. A rendeletek törvénybe foglalói csak olyan intézkedéseket tehetnek, amelyek a gyakorlati életben keresztülvihetők. A gépjárművek, amelyek fogalma összefügg a gyorsasággal, még az éjszakai órákban sem közlekedhetnek jelzések nélkül és ezért szükséges olyan irányú intézkedés, amely rendeletileg is elismeri a felvillanó fényszórók használatát. A közlekedési kódex ilyen irányú intézkedéseit sürgősen érvényteleníteni kell s igy az egész kérdés megoldásra talál. Számos panasz hangzott el a bizottság előtt, hogy a gépjárművezetők az esti szürkületben nem fejtenek ki kellő gondosságot és igy az őrszemélyzet testi épségét veszélyeztetik. A Pesti Hírlapban már évekkel ezelőtt felhívtuk a belügyminiszter figyelmét arra, hogy nemcsak nappal, de különösen az esti és éjjeli órákban a szolgálatukat teljesítő rendőrőrszemeket lássák el fehér köpenyekkel és sapkákkal. A sötétség beálltával és már a délutáni esős időben is a sötétkék egyenruha elnyeli a színeket és a különböző járművezetők csak az utolsó métereken veszik észre a szolgálatát teljesítő őrszemet. Ugyanez a helyzet a kerékpáros rendőröknél is, akik nemcsak kivilágítatlanul, hanem hátsó figyelmeztető macskaszem nélkül közlekednek fekete gépeiken a budapesti utcákon és ennek tulajdonítható az a számos baleset, ami szolgálatukat végző rendőreinket éri. A kerékpározók kérdésében is csak a legnagyobb körültekintéssel lehet intézkedni. A munkáját végző tíz- és tízezer kerékpárost újabb és újabb szabályrendeletekkel hivatásuk teljesítésében megakadályozni: egyenlő azok kenyerének elvételével! Mindenekelőtt meg kell szüntetni azt a visszás helyzetet, hogy egyes hidakon gépjüket maguk előtt tolva, csak gyalogszerrel közlekedhetnek. A kerékpározókat nemcsak nagy időveszteség éri ezáltal, de az egyéb közlekedési eszközök részére is akadályt jelentenek. Azonban drákói szigorral kell megakadályozni a kerékpározók ide-oda cikázását, a hajtási szabályok be nem tartását és általában azt a fegyelmezetlenséget, amit ezek a főváros utcáin tanúsítanak. Rendszámtáblákkal és ellenőrző lapokkal kell minden kerékpárost ellátni, mert így a büntetés lehetősége folytán bizonyára be fogják tartani a közlekedési előírásokat. A gyalogos közönség közlekedésének szabályozásánál, azok biztonságának érdekében, feltétlenül szükség van erélyes intézkedésekre, azonban ezek az intézkedések ne lépjék túl a méltányosság kereteit. Tény, hogy Budapest lakossága az európai nagyvárosok közt a legszabálytalanabbul és legfegyelmezetlenebbül közlekedik, azonban minden tekintetben általánosítani nem lehet és nem szabad. Elő kell írni az átjáróvonalakat, be kell tartani a rendőri intézkedéseket, azonban korszerűtlenség volna, ha olyan úttesten, ahol száz és száz métereken jármű egyáltalán nem látszik, az üres utcán átkelőt megbüntetnék, csak azért, mert erre intézkedés van. A blokkrendszer bevezetése helyes, de feltétlenül szükséges a polgári ruhás rendőrtisztek ellenőrzése. Nem olyan módon azonban, mint ahogyan az a múltban történt, amikor a kivonult rendőrbíróság általános közügyelem tárgya volt és a járókelők mosolyogva figyelmeztették egymást a helyes közlekedésre. Egy, legfeljebb két tisztviselő végezze a város különböző pontjain a gyalogosközlekedés szabályozását. Ugyanakkor, amikor a felnőtt lakosságot a helyes közlekedésre szorítják, az összes alsó- és középfokú iskolákban be kell vezetni a közlekedés tanítását és a fatalságot a különböző forgalmasabb helyekre kivezetni, ahol a helyszínen könnyen áttekinthetik a forgalom zavartalan lebonyolításának fontosságát. Szigorúbban kell ellenőrizni a lovaskocsik szabálytalan forgalmát is. Elavult a közlekedési kódexnek az az intézkedése is, amely még mindig érvényben akarja tartani az útkereszteződéseknél, híd- és alagútfeljáróknál, valamint a befordulásoknál a négy- vagy ötkilométeres sebességet. A rendőrőrszemek jelentenék fel elsősorban kihágásért azt a vezetőt, aki a forgalmasabb gócpontokon ragaszkodva a közlekedési szabályokhoz, lépésben haladna át. A külföldi városokban a kereszteződéseknél és befordulásoknál külön sebességkorlátozások nincsenek Reméljük, hogy a belügyminiszter, aki a hazai közlekedésügyek terén már eddig is számos könnyítést tett, ebben a kérdésben is lehetővé fogja tenni, hogy csakis olyan intézkedések történjenek, amelyeket a megváltozott utcai közlekedés megkövetel és amelyek a forgalom gyors lebonyolítására szolgálnak. Általában, az összes közlekedési intézkedéseket teljesen új alapra kell fektetni és csakis azokat a szabályokat kell életben tartani, amelyek a gyakorlati életben is keresztülvihetők. Ajánlatos lenne, ha a belügyminiszter az újabb közlekedési intézkedések kiadása előtt értekezleten hallgatná meg az érdekképviseletek és szakkörök véleményét és az új közlekedési rendelkezéseket azok képviselőivel együttesen alkotná meg. Az újabb és újabb rendeletekkel oly nagy mértékben zavarták össze a közlekedési intézkedéseket, hogy a leghelyesebb volna, ha az összes eddigi rendeletek helyett egy egységesített, új közlekedési kódexet léptetnének életbe, amelylyel megteremtenék a gyalogjárók biztonságát, és lehetővé tennék a különböző járművek gyors közlekedését. (k.) PESTI HÍRLAP 1936. november 6., péntek. Megkezdődött a négynapos diákfrarlament. A Turul Szövetség 560 követe tárgyal a miskolci táborozáson. Csütörtökön ünnepélyes keretek között nyitották meg a Turul Bajtársi Szövetség XVII. országos követtáborát Miskolcon. A táborozás négy napig tartó tanácskozásait zárt üléseken tartják meg, csak a megnyitó ülés volt nyilvános. A követtáborozásra az ország minden részéből 500 Turul-követ érkezett Miskolcra Végváry József orsz. képviselő, fővezér és dr. Dérczy Ferenc országos vezér vezetésével. A pályaudvaron ünnepélyes fogadtatás volt. A város nevében Török Andor főjegyző üdvözölte az érkezőket. A Turul-követek négyes sorokban, levente-zenekarok és cserkészek csapataival együtt vonultak végig a város utcáin és mindenütt lelkes éljenzéssel köszöntötték a tollas lövegekkel, különböző Turul-kerületek és bajtársi csoportok színeivel ékesített felvonuló csapatokat. A Zzépkertben az Országzászló előtt Végváry József fővezér tartott beszédet és letette a Turul ifjúságának hatalmas koszorúját. Délután a Zenepalotában volt a követtábor ünnepélyes megnyitása. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, melynek soraiban ott volt Borbély-Maczky Emil főispán, Bónis Aladár alispán, Görgey László felsőházi tag, Vuszinkó Zsigmond, a törvényszék elnöke, Bruckner Győző, a Jogakadémia dékánja, Támedly Mihály tankerületi főigazgató és sokan mások a városi és közélet vezetői közül. Dr. Szőllősy István nyitotta meg a követtábor ünnepi gyűlését, a város nevében dr. Fekete László h. polgármester üdvözölte a hatalság képviselőit. Végváry József ünnepi beszédben vázolta a Turul célkitűzéseit, hangsúlyozta, hogy a "Turul a nacionalizmust tűzte zászlójára és a nemzeti célok elérésére erős magyar értelmiséget akar kialakítani. Nem akarnak sem társadalmi, sem felekezeti ellentéteket szítani, mindenkit szívesen látnak a táborukban, aki a magyar nemzeti eszme szolgálatában áll. Nem tesznek különbséget öregek és fiatalok között sem, de nem tűrik meg maguk között a konjunktúra-lovagokat sem, mert erős, harcos kereszténységre van szüksége az országnak. A most megkezdődő négynapos diákparlament tanácskozásain nemcsak az ifjúság ügyeivel foglalkoznak, hanem mindazokkal az országos érdekű szociális kérdésekkel is, amelyek sürgős megoldásra várnak. A megnyitó gyűlésről üdvözlő táviratokat küldtek Horthy Miklós kormányzónak, Mussolininak, Darányi Kálmán miniszterelnöknek. A megnyitó gyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. Este még két külön dísztáborozás is volt, Sajószentpéteren Lendvay Béla tb. fővezér ünnepélyesen avatta fel a Turul dominusait, Elejőcsabán pedig dr. Dérczy Ferenc országos vezér mondott ünnepi beszédet. A magyar föld varázsa. Évekkel ezelőtt egy berlini bárban bemutattak a világhírű filmművésznőnek. Ez a kékszemű, légies szépség elbájolóan csevegett mindenről: irodalomról, művészetről, filmről, amihez férfiak értenek és szereleiről, flörtről, pletykáról, amiben a hölgyeket kell elfogadni törvényszéki hites szakértőknek. A bárt — amely abban az időben Berlin szellemi életének éjszakai találkozóhelye volt — két bájos és okos magyar asszony vezette. Ők is odatelepedtek az asztalunkhoz, úgyhogy egy óra múlva már nyakig ültem szellemi sziporkákban a hangulatos helyiség kis sarokasztalánál. A világhírű, nádszálkarcsú filmművésznő szemmel láthatóan remekül érezte magát közöttünk, s nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire szereti a magyarokat. Ha külföldi társaságba néhány magyar keveredik az idegenek közé, bizony hiába minden udvariasság, néha a könnyebbség kedvéért — egymás között — elhangzik egy-két magyar mondat, ami nagy neveletlenség, mert a szegény angol vagy német bízvást gondolhatja, hogy róla mondtunk valami kevésbé hízelgőt ezen a mi zengzetes, drága nyelvünkön, amit rajtunk kívül senki sem ért meg. A szépséges mozi-primadonna jelenlétében is előfordult ilyesmi, s én voltam az, aki elnézését kértem ezért. — Nem baj, — nevetett jókedvűen. — Sőt, csak beszéljenek magyarul . . . Sajnos, egy szót sem értek belőle, de nagyon szeretem hallgatni a magyar beszédet... A megnyugtató szavakat egyszerű udvariassági ténynek tekintettem. — Azt hiszem, hogy meg is fogok egyszer tanulni magyarul . . . Igaz, hogy olyan nehéz? Talán, ha az év egy részét Magyarországon fogom tölteni, akkor könnyebben fog menni... Mosolyogtam, mert nem vettem komolyan az egészet. Német nő, akkor készült Amerikába, a szerződésébe iszonyatos dollárösszegek voltak nlla. Mikor jön Magyarországra magyarul tanulni? Ugyan, ki veszi ezt komolyan? Ebben a ♦kellemes csevegésben ez is csak egy téma volt, felröppenő szappanbuborék, ami semmivé válik, de csillogását jó volt látni néhány pillanatig. Azóta évek múltak el, a művésznő, aki olyan hajlékony, mint a damaszkuszi penge, közben megjárta Amerikát, sokat dolgozott, jó csomó pénzt összekeresett, s most valóra váltotta régi álmát: birtokot vásárolt Magyarországon. Nem is valami kis tanyát, amit esetleg ma megvesz az ember, holnap eladja és odább áll, komoly hétszázhúsz holdas birtokot, tizenhatszobás kastélylyal, ami bizony nemcsak egy embert képes lekötni, hanem nemzedékeket is oda tud ragasztani egy ilyen szép darab földhöz. Most lovasbandérium, fehérruhás lányok fogadták a filmművésznőt, amikor birtokát átvette. A világhírű szemek — amelyek olyan ismertek a mozivászonról — megteltek könnyel, az új földesurat annyira meghatotta az ősi magyaros fogadtatás. Ilyen szép szerepet még ő sem játszott sohasem. . Azután azonnal programot adott: a kastélyt magyaros stílusba fogja berendezni, s mindenekelőtt magyar nyelvtant és szótárat vásárol, mert jövő aratásra már magyarul akar az embereivel beszélni. Csodálatos dolog ez! Az idegeneknek ez a nosztalgiás vonzódása a magyar földhöz, ez a mágneses őserő, amivel a magyar rög magához húz minden külföldit, aki csak egyszer is a bűvkörébe kerül. Hány olyan idegennel találkozunk, akit egy magyar szó muzsikája, egy magyar étel íze, egy magyar éjszaka hangulata, egy magyar dal ritmusa egész életére rabul ejtett? Angolok, akik sokat utaznak, három napra jönnek és hetekig maradnak; jó zsákmány reményében finom angol puskákkal jönnek az idegen, ismeretlen országba egy kis sportra és ők lesznek a magyar föld zsákmányai. Nem hiába van annyi csodás gyógyforrásunk, de valami varázslatos fluidum lehet ebben a földben, hogy így rabul tudja ejteni az idegent. A híres filmművésznő a világ annyi táján vehetett volna birtokot: olyan helyeken, ahol mindig illatoznak a virágok, ahol hozzá hasonló karcsú pálmák hajladoznak a tengerparton, és ő mégis az akácfával szegélyezett magyar földet választotta. Azt hiszem, sokak nevében beszélünk, amikor a magyar föld ez új szerelmesének, Ankerschmidt lovag késői, szépséges utódjának a bandériumos, földesúri beiktatáson: jó termést kívánunk! László Aladár.