Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-04 / 276. szám

— A Pénzügyi Fogalmazói Kar Országos Egyesületé­nek jubileuma. Huszonöt évvel ezelőtt alapította egyesü­letét a magyar pénzügyi fogalmazói kar. A lefolyt ne­gyedszázad alatt az egyesület különösen a szociális alko­tások terén jelentős eredményt ért el; mindig védelme­zője és előmozdítója volt a pénzügyi fogalmazói kar er­kölcsi és anyagi érdekeinek. A jubileum alkalmából az egyesület szaklapja, a „Pénzügyi Fogalmazók Lapja" a szokottnál nagyobb terjedelemben, változatos tartalom­mal jelent meg. Fővárosi hírek — AJ autóbuszjárat Kispest és a rákosi köztemető között. A Beszkárt közli, hogy hétfőtől kezdve Kispest— Rákosi köztemető között 31-es jelzéssel új autóbusz-vi­­szonylatot helyez üzembe. A kocsik Kispest Hősök-tere végállomástól a Horthy Miklós-úton, az Üllői-úton, a Le­hel-utcán, a Vasgyár-utcán, a Gyömrői-úton, az Óhegyi­­úton és a Kozma-utcán át közlekednek a Rákosi közteme­tőig. Az első kocsi a Kispest Hősök-teréről reggel 7 óra­kor, a Rákosi köztemetőtől egynegyed 8 órakor, az utolsó kocsi a Kispest Hősök-teréről este 10 órakor, a Rákosi köztemetőtől egynegyed 11 órakor indul. — Új utcaelnevezések. Szendy Károly polgármester tudomásul vette a Közmunkatanács átiratát, amely sze­rint a III., Vörösvári-utcát — főútvonalról lévén szó — Vörösvári-utnak; a XI., Hadak-utca, Bikszádi-utca, Pöl­­tenberg-utca és Parádi-utca találkozásánál kialakult teret Csodaszarvas-térnek, a X., Rezső-teret — az ottlévő temp­lomra való tekintettel — Magyarok Nagyasszonya-térnek nevezte el. Az átirat szerint a Fodor-utca elnevezést a Közmunkatanács meghosszabbította a Torbányi-út és a Hóvirág-út találkozásáig. Bajtársi találkozók A volt vártüzérek vasárnap délelőtt tizenegy órakor koszorú elhelyezésével juttatják kifejezésre bajtársi ke­gyeletüket. Gyülekezés délelőtt féltizenegy órakor a volt Lajidon-laktanya előtt (IX., Timót­ u. 3.) A bajtársak szer­dán este nyolc órakor Szent Borbála tiszteletére az Al­kotmány-étteremben (Vilmos császár­ út 68.) összejövetelt tartanak. A volt cs. és kir. 19. közös gyalogezred budapesti bajtársi köre vasárnap délután négy órakor a Csapó-féle vendéglőben (Bálvány­ utca 9.) összejövetelt tart. Különfélék — Az Árverési Csarnok aukciója. A közeledő ka­rácsony rányomta bélyegét az Árverési Csarnok ki­állítására, amely vasárnap délelőtt nyílik meg a nagy­­közönség számára és december 6-ig tart, hogy az­után 7-étől 17-éig helyet adjon naponként 4 órai kez­dettel az árveréseknek. Az első pillanatban megálla­pítható már, hogy nemcsak a szerényebb igényűek, a kisebb összegeket áldozni tudók elégíthetik ki majd vásárlási kedvüket, hanem akad az aukción bőven értékes és ritka műtárgy is. Közel hatszáz festmény között válogathat a vásárló közönség. A külföldi mű­vészek alkotásai közül ismét itt van Leandro Bassano „Karnevál“-ja, Pieter Quast „író férfi“-ja, Pietro Montanini „Bachanalia“, Beckhat „Lábán és Jákob“ nagy vászna. A magyar művészek élén Munkácsy Mihály halad két remekművével, a „Tanya“ és az „Alkony“ festményekkel. Ez utóbbi a kiállítás leg­magasabban értékelt (3200 pengő) vászna. Azután fel­sorakoznak a régebbiek közül: id. Markó Károly, Gyurkovics Károly, Molnár József, Borsos József, Pa­­taky László („Virrasztás“ című művével, amely Zala György tulajdona volt), báró Mednyánszky László, Benczúr Gyula és még sokan mások. Alig van mű­vész, aki ne szerepelne. A szokottnál több a szobor­mű. A keleti szőnyegek között több régi és művészi darab található. Herendi, meisseni porcellánok, fara­gott és korabeli bútorok jelentékeny számmal vannak. (Ordy) Nagy sereg tájképe csatlakozik hozzájuk, tízeknek hatása más. A színskála általában vilá­gos, az uralkodó szín a zöld, amelyet némely ké­pén a téma­ kínálta színekkel tarkít. Kaszálók, búzatáblák fekszik végig a látóhatárt, gyakran aratók apró, színes alakjaival, sürgő cselekvés­ben és mintha ezt a mozgalmasságot maga az elő­adás technikája is éreztetni akarná kanyargó ecsetjárással, hirtelenül odarántott színfoltokkal. Ha Barcsay nagyterméből átmegyünk Dési-Huber termeibe, úgy érezzük, hogy amannak kötött mo­numentális nyugalmát itt nyugtalanság és a változatosságnak vágya váltja föl. Egészben véve tehát más alaphangú tehetség. S éppen, mert va­lóban tehetséget jelent, örömmel látjuk ezt az első nagyobb méretű kiállítását. Székessy Zoltán, a harmadik erdélyi kiállító, jól beleillik ebbe az együttesbe. Sokáig dolgozott külföldön, nevét alig ismerik nálunk. Pedig meg­érdemli, hogy művészetével foglalkozzunk. Szob­rai, amelyekkel itt bemutatkozik, részben na­gyobb méretű aktok, részben fejek. Úgy látjuk, hogy kiforrott stílusú szobrásszal van dolgunk. Ő is, mint kiállítótársai, egyszerű előadása, alig vet súlyt a formáról-formára való mintázásra, a nagy egészet tartja szem előtt. Egy ifjú aktja, aki kezén galambot tart, folyamatos mintázású, ne­mesen egyszerű, a szobrász inkább csak érezteti, semmint adja a test formáit, emellett finom ér­zékkel fejlesztette a kontúrok lesuhanó vonalait, mint azt ezen kívül egy női aktján is láttuk. A fejeken is szinte inkább jelzésszerűen adja egy ábrázat jellemző formarendjét, mindig a nagy egészre vetve a súlyt. Példa rá az a lehelletes mintázás, ahogy egy szempár formáit alakítja: a mintázó ujj alig érinti az anyagot, mintegy át­suhan rajta, inkább éreztetve, semmint reálisan adva a formákat. Ha kiállítótársánál, Barcsaynál főképp az erő, e szobrásznál inkább az érzés az a motor, amely munka közben irányítja. Azt hisz­­szük, hogy ezzel a kiállítással jogot szerzett arra, hogy legjobb szobrászaink sorában lássuk helyét. Igits Károly. PESTI HÍRLAP 1938 december 4., vasárnap „A nemzeti összetartás ma mindennél fontosabb* Raffay Sándor és Kovács Sándor püspökök az új magyar feladatokról A Szarvasi öregdiákok Szövetsége a Felvidék visszatérésének örömére meghitt hangulatú ünnep­séget tartott, nagy és előkelő közönség jelenlétében. Az elnöklő Raffay Sándor evangélikus püspök meg­nyitó beszédében rámutatott arra, hogy ez a nagy magyar történelmi fordulat arra kötelez bennünket, hogy egy pillanatra se mondjunk le a teljes szent­­istváni birodalomról, csak ez a cél lebeghet minden becsületes magyar ember előtt. A nemzeti össze­tartás — mondotta a püspök — ma mindennél fon­­t­­osabb. Nem a pártoskodások, hanem a nemzet­­ tagjainak egyetemes összefogása szükséges, hogy a mindennél nagyobb célt, az ezeréves nagy magyar programot megvalósuláshoz segítsük. A hallgatóság percekig tartó tapssal fogadta a püspök nagyhatású szavait. Utána Kovács Sándor evangélikus püspök a revízió fizikai és lelki vonatkozásait boncolgatta és hangsúlyozta, mennyire elengedhetetlen a magunk megjobbulása is. — Az Országos Vitézi Szék felhívja a felvidéki felszabadult területek lakóinak figyelmét a kormányzó által alapított magyar háborús emlékéremre, amely kiegészítő része a háborús érdemek elismerésének azoknak a férfiaknak és nőknek részére, akik az 1914—1918. évi világháborúban akár a hadrakelt se­regnél, akár a mögöttes országrészekben a haza vé­delmében szolgálatukkal részt vettek. Kardos hábo­rús emlékéremre azok igényjogosultak, akik az 1914—1918. évi világháborúban katonai szolgálatot teljesítettek. Míg a kardnélküli érmet azok kérhetik, akik a világháborúban bármilyen állami, vagy ezzel egyenlő szolgálatban voltak, bármilyen hadiüzemben dolgoztak, akik a forradalmi, vagy ezt követő nehéz időkben hazafiúi kötelességüknek különös tanújelét adták, végül az elsőszülött hadiárvák és hadi­özvegyek. Az érem előállítási és kezelési költsége fejében a volt tisztek és hasonállású polgári egyé­nek 6 pengőt, a többiek 3 pengőt, a hadiárvák és hadiözvegyek 2 pengőt tartoznak téríteni. Kérvény­­űrlapok az Országos Vitézi Szék háborús emlékérem­irodájában, az összes vármegyei Vitézi Széknél, járási vitézi hadnagynál díjtalanul igényelhetők. A kérvé­nyeket a városokban a polgármesteri hivatalok, köz­ségekben a községi elöljáróságok vagy közvetlenül az illetékes vitézi székkapitányságok a kérvényárla­­pokon feltüntetett módon véleményezik és igazolják. Igazolás után a kérvényeket közvetlenül az Orszá­gos Vitézi Szék háborús emlékérem-irodájának (Bu­dapest, Királyi Vár) küldik meg. Az Országos Vitézi Szék az adományozásról a kérvényezőt értesíti és a térítési díj befizetésére csekklapot küld. — Országzászló őrség. Vasárnap a budapesti V. ke­rületi levente szakasz teljesít őrszolgálatot az Ereklyés Országzászlónál. Déli 12 órakor a székesfővárosi őrség­zenekar kíséri a csapatot őrségváltásra és adja a Sza­badság-téri térzenét. — A volt Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület vezetőinek budapesti megbeszélése. A felvidéki ma­gyarság tíz esztendőn át legnagyobb és legátfogóbb kulturális szervezete, a volt Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület száznyolcvan fiókszervezetének irá­nyítását komáromi központjából látta el. A szerveze­tek közül mintegy negyven maradt Szlovákiában, a többi visszatért az anyaországhoz. A volt Sz. M. K. E. vezetői most Budapesten gyűltek össze, hogy az uj viszonyoknak megfelelően tárgyaljanak az egyesület sorsáról. Elhatározták, hogy januárban rendkívüli közgyűlést tartanak, amikor új alapszabályt készíte­nek és kitűzik az új programot a régi szellemben. — Elmaradt előadás. Radnainé Szörédi Ilona műtör­ténésznek december 5-ére hirdetett előadása az olasz mű­vésznemzedékről az előadó betegsége miatt elmarad. — Felvidéki képviselők a csütörtöki külügyi vitava­csorán. A Külügyi Szemle köré tömörült fiatalabb külpo­litikai és nemzetközi jogi írói gárda december 8-án, csü­törtökön este 8 órakor tartja évadnyitó külügyi vitava­csoráját. A vitában résztvesznek: Szvatkó Pál, dr. Szüllő Géza, dr. Holota János, dr. Korláth Endre, Szent-Ivány József, Turchányi Imre és Drucker György.­­ Negyvenkétezer pengő folyt be a felvidéki „szi­vekből“. A Felvidéki Egyesületek Szövetségének hölgy­bizottsága ülést tartott, amelyen dr. Érti Jánosné elnök bejelentette, hogy a felvidéki szivekből a Magyar a ma­gyarért! mozgalom javára eddig 42.000 pengő folyt be. Megköszönte az elnöknő a magyar asszonyoknak, hogy voltak közöttük, akik 6—8000 szivet helyeztek el. — Karácsonyi vásár.­ A Budai Református Nőegylet december 4-én és 5-én tartja jótékonycélú karácsonyi vá­sárját a Haypál Benő Erulékalapítvány II., Iskola­ utca 10. szám alatti termében. December 4-én, vasárnap este fél 7 órakor a vásár helyiségében műsoros tevestélyt tar­tanak Litassy György, dr. Lacskovich János, O. Adriány Ilona, Furka Gabriella, dr. Borbély Kálmán és Haypál Béla közreműködésével. Lukács György ny. miniszter „Mit értünk el húszéves munkánkkal“ című előadásában azt emelte ki, hogy a népi elv figyelembevétele alapján elképzelhetetlen, hogy az önrendelkezési jogát visszaszerző kárpátorosz nép testvéri együttműkö­désével a közeljövőben meg ne teremthessük a közös magyar-lengyel határt. A magyar külpolitika útja — mondotta az előadó — eddig mindenben bevált és nincs semmi okunk rá, hogy más utakat keressünk. Kánya Kálmánnak örök érdeme marad, hogy tisztán békés fegyverekkel ilyen eredményeket tudott elérni. Magyarországnak ma már tekintélyes nagy hadserege van és megkönnyíti helyzetünket az, hogy a világ felfogása a magyar revízió kér­désében gyökeresen megváltozott. A kisantant többé nem létezik, programunkat töretlen ívben kell folytatnunk, mert a diadal nem kétséges többé- A műsor további részében Gyökössy Endre költő új verseiből mondott el néhányat, Kéler Marianne pedig énekelt Siki Béla zongorakíséretével. A A kormányzóné nyom­ás­ enyhsítő mozgalma A kormányzóné segélyakciójára december 1-én a következő adományok érkeztek: Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár rt. 500 P, dr. Mutschenbacher Emil 102.50 P. M. kir. Külügyminisztérium Házipénztára 37.55 P, dr. Márkus Jenő 20 P, dr. vitéz Temesy Győző 15 P, Lafran­­kó Gyula, dr. Propper Mik­sa, Pék József, Unger Géza, Kubinyi Vilmos, Demény Károly, dr. Rudnyánszky Bé­la 10—10 P, Bolsay Aladár, dr. Papp Oszkár, néhai özv. Kasch Adolfné gyermekei, Görgényi Béláné 5—1 B, Ró­zsai Kálmánná, Deák Béla, R. L., Száray Lőrinc, vitéz Péry Vilmos 3—3 P, Stiegl­­mayer László 2.50 P, Fels­­mann József, dr. Panne La­jos, dr. Urbanovich László 2—2 P, özv. Aigner Lajosné 1.50 P, Selymes­ Rezső, Hal­mai Béla, Perné Valéria, Gyenes Katalin, Fried Imre, Arató Árpád, Skrabák Lajos 1-1 P. — A csodaszekrény. Párisból jelentik: Eredeti és ra-­í vasz szélhámos-ötlet foglalkoztatta legutóbb a párisi rend­őrséget. Néhány héttel ezelőtt megjelent a fővárosban egy­­ Hoyos nevű spanyol úriember, három jólöltözött férfi és­­ egy hölgy társaságában. A város egyik legelőkelőbb szál­lójában vettek szobát és nagyúri életet éltek. Hamarosan csodálatos hírek kezdtek keringeni mr. Hoyosról. Azt be­szélték, hogy bűvész és feltaláló s van egy fantasztikus találmánya: a csodaszekrény. Egy szerkezet, amelybe bankjegyet csúsztatnak, azt azonnal megkettőzi. Bármi­lyen bankjegy kettős példányban kerül ki a rejtelmes gé­pezetből, a másodpéldány nem hamisítvány, hanem az eredetinek tökéletes, hű hasonmása. De a művelet —­ úgymond — ugyanazzal a bankjeggyel csak egyszer sike­rül; másodszor már nem hajlandó „kettőzni“ a gép. Ho­gos készséggel be is mutatta az érdeklődőknek a talál­mányt. A hír egy dúsgazdag francia gyáros kíváncsiságát is fölkeltette s fölkereste a spanyolt. Ez nagyúri mozdu­lattal egy százfrankos bankjegyet helyezett a szekrénybe, egyet csavart a fogantyún s ime, 1 helyett 2 db százfran­kos bukkant elő. Még többször is megismételték a kísér­letet ugyanazzal a sikerrel. A bámulatos gépezet ezer­­frankosokat is megkettőztetett. A gyáros oda volt az ál­­mélkodástól s teljes vagyonát, hatmillió frankot bocsátott a feltaláló rendelkezésére, kettőzze meg, csináljon belőle tizenkétmilliót. Hoyos leereszkedően átvette a hatalmas bankjegykötegeket s megígérte, hogy rövidesen kétszer­­annyit fog szállítani. De a gyáros hiába várta a feltalá­lót. Megszökött négy társával meg a csodaszekrénnyel s persze a hatmillióval is, olyan alaposan, hogy egy ideije a legszorgosabb nyomozás sem akadt rájuk. Hoyos magá­nak kétmilliót tartott meg, a többi négyet pedig felosz­totta a nő és a három férfi között. A négy cinkost utóbb mégis elfogta a rendőrség, de a banda főnökét se­hogy sem tudták kézrekeríteni. Talán még most is sza­badon járkálna, ha vakmerősége nem sodorja veszede­lembe. Volt annyi merészsége, hogy fényűző, drága gép­kocsin visszatérjen Párisba s úgyszólván egyenesen a rendőrség karjaiba rohant. Megtalálták ekkor titkos bankszámláját is, de már csak 600.000 frankkal. Ennyi ma­radt meg a ravaszul kicsalt milliókból. Ravaszul, persze, hiszen a „csodaszekrényben“ alighanem mindenfajta bankjegyből el volt már rejtve egy, mely azután a fo­gantyú csavarásakor az eredetivel együtt került napvi­lágra. Az öt jómadár most már a jól megérdemelt hűvö­sön ül... — A felszabadult felvidéki ifjúság és a magyar cserkészek kézfogása. A Magyar Cserkész Szövetség 2600 cserkésze harmincnégy felszabadult felvidéki községbe látogat el, hogy lehetővé tegye a cserkész­­csapatok munkábaállását és hogy a felvidéki ifjú­ság részére gyűjtött adományokat, csapatzászlókat, jelvényeket, könyveket, felszerelési tárgyakat átadja. Ezt az alkalmat használják fel arra, hogy lélekben is összeforrjon az egymástól elszakított ifjúság és a köz­ségek fiataljainak bevonásával mindenhol hatalmas tábortüzet rendezzen. Ezért a cserkészek zenekarokat és énekkarokat is visznek magukkal, hogy megnyilat­kozásuk méltó legyen az örömünnephez. — A tanítók a tanítófeleségek elbocsátása ellen. Az ország ötezer állami tanítójának képviselői szom­baton a Ferenc József Tanítók Házában gyüléseztek. Galla Endre, az Állami Tanítók és Óvónők Országos Egyesületének elnöke örömmel emlékezett meg a most visszacsatolt Felvidék magyar tanítóságának hazafias munkájáról. Megemlékezett továbbá a kormányzó, Imrédy miniszterelnök, Kánya és Teleki miniszterek országépítő tevékenységéről. Szőke Andor iskolafel­ügyelő „Kölcsey Ferenc, mint nevelőeszmény“ címmel előadást tartott, majd vitéz Csorba Ödön főtitkár az eddig meg nem oldott népoktatási és tanítói problé­mákat ismertette. Elhatározták, hogy kérelmeiket az illetékesek elé terjesztik. Nagy aggodalommal tár­gyalták azokat a híreket, amelyek szerint a tanítónő­­feleségek elbocsátását tervezik. — Emlékoszlop a medvei átkelés helyén. Győr­ből jelentik: A november 5-i medvei átkelés helyé­nek megjelölésére a Medvén állomásozó honvéd­­hidászzászlóalj öt méter magas emlékoszlopot emelt a Dunaparton. Az emlékoszlopot pénteken leplezték le szép ünnepség keretében. Délelőtt tábori mise volt,­­ azután a környékbeli községekből összegyűlt közön­­­­ség az emlékműhöz vonult. Itt a hidászok álltak dísz­­t őrséget. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Bohus­­ Rezső balonyi plébános, a Csilizköz kormánybiztosa, ő vette át az emlékművet, majd Thold Dezső ezredes­­ mondott beszédet. Bohus plébános ezután megáldotta az emlékoszlopot. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget.

Next