Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-04 / 276. szám
— A Pénzügyi Fogalmazói Kar Országos Egyesületének jubileuma. Huszonöt évvel ezelőtt alapította egyesületét a magyar pénzügyi fogalmazói kar. A lefolyt negyedszázad alatt az egyesület különösen a szociális alkotások terén jelentős eredményt ért el; mindig védelmezője és előmozdítója volt a pénzügyi fogalmazói kar erkölcsi és anyagi érdekeinek. A jubileum alkalmából az egyesület szaklapja, a „Pénzügyi Fogalmazók Lapja" a szokottnál nagyobb terjedelemben, változatos tartalommal jelent meg. Fővárosi hírek — AJ autóbuszjárat Kispest és a rákosi köztemető között. A Beszkárt közli, hogy hétfőtől kezdve Kispest— Rákosi köztemető között 31-es jelzéssel új autóbusz-viszonylatot helyez üzembe. A kocsik Kispest Hősök-tere végállomástól a Horthy Miklós-úton, az Üllői-úton, a Lehel-utcán, a Vasgyár-utcán, a Gyömrői-úton, az Óhegyiúton és a Kozma-utcán át közlekednek a Rákosi köztemetőig. Az első kocsi a Kispest Hősök-teréről reggel 7 órakor, a Rákosi köztemetőtől egynegyed 8 órakor, az utolsó kocsi a Kispest Hősök-teréről este 10 órakor, a Rákosi köztemetőtől egynegyed 11 órakor indul. — Új utcaelnevezések. Szendy Károly polgármester tudomásul vette a Közmunkatanács átiratát, amely szerint a III., Vörösvári-utcát — főútvonalról lévén szó — Vörösvári-utnak; a XI., Hadak-utca, Bikszádi-utca, Pöltenberg-utca és Parádi-utca találkozásánál kialakult teret Csodaszarvas-térnek, a X., Rezső-teret — az ottlévő templomra való tekintettel — Magyarok Nagyasszonya-térnek nevezte el. Az átirat szerint a Fodor-utca elnevezést a Közmunkatanács meghosszabbította a Torbányi-út és a Hóvirág-út találkozásáig. Bajtársi találkozók A volt vártüzérek vasárnap délelőtt tizenegy órakor koszorú elhelyezésével juttatják kifejezésre bajtársi kegyeletüket. Gyülekezés délelőtt féltizenegy órakor a volt Lajidon-laktanya előtt (IX., Timót u. 3.) A bajtársak szerdán este nyolc órakor Szent Borbála tiszteletére az Alkotmány-étteremben (Vilmos császár út 68.) összejövetelt tartanak. A volt cs. és kir. 19. közös gyalogezred budapesti bajtársi köre vasárnap délután négy órakor a Csapó-féle vendéglőben (Bálvány utca 9.) összejövetelt tart. Különfélék — Az Árverési Csarnok aukciója. A közeledő karácsony rányomta bélyegét az Árverési Csarnok kiállítására, amely vasárnap délelőtt nyílik meg a nagyközönség számára és december 6-ig tart, hogy azután 7-étől 17-éig helyet adjon naponként 4 órai kezdettel az árveréseknek. Az első pillanatban megállapítható már, hogy nemcsak a szerényebb igényűek, a kisebb összegeket áldozni tudók elégíthetik ki majd vásárlási kedvüket, hanem akad az aukción bőven értékes és ritka műtárgy is. Közel hatszáz festmény között válogathat a vásárló közönség. A külföldi művészek alkotásai közül ismét itt van Leandro Bassano „Karnevál“-ja, Pieter Quast „író férfi“-ja, Pietro Montanini „Bachanalia“, Beckhat „Lábán és Jákob“ nagy vászna. A magyar művészek élén Munkácsy Mihály halad két remekművével, a „Tanya“ és az „Alkony“ festményekkel. Ez utóbbi a kiállítás legmagasabban értékelt (3200 pengő) vászna. Azután felsorakoznak a régebbiek közül: id. Markó Károly, Gyurkovics Károly, Molnár József, Borsos József, Pataky László („Virrasztás“ című művével, amely Zala György tulajdona volt), báró Mednyánszky László, Benczúr Gyula és még sokan mások. Alig van művész, aki ne szerepelne. A szokottnál több a szobormű. A keleti szőnyegek között több régi és művészi darab található. Herendi, meisseni porcellánok, faragott és korabeli bútorok jelentékeny számmal vannak. (Ordy) Nagy sereg tájképe csatlakozik hozzájuk, tízeknek hatása más. A színskála általában világos, az uralkodó szín a zöld, amelyet némely képén a téma kínálta színekkel tarkít. Kaszálók, búzatáblák fekszik végig a látóhatárt, gyakran aratók apró, színes alakjaival, sürgő cselekvésben és mintha ezt a mozgalmasságot maga az előadás technikája is éreztetni akarná kanyargó ecsetjárással, hirtelenül odarántott színfoltokkal. Ha Barcsay nagyterméből átmegyünk Dési-Huber termeibe, úgy érezzük, hogy amannak kötött monumentális nyugalmát itt nyugtalanság és a változatosságnak vágya váltja föl. Egészben véve tehát más alaphangú tehetség. S éppen, mert valóban tehetséget jelent, örömmel látjuk ezt az első nagyobb méretű kiállítását. Székessy Zoltán, a harmadik erdélyi kiállító, jól beleillik ebbe az együttesbe. Sokáig dolgozott külföldön, nevét alig ismerik nálunk. Pedig megérdemli, hogy művészetével foglalkozzunk. Szobrai, amelyekkel itt bemutatkozik, részben nagyobb méretű aktok, részben fejek. Úgy látjuk, hogy kiforrott stílusú szobrásszal van dolgunk. Ő is, mint kiállítótársai, egyszerű előadása, alig vet súlyt a formáról-formára való mintázásra, a nagy egészet tartja szem előtt. Egy ifjú aktja, aki kezén galambot tart, folyamatos mintázású, nemesen egyszerű, a szobrász inkább csak érezteti, semmint adja a test formáit, emellett finom érzékkel fejlesztette a kontúrok lesuhanó vonalait, mint azt ezen kívül egy női aktján is láttuk. A fejeken is szinte inkább jelzésszerűen adja egy ábrázat jellemző formarendjét, mindig a nagy egészre vetve a súlyt. Példa rá az a lehelletes mintázás, ahogy egy szempár formáit alakítja: a mintázó ujj alig érinti az anyagot, mintegy átsuhan rajta, inkább éreztetve, semmint reálisan adva a formákat. Ha kiállítótársánál, Barcsaynál főképp az erő, e szobrásznál inkább az érzés az a motor, amely munka közben irányítja. Azt hiszszük, hogy ezzel a kiállítással jogot szerzett arra, hogy legjobb szobrászaink sorában lássuk helyét. Igits Károly. PESTI HÍRLAP 1938 december 4., vasárnap „A nemzeti összetartás ma mindennél fontosabb* Raffay Sándor és Kovács Sándor püspökök az új magyar feladatokról A Szarvasi öregdiákok Szövetsége a Felvidék visszatérésének örömére meghitt hangulatú ünnepséget tartott, nagy és előkelő közönség jelenlétében. Az elnöklő Raffay Sándor evangélikus püspök megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy ez a nagy magyar történelmi fordulat arra kötelez bennünket, hogy egy pillanatra se mondjunk le a teljes szentistváni birodalomról, csak ez a cél lebeghet minden becsületes magyar ember előtt. A nemzeti összetartás — mondotta a püspök — ma mindennél fontosabb. Nem a pártoskodások, hanem a nemzet tagjainak egyetemes összefogása szükséges, hogy a mindennél nagyobb célt, az ezeréves nagy magyar programot megvalósuláshoz segítsük. A hallgatóság percekig tartó tapssal fogadta a püspök nagyhatású szavait. Utána Kovács Sándor evangélikus püspök a revízió fizikai és lelki vonatkozásait boncolgatta és hangsúlyozta, mennyire elengedhetetlen a magunk megjobbulása is. — Az Országos Vitézi Szék felhívja a felvidéki felszabadult területek lakóinak figyelmét a kormányzó által alapított magyar háborús emlékéremre, amely kiegészítő része a háborús érdemek elismerésének azoknak a férfiaknak és nőknek részére, akik az 1914—1918. évi világháborúban akár a hadrakelt seregnél, akár a mögöttes országrészekben a haza védelmében szolgálatukkal részt vettek. Kardos háborús emlékéremre azok igényjogosultak, akik az 1914—1918. évi világháborúban katonai szolgálatot teljesítettek. Míg a kardnélküli érmet azok kérhetik, akik a világháborúban bármilyen állami, vagy ezzel egyenlő szolgálatban voltak, bármilyen hadiüzemben dolgoztak, akik a forradalmi, vagy ezt követő nehéz időkben hazafiúi kötelességüknek különös tanújelét adták, végül az elsőszülött hadiárvák és hadiözvegyek. Az érem előállítási és kezelési költsége fejében a volt tisztek és hasonállású polgári egyének 6 pengőt, a többiek 3 pengőt, a hadiárvák és hadiözvegyek 2 pengőt tartoznak téríteni. Kérvényűrlapok az Országos Vitézi Szék háborús emlékéremirodájában, az összes vármegyei Vitézi Széknél, járási vitézi hadnagynál díjtalanul igényelhetők. A kérvényeket a városokban a polgármesteri hivatalok, községekben a községi elöljáróságok vagy közvetlenül az illetékes vitézi székkapitányságok a kérvényárlapokon feltüntetett módon véleményezik és igazolják. Igazolás után a kérvényeket közvetlenül az Országos Vitézi Szék háborús emlékérem-irodájának (Budapest, Királyi Vár) küldik meg. Az Országos Vitézi Szék az adományozásról a kérvényezőt értesíti és a térítési díj befizetésére csekklapot küld. — Országzászló őrség. Vasárnap a budapesti V. kerületi levente szakasz teljesít őrszolgálatot az Ereklyés Országzászlónál. Déli 12 órakor a székesfővárosi őrségzenekar kíséri a csapatot őrségváltásra és adja a Szabadság-téri térzenét. — A volt Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület vezetőinek budapesti megbeszélése. A felvidéki magyarság tíz esztendőn át legnagyobb és legátfogóbb kulturális szervezete, a volt Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület száznyolcvan fiókszervezetének irányítását komáromi központjából látta el. A szervezetek közül mintegy negyven maradt Szlovákiában, a többi visszatért az anyaországhoz. A volt Sz. M. K. E. vezetői most Budapesten gyűltek össze, hogy az uj viszonyoknak megfelelően tárgyaljanak az egyesület sorsáról. Elhatározták, hogy januárban rendkívüli közgyűlést tartanak, amikor új alapszabályt készítenek és kitűzik az új programot a régi szellemben. — Elmaradt előadás. Radnainé Szörédi Ilona műtörténésznek december 5-ére hirdetett előadása az olasz művésznemzedékről az előadó betegsége miatt elmarad. — Felvidéki képviselők a csütörtöki külügyi vitavacsorán. A Külügyi Szemle köré tömörült fiatalabb külpolitikai és nemzetközi jogi írói gárda december 8-án, csütörtökön este 8 órakor tartja évadnyitó külügyi vitavacsoráját. A vitában résztvesznek: Szvatkó Pál, dr. Szüllő Géza, dr. Holota János, dr. Korláth Endre, Szent-Ivány József, Turchányi Imre és Drucker György. Negyvenkétezer pengő folyt be a felvidéki „szivekből“. A Felvidéki Egyesületek Szövetségének hölgybizottsága ülést tartott, amelyen dr. Érti Jánosné elnök bejelentette, hogy a felvidéki szivekből a Magyar a magyarért! mozgalom javára eddig 42.000 pengő folyt be. Megköszönte az elnöknő a magyar asszonyoknak, hogy voltak közöttük, akik 6—8000 szivet helyeztek el. — Karácsonyi vásár. A Budai Református Nőegylet december 4-én és 5-én tartja jótékonycélú karácsonyi vásárját a Haypál Benő Erulékalapítvány II., Iskola utca 10. szám alatti termében. December 4-én, vasárnap este fél 7 órakor a vásár helyiségében műsoros tevestélyt tartanak Litassy György, dr. Lacskovich János, O. Adriány Ilona, Furka Gabriella, dr. Borbély Kálmán és Haypál Béla közreműködésével. Lukács György ny. miniszter „Mit értünk el húszéves munkánkkal“ című előadásában azt emelte ki, hogy a népi elv figyelembevétele alapján elképzelhetetlen, hogy az önrendelkezési jogát visszaszerző kárpátorosz nép testvéri együttműködésével a közeljövőben meg ne teremthessük a közös magyar-lengyel határt. A magyar külpolitika útja — mondotta az előadó — eddig mindenben bevált és nincs semmi okunk rá, hogy más utakat keressünk. Kánya Kálmánnak örök érdeme marad, hogy tisztán békés fegyverekkel ilyen eredményeket tudott elérni. Magyarországnak ma már tekintélyes nagy hadserege van és megkönnyíti helyzetünket az, hogy a világ felfogása a magyar revízió kérdésében gyökeresen megváltozott. A kisantant többé nem létezik, programunkat töretlen ívben kell folytatnunk, mert a diadal nem kétséges többé- A műsor további részében Gyökössy Endre költő új verseiből mondott el néhányat, Kéler Marianne pedig énekelt Siki Béla zongorakíséretével. A A kormányzóné nyomás enyhsítő mozgalma A kormányzóné segélyakciójára december 1-én a következő adományok érkeztek: Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár rt. 500 P, dr. Mutschenbacher Emil 102.50 P. M. kir. Külügyminisztérium Házipénztára 37.55 P, dr. Márkus Jenő 20 P, dr. vitéz Temesy Győző 15 P, Lafrankó Gyula, dr. Propper Miksa, Pék József, Unger Géza, Kubinyi Vilmos, Demény Károly, dr. Rudnyánszky Béla 10—10 P, Bolsay Aladár, dr. Papp Oszkár, néhai özv. Kasch Adolfné gyermekei, Görgényi Béláné 5—1 B, Rózsai Kálmánná, Deák Béla, R. L., Száray Lőrinc, vitéz Péry Vilmos 3—3 P, Stieglmayer László 2.50 P, Felsmann József, dr. Panne Lajos, dr. Urbanovich László 2—2 P, özv. Aigner Lajosné 1.50 P, Selymes Rezső, Halmai Béla, Perné Valéria, Gyenes Katalin, Fried Imre, Arató Árpád, Skrabák Lajos 1-1 P. — A csodaszekrény. Párisból jelentik: Eredeti és ra-í vasz szélhámos-ötlet foglalkoztatta legutóbb a párisi rendőrséget. Néhány héttel ezelőtt megjelent a fővárosban egy Hoyos nevű spanyol úriember, három jólöltözött férfi és egy hölgy társaságában. A város egyik legelőkelőbb szállójában vettek szobát és nagyúri életet éltek. Hamarosan csodálatos hírek kezdtek keringeni mr. Hoyosról. Azt beszélték, hogy bűvész és feltaláló s van egy fantasztikus találmánya: a csodaszekrény. Egy szerkezet, amelybe bankjegyet csúsztatnak, azt azonnal megkettőzi. Bármilyen bankjegy kettős példányban kerül ki a rejtelmes gépezetből, a másodpéldány nem hamisítvány, hanem az eredetinek tökéletes, hű hasonmása. De a művelet — úgymond — ugyanazzal a bankjeggyel csak egyszer sikerül; másodszor már nem hajlandó „kettőzni“ a gép. Hogos készséggel be is mutatta az érdeklődőknek a találmányt. A hír egy dúsgazdag francia gyáros kíváncsiságát is fölkeltette s fölkereste a spanyolt. Ez nagyúri mozdulattal egy százfrankos bankjegyet helyezett a szekrénybe, egyet csavart a fogantyún s ime, 1 helyett 2 db százfrankos bukkant elő. Még többször is megismételték a kísérletet ugyanazzal a sikerrel. A bámulatos gépezet ezerfrankosokat is megkettőztetett. A gyáros oda volt az álmélkodástól s teljes vagyonát, hatmillió frankot bocsátott a feltaláló rendelkezésére, kettőzze meg, csináljon belőle tizenkétmilliót. Hoyos leereszkedően átvette a hatalmas bankjegykötegeket s megígérte, hogy rövidesen kétszerannyit fog szállítani. De a gyáros hiába várta a feltalálót. Megszökött négy társával meg a csodaszekrénnyel s persze a hatmillióval is, olyan alaposan, hogy egy ideije a legszorgosabb nyomozás sem akadt rájuk. Hoyos magának kétmilliót tartott meg, a többi négyet pedig felosztotta a nő és a három férfi között. A négy cinkost utóbb mégis elfogta a rendőrség, de a banda főnökét sehogy sem tudták kézrekeríteni. Talán még most is szabadon járkálna, ha vakmerősége nem sodorja veszedelembe. Volt annyi merészsége, hogy fényűző, drága gépkocsin visszatérjen Párisba s úgyszólván egyenesen a rendőrség karjaiba rohant. Megtalálták ekkor titkos bankszámláját is, de már csak 600.000 frankkal. Ennyi maradt meg a ravaszul kicsalt milliókból. Ravaszul, persze, hiszen a „csodaszekrényben“ alighanem mindenfajta bankjegyből el volt már rejtve egy, mely azután a fogantyú csavarásakor az eredetivel együtt került napvilágra. Az öt jómadár most már a jól megérdemelt hűvösön ül... — A felszabadult felvidéki ifjúság és a magyar cserkészek kézfogása. A Magyar Cserkész Szövetség 2600 cserkésze harmincnégy felszabadult felvidéki községbe látogat el, hogy lehetővé tegye a cserkészcsapatok munkábaállását és hogy a felvidéki ifjúság részére gyűjtött adományokat, csapatzászlókat, jelvényeket, könyveket, felszerelési tárgyakat átadja. Ezt az alkalmat használják fel arra, hogy lélekben is összeforrjon az egymástól elszakított ifjúság és a községek fiataljainak bevonásával mindenhol hatalmas tábortüzet rendezzen. Ezért a cserkészek zenekarokat és énekkarokat is visznek magukkal, hogy megnyilatkozásuk méltó legyen az örömünnephez. — A tanítók a tanítófeleségek elbocsátása ellen. Az ország ötezer állami tanítójának képviselői szombaton a Ferenc József Tanítók Házában gyüléseztek. Galla Endre, az Állami Tanítók és Óvónők Országos Egyesületének elnöke örömmel emlékezett meg a most visszacsatolt Felvidék magyar tanítóságának hazafias munkájáról. Megemlékezett továbbá a kormányzó, Imrédy miniszterelnök, Kánya és Teleki miniszterek országépítő tevékenységéről. Szőke Andor iskolafelügyelő „Kölcsey Ferenc, mint nevelőeszmény“ címmel előadást tartott, majd vitéz Csorba Ödön főtitkár az eddig meg nem oldott népoktatási és tanítói problémákat ismertette. Elhatározták, hogy kérelmeiket az illetékesek elé terjesztik. Nagy aggodalommal tárgyalták azokat a híreket, amelyek szerint a tanítónőfeleségek elbocsátását tervezik. — Emlékoszlop a medvei átkelés helyén. Győrből jelentik: A november 5-i medvei átkelés helyének megjelölésére a Medvén állomásozó honvédhidászzászlóalj öt méter magas emlékoszlopot emelt a Dunaparton. Az emlékoszlopot pénteken leplezték le szép ünnepség keretében. Délelőtt tábori mise volt, azután a környékbeli községekből összegyűlt közönség az emlékműhöz vonult. Itt a hidászok álltak díszt őrséget. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Bohus Rezső balonyi plébános, a Csilizköz kormánybiztosa, ő vette át az emlékművet, majd Thold Dezső ezredes mondott beszédet. Bohus plébános ezután megáldotta az emlékoszlopot. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget.