Pesti Hírlap, 1939. január (61. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-25 / 20. szám
s Felszabadult felvidéki városokról és községekről nevezett el budapesti utcákat a Közmunkatanács A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az utcaelnevezési bizottság előterjesztésére több új utcaelnevezést határozott el, illetve meglévő utcaelnevezéseket módosított. Az Ond vezér útjából északnak kiinduló névtelen útcát, amely a Remény-utcáig terjed, Zsivora György főispánról Zsivora György-térnek nevezték el. A Tigris-utcától az Aladár-utcáig terjedő Jolán-utcát a Kúria tanácselnökéről Térffy Gyula-utcának nevezték el. A Rombach-utca elnevezését a polgármester előterjesztésére az eredeti névre módosították és az utcát Pest város néhai tiszti orvosáról és fürdőügyi szakértőről Rumbach Sebestyén-utcának nevezték el. A Dankó Pista-utca nevét az érdekelt lakók kérelmére Dankó-utcára változtatták. A Szeréna-útból északkeletre kiinduló és a Lelkész-utcába torkolló névtelen utat Mecenzéf-utcának nevezték el. A Bod Péter-utcából délkeletnek kiinduló és a Töhötöm-utcáig terjedő névtelen utat Oroszvég-utcának, a Vitézekterének délnyugati sarkából nyugatra kiinduló és a Szent korona-utjába torkolló útvonalat a koronázási palástról Palást-utcának, a Vitézek-tere északnyugati sarkából nyugatnak kiinduló és a Szentkorona-utjába torkolló útvonalat az egyik koronázási jelvényről Kettőskereszt-utcának szerezték el. A XI. kerület egyik névtelen útját a most felszabadult abaújmegyei községről Nagyida-utcának, az Irhásárokból kiinduló és innen északnyugatra haladó útvonalat a felszabadult ungmegyei községről Nagykapos-utcának, a Hadik András-utcából északnak kiinduló és a Kút-, völgyi-útba betorkolló útszakaszt a felszabadult barsmegyei községről Perbete-utcának nevezték el. A Makensen-útból északnak kiinduló régi Galgóczy-utca elnevezésének egyidejű megszüntetésével ezt az útvonalat, egészen a Hadik András-utcába történő betorkolásáig a most felszabadult zemplén megyei községről Lelesz-utcának nevezték el. A Zuhatag-útnak az Alsóvölgy-utcától a Lipótmezőútig terjedő szakaszát a felszabadult zemplénmegyei községről Széphalom-utcának nevezték el. A Gergely-utca egyik szakaszának nevét a felszabadult pozsonymegyei községről Gutor-utcának, a Bereczk-utcának a Töhötömutor és a Szent Albert-tér közötti szakaszát a most felszabadult gömörmegyei községről Karancs-utcának, a Farkastorki-útból délnek kiinduló, a Toronya-utba torkolló névtelen utat a zemplénmegyei községről Királyhelmec-utcának, a Monostori-út és a Keve-utca kereszteződésénél kiinduló névtelen teret Munkács-térnek, a Gergely-utcából a Cserkesz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult beregmegyei községről Kerecseny-utcának, a Kerecseny-utcából délnek kiinduló és egy térbe torkolló útvonalat a gömörmegyei községről Várgede-utcának, a Kerecseny-utcából a Cserkesz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult barsmegyei községről Verebélyutcának nevezték el. A X. kerület egyik névtelen terét a felszabadult pozsonymegyei községről Gutor-térnek, a Verebély-utcából keletnek kiinduló és a Gutor-térbe torkolló névtelen utat az abaújmegyei községről Zsadány-utcának, a Gutor-térből kiinduló és a Cserkesz-utcába"torkolló névtelen utat a felszabadult abaújmegyei községről Hollóház-utcának nevezték el. A Szüret-utcából az Alsóhegy-utcába torkolló, névtelen utat a felsz^^tlult^esztérgommegyei községről Köbölkut-utcának, a Bürök-utcából a Fodor-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult gömörmegyei községről Tornalja-utcának, a Tállya-utcából délkeletre kiinduló és a Tornalja-utcába torkolló útvonalat a felszabadult, abaújmegyei községről Pelsőc-utcának nevezték el. Az Ond vezér-utcából a Fogarassy-utba torkolló névtelen utat a felszabadult esztergommegyei községről Bátorkeszi-utcajiak, a Gróf Gvadányi-utcából a Bonyhádiul takolló névtelen utat a felszabadult hontmegyei városról Ipolyság-utcának, a Ipolyság-utcából keletnek az Öz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult nyitramegyei községről Negyed-utcának, a Negyed-utcából az öz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult pozsonymegyei községről Pered-utcának, a Bazsarózsa-utcából délkeletnek kiinduló névtelen utat a felszabadult abaújmegyei községről Abavár-utcának nevezték el. Az angol lapok véleménye Chamberlain beszédéről London, jan. 24. Chamberlainnek az önkéntes nemzeti szolgálat ügyében mondott rádióbeszédét az angol lapok különbözőképpen ítélik meg. A konzervatív lapok általánosságban elégtelennek tartják a tervbe vett intézkedést és visszautasítják azt az állítást, hogy a kötelező katonai szolgálat ellenkezne a demokratikus elvekkel. A szabadelvű lapok fenntartás nélkül helyeslik a beszédet, míg a munkáspárti sajtó hallgatásba burkolódzik. A Daily Mail szerint a nemzeti erőfeszítésnek nem kellene az önkéntes szolgálatra szorítkoznia. Szükség van arra is, hogy a nemzetvédelmi minisztériumok vezetői annyi beszéd után tettekre határozzák el magukat. A Daily Express az általános hadkötelezettség behozatalát sürgeti. A liberális News Chronicle rámutat arra, hogy miután az önkéntesi intézmény összeforrt az angol nemzettel, ki kell azt előbb próbálni a nemzetvédelem minden ágában. Ha azután bebizonyul elégtelensége, bizonyára mindenki hozzá fog járulni az általános hadkötelezettséghez. Ma kezdte meg az önkéntes polgári védőszolgálat a húszmillió példányban készült hivatalos tájékoztató szétosztását. A könyvecske az önkéntes polgári védelem valamennyi szolgálati ágának teendőiről, kiképzéséről és a hadikérdésekről ad a jelentkezők számára felvilágosítást. Sir John Anderson főpecsétőr, a nemzetvédelem megszervezésével megbízott miniszter, a könyvhöz írt előszavában hangoztatja, hogy Anglia nem gondol támadásra és békében akar élni minden néppel, de erőssékell magát tennie, hogy befolyást gyakorolhasson a békére és hogy védtelensége ne csábíthasson másokat támadásra. Egyidejűleg kiadta a munkaügyi minisztérium a háborúban nélkülözhetetlen foglalkozások lajstromát. Az ezekben a foglalkozási ágakban alkalmazottak számát 6,7 millióra becsülik. Ezek közül három millió már meghaladta a 41 évet. " PESTI HÍRLAP 1939 január 25. szerda Korán pattant ki és nem időszerű a független ukrán állam megteremtésének terve Ahogy a nagy-ukrán vezérek Berlinből nézik Kárpátalja szerepét és hivatását — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának tudósítása — Berlin, jan. 24. Amikor az utóbbi időben a nagyukrán mozgalom felélénküléséről és mind tevékenyebb szervezkedéséről esik szó, akkor a híreknek ősforrása a legtöbb esetben Berlin. A német birodalom fővárosa egyben központja az ukrán emigrációnak is. Ez természetesen nem annyit jelent, mintha a hazájukból kivándorolt, idegenben élő ukrán vezetők csak Berlinben teremtettek volna politikai központot messzetekintő terveik számára. Szervezeteik fellelhetők Párisban éppen úgy, mint Londonban , Amerikában, akár csak Berlinben. Minden emigráns népi mozgalom jellemzője, hogy különféle országokba szétszórtan, különféle körök és személyek fáradoznak a lényegében azonos cél érdekében; a megoldás pedig igen nagy részben attól függ, hogy melyik helyi szervezet kerekedik a többiek fölé, melyik tudja elismertetni döntő tekintélyét a többiekkel. Ezek a tünetek mutatkoztak meg annak idején a lengyel, majd később a cseh emigráns politikában is. Berlin a súlypontja az ukrán törekvéseknek Az ukrán törekvések súlypontja a legutóbbi hónapok eseményei után egyre inkább Berlin lett, amelynek jelentősége és vezető férfiainak egyénisége mögött háttérbe szorul és alkalmazkodásra kényszerül minden más, az ukrán nép felszabadításáért harcoló csoport, áramlat vagy politikai elgondolás. A vendégszeretetet felajánló német állam jóindulatú segítségével komoly és rendkívül céltudatos szervezet épült itt ki aránylag igen rövid idő alatt, amelynek megvannak a maga irodái, propagandaközpontja, vezérkara. Amikor Közép-Európa az úgynevezett ukrán kérdésről beszél, akkor a napi politika eseményeinek hatása alatt legelsősorban is a „második prágai köztársaság“ területéhez tartozó Erdős-Kárpátok vidékét érti alatta. Ezt a szemléletet a berlini ukrán vezetők provinciálisnak, kicsinyesnek és éppen ezért eltorzultnak tartják, hiszen ami az ő szemük előtt lebeg, olyan hatalmas ukrán birodalom, amelynek az Erdős- Kárpátok csak jelentéktelen részletkérdése lehet. Ahol ukránok élnek Amikor az ember sorra végighallgatja a berlini valóban nagy ukrán vezetőket, akik nem a huszti fatornyok tövéből néznek a jövő felé, egészen nagyszabású tervek körvonalait látja kibontakozni. Ez ukrán vezérek megállapítása szerint népük a következőképpen oszlik meg különféle államokban: a Szovjet-Oroszországhoz tartozó Ukrajnában mintegy 30—35 millió ukrán él. Lengyelország lakosaiból ők két milliót igényelnek a maguk számára, ugyancsak az ő kimutatásuk szerint Romániában is egymilliós településük van, ezzel szemben az Erdős-Kárpátok vidékén hatszázezerre tehető az „ukrán“ lakosság száma. (Ez nem egészen így van, mert az Erdős- Kárpátok ruszin lakosságának túlnyomó nagy része elutasítja magától az ukrán gondolatot, amellyel csak a görög-keleti hitre áttért töredék rokonszenvezi Szerk.) Ők maguk is bevallják, hogy az ukrán népi és faji öntudat a múltban mindössze szűkebb területekre korlátozódott és igazán életerős, tettrekész csak a szovjetoroszországi Nagy-Ukrajnában volt. Ezzel szemben azt állítják, hogy az utóbbi időben mind nagyobb lendülettel és mind alaposabb tervszerűséggel folytatott „felvilágosító propaganda“ máris jelentős eredményeket ért el Lengyelországban és Romániában is. Ugyancsak ők beismerik, hogy ettől az ukrán közösségi érzéstől éppen az Erdős-Kárpátok népe áll legtávolabb, amit azzal magyaráznak, hogy a rutén népet történelmi múltja és földrajzi helyzete egyaránt elidegenítette „testvéreitől“. A kétségtelenül ukrán nemzetiségű mozgalmi vezérek ugyanis hirdetik és vallják az erősen vitatható tételt, hogy az Erdős-Kárpátok ruszinjai, ruténjei vagy kisoroszai — ahogy éppen nevezik őket — részesei az ukrán népi közösségnek. Bár ez a kárpátaljai nép ma még többségében értetlenül hallgatja a pán-ukrán eszméket hirdető propagandisták tanait, a berlini központi vezetőség mégis reménykedik, hogy idővel azok is megnyerhetők lesznek az ő számukra. Kárpátalja nem alkalmas „ukrán Piemontnak“ A legnagyobb meglepetés az idegen számára, aki középeurópai szemlélethez szokottan találkozik a nagyukrán mozgalmi férfiakkal, hogy azoknak értékítéletében és tervei felépítésében milyen jelentéktelen szerep jutott az Erdős-Kárpátok vidékének. Egyik legelső vonalban álló vezető ukrán mondotta nekem: — A Duna mentében egészen tévesen ítélik meg a cseh-szlovák köztársasághoz tartozó Ruszinszkónak helyzeti jelentőségét. Túlbecsülik ezt, mondván, hogy mi ott akarjuk lábunkat megvetni, hogy onnan kiindulva akarunk tovább haladni végső célunk, a független ukrán állam megteremtése felé. Ezzel kapcsolat-ban „ukrán Piemontot“ emlegetnek, úgy képzelik, hogy ez lesz az a kijegecesedési pont, amely köré to- vábbi terveinket képzeljük. — Mindez komoly tévedés. A nagy-ukrán mozgalom számára ez a Ruszinszkó földrajzi fekvésénél, szűk területénél és csekély számú lakosságánál fogva egyaránt alkalmatlan bármiféle Piemont szerepének betöltésére. Még csak az a talpalatnyi föld sem lehet, ahol lábunkat megvetve tovább lendülhetnénk. A Kárpátokat úgy sem tudjuk átugorni. Természetes, hogy örülünk és fáradozunk is, hogy az ott élő ukránság öntudatában megerősödve, kapcsolatokat érezzen a később megteremtendő ukrán államhoz. De ne ringassuk magunkat ábrándképekben: innen mozgalmat, országépítést megindítani nem lehet. — Államunknak egyedül lehetséges, természetes központja Kiev, magja a szovjet-oroszországi Ukrajna. Ebbe az irányba tör mozgalmunk, de ma még nem tudjuk, mely után keresztül. Hogy oda eljuthassunk, ahhoz előbb tényleg valami, ha nem is politikai, de legalább is lelki Piemontot kellene találnunk. Ez pedig csak két helyen volna kiépíthető: Lengyelországban vagy Romániában. A döntő szó itt Varsót illeti meg, amelynek hozzájárulása vagy beleegyezése nélkül nem érhetünk el komoly eredményeket. Viszont Varsó ma ilyen irányú, csupán autonómiát kérő igényeinket visszautasítja, békés után nem kényszeríthető terveink előmozdítására. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy az egész úgynevezett „ukrán probléma“ idő előtt pattant ki, túl korán vetődött felszínre, egyelőre még nem időszerű. Az ukránoknak mindegy, várjon pluszt Prágához vagy Budapesthez tartozik-e ? Miután mind e beszélgetésekből az tűnik ki, hogy a nagy-ukrán mozgalom nem tulajdonít messzemenő fontosságot az erdős Kárpátok vidékének, nem tartja az ukrán állam megvalósulásának előfeltételéül, sőt vajmi kevés szerepet szán neki: önkéntelenül felmerül a kérdés, vájjon az ukrán nagy tervekkel szemben ellenséges és el nem fogadható esemény volna-e, ha ez a terület önszántából a cseh-szlovák állam kereteiből kiválva a magyar államtesthez kívánna csatlakozni. Az erre adott válaszokat egybevetve, körülbelül a következőben lehetne összegezni az általános véleményt: Miután az ukrán állam megalakulása ma még nem időszerű és mivel annak alapjait nem az Erdős Kárpátok vidékén kell lerakni, lényegében mellékes és másodrendű fontosságú, hogy e terület fölött csehek vagy magyarok uralkodnak-e. Természetesen ezzel a felfogással nem értenek egyet az Erdős Kárpátok ukrán vezérei, akik túlfokozott öntudattal magukat tartják a megvalósítandó ukrán állam pionírjainak. Ukrán szempontból egyedül az a fontos, hogy Kárpátalja népe olyan uralom alatt éljen, amely megadja számára a kulturális szabadságot, a gazdasági fellendülést biztosítani tudja és nem folytat elnyomó kisebbségi politikát. Éppen a legújabb napok eseményei nyomán keletkezett ruténföldi zavargások komoly aggodalmat keltenek berlini ukrán körökben, hogy váljon Prága, amelynek jóhiszeműségében hinni kezdettek, a múlt példáin okulva, ezúttal csakugyan becsületes autonómiát szán-e e területnek. Szerintük az Erdős Kárpátok vidékének oda kell tartoznia, ahol önkormányzatát csakugyan meglelheti. A csehek jóhiszeműségében lassanként kételkedni kezdenek. Viszont a föltett kérdésekkel kapcsolatban hangoztatják, hogy Magyarország az utóbbi időben nem tett határozott ígéretet ilyen irányú revíziós terveivel kapcsolatban. Ha az Erdős Kárpátok problémáját nem különfélepolitikai törekvések szemszögéből, hanem pusztán csak nagyukrán elgondolások alapján mérlegeljük, akkor éppen a nagyukrán vezetők szerint voltaképpen lényegtelen, vájjon magyarok avagy csehek uralma alatt rendezi-e be önkormányzatát e terület. Fontos csupán, hogy a nekik juttatott önkormányzat tényleg őszinte és becsületes legyen, ne rejtőzködjék mögötte az elnyomásnak és kizsákmányolásnak a vágya. Neller Mátyás. Hírek Ciano berlini utazásáról Berlin, jan. 24. (Inf.) Beavatott politikai körökben egyre többet beszélnek gróf Ciano olasz külügyminiszter küszöbönálló berlini látogatásáról A látogatásra közvetlenül báró Ribbentrop német külügyminiszter varsói útja után kerül sor, tehát január utolsó napjaiban. Hivatalosan ezeket a híreket egyelőre még nem erősítik meg, általában véve azonban azt beszélik, hogy a hír hitelességéhez semmi kétség sem fér. Gróf Ciano minden valószínűség szerint részt vesz a nemzeti szocialista forradalom hatodik évfordulója alkalmából rendezendő január 30-iki ünnepségeken is. Kézjeggyel látták el a magyarfrancia kereskedelmi egyezményt Páris, jan. 24. (Havas.) A kereskedelemügyi minisztériumban napok óta folytatott magyar-francia tárgyalások alapján kedden este kézjeggyel látták el a magyar-francia kereskedelmi egyezményt. (MTI)