Pesti Hírlap, 1939. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-11 / 58. szám

1939 március 11. szem­­)­­ PESTI HÍRLAP — .»Használd és küldd vissza !" Hollywoodból jelen­tik. Az utóbbi hetekben a film fővárosában új társasjá­ték jött divatba. Neve: „Use and return", vagyis „Hasz­náld és küldd vissza." Fő nevezetessége, hogy a filmcsil­lagok a szenvedő fél szerepét játsszák benne, lényege ugyanis abban áll, hogy X úr vagy Y kisasszony elküld a postán egy közönséges használati tárgyat: pipát, szap­­pant, töltőtollat, női kézitáskát, nyakvédőt stb., valame­lyik hölgy-, vagy férfifémcsillagnak, azzal a kéréssel, hogy használja egy ideig, aztán küldje az ő címére után­véttel vissza. Amikor ez a játék elkezdődött, maguk a sztrájok is mulatságosnak találták. Hízelgett hiúságuknak a tömegbálványozás újabb megnyilvánulása; szorgalma­san küldözgették vissza a tárgyakat, melyeket bűvös ke­zük megérintett, némelyikük még aláírását is mellékelte. A hollywoodi magánlakások vitrinjeiben lassacskán fehér kartonlapok tűntek fel, melyeknek felírása büszkén hir­dette: „Ez a pipa Clark Gable szájában volt... Ezt a ké­zitáskát Joan Crawford használta... Ezzel a töltőtollal Robert Taylor írt..." A látogatók a heti fogadónapokon megcsodálták a kiállított dolgokat s amint hazaértek, no­sza, ők is küldtek filmkedvenceiknek egy fogpiszkálót, hajkefét, szivacsot, tenniszlabdát, vagy autópumpát a szo­kásos felhívással: „Használd és küldd vissza!“ Szegény sztárok egyszerre csak azon vették magukat észre, hogy ha minden ilyen kérésnek eleget akarnának tenni, akkor egyebet se tehetnének, mint csomagokat bontogathatná­nak és küldözgethetnének. Lakásukon állandóan szólt a csengő s jelentkezett a postás, a személyzet, a néger szobalánytól a szenvtelen arcú titkárig hiába küzdött a százával érkező küldemények áradata ellen .,, Minthogy nem akarták a rajongóikat egyszerűen válasz nélkül hagyni — melyik filmcsillag merne Amerikában kikezdeni a közönséggel! — filmvállalataik reklámfőnökeihez for­dultak tanácsért És most történt meg talán első ízben, hogy ezek a minden hájjal megkent hírverő­ Cézárok is úgy találták: a Jóból is megárt a sok. Nagyban tanács­koznak, mit lehetne tenni e játékjárvány ellen, mely fel­bolygatja sztárjaik lelki békéjét s lehetetlenné teszi szá­mukra a munkát is. Határozni azonban egyelőre még őre sem tudtak. A „Használd és küldd vissza“ vígan folyik tovább, a csomagok száma napról-napra nő, az egész „jár­ványnak" egyetlen intézmény látja hasznát: a hollywoodi postál, amelynek bevételei minden rekordot megdöntöttek. Ez is valami. — Przemysli serlegvacsora. A przemysli tisztbajtár­­sak idei serlegvacsorájukat március 14-én, pénteken este fél 9 órakor tartják meg az Országos Tiszti Kaszinó épü­letében lévő vendéglő vadásztermében. Jelentkezés a Ka­szinó igazgatóságánál (Váci­ utca 38. Távbeszélő: 183—708). — Külügyi vita Magyarország és a Balkán viszonyá­ról. A Külügyi Szemle barátainak vita­vacsoráján báró Forster Pál ny. rendkívüli követ, meghatalmazott minisz­ter tartott előadást „Magyarország és a Balkán“ címmel. Drucker György, a Külügyi Társaság igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon eddig keveset fog­lalkoztak a Balkán kérdésével, ma azonban már kezdik felismerni ennek fontosságát. Báró Forster Pál előadásá­ban arra mutatott rá, hogy a törökök elől bevándorolt szerbeket a Habsburgok a magyarság ellen használták fel és a magyar-szerb ellentét inkább Bécsből indult ki, mint Budapestről, a gyűlölet mégis Magyarország felé­ fordult. • A háború után Magyarországnak teljesen,új körülmények között kellett kiépíteni balkáni érdekeltségeit.­ Magyaror­szág Bulgáriával és Törökországgal baráti viszonyban van és Jugoszlávia is rámutatott a baráti­ közeledés lehetősé­geire. Kétségtelenül megvan a lehetősége annak, hogy Magyarország a Balkán valamennyi államával fennálló kapcsolatait tovább fejlessze. — Justh Zsigmond hátrahagyott művei a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeum a napokban megvette néhai Justh Zsigmondnak, a kiváló regényírónak az iro­dalomtörténet előtt ismeretlen két hátrahagyott művét: egy regény kéziratát és visszaemlékezéseit, amelyekben főleg párisi élményeit írja meg. Ezeknek a visszaemléke­zéseknek különösen az akkori francia szellemi élet veze­tőiről és íróiról szóló részei érdekesek. — Ruszin szabadságünnep az Országzászlónál. Vasár­nap a ruszin-magyar ünnepségek kapcsán az Ereklyét Országzászlónál ünnepi megnyilatkozás lesz, amelyen megjelennek a Budapestre érkező kárpátorosz-ruszin szer­vezetek tagjai és azok vezetői. Délben a ruszin Otel­­szervezet szakasza és a budapesti 158. számú Árpád-cser­készcsapat tagjai vonulnak fel őrségváltásra az Ország­zászlóhoz, az országos postászenekar kíséretében, majd a Verhovina-énekkar ad elő hazafias dalokat. — A forgalmiadóhivatali alkalmazottak feleségeinek mozgalma. Január 25-iki számunkban megemlékeztünk ar­ról a mozgalomról, amelyet a forgalm­iadóhivatali és tla­­lomalkalmazottak feleségei indítottak, hogy férjeik sorsán segítsenek. A nők nagyobb küldöttsége kereste fel a kor­mány tagjait és emlékiratba foglalva átadta kívánságaik ismertetését Arra kérték a miniszterelnököt és a pénz­ügyminisztert, hogy a tizenhét év óta állandóan mellőzött forgalmiadóhivatali és malomalkalmazottaknak adja meg a tisztviselői minőséget és ossza be őket külön státusba. R­ámutattak arra, hogy a már kifizetett, mintegy há­rommillió pengő öregségi járulék akadály nélkül szol­gálhatná a kért státus nyugdíjalapját Az emlékiratban felsorolt Indokolások annyira alátámasztották a kérelmet hogy a pénzügyminiszter a küldöttség előtt biztató ki­jelentéseket tett Hangoztatta, hogy az állam, ha kell, még messzemenő áldozatoktól sem riad vissza és férjeik antiszociális helyzetén segíteni kíván annál is Inkább, mert tisztában van munkaeredményeik jelentőségével. Ezt az áldozatra való készséget a pénzügyminisztérium egyes osztályain is kifejezetten hangsúlyozták. Mindezek el­lenére azóta, hogy az emlékiratot a nők átadták a kor­mány tagjainak, semmiféle intézkedés nem történt. Két­ezernél több család reménysége nem teljesedett. Legutóbb azonban olyan hírek kezdtek elterjedni, amelyek már beszámoltak bizonyos tervbe vett Intézkedésekről, de ezek nem nyugtatták volna meg az érdekelteket. Az érdekeltek erre nagygyűlést tartottak, azon ismertették a tervezett és kiszivárgott Intézkedéseket, azután elhatározták, hogy ifjabb memorandumban fordulnak a kormányhoz. Az em­lékiratot meg is szerkesztették, abban pontról-pontra rí fába szállanak a tervezett módosításokkal és adatokkal kísérlik meg azok sérelmes voltát bebizonyítani. Az em­­lékiratot férjeik helyett ismét az asszonyok háromtagj­ bizottsága adta a kormány tagjainak. Remélik, hogy ez alkalommal sikerül a pénzügyminisztert meggyőzniük ké­relmü­k jogosságáról és a tervezett intézkedések tartha­tatlanságáról. Krishnamurti és a trianoni békediktátum A magyar igazság ügyének visszhangja Indiában Közel két évtizeddel a trianoni békediktátum és Magyarország példátlanul igazságtalan megcsonkítása után a magyar nemzet jogos panaszainak és követe­léseinek valóban az egész világon visszhangja támadt. Mindaz, aminek eddig csupán a barátságos európai államok illetékes tényezői és utóbb már a közömbös országok sajtója is egyre tárgyilagosabb formában adott hangot, most Indiában is megértésre talált! A napokban D. Krishnamurti intézett levelet egy ma­gyar közéleti személyiséghez. A levélhez mellékelve eljuttatta hozzá a tamil nyelven szerkesztett mad­­rasi napilapok közleményeit, amelyek beható részle­tességgel ismertetik a trianoni döntés országcsonkító határozatait, Magyarország helyzetét és külpolitiká­ját az összeomlás utáni időkben, valamint a meg nem­ szűnő békés küzdelmet az elszenvedett igazságtalan­ság jóvátételéért egészen a Felvidék szerencsés vissza­csatolásáig. Az indiai tamil nyelvjárásban, szanszkrit írás­jelekkel megjelen.A lapok szerkesztője maga Krishna­murti, akinek személye bizonyára nem csupán azért érdekes, mert néhány évvel ezelőtt megtartott világ­­körüli felolvasó útján mint hindu vallásalapító sze­repelt a nyilvánosság előtt, akit Annie Besant és egyéb hívei valóságos „új Messiásnak" tüntettek fel, hanem azért is, mert a felekezeti kérdéstől függetle­nül érdekes egyénisége Indiában rendkívül népszerű- Krishnamurti, a teozófus, akinek sok százezer híve él nem csupán Indiában, de a holland indiai gyarmat­birodalomhoz tartozó szigeteken is, kétségkívül igen távoli vidékekre kiterjedő hatáskörében most a ma­­gyar igazság legújabb szószólója lett a messze Kele­ten. Állításai szerint őszinte és általános érdeklődés nyilvánul meg egész Indiában a magyarság nemzeti ügye, a trianoni igazságtalanság legalább részben való jóvátétele iránt és nyilvánvaló, hogy a tamil sajtó közleményeiből, a Krishnamurti tollából származó cikkek alapján ismét sok százezren tanulják meg­ismerni a magyar kérdést Ázsiában azok közül, akik eddig aligha foglalkoztak ezzel az égető középeurópai problémával, sőt talán azt sem tudták, Magyarország merre van. Krishnamurti — aki magát újságírónak nevezi — célja összeköttetést keresni Magyarország­gal Felvilágosításokat, további tájékoztatást kér, mert feladatának tekinti, hogy éppen a magyar igísz­­ság történelmi kérdését pontosan ismertesse hívei és olvasói előtt. A Magyarország és India között lévő roppant földrajzi távolság részben magyarázatát is adja an­nak, hogy a messze Keletnek ebben a birodalmában miért csak most sikerült felkelteni a közfigyelmet a Magyarországot ért történelmi igazságtalanságra. Krishnamurti mindenesetre hangsúlyozza, hogy , a maga részéről minden rendelkezésre álló eszközzel fel óhajtja hívni honfitársai figyelmét a magyar problé­mákra. A hindu új Messiásnak ez az igyekezete ta­gadhatatlanul elismerésre méltó. Egyházi zene Március 12-én, Nagyböjt III. vasárnapján a budapesti katolikus templomokban a népénekes szentmisék kötelező énekrendje a Szent vagy Uram-gyüjteményből a követ­kező: 58. Bűnbánóknak menedéke, 154. Jézusomnak szivén és 63. A keresztfához megyek. A budavári koronázó fő­templomban 10 órakor XIL Pius pápa megkoronázása al­kalmából a bíboros-herceg­­prímás felkérésére Angeio Rotta c. érsek, apostoli nun­­elus nagy segédlettel hála­adó ünnepélyes szentmisét pontifikál, amelyen megje­lennek a kormány, a diplo­máciai testület, az egyházi, polgári és katonai hatósá­gok és az egyes egyházköz­ségek képviseletei. E misé­vel kapcsolatosan a templom ének- és zenekara a követ­kező egyházzenei műsort adta elő. A mun­ci­us megér­kezésekor Sugár Viktor: Har­­sonalélek; bevonuláskor: Koudela Géza: Ecce sacer­­dos'. . .-ddttán kerül sor Mo­zart: Missa triuraphalis­ára, amelynek magánszóla­­mait Szabó Ilonka Jenhardt Arankai Harangozó János és Mally Győző énekük- A mise változó részekt és a Te Deu­­mot a Graduale Romanurum szerint énekli a kar. Offer­torium után P. Szabó Poli­­kárp: Tu es pastor­ovium c. szerzeményének lesz a be­mutatója. Űrfelmutatás alatt ugyanazt a római harsona­zenét fogja hallani a közön­ség, amely csak a Szent Péter-templomban hallható Rómában, olyankor, amikor a pápa misézi. Befejezésül a pápai Himnuszt és a ma­gyar Himnuszt adják elő. Vezényel Sugár Viktor kar­nagy, kormányfőtanácsos, or­gonás Várhelyi Antal. A belvárosi főplébániatem­­plom énekkara d. e. 10 óra­kor Deák-Bárdos György: Szent Imre-miséjét adja elő, amelynek magánszólamát Littasy György énekli. Ef­­fertoriumkor Palestrina: Jus­­titiae Domini kezdetű szer­zeménye van műsoron, míg a mise változó részeit a Graduale Romanum szerint éneklik. Vezényel Berg Ottó karnagy, a déli 12 órai szent­mise műsordarabjai: perti: Inter vestibulum, Perez: Te­­nebrae factae sunt és régi magyar nagyböjt.­ énekek ve­­gyeskari feldolgozásban. Ve­zényel Kereszty Jenő h. karnagy. A Szent István Bazilika énekkara 10 órakor Palestri­­­a: Missa brevis-ét adja elő a szerző offertoriumával és korális változó miserészek-Í£ 01 . . A pálosok sziklatemplomá­ban d­. e. fél 10 órakor a templom énekkara Böbl Er­nő karnagy vezetésével Witt: Exsujtet-miséjét adja elő, amelynek magánszólamait özv. Tichy Aladárné és Zif­fer Győzőné éneklik. A mi­se keretében a női kar elő­adja még Böbl: Itt van Jé­zus c. motettáját Bálint Sán­dor és Sallak pál közremű­ködésével, míg a mise végén a pápai himnuszt éneklik. A tabáni plébániatemplom­ban d. e. 10 órakor az ének­kar az előírt énekeket ve­gyeskari feldolgozásban ad­ja elő, míg a 12 órai szent­mise alatt a szólóénekét Böhm László karnagy kísért orgonán. A krisztinavárosi plébánia­­templomban d. e. fél 11 óra­kor az énekkar Ruber­ Salve Regina pacts (g-moll) misé­jét adja elő, korális változó részekkel. Offertorluhtkor Pogatschnig Guldo: Ima a Szentatyáért c. vegyeskari művét adja elő az énekkar. Vezényel Szabó István, or­gonái Bodrogi Lajos. A Ferdinánd-téri plébánia­templomban 10 órakor az Ár­­pádházi B. Margit Vegyes­kar a VIII. sz. gregorián korális misét énekli a HL sz. Credóval, recitált változó részekkel és Vittoria: Po­pule meus kezdetű motettá­jával. A fél 12 órai szentmi­se alatt Maday Guidoné éne­kel szólót. A terézvárosi plébániatem­plom énekkara iél órakor Rheinberger: G-dúr (a ca­­pella) miséjét adja elő Gal­ler offertoriumával és korá­­lis változó miserészekkel. Az erzsébetvárosi plébánia­templomban a délelőtti nép­­énekes szentmisék Után déli 12 órakor Haller: O salutaris hostia (a pacella) miséjét adja elő, azonkívül elénekli Müller Károly: Christus fac­­tus est és Nannno­­stabat Mater kezdetű böjti énekét. Az Egyetemi-templomból d. e. 9 órakor Ószláv püspöki nagymisét közvetít a rádió. A misét pontifikálja és a szentbeszédet mise közben mondja Sztojka Sándor, a munkácsi gör.-kat. egyház­megye Ungváron székelő püs­pöke. Epekéi a Verhovina­­énekkar. A görögkatolikus magyar plébániatemplomban (Vlt., Rózsák-tere), a 10 órai ünne­pélyes szentmise után XII. Pius pápa koronázása alkal­mából hálaadás lesz. A mi­sén a plébánia vegyeskara „Ünnepi misét"-t és Bort­­alansky: Ti­benned örven­­det-ét adja elő. pápai és magyar himnusz. Előadások és gyűlések Szombat. Magyar paedagógiai Társa­ság (Magyar Tudományos Akadémia). Fletschmann Gyu­la:­ „Cseh-Szlovákia kultúr­politikája és a magyar ki­sebbség" (5). Szabad Egyetem (Múzeum­­körút 6—8.) Kőszeghy Ele­mér: „A Keleti Felvidék mű­vészete" (HT). Zólyom vármegyei Egyesü­let Budapesten (Kecskeméti­­utca 14.) összejövetel (8). A volt 83-as és 106-os gya­logezredek bajtársi köre (Rot­­tenbiller­ utca 7.) összejöve­tel (3). Vasárnap: Petőfi Társaság (Tudomá­nyos Akadémia). Ünnepi nagygyűlés (Váli). A Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége (semmelweis­ ut­­ca 23.) Dr. Makoldy Sándor:­­Hajnik Károly erdélyi kor­­mánybiztossága és annak kö­vetkezményei". Azután a gépíróverseny dijainak ki­osztása (i á­lz Országúti Szent Ferencren­­di plébánia egyházközsége (Zárda­ utca 4.) Dr. báró Bran­­denstein Béla: „Szent István népének hivatása a Duna Völgyében és * keresztény Európában". Azután műsor­­számok (5): Középsőferencvárosi Egy­házközség (Gróf Haller-tér) Szent István király ünnepély. Dr. Kisbán Emil előadása Oil). Gdyniai emlék... 1933 szeptemberében a Báthory-ünnepségekre tudvalevőleg magyar zarándokvonat indult Sergi Jusztinián hercegprímás és Kállay Miklós földmive­­lésügyi miniszter vezetésével. A kirándulásnak két főállomása volt: Krakó és Varsó- Kállay Miklós a me­gyei kormány meghívására néhány szakemberrel és újságíróval felutazott Gdyniába is, a pompás új len­gyel kikötővárosba, ahol alapvető megbeszéléseket folytatott a magyar kivitelnek lengyel tenger felé való irányítása dolgában. Varsóból Gdyniába egy éjszakán át ment a vo­nat, amely szakadó esőben futott be a tengerparti pályaudvarra. A meleg baráti fogadtatás azonban­ jó hangulatban tartotta a társaságot, amely vízhatlan köpenyekbe burkolózva, arcba húzott kalapokka­­l vagy éppen szemellenzős tengerészsapkákkal védetten fog­lalt helyet a rendelkezésére bocsátott ki a görög fedél­zetén, hogy kikötő össlles szépségeit szemügyig vegye. Egy magyar újságíró azonban, aki nem szokott kalapot viselni, fedetlen fővel dagolt a zuhogó zápor­ral. Magyarnak, lengyelnek egyaránt megakadt rajta a szeme, de ő megnyugtatta az aggódókat: — Aki megbarátkozik a természettel, azt nem bántják az elemek. Egy kis óráig tartott a kikötői körséta. A hajó parthoz ért. Az utasok kiszálltak. — Uraim, önök most már igazán megérdemlik, hogy fedél alá kerüljenek, — szólott egy refigyel üt­és egy hatalmas épületre mutatott. Íme a kontinens legmodernebb hűtőháza! A társaság érdeklődéssel lépett be egy tágas csar­nokba. — Ebben a teremben — kezdte a magyarázatot a hűtőház igazgatója —, még enyhe a hőmérséklet, a következő teremben már fagypontra csökken. Itt önök már érezni kezdik, hogy tulajdonképpen egy ónási jégszekrényben vannak; amikor a fagyasztó kamarák­hoz érkezünk, önök akár sarkvidéki utasoknak is kép­zelhetik magukat. A minus 30 fok alatti helyiségeken sietve fogunk áthaladni. nymódon, akárcsak egy mú­zeumban, körsétát teszünk s az épületnek másik végén jutunk ki a szabadba. Mindenki megnyugvással fogadta a programot, kivéve a kalaptalan újságírót. — Nem mehetnék én ellenkező irányban? — kér­dezte. — Inkább az emelkedő hőmérsékű helyiségek felé, a fagyasztó kamrák lehető elkerülésével... ? — Sajnos, az lehetetlen. De mért tetszik kérdezni? — Azért, mert én kalap nem viselés dolgában meg­alkudtam ugyan a természettel, de nem a gdyniai fa­gyasztó kamrákkal, ahol nyilvánvaló hogy átázott üstököm krokámbus-tortává fog átalakulni, hogy ne is beszéljek a további következmé­nyekről... Minden­esetre legyen szives majd családomat kíméletesen ér­­tesiteni... — Kérem, ne is folytassa — szakította félbe a len­gyel Sir. — Mi mindenre be vagyunk renidézve. In»«, itt egy lift s ön egy pillanat múlva ragyogó napsütés­ben élheti tovább kalaptalan életét ... Félóra Hiúivá ismét találkoztak. — Mindent megértek, de hogyan tudta ön, nekem beígérni a napsütést? — kérdezte a magyar. — Egyszerű a dolog — felejti a lengyel. — a ma­gyar üdvözlő beszédben hallottam, hogy ismét meleg napsütés fogja beragyogni a magyar-lengyel barátsá­got Én ezt őszinte szüvel elhittem, ez így is történt s amint látja, már én hasznosítottam is az ön javára.­ ál. 10 mám

Next