Pesti Hírlap, 1940. február (62. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

BUDAPEST, 1910 LXII. ÉVFOLYAM, 25. (20.051) SZÁM CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 1 Előfizetési ára 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-út 78. Tel. 112-295. Erzsébet­ körút 1. Tel. 135—296. A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük Chamberlain beszámolója az angol kormány védelmi intézkedéseiről Angliában, Franciaországban és a fontos útvonalakon ötnegyed millió angol katona áll fegyverben . A Hitler-beszéd visszhangja Európaszerte: „Ezután csak a totális háború következhet“­­ A szovjet hadvezetés céltudatosabbá kezd válni Starhemberg herceg volt osztrák alkancellár - francia hadnagy A nemzeti szocializmus uralomrajutásának he­tedik évfordulóján Hitler kancellár elmondotta be­szédét a berlini Sportpalotában s a német állam­főnek ez a megnyilatkozása mintegy számvetés volt múlttal és jövővel, olyan pillanatban, mikor a békés tárgyalások reménye meghiúsult a hadviselő felek között s rövidesen elhallgatnak Európában a szónokok és megszólalnak a fegyverek. A beszéd hallgatói, — nemcsak Németországban, hanem mindenütt a világon — azzal az érzéssel csavarták fel a rádió hangszóróját, hogy e szavak után a há­ború „békés periódusának“ vége s kezdődik a ki­számíthatatlan nagy­­ mérkőzés, melynek még mé­reteit sem látjuk egészen tisztán, nemhogy esé­lyeiről lehetne jósolgatni. Hitler azt mondotta, hogy Németország nem engedi még egyszer be­csapni magát, az elmúlt öt hónapban felkészült minden eshetőségre, egyformán ellenségének te­kinti most már Angliát és Franciaországot, a nem­zeti szociálista p­ártot és a német népet hasztalan akarja elvála... mi egymástól az ellenséges propa­ganda:­háborút akarnak, hát akkor jöjjön a há­ború! Nagy beszéd volt, melynek hangja és gondo­latmenete elsősorban a német néphez szólott. Új politikai célkitűzéseket nem vázolt fel a kedd esti szónoklatban a német kancellár. Megmérte a múl­tat s levonta a következtetést a jövőre, mely így hangzik: „Mi nem kerestük a Nyugattal a hábo­rút, de ellenfeleink akarják, mert háborús céljuk megsemmisíteni Nagy-Németországot. Tehát jöjjön a totális háború.“ A blokádot, mint a hadviselésnek asszonyok és gyermekek ellen is alkalmazott válfaját, Hitler kancellár mindig is a totális háború egyik eszkö­zének minősítette. Arról természetesen nem szólt, milyen hadieszközökkel folytatja majd Németor­szág maga részéről a párviadalt,­­ de amíg Hit­ler beszélt, a tengeren német repülők angol és sem­leges hajókat süllyesztettek el s a tengeri háború máskülönben is megélénkült az utolsó napokban. Úgy látszik, a felfegyverzett teherszállító hajók és kereskedelmi gőzösök légelhárító készültsége nem nyújt tökéletes védelmet a német repülőgépek tá­madásai ellen,s az utolsó három nap eseményei bi­zonyítják, hogy Németország most már teljes ere­jével veti magát a küzdelembe s iparkodik mentől érzékenyebb veszteséget okozni a szövetségesek flottájának. A Hitler-beszéd visszhangja világszerte abban a megállapításban sűrűsödik össze, hogy ez a beszéd csakugyan az „utolsó szó“ volt, melyet nem követhet más, mint a totális há­ború. Komor elszántság fogadja és méltatja a szö­vetségesek sajtójában a német államfő kijelenté­seit. Megállapítja a francia és angol sajtó, hogy a beszéd elsősorban a német tömegekhez szólt, mint­egy történelmi távlatban rögzítette mégegyszer. Utoljára a nemzeti szocialista politika történet­­szemléletét, nem kért és nem ajánlott békét senki­nek s megüzente ellenfeleinek, hogy előkészületei­vel végzett és kész felvenni az odadobott kesztyűt. A Hitler-beszédnek azt a szakaszát, melyben Dala­­diernek adott rendkívül erélyes hangú választ, Franciaországban nyugodtan fogadták s azzal a megjegyzéssel nyugtatják, hogy a beszéd csak a tényleges állapotot rögzítette, új elemeket nem do­bott a nemzetközi helyzetbe. Rokonszenves hangon méltatja a német kancellár beszédét az olasz sajtó, amely kiemeli Hitler történetszemléletének a „sze­gény“ és a „birtokos" népek közötti igazságtalan­ságokat ostorozó elveit, — Mussolini Olaszországa soha nem szűnt meg ez elvek hirdetője lenni ,— s egészében elfogadja és helyesli a beszéd gondolat­­menetét. A német kancellárnak a német-olasz vi­szony változatlanságáról mondott szavait az olasz sajtó egyetértő helyesléssel fogadta, míg az Orosz­országról elhangzott Hitler-nyilatkozattal kapcso­latban az olasz lapok tartózkodnak bárminemű ál­lásfoglalástól. Hitler beszédére a nyugati hatalmak állam­­férfiai közül senki sem válaszolt, de szinte válasznak tekinthetjük Chamberlainnek a londoni Westend-szállóban mondott beszédét. A beszédben két szembetűnő fontos adat van. Az egyik az, hogy Angolországnak Franciaországban, Indiában s a birodalom fontos útvonalain ötnegyed millió katonája áll fegyverben; a másik: Kana­dában 67 kiképzőtelepet létesítenek s ezeken a telepeken 40 ezer embert képeznek légi véde­lemre. „Totális háború...“ — Ludendorffnak ez a szava néhány év előtt még úgy csengett a köztu­datban, mint utópista írók rémregényeinek egyik esztelen fogalma. De a falra festett ördög itt áll eleven valóságban Európa láthatárán, a harcme­zőkön és a városok felett. Néhány hét még s ha a „kiszámíthatatlan“, — mely nem szűnt meg nagy szerepet játszani az elmúlt hónapok történetében — nem következik be s nem fordítja el a célpon­tokról a fegyverek csövét, a „totális háború“ sze­meink előtt testet és alakot öltő valóság lehet. Hol kezdik? Ki és ki ellen? Tengeren vagy levegő­ben? Európában vagy valahol Keleten? Északon, vagy talán Ázsiában? ... Sik­ csönd a válasz e kér­désekre. Minden oldalon ezt felelik csak: „Felké­szültünk.“ Amíg a tengeren megélénkült a németek had­viselése, az északi fronton is jelentős események történnek: az oroszok hadtviselési módja az utolsó héten mintha megváltozott volna, a támadások cél­tudatosabbak, a vezetés szervezettebb: a Ladoga­­tótól északkeletre az oroszok sorozatos és nem egé­szen eredménytelen támadásokat intéznek a fin­­­nek ellen. A finn városok bombázása sem szűnt meg e napokban s egy helsinki hivatalos jelentés szerint az oroszok eddig összesen 683 légitámadást intéztek finn városok ellen, húsz és félezer bombát dobtak le és 377 halálos áldozatot követeltek e tá­madások. Ez a számadat mintegy miniatűrben ér­zékelteti a „totális háború“ lehetőségeit... A fin­nek most már maguk is erélyesebben támadnak a levegőben. Egyébként változatlanul visszatér a világsajtóban és a nemzetközi rádióban az a hír, hogy a franciák a franciaországi lengyel légiót küldik a finnek megsegítésére s ezek a hadosztályok, — mintegy százezer ember — már február folyamán elindulnak az északi harctérre. A román olaj problémája körül felmerült iz­galmak mintha elcsendesedtek volna. A kőolaj­­kormánybiztossá kinevezett Geron Netta beiktatá­sán Anghelescu román nemzetgazdasági miniszter megállapította, hogy Románia „szigorúan semleges az egész világ előtt“, s a kőolajkérdést is a semle­gesség kötelességeinek megfelelően rendezi. Romá­nia magatartásával kapcsolatban a Stampa bel­grádi tudósítója egyébként azt írja, hogy Románia csapaterősítéseket küldött Besszarábiába és Buko­vinába s ezekkel az intézkedésekkel „kifejezésre akarja juttatni, hogy területéből semmit sem haj­landó átadni más hatalomnak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara jó tanácsait“. Az olasz lap ezek után a belgrádi értekezlet esélyeit a legnagyobb tartózkodással mérlegeli s hajlandó a feltevésre, hogy a konferencia balsikerre van kárhoztatva s az előző napok nagy reménykedése már lényegesebben alábbhagyott. Egy másik olasz lap, a Tribuna, ugyancsak belgrádi jelentése alap­ján tudni véli, hogy Románia a belgrádi értekezle­ten Jugoszláviával, Görögországgal és Törökor­szággal szeretné garantáltatni Magyarországgal és­ Bulgáriával szemben határait. A Tribuna azonban megállapítja, hogy a három állam nem hajlandó a balkáni egyezményen túlmenő kötelezettségeket vállalni. Chamberlain beszéde a Westend-szállóban London, jan. 31. (Havas.) Chamberlain miniszter­­elnök a Westend-szállóban tiszteletére adott villás­­reggelin beszédet mondott. Hangsúlyozta az áldoza­tok szükségességét és rámutatott arra, hogy az ál­dozatok ellen emelt panaszok és kifogások sok eset­ben igen természetesek ugyan, de nem szabad túl­zásba vinni a nyilvános vitákat e téren. Igen hely­telen lenne, ha a nagyközönségen úrrá lenne a rossz hangulat, vagy a levertség, hiszen a tények nemcsak azt mutatják, hogy milyen nagyszabású erőfeszítés folyik, de ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy máris kitűnő eredményeket értek el. — A jelen pillanatban — folytatta a miniszter­­elnök — Anglia és Franciaország területén, valamint Indiában és a többi tengerentúli birtokon, a birodalmi közlekedés szempontjából életfon­tosságú útvonalak mentén több mint öt­­negyedmillió emberünk áll fegyverben. A haditengerészetre áttérve, Chamberlain meg­állapította, hogy a haditengerészet most is, mint az angol történelem során mindig, az angol szigetek vé­delmének első vonalában harcol. A német tengerpart­tól Skócia partjain át a grönlandi vizekig és mind­azokon a helyeken, ahol német hajók bukkanhatnak fel, ott áll az angol flotta. Az angol hajóhad egységei mind nagyobb sikerrel működnek. — Az angol hajóhad ereje — mondotta Chamber­lain — lehetővé teszi a kísért hajók oly sikerrel való megvédését, hogy a semleges államok hajóinak rész­vétele napról-napra fokozódik. Bejelentette továbbá Chamberlain, hogy a háború kitörése óta az ágyúgyártás — te­kintet nélkül az ágyú méreteire — legalább is megkétszereződött. Néhány esetben azonban a nyolcszorosát is eléri a háború előtti ágyúelőállításnak. A gránátok elő­állítása — a világháború első öt hónapját alapul véve — a tízszeresére emelkedett. A szeptember óta kiadott hadianyagrendelések elérik a 200 millió fontot A háborús célokról Chamberlain többi között ki­jelentette, hogy ha ismét elérkezik az az óra, amikor a hadiállapot békés állapottá változik, Anglia egyik törekvése a nemzetközi keres­kedelem újjáalakítása lesz. Ennek az újjá­építésnek­ oly módon kell történnie, hogy a népek életszínvonala és vásárlóereje ismét emelkedhessék. A légihaderő fejlesztéséről szólva megállapította a miniszterelnök, hogy a légihaderő építésén és fej­lesztésén ma hétszer annyi ember dolgozik, mint 1935/36-ban. Ugyanakkor a tapasztalat megmutatta: ■"

Next