Pesti Hírlap, 1940. április (62. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

'' ■■ BUDAPEST, 1940 LVI. ÉVFOLYAM, 73. (20.099) SZÁM KEDD, ÁPRILIS 2 . ' ...... ' . ' . . ' . ' . • ' rsvts H% ■ n ■■ H 8 a n m am mm evrrez Ä Ä*' M­M WLZ fF* 0­ n Hfl» 11 Vfii fl MW n SSfSitaSgÄ ?£ »rs mm' IF m 8 WW m hf 9 MM mm ’ Imä: WT mM mp ■ ■ ■ lm Bi n ■ A római út . Gróf Teleki Pál miniszterelnök nyomban azután, hogy római útjáról hazaérkezett, hosszabb nyilatkozatot tett a sajtó számára. A Teleki-nyilatkozat, ha helyesen olvassuk, egyszerű és világos felele­tet ad arra a sokfelé vitatott kér­désre, hogy mit végzett a magyar miniszterelnök Rómában. „Sok fon­tos fölvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők esemé­nyeiről vallott felfogásom“ — mond­ta a miniszterelnök. Ebben minden benne van, amit tudni akarunk. A miniszterelnöknek „sok felvilágosí­tás“ után alkalma volt arra, hogy fölfogását és politikáját újra megha­tározza. Azonban a kapott fölvilágo­sí­tások után is, a brenneri találkozót követő napokban is úgy találta, nin­csen semmi oka arra, hogy eddigi felfogását megváltoztassa. A minisz­terelnök ezt így fejezi ki: „megerő­södött“, tehát nem változott a fölfo­gása. Természetes: a fölfogás válto­zatlanságából következik a magyar miniszterelnök és a magyar kormány külpolitikájának változatlansága is. Az olasz külügyi vezetéshez közel­álló Relazioni Internazionali című olasz hetilap­ szombati számában a Teleki Pál nyilatkozatával teljesen egybehangzó fejtegetéseiben ugyan­ezt a gondolatot úgy fejezi ki, hogy továbbra is­­ érvényben marad az a politika, amely elsősorban Róma tá­mogatására építve a Róma—Berlin— Budapest—Belgrád négyszög form­á-,­jában szilárdan alátámasztja a Bal­kán és Magyarország békéjét. Az olasz-magyar barátság tehát alapja marad az európai politikának — mondja azután a Relazioni Interna­­zionali —, ezzel számolni kell már ma is, de még jobban számolni kell vele majd akkor, amikor Európa va­lamennyi problémáját meg kell ol­dani és­ amikor „a versaillesi béke helyét igazságos béke kell hogy el­foglalja“. A nagyfontosságú olasz hetilapnak ezeket a megállapításait most vessük össze a Teleki-beszédnek azzal a ré­szével, amelyben megkülönböztetést tesz a pillanatnyi béke és a nagy európai összeütközést befejező végle­ges béke között. Teleki szerint mi te­kintettel vagyunk Európa érdekeire és azt hisszük, káros volna az euró­pai konfliktust kiterjeszteni. A vég­leges béke tekintetében azonban olyan békére kell törekedni, „amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélését“. Úgy a célok, mint az eszközök te­kintetében szembeötlő a magyar és az olasz politika párhuzamossága. Az egyik célt így jelöli meg a Relazioni­nternazionali: Közép-Európában ne hegemónia, hanem harmónia ural­­kodjék. * Olaszország az olasz érdekek szem­­pontjából figyeli az európai összeüt­­közést. Nem vesz részt benne, de nem titkolja el, hogy érdekeltnek érzi magát a végleges rendezés tekinteté­ben. Magyarország a magyar érdekek szempontjából ugyanezt cselekszi, és a maga részéről sem titkolja, hogy annak olyan kívánságai, amelyekről ohasem mondhat le és vannak olyan idekei, amelyeknek a kielégítését követeli. Olaszországnak is, Magyarország­nak is van egy közeli és van egy tá­voli célja. A közeli cél Róma és Bu­dapest számára ugyanaz: mind a két fővárosban azt kívánják, hogy a vi­lágégés ne terjedjen át Európának délkeleti területére, a Balkánra és a Duna-Tisza közére. A távoli cél, hogy ha a nagy mérkőzés elérkezik a vé­géhez, ha bekövetkezik a pillanat, amikor Európa újjárendezéséről tár­gyalnak, Magyarország is, Itália is azt kívánja, hogy ez az új rendezés igazságosabb, tartósabb legyen, mint a világháborút követő páriskörnyéki szerződések rendje volt, hogy az új béke valódi béke legyen, az igaz­ságra, a népek valódi akaratára épül­jön föl és tartósan "biztosítsa a sok megpróbáltatást szenvedett nemzetek nyugalmát. Olaszországnak is, Magyarország­nak is úgy a pillanatnyi, mint a vég­leges béke célja egyszerű, tiszta és világos. Egyiket sem kell eltitkolni és ami a mi szempontunkból a leg­fontosabb: a baráti nagyhatalom és Magyarország békecéljai kölcsönösen kiegészítik egymást. Az érdekek tö­kéletes azonossága ez, legbiztosabb alapja a megrendíthetetlen együtt­működésnek és az évek óta folytatott baráti politika változatlan tovább­folytatásának. ­ Hivatalos közlés szerint az angol hajóhad nem nyomul be a semleges vizekre Chamberlain kedden nyilatkozik a tengeri ostromzár megszigorításáról Jugoszláv-angol-román tárgyalás . A svéd kormány a finn kérdésről A tavasz megpezsdítette a nemzet­közi események vérkeringését. Ez egy­előre nem a harctéren mutatkozik meg, hanem a diplomácia párviadalaiban. A diplomáciai akciók természetrajzához tartozik, hogy azok mindaddig, amíg eredményeik nyíltan nem jelentkeznek, kerülik a világosságot, titokban foly­nak le. Ennek következménye, hogy mindazok a beavatatlanok, akik az ese­ményeket figyelik, sötétben tapogatóz­nak. Soha annyi találgatás nem volt a politikai világban és a sajtóban, mint manapság. Mindennap bukkannak fel olyan szenzációk,­­ amelyeket a követ­kező napon az illetékes helyek megcá­folnak, mindjárt kiemelhetünk az utolsó hu­szonnégy óra történetéből. Az egyik a Relazioni Internazionali­ban jelent meg. • Brenner után a világsajtóban elterjedt az a híresztelés, hogy Németország igyekszik Itália és a szovjet kormány között közeledést létrehozni, s Moszk­­á­vát valamiképpen a Róma—Berlin-ten­gelybe bekapcsolni. A Relazioni Inter­­nazionali most kijelenti, hogy az állí­tólagos olasz-német-orosz blokk tervé­ből egy szó sem igaz. Ebből a cáfolat­ból következik: nem igazak azok a hí­resztelések sem, amelyek arról szóltak, hogy a három nagyhatalom érdek­szférákra osztja föl Délkelet-Európát. Jellemző, amit Teleki Pál olaszországi útjával kapcsolatban erre vonatkozólag a római rádió vasárnap esti szokásos heti összefoglaló jelentése mondott. Azt mondta a római rádió,­ hogy a rend­kívül szívélyes és baráti római meg­beszélésen „végleg eloszlatták azokat a nevetséges angol és francia forrásból származó híreket, amelyek szerint né­met-olasz, sőt német-olasz-orosz tárgya­lások folynak a Balkánnak érdekszfé­rákra való felosztásáról.“ Az olasz rá­dió szerint a magyar-olasz római talál­kozó „ezeknek az álhíreknek döntő cá­folata“. A közel húszéves magyar-olasz barátság megerősödve került ki a ró­mai tanácskozásokból. Magyarország­nak és Olaszországnak Németországgal és Jugoszláviával együtt az a célja, hogy megkímélje. Délkelet-Európát az európai konfliktus kiterjedésétől. A második cáfolat: nem igaz az, hogy Franciaország és Anglia gazdasági tár­gyalásokat kezdtek Szovjet-Oroszor­­szággal. Nem igaz az sem, hogy Moszk­va sürgősen gondoskodni szándékozik a francia kormány kívánságára vissza­hívott párisi nagykövetének a­ pótlásá­ról. Ezek a cáfolatok bizonyos óvatos­ságra intenek a nyugati szövetségesek és Szovjet-Oroszország esetleges köze­ledéséről elterjedt kombinációkkal szemben. Harmadik cáfolat: Londonban hiva­talosan kijelentik: a szövetségesek nem kértek szabad átkelést a Dardanellá­kon hadihajóik számára. A cáfolat után legalább egyelőre nem lehet komolyan venni azokat a kombinációkat, amelyek úgy tudták, hogy az angol és a francia hadihajók­­a Fekete tengerre is kiter­jesztik a Németországnak szánt áruk elkobzását. Negyedik cáfolat: a szövetségesek egyáltalában nem tervezik azt, hogy repülőgépekről bombázzák és fölgyújt­­sák a bakui petróleum-forrásokat. Ez a negyedik cáfolat a harmadikkal egy­értelműen azt mutatja, hogy a szövet­ségesek még mindig idegenkednek min­den olyan lépéstől, amely háborúba ke­verhetné őket Moszkvával. Ezekből a cáfolatokból az követke­zik, hogy a lázasan folyó diplomáciai megbeszéléseken nem is kísérleteztek a megcáfolt tervek megvalósításával? Egyáltalában nem következik. A cáfo­latok igen gyakran csak a meghiúsult terveket takargatják. A nemzetközi helyzet legizgatóbb problémája kétségtelenül az, hogy mi­képpen változik meg Anglia és Fran­ciaország politikája a semlegesekkel szemben Churchill ismeretes, nagy feltűnést kel­tett szombati rádióbeszéde már jelezte, hogy ez a változás küszöbön áll. A semlegesekkel szemben kiterjesztendő blokád tervéről beszéltek, amelyet a francia-angol haditanács múlt heti ülé­sén határoztak el. A szövetségesek meg akarják akadályozni, hogy a Német­Birodalom a semleges szomszédokon keresztül jusson nyersanyagokhoz. Churchill már említett rádióbeszédé­ben többek között ezt mondta: „Szív­ből sajnáljuk a kis semlegeseket, akik Németország közelében örökös rette­gésben élnek, de természetesen minden sajnálatunk mellett, sem tűrhetjük, hogy az ő gyengeségük ellenfelünk szá­mára az erő forrása legyen.“ Angliában és Franciaországban már régóta elégedetlenkednek a Német Bi­rodalom ellen megszervezett tengeri blokád hatásával. Úgy látják, Német­országban az eddig alkalmazott esz­közökkel nem sikerül olyan nyers­anyaghiányt előidézni, ami a közel­jö­vőben hatással lehetne a háború ki­menetelére. Észak és délkelet felől rések mutatkoztak az ostromzáron. London és Paris legfontosabb problé­mája most, hogyan lehetne ezeket a réseket betömni? És itt most föl kell említenünk egy ötödik cáfolatot, amely az előbbi fel­­sor­olásunkból kimaradt. A világsajtó különféle találgatásokba bocsátkozott az angol - francia terveket illetőleg. Szárnyra kelt az a hír is, hogy Cham­berlain miniszterelnök az alsóház ked­di ülésén, a francia-angol legfelsőbb haditanács múlt heti határozata alap­ján bejelenti a szövetségesek blokád­jának megszigorítását a semlegesekkel szemben. Ezzel kapcsolatban London­ból most a következő jelentés érkezett: Hétfőn több lapban hírek jelentek meg, amelyek szerint a szövetséges ha­talmak Németország ostromzárát rövi­desen szélesebb alapokra fektetik. A Reuter Iroda diplomáciai szerkesztőjé­nek értesülése szerint ezek a jelenté­sek, ha arra céloznak, hogy Anglia semleges vizekre nyomul be, ezeken a vizeken őrszolgálatot állít fel vagy ehhez hasonló bármiféle túlzott vagy törvénytelen vállalkozásba bocsátko­zik, a leghatározottabban megcáfolha­tók. Lehetséges, hogy hamarosan nagy­mértékben megszigorítják az ostrom­zárat, az idevonatkozó részletes terve­zetek azonban a szövetséges kormá­nyok vagy a főhaditanács tulajdoná­ban vannak s ezek még" nem hozták nyilvánosságra a terveket. Ami Cham­berlain keddi alsóházi nyilatkozatát il­leti, előre is megállapítható, hogy a nyilatkozattól szenzációs bejelentések nem várhatók. Ezek után a világ tovább törheti a fejét, milyen tervek azok, amelyek miatt Churchill sajnálkozik a kis sem­legeseken? Így változik kaleidoszkópszerűen a helyzet. Ami az egyik órában valószínű­nek, majdnem bizonyosnak látszik, az a következő órában már megkapja a hi­vatalos cáfolatát. A Távol Kelet eseményeivel kapcsolatban is olyan ese­mény történt, amely a pár nap előtti jövendölésekhez képest megváltoztatja a helyzet képét. A múlt hét második felében a japán angol nagykövetnek, Sir Robert Craigie-nek egy kijelentésé­ből arra lehetett következtetni, hogy Anglia esetleg elismeri a japánbarát Vangcsingvej-kormányt, amely szom­baton lépett hivatalba Nanking­ban. Ugyanilyen hírek terjedtek el az Egye­sült Államokkal kapcsolatban. Hull, az Egyesült Államok külügyi államtitkárja azonban egy legújabb newyorki távirat szerint kijelentette, hogy az amerikai kormány továbbra is Vangcsingvej el­lenlábasát, a csungkingi Csangkajsek­­kormányt ismeri el törvényes kormány­nak. Miután nem valószínű, hogy Ang­lia a Távol-Keleten más politikát foly­tasson, mint az Egyesült Államok, ebből az következik, hogy legalább is koraiak voltak az angolszász hatalmak,és Japán közeledéséről szóló hírek. Amerika és Anglia továbbra is a japánok ellen ha­dakozó Csangkajseket támogatja. Azt jelenti ez, hogy szó sincsen a két angolszász nagyhatalom közeledéséről? Megismételjük, amit az imént írtunk: a cáfolatok igen gyakran csak a nem sikerült akciókat takargatják. És hoz­zátesszük: az az akció, ami nem sikerült tegnap, igen könnyen sikerre vezethet holnap. , Ma nem szabad semmit sem jósolni. Ma egyszerűen várni kell, hogy maguk az események feleljenek azokra a kér­désekre, amelyek bennünket a legjob­ban izgatnak. Néhány érdekes cáfolatot

Next