Pesti Hírlap, 1940. május (62. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

Pesti Hírlap 1940 máj. 1., szerda szívódása az utóbbi időkben igen nagy­méretű volt. A javaslat csak azokat a munkaadókat kényszeríti jobb munkabé­rek fizetésére, akik szociális kötelezett­ségüknek önként nem tettek eleget. A magyar fajt akarják a törvényjavaslattal bizonyos mértékben erősíteni. A végre­hajtási utasításban kiemeli, hogy nagy súlyt helyez a gazdasági egyesületek be­vonására. A legfelsőbb gazdasági tanács felállítását­­a háborús gazdálkodás köze­pette jó megoldásnak találja, igyekszik majd ilyen irányban befolyásolni a mi­niszterelnököt. Végül hangsúlyozta a mi­niszter, hogy a magyar birtokos társada­lom mindig átérezte szociális feladatait. A javaslatot ezután elfogadta a felső­­ház. Egy-két részletnél a képviselőházi határozattal ellentétes bizottsági szövege­zést tett magáévá a felsőház, úgyhogy az erre vonatkozó határozatok visszakerülnek a képviselőházhoz. Politikai étet Érdekes beszéd hangzott el Borsod vár­megye keddi közgyűlésén. Borbély-Macz­­ky Emil főispán előbb meleg szavakkal emlékezett meg József kir. herceg katonai jubileumáról és Szmrecsányi Lajos érsek 89-ik születésnapjáról, majd kormányzónk fiának esküvőjéről emlékezve meg, a vár­megye közönsége nevében Isten áldását kérte a fiatal párra. Váczy József függet­len kisgazdapárti orsz. képviselő szólalt fel ezután s a nemzeti egység szükségét hang­súlyozta. Nem szabad, — úgymond — se­gédkezet nyújtani azoknak a veszélyes em­bereknek, akik ma politikai válságot igye­keznek kirobbantani s a kormányrudat ki akarják csavarni annak a kormányelnök­nek a kezéből, aki ort áll a magyar érde­kek felett. Azt, hogy ma itt béke van, kor­mányzónk államfői bölcseségén kívül gróf Teleki Pál józan és megfontolt külpolitiká­jának köszönhetjük. Ma minden belpoliti­kai sérelmet alá kell rendelni a nagy nem­zeti érdekeknek és kifelé tanúságot kell tenni arról, hogy a magyar nemzeti társa­dalom töretlenül áll Teleki Pál ízig-vérig magyar külpolitikája mellett. Amikor egyes próbálkozások, amelyek mögött sok­szor csúnya egyéni érdekek rejtőznek, a magyarság erkölcsi erejét gyengíthetik, a közgyűlésnek kötelessége a magyar nem­zet egysége ellen intézett minden támadást visszautasítani. A főispán megköszönte az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalást Javaslatára a közgyűlés táviratban üdvö­zölte a miniszterelnököt. Gróf Teleki Pál miniszterelnök kedden előadást tartott a VI. közigazgatási tovább­képző tanfolyam záróülésén „A közigazga­tási tisztviselők külpolitikai nevelése“ cím­mel. Utána Radocsay László igazságügymi­niszter „Magyarország Magánjogi Tör­vénykönyve a külföld előtt“ címmel tar­tott előadást. Bemutatta a Magánjogi Tör­vénykönyv most megjelent német fordítá­sának kötetét, majd ismertette azokat az okokat, amelyek a törvénykönyv németre fordítását megindokolják. Ismertette a Magánjogi törvénykönyv történetét és je­lentőségét. Szily Kálmán államtitkár Ma­gyarország külföldi kulturális intézmé­nyeiről tartott előadást és a külföldi ma­gyar kulturális szervek hálózatát ismer­tette. A tanfolyamot Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rekesztette be. A képviselői fizetések ügyét tárgyalták kedden a pártok képviselői a Tasnádi Nagy András házelnöknél tartott pártközi értekezleten. Az a megállapodás történt, hogy a gazdasági bizottság javaslatot hoz a Háznak a képviselői illetmények 10 szá­zalékos emelésére. A megokolás az, hogy amikor legutóbb a csökkentett köztisztvi­selői fizetések egy részét visszaállították, a képviselői illetmények érintetlenek ma­radtak. Abban is megállapodtak az érte­kezleten, hogy a képviselők negyedéven­ként 10 pengőt ajánlanak fel a parlamenti büffé támogatására. Wörnle János követ, a külügyminiszter állandó helyettese és báró Voss van Steen­­wijk, Hollandia budapesti követe, kedden délután a külügyminisztériumban kicserél­ték a Magyarország és Hollandia között Hágában, 1938 november 15-én az egyenes adók és kettős adóztatások tárgyában kö­töt egyezmény megerősítő okiratait. Vitéz gróf Teleki Mihály földmivelés­­ügyi miniszter május elseje és negyedike között kárpátaljai körutat tesz. A minisz­ter szerdán reggel fél 9 órakor érkezik Beregszászra, ahonnan Nagyszőllösre, majd Taracközre folytatja útját. A dunai uszályok bére Bokamét, ápr. 30. (Bud. T.) A dunai uszá­lyok bérletének ára rohamosan emelkedik. A közelmúltban még 1.900.000 lejért lehe­tett az uszályokat bérelni, most pedig átlag 2—2 lit millió lejbe került az uszály bér­lete­ Az uszályok nagyobb részét az év Anglia vette bérbe. LEGÚJABB Biztonsági intézkedéseket rendelt el az angol kormány a Földközi-tengeren London, ápr. 30. (Lapzártakor érke­zett.) Illetékes helyen kijelentették a Reuter-iroda előtt, hogy olasz felelős személyiségek kijelentései, valamint az olasz sajtó legutóbb tanúsított maga­tartása olyan jelleget öltöttek, hogy az angol kormány szükségesnek tartja bi­zonyos óvóintézkedések megtételét a földközitengeri angol hajózás érdeké­ben. Megjegyzik azonban, hogy a ter­vezett óvóintézkedések csak addig ma­radnak érvényben, amíg azokra feltét­lenül szükség van és annak a remény­nek adnak kifejezést, hogy már a közel­jövőben hatálytalaníthatják. A tervezett óvóintézkedésekről eddig nem lehetett közelebbi adatokat sze­rezni, de a Reuter-iroda úgy értesül, hogy az angol hajók elkerülik a Szuezi­­csatornát és Fokváros érintésével köz­lekednek a Távol-Kelet felé. A köztisztviselői kar az árvízkárosultakért Az országos gyűjtés eredménye eddig: 2.701.049 pengő A magyar társadalom a kormányzó hívó szavára mint egyetlen ember nyújtotta ki segítő kezét az árvíz károsultjai felé. Meg­lepően rövid idő alatt milliók gyűltek össze a nemes célra és már megkezdődött a nagy munka is: az árvíz által elpusztí­tott sokezer magyar hajlék újjáépítése. A nemzeti sorsközösség fölemelő át­­érzésével vesz részt az adakozásban a ma­gyar köztisztviselői kar is, amely májusi fizetésének egy százalékát ajánlja fel az árvíz elesettjeinek felsegélyezésére. Ez az egy százalék valójában több százezer pen­gőt jelent, tehát akkora összeget, amely jelentősen elősegíti az újjáépítés lehetősé­gét. Az ország közvéleménye bizonyára elismeréssel veszi tudomásul a magyar köztisztviselői kar együttérzését az árvíz károsultjaival szemben és hasonló meg­mozdulást vár a magyar magántisztviselői kartól is, amelynek egyes rétegei erejük­höz mérten adakoztak ugyan már, de egy­ségesen ezideig nem vettek részt az ár­vízkárosultak felsegélyezésében. Semmi kétség, hogy a köztisztviselők nemes el­határozása példaadásul fog szolgálni az ő számukra is. Az árvíz- és belvízkárosult lakosság fel­segélyezésére folyó gyűjtés eredménye ked­den 2.701.049 pengő 91 fillér volt. Segélyelőlegeket kapnak az árvízkárosultak Bonczos Miklós, az árvízvédelem orszá­gos kormánybiztosa az április 30-iki helye­zetről tájékoztatót adott ki, amelyben töb­bek között ezeket mondja: „A mai nap folyamán és holnap egész nap egyenként sorra veszem a törvényha­tóságokat és mindegyikkel letárgyalom a bejelentett kárigényt. A kárigény és az el­lenőrzött káradatok eredőjeként megálla­pítunk olyan segélykeretet, amelyen be­lül a helyreállítás és a felépítés munkáját végre kell hajtani. Amint a kereteket meg­állapítottuk, a telepítés munkájának azon­nali megindítására a szükséges­­előlegeket nyomban kiutaltatom. Ezekkel a megbe­szélésekkel majdnem egyidőben folyt le az a műszaki tanácskozás, amely a felépítés részletkérdéseit tisztázta. Megállapítottuk, hogy a helyzet jellegének megfelelően hol, milyen típusházak felépítéséhez kell iga­zodni, majd foglalkozott az értekezlet a munkaszervezés ügyével is.“ Vásárlások és megrendelések tömege a Nemzetközi Vásáron Ebéd a horvát küldöttség­ tiszteletére A Vásárt eddig még alig tapasztalt so­kaságban keresik fel a közélet és a gaz­dasági világ legelőkelőbb képviselői mel­lett a különböző külföldi államok bizott­ságai, kiküldöttjei és szakértői. Kedden többek között másodízben látogattak el a Vásárra a horvát gazdasági minisztériu­mok nálunk időző vezetői, a három zág­rábi kamara, a horvát gyáripar, a keres­kedelmi és kisipari szervezetek kiküldöt­tei, akik Éber Antalnak, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, valamint dr. vitéz Gyulay Tibor főtitkárnak kíséreté­ben ismét hosszabb ideig tanulmányozták a Vásárváros kiállítási anyagát A Kereskedelmi és Iparkamara elnök­sége délben ebédet adott a Gundel-étte­­remben a horvát küldöttség számára s ez alkalommal a Külkereskedelmi Hivatal, az Idegenforgalmi Hivatal, a Gyáriparo­sok Országos Szövetsége, továbbá a BNV vezetősége részéről is számosan megjelen­tek, hogy érintkezést találjanak a horvát gazdasági élet irányító tényezőivel. Éber Antal üdvözlő beszédében utalt arra, hogy a horvát és magyar nemzet a maga füg­getlenségének teljes megőrzése mellett könnyen talál módot és alkalmat arra, hogy egymást gazdasági téren kiegészítse és fontosnak tartja, hogy a két ország hatósági és magángazdasági tényezői mi­nél gyakrabban találjanak alkalmat a köz­vetlen és fesztelen érintkezésre és ezzel egyengessék az együttműködés lehetősé­geit. Dr. Láner Mirkó zágrábi miniszteri osztályfőnök hangsúlyozta, hogy a Buda­pesti Nemzetközi Vásár adta az első al­kalmat arra, hogy a horvát bánság ható­sági tényezői külföldön önálló küldöttség gyanánt szerepeljenek és különös örömé­re szolgál, hogy ez a küldöttség éppen a magyar fővárosba látogatott el első ízben. Kívánatosnak tartja a kölcsönös baráti szálak kiépítését és reméli, hogy a ma­gyarországi illetékes tényezők rövidesen visszaadják a horvát látogatást Zágrábban. A Műegyetem közgazdasági karának nemrégen létesített idegenforgalmi szemi­náriuma is felkereste kedden a Vásárt Márffy Ede műegyetemi tanár vezetésével és tüzetesen tanulmányozta a kiállítási anyagnak azt a részét, amely a hazai ven­dégforgalom szervezeteit és munkásságá­nak, fejlődési lehetőségeinek adatait is­merteti. Érdekes megfigyelésre ad egyébként al­kalmat, hogy a külföldről már eddig meg­érkezett és látogatásra bejelentett szak­emberek és előkelőségek mellett milyen feltűnő nagy számmal szerepelnek ezúttal a szomszédállamok legnagyobb napilapjai­nak kiküldöttei is. Ugyancsak feljegyzés­re érdemes, hogy a külföldi és vidéki ke­reskedők mily okos tervszerűséggel igye­keznek kihasználni minden lehetőséget arra, hogy vásárlásaikat minél előnyö­sebben bonyolíthassák le. így például meg lehetett figyelni, hogy az esős és borús napszakokban, mikor a forgalom átmene­tileg kissé tartózkodóbb lett, egyszerre mindenfelé feltűntek az alkudozó és kal­kuláló üzletemberek, hogy a csendesebb és esetleg engedményekre hajlamosabb légkörben tárgyalják le megrendeléseiket. Ezt követően pedig erősen megélénkült a Külkereskedelmi Hivatal kiviteli tanács­adó szervének, a Kereskedelmi Kamara vásári export-kirendeltségének, valamint a szállítások műszaki és pénzügyi lebonyo­lítására létesített irodáknak ügyfél-for­galma is. Báró Perényi Zsigmond a külföldi magyarok megszervezéséről A Magyarok Világszövetsége báró Peré­nyi Zsigmond koronaőr elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az elnök a megjelen­tek viharos ünneplése közben emléke­zett meg Magyarország kormányzójának húszéves országlásáról és arról az öröm­ről, amely a kormányzói családot Horthy István és Gyulai-Edelsheim Ildik grófnő házasságával érte. — A mostani rendkívül veszedelmes és háborús időkben — folytatta báró Perényi Zsigmond — fokozottan szükséges, hogy a csonka hazában élő és a külföldre sza­kadt magyarság között megmaradjon a legszorosabb kapcsolat. A magyar nemzet érdekében a legerősebb propagandára van szükség a világ minden részében, nehogy megismétlődhessék Trianon, ne­hogy sorsunkról tájékozatlanul dönthesse­nek zöldasztal mellett. Sajnos, a rága­lomhad­járat nem szűnt meg. Ezt bizo­nyítja többek között egy Amerikában megjelenő rutén lap, amely angol nyel­ven azt a rágalmat terjeszti rólunk, hogy az­ ezeréves anyaországhoz visszakerült Kárpátalján bezárattuk az iskolákat, el­­távolítottuk a ruténeket és oly sok rutén testvérünket vetettük fogságba, hogy kü­lön internáló tábort kellett felállítani. Mindennek pedig éppen az ellenkezője az igaz. Nagy Károly ügyvezető alelnök közölte ezután, hogy külföldi magyar testvéreink megkezdték a legerőteljesebb szervezke­dést és tömörülést. A vidéki intelligencia a cukorrendelet módosításáért A cukorrendelet megjelenése óta töme­gesen kapjuk a panaszos leveleket olva­sóink köréből. A panaszosok legtöbbje lát­hatólag a vidéki intelligencia soraiból ke­rül ki. Miután pedig maga Teleki minisz­terelnök mondotta legutóbb, hogy a sérel­mek esetleges későbbi orvoslásánál figye­lemmel lesznek a gyakorlati élet egyes fon­tosabb kívánalmaira, meg akarjuk köny­­nyíteni az illetékes tényezők munkáját, amikor a hozzánk érkezett hatalmas levél­­áradatból kiragadjuk a legjellemzőbb hoz­zászólásokat és azoknak helyet biztosítunk lapunk hasábjain. Egy gödöllői előfizetőnk írja: „A vidéki lakos éppen úgy reá van szorulva a cukor felhasználására, mint a pesti. Esetleg még többet is fogyaszt a cukorból, mert inkább otthonülő, mint a fővárosi lakos és nem járhat kávéházba, cukrászdába, ahol a fo­gyasztásnál nem kérnek tőle cukorjegyet.“ Egy mezőkeresztesi előfizetőnk levelé­ből. ..A háború alatt az egyes fogyasztási cikkek mennyiségét a foglalkozási ágak szerint állapították meg. Ez mindenképpen megfelelő és igazságos alap volt A leg­újabb rendelkezés elsősorban a vidéki in­telligenciát sújtja és sok tekintetben lehe­tetlen helyzet elé állítja. A vidéki papnak és jegyzőnek például gyakran hivatalos küldöttséget kell vendégül látnia és nem kérheti el a cukorjegyeket egy kis süte­mény vagy édesség felszolgálásakor.“ Még egy példa a sok közül: „Ismerek egy gyer­mektelen postamester-párt, amely eddig havi 4—5 kiló cukrot fogyasztott. A rende­let szerint most havi 40 dekát igényelhet csak. Egy ötgyermekes jegyzői család a községünkben eddig havi 9—10 kiló cuk­rot használt el, míg az új rendelkezés sze­rint 4,20 kiló cukrot igényelhet mindössze. Vájjon hogyan pótolják ezek a hiányt, holott mostani, amúgy is szerény táplál­kozási rendjüknek elengedhetetlen kiegé­szítője a normális cukorfogyasztás . . .“ Örkényi előfizetőnk többek között a kö­vetkezőket írja: „A mostani rendelkezés szerint napi 1 deka cukrot fogyaszthatunk a 30 napos hónapban, viszont egy cukorta­­lan nappal kell számolnunk a 31 napos hónapban. Tisztelettel kérdezzük, hogy tu­lajdonképpen mire használjuk fel ezt a napi 1 deka cukrot? Ételhez, ízhez, avagy gyógyszer gyanánt? Legalább megmondta volna az a bizonyos rendelet, hogy mihez kezdjünk ezzel a rendkívül leszorított mennyiségű cukorral? Kilencven éves édes­anyámnak, aki itt él mellettem, mindene a napi három csésze tej vagy kávé, azon­kívül éjjel még külön két-három kocka­cukor is kell neki, mert sokat köhög.“ Bábonypusztai előfizetőnk leveléből: „Ha már jegyről van szó, akkor mindenki egy­formán kapjon. A statisztika alapján való fejadagmegállapítás teljesen lehetetlen do­log. Hogy lehet belevenni például a sta­tisztikába azokat, akik eddig úgyszólván semmi cukrot sem fogyasztottak? Ezek ez­után sem lesznek cukorfogy­asztók, legfel­jebb felár mellett továbbadják majd a rájuk eső cukormennyiséget.“ Agárdi előfizetőnk írja többek között a következőket: „A cukorjegyrendszer beve­zetését hazafias belátással tudomásul vesz­­szük és abba belenyugszunk, de remélni kívánjuk, hogy az illetékes tényezők rövi­desen módot találnak arra, hogy a rendel­kezés hiányait kiigazítsák. A kiszabott havi 30 dekás fejadag mindössze 54 szem kockacukor, amiből egy napra 1,8 darab esik s ez a mennyiség még egy csésze ká­véhoz sem elegendő. A rendelet indokolása szerint a földmíves lakosság átlagos szük­séglete mindössze 30 deka havonta. Az volna a tiszteletteljes kérésünk, hogy leg­alább a reggeli és uzsonnakávéhoz szüksé­ges minimális napi 3—3 szem kockacukrot engedélyezzék a számunkra."’ Sárospatakról írja egyik előfizetőnk: „Annak idején a kormányzat részéről félre­érthetetlen törekvések mutatkoztak, s a fővárosban tömörült intelligencia m­ inkább szétköltözzék az ország több­­szeibe. Ezt a célt szolgálta többek számos új­vidéki főiskola is. Már tisztelettel kérdezzük, miképpen egye­hető össze ez a törekvés azzal a helyre amibe a vidéken újonnan elhelyezke intelligencia került a fővárosival szemb Egy pestkörnyéki nyugdíjas írja neki „Mint nyugalomba vonult állami tiszt felé, pár évvel ezelőtt a környékre vont­­tam vissza s egyszerű életmódom közpár­jában a napi néhány csésze árpakávé Szomorúan kell megállapítanom, hogy kózfejadagom kiszabásánál a fővárn­­élő nyugdíjas kortársaimmal szem meglehetős hátrányba kerültem. H miért? Azt sehogysem értem. Remélhetőleg a kormányzat rövides módot talál arra, hogy a cukorrend­ különböző hiányosságait a vidéki iate­gencia kívánalmai szerint áthidalja.

Next