Pesti Hírlap, 1941. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

BUDAPEST, 1941 Dll. ÉVFOLYAM, 1. (20.324) SZÁM , SZERDA, JANUÁR 1 ' -----—................... ......... Előfizetési ára 1 hóra 6 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 10 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fu­l., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet­ körút­­. Tel.: 225—886. Szín­házjegy- és utazási iro­­da: V., Vilmos csá­szár-ut 78. Tel. 112-255. Egy év Ritkán esett meg az emberiség tör­ténetében, hogy a kortárs olyan tu­datosan tétova kézzel fordít egy la­pot az idő könyvében, mint a búcsú­zó 1940-es esztendő utolsó napján. I Mit hoz az új év? Nem siettetjük az időt és nem kérleljük, hogy mutassa meg titkait. Az esztendő, melytől bú­csúzunk, olyan fordulatokkal volt terhes, olyan távlatokat mutatott, olyan terveket juttatott diadalra és olyan erőket semmisített meg, a vál­tozásnak olyan körképét mutatta, amilyenről ma egy éve talán senki nem álmodott. — igen, talán még a hatalmas államférfiak és katonák sem hitték, hogy ilyen rövid idő alatt valóság lesz mindaz, amit merész és gondosan előkészített terveikben fel­építettek. Ha ma egy éve megjósolja valaki, hogy a német hadsereg ösz­­szetöri a Maginot-vonalat, megsem­misíti a francia hadsereget, elfog­lalja Narviktól a biscayai öbölig a nyugati partvidéket, szétzúzza Bel­gium és Hollandia haderejét, s kato­nai erejével ellenőrzi a kontinens egész életét: talán csak azok nem ké­telkednek e jóslatban, akik apróléko­san ismerik a nagy tervek részleteit. A márciusi, áprilisi, júniusi esemé­nyek úgy zuhantak az ocsúdó világ­ra, mint az ökölcsapások egy gond­talan és álmodozó koponyára. A történetíró, aki egy napon hivat­va lesz megírni a búcsúzó év törté­netének igazi értelmét, a bőség za­varában válogathat majd a törté­nelmi fordulatok sokaságai között. Tengeren és levegőben, mind na­gyobb kiterjedéssel, mind félelme­sebb méretekben, megindult a ten­gely küzdelme Anglia ellen. Ez a küzdelem földrészekre terjed ki, s a búcsúzó év utolsó napján emberi le­hetetlenség belátni időtartamát és méreteit. Németország rendszeresen támad tengeren és levegőben, Anglia egyelőre állja az ütéseket, s bízik ab­ban, hogy az amerikai segítség elég lesz ahhoz, hogy ellenálljon a tengely ostromának. De a sorsdöntő katonai és diplo­máciai események mellett más, nagy­jelentőségű változásokat is hozott ez az év. Az erőviszonyok tisztázása nemcsak stratégiailag, hanem világ­nézetileg is két arcvonalra szakította a világot. Két életforma, két meg­győződés, két világnézet küzd most már a korszerű, félelmes fegyverek­kel egymás ellen, életre-halálra. Nemcsak fegyverekkel, hanem világ­nézetekkel is vívják e mérkőzést, melynek tétje valóban egy világrend. Mikor az éjféli órában az emberi idő­számítás új fejezetét nyitjuk föl, tud­nunk kell, bármit hoz is a jövő, hogy Európa olyan sorsfordulatok felé ha­lad az elkövetkező időben, amilyent tragikus és hősies története során ta­lán soha nem élt meg. De a világ sorsán belül bennünket, magyarokat, mindennél jobban érde­kel a magyarság sorsa. Az örök Er­dély egy része visszatért az anyaora Berlin válasza Roosevelt beszédére: a nemzeti social­izmusnak nincsenek világhatalmi törekvései; nem igaz, hog­y Führer meg akarja támadni az amerikai kontinenst Hitll újévi­ beszédében kijelenti, hogy a német biro­­dalom ezt a háborút a végső következményekig viseli Alaptalh külföldi hirek magyarországi mozgósításról Érd­­es belgrádi vélemény a román helyzetről Szenvedéstől m­egpróbáltatásoktól terhes, hősies erőfítésekben gazdag volt ez az ó­esztem amelyet szebb és boldogabb újévbe etett bizalommal búcsúztat az egész vlág. 1941 hozza meg a döntést! — latszik egyre több oldalról. Az újévi szózatokért első helyen áll az a felhívás, milyet a Német Bi­rodalom vezére és ancellárja, Hitler Adolf intézett népei. Hitler újévi szédében szokása szerint törtélmi visszapillan­tással kezdte beszéd részletesen ki­mutatta, mennyire ne akarta a hábo­rút, hiszen a német fmzet jövőjét a békés munka eszközel, a többiek lelkiismeretére való átkozással akar­ta kialakítani. Kifejte: „a nagytőkés demokráciák bűne, dr. visszautasítot­tak minden kísérletet megértésre, a fegyverkezések korláására, a német nép egyenjogúsítására élesen támadta az angolokat. Hitler átkozott rá, Ang­lia a nyugati hadjárat fejezése után is visszautasította­­ az ajánlatát Németországnak, hog fejeződjék be az oktalan háború , kíméljék meg Európát a további­­ fájdalmaitól. E felhívás süket fület talált, „ezért a háború folytatódik adaddig, amíg ezek a felelős tényezőnek nem sem­misülnek ... Ezt a hárat is a végső következményekig érjük.“ Hitler Olaszországról is igemelegen szólt beszédében, elszakítatlan kapcsola­tokra emlékeztetett, akor kijelen­tette: „Olaszország hata mi harcunk is, reményei a mi remjeink.“ Figyel­met keltő végül beszélek az a része, amikor az angol légi tudások mód­szereit bírálta és ez­ kapcsolatban bejelentette a légi híunak német részről is várható koránságát. Hitler Adolfnak ez sztendei fel­hívásához szervesen ksolódik az a napipara, amelytől az évforduló álmából a véd­erőhöz intézett, mint nők legfőbb parancsnoka. A legfőb német Hadúr köszönetet mond a hadi „felejthetet­len teljesítményeiért“t­udattal álla­pítja meg, hogy a német­ olyan fel­­fegyverzetten áll az ív küszöbén, mint még soha azelőtt, napiparancs befejező mondata: „A 141. év meg fogja hozni történelmű, legnagyobb győzelmének beteljesült“ Ugyancsak napipazart adott ki Gering birodalmi tábornagy, a légierők főparancsnoka, Brauchitsch vezértábor­nagy, a szárazföldi hadsereg, és Räder vezértengernagy, a haditengerészet fő­­parancsnoka. Göring nyomatékkal emel­te ki a kimeríthetetlen fegyverkezési ipart, amely a hadviselő csapatok mö­gött áll és amelynek munkásai éjjel­nappal dolgoznak. Ezekkel a szavakkal végzi napiparancsát: „Meleg jókivona­­taim kisérnek Titeket a győzedelmes előretörésnél a következő évben.“ Brau­chitsch napiparancsában az új esztendő kezdetén bejelenti: „Vezérünk parancs­noksága alatt, megingathatatlan biza­lommal iránta, le fogjuk győzni utolsó ellenfelünket is.“ Az újévi megnyilatkozások sorában figyelmet érdemel bölcs és mindenütt megfontolásra méltó megállapításaival a bolgár hadügyminiszternek, Daszka­­lov tábornoknak, a bolgár hadsereghez intézett újévi parancsa. Szerinte is: „Az 1941-ik év döntő harcokat fog hozni a hadviselő hatalmak között s ezekből győztesként az egészséges erők és élet­képes népek fognak kikerülni. Az új esztendőben még inkább, mint eddig, egységre, okosságra, készenlétre és ál­dozatkészségre lesz szükség. Mindenki­nek meg kell maradni a helyén, csak így szolgálhatja mindenki legjobban hazáját.“ Ilyen gondolatokkal, ilyen hittel és elszántsággal kezdik meg a népek azt az uj esztendőt, amelytől a háború be­fejezését és szebb korszaknak megin­dulását várják. Súlyos időknek nézünk elébe és valóban megszívlelendők Dasz­­kalov tábornok szavai: az uj esztendő­ben egységre, okosságra, készenlétre és áldozatkészségre nagyobb szükség lesz, mint bármikor, nemcsak Bulgáriában, hanem Európa többi országában is. A világsajtó érdeklődésének előteré­ben még mindig Roosevelt elnök rádióbeszéde áll, e körül folyik a vita. Amíg Roosevelt hí­vei a legnagyobb lelkesedéssel ünnepük az elnök megállapításait és helyeslik ter­veit, addig az amerikai közvéleménynek vele szemben álló rétege erélyes bíráló szavakat hallat. Egy Stefani-jelentés szerint a beszédet széles körök nem he­lyeslik. A Washington Daily News re­méli, hogy a szövetséges parlament gon­dosan megvizsgálja a Roosevelt által ter­vezett lépéseket, amelyeket csak alkot­mányos úton lehet megtenni. A lap szerint az elnök kijelentései olyan nagy szavak voltak, amelyek mögött nem áll megfelelő fegyveres készültség. Viszont örvendetesnek tartja a cikk, hogy Roose­velt biztosította Amerikát, hogy az Egyesült Államok hadereje nem megy át Európába. Wheeler, Roosevelt külpoliti­kájánál, egyik legnagyobb ellenfele, hét­főre virradó éjjel rádióbeszédben vála­szolt Rooseveltnek, fantasztikusnak mi­nősítette azt az elképzelést, hogy Né­metország megtámadhassa az Egyesült Államokat. Óhajának adott kifejezést, hogy Európában kössenek azonnal bé­két, mielőtt még Amerika beleveti ma­gát a „háború tébolyába“. Wheeler sze­nátor végül kijelentette, hogy Amerika a háború felé vezető útán immár nem csendesen halad, hanem valósággal ro­han. Az olasz sajtó­ vezércikkeiben tovább­ra is foglalkozik a Roosevelt-beszéddel. A Popolo di Roma vezércikke szerint az Egyesült Államok elnöke olyan játsz­mára kötelezte el magát, amelyben az USA legfontosabb érdekei is a játékba kerülhetnek. A Corriere della Sera azt írja, hogy a tengelyhatalmak minden önámítás és félelem nélkül vesznek tu­domást a nemzetközi politikának erről az alakulásáról, amellyel szemben ott áll a maga hatályosságában a háromha­talmi szerződés. Tokióban a Yomiuri Simbun abban fejezte ki véleményét az elnök állásfog­lalásáról, hogy „Roosevelt rádióbeszéde és jelenlegi politikája lépésről-lépésre közelebb viszik Amerika népét a hábo­rúhoz“. A lap szerint tokiói politikai kö­rökben az a vélemény uralkodik, hogy Roosevelt beszédének fő célja: egységesí­teni az amerikai közvéleményt, amely megoszlik az európai háborúban tanúsí­tandó magatartás tekintetében. Az új esztendő a háborús frontokon viszonylagos nyugalom közepette kö­szönt be. London még mindig a vasár­napról hétfőre virradó éjjeli német légi­támadásnak hatása alatt áll, ez volt ed­dig a legnagyobb légiroham Anglia el­len. Azóta nem jelentenek újabb na­gyobb támadást: Albániából érkező hí­rek szerint a hideg kezd tűrhetetlenné válni, úgy görög, mint olasz részen szá­mos a megfagyás, ezek az időjárási vi­szonyok megbénítják a hadműveleteket. Afrikából sem érkeznek nagyobbszabású eseményekről szóló jelentések. Bardiét mintegy húszezer főnyi olasz védőrsége még mindig hősiesen tartja. r­ szághoz, s az év gondios történe­tében számunkra ez a fasz, mely­ből erőt merítünk a mi feladatai­nak leküzdéséhez. Érd egy része visszatért, s amikor min magyar hálatelt szívvel köszön Gondvise­lésnek ezt a történetigazságszol­­gáltatást, aggódó lélek fordulunk a belvederei határokon túl maradt erdélyi magyarság felé, melynek sor­sáról nap mint nap nyugtalanító hí­reket hallunk. Az óesztendő utolsó, az új esztendő első gondolatával ne­kik üzenünk, kérjük, tartsanak ki nehéz helyzetükben, s tudják, hogy­ a megnagyobbodott ország minden hatalmával és erejével őrködik sor­suk felett. A földrengésszerű indula­toktól rázkódott világban a magyar­ság egységes lélekkel tekint a jövő­be. Bármit hoz is a sors, tudjuk, hogy megálljuk helyünket az elkövetkező gondterhes időben is ezeréves őrhe­lyünkön.

Next