Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-09 / 33. szám

Vasárnapi Krónika Írja Mára! Sándor A­randy és világa T­öbb évtizedes rejtőzésből napvilágra került Justh Zsigmond naplója. A könyvet türelemmel kell olvasni. Amit mond, majd mindig érdekes, nagyon ritkán fontos. Justh Zsigmond a század­vég egyik legnagyobb magyar irodalmi reménysége volt. Regénykísérletei a szó legnemesebb értelmében nyugatiasak. Irálya ideges, hajlékony, hatásokat könnyen megérző és továbbadó, nőies, kissé modorosan, keveri a magyar és francia szavakat, s az utóbbiakat nem is mindig tökéletes helyesírással. Har­­mincegynehány éves korában halt meg, tüdővészben. írásain is érzik az a sub­­febrilis érzékenység és türelmetlenség,, amely átsütötte ezt a kivételes életet. Justh dandy volt, a szó jó értelmé­ben, ahogy Baudelaire is az volt. A dandy, az igazi, a múlt század derekán több volt, mint divatfi. Társadalomala­­kító egyéniség volt. Ez a fiatal magyar, aki korának legjobb társaságát ismeri, bejáratos a legzártabb magyar és fran­cia házakba, egyformán otthonos a Mú­­zeum­ utca környékén, Pesten, a párisi Faubourg St. Germain légmentesen zárt palotáiban, mindent megélt, amit a századvégi Európa egy érzékeny és figyelmes léleknek nyújtani tudott. Naplójának párisi része mégis csalódást kelt. A dandynek csak akkor van joga a kortársak fölött való ítélkezéshez, ha teremtő lángész, mint Baudelaire. Justh nem ítél, csak megszól, nem von le végső következtetéseket, csak csipeget ebből a tetézett, különös giardinetto­­ból, a századvégi európai „élite“ életé-nek különösségeiből. Naplójában gyak­­abban ír le női ruhákat, mint jelle­meket. Embereket arcéi, viselet, maga­tartás szerint jellemez. Néha mélyebbre is nyúl, s ilyenkor ítélete meglepően őszinte és biztos. Ritkán szenved, gyak­rabban szenvelgő. Igaz, megállapításait a kor szemével és ízlésével kell olvasni. Ez a fiatal magyar huszonhat éves ko­rában megismeri azt a fekete európai arisztokráciát, ahol a cím semmi, a származás és a tehetség minden. Ebben a nagyon zárt társaságban sokat számít az, ha valaki egy igazán régi család sarja, de elfogadják azt is, aki különö­sebb származási feltételek nélkül, egy­szeriben jelleme, vagy tehetsége kiváló­ságából elsőrendű embernek számít. Más senkit nem fogadnak el: a gróf, báró vagy herceg, lehet egyszerű sznob is, a rang nem számít sokat. Justhot elfogadták, nemcsak, mert régi, jó ma­gyar család sarja volt, hanem jelleme és tehetsége miatt. Valamit tudott, meg­volt az a láthatatlan névjegye, mely megnyitja a világ gondosan zárt ajtóit. Mit tudott ez a különös magyar dandy, literary gentleman, aki egy na­pon feltűnik Párisban, másnap Sarah Bernhardt környezetének bizalmas tag­ja (ennek az aranytollú, különös ma­dárnak fülledt madárketrecéről írja naplója legszebb oldalait), s megint másnap a Bourbonok szalonjaiban mond véleményt társaságról és emberekről, irodalomról és művészetről? Először is úriember volt, a szónak mindig ritka értelmében, tehát nemcsak a kaszinói szabályok szerint, hanem annál is szi­gorúbban. Úriember volt, tehát felelős­ség és mértéktartás, ízlés és tapintat, lovagiasság és önismeret szerencsés ada­golásban vegyültek jellemében. Néha szenveteg, de soha nem nyegle. Művé­szi, irodalmi ítéletei nem túlságosan mélyenszántók, de minden művészi, szellemi jelenség előtt áhítattal tudott megállani. Tudja, hogy a világon csak a jellem és a tehetség számítanak. E kettő eszményi egyesülése teremti meg a lángészt. Hercegekről mellékmondat­ban ír, Taine előtt féltérdre ereszkedik. Egy orosz szobrászról, Antokolskiról, akit — ha az idő bírálatának hinni lehet — meglehetősen túlbecsült, oly hódolattal beszél, mint Rodinről. A poli­tika mellett vállvonogatva megy el. Az élet előtt tisztelettel áll meg, semmit nem becsül le, a mélység éppen úgy érdekli, mint a magasság, az „alsó mil­liók“ előtt ugyanazzal az áhítattal figyel, mint a felső kétszáz legzártabb szalon­jában. Dandy, tehát élete a pokol: két szunnyadás között reggeltől reggelig fogadásokra, villásreggelikre, teákra, ebédekre és bálokra lohol. Mindezt un­dorral cselekszi, de az olvasó néha ké­telkedik, miért nem mondja le a foga­dásokat, ha ennyire terhesek? Végre is, karhatalommal nem lehet senkit villás­­ reggelikhez cipelni. Nem, ez a dandy titokban kissé az is, akit legjobban megvet: sznek. Asitozva beszél az es­télyről, de gondosan feljegyzi az őr­grófnők és Bourbon-fattyúk öltözetét és szerelmi titkait is. Látja a világot, melyben él, de nem tud nélküle élni. Aztán hazatér, s az itthoni napló ol­dalain sokkal rokonszenvesebb. A nagy magyar nemzedékhez tartozik, a szá­zadvég öntudatosodó, vívódó, alkotni akaró, nagy nehézségekkel verekedő nemzedékéhez. Társadalmi, szellemi­­ mozgalmakat tervez, az első irodalmi szalonok egyikét iparkodni megalakí­tani Pesten, természetesen kínos ku­darccal, mert az írók féltékenyek és unják egymást, a szalon szétszalad. De Justh pontosan látja korát és nemze­dékét; középosztály nincs, a szó nyu­gati értelmében, az arisztokrácia fáradt, a nemzeti megújhodás csak a nép mély rétegeiben találja meg az új erőket Hamar öregedik, mert a közelgő halál nagy mentor és nagy múzsa. Ez a hu­szonhat éves ember oly messziről be­szél már, mint egy hetvenéves. Szen­velgéseit a közeli halál tudata megne­­mesíti. A magyar zenéről, a magyar lélekről keveset írtak ilyen őszinte ra­jongással, mint ez a „nyugatias“ fiatal­ember, aki párisi szalonokban szerezte műveltségét. Tragédiája nemcsak betegsége, ha­nem az, hogy csak tehetség, nem láng­ész. Ez a magyar fiatalember pontosan azt a társadalmi nyersanyagot élte és ismerte meg, melyet — csaknem egy­korú­an és egy korban vele — a század­vég legnagyobb francia írója, Marcel Proust. De ami Proust lelkében átala­kult egy társadalom mítoszává, amiből Proustnál látomás lett, egyetemes vi­lágkép, francia hercegek és sznobok házi pletykáin túl felderengő emberies­ség, amiből Proust-nál mű lett, az Justh kezében csak nyersanyag maradt. Néha sóhajt egyet, gyakran nemeseket érez, sokszor okosakat mond, csak éppen lá­tomás nem lesz az egészből. Naplója ugyanazt az emberanyagot és korsza­kot tükrözi, mint a francia író élet­műve, s a két művész csaknem azonos érzékenységgel, irályérzékkel, igen, azo­nos életfeltételek mellett dolgozott: mindkettő beteg volt, társasági lény volt és jómódú volt. Úgy látszik, az alkotáshoz más is kell, mint tehetség, jellem, nyersanyag. Valami felsőbbren­­dű kell hozzá, a látomás ereje. Justh csak látott, de Proust-nak, ugyanarról, amit Justh-tal megélt, látomása volt A világ, mely a dandy naplójában elénk tárul, örökre letűnt. Úgy vándor­­lünk e könyv lapjain, mint egy műtör­téneti múzeumban. Nem volt a legrosz­­szabb világ. Mindenesetre túlélte ma­gát. Már csak ebben a naplóban van hibátlanul nyoma,­­ az életben sehol. db min NAPI HÍREK — Gróf Csáky István családjának kö­szönete. Gróf Csáky István elhunyta al­kalmából országszerte igen nagy részvét nyilvánult meg. A megboldogult külügy­miniszternek oly sok tisztelője fejezte ki együttérzését özvegy gróf Csáky István­ná Chorinsky Mária­ Anna grófnőnél, gróf Csáky Zsigmondnál, valamint Csáky Béla grófnő előtt, hogy egyenként köszönetet mondani nem tudnak. Ezúton fejezik ki őszinte köszönetüket a rendkívül jóleső, meleg részvétért. — Meghosszabbították az iskolai szüne­tet. A székesfővárosi tanítók és tanítónők a népszámlálás helyi felvételeinek mun­kálataival még nem tudtak elkészülni. A polgármester a népszámlálás sikerének biztosítása érdekében elrendelte, hogy a községi-, elemi-, továbbképző-, iparos- és kereskedőtanonc-iskolákban a tanítás február 8-tól 15-ig bezárólag is szüneteljen. — Veszprém polgármesterévé szótöbbség­gel dr. Nagy László városi főjegyzőt, főjegy­zővé dr. Szigethy Miklóst választották meg. — Báró Szterényi József temetése. Nagy részvét kisérte utolsó útjára szombaton brassói báró Szterényi József ny. keresk. minisztert, örökös felsőházi tagot. Kopor­sóját a Kerepesi temető ravatalozójában helyezték el magas katafalkon, amely fölött a Szterényi-család címere díszel­gett. A ravatalt és a ravatalozó előcsar­nokát teljesen megtöltötték a koszorúk, amelyek között, a család koszorúi mellett ott feküdtek a miniszterelnökség II. osz­tálya, a kereskedelmügyi minisztérium és a felsőház koszorúi. A temetési szertartást Szabó Imre esperes végezte, aki beszédé­ben méltatta Szterényi érdemekben gaz­dag életét. A gyászbeszéd után a tölgy­fakoporsót a gyászhintóra tették és meg­indult a gyászmenet a Kerepesi-temető­­ben lévő családi sírbolthoz, ahol­­báró Szterényi József hamvait örök nyugalomra helyezték. * Báró Szterényi József halála alkalmából koszorúmegváltás címén Makoldy József a Pesti Hírlap útján 30 pengőt adományozott az árvízkárosultak javára. Ugyane célra a Pesti Hírlap szerkesztője 50.— pengőt adomá­nyozott. — Rálőtt egy leányra, majd szivenlőtte magát. Baranya-Szentlőrinc községben Nádudvari Lajos, a főszolgabiróság 24 éves tisztviselője, revolverrel rálőtt egy községbeli fiatalkorú leányra. A golyó csuklóban átfúrta a leány ösztönösen arca elé tartott kezét és súrolta a halántékát. A fiatalember ezután hazarohant és szí­venlőtte magát. A golyó megcsúszott bor­dáján. Életveszélyes sérülésekkel vitték a pécsi sebészeti klinikára . — Három hónapra ítélték vitéz Endre Lász­ló rágalmazóját. A büntetőtörvényszék an­nak idején háromhónapi fogházra ítélte Strém Lászlót, aki a Népszavában hosszabb cikkben támadta vitéz Endre László politikai és köz­hivatali működését A tábla Ottrubay-taná­­csa most ezt az ítéletet nem jogerősen hely­benhagyta. A tábla Strém László orvosi bi­zonyítványai alapján engedélyezte azt a ked­vezményt, hogy Strém László a fogházban önmagát élelmezhesse. — Házasság: Schmidt Albert kisgit-gyáros és Vavrik Emilia leánya, Schmidt Adrien és Farkas László állampénzt, főtanácsos és Vátzy Ilma fia, dr. Farkas László gyáros, az Ady Harisnyagyár R.-T. vezérigazgatója, f. évi febr. hó 9-én, este 7 órakor tartják esküvőjüket a Kálvin-téri református temp­lomban. Az esketési szertartást dr. Ravasz László püspök végzi. Tanúk lesznek: Schmidt József malomtulajd. és dr. Farkas Sándor közigazg. bírósági tanácsjegyző. Balog Józsa okt. építészmérnök, Balog Géza ny. uradalmi jószágigazgató leánya és Spe­­mann Ulrich oki. építészmérnök, Hans Spe­­mann freiburgi egyetemi­ tanár, 1935. évi Nobel-díjas orvos fia, Cochabamba-ban (Bo­livia) házasságot kötöttek. Kornhauser Ibolya és Németh Deutsch Jó­zsef f. hó 9-én, déli 1 órakor a Hősök temp­lomában tartják esküvőjüket. Rittenbacher Loncyka és Takács Sándor folyó hó 10-én, hétfőn este 7 órakor tartják esküvőjüket a Szent Domonkos-rendi plé­bániatemplomban: XIV., Thököly-út 56. Korondy János m. kir. főerdőtanácsos és feje, nemes Farkas Gabriella leánya, Ko­rondy Erzsébet (Jolova) és Bessenyey János Kálmán sz. osztályfőnök és neje, néhai Papek Janka Orsolya fia, dr. Bessenyey László t. honvédhuszárhadnagy, ügyvéd (Budapest) február hó 4-én Budapesten tar­tották esküvőjüket. Tanuk voltak: Gömöry Árpád ny. áll. honvédtábornok és vitéz Lónyay László, a „Hermes‘‘-bank igazgatója. Belcsák Aladár, a Mezőgazdasági Ipar rt. h. igazgatója és neje, Muraközy Ilona lá­nyát, Sárit, eljegyezte néhai Solymossy Jó­zsef ref. lelkész és neje, Osváth Ilona fia, Béla Németh Angella és Rozsondai Antal t. hó 8-án házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) Ebner Johanna (Retteneg) és Laczkó Gyu­la házasságot kötöttek. (Minden külön ér­tesítés helyett.) Kalmár Mária és Zrianin Péter oki. gé­pészmérnök, Ganz-hajógyár mérnöke, je­gyesek. Ismét szelesebb idő A Meteorológiai Taté­ élénkebb északnyugati­zét jelenti: Budapesten északi szél. Kevesebb szombaton este 9 órakor felhő, záporszerű hava­­s hőmérséklet 0 fok, aszás vagy havaseső már tengerszintre etszámított inkább csak északon és légnyomás 763 mm., elő-keleten. Helyenként sen emelkedő irányzatú.­ködképződés. A hőmér­­­­séklet keleten emelke-Várható időjárás a kő- sik. nyugaton való szö­­vetkező 24 órára. Ismétinűleg kissé csökken. Pesti Hírlap 1941 febr. 9. vasárnap5 ÓRAI TEÁHOZ ó-arany sújt­ás díszítési, jóminőségűl 'nűselyem krep*» szatén-ruh­a fekete, sötétkék* középkék, barna, bordó és sötétzöld színben. P 62.­** TUDÓS KLÁRA terve CORVIN A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA — Nagyhirdetéseink túlnyomó részét kihagytuk, mert helyet kellett teremte­nünk arra, hogy olvasóinkat tájékoztatni tudjuk az eseményekről Ezért hirdetőink, szives elnézését kérjük. — Új egyetemi magántanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Varga László gimn.­tanárnak a Tisza István egyetemen, Saád Ferenc honvéd főtanárnak a Horthy Miklós egyetemen egyetemi magántanárrá történt képesítését megerősítette.

Next