Pesti Hírlap, 1941. március (63. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

Befizetési ára 1 óra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szára ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is). BUDAPEST, 1941 LXIII. ÉVFOLYAM, 50. (20.373) SZÁM SZOMBAT, MÁRCIUS 1 Szófiai hír szerint Bulgária szombaton csatlakozik a berlini hármas egyezményhez Filov bolgár miniszterelnök és Popov külügyminiszter Ribbentrophoz repüli . Olaszországot az egyezmény aláírá­sánál Alfieri, Japánt Osima nagykövet képviseli! Hivatalos török jelentés Eden ankarai tárgyalásairól „A török-angol barátság tartós alapokon nyugszik“ — Külö­nös figyelemmel vitatták meg a balkáni kérdést—Moszkva nem látja veszélyeztetettnek Délkelet-Európa és a Balkán békéjét A balkáni, illetőleg közelkeleti hely­zet még mindig nem tisztázódott, annak ellenére, hogy Eden már be is fejezte megbeszéléseit Ankarában. A Dagens Nyheter svéd lap tudósítója angol for­rásból kapott értesülései szerint Eden tanácskozásai tulajdonkép nem is je­lenlegi, pillanatnyi helyzet megoldá­sára vonatkoztak. Az angol külügy­miniszter tiszta képet akart kapni, milyen álláspontot foglalna el Török­ország, ha a balkáni helyzetben vál­tozás történnék. Hogy pedig milyen változásra számít az angol külpolitika, arról maguk az angol lapok számolnak be ,legvilágosabban. Angol vélemény szerint ugyanis Bul­gária angolbarát magatartására már nem lehet számítani, de annál nagyobb szükség van a még hű Görögország megsegítésére. Ha Törökország nem vál­lalná a közvetlen segélynyújtást — folytatják az elmefuttatást az angol lapok —, akkor az északafrikai had­járat után felszabaduló Wavel-seregnek jut a feladat, hogy hathatós segítséget nyújtson Görögországnak. Törökország­nak ebben az esetben az volna a sze­repe, hogy a legfontosabb hadi támasz­pontokat átengedje az angol haderőnek. Görögország helyezetét azonban nem látják teljesen kielégítőnek Londonban. Eden külügyminiszter és Dili tábor­nok szombaton érkeznek meg a görög fővárosba és az angol sajtó szerint a tárgyalásaik főleg a különbéke meg­akadályozása körül forognak. Berlinben egy értekezleten ismét fel­vetődött Bulgáriának az a revíziós igénye amely az égeitengeri kikötőkhöz vezető útra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban a német kormány szóvivője kijelentette, hogy az ilyen kérdéseknek már egész sorát rendezték eddig egymás között az érdekelt szomszédállamok — békés uton. Pillanatnyilag azonban minden ilyen kérdés csak másodrangúnak mi­nősíthető a napirenden levő nagy euró­pai problémák mellett. Ezek a kérdé­sek az európai újjárendezés keretein belül természetesen szerepet fognak játszani és egészséges és­ tartós meg­oldást fognak kapni. Pillanatnyilag azonban időszerűtlen és felesleges az egyes revíziós igények jogosultságának vagy jogosulatlanságának megvitatása. Német csapatok Lybiában Az északafrikai olasz haderő fő­­parancsnoka, Graziani tábornagy, szem­lét tartott a német afrikai hadtest csa­patai fölött. A szemlén jelen voltak az olasz és német katonai és polgári ható­ságok vezetői és igen nagy tömeg ünne­pelte lelkesen a német katonákat. A német hadtest parancsnoka is beszédet intézett katonáihoz és eskümintát olva­sott fel előttük, melyben megfogadják, hogy az olasz-német együttműködés afrikai megkezdésekor mindent elkö­vetnek Olaszország és Németország győzelméért. Az olasz sajtó rendkívül melegen ün­nepli az afrikai hadszíntéren megjelent német seregcsoportokat és hangsúlyoz­zák, hogy a németek jelenléte és Gra­ziani seregszemléje nemcsak a Graziani tábornagy állítólagos felmentéséről, sőt letartóztatásáról terjesztett híresztelé­seket cáfolja meg a legvilágosabban, hanem ékes bizonyítéka annak, hogy az egyesített olasz-német sereg át tud hajózni a Földközi-tengeren az afrikai partokra. Ennek a ténynek a fontossá­gát annál is inkább kiemelik, mert Szi­cíliából Tripolisz felé Málta szigete, tehát az angolok legerősebb földközi­tengeri támaszpontja közelében kell el­hajózni. Az északafrikai helyzet A Berliner Börsenzeitung hasábjain Brüninghaus ellentengernagy vázolja a legújabban kialakult északafrikai hadi helyzetet. Szerinte Churchill azzal a szándékkal indította meg az afrikai offenzívát, hogy szétforgácsolja a német erőket különböző frontokon való har­cokban. Ezzel szemben az a helyzet — írja Brüninghaus ellentengernagy —, hogy akárhány fronton harcol is Né­metország, mindig csak Anglia az ellen­fele, az erők szétforgácsolásáról tehát szó sem lehet. Katonailag még nem lehet végleges ítéletet mondani az északafrikai hely­zetről — folytatja véleményét az ellen­tengernagy —, bár legújabban már Londonban is beismerik, hogy a német haderők fellépése védekezésre késztette Wavell tábornok seregét. Ebben a be­ismerésben egyúttal az is benn van, hogy ennek a seregnek az utánpótlásá­ban keletkeztek a zavarok. Elsősorban azért, mert a Szuezi-csatornában el­süllyesztett hajók még mindig akadá­lyozzák a hajóforgalmat. Ha ez a hely­zet hosszabb ideig tart, valóban kényes helyzetbe kerülne az angol sereg, mert félmilliós sereg nem tarthatja magát sokáig minden komoly utánpótlás nél­kül. Ebben az esetben pedig maga Ang­lia forgácsolta szét a saját erőit. A búvárhajó háború Londonból érkező hírek szerint az angol fővárosban Hitler vezér és kan­cellár legutóbbi beszéde óta még foko­zottabban foglalkoznak a búvárhajó­­háború kiterjesztésének lehetőségeivel. A lapok támadó hadjáratot indítot­tak Sir Ronald Cross hajózási mi­niszter ellen, követelik a lemondását és olyan emberrel való helyettesítését, aki „nem beszél annyit, de erélyesen és célszerűen cselekszik“. A Daily Mail nyíltan megírja azt is, hogy a német tengeralattjáró veszedelem elhárítá­sáért felelős tényezők köreiben van a legsürgősebb szükség a személycserére. A londoni sajtó tengerészeti szakértői csaknem kivétel nélkül hosszú cikkek­ben mérlegelik, valóban bekövetkez­het-e az a veszedelem, ami a Führer beszédéből kiérezhető volt. Megállapít­ják, hogy a német búvárhajók ma egé­szen más módszerek szerint vezetik tá­­m­adásaikat, mint akár a világháború alatt, akár a mostani háború kezdetén. Kétségtelen — írja az egyik szakértő —, hogy a németek abban bíznak, hogy a búvárhajók és a repülőgépek szoros együttműködése meghozza számukra az óhajtott sikert. Az Evening Standard tengerészeti szakértője a múlt világháború viszo­nyaival veti egybe a mai és a várható helyzetet. Megállapítja, hogy 1917-ben, mikor valóban fenyegetően veszedelmes volt a német búvárhajók sikere, Né­metország egy év alatt 100 búvárhajót tudott vízre bocsátani. „Az akkori Né­metország azonban — írja az Evening Standard — kizárólag a saját, esetleg néhány kisebb kapacitású osztrák gyár és hajóüzem teljesítőképességét vehette igénybe, míg most Hitlernek rendelke­zésre állnak nemcsak a megnagyobbo­dott Németország ipari erői, hanem neki dolgoznak az olasz, francia, belga, holland, dán, lengyel, román és norvég hajógyárak is.“ Egyetértenek azonban a szakemberek abban, hogy a német veszedelem ismer­tetése után megnyugtatják közönségü­ket, hogy éppen úgy, mint 1917-ben, most is meg fogják találni a búvárhajó­­veszedelem új formájának új ellen­szerét. Ezzel kapcsolatban felhívják az illetékesek figyelmét, hogy a hajókara­­ván-rendszer megváltoztatásával, új­­rendszerű kis buvárhajóvadászok épí­tésével és az eddiginél is finomabb hall­­­gatókészülékek alkalmazásával máris elég hatásosan lehet védekezni a bu­várhajók ellen. Mindezek után pedig a szakvélemé­nyek elismerik azt, hogy a nagy német búvá­rhajóharc, melyben olasz becslés szerint 5—600 új, kistípusú, kevés le­génységet igénylő hajó vesz részt, sike­reket fog felmutatni. Ezek a körök egyelőre azt hiszik, hogy majd rájön­nek az­ elhárítás módjára és akkor igen rövid idő alatt megszűnik az angol par­tokat és főleg az amerikai utánpótlás biztonságát fenyegető veszedelem. Mit kapott Franco az olaszoktól? A római lapok hivatalos kimutatást közölnek arról, milyen hadianyaggal segítette Olaszország a nemzeti spanyo­lokat polgárháborújukban. Pénzérték­ben kereken 6.5 milliárd líra segítséget küldött Olaszország Francónak. 140 ágyút, 10.833 gépfegyvert, 240.747 pus­kát, többszáz millió töltényt, 7368 gép­kocsit, 763 repülőgépet és 91 vizitár. ­ A magyarság lelki egysége írta Presily Elemér Kelemen Krizosztom, a törékeny testű, de erős, valóban apostoli lelkű pannonhalmi főapát a szent hegyen, az ősi monostorban szerető gonddal őrzi és ápolja a magyar bencés­ rend ezeréves hagyományait. A főapátok a Rómából koronát hozó és Istvánt királlyá koronázó főapáttól kezdve mind a mai napig nagytekin­télyű tényezői voltak a magyar köz­életnek. Szavukra mindenkor felfigyelt az or­szág. Ez az évszázados hagyomány bírta szólásra Kelemen Krizosztom főapátot nemzetünk mai sorsdöntő napjaiban, amikor vajúdik minden eszme, minden gondolat, amikor a lelkek válságban vannak, amikor a vergődő, tépelődő emberi lélek keresi, várja, szomjúhozza az irányítást, a helyes út megjelölését. A főapát a Nemzeti Klubban a ma­gyarság lelki egységének feltételeit kutatta és rendkívül figyelemreméltó szavakat mondott a nemzetiségi kér­désről, a nemzet értelmiségéről, a nem­zetnevelés helyes megoldásáról, a ke­mény fegyelem szükségességéről. Mindezektől együttvéve függ a ma­gyarság lelki egysége — vonta le a következtetést. Magyarország nemzetiségei — hang­súlyozta — évszázadokon keresztül sors­­közösségben, azonos művelődésben él­tek, élvezték a magyar állam jogrend­jét és váltak nemzetté. A nemzetiségi kérdésnek ez az egye­dül helyes, valóban szentistváni szel­lemű kezelése, ez biztosítja a nemzeti­ség tökéletes szabadságát, nyelvének, népiségének védelmét, de nem szakítja ki a nemzeti közösségből. Erkölcsileg érintetlen, szellemileg tö­kéletesen felvértezett értelmiség mellett kivirágzik az ország, a nemzeti élet, tanítja a főapát, és bárcsak szavát meg­hallanák és megszívlelnék azok is, akik a középosztályt mindenképpen gyengí­teni, nemzeti súlyától megfosztani sze­retnék. Nem szabad a nemzeti lelket elsor­vasztani, mert ez nemzeti katasztrófára vezet — hangoztatja, de ugyanakkor, amikor a szellem szabadsága mellett szót emel és figyelmezteti nemzetét, de a vezetőket is, hogy ragaszkodnunk kell a meg nem hamisított nemzeti szellemhez — megadja az államnak is, ami az államé, szükségesnek tartja a kemény fegyelmet, szükségesnek tartja, hogy a nemzet elszánt lélekkel kövesse hivatott vezérét. Ezek a szavak hivatottak arra, hogy minden magyart összeforrasszanak és az igazi nemzeti egységet megteremtsék. És ebből a nemzeti egységből nem , szabad kirekeszteni egyetlen jószándé­­kú, hazájához hű magyar embert sem. Se gyűlölködés, se pártpolitikai önzés nem akadályozhatja ennek a nemzeti egységnek létrejöttét, ennek az egység­nek létre kell jönni, létre fog jönni és akkor Istenbe vetett bizalommal néz­hetünk a jövő elé. Ki ne ismerné el az erős állam szük­ségét, mely kemény kézzel őrzi a ren­det Egyszer már elbukott az ország egyedül azért, mert megbomlott a rend. Ha itt rend marad a háború alatt és rend fog maradni, akkor az erős, egy­séges Magyarország nagyszerű hadsere­gével fontos tényezője lesz a békekö­téskor Európának. "

Next